Délmagyarország, 1986. december (76. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-16 / 295. szám

Szombat, 1986. december 13. 5 Téni bácsi Amikor vasárnap kora délután elnéztem Bán Frigyes rendezői életmű-sorozatának aznapra porciózott filmjében, még nem tudtam. Aztán este, a főműsoridőben, hogy Patrick Gauvin romantikus elbeszélésének francia— amerikai adaptációjában a színészkirály Laurence Olivier szinkronjaként hallgattam kesernyés—fanyar— bölcs hangját, már tudtam. Páger Antal nincs többé. Téni bácsi is elment hát. A magyar színházművészet már életében halhatatlanná nőtt, klasszikus alakja. Akinek talán azért adatott matuzsálemi kor, hogy 87 évének minél gazdagabb termését pazarolhassa ránk, a színházművészet haszonélvezőinek sóvár-szomjas zarándokaira, s evégből minél gyakrabban töltekezhessünk annak a dáriusi kincsnek, istenáldotta tehetségnek kamataiból, mit ő szórt közénk oly magától értetődő természetességgel, ahogyan eső után harmatos a rét, vagy egyszerűen csak levegőt vesz az ember. Téni bácsi is elment hát, s nekünk, szegedieknek az a fájdalmasan kegyelemteli „szerencse" jutott, hogy szűk két hónapja, a megújult színház avatásán, még láthattuk-hallhattuk (most már tudjuk, akkor nem sejthettük) vonulni éppen az örök halhatatlanság útján. „Itt állok azon a színpadon — mormolta rekedtes, meghatódottságtól fátyolos •hangon —, melyre 62 évvel ezelőtt léptem először." Majd vallomásra ragadtatta magát. „Álmomban gyakran jelenik ' meg a színpad, látom a kulisszákat. Amikor ide szerződtem, öt éve voltam vidéki színész. De Pécsről, Debrecenről, Nagyváradról sosem álmodom. Mindig csak a szegedi színházról." Az alkalomra kiadott színházi évkönyvben sem rejtette véka alá, vidéki színészetének legkellemesebb négy esztendeje fűzi ide; az akkori 'társulathoz hasonlót évtizedes vidéki bolyongásai során sem talált sehol. A krónikás pedig tudni véli: „Faragó Ödön az igazgató, hogy a Leányvásárban először lép a szegedi deszkákra 1926 októberében, s hogy az operettekben egy ideig ő a sztár Patkós Irmával." Egy ideig. Mert amilyen gyorsan jött Makóról, távozott is Pestre. Maga úgy emlékezett vissza, gázsiügyben támad afférja, a polgármesternek is megmondta: dehát ezek csip-csup sértődések, a dolgok természetes logikája más. Ekkora tehetség útja tudniillik eltorlaszolhatatlan, ekkora tehetségnek szabad a pálya, szabad a kifutása. Téni bácsi pedig kifutotta reményteljesen nagy formáját. Színpadokon és filmeken, főszerepekben és apró karaktei'rajzokban mindig teljeset, egészet adott. Talán a vers volt az egyetlen, amitől világéletében félt, ódzkodott. Mert neki szituáció kellett. Drámai atmoszféra, ahová mint csavar a vájatába illeszkedhet olajozottan. Az a típus volt, akivel és aki körül rendre történik valami, akitől sohasem firtatja az ember, miféle eszközöket, rutint vagy manirt használ — jóllehet neki is kellettek mesterségbeli építőkockák. Csakhogy ezeket mindig észrevétlenül, látatlanba hagyta, bújtatott akár vehemes téeszelnök csizmájába vagy külvárosi vagány atlétatrikójába. Vasárnap délután filmszatíra ravaszdi gazdálkodója volt, este egy joviális öregúr simogató hangja. Amikor a szegedi szinházavatót záró fogadáson, a Tisza Szállóban, vígszínházbeli kollégáját, Tordy Gézát kérdeztük, rá hivatkozva tréfált: „Páger Antal .felvágott' azzal, hogy már 26 esztendős korában itt játszott. Nos, én 19 évesen! Ezzel leköröztem Téni bácsit, mély tisztelettel." Tordy Géza is megmondhatója, a magyar színházművészet Téni bácsija lekörözhetetlen. Nikolényi István * Páger Antal Kossuth-díjas, kiváló művésznek, a Vígszínház tagjának a temetése december 30-án, kedden lí,30 órakor lesz a Farkasréti temetőben — tudatja a Művelődési Minisztérium, Budapest Főváros Tanácsa, a Magyar Színházművészeti Szövetség és a Vígszínház. n Tudomány műhelyében fm rádiófigyelő Hogy a színházat- bizonyos személyhez tartozóként emlegessek. no<s, nagy névnek kell annak lenni. A rádióban a héten Ardi Liives s/ínháza mutatkozott be. Ha első olvasásra nem jutnak eszünkbe azonnal a minden bizonnyal neves író műveinek dramaturgiai, esztétikai és egyéb sajátosságai, arra azért nagy eséllyel tippelhetünk, nevéből legalábbis, hogv északi születésű. S mint ez a rádióújságból ki is dtrül: az ötvenes-hatvanas években jelentkező észt írónemzedék egyik jelentős tagja. Furcsamód éppen rádiójátékai .tették ismertté, nem egyet közülük számos országban átvettek, az USAban, NDK-ban, Bulgáriában, s mosí nálunk. Két héten át sugározzák időtálló műveit. Többségük elhangzott már rádiónk hullámhosszán. Az ismétlések két bemutatóval egészülnek ki, közülük az Idegen vasárnap este m^nt. Messziről jött ember azt mond. amit akar — azaz esetünkben nemigen mond semmit, a címszereplőről végig nem derül ki, kicsoda tulajdonképpen. Ez azonban hozzátartozik a játék varázsához. Tréfa ugyanis az egész, a kis híján véresre forduló, krimielemekkel tűzdelt szerelmi négyszöget rr.eg nem történtté teszi a házastársi összekacsintás. Annyi bizonyos, Észtországban is lanyhul a szerelem húszévnyi házasság után, a féltékenység ereje viszont fordított arányban nő. S az is biztos, Ardi Liives bennfentes az emberi kapcsolatok világában. Spirálszerűen formálja jellemeit, mozzanatonként hozzátéve, csavarint a figurán. Pillanatonként tartogat meglepetéseket, ami a cselekményt illeti, s külön erénye, hogy ezek, ¡mind-mind a karakterek építőelemei. Szívesen ejtenék szót Ardi Liives színházának második bemutatójáról is, de mivel e sorok jó jár órával előbb vettetnek papírra, lapunkon Az idegen pedig nagyjából a tegnap .lerdárium határozza meg, éjszakai adással egy időben mármint, hogy mit mutat a kezdenek munkálkodni a gyeimek születése napján, nyomdászok, ezért csak a kispapák, kismamák, ha ciklus folytatását ajánlha- gondban lennének, tessék, tom figyelmükbe. Szerdán a egy kis segítség mára: AdeKossuthon. csütörtökön a laida, Aggeus, Albina, AletPetőfin, vasárnap a harma- ta, Beáta. Etelka. Euzébia, uik műsorban. Marcell, Otelló, Ottó, Ozor, Messziről jött, ám koránt- özséb' esetleg Tihamér . sem idegen Nicholas Schöjler. Hazánkfia, Kalocsa szülötte, Párizsban élő és alkotó szobrászművész. Ingó-bingó, „eleven" szobráról is híres immár a paprika és a népi hímzés városa. Mostanában legtöbben ezért keresik fel, pedig akad más világraszóló csodája is, mint Schöffer mester elárulta: érsekj palotája, különleges orgonája, s Európa leggazdagabb könyvtár-különlegessége. No, meg Schöffer vendégháza, melyet távollétében kiraboltak. Megejtő vol". a művész már-már naivnak tetsző embersége, okos szavai, melyekkel a fiatal bűnözőt győzködte: tanúin érdemes . .. Még néhány sor egy vasárnap esti adásról. A magyar nyelv századainak legutóbbi részében Szilágyi Ferenc tárta fel a magyar névadás szokásait, változásait. Részletes elemzésre p Tize, negyedóra aligha elegendő. Bár kétséges, hogy manapság bárki is jelentése alapján — nomen est omen — választana keresztnevet porontyának, nem árt tudni, hogy például a Borbála idegen, barbár nőt, Dóra isten ajándékát. Gergely vigyázót, házőrzőt, a Töhötöm pedig fejedelmet jelent. S aki a réges-régi szokáshoz ragaszkodik, hogy a nevet a kaVarju Erika Az elmúlt év szeptemberében jelent meg először a nagy múltú, rangos tudományos folyóirat, a Scientific American magyar kiadása, a Tudomány. A napokban Szegeden tartott előadást a főszerkesztő-helyettes, Egyed László, és Gazda István tudománytörténész, rovatvezető. Fölhasználva az alkalmat: a magyar kiadásról, egyéves tapasztalataikról kérdeztük őket: — Miért volt szükség a Scientific American magyar kiadására? — Közismert, hogy valamely speciális téma tudományos kutatójának föltétlenül szüksége van a tájékozódásra — nemcsak a saját szakterületén — mondta Egyed László. — Ám ez rendkívül nehéz, többek között éppen a specializálódás miatt. A szakfolyóiratokban megjelenő közleményeket gyakran egyszerűen nem érti meg más tudományág művelője, mert ezekben részletekkel foglalkoznak a specialisták, ráadásul az illető terület sajátos nyelvén. Az új és új fogalmakat, amelyek a tudományok fejlődésével születnek, nem lehet folyamatosan követni és ismerni. A Scientific American cikkei-tanulmányai olyan színvonalas ismeretterjesztő anyagok, amelyekből a tudományos kutatók más területeken dolgozó kollégáik friss eredményeit megismerhetik. Alapos szakszerűséggel, de azért fölfoghatóan, megérthetően tárgyalják témáikat ennek a lapnak a szerzői. Részben a Scientific American magyar előfizetőire gondoltunk a Tudomány indításakor; ahogy mondani szokás, kiválthattuk a valutáért megvásárolható, a kutatóhelyeken, egyetemeken nélkülözhetetlen lapot. Másrészt az az idea vezérelt bennünket, hogy a magyar nyelven megjelenő közleményeknek szélesebb olvasóközönsége lesz, s például a középiskolai tanárok, akiknek a diploma megszerzése után alig van módjuk tájékozódni a szaktudományok új fejleményeiről, a Tudomány segítségével naprakész ismeretekhez juthatnak. Beszélgetés a szerkesztőkkel A KISZ városi bizottságának ülése Ifjúság és gazdaságpolitika Tegnap délután Tóth rámás első titkár vezetésével tanácskozott a KISZ szegedi városi bizottsága. A testület elsőként az 1987. évi gazdaságpolitikai programot segítő tevékenységét vitatta meg. A napirend tárgyalásán felszólalt Fraknóy Gábor, az MSZMP Szeged Városi Bizottságának titkára is. Hangsúlyozta, hogy a pártbizottság állásfoglalásában, illetve programjában a gazdaságpolitikai célkitűzések kézzel fogható, nyomon követhető és ellenőrizhető feladatokat tűzött ki. Kérte a fiatalokat, a városi KISZ-bizottságot, s az irányításához tartozó KISZ-szervezeteket, hogy segítsék e program végrehajtását. Ne viseljék el a középszerűséget, s ha kell változtassanak azokon. A testület elé került javaslatban előtérbe került, hogy a gyakorlatban is érvényesüljön a személyi jövedelmek s a teljesítmények arányos és határozott differenciálása, valamint, hogy minden fiatal kapjon szakmai ismereTanulmánykötet Magyar—osztrák együttműködéssel tanulmánykötet jelent meg német nyelven a világ első nemzetközi tudományos egyesülete, a Bányászati Társaság megalakulásának 200. évfordulója alkalmából. A Bécsben kiadott munka szerzői • Molnár László, a soproni Központi Bányászati Múzeum igazgatója és Alfréd Weiss osztrák technikatörténész. A kötet az osztrák—magyar nyersanyag- és alapanyag-gazdálkodási munkacsoport legújabb közös kiadványa. teinek megfelelően erejét cs képességét próbára tevő munkát. Kiemelt hangsúlyt kapott az elektrotechnika, a számítástechnika, a biotechnológia, az anyag- és energiatakarékossági program minél konkrétabb megvalósulása. Második napirendi pontként az 1986—1990. közötti évekre szóló a városi tanács és a városi KISZ-bizottság közötti együttműködési megállapodás szerepelt. Az ifjúságról szóló törvény a fiatalok nevelését, érdekvédelmét össztársadalmi feladatként határozta meg. Az együttműködés eddigi — a gyakorlatban bevált — eszközei és eredményei megtartásához szükséges a városi tanács, annak szakigazgatási szervei, valamint a városi KISZ-bizottság közötti szerződésében a feladatok újbóli meghatározása. Fontos szerepe kell, hogy legyen az MSZMP XIII. kongresszusa, a városi pártértekezletek határozatainak, valamint Szeged város hetedik ötéves tervének megértése,, és azok végrehajtása. Ezt a munkát a rétergfórumok, a testületek és munkabizottságok javaslatai nagyban segíthetik. Kiemelt feladatként kell kezelni a lakásépítéssel, a lakásgazdálkodással kapcsolatos tervek ismeretét, az ifjúság egészséges életmódra nevelésének, nem utolsósorban a művelődés, sportolás, szórakozás kérdéseit. Cz. J. — Beigazolódtak a reményeik? Kellően népszerű a folyóirat? — Nem. Eredetileg úgy gondoltuk, 30-40 ezer példányra biztosan szükség lesz. Az alig több mint egy év alatt 15-20 ezer között stabilizálódott a példányszám. — Érdektelenség? — Kezdetben azt tapasztaltuk, hogy talán sokan nem hisznek a magyar változat színvonalasságában. Sok helyre ma is a Scientific American jár, viszont Amerikából egyre több az előfizetőnk, az jOtt dolgozó, magyar anyanyelvi értelmiségnek megfelelni látszik a Tudomány. Kétségtelen, hogy ilyen „furcsa lap" nem volt még nálunk; a népszerű tudományos ismeretterjesztés és a kifejezett szaklapok közötti űrt tölti be. A kezdeti, nyilván egyéb ismeretterjesztő orgánumok berkeiből jövő bizalmatlanság azonban szűnőben, úgy látjuk, a Tudomány már része a házai tudományos életnek, befogadtatott. — A nem túl jól fizetett értelmiségi alighanem okkal latolgat: a Tudomány számonkénti ára 98 forint! — Kétségtelenül drága. Mint a Scientific American összes több, más nemzeti nyelven megjelenő kiadásának, a miénknek is meghatározott a külleme. Nemcsak a cikkek tartalmában, az előállítás minőségében is szigorú követelménynek kell eleget tenni, a megfelelő papír, a nyomdai munka köztudottan sokba kerül. Hirdetésekkel próbálkozunk, sikerrel, hiszen tudjuk, kik az olvasóink, s a megfelelő hirdetés biztosan célba talál. Különféle akciókat is tervezünk, most például kedvezményes előfizetést hirdetünk iskoláknak, éppen az előbb említettek miatt, a tanárok elérése céljából. A diákok visszamenőleg megvehetik a megmaradt számokat — 30 forintért. — Az amerikai folyóiratszámok valamennyi cikkéhez hozzájutnak a magyar kiadás olvasói? •— Természetesen. Bár megvan a jogunk, hogy esettenként ne közöljünk olyan anyagokat, amelyek nálunk nem tartanak számot érdeklődésre. Legutóbb például az amerikai lakás-feketepiacról szóló részletes tanulmányt nem közöltük. — Kik a fordítók? — Ez a legnehezebb, megtalálni a megfelelő fordítókat. Akik a szakterületet is kiválóan ismerik, és igényes magyarsággal képesek fogalmazni — kevesen vannak. Legalább három kézen átmegy egy-egy cikk, nehogy tévedés, kétértelműség vagy értelmetlenség 'maradjon benne. Gyakran előfordul, hogy egyszerűen nincs még magyar megfelelőjük a szakszavaknak, a fordítónak kell „nyelvújítani". A cikkeink 80 százaléka ugyanis a rohamosan fejlődő természettudományok témáit tárgyalja. Meglehetősek a viták egvegy szakszó körül, amelyekben végül a szerkesztőknek kell felelősséggel dönteni. — Van-e tervük arra, hogyan lehetne a magyar kutatók által írott cikkek hatását megnövelni — külföldön? — Jövőre tervezzük bemutatni a mutációkat, s minden más nyelvű kiadásból az illető ország szerzője által írt cikket vesszük át — a kölcsönösség jegyében, reményében. Egyébként az első magyar szakírók, akik a Tudomány szerzői lehettek, éppen szegediek: Trogmayer Ottó és Horváth Ferenc régészek. — Gazda István a „Tudomány és társadalom" rovat, az „ötven és száz év", a kritikai — vagyis az állandó — rovatok felelőse. Melyek a legfőbb törekvései? — Lapunk nagyobb terjedelmű tanulmányai egy-egy kutatási terület átfogó képét adják, áttekintő jellegűek, kikristályosodott eredményeiket közölnek. A „Tudomány és társadalom" rovat kisebb terjedelmű cikkei még nem lezárt kutatásokról, a legfrissebb eredményekről számolnak be. Az „ötiven és száz év" rovatban az amerikaiak ennek a lapnak a százada és félszázada megjelent számait szemlézik. Ügy gondoltuk, számunkra sokkal érdekesebb, ha magyar folyóiratokból, régi tudományos lapokból emelünk ki máig hatóan érdekes cikkeket. Roppant munka; bár nem túl sok lapból kell válogatni,' de ezeknek a szerkesztési elveit, szerzői gárdáját jól kell ismerni, ha hiteleset, ma is tanulságosat, vagy éppen tudománytörténeti helyreigazításokat szeretnénk eszközölni. Márpedig ezt szeretnénk. Eltéirően a szokásos magyar évfordulópolitikától, ebben a rovatban nem személyek születési vagy halálozási évfordulójára, hanem tudományos eredmények évfordulójára figyelünk. Ugyancsak szükségesnek mutatkozik tudományos kritikai életünkben is bizonyos példamutatás. A Tudományban megjelenő kritikák nem egyszerűen ismertetések: nem a könyvekről, hanem a problémákról szólnak, igényünk szerint esszé műfajban. A tengernyi anyagból válogatni is nehéz, de a végül kiválasztott könyvről becsületes, objektív kritikát kapni — még sokkal nehezebb. Magyarországon sem a „szép, nagy könyvről", sem a tekintélyes szerző, sem a kolléga, jó barát vagy ellenlábas könyvéről „nem illik" elmarasztalóan írni. Független recenzenst, objektív kritikust találni ezért valóságos művészet. Ám ha megvan, s minőségi munkát végez, a honoráriumon vétek spórolni... — Nem került még összeütközésbe könyvkiadókkal? — A kiadók meglepően tűrőképesek, sőt méltányolják a tisztességes kritikát. Némelyiknek lenne pedig meggondolnivalója: mit, miért ad ki. — Mondana példát? — A tavalyi karácsonyi vásár ajándékozni való. drága, gyönyörűen illusztrált könyve volt Friedhart. Kliv Az ébredő gondolkodás című könyve. Tévedésen alapul, egyetlen gondolatát sem szabad (komolyan venni. Megjelent a Vasúti lexikon, 800 oldalas, roppant mű, olyan szócikkekkel, hogy ..vonatjegy" — és a többi. Kinek kell? A vasutasok ezt csak tudják! Másoknak viszont teljességgel érdektelen. Bár — én ebből tudtam meg', hogy ,Hámán Kató vasúti pénztáros is volt... Sulyok Erzsébet fl környezetvédelemről Ma, kedden délelőtt 9 órakor a Technika Házában környezetvédelmi tanácskozást rendeznek. Barta József, a megyei tanács természetvédelmi titkára a „Környezetvédelem eredményeiről és feladatairól a mezőgazdaságban" címmel tart előadást, Bartuez Emil, az OKTH dél-alföldi felügyelőségének igazgatója a környezetvédelmi ellenőrzés idei tapasztalatairól és a jövő évi feladatokról szól, majd konzultáción vehetnek részt az érdeklődők. )