Délmagyarország, 1986. november (76. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-10 / 264. szám

Szombat, 1986. november 15. 5 Izisz szentélyében Amikor az Interpop fesz­tivál kerül szóba, parázs vita kerekedik az Izisz együttes tagjai közt. „Hiába, eldugták a 2-es műsorra, az l-esen meg addig a Derrick ment" — füstölög Szkeletics Mária, az énekesnő. Losonci György billentyűs, az együttes lelke csitítja: „Fő, hogy ott vol­tunk ..." Az Izisz ugyanis — sok más tehetséges bandá­hoz hasonlóan — nem jutott a döntőbe. Túl vannak már az első grádicsfokokon. Két éve ala­kultak, jobban mondva szer­veződtek újjá. Addig után­játszó zenekarként bálok, rendezvények közönségét szórakoztatták népszerű slá­gerekkel. Egyszer csak ele.r gük lett, lehúzták a rolót, s önálló csapatként, saját szá­mokkal nyitottak. A Start­kazettapályázaton az első tíz között végeztek, így jutalom­képp részt vettek egy zenei táborban, együtt a Citrom­mal, a Faxnival. a Névtelen Nullával. Victor Máté tábor­vezető fantáziát látott ben­nük. Az eredmény néhány rádiófelvétel, közülük a Ne­ked adom mindenem majd fél évig tanyázott a Magyar Ifjúság és a rádió slágerlis­táján. Akár a mesében: hipp­hopp, máris jött a kislemez, megjelent, s el is fogyott szé­pen Ennek épp esztendeje. Lengyelországi, jugoszláviai turnén szerepeltek sikerrel, Hazel O'Connor előzenekara voltak, elkészült további két kislemezük, s összesen hat rádiófelvételük. Jelenlegi műsoruk tizenöt saját szer­zemény — a fele tehát már megmarad az utókornak . . . Az utóbbi időben a mese­beli jó tündér olykor-olykor mintha gonosz boszorkány­nyá változna. Megszűnt a ju­goszláviai hivatal, amellyel koncertszerződést kötnének — így legfeljebb turistaként vághatnak a turnénak. Sok­szor hívják őket Budapest­re. ám a felszerelés két te­herautónyi, az Izisznek pedig most egy sincs. Nem beszél­ve az időről, amíg a főváros­ba jutnak. Studióidő-hiány miatt. nélkülük keverték képtelenül rosszra Egyedül című felvételüket, a zené­szek (saját bevallásuk sze­rint) azóta is felszisszennek, ha ez a szám megy a rádió­ban. És persze az anyagiak, összehasonlíthatatlanul ke­vésbé kifizetődő így, kezdő­ként tapogatózni, mint ré­gen, a „bulis" korszakban biztosra menni. Amit a ze­nével keresnek, a reklám- és útiköltségeket sem fedezi. Mindannyian dolgoznak ci­vilben is, ekképp gyakori a sóhaj: „ha megtehetnénk, hogy csak ezzel foglalkoz­zunk . ..". A nagylemez anya­gát is le kéne adni decembe­rig. hogy jövőre korongfor­mát ölthessen. A kezdeti lelkesedés azon­ban az apróbb-nagyobb bosz­szúságok ellenére is fokozód­ni látszik. Stúdiót szervez­tek-építettek, hangszerekkel, erősítővel, magnóval. Kitűnő gyakorlási lehetőség, s mos­tanság a környékbeli zene­karok gyülekezőhelye: jelké­pes összegért bérbe adják. Stílust is váltanak, az eddi­ginél egyszerűbb. sallang­mentes amerikai rockot játszanak a jövőben. Ehhez nélkülözhetetlenek a modern hangszerek. Török Gábor dobos programozható hang­színű dobfelszerelést ötlött ki, a megvalósításban Mé­száros Rudolf , billentyűs (mellesleg elektronikai szak­ember) segédkezik. S a nagy terv: színpadképet kompo­nálni, olyan látványvilágot, amely csak az Iziszre jel­lemző. Mához egy hétre az Erkel Színházban Interpop utófesz­tivált tartanak. Természete­sen fellép az Izisz is. Az sem lehet akadály, hogy a basszusgitáros aznap állam­vizsgázik a jogi egyete­men . .. Aki pedig nem jut el Budapestre? November 26-ára a SZOTE-klubba vár­ják, egy jó koncertre. Varjú Erika Társadalmi tulajdont károsítottak esetben összesen 90 ezer, 1985-ben 40 esetben 130 ezer, 1986-ban — lebukásáig — 13 50 ezer forint Az alább ismertetendő két esetnek jellegében tulaj­donképpen nincs sok köze egymáshoz. Hogy „egy kalap alá" kerülnek, annak oka, egy mégiscsak meglevő, közös momentum. A bűncselekményt elkövetők ugyanis mind- alkalommal két ügyben a társadalmi tulajdon terhére „dolgoztak". értékű eladást bonyolított. „Számlájának" végösszege Jelentős értékre elkövetett rint dolgozói között osztott így több mint 300 ezer fo­csalás bűntettének alapos szét. akik azonban nemigen gyanúja miatt folytattak emlékeznek erre. Kiderült rint. Az átvételi árat vagy ő szabta meg, vagy befolyá nyomozást a megyei rendőr­főkapitányság illetékesei a 30 éves Rostás (Baks, Ságvári E ügyében. Rostás 1985-ben kubikos gmk-t alakított, összeszedte a cigány rokonságot, napi 700 forint munkabért ígért nekik, úgyhogy nem kellett őket túlzottan győzködni a munkára. A brigád — mely­nek vezetője Rostás volt — először az orosházi Ékkszöv­höz ment dolgozni. Kezdet­az is, hogy még orosházi solni igyekezett dolgozóit a munkájuk idején a brigád Kálmán 28 tagjától folyamatosan le- ben u. 21.) vont havi 240 forintot ebéd­térités címén, azonban ezt már a szövetkezet eleve le­minél magasabb ár érdeké­Szabálytalan tevékenysé­gének másik területe az vonta a bérből. így mintegy vo!t h°8y haSyatéki "&yek­13 ezer forinttal károsította nél Közreműködve fillére­meg munkásait. Egyébként kert vá-sarolt fo1 olykor i8en végig, amíg a gmk műkö­dött, bérelt autóval járt — persze ezt is bélyegzővel fi- szonnal értékesített, zette —, és külön sofőrt tar­tott, fizetett, mivel jogosít­ványa nem volt. Ügyével a közeljövőben ben nem is volt gond: a brigádvezető kapott egy bé- foglalkozik a bíróság, lyegzőt, amivel az ebédjegy- * és szállásköltségeket igazol­hatta. Ezt idén májusban visszavették tőle. mivel a szövetkezethez olyan dol­gokról érkeztek számlák, amiknek vásárlására nem volt felhatalmazása. Az Ékkszöv pénztárában elszá- . ... ,, . ,.., janak jo aron eladott. Az ve sze les molási előleg címen fölvett értékes bútorokat, szobrokat, amiket aztán jelentős ha­Pél­dául egy stilgarnitúrát 500 forintért vett meg, s aztán 12 ezerért adta tovább. Mű­szaki bizományi áruházban olcsón televíziót vett, aztán egy hét múlva visszavitte, és felárral értékesítette. Az ilyen ügyekből közel 100 ezer forint haszna voll. Sűrűn utazott egyébként, a környező szocialista or­41 ezer forintot, azonban a dolgozók kifizetése helyett ezt jórészt saját céljaira A 36 éves Kaputa László (Szeged. Tündér u. 15.) 1982­tól volt a szegedi bizományi áruház igazgatója. Már eb­ben az időben is sokat járt szagokon kívül Ausztriába és külföldre, s útjairól mindig az NSZK-ba is. A gumicső­hozott olyan árut, amit bolt- naktól, csónakmotortól kezd­volt a behozott eladási listán kezdetben aruk választéka. Jugoszlá­zsebszámológépek, kvarc- viában például olcsón kép­órák, faliórák szerepeltek, kereteket vásárolt, itthon be­h'asznál'ta Yöl Egy szekszárdi de €Z a -választék" jelentő- üvegeztette, majd boltjában — bővült az idők során, stíltükörként értékesítette. munkájuk során, azzal az .. , , , „ . . Mint ahogy szaporodtak az ürüggyel, hogy munkagépét . , . utazasok, s így a megkötött akar bérelni, elkérte a mun­kavezető bélyegzőjét, amivel saját gépkocsijának 101 ezer forintos javítási költségét egyenlítette ki (később eb­ből 40 ezret megfizetett a javítást végző vásárhelyi Afitnak). Nem sokkal ké­sőbb alkatrészekre volt szük­sége. A Plasticoop gazdasági társaságtól munkaruha-vá­sárlás és ebédjegy befizetés céljából kapott bélyegző felhasználásával — 30 ezer forint értékű autóalkatrészt vásárolt. Egy másik gazda­sági társulástól szolg-tói munkaruha-vásár­lásra vett föj 20 ezer forin­tot, amit aztán állítása sze­Tevékenysége dolgozói kö­. üzletek ' i0Mig 1982-ben rében ^golódást, fölháboro­dást váltott ki. Kaputa László tíz alkalommal összesen 4200 forint értékű árut értékesí­tett, 1083-ban már 25 alka­lommal 32 ezer forint volt ez az összeg. 1984-ben 37 folytatólagosan Üzérkedés miatt bíróság elé. elkövetett áll majd Balogh Tamás Egy pohár víz Pécs az „Egészséges városok" sorában Pécs lett az „Egészséges lés később modellül szolgál­városok" elnevezésű világ- jon az adott ország többi vá­program magyar jelöltje. Az rosa számára. Ennek érdeké­Egészségügyi Világszerve- ben a városi tanács hosszú zet (WHO) által kezdemé- távú, komplex egészségfej­i Techno-1 nyezett. és támogatott möz- lesztö programot dolgoz ki, galumnak az a célja, hógy amelynek megvalósulása egy-egy városban megte- esetén Pécs lesz hazánk első remtsék az egészséges élet- — a WHO által is elismert — mód feltételeit, és a telepü- „Egészséges városa". Kóstoljunk egy csipetnyi dramaturgiát! Piece bien faite, jól megcsinált darab az Egy pohár viz. Ezért csillog meg himpor fáradt bájain, ziccerszerepei hires színé­szek jutalomjátek-ötlete, el­kölcsönzött fordulatai írók, muzsikusok fantáziáját ló­dítja meg. íme a francia kommersz, az igényes, mely a szegedi Kisszínház boldog ősének, a kamarának kopot­tas széksoraiból, nyikorgó er­kélyéről szórakoztatta annyi változatban néhai közönségét — innen szívta magába él­tető nedveit. Nekünk mára drámatörténeti fejezetcím. Kivált abban a történelmi összefüggésben, hogy amikor Párizsban kacagni kezdték, mifelénk a reformkori ifjú­ság készülődött negyven­nyolcra (hasonlóan elszánt ifjak, igaz, teremtek bőven amott is), vagy a darab lon­doni cselekményének naptári idejére (1710) pillantva: ide­át a Rákóczi-szabadságharc éli végnapjait. Történelmi dátumokat ci­tálni, itt és most? Dejszen e friss premier napja nem november 7.? Furcsa idökOor­dinátákat lehetne összemos­ni, kacérkodik is vele a da­rab: hét fátyoltánc a politi­kával. Mindazonáltal a po­litika komikus persziflázsa. Adott egy szelíd, jószívű, de nagyon határozatlan ki­rálynő (Dobos Kati játssza), akinek udvarában nem az történik, amit ö akar, hanem tanácsadóinak kezeben a gyeplő. Ebben az udvarban, ahol minden fiatal tisztnek valaki tolja a szekerét, és semmiben nem különbözik más, hasonló uralkodói rezi­denciáknál, az igazi hatalom a politikai pártoké, esetünk­ben a whigeké, melynek ve­zére Marlborough herceg. Az országot tehát „a királynő keze kormányozza, de a ki­rálynő kezét Marlborough hercegnő" — vázolja föl a helyzet lényegét Bolingbroke, a nagy kártyás (Mentes Jó­zsef), aki a hercegnő (Tolnay Klán) mellett a másik köz­ponti figura. Furcsa filozó­fiája körülbelül olyan mely­ségekig ereszkedik alá, hogy '.minden házasember szüle­tett ellenzéki", s nagyjából ágy fogdossa ki a szelet a vitorlából, hogy nappal az alsóházban szónokol, este meg újságíró, s mennydörgős cikkekkel bombázza a politi­kát. Na, persze csak csínján. Adósságok nyomasztják, márpedig váltóit éppen az ellenlábas hercegnő vásárol­ja föl, hogy sakkban tarthas­sa, kiszippanthassa a vitriolt tollából. Intrikák, protekció­zások, fényes karrierek és furcsa kis mezalianszok há­lójában csattogtatják hát kardjaikat a politikai pártok. A királynőnek bizalmasa az. ellenzéki Bolingbroke, ugyanakkor a hercegnő a társalkodónője, kinek rangon, aluli házasságból származó rokonát, Abigélt, furcsa mó­dón nem ő, hanem Bolingb­roke pártfogolja az udvarnál. Hogy miért? A hercegasszony titokban szemet vetett a lány szerelmesére, a fiatal zászlós Masham-re (Németh Gábor), akit — hogy szebb legyen az ábra — a királynő is kinézett magának. Bolingbroke és a hercegnő egymást zsarolja. Politikai ellenfelek, ám mi­vel mindkettőjüknek Ma­sham a kegyeltje, az ifjú tiszt ballépéseit (jóllehet nem ke­vesebbről, gyilkosságról van szó!) úgy igyekeznek eltus­solni mindketten, hogy kö­vetelik a gyilkos földerítését, hisz így kívánja úgymond a tisztesség, a politikai sze­repvállalás. „Az a politikus, aki szerelmes, el van vesz­ve" — kacsint a hercegnő tulajdonképpen akár önma­gára, s a darab itt kilép med­réből, édesded csevelyben arról, minő „érdekes kis re­gényeket produkál az udvari élet". Vagyis. Mit ad értésünkre Seribe mester? Csüpa-csupa ismerős dolgokat. 1. A politi­ka természetrajzához tarto­zik, hogy álságos, érzelem­Tolnay Klári (a herccinő) és Mentes József (Bolingh­roke) mentes (Abigél: „aki koronát hord a fején, még szeretnie sem szabad?"), csűrhető-csa­varható, önző. Nem grállova­gok erkölcskódexe. 2. A ha­talom, a gazdagság fénye, pompája elvakítja a tisztes­séget. Tanácsosabb tehát messze húzódni tőle. A rom­latlan ismeretlenségbe, sze­génységbe talán. (Édes, nem?) 3. A szerelem és a po­litika eben guba, édestestvé­rek. A kis vidéki udvarhölgy véletlen őrzi meg szerelme­sét, mert egyszerre szeretné a királynő meg a hercegnő. „Ha egy hatalmas ország ki­néz magának egy kis orszá­got — bölcseii Bolingbroke —, és el akarja foglalni, ak­kor ez a kis ország elveszett. De ha egy másik hatalmas ország is szemet vet ugyan­arra a kicsire, a két nagy­hatalom egymásra figyel, egymás terveit igyekszik ke­resztezni, egymás erejét fo­gyasztja, s a kicsiny ország ezalatt a markába nevet." Csitt. . . Mielőtt komolyra fordulna a szó, sietve tegyük hozzá: a darab végén vesz­tett csata hírét jelentik be. És csodák csodájára — sen­kit nem érdekel. A diszes társaságot továbbra is azok a fejlemények foglalkoztatják, hogyan került Masham a királynő budoárjuba, a ki­rálynőt pedig az csillapítja le, ha menekült a kínos lát­szattól, s hite szerint vélet­lenül kerültek össze a sze­relmesek. S most az előadásról. Tet­szik Bodolay Gézának ez a premodern őrültködése. Tet­szik, mert tehetséggel per­metezi tele. S bar nem tar­tozik a lényeghez, annyira belejött, hogy az alkalomra maga is kopaszra nyiratko­zott, így jelent meg a nagy­érdemű előtt tapsrendre. A politika nem partnere, ha­nem kiszolgáltatottja a ha­talmasok magánéletének — rendezi rokokósan —, szerel­mi zálogjelekre népeket te­hetni boldoggá, csalódások­kal háborúkat veszíthetni el. Szándékoltan anakroniszti­kus játékbeli és eszközötle­leivel azonban egyértelműen azt sugallja, nem kell a füs­töt mellre szívni, az egészet komolyan venni: vicc ez ké­rem, s mi miért ne szeret­nénk viccelni. Ehhez asszisz­tál Mira János liliputi mese­könyvdíszlete. Jobbról a vi­dám parkok elvarázsolt kas­télyainak nyühetetlen rugós ülőkéje, tükrökkel — balról festett oszlopcsarnokban a szereplőgárda családi fotóal­buma. A rivalda helyén ru­gós ajtóra lejárat, középütt előfüggönyön a londoni par­lament, mely vásznat több­ször túlengednek, mire a par­lament össze-összegyürődik. Minden az égvilágon festett, még az apró alabástrornka­tonák is hatalmas elrugóz­ható lándzsáikkal — mon­dom, mint a mesekönyvben. Most aztán Ek Erzsébet is megteheti jelmeztippjeit. Az időről időre végigcsoszogó sejtelmes Thompsonra, Kátó Sándorra például púpot, tu­nikát, meg valami Fantomas­szerű kopasz burát rajzol, hol besúgónak, hol hóhérnak, hol börtönőrnek, hol csak egyszerű szolgának, lakájnak cicomázva. Az a néző érzé­se, Káténak ¿.csak" életet kell lehelnie ennyi villanás­nyi karakterlehetöségbe. A nagy ötös fogatból mind­össze a szerelmeseknek, a fiataloknak szerényebb, sá­padtas, egysíkűbb a formája: Holt Zsuzsának és Németh Gábornak. Igaz, elsősorban az óhatatlan viszonyítások okán. Lehetetlen ugyanis ész­re nem venni, mennyivel ol­dottabb, fesztelenebb, eret­tebb: rutinosabb, játékosabb Mentes József és Dobos Kati. Pedig számukra is ott a ma­gasabb mérce, az úgyszólván hasonlíthatatlanul elragadó Tolnay Klári. Hát, szóval, igy föst a csapat. Dobos Kati vattacukor-estélyiben mint holmi porcelánbaba, szopó­kát nyalogat, papírhajókkal babrál. Mentes meg apolatla­nul, borostás, maszkirozatlan arccal (mely civil életében az elmúlt napokban föltűnést keltett, most lehet tudni, az utcán is szerepét játszotta), snassz öltözékben. Az egész­ben az a tündéri, hogy mind­annyian fölveszik a kesztyűt, versenyre indulnak Tolnay­val. És utol soha nem érhe­tik, mert ö annyira jó: hang­súlyaival, mimikáival, szö­vegértelmezésével, mozgásai­val, viselkedésével, hogy az már tökéletes., így aztán e nemes vetél­kedő igazi győztese — tény­leg a közönség leend ... Nikolényi István" Levél a főtitkártól Mint lapunkban hírül adtuk, a békeév alkalmá­ból 27-nyelvű gyermekszótárt készítettek a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 1. Számú Gyaí­korló Általános iskolájának növendékei. A kis füzetet több iskolának, intézménynek elküldték, eljuttatták Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának is. A gye­rekek minap örömmel újságolták, a világszerte is­mert és nagyra becsült politikus válaszolt nekik: ..Kedves pajtások! Tudatom, hogy október 30-án megkaptam a leve­leteket, és az általatok készített gyermekszótár nekem szánt példányát. A figyelmességet köszönöm. Nagyon jó dologra vállalkoztatok, amikor kezdeményeztétek az idegen nyelvek tanulását. A szótárt átnéztem, és látom, hogy helyesen válogattátok meg a szavakat; a hazához, a családhoz, a baráthoz kötődő szavak mellett ott van* a béke és a munka is. Üdvözletem küldöm a VI. a. osztály minden ta­nulójának, jó egészséget, jó tanulmányi eredménye­ket kívánok mindnyájatoknak. Tanáraitokat, szüleiteket tiszteltetem. Szívélyes üdvözlettel; Kádár János"

Next

/
Oldalképek
Tartalom