Délmagyarország, 1986. november (76. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-07 / 263. szám

PőnU'k, 1986. november 7. f- Friss szelek a szovjet filmművészetben r r Jelenet a Rolan Bikov rendezte Bocsáss meg Madárijesztő! cimű filmből Az idén is november 7-én kezdődik az immár hagyományos ünnepi szovjet filmhét. Az aznapi díszbemutatón Elem Kliniov „Búcsú" című filmjét mutatják be, amely Rasputyinnak jó tiz évvel ezelőtt hazánkban is megjelent „Isten veled Matyóra" című kisregénye alapján készült, egy kis faluról, amelyet eltörölnek a föld szinéről, hogy helyet adjon egy új vizierőmúnek. A történet tulajdonképpen a szülőföldhöz való ragaszkodásról és az annak elvesztése miatti fájdalomról mond poétikus mesét. Ez a film egyébként hosszú ideig a Szovjetunióban is dobozban várt a bemutatásra, s külföldi forgalmazását sem engedélyezték az illetékesek. Most, hogy a szovjet filmművészetben is friss szelek fújnak, a Búcsú a közönség elé került otthon is — hatalmas sikerrel —, és rövidesen a magyar közönség is láthatja majd. Az ünnepi filmhéten még bemutatják Az első lovashadsereg, a Bocsáss meg. Madárijesztő!, A flotta kedvence és az ugyancsak hosszabb „fektetés" után most nyilvánosságra kerülhetett Ellenőrzés az utakon cimű filmet. A szovjet filmművészet alkotásai egyébként az utóbbi években egyre népszerűbbek hazánkban. 1985-ben összesen hét és félmillióan tekintettek meg különböző szovjet köztársaságokban készült játékfilmeket. Az utóbbi évek statisztikai adatai szerint a legtöbb nézője — 935 ezer — A huszadik század kalózai cimű produkciónak. Közel félmillióan látták a Katasztrófa földön égen, és az Agónia cimű filmeket is, de minden korábbi filmsikeren túltesz A kétéltű ember, emelyet jó néhány évvel ezelőtti premierje óta közel kétmillióan tekintettek meg. A szovjet filmstúdiókban évente átlag 200 egész estét betöltő játékfilm készült, de ezek egy része — csaknem a fele — „házi fogyasztásra" alkalmas. A másik százból válogatnak — a többi között — a magyar filmátvételi bizottság tagjai is, akik egy évben átlag 30—35 szovjet filmet vesznek át itthoni bemutatásra. A napokban ismét Moszkvában járt filmátvételi küldöttségünk, és tíz új alkotást szemelt ki a hazai közönség számára, moziforgalmazásra, négyet pedig a televízió számára. Melyek ezek a filmek? Elsőnek említsük meg Egy halott levelei című tudományos-fantasztikus filmet, amely egy nukleáris világkatasztrófa utáni évekről szól, azoknak a történetéről, akik valamely szerencsés körülmény folytán még életben maradtak. Ez a film egyébként a nagydíjat nyerte el a minap véget ért manheimi (NSZK) nemzetközi filmfesztiválon. Ugyancsak jelentősnek Ígérkezik Konsztantij Lopusanszkij új filmje, A téma, amely egy ¡ró alkotói válságát járja körül. A kalandfilmek kedvelőt bizonyára jól szórakoznak a Kazahsztáni asszony titkai Cimű izgalmas bűnügyi történeten, ugyancsak a kalandfilmek sorába tartozik a tádzsik Csapda a sakáloknak, mai társadalmi dráma A kigyóvadász, amely már csak azért is tarthat számot érdeklődésre a hazai közönség körében is, mert egy moszkvai ún. zöldséges maffiáról szól. Vígjáték a Férjhez menni egy kapitányhoz című film, és a fiatalabb közönség számára készüli az üzbég Isten veled, zöldelő nyár. A televízió képernyőjén láthatjuk majd a közeljövőben a Műanyag karácsonyfa cimű filmet, a Régimódi csinyek, az Egymillió a menyasszonyi kosárban és a Házam a zöld dombokon cimű új szovjet filmalkotást. Külön kell szólnunk Szergej Szolovjov új filmjéről, amelynek cime: Az idegen fehér és a tarka galamb. Márcsak azért is, mert ez a film a nagy tekintélyű nemzetközi zsűri különdíját nyerte el, az Arany Oroszlánt a legutóbbi velencei nemzetközi filmfesztiválon. Az ünnepi szovjet filmhétre — ez is szép hagyomány — hazánkban is népszerű filmrendezőkből és filmszínészekből álló delegáció érkezik majd Budapestre. GARA1 TAMÁS GYORSÍTÁS es atalakitas Nem múló divat Ha egy későbbi kor nyelvészei arra keresik majd a választ: mely szavak jellemezték leginkább 1986-ban a Szovjetunió céljait, a listavezető minden bizonnyal a „gyorsítás" és az ..átalakítás" lesz. Ez a ket fogalom hiven tükrözi azokat a hosszú távra szóló erőfeszítéseket, amelyeket a társadalom minőségileg új állapotának megteremtése érdekében napjainkban ebben a hatalmas országban kifejtenek. és a negatív jelenségekkel". A Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkara a társadalomtudományi tanszékvezetők országos tanácskozásán • arról is beszélt, hogy a régi nem adja meg magát harc nélkül. „Néha egyesek még a .gyorsítás' és a .átalakítás' fogalmát is be akarják szorítani a túlhaladott dogmák és sztereotipiák kereteibe, megfosztván őket új jellegüktől és forradalmi lényegüktől". lamoknak nem ail érdekében ilyen megállapodásokat kötni a Szovjetunióval. 0 • • Nem valamiféle múló politikai divatról van szó. Nem is csupán arról, hogy az idei év eddig eltelt hónapjaiban a szovjet gazdaság gyorsabb ütemű fejlődést regisztrálhatott, mint kilenc esztendő óta bármikor. Tegyük hozzá, a világgazdaság jelenlegi körülményei között ez önmagában is figyelemre méltó teljesítmény lenne. Ennél lényegesen többről van szó. Nevezetesen arról, hogy tavaly április óta, a szovjet vezetés megújulása, megfiatalodása óta javult a társadalmi légkör, nagyobb a szervezettség, a fegyelem. A sajtóban és a nyilvánosság egyéb fórumain sokkal őszintébben esik szó a gondokról és a teendőkről, a demokratikusabb légkör tágabb teret nyújt a véleménynyilvánításnak és a kezdeményezőkészségnek. Az átalakítás, vagy ahogyan oroszul mondják, a peresztrojka azt jelenti, hogy folyik a tervezés és a gazdasági mechanizmus, az ágazati struktúrák átalakítása, korszerűsödik az irányítás stílusa, mindinkább megszüntetik a különféle bürokratikus torzulásokat. Szigorúbb a számonkérés, határozottabban vonják meg a választóvonalat az ösztönzött magasabb teljesítményből származó legális többletjövedelmek, és a nem munkából eredő törvénytelen gazdagodás között. A szovjet belpolitikának ezek az új vonásai abból a felismerésből táplálkoznak, hogy csaknem hét évtizeddel az októberi forradalom győzelme után hiba lenne kiskorúnak tekinteni az ország lakosságát. „A szovjet állampolgárok túlnyomó többsége — amint azt Mihail Gorbacsov krasznodari beszédében szeptember végén hangsúlyozta —, nem elégszik meg a tegnapi sikerekkel, nem akar a régi módon élni, nem akar megbékélni a hiányosságokkal Azok a változások, amelyek gyorsuló ütemben mennek végbe az SZKP ez év február—márciusában tartott XXVII. kongresszusa óta, nem részesülnek egyöntetű helyeslésben. Ennek a ténynek az őszinte beismerése része annak a nagyobb nyíltságnak, amely a „gorbacsovi vonal" fontos összetevője. Maga a főtitkár is emiitette, hogy az átalakítás, a gyorsítás politikáját egyesek némcsak, hogy nem üdvözlik lelkesen, hanem — mivel tisztában vannak várható következményeivel —, egyszerűen nem fogadják el. Az új kurzus elutasítói olyan emberek, „akik a lehető legkevesebbet akarják adni a társadalomnak, s ugyanakkor a lehető legtöbbet szeretné kapni tóle". És olyanok is vannak, akik szóban támogatják ugyan az új vonalat, sőt sürgetik a változásokat, a gyakorlatban azonban jól hangzó ürügyekkel gátolni akarják a változtatásokat. Egyszóval a gyorsitás és az átalakítás fogalma által kifejezett vonal csak az új és a régi szívós harcában érvényesülhet. Nyilvánvaló, hogy ami a Szovjetunióban most végbemegy, nemcsak a belpolitikát határozza meg hosszabb távra, hanem külpolitikai hatása is felbecsülhetetlen. Nemcsak a szocialista országokban vannak tisztában ezzel. Méltatják a Szovjetunióban végbemenő változásokat a hatalmas ország tőkés partnerei is, árh ott többnyire korántsem támogatólag nyilatkoznak róla. Nem véletlen, hogy Richárd Pipes, az ismert amerikai szovjet szakértő Reagan elnök egykori tanácsadója éppen a reykjaviki munkacsúcstalálkozó napjaiban jelentette ki, hogy a fegyverzetkorlátozás segítené a szovjet reformtervek megvalósítását. Éppen ezért — mondotta — az Egyesült ÁlRemélhetően nem mindenki osztja — főként nem az amerikai elnök környezetében — Richárd Pipes nézeteit. Azt viszont a Szovjetunió ellenfelei sem cáfolják, hogy az új belpolitikai kurzussal egyidejűleg —, mint Jegor Ligacsov PB-tag és KBtitkár megállapította — „dinamikusabb, kezdeményezőbb, főként pedig jóval konkrétabb jelleget öltött a Szovjetunió nemzetközi tevékenysége is". A Genf és Reykjavik között előterjesztett fegyverzetkorlátozási javaslatok, az atom fegyverkísérletek moratóriumának többszöri meghosszabbítása, a szovjet diplomácia nagy aktivitása, a kompromisszumkészség megnyilvánulása sok olyan területen, ahol a szovjet álláspont éveken át változatlan volt — eléggé felkészületlenül érte a Szovjetunió több nyugati partneréi. Ezek egy része alkalmazkodni próbál a gyoruló időhöz, más részük vagy az új szovjet vonal tartóssága iránt próbál kételyeket támasztani, vagy — amint az Reagan elnök Reykjavíkban tette — a történelmi igazság óráiban egyszerűen nemet mond a példátlanul nagyvonalú és újszerű szovjet kezdeményezésekre. Ilyen körülmények között aligha túlzás azt állítanunk, hogy a Szovjetunió új, dinamikusabb külpolitikájának elutasítói és belső reformok szovjet ellenfelei akarva-akaratlanul is támogatják egymást. A reykjaviki munkacsúcstalálkozót értékelve az SZKP KB főtitkára higgadtan arról beszélt: az amerikai elutasító magatartás ellenére a szovjet vezetés nem hagyja, hogy eluralkodjanak az érzelmek. Azokat a kérdéseket, amelyeket hosszú évek, sőt évtizedek alatt sem sikerült rendezni, aligha lehet egy munkatalálkozóval megoldani — érvelt Gorbacsov. Ez feltétlenül igaz és nem csupán a szovjet—amerikai viszonyra. Az odahaza felgyülemlett problémákra is. Éppen ezért a hajdani korok nyelvészei várhatóan 1987 és a későbbi esztendők politikai szókészletének elemzésekor is gyakran fognak találkozni a „gyorsitás" és „átalakitás" szavakkal. SZÁSZIJÓZSEF SIMON ISTVÁN A Péter-Pál erődben vJ'W • Vigasztalan fal. Az ajtó is hol nyílt, hol csukódott, de tárva sose volt. S a cella (amely Uljánovot, Gorkijt benyelte) és a szürke folyosók — Igen, ezek voltak a katedrális égbe, csillámló tű-tornya alatt, ahogy gondolták és hitte a cár is, a szellemen még a biztos lakat. Szorongása csak neki volt, az őrnek; csengette hát patkóját délcegen, magában mormogva: itt ki nem törnek! Pedig ültek csak bent a priccseken. Kergeti mégis az a láthatatlan kétely ördöge, a hideglelés; kardja, mert meghajol, bokája csattan, míg a kémlelőnyíláson benéz. (A tornyok kint az egész órát csengték, elhullajtva, mint fák a levelet, És közelgett, ha lassan is, tizenhét, s látja, hajnal jön, pirkad már kelet.) Elmondjam neki utólag, mit érez? A vas nehéz és nehéz a fogoly téli fákként bepólyált feje; véres foltokat láthat. Tovább rostokol. De tudja, bármi szűk a cella, gólya ahogy nem hozhat végül gyereket, elgondolja, míg útját föl-le rója hogy minden új még kínban született. S benéz újra... Mily fényesség vakít! Megtántorul — a gyötrelemtől sárga szempárból gyémánt-tűz ragyog: a hit falat-törő örök világossága... Leningrád, 1965. október TAKÁCS ZOLTÁN RAJZA