Délmagyarország, 1986. november (76. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-28 / 280. szám

prPéntek, 1986. november 28. Kiállítási napló Tényképek- fényképek Horváth Dezső dokumentarista, aki szociográfiájának írott oldalaira menti a tanyai emberek életének megörökített pillanatait. A könyv fotói most a November 7. Művelődési Házban láthatók, Újszegeden. Képeiben az azonosuló etikai tartás, a tanyán élő parasztemberekkel vállalt közösség, kivételes empatikus képesség, a fürkésző-érdeklődőriporteri figyelem dokumentálódik. A szakmai hivatással erősített emberi tartás, a jegyben járó kettős alkotói törekvés egy letűnő életforma értékes és érvényes mementója. Horváth Dezső nem a fecske suhanásávalcikkanásával ismeri a DélAlföld tanyavilágát, nem vasárnapi, kirándulgató fotósok albumba szánt képeit készíti, mint ahogy A tizedik ember című szociográfiájával is egyszerre igyekezett megrendíteni és elgondolkodtatni. tényeket közölni és emberéleteket általánosítható, XX. századi parasztsorsokká sűríteni, fotóival erősíteni, elmélyíteni és hitelesíteni a szavak hatását. A kötetből, a könyv egységéből kiemelve, önálló tárlatként is megállják a helyüket nagyszerű portréi, eredeti munkaábrázolásai, jól megválasztott tájrészletei, jelképekké növesztett részletei. A tapasztott kemencepadkán ülő, sötét ruhás öregembere mintha egy életforma temetésére készülne, a lebontott tanya árválkodó, kismama hasú kemencéje mellett kalászát lobogtató búza a kiirthatatlan „élet", s vele együtt a paraszti sorsokban megtestesülő, meg-megújuló munka jelképe. Amikor nem elégszik meg a valóság kínálta motívumokkal, amikor nem bízik a látvány erejében, akkor néha elbizonytalanodik. Mert amilyen sikerült a szikkadt föld és a ! szikkadt parasztarc szintézise, annyira erőltetettnek érzem a szélmalom és a táj arculatát megváltoztató hatalmas gáztartályok összebékítési kísérletét. Horváth Dezső nem művész. Újságíró. Nagyszerű riporter. Szociografikus alkat, szóban is, kénben is! Tényirodalmat művel, tényképeket készít. Stekovits János mintha egy múlt századi vándorfotográfus kései unokája lenne. összepakolja csodamasináit, s tanyaudvarokon, parasztportákon állítja meg egy pillanatra az időt. Az ötlet nagyszerű, a vállalkozás eredeti, a megvalósítás igényes, a hangulat egyszerre szociografikus és patriarchális. Ezek a parasztemberek — Patakiék, Bacsóék, Szolnokiék, Miklósék, a különös Lukács-família — közel engedik magukhoz a fotóst. Elhiszik neki, hogy nem kell ünneplőt ölteni, hogy nem kell elszakadniuk a megszokott környezettől, nem szükséges eldobni az éppen használt szerszámokat — hiszen róluk, életükről a •jövőnek mégiscsak a mindennapjaik viszik az igaz üzenetet. A mozdulatokban, a gesztusokban azonban még ott munkál a régi beidegződés: a fotográfusnál megmerevedik a mozdulat, rendeződnek a vonások, sutává válik a gesztus. Ez azonban plusz értéke Stekovits fényképeinek, hiszen ezekről a mögöttes tartalmakról — a tudat lassan mozduló moccanásairól, a régi, örökölt beidegződések fékhatásairól — Ss szólnak. Ettől hitelcsek. és érdekesek, egyediek és általános érvényűek egyszerre. Kár, hogy Stekovits nem elég fegyelmezett. Ha A kiállitásszervezés véletlenje úgy hozta. Szegeden egy időben három fotókiállítást láthatnak az érdeklődők, s ez a három bemutató három alkotói alapállást, megközelítési cs kifejezési lehetőséget, három sajátos fotózási attitűdöt reprezentál. Olyan, már bevált vagy éppen kísérleti stádiumban levő törekvések tanúi lehetünk, melyek a hazai fotóművészet eredményes útjait jelzik. szigorúbban szelektálna, a míves és szakmailag is kikezdhetetlen alkotások sikerrel ostromolnák a művészet szféráját. Stekovits munkáit egy-két éve ismerem. Számomra még kialakulatlannak tetszik alkotói alapállása. Gyakorta cseréli témavilágát, választ új és új tájékozódási pontokat, kísérletezik technikai, szakmai fogásokkal. Valamennyiben igényes, de mindegyikben csak félig járt utak tapasztalatait teszi közzé, igazi eredmények helyett. Jó volna, ha ezt csupán a pályakezdés egyenetlenségeinek tudhatnánk. A tárlatnak a Sajtóház múvészklubja ad otthont. Török László a fiatal fotósgeneráció egyik markáns egyénisége, pályája kezdeteitől művészi szándékkal fényképez. Mostani, a JATE klubjában rendezett tárlata is szervesen kapcsolódik törekvéseihez, melynek lényege egy gondolati töltésű, aszszociatív és lírai fénvk»r>ezett világ megteremtése. Központi témája a nöi akt, mint megannyi érzés és gondolat, szépség és vá<?v, szerelem és kiszolgáltatottság jelképe. De a mezítelen női test sohasem önmagáért van jelen és sohasem önmagában. Mesterséges tereket épít, paravándíszletek dobozaiba állítja (ülteti, fekteti) modelljeit, a végtelen tenger elbillentett horizontjával figyelmeztet elbizonytalanodó .értékrendünkre, költői idézeteket tesz képi idézőjelekbe áttúnéseivel, elmozdulásaival, szembesítéseivel, finom, kékes tónusaival, mesterséges ködjeivel, átgondolt — néha mesterkéltnek ható — beállításaival, alkotói „beavatkozásaival" Török László képi idézetei többek között Madách, József Attila, Zalán Tibor, Döbrentei Kornél. Szervác József költői világára utalnak. Határozott irodalmi tájékozottságra vall ez a sor, mint ahogy következetes művészi programot feltételeznek a képek. Még akkor is, ha emlékezem ezeknél szebb és tartalmasabb fotóikra is. Tandi Lajos Napirenden a fakultáció? Az Akadémiai Kiadó újdonságai A tudomány sokarcúságát tükrözi az Akadémiai Kiadó rövidesen megjelenő köteteinek kínálata. Napjaink magyar valósagában segít eligazodni tíerend T. Iván könyve, a „Szocializmus és reform", viszont a történelem előtti időkbe, sőt egy kicsit a fantasztikum világába kalauzol a „Kejtelyes írások" szerzője, Mandics György, az írás kialakulásának titkát feszegetve. A „prózaibb" témák szakemberei számára új ismereteket nyújtó művek is megtalálhatók a választékban, például Balázs Erzsébet és Füstöss László Szilárd felületek atomsugaras vizsgálata című kötete. Pihentetöül ajánljuk viszont Gonda Zsuzsa könyvét: „Férfi? Nő? önismereti tesztek férfiaknak és nőknek." Kellemes szórakozást jelent a tesztek segítségével játékos formában megismerni önmagunkat. Nemzeti sorsfordulóink közül 1526. augusztus 29-ével foglalkozik a Mohács — Tanulmányok a mohácsi csata 450. évfordulója alkalmából címú kötet, amely a végzetes csatavesztes előzményeit és következmenyeit is elemzi tizenegy értekezésben. Perjés Géza például a csatamező részletes leírásából kiindulva keres választ a történtekre. A gimnáziumi fakultatív jellegű oktatás fejlesztése a pedagógiai munka berkeiben napirenden levő kérdés. Az elmúlt iskolai évtől ennek a jegyében szervezték meg a Radnóti Miklós Gimnáziumban az előrehozott vizsgájú fakultatív rendszerű osztályokat, melyek rövid idő alatt a tanulók elótt népszerűvé váltak. Az előrehozott vizsgájú fakultatív osztályok indításának az volt a célja, hogy intenzívebben megvalósuljon a tanulók képességének és tehetségének a kibontakoztatása. általa a tanulók személyiségének fejlesztése, s egyben a .pályaválasztás hatékonyabb segítésével a reális életcél elérése. Lényege: a tanulók a választott tantárgyat (tantárgyakat) külön csoportban, heti 2 órával magasabb óraszámban tanulják, s aki szorgalmasabb, vagy tehetségesebb, vizsgát tehet, és magasabb szinten folytathatja tanulmányait. Például: ^z év elején tíz IV. osztályos tanuló tett vizsgát a negyedik osztály teljes anyagából, s most külön csoportban, külön tantervvel, heti három órában készülnek fel az egyetemj felvételre, versenyeken való szereplésre stb. Az elmúlt tanévben 68 tanuló tett sikeres vizsgát. Sokan jelentkeztek a vizsga letételére az idegen nyelvekből, mely egyben a nyelvi vizsgákra való felkészülést is szolgálta. Megállapítható, hogy az előrehozott vizsgájú fakultatív osztályok egyre inkább betöltik feladatukat, munkára mozgósították a tanulókat, s már az eddigi eredmények is arról tanúskodnak, hogy jól szolgálják a tanulók készség- és képességfejlesztését. önálló munkára nevelését. s egyben a sokszínű iskolai munka megvalósulását. Az előrehozott vizsgájú fakultatív osztályok egyesítik magukban a régi tagozatos rendszer előnyeit és a fakultáció adta lehetőségeket. S ugyancsak a fakultációs rendszer továbbfejlesztését szolgálja a Radnóti gimnáziumban — a Művelődési Minisztérium kísérleti gimnáziumában — az 1986/87. tanévtől kezdődően a testneveléssel oárosult fakultációs tantárgycsoport, valamint a speciális orosz nyelvi tagozaton a III. osztálytól az egy- vagy kéttárgyas fakultálás lehetősége, mely elősegíti a sikeresebb felkészülést a felvételi vizsgára. Az elmondottakból érezhető, hogy a fakultatív rendszer továbbfejlesztése a tehetségesebb s a továbbtanulni szándékozó fiatalok érdekében történt. Szép számmal vannak azonban olyan tanulók is, akik számára a fakultáció megterhelést jelent, illetve gyengébb eredményük miatt nem óhajtanak továbbtanulni, s csupán az általános műveltség megszerzése a céljuk. E tanulók számára lehetővé tettük, hogy — a nyelvi tantárgyak kivételével — csak egy fakultációs tárgvat vegvenek fel, vagv egyetlen fakultációs tárgyat se válasszanak. Az egy, illetve két fakultatív tantárgy elhagyása az első félév, vagy a második félév befejeztével csak úgy lehetséges, ha az elhagyandó fakultatív tárgyból (tárgyakból) a tanulónak eredményes osztályzata van. A fakultációs tantárgy ily módon való megoldásának lehetőségét azért tartjuk kívánatosnak, mert a fakultatív tantárgy elhagyása a gyengébben íelkeszült tanulók részére a felszabadult órák révén lehetővé teszi az alaptanterv anyaganak alaposabb elsajátítását. De könnyíti egyben a fakultációs csoportok munkáját is azáltal, hogy a gvengebb, vagy a kevéssé érdeklődő, •továbbtanulni nem szándékozó tanuló kiválásával intenzívebb munkára nyílik lehetőség. A kisebb csoportban az „érdekelt" tanulók jobb eredményt tudnak elérni, így a fakultációs munka még inkább a tehetségnevelést és a továbbtanulásra való felkészítést szolgálná, egyben megszűnne a fakultáció kötelező jellege. Természetesen a fakultációban részt nem vevő tanulók sem maradnának magukra. Egyrészt, ha igénylik, részt vehetnek az iskolai érettségire felkészítő tanfolyamon, másrészt, ha meggondolják magukat, különbözeti vizsga letételével folytathatják a fakultatív tárgy tanulását. Ezzel a megoldással teljesebbé vált az előrehozott vizsgájú fakultatív rendszer. Bánfalvi József 11 Csatangoltunk a Cigánybécsben n Csupán néhány fénykép, s egy-két alkotás maradt utána. Gergely Sándor neve többnyire niányzik a lexikonokból. pedig említésbe méltó alakja a 20-as évek képzőmúvészetenek. Üstökösként tört a magyar szobrászat élvonalába, ám ugyanolyan hirtelen el is tűnt a csúcsról. Eletének töredékei nyomán Apró Ferenc készített hiánypótló tanulmányt, mely a IVlora Ferenc Múzeum szegedi művelődéstörténeti sorozatában jelent meg Gergely Sándor 1889-ben született Hódmezővásárhelyen. A családja hamarosan Makóra költözött, így a művészt a későbbiekben makói származásúnak emlegették. Bár apja Kőfaragó inasnak adta Ausztriába, 1906-ban Gergely mégis a budapesti iparművészeti iskolába felvételizett. Később Breslauban (ma Wroclaw) és MünZenei naptár Weiner kamarazenekar A Filharmónia legutóbbi koncertjén a Weiner Leó Kamarazenekart hallhattuk a Tisza Szállóban. Az együttesről azért is érdemes bővebben szólnunk, mivel tagjai Szegeden élnek, valamennyien a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárai és hallgatói. A Weninger Richárd vezette zenekar 1979-ben alakult, és '83-ban vette fel jelenlegi nevét, melyet a Weiner Leó Emlékbizottság engedélyezett. Fellépéseikkel mindenütt a város hírnevét öregbítették. szerepeltek Vántus István szerzői estjén is, a Fészek Klubban. Legjelentősebb eredményeikhez tartozik a belgiumi Neerpeltben kapott Summa cum laude minősítés, valamint az ausztriai Európai Zenei Fesztivál'; kiemelt első díja. Sikeresen szerepeltek a Szovjetunióban, Spanyolországban és az NSZK-ban is. Műsorszerkesztésükön látszik. hogy vezetőjük nagy szaktudással rendelkező, igényes karmester. Elsőként a régi angol onera legjelentősebb képviselőjének, Purcellnek d-moll szvitjét adták elő. Már itt érezhető volt az együttes tökéletes technikai tudása, harmonikus hangzása. A lassú, méltóságteljes bevezetést követő könnyed, kecses tánc, majd a ritmikus matróztáncot idéző tétel előadása nem kis virtuozitást feltételez. A záró Rondeau főtémájaként a Britten által híressé tett barokk dallam csengett ismerőjen. Hangversenyteremben mindig ünnepélyes hangulatot teremt a ritkán hallható hárfa szerepeltetése. Különösen akkor, ha olyan tehetséges művész szólaltatja meg, mint Felletár Melinda. Előadásmódját fölényes technikai tudás és zenei árnyaltság jellemezte. Debussy Két táncát (Danse sacreé et Danse profáné) adta elő, melyek közül különösen a második jelentett nagy élményt a hangszer hangjának finom, könnyed lebegésével. A zenekar alkalmazkodó kísérete kiemelte a szólistát, ezzel mindenképpen példát mutatva az igazi kamarazenélésre. A modern hangvételű, Bach nevére írott Honeggcr-mű (Pielude arioso et fughette) nagyszerűen interpretált, szenvedélyes hangvételével volt figyelemre méltó. Végezetül Csajkovszkij méltatlanul ritkán játszott atkotása, a Firenzei emlék című vonósszextett csendült fel. A mű középső részében felhangzó lírai szépségű dallam ihletett előadása után a fergeteges tempójú befejező résszel a zenekar méltán érdemelte ki a közönség vastapsát. A Wei.ner Leó Kamarazenekar szép élménnyel gazdagította a zeneszerető közönséget. Mindenképpen öröm. hogy Szeged ilyen tehetséges együttessel büszkélkedhet, Gresó Erzsébet chenben lolytatta tanulmányait. A világháború kitörését követően itt kapta kézhez behívóját. A harcokban megsebesült. Eolgyógyulása után Szegedre helyezték segédszolgálatosnak. Első ismert munkáját 1917-ben itt készítette; bajtársát mintázta meg. Juhász Gyula, akivel 1916-ban Makón ismerkedett meg, így emlékezett róla: ..Gergely Sándorral, ezzel a hatalmas őserejú szobrászművésszel is itt hozott össze a jósors, s együtt üldögéltünk az otthon asztalánal, és együtt csatangoltunk , a Cigánybécsben, szobrokrol beszélve, amelyek azóta Gergely Sándor és Makó dicsőségét hirdetve megszülettek." A költő biztatására kezdett újra mintázni. Kedvenc témája a kisméretű táncoló nőalak. Szintén Juhász Gyula irta róla: „megvan benne az úttörők bátorsága es lendülete, de egyúttal a vérbeli művészek ösztönös ereje és tudatos merészsége is ... Mámor és ritmus él dolgaiban". Valószínűleg ö egyengette a művész útját a MA köréhez. Az aktivistákhoz fűződik első nyilvános művészi szereplése, melyről a fővárosi sajtó kedvezően nyilatkozott. Nevezetes tarlatot rendezett szegedi műtermében, közösen Moholy-Nagy Lászlóval, az avantgard későbbi világnagyságavat, akinek egyetlen hazai kiállítása volt ez. Gergely közéleti tevékenységének legszebb eredménye a vezetésevei működő művészeti szabadiskola volt. Modern irodalmat, filozófiát, szobrászatot, rajzot, zeneelméletet és művészeti anatómiát oktattak. Az iskola úttörő jellege abban állott, hogy a technikai ismereteken túl akadémiai rendszerű komplex anyagot nyújtott, úgy. hogy a növendékek egyénisege is érvényesülhetett. A művész 1920-ban külföldre utazott, Berlinben telepedett le. A 20-as évek során megelh'etése egyre nehezebbé vált, mígnem 1932-ben végképp reményét veszítette, öngyilkos lett. Kahána Mózes szerint „a hatalomra jutott náci fasizmus réme ölte meg". A tanulmányt igényes műelemzes, irodalomjegyzék és fényképmelléklet egészíti ki. * Boros Samuel életét, tevékenységét mutatja be Barlo. László és Labádi Lajos kötete, melyet a szentesi tanács művelődési osztálya adott ki. A reformkor jeles alakja, Szentesnek először jegyzője, főbírója, majd országgyűlési követe volt, a szabadságharc idején pedig a forradalmi átalakulás és a fegyveres önvédelmi harc tervezője, irányítója. Legjelesebb tettének az örökváltsági szerződés elókeszítése és megvalósítása számított 1836-ban. Vezetésével a város lakossága „kivonta magát a feudalizmus nyűgeiből, és a polgár' fejlődés útjára térhetett, így a török kiűzése után 150 évvel másodszor szabadult fel és a hazai fejlődés élvonalába lépett". A részletes életrajzhoz korabeli dokumentumok és reprodukciók kapcsolódnak. V. E. A dialógus folytatódik A Csongrád Megyei Egyházközi Bekebizottság tegnap, csütörtökön délelőtt ülést tartott Szegeden, a Hazafias Néptront székházában. Kocsis Elemér professzor, a Debreceni Református Kollégium főigazgatója tartott előadást „A dialógus folytatódik; közös felelősségünk az élet értelme és az életvitel kérdéseiben" címmel. Az előadói beszed és az azt követő vélemények, hozzászólások alapgondolataként fogalmazódott meg: a különböző világnézetű es meggyőződésű felek között is létrejöhet az emberiseg javát szolgáló eszmecsere,