Délmagyarország, 1986. november (76. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-22 / 275. szám

ŰMJEE3SE N 10 Szombal, 1986. november 22. Félelem, harag, agresszió SZEGEDI KUTATÓCSOPORT TELEVÍZIÓS VIZSGÁLATAI A televízió mára családtaggá lett. Ott van az otthonunkban, részt vesz az életünkben, s hovatovább az egymáshoz fűződő kapcsolatainkat is képes befolyásolni. Azt, hogy miképpen hat az értelmünkre, az érzelmeinkre, számos ország tömegkommunikációs szakembere kutatja. Nálunk a képernyő emberformáló és személyiségváltoztató hatásait mély és átfogó vizsgálatoknak eleddig még nem vetették alá. Nincs tehát komoly szakmai múltja a magyar tévé hatását kutató vizsgálódásoknak. Ezért is kimelkedő és úttörő jelentőségű az az öt esztendős kutatási program, amellyel a Magyar Tudományos Akadémia szegedi szakembercsoportot bízott meg. Két pszichiáter, Vetró Ágties, és Csapó Ágnes, valamint három pszichológus, Erdei Katalin, Bencze Erika és Raj ki Hona itt és most a tömegkommunikációs vizsgálataikat általános iskolás korú gyermekek körében végzik. Konkrétan azt figyelik, hogyan hatnak a magyar tévéműsorok az érzelmi életükre, mennyire befolyásolják a gyerekek agresszivitását. A tévé beépült — méghozzá fontos eszközzé válva — a szülők nevelési módszerébe. Hiszen lehet kiváló büntetési lehetőség, a televízió nézésétől való eltiltás, de lehet a jutalmazás eszköze is. A tévé önálló családtaggá lett, ami — de írhatnánk azt is, hogy aki — olyan magatartási mintákat tár a gyerekember szeme elé, amelyek közül több nem követendő példa. Kiváltképp nem az erőszakot immáron tömegével mutató krimik. Az agresszióval kapcsolatos vizsgálatoknak tehát már csak azért is itt az ideje, mert az audiovizuális tömegkommunkáció társadalmi hatásának egyik kulcsfontosságú kérdése ez. Az Amerikai Egyesült Államokban már a 60-as évek végén, hetvenes évek elején több millió dollárt áldoztak arra, hogy a televízió agressziófokozó hatását végre tisztázzák. Sokáig élt ugyanis az a nézet, amit katarzis modell néven ismer a szakirodalom, s amely szerint a tévében, filmekben ábrázolt erőszak csökkenti az emberben felgyülemlett agresszív feszültséget. Ezt a tévhitet kellett tehát megdönteni, bizonyítván a krimik, horrorok és más testi erőszakot ábrázoló filmek nemhogy kisebbítik, hanem növelik az agresszív viselkedést. Tetézve ezt azzal, hogy a nézők a sok-sok durvaság láttán egy idő után clfásul, közömbössé válik az erőszakkal szemben. A külföldi tapasztalatok birtokában és az eredmények ismeretében sem felesleges vizsgálni nálunk e kérdéskört márcsak azért sem, mert fiataljaink tévénézésre fordított ideje egyre több s e jelenség egyre aggasztóbb. * A szegediek tudományos programsorozatának első lépésében a tévé érzelmi életei befolyásoló hatását mérték fel, különös figyelmet szentelve az agresszivitást sugárzó filmnek és a gyermeki agresszió összefüggéseire. A kutató csoport tagjaihoz intézett első kérdés tehát kézenfekvő. Van-e bizonyítható kapcsolat? Miért lett fontos nálunk is a tévé hatásának vizsgálata? — A tévé komoly személyiségformáló hatásával most már nálunk is számolni kell. A gyerekek hetente átlag 18—20 órát töltenek a képernyő előtt. Ha elterjednek a képmagnók, akkor a gyerek akár egész nap nézheti a krimit, kalandfilmet, horrort. Elodázhatatlan kérdés lett tehát, hogy az egyre gyakoribb tévénézésnek milyen hatása lesz a későbbiekben azoknak a gyerekeknek a magatartására, akik a tévéfilmek kapcsán számtalanszor látnak erőszakot és akiknek éppen emiatt csökkennek gátlásaik. — Az előtanulmány első lépése volt arra választ adni, hogy valójában van-e összefüggés a tévénézés gyakorisága, a nézett műsorok tartalma és a gyerekek agresszivitása között? — Közel kétszáz 10—14 éves korú gyereket vizsgáltunk. Kevesebb mint a fele nevelőotthonban él, a többség családban. Tehát'a szociális háttér különböző. (hnneK azért van jelentősége, mert a későbbiek során kíváncsiak leszünk arra is, hogy a családi miliő, illetve a család hiánya hogyan befolyásolja a tévénézési szokást.) De egyelőre maradjunk a gyakoriságnál. Azok a gyerekek, — akár családban élők, akár nevelőotthoniak — akik mindennap nézték a tévét fő műsoridőben, hetente három-négy — a valósághoz közelálló — agresszív filmet láttak. A gyakran és a ritkán tévét nézők két csoportja között nagy különbség volt. A gyakran tévét nézők agresszívabbak azoknál, akik kevesebb időt töltenek a képernyő előtt. — Ha sok erőszakot lát az ember maga körül, előbb-utóbb ö maga is durvább lesz. Ml ennek a lélektani magyarázata, kivált a még nem kész ember életében ? — A gyerek éppen tanulja a társadalmi együttélés szabályait, a jó és rossz mintákon keresztül sajátítja el az értékeket. Még kiforratlan, de ugyanakkor rendkívül fogékony. No és jön egy film — azaz hogy éppen nem egy, hanem tucatszám —, amelyekben ott az úgynevezett pozitív hős, akitől pontosan azt lehetne várni, hogy a hétköznapi ember számára elfogadható eszközökkel győzzön. Ehelyett hősünk, aki a jó ügy érdekében harcol, kizárólag hatalmas termetével és szikla öklével vivja ki a győzelmet, no meg a gyerekember csodálatát. Mit tanul ebből a gyerek? Leegyszerűsítve így fogalmazható meg: ez az ütök-vágok-rúgok magatartás egy jó ügy érdekében igenis elfogadható, bármikor alkalmazható, ez a normális. — A rossz minta átvételen kívül az izgató hatása sem elhanyagolható e filmeknek. — A pedagógusok a megmondhatói, mennyivel izgatottabbak, s persze fáradtabbak is — a gyerekek egyegy tenyérizzasztó krimi másnapján. A gyerek nem is sejti, hogy pontosan a film miatt benne élő izgalomnak a hatására kezd el durváskodni társaival. Tehát nemcsak azért, mert ezt a példát látja, tanulja, haneni azért is üt könnyebben, mert idegesebb. Szaknyelven ezt úgy mondjuk: rávetíti a haragját a másikra. Ez az áttételes hatás is rendkívül rossz a krimik esetében, kivált olyan sorozatoknál, amelyek mint tudjuk, mindig a legizgalmasabb részeknél fejeződnek be és ennek okán képesek a következő folytatásig fenntartani egy izgalmi állapotot. — A kutatás vizsgálta, hogy a 9—10 éves gyerekek mennyi Időt töltenek a tévé előtt, mennyit rádióhallgatással és mennyit szánnak olvasásra. — Az iskolások nagyobb része — több mint 75 százaléka — napi egykét órát, avagy két óránál is többet nézi a tévét. A megkérdezett 194 gyerek közül mindössze 12 válaszolta azt, hogy nem néz minden áldott nap televíziót. A lakóhely jelentősen befolyásolja a képernyő előtt eltöltött idő mennyiségét. A községben élő gyerekek lényegcsen kevesebbet ülnek a „doboz" előtt, mint a lakótelepiek s ez utóbbiak között egyetlen sem akadt, aki ne nézné mindennap. A rádióhallgatással fordított a helyzet. Kevés — mindössze 10 százalék — kisiskolás rádiózik napi egy-két órát. — Úgy tartják, a gyerekek keveset olvasnak pontosan a tévé elszívó hatása miatt. — Eddigi kutatásaink rácáfolnak erre. Azok a gyerekek ugyanis, akik sokat tévéznek, sokat is olvasnak, A magyarázat? A tévé sokmindenre felhívja a figyelmüket, kíváncsivá teszi őket és arra sarkallja, hogy érdeklődésüket kielégítendő olvassanak egy-egy témakör után. Lehet, hogy a gyerek pontosan annak hatására megy el a könyvtárba avagy vásárol a tenger világáról szóló könyvet, mert ilyen témájú ismeretterjesztő film tette kíváncsivá. — A szakemberek nem is annyira a tévé előtt eltöltött idő mennyisége miatt aggódnak, sokkal inkább azért, mert a gyerekek nem a nekik való műsorokat nézik. — Az aggodalom igy jogos, hiszen gyerekeink általában nem a nekik szánt műsorokat részesítik előnyben. A fiúk listáján első helyen a kalandfilm szerepel, ezt követi a sportközvetítés, a harmadik kedvenc a fantasztikus film. A lányok leggyakrabban vidám műsort néznek. Ezt követi a kalandfilm majd a mese. Mindkét nemnél a negyedik helyezett a krimi, megelőzve a természetfilmet és — sajnos — az iskolatévé adásait, illetve az ifjúsági irodalmi műsorokat. A rádiós műfajok közül a zenés műsorokat, a kabarét és a mesét választották legtöbben. A könyvek sorrendje pedig a következő: mesekönyv, gyermek ifjúsági regény, kalandos, történelmi, fantasztikus, bűnügyi regény. Érdekes tapasztalat, hogy a belvárosi gyerekek körében hihetetlenül népszerű a fantasztikus irodalom, mig a falun élő gyerekek egy ilyet sem emiitettek kedvenc könyveik között. — Felmerül a kérdés, hogy ezekből — a javarészt nem az ifjúságnak szánt filmekbői — mi és hogyan marad meg a gyerekben ? — A vizsgálat adatai szerint a legtöbb gyerek barátaival, osztálytársaival beszéli meg a tévében látottakat. Mindössze 20 százalékuk a családtagokkal s jó néhányan senkivel sem osztják meg látott élményeiket. Azok a programok, amelyek nem az ő ismereteikhez, tudásszintjükhöz mérten készülnek, a segítő feldolgozás nélkül torzán kerülnek az élményvilágukba és nem kevéssé károsak. A szülőnek legfőbb dolga, hogy segitse a gyereket a tömegkommunikáció adta élmények feldolgozásában. Példának okáért úgy, hogy magyarázza meg neki, nemcsak a filmben látott erőszak, durvaság az egyetlen célravezető út és hogy a kritikus élethelyzetben ne mindig az agresszív megoldást válassza, mint soksok „pozitív hős". — Ezek szerint a szülő akkor teszi a legjobbat — ha már a tévétől gyerekét tiltani gyenge, — ha megbeszéli, értékeli vele a látottakat. De mit tehet majd — a vizsgálat végső eredményeinek ismeretében — a Magyar Televízió annak érdekében, hogy gyerekeink lehetőleg csak a nekik készített adásokat nézzék. — Természetesen nem törli műsorprogramjából a krimiket, hiszen az irreális kívánság és óhaj lenne. A legtöbbet úgy segíthet, ha minél későbbi időpontban vetíti a gyerekszemnek és -léleknek nem való erőszakfilmeket. KALOCSAI KATALIN Ifj. Hamlet Szegedi vak meleg Miskolcon. Enyhelyet és némi szellemi felüdülést keresve tértem be a kis főutcái antikváriumba. Nem hiába. Nyűtt gerincű könyvre bukkantam. A borítón piros betűkkel: Örök színház. A szerző ifj. Horváth István. A Madách Könyvtár ötödik kötete 1942-ben jelent meg Sík Sándor előszavával, Hont Ferenc bevezető tanulmányaival. A tizenkilenc éves fiatalember csillogó szemmel, kamaszos, intellektuális mosollyal néz ki a könyvből. Zseni volt, jut eszembe a JATE nyolctizenötös színjátszó csoportja vezetőjének megjegyzése a Vihar próbáján. Ők, a mai utódok ifj. Horváth István napokat rendeztek az egyetemen. Azon kapom magam, hogy falom a sorokat. „A színjáték lelkiismereté: a rendező. A rendezői világszemlélet magában hordja a lehetőségek és módszerek jegyeit is. Abból, hogy hogyan látja a világot, következik, hogy mit lát meg belőle." Az eladók közben furcsán néznek rám, fizetek, kitárnolygok az utcára. Sodor a tömeg, a harminchat fok letaglóz. Mit láthatott meg ez a fiatalember a világból? Mi volt a véleménye? Mi egyáltalán a színház? Mit tartott mindennél fontosabbnak? Miben áll a zsenialitás? A lustaság, a kényelmesség és a nyári szabadság gyorsan elaltatta bennem az akkor előre tolakodó kérdéseket. Az elolvasandók közé került otthon a sárgult borítójú miskolci „zsákmányom". Az , ilyesféle restanciáim pedig-azóta is szaporodnak. Életem vissza-visszatérő szertartása a november 1-i temetőjárás. így jutottam el a szegedi református sírkertbe. A bejárattól néhány méterre négy karcsú oszlop. Imitt-amott moha telepedett meg rajtuk. A kőbe vésve ifj. Horváth István neve. A sirt borító kőzúzalékban színes krizantémok. Némán állok a szegedi Hamlet rendezője mellett. Sirás környékez és düh. Ma este elolvasom az Örök színházát. Mintha kamaszosan bólintana. Majdnem háromszáz oldal. Az előszót, a bevezető tanulmányt átugrom. Tizenkilenc évesen általánosításokat fogalmaz meg a rendezői munkamódszerről. Az alkotás folyamatát is leírja, melynek stádiumai közé tartozik a rendezői élményszerzés. A darabhoz mint művész és nem mint gondolkodó nyúl. Az élmények vízióvá, látomássá alakulnak, majd pedig következik a mű értelmi eszközökkel való átvizsgálása. Ezután jön létre a játékterv. A szakemberek dolga, hogy megítéljék ezt a rendezői habitust. A tudatlan néző legfeljebb csak sejti, hogy egy előadáshoz ritkán vezet a fenti módon az út. * Ifj. Horváth István nem tisztelte még Shakespeare szövegeit sem. A rendezői koncepciónak rendelte alá a drámát. A Hamlet kettős feladatot rótt Horváth Istvánra. Ahogy ő írja: a színpad akciót követel, a művészi etika pedig Shakespeare-t. a főcselekményt át- meg átszövik az epizódok, a mellékcselekmény. Ezt vette tekintetbe a szegedi Hamlet rendezője, aki a darabból kihagyott minden olyan jelenetet, sort, amely nem viszi előbbre a főhős sorsát. Shakespeare aligha örült volna a fenti nyírbálásnak. A dramaturgiai változások célja egyértelműen Hamlet egyéni tragédiájának bemutatása volt. * Milyen lehetett a Horváth István által instruált Hamlet? A rendező szercpváltozataiból lesünk. Hamlet mindenekelőtt ember. A koreszmével szembekerülő kortárs tragédiája Hamlet tragédiája. Lelke visszavágyik a wittenbergi tudományok csarnokába — de kötelessége itt tartja Helsingőrben, hogy a vérbűnt vérbosszúval mossa le. Ebben roppan össze a finom, filozófálásra hajlamos lelke. Nem ismerünk rá Horváth Istvánra? A fajvédelmi törvény 194!. november 1-én életbe lépett. A szegedi egyetemi hallgató ugyanezen év október 17-én már halott. Értelmetlenné vált a Hamleti dilemma: Lenni vagy nem lenni. Néhány kép a készülő Hamletelőadásból. Rendelkező próba a dékáni szobában. A háttérben Szent-Györgyi Albert Nobeldíjas rektpr, aki életre hívta a Szegedi Egyetemi Színjátszó Társaságot. Hamlet és Ophelia a színen, a felvétel a bemutatón 1941. április 1-én a városi színházban készült. Aztán egy újabb fotó. Hamlet és a királyné. Gertrudis Tóth Kata... Ifj. Horváth István ezzel a lánnyal együtt vetett véget az életének. így is lehet egy szerelmet demonstrálni. Igazán már nem tudok figyelni a szerző Moliere dolgozatára, pedig okosan választékosan, világosan, meggyőzően fogalmaz. Világirodalmi, színházi tájékozottsága imponáló. Egykori tervei járnak az eszemben. Szinre akarta vinni Szegeden Petőfi darabját, a Tigris és Hiénát. Hozzáfogott a Macbeth játéktervének elkészítéséhez is. Tervezte Németh László Bethlen Katájának és Ibsen darabjainak bemutatását. Horváth István negyvenöt éve halott. Ha élne, hatvannégy éves volna. Az Örök színház visszakerül újra a könyvespolcomra. Hozzá fordulok magyarázatot keresve, ha nem értek valamit a színivilágunkban. Ja, kérem ilyen csillogó szemekkel, ilyen mosollyal onnan fentről igazán könnyű! BODZSÁR ERZSÉBET fú- ' ,'•: .„••/ 1 !HK'' . ' • v, „•• • - / ^ á - : - ' ; r,;/ B" Ma ', t Sár te SMPÜ\Üt¿L • PÉNTEK LÁSZLÓ: MÁSNAP (A Szegedi Fotóklub pál>ázatán díjazott képek)