Délmagyarország, 1986. november (76. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-19 / 272. szám

13 1 Szerda, 1986. november 19. Kiállítási napló „Öt dicsérjük" Az írás címét egy rekesz­zománc műtől kölcsönöztem a Képtár friss tárlatán, a pedagógus képzőművészek országos kiállításán. Készí­tője, a szabolcsi Acs László­né, aki közel száz pedagó­gustársával mintegy 200 al­kotást mutat be — repre­zentálva képzőművészetünk e sajátos rétegét. Azt is el kell mondani, hogy ez a mű nem a legkvalitásosab­bak a legeredetibbek és a legérdekesebbek közül való, mégis ez segít kifejezni leg­inkább mondandóm lénye­gét. Tudniillik a pedagógu­sok megtépázott presztízsé­nek korában a kreativitás­ról, az alkotótevékenységről, a képességeit magas színvo­nalon kibontó pedagógusról, a csak ,,fehér hollóként" föllelhető tudós tanárokról, a kísérletezésben, újat aka­rásban példaadó nevelőkről is szerelnék szólni e tárlat kapcsán. P. Laci bácsiról, aki azon túl, hogy belénk verte a biológia törvényeit, nemzetközi hírű solymász volt, s nem lehetett nagyobb elismerés, mint hogy futhat­tunk egy-egy jó felelet ér­demeként biciklije után röp­tetni; S. tanár úrról, aki úgy el túdott mélyedni filozófiai fejtegetéseibe hogy a leg­keményebb koponyákat is magával rántotta; B. Józsi bácsiról, aki nemcsak a la­tin szöveget skandáltatla velünk, de megismerletett a színjátszás gyönyörűségével is; I. tanárnőről, akire azért is büszkék voltunk, mert képeit kiállításon láthattuk. Nemcsak reformok, de a társadalom és a közélet kö­veteli ki az új pedagógus­eszmény formálódását. Azét a pedagógusét, akinek vál­láról egyszer csak levesszük a méltatlanul ráaggatott ter­heket, s végre joggal vár­hatjuk majd el, hogy szak­máját, hivatását alkotó mó­don teljesítse ki. Belső in­díttatásból. önmegvalósító szándékból. Ehhez a bizo­nyára hosszú távú. és még sok idegsejtet fölemésztő munkához jelentós hozzájá­rulás ez a szegedi sereg­szemle is. Minden esetleges­sége, hullámzó színvonala, értékfeszültségei és viszony­lagos egyhangúsága ellenére is. Olyan tárlat ez, ahol együtt szerepelnek a hazai kortárs képzőművészet jelentős alakjai és fiatal, szárnypró­bálgató, pályakezdő alkotók. Az előbbiek nemes gesztusa az utóbbiak hitét erősítheti. Az országos kiállításokon gyakran szereplő, nemzedé­keket útjára bocsátó művé­szek között találhatjuk két csodálatos „gondolati épít­ményével" Fischer Ernőt, a kiforrott, eredeti úton járó l'app Györgyöt, a hazai éremművészet realista ágát képviselő Sz. Egyed Emmát, a megbízható színvonalú grafikust. Takács Dezsőt, és a posztimpresszionista táj­képfestés képviselőjét. Áron Nagy Lajost. Mellettük a legerőteljesebb egy harmin­cas nemzedék, amelynek tagjai éppen a szegedi ta­nárképző főiskolán Fischer­és Vinkler-növendékként kaptak életre szóló útrava­lót Csákig Lajos leheletfi­nom ceruzarajzai a szürrea­litás felé hajlanak, Lonovics László „fénvgrafikái" a szi­tanyomat lehetőségeit kutat­ják. Várkonyi János egy Pedagógus képzőművészek országos kiállítása pasztelles, nosztalgikus vi­lág körvonalait keresi az álmok ködében, Bakacsi Lajos képi szintézisei sok­féle asszociáció eredményei. Mellettük igen magas mű­vészi színvonalon mutatko­zik be Szappanos István, ér­dekes népdalparafrázisokat készít ritka papírmetszet­technikával Sándor Zsuzsa, a színek intenzív hatásait kutatja Szegedi Zoltán, emelkedett pa-sztelltechnikát mutat be Török Anikó, né­pi ízek gazdagítják Szu­nyogh Ferenc linómetszeteit, régi meséket mond Kertész Sándor, arcokat hív elő a múltból és a jelenből Ta­kács Zoltán, párás balatoni tájélményeit festi Kovács Ferenc, s talán az egész tárlat legszínvonalasabb műveivel rukkol ki Somo­gyi György. Több pedagógusalkotónál túlságosan erős a választott mester befolyása. Tornyai máig élő alföldi drámaisága több. mint meghatározó Lu­kács Gábor és Veintrager Adolf festményein; Tóth Menyhért stílusában fest VaIkovits Zoltán; Csohány Kálmán energikus vonalve­zetését próbálgatja Kiss Já­nos; Nagy Gábor Tisza­menti történetei erősen ha­tottak Somodi Ferencre; Udvarai Erzsébet szinte mo­tívum nélküli Balaton-képe­it szeretné megismételni M. Tóth István; Szász Endre modorában dolgozik Sven­da István; Zombori László egyéni festőiségét szeretné magáévá tenni Slezák La­jos. Döntő többségében fest­ményeket és grafikákat lát­hatunk a tárlaton, néhány szpbor és érem, alkalmazott grafikai munka és zománc jelzi, hogy többfelé tájéko­zódhatnának, próbálkozhat­nának a pedagógus képző­művészek. Ez tán visszave­zethető a régebbi pedagó­gusképzési gyakorlatra, a meglehetősen egyirányú kép­zésre. A kifejezésmódok vi­szont változatosak: a plain aire-től (néhány kép a giccs határát is súrolja), a „fény­grafikáig". a stilizált linó­metszettől a geometrikus jelekig, az érzékeny felület­hatásoktól a finom rajzos­ságig színes a skála. Jó len­ne tudni, vajon a Zala me­gyei képzőművészek miért hiányoznak erről az országos találkozóról. És jó volna hinni, hogy ez a tárlat nem­csak országos vonzású, de legalább akkora kisugárzá­sú is. hiszen ezek a művek az alkotó pedagógust, és raj­ta keresztül azt a munkát dicsérik, amely záloga a fel­növekvő generációk emberi minőségének. Tandi Lajos A levegő tisztaságáért Ábrahám Kálmán állam­titkár, az Országos Környe­zet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke kedden a MUOSZ székházában sajtó­tájékoztatón elemezte a ha­zai környezetgazdálkodás időszerű kérdéseit, lelada­tait. Elmondta, hogy a levegő tisztaságának védelmében számottevő eredményeket értek el. ennek ellenére évente hozzávetőlegesen 800 ezer tonna por, 1,4 millió tonna kéndioxid, 400 ezer tonna nitrogénoxid és 2,4 millió tonna szénmonoxid kerül a légtérbe. Mindez évi mintegy 15 milliárd fo­rintos kárt okoz a nép­gazdaságnak. Az elmúlt tíz év során — az erőművi, a cementipari és a_ kohászati filteresítési programnak kö­szönhetően — több. erősen szennyezett levegőjű terüle­ten javult a helyzet, a por­kibocsátás például országo­san 20 százalékkal csökkent. A távhőellátási és gázprog­ram megvalósításával egyes térségekben mérséklődött a kéndioxid és koromszennye­zettség. A jelenlegi feladatok kö­zött kiemelt cél a környezet­szennyezés növekedésének megakadályozása, a romlás megfékezése. A levegőtiszta­ság-védelmi célok végrehaj­tására a VII. ötéves tervidő­szakban 4.5 milliárd forintot költenek, a tennivalókat a közelmúltban jóváhagyott akcióprogram hangolja össze. Fel kell készülni a légszeny­nvezö anyagok felhalmozó­dását előidéző időjárási helyzetekre is. Ilyen esetek­re jövőre elkészítik a fővá­ros szmogriadó-tervét, ké­sőbb hasonló terv készül Miskolc és Tatabánya' térsé­gére. Az erdők egészségének megvédésére illetve a káros hatások mérséklésére erdő­védelmi mérő- és megfigye­lőrendszer kiépítését kezdték meg, ágazatközi akcióprog­ram keretében. A veszélyes hulladékokat ártalmatlanító hálózat kiépítésére 4 milli­árd forintot fordítanak eb­ben a tervidőszakban. A program teljes végrehajtá­sa — amely során 3 égető, 6 lerakó és 1!) megyei átmeneti tároló létesül — átnyúlik a következő ötéves tervidő­szakra, teljes költségigénye meghaladja a 10 milliárd fo­rintot. (MTI) ítéletet hirdettek a László-perben Sikkasztás miatt három év nyolc hónap Tegnap reggel a megyei bíróságon ismét összeült Ex­terde Tibor bíró tanácsa, hogy folytassa az október elején elnapolt, László-per címen ismeretessé vált bűncselek­mény tárgyalását. Az utóbbi évek, sőt — túlzás nélkül mondhatjuk — évtizedek, a tudományos életben, s a közvéleményben legnagyobb port fölvert bírósági ügyében a következő a rövid tényállás: László Ferenc professzor, a Szegedi Orvostudományi Egyetem endokrinológiai osztá­v-inik ielenlegi vezetője, az egyetem fölfüggesztett rek­torhelyettese hosszú éveken át humán hipofízist (emberi agyalapi mirigyet) juttatott illegálisan külföldre. Az ügyészség sikkasztás és más bűncselekmények miatt emelt vádat ellene. Az október elején megtartott tárgyaláson László Ferenc vallomásában úgy nyilatkozott, a hipofí­zisek külföldre juttatásával kapcsolatban nem érzi magát bűnösnek. A tárgyalást néhány héttel ezelőtt azért napolták el, mert a bíróság újabb szak­értői vélemények begyűjté­sét rendelte el. Ezenkívül pontosítani akarták a Serono olasz cégtől az endokrin­osztályra érkezett küldemé­nyek értékét. A vádlott ugyanis azzal védekezett, hogy a kiszállított hipofízi­sek ellenértékét a klinika a betegek gyógyítása érdeké­ben fölhasznált gyógyszerek, alapanyagok formájában kapta meg. Fölvetődött az a kérdés is, szokúsos-e klini­kák megajándékozása, gyógyszerekkel való ellátása ilyen formában, s mennyi ennek az elfogadott mérté­ke. A tegnapi tárgyalás első szakaszában a bíróság újaDb tanúkat hallgatott meg. Köz­tük a kórbonctani intézet ve­zetőjét is, aki elmondta: László Ferenc mintegy 15 éve kereste meg őket azzal, hogy szükségük van a holt­testekből kivehető agyalapi mirigyre. A kórbonctani inté­zet vezetőjének kihallgatása során a bíróság etikai kér­désekre is kitért. Nevezete­sen arra, ki lehet-e venni, s ha igen, milyen célból a holttestekből ezt az aprócs­ka szervet, s hogy ezután kinek a tulajdona az agy­alapi mirigy, ki rendelkez­het vele. A tanú mindezek­re a kérdésekre nem tudott határozott választ adni. Val­lomásának további részében azonban elmondta, a hipo­fízisek hazai begyűjtésével kizárólagosan foglalkozó, gödöllői székhelyű Humán Oltóanyag Termelő Vállalat megkeresése után is — a vádlott kérésére — a teljes kivett mennyiséget az en­dokrinosztálynak adták át. Egy másik, már korábban is meghallgatott tanú ismé­telt idézésére azért került sor, mert kétségek merültek föl az általa, mint kutatóor­vos által tudományos cél.-a fölhasznált agyalapi miri­gyek mennyiségét illetően. A szakértői -vélemény meg­állapította. hogy az illető or­vos „nagy marhaprogram" fedőnévvel illetett tevékeny­sége során kizárólag szarvas­marhából származó agyalapi mirigyeket használt föl. A tanú azonban kijelentette: az emberi mirigyek fölhaszná­lásakor azért nem vezetett kutatási naplót, mert mun­kájának folyamata megegye­zett az előbb említett prog­ram során bevált renddel. A szakértő meghallgatása során az egyik gyógyszerész úgy nyilatkozott, az ajándé­kozási könyvben a klinika számára beérkezett gyógy­szereket, alapanyagokat li­gyelembe véve mintegy két­millió 135 ezer forintra te­hető az az összeg, amely az olasz cég ajándékainak ér­tékét jelzi. Ezzel kapcsolat­ban a szakértő megjegyezte azt is, hogy a mintejjy 10 éves intervallumot figyelem­be véve a körülbelül évi 200 ezer forintot kitevő ajándék­összeg nem több, mint ami más hasonló intézmények esetében is elfogadható. Ez tehát egyúttal azt is je­lenti, hogy az olasz cégtől beérkezett ajándékcsomagok nem feltétlenül a László Fe­renc által kijuttatott agy­alapi mirigyek ellenértékét képezték Ezt támasztotta alá az is, hogy a küldemé­nyek azokban az időszakok­ban is érkeztek a klinikára, amelyekben — a vádlott és védőié állítása szerint — a hipofízisek kiszállítása szü­netelt. A szakértő vallomá­sának további részében azt is elmondta, hogy a Seronó­tól érkezett gyógyszerek egy része itthon is beszerezhető, másik része pedig az Egész­ségügyi Minisztériumtól igé­nyelhető lett volna. A tanúvallomások és a szakértői vélemények el­hangzása után a tárgyalás további részében a bíró az ügy iratait ismertette. Egye­bek közt felolvasta László Ferenc munkahelyi vélemé­nyezését is, amely tartal­mazta kiemelkedő szakmai munkájának értékelését, tu­dományos tevékenységének, ideológiai eltökéltségének, Torta kígyó Cukrászbravúrral kezdő­dött kedden a hajdúsági gasztronómiai napok ren­dezvénysorozata: a debrece­ni Arany Bikában óriási tortakigyót kínáltak a meg­nyitóra összegyűlt vendég­seregnek. A meghökkentő süteménykolusszus hossza 29 méter 60 centi volt — de nem sokáig, mert az édes szájú publikum egykettőre megvette és megette. Elké­szítéséhez Sipos Árpád mes­tercukrász 50 kiló vajat, ugyanennyi lisztet, 1 mázsa cukrot. 20 kiló mandulát használ! fel. És 1300 tojást is; sárgaját a tésztához, a fehérjét habnak, amiből az óriáskígyó 50 ezer puszedli­pikkelyét csinálták Mi történt a molekuláris biológiában? Évente rendszeresek a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központjában azok a tudományos elő­adássorozatok, melyek SZBK-napok néven váltak a mole­kuláris biológia kutatóinak legrarigosabb hazai fórumaivá. Az idei, háromnapos konferencia ma, szerdán kezdődik, az újszegedi székházban. A kutatóközpont intézeteiben — a biokémiaiban, a biofizikaiban, a genetikaiban, a nö­vényélettaniban és a Budapesten működő enzimológiaiban — dolgozó munkacsoportok elmúlt évi tevékenységéről, eredményeikről alkothatnak képet, akik végighallgatják a három napra tervezett 40 előadást. Az SZBK-napok előadásai, bemutatói, vitái nem egysze­rűen arra valók, hogy az in­tézetek kutatói egymás mun­kájáról nyerjenek informá­ciókat. tájékozódjanak, „töl­tekezzenek", okuljanak — bár természetesen ennek is nagy a jelentősége. Rend­szerint meghívják a konfe­renciára mindazoknak a gazdasági szervezeteknek a képviselőit is, ahol már használják, vagy majd hasz­nálják az SZBK-beli kutatá­sok erre való eredményeit. Egyáltalán: aki a molekulá­ris biológiai kutatások je­lenéről tudni akar — az SZBK-napokón lehetősége van erre. A tudományos ülésszak egyszersmind a kutatói utánpótlás nevelésé­nek dolgában is nagy jelen­tőségre tett szert az évek során: külön figyelem övezi azukat a fiatal kutatókat, első. pályakezdő éveiket az intézetben töltő szakembere­ke, vagy a szakdolgozatukat készítő egyetemistákat, akik a rangos konferencián elő­adást tartanak. Viszonylag népes, szakte­kintélyekből álló „zsűri" ér­tékeli is az SZBK-napok elő­adásait. A kutatási témá­jukban legeredményesebben előrehaladókat, tulajdonkép­pen az év leginkább produk­tiv emberét vagy csoportját •kézzelfoghatóan, vagyis — nem is kis összegű — pénz­zel jutalmazzák. Az ilyen­fajta egészséges teljesít­ményelvüség általában is jellemző az SZBK-ban; az évenkénti konferenciákon pedig érezhetően növeli a versenyszellemet, hogy az erkölcsi elismerés, a tudo­mányos életben való szerep­lés rangja mellé a legfiata­labbaknak a legnagyobb szaktekintélyekkel egyenlő esélyük van arra, hogy való­di teljesítményükért közvet­len elismerést kapjanak. Aligha járunk távol az igaz­ságtól, ha azt mondjuk: a kutatóközpontban honos de­mokrácia. amelyben kivétel nélkül mindenkinek a pro­duktivitás mérése alapján jár az elismerés, egyik — nem lényegtelen — moz­gatója, serkentője lehetett a tudományos munkának, amely hazai és nemzetközi összehasonlításban egyaránt kiemelkedően eredményes. Az SZBK-napokon az idei 40 előadás közül tízet fiatal kutató, egyet egyetemi hall­gató tart, négyen külföldön végzett munka eredményé­ről számolnak be. A dijakat pénteken délután adják át. S. E. vezetői posztra való ráter­mettségének taglalását is. Ugyanakkor az iratok tartal­mazták azt az egyetemi ve­zetői véleményt is. miszerint, az endokrinosztály és a Serono kapcsolata csak föhatósagi engedéllyel volt elképzelhe­tő, s azt az 1984-es egész­ségügyi minisztériumi ál­lamtitkári levelet, melyben László Ferencet a Humán vállalat fontos népgazdasági érdeket szolgáló tevékenysé­gének támogatására szólítják föl. Az iratokból az is kide­rült, hogy az a román part­neri kapcsolat, melyre a vádlott vallomása során több ízben hivatkozott, emberi hi­pofízisek kiszállítását nem tartalmazta. A zsúfolásig megtelt tár­gyalóteremben ezután a per­beszédekre került sor. Az ügyész leszögezte: rendkívü­li bűncselekményről van szó, mind annak tárgya, mind az elkövető személye, mind a cselekmény jellege miatt. A tárgyalás során el­hangzottak alapján kérte a bíróságot, hogy kétmillió 747 ezer forint összegben állapít­sa meg a vádlott bűnösségét. Az ügyész kijelentette az agyalapi mirigyeknek a vi­lágpiaci ára megállapítható, tehát van értékük; ellentét­ben a vádlott védekezésével. Azt, hogy László Ferenc tud­ta, szabálytalan akciót csi­nál, az ügyész azzal támasz­totta alá, hogy az értékesebb hűlve szállított hipofízis helyett a vámkezelést köny­nyebben megkerülhető cél­zattal. acetonos eljárással tartósította. Megállapította továbbá, hogy cselekedetével László Ferenc több ezer dol­lárnyi anyagi előnyhöz ju­tott, amit súlyosbít: 1975— 1 «984-ig az egyetem pártbi­zottságának titkáraként cse­lekedett! A vádlott védője beszé­dének bevezető részében a folytatólagosan, különösen nagy értékre elkövetett sik­kasztás és a különösen nagy kárt okozó devizabűntett vádja alóli fölmentést kérte. Továbbra is hangoztatta a tárgyalás során már több­ször előadott álláspontját: a hipofízisnek nincs értéke, így védence azok kivitelé­ért nem vonható fele­lősségre. Fölolvasott egy jogi szakértői véleményt is, miszerint az emberekből ki­vett agyalapi mirieyek nem tekinthetők társadalmi va­gyonnak, mivel az emberi test sem lehet tulajdon. A védő úgy nyilatkozott: a vádlott hírnevet szerzett ma­gának, s a szegedi kliniká­nak, s ezek után perbe fogá­sát méltánytalannak tartja. Csupán devizabüntett miat­ti pénzbüntetésbeni elma­rasztalását vélte indokolt­nak. Ezután szót kapott a vád­lott is, aki kijelentette, cse­lekedeteiben a betegek iránti ió szándék vezette. Ügy nyilatkozott: csupán ér­demként fogható föl, ha va­laki a betegek érdekében cselekszik, még ha az nem is teljesen szabályos. A bíróság délután meg­hozta ítéletét. E szerint László Ferenc professzort sikkasztás és különösen nagy kárt okozó deviza-bűncse­lekmény miatt három év nyolc hónap, börtönben végrehajtandó szabadság­vesztésre, és négyévi, köz­ügyektől való eltiltásra ítél­te. Kötelezte továbbá más­fél millió forint. elkobzás alá eső érték megfizetésére. A bíróság — ítéletének in­dokolásában — kiemelte: László Ferenc tettének sú­lyát nem csökkenti, hogy a gödöllői állami cég is tör­vényellenesen cselekedett. Az ítélet után az ügyész a szabadságvesz­tés büntetés súlyosbítá­sáért és foglalkozástól való eltiltás mellékbüntetésért, a vádlott és védője felmenté­sért fellebbezett. Az ügyben a Legfelsőbb Bíróság dönt. B.T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom