Délmagyarország, 1986. november (76. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-03 / 259. szám

I , rV Vásárlás közben M últkoriban úgy hozta sorsom, hogy többrend­beli rábeszélésre — mit tagadjam, feleségem­től eredt — elindultam nadrágot "enni. Mond­hatnák. magánügy. Minek traktálom vele az olvasót. Hát, végül is magánügy lenne, maga a szűkre szabott tény. De közege és környezete? Ügy kezdődött., hogy bementünk a nagyáruházba. Illetve bementünk volna, ha befért volna az ember. Illetve az még valahogyan fért, de gombostűt már aligha lehetett volna közibénk ejteni. Igaz, szombat volt. s akkor hát jogos a tumultus, mert az végül is munkaszüneti nap. És mindebből önként adódtak bi­zonyos következtetések. Például az, hogy ha szomba­ton ekkora tömeg van az áruházban, akkor mégsincs olyan tragikus helyzet a munkaidő-kihasználás terén. Merthogy rengeteg ember egyszerűen keptelen ezek szerint hétköznap eljutni a boltokba, marad számára a szombat, ami szíibad. Akkor viszont mégiscsak megtöltjük áruházainkat. Jó. rendben, ez a szombati tömeg számomra impo­nál. ha a munkafegyelmet nézzük. Sőt, tan még in­kább akkor, ha a társadalom anyagi helyzetét is be­kalkuláljuk a jelenség értelmezésébe. Mert hisz más­ról sem beszelünk az utóbbi években, mint hogy rom­lik az életszínvonal. Jó, lehet, hisz magam is ilyesfor­mán érzek, de akkor magyarázza meg nekem valaki, miből telik ezreknek, hogy megtöltsék az áruházakat, üzleteket. Hiszen akadnak élményeim, egyik szomszé­dos országból, ahol — amióta a gazdasági krach érez­teti hatását — üresen tátonganak az áruházak. Az ot­tani kevés vásárló io fele is éppen kies hazánkból való. Hát akkor mégsem állnánk olyan rosszul, mint hisszük? Megvallom, ebbéli meditációim jórészt, még az elő­térből és a mozgólépcsőről eredeztethetlek. Mert az­tán. sorra járva a különböző osztályokat, nemiképpen árnyaltabba vált a kép. Például oly módon, hogy kénytelen voltam észrevenni, a tolongásnak nagyobb a füstje, mint a lángja. Mert a vevők, pontosabban az „érdeklődök" jó 70—80 százaléka távozott ugyanis — érzésem és benyomásaim szerint. — vásárlás nél­kül. Azaz: benézték az emberek, hátha kapnak vala­mit, amit szeretnének, amire esetleg, telhetne is ne­kik, ám nem vettek semmit. Ami annál is inkább el­gondolkodtató, mert, amennyiben jól érzékelem, ab­ban a gazdasági krach-hal terhelt szomszédos ország­ban ahol szinte üresen konganak az áruházak, lévén, hogy a vásárlóknak nem igen telik semmire, ami a szükenvett létfenntartást meghaladná, hazai szemmel nézve szinte hihetetlen a kínálat divatos, jó küllemű, a vásárlói, vagy potenciális vásárlói pénztárcát nyito­gató holmikból. i Szóval ilyesféle benyomásokkal jártam körül a kon­fekcióosztályt, ahol részint nem találtam elképzelé­semhez közel sem hasonlító darabot, részint pedig az elfoglalt elárusító szóba sem tudott állni velem. Kí­nomban aztán betértem egy butikba, ahol éppen ket­ten ha lézengtek, s ahol kapásból elém tettek egy pontosan a méretem szerint való nadrágot, ami vala­melyest még elképzeléseimet is fedte, s amit melles­leg még vagy kétszáz forinttal olcsóbban is kaptam meg, mint ha eredeti elképzeléseim szerint vásárolok. E zek után valahogyan úgy vagyok vele, hogy iga­zat adok a régi jogászi mondásnak: „nem min­den csaló látszat, de minden látszat csal!" Mert ki tudja manapság, hogy a vásárlójelöltekkel és áruval teli, vagy csak áruval s nem vásárlóval teli. vagy éppen mindegyik fogyatkozásával jellemezhető áruhá­zak hogyan is jelzik egy-egy ország tényleges gazda­sági helyzetét? összegezve azért ügy érzem, hogy a boltba bemenők és a vásárlás nélkül kijövök aránya talán a legfontosabb mutatók egyike. Mert, hogy ne felejtsem," a tömegeffektus fizetesnap után mutatko­zott meg. Sz. I. A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM 69. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE Ünnepségek, koszorúzások A Pétervárott, üü évvel ezelőtt lezajlott eseményekre, a Lenin vezette bolsevik párt irányította forradalom győ­zelmére emlékezünk e héten országszerte. Az MSZMP Sze­ged Városi Bizottsága, Szeged Megyei Város Tanácsa, a Hazafias Népfront Szeged Városi Bizottsága valamint az MSZBT Szeged városi tagcsoportjai városi ünnepséget ren­deznek november 6-án, csütörtökön este 7 órától a Szegedi Nemzeti Színházban. A nagygyűlés előadója Schmidt Jó­zsef, az MSZMP Szeged Városi Bizottságának titkára lesz. Az ünnepi beszédet követően a színház művészei adnak gálaműsort. Másnap, november 7-én 11 órakor a Rákóczi téri Le­nin-szobornál lesz koszorúzás. Itt helyezik a megemlékezés virágait a megyei és szegedi városi pártbizottságok, taná­csok, a társadalmi és tömegszervezetek, a fegyveres erök és testületek valamint Szeged üzemeinek, szövetkezeteinek képviselői. A városi ünnepségeken kívül Szeged vállalatainál, is­koláiban is ünnepi megemlékezéseket tartanak Az atomerőmű csápjainál Dróthúitíiok acéloszlopokon Az energia nem vész el. . ­Szabályszerű pókhálót rajzol elém Halász József mérnök, a sándorfalvi alál­lomás vezető elektrikusa, amikor hazánk villamos­energia hálózatát magya­rázza. — Ezek négyszáz kilóvol­tos vezetékek. — mutat ki az acélerdőnek tűnő óriási trafóállomásra. Terhes An­tal segédelektrikus csende­sen figyeli a diszpécser szo­ba berendezéseit. A vasárnapi égbolt szür­ke, párás a levegő. — Mit mutat a műszer? Mennyi villamos energia ér­kezik egy ilyen csöndes, va­sarnap déltájban Szegedre? -r- Háromszáz megawatt. — Honnan? — Zömmel a p.iksi atom­erőműből. Beszélgetünk a vezeté­kekről, a 400 ezer voltos valóban a nagyobbak közé tartozik. Igen vastag alumí­nium sodrony. Átmérője 500 négyzetmiliméter. Kérde­zősködjünk: Miért; kell ilyen vastag drót? —Ezt a trafót különben alaphálózati • alállomósnak nevezik. Föladatunk az energia szállítása és elosz­tása. Az energia ugyan nem vész el, ahogy mondani szokták, de mégis nagy len­ne a veszteség, ha vékony zsinórokon jönne az áram. A hazai távvezetékek mind ilyenek, csupán egy szaka­szon létezik nagyobb, a Szovjetunióból átjövő 750 ezer voltos. Amikor építet­Az acélerdö sodronyai felől sistergés hallatszik ték ritkaságba ment, csupán a Szovjetunióban, Kanadá­ban es az USA-ban van még hasonló nagyságú ve­zetékrendszer. — S ha elszakad a veze­ték? Most került elő a pókháló. — Semmi probléma, sen­ki észre sem veszi, csak mi. A pókhálórendszer egy kicsiny összekötőszálát sok­sok szál kerülgeti kereszt­be-kasba. — Hogyan lesz ebbül áram a lakásokban? — A 400 ezer voltot át­tesszük 220 ezerre, majd a következő állomás 120 ezer­re, az azt követő 20 ezerre, s a végén lévő trafó 220 voltra. Egyszerű az egész. Minden bizonnyal. Néze­getem a sok apró műszert, mutatókat, színekben játszó gombokat, vonalkákat. Ne­kem „arabul" jeleznek, s aki nem tud . . . — Miért vannak ketten az irányító szobában? — Ez a szabály, bármikor történhet valami. Halász József a híres ..Kandóban" végzett. Más­különben ózdi fiú. — Itt voltam az alállomás átadá­sakor, s itt is ragadtam. Megnősült, lakáshoz ju­tott, szegedivé vált. „Már nem is kívánkozom az észa­ki tájakra." Terhes Antal viszont helybeli, a sándor­falvi téeszben dolgozott ko­rábban. „Szép munkának érzem, azért jöttem ide." Távcsővel nézegetnek egy kötést a magas oszlopon. — Nem lehet fölmászni, viszont a kötéseket illik, alaposan szemügyre venni, — mondják. Játszadozunk a lehetősé­gekkel, mi volna, ha ... Le­beszélnek. Nincs ha és nincs véletlen sem. A táv­vezetékek a hálózatrendszer legmegbízhatóbb vonalai. Lehet eső, íehet hó, vihar, gond egy szál se. Legfeljebb a kétszázhúszások szakadoz­nak. Az alállomás két szakembere vasárnap reggel héttől este hétig tartja a frontot. Közvetlen kapcso­latban az országos elosztó központjával. A piciny lámpácskák jelzik, hogy egyenletesen jön a „villany" a paksi erőműből, s halad tovább a mellékutakon Vá­sárhely, Szolnok, Kecske­mét, Makó, Kistelek irá­nyába. Csönd és nyugalom. A drótkerítéssel elzárt acéler­dő porcelánszigetelői felől hallani csupán neszezést. Sisteregnek a kötések a 400 ezer voltos feszültség alatt. Az atom legbékésebb hangjai. G. I. Áru, ár, tábla VTT.AG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint A piac szerte a világon, az életszínvonal tükre. A fel­hozatal és a vásárlókedv jól mutatja a környék és a la­kók életszínvonalát. Szegeden a Marx tér a legnagyobb. Ott 22 ezer négyzetméteren lehet turkálni a portékák kö­zött. Zöldségből és gyümölcsből október 31-ig 7 ezer 804 tonna árut kínáltak eladasra. Kevesebb ez mint a múlt év hasonló időszakában volt. Akkor 8 ezer 425 tonna ter­mény „fordult" meg a piacon. A szakemberek a szaraz­ságnak tulajdonították a kevesebb árut. Nyáron eperből és málnából bőség volt, hasonlóan salátából, szólóból, al­mából és paradicsomból. Ami kevés és drága, az a fok­hagyma. Az úgynevezett nagybani piac országos hírű. A mosto­ha körülmények ellenére jól megy az üzlet. Biztosított a viszonteladás, messziről hozott árut messzire viszik. Hasz­nos azért is, mert lényegesen nagyobb a faitaválaszték, mint más városukban. Cserehely a piac, de az adok-veszek mellett történik ott más is. Láthatjuk Nagy László képein: a pontos mé­réshez hozzátartozik az újságolvasás, a fillérre precíz fi­zetéshez a „tyúkszelídítés", az áruhoz az artábla.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom