Délmagyarország, 1986. november (76. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-17 / 270. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 76. évfolyam, 270. szám 1986. november 17., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Befejeződött a fogyasztási szövetkezetek kongresszusa Megválasztották a tisztségviselőket A fogyasztási szövetkeze­tek X. kongresszusa szomba­ton, a Budapesti Kongresz­szusi Központban folytatta munkáját. Az elnökségben helyet foglalt Németh Ká­roly, az MSZMP főtitkár­helyettese, Marjai József, miniszterelnök-helyettes, a kormány több más tagja, a szövetkezeti mozgalom ér­dekképviseleti szerveinek, valamint a társadalmi és tö­megszervezeteknek számos vezetője. A testület 19 új tagot vá­lasztott meg, akikkel kiegé­szült az országos tanács, amely 133-tagű lett. Ezt kö­vetően megnyitották a vitát a kongresszus elé terjesztett dokumentumok fölött. A vitában résztvevők — köztük Meszlényi Ferenc, a szöregi takarékszövetkezet elnöke — hangsúlyozták a gazdasági tevékenységet és a mozgalmi munka eredmé­nyességét javító kezdemé­nyezések jelentőségét. A küldöttek a szövetkezetek ellátó tevékenységével kap­csolatban szóltak arról, hogy a kisboltok korszerűsítéséhez az áfészeknek további támo­gatásra van szükségük, mi­vel különösen a kistelepülé­seken amúgyis gondok mu­tatkoznak jövedelmezősé­gükkel. A belső érdekeltsegi rendszer korszerűsítését szintén sokan szorgalmaz­ták, ám — mint hangsúlyoz­tak —: annak alakításánál jobban tekintetbe kell venni a helyi adottságokat. A fej­lődés lehetőségét látták a küldöttek az áfészek közötti kapcsolatok elmélyítésében, és abban is, hogy szorosab­bá fűzzék az együttműködést az ipari vállalatokkal. Egy­felől kedvezőbb beszerzési forrásokra számítanak, más­felől pedig arra, hogy a kooperációval új termékek gyártását kezdhetik meg. Szorgalmazták, hogy növel­jék az iparral közösen fenn­tartott boltok számát is. Kifejtették: javítani kell a kölcsönös érdekeltséget a ta­gok és a szövetkezetek kap­csolatrendszerében. A tagok­nak nagyobb lehetőséget ke'l biztosítani arra, hogy kölcsö­nökkel, vagy más módon se­gítsék a közös fejlesztési alapok feltöltését; ily módon újabb beruházásokat lehetne kezdeményezni. A kongresszus elfogadta az előterjesztett dokumentu­mokat. Az országos tanács megtartotta alakuló ülé.íót, amelyen megválasztották a 17-tagű elnökséget, és a P­tagú felügyelöbizottságot, va­lamint a Szövosz tisztségvi­selőit A Szövosz elnöke Hartmann József, az Ajka és Vidéke Afé«z elnöke, al­elnöke Diczkó József, a Nyíregyházi Lakásszövetke­zet elnöke, és Dobai Gábor. a Siklósi Takarékszövetkezet elnöke lett. A Szövosz főtit­kárává Szlamenicky Istvánt, főtitkárhelyettesévé Kovács Sándort és Szilvasán Pált választották. Marjai József délután rö­vid beszédben köszöntötte t>z újjáválasztott országos ta­nács tagjait. Tevékenységük­höz sok sikert kívánt, s el­mondotta, hogy a kormány továbbra is számit a fogyasz­tási szövetkezetek munkájá­ra, az egész szövetkezeti mozgalomra, az előttünk álló feladatok elvégzésében. Ünnepség Seregélyesen Szülőfalujában, a Fejér megyei Seregélyesen szom­baton ünnepélyesen emlé­keztek meg Münnich Fe­renc születésének századik évfordulójáról. A nagyközsé­gi ünnepségen részt vett Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának elnöke, Münnich Ferencné, valamint ott vol­tak a megye és a település vezetői, a megye munkás­mozgalmi veteránjai, a Mün­nich Ferenc nevét viselő in­tézmények küldöttei, a köz­ség és a környező helységek képviselői. A testületek, a család és Seregélyes lakói elhelyezték a megemlékezés és a kegye­let virágait, koszorúit a ma­gyar és a nemzetközi mun­kásmozgalom kiemelkedő személyiségének mellszobrá­nál, majd a művelődési ház­ban Münnich-emlékszobát avattak. Magyar—jugoszláv tárgyalások Hetényi István pénzügy­miniszternek, a magyar— jugoszláv gazdasági együtt­működési bizottság magyar tagozata elnökének meghí­vására november 13-tól 15-ig hazánkban tartózkodott Egon Padovan, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság Szövetségi Végre­hajtó Tanácsának tagja, a bizottság jugoszláv társelnö­ke. Az elnöki találkozón megvizsgálták a bizottság XII. ülésszakán kitűzött fel­adatokat. valamint a leg­utóbbi kormányfői találko­zóból eredő közös teendők teljesítését. Értékelték az idei árucsere- és szolgálta­tásforgalom alakulását. Úttörővezetők megyei konferenciája Milyen legyen gyermekmozgalom ? A csapatszintű és területi vitákat köve­tően. szombaton rendezték meg Szegeden, a Csongrád Megyei Tanács oktatási köz­pontjában megyénk úttörövezetpinek kon­ferenciaját. A tanácskozáson megjelent 150 küldöttet, valamint a meghívott vendége­ket — közöttük Kővári Tibort, az MSZMP KB alosztály vezetőjet; Haraszti Istvánt, a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Ta­nácsának titkárát; Horváth Károlynét, a megyei pártbizottság titkárát; Szabó G. Lászlót, a megyei tanács elnökhelyettesét és Germánné Vastag Györgyit, a KISZ mc­gvei bizottsága első titkárát — Vónné Feró Mária megyei úttörőtitkár, a tanácskozás elnöke köszöntötte. Ezt követően a küldöt­tek döntöttek a konferencia munka- és ügyrendjéről, megválasztották a munkabi­zottságokat, majd Zeleiné Horváth Sára megyei úttörőelnök fűzött szóbeli kiegé­szítést az írásos beszámolóhoz. A plenáris ülés több órás vitával folytatódott, majd a konferencia választással fejeződött be. Engedje meg a kedves ol­vasó, hogy ezt a tudósítást egy személyes élménnyel kezdjem. Piros nyakkendős korszakomban nekem mai­rózgallért juttatott a gyer­mekmozgalom — vízi úttörő­ként parádéztam a cvrm T­napon, kenuval utazhattam végig a Tiszán, dunaniun táborokban töllhettem máig emlékezetes heteket. Később, újságíróként gyakrabban Ma : „cigarettaszünet" Semmiféle kampánynak híve nem vagyok. Tudom, hogy az emberek többsége az áradatszerüen rázúduló didaktikus szólamokra daccal felel: engem aztán ne korlátozzon senki személyes szabadságomban. Nem vagyunk mi, nemdohányzók sem oly naiv lelkek, hogy higgyük: az év 364 napján gátlástalanul füstöt eregetők ma, a füstmentes nap al­kalmából, rácsapnak saját kezükre, mindahányszor csak cigarettáért nyúlnak. Tudjuk azt is, hogy nehéz lemondani a megszokott mozdulat­ról, a rágyújtás szertartásáról, még azt is elhisszük, hogy borzasztó kellemetlen elvonási tünetekkel is járhat az efféle önmegtartóztatás. Mégse szeretnénk azonban, ha ennek a próbálkozásnak, az évi egynapi „cigarettaszünetnek", na­gyobb lenne a füstje, mint a láng­ja. Ha a hírharsonák minden erőfe­szítése ellenére, elmúlna ez a 24 óra önvizsgálat, az észérvek mérle­gelése nélkül, ha ugyanannyi büz­rudacska hamvadna el ma is, mint máskor, s ugyanannyi nemdohányzó szenvedne szótlan beletörődéssel mások kellemetlen, mi több — gyil­kos szenvedélye miatt. Elnézést se kellene kérnem e valóban sértő jel­ző miatt, hiszen ez tudományosan bizonyított tény, így csak azt mon­dom: nem kell mellre szívni... Megtehetik, nem úgy, mint a nem­dohányzók. Nekik nincs más vá­lasztásuk: lélegezniük nekik is kell. Ha mérgezett a levegő? Hát legfeljebb rövidebb ideig élnek. Es ifi kerülnek — le merem Írni — erkölcsi fölénybe a nemdohány­zók. Mert — lássuk már be — nem magánügy, nem egyéni szabadság­jog, nemcsak anyagi kérdés ez, ha­nem morális is. A cigarettázó, ami­kor cinikusan rágyújt a vele egy légtérben levő gyermeke, férje-fele­sége, munkatársa jelenlétében, vagy füstöt fúj a vele egy járműben utazó, egy étteremben falatozó orra alá, nem csupán udvariatlan, nem csupán önmagát mérgezi. Mihelyt más ellen vét, méghozzá embertár­sa legnagyobb kincsét, az egészsé­gét károsítja, erkölcstelenül cselek­szik. Az ugyanis valóban emberi joga mindenkinek, hogy védje saját egészségét, hogy ragaszkodjon az életéhez; a nemdohányzó azonban az év 364 napján csendes áldozat. Túlzás, hogy ilyen nagy szavakat használok? A tények ismeretében döntsek el önök! A dohányzás nagyban felelős a szív- és érbetegségek, valamint a daganatok keletkezéséért. Infarktus­ban 12-szer, tüdőrákban 15-25-ször többen halnak meg a dohányzók, mint a nemdohányzók közül. A) fo­gamzásgátlót szedő nőknél növeli a cigarettázás a trombózis, az infark­tus és az agyhártya alatli vérzések kockázatát. A káros anyagok gyen­gítik a látást, hátráltatják a mag­zati fejlődést, a nemi mirigyekre gyakorolt hatásuk miatt kedvezőt­lenül befolyásolja az utódok számát és egészségét. Megállapították, hogy a passzív dohányosokat még na­gyobb veszély fenyegeti; az úgyne­vezett mellékfüst a főfüst­höz képest 2,5-szer több szén-mo­noxidot, csaknem 3-szor több ni­kotint és tízszer több rák kel lő anyagot tartalmaz. A WHO koráb­bi előrejelzése szerint (1980-tól) 2000-ig 10 millió ember hal meg a dohányzás közvetett hatása miatt. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban, ahol hisznek az em­berek a tudománynak, az egész­ségügynek és a tömegkommuniká­ciónak, sikerrel járnak az efféle kampányok: mára rengetegen le­szoktak a dohányzásról, nem divat többé a pöfékelés. Maguk az orvosok jártak példá­val az élen: néhány év alatt a do­hányzók 50 százaléka vált antiniko­tinistává. Talán lendített az ügyön néhány, zsebre menő intézkedés is. Köztudott, hogy főbb biztosítás fi­zetésére kötelezik azt, akivel — mert dohányzik — előreláthatóan több dolga lesz az egészségügynek. Aztán újabban az a hír járja, hogy °<j"es vállalatok több fizetéssel al­kalmazzák a nemdohányzókat, mert hogy hatékonyabban használják ki a munkaidőt... Lehet, hogy a cigarettaárak eme­lés;» nálunk is csak a kezdet? Hát­ha rájövünk: egyszerre több bajun­kat is orvosolhatjuk, ha gyakori cigarettaszünetek helyett a clga­rettázást szüneteltetjük. Tessék kipróbálni' Chikán Ágnes hallottam a panaszokat — „az a romantika már a múlté, túlszabályozott Jelt a mozgalom, az iskolai zsú­foltság, az anyagiak hiánya gátolja a munkát". Ezek után kíváncsian vártam, ho­gyan értékelik a „hivatalo­ak" a 80-as évek közepének úttörőmozgalmát. Mivel a szóbeli beszámoló főbb pontjaiból szombati lapszámunkban már idéz­tünk, következzék most né­hány gondolat Zeleiné Hor­váth Sára felszólalásából: ...a területi konferenciákon meg­fogalmazták úttörővezetö­ink, hogy az elmúlt években felerősödtek a problémák a gyermeknevelésben, kritikát kapott a családi élet légkö­re, sok hozzászóló hiányolta a felnőttek megfelelő példa­mutatását. A mozgalom belső ügye ­vei foglalkozva, elmondta a megyei úttörőelnök, hogy a fiatal pedagógusok hiányos mozgalmi ismeretekkel ke­rülnek ki a főiskoláról, ké­sőbb sem vonzó az úttörő­vezetői munka, mivel sem erkölcsi, sem anyagi megbe­csültségük nem megfelelő. Azt is el kell ismerni, hogy a gyerekek bizonyos körére nincs hatással az úttörőmoz­galom. a programok sok kö­zösségben nem veszik figye­lembe a gyerekek érdeklődé­sét. vágyait. A romantikát ígérő táborozás lehetőségei sem javultak megfelelően. A szóbeli kiegészítés befe­jező részében pedig így fo­galmazott Zeleiné Horváth Sára: „az úttörőszövetség gyermekszervezet, de sokat kell még tennünk azért, hogy ne csak a gyerekekből áll­jon, hanem a gyerekekért le­gyen. Nyissunk az ö világuk felé, segítsük a saját törvé­nyeik szerint élő gyermek­közösségeket." Hasonlóan kritikus, a joo­bitás szándékát bizonyító hozzászólások jellemezték a vitát is. Walcz Gyuláué. (Pusztamérges) hangsúlyoz­ta, csak magasabb követel­mények állításával érhető el, hogy a gyerekek jobban kö­tődjenek a mozgalomhoz, 1;­kolájukhoz. Tisza Jánosné (Kistelek) az alkotás örömé­nek megismertetését szor­galmazta, Iványi Józsejaó (Szeged) a klsdobosmozga­lom gondjait összegezte, míg Kékes-Szabó Andrea (Sze­ged), az ifivezetök nagyobb megbecsülését kérte. Gáaer József (Szeged) javasolta: a pedagógusok felkészítése során, fogjon össze a főisko­la és az úttörőmozgalom, Maröti László (Szeged) véle­ménye szerint, úgy kell vé­gezni a pedagógusmunkát, hogy a szaktárgyi nevelés és a mozgalom is élményt je­lentsen. Fábián Tibor (Sze­ged) a diáksportmozgalom nagyobb támogatósát kérte, Bálint András (Szeged), az úttörőmozgalom és az MHSZ együttműködéséről beszélt. Germánné Vastag Györgyi a KISZ-életre tör­ténő felkészítés kérdéseivel, a tagfelvétellel foglalkozott. Szabó G. László elmondta: a gazdasági körülmények ke­vésbé teszik lehetővé, hogy a szülök sokat foglalkozza­nak a gyerekekkel, ezért a gyermekek nevelése érdeké­ben a családnak és az isko­lának jobban össze kell fog­nia. Nem nyugodhatunk bele abba, hogy a káros szenve­délyek elcsábítsák a fiatalo­kat. Michna József a táborozás, a turisztika lehetőségeit ele­mezte, Papp Sándorné (Ma­roslele) azt javasolta: maga­sabb követelmények állításá­val szerezzék vissza az úttö­rőmozgalom régi varázsát. Horváth Karolyné a kon­ferenciát jelentós tórsadj­(Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom