Délmagyarország, 1986. október (76. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-13 / 241. szám

Ilctfő, 1986. október 13. 5 Lóhere négy levéllel Kinek drága a fogadás? Egyszer nyertem a lottón. Háromszázat. Órát vettem rajta, márkásat, Omegát. Tehettem úgy, hogy nagyapám ezer-egynéhányszázzal megtoldotta. Ennyit ér — legalábbis nekem — a szerencsejáték. A hatvanas évek elején volt ez, akkor is lehetett már fogadni. Fogadtam. Helyesebben, megfogadtam: soha többet szelvenyt. Fortuna így legalább biztosan nem zavarhat, nem is érhet csalódás, hogy „véletlenül" elkerül a Nagyaszszony. — Mikor járt erre a bőségszaru? — Nálam még nem, pedig harminc éve áldozok oltáránál. — Miért adózik hát? — Megszokásból. Tudja, azonos számokkal játszom, s ha egyszer kihagynám és kihúznák, belehalnék. — Csak lottózik? — Persze. Ehhez nem kell ész. Áthúzza az ember azt az öt számot, aztán várja a pénteket — És földhöz vájgja a rádiót .. . — Szándékoztam már. A Széchenyi téren, a totólottó irodában ..diktálta tollba" egy borostás arcú ur az előbbieket. Ugyanott kérdeztem: — Mekkora a nyerési esely kollektív totóval? — Nagy. — Nem bőbeszédű. Ne zavarjam? ,— Zavarjon. Nézze, eddig megérte, de most már anynyi a bunda, hogy követhetetlen a foci. Tíz szelvényt kért M. K. Az most egy százas. — Kidobott pénz ez, uram! Duplázták az árát, de nem nekem. Eddig húszat vettem. most őröljenek, hogy bejóvok. Idézhetném még Julis nénit, Panni nénit, Gézát, Jóskát, de nem teszem. Mind hasonlóan vélekednek. Igazuk va:., talán. Drága a szerencse, fgy igaz ez? Magamtól kérdezem csupán, de feltettem a kérdést az illetékesnek is. Emigyen: — Volt már tíz forintért ötös? — Az áremelés első hetében. A lottó történetében a legnagyobb nyereséggel. A „vonzatokkal" pontosan 6 millió 405 ezer 739 forintot számoltak ki Pesten a szerencsésnek. Megtudtam azt is, hogy a körzeti iroda területén (Csongrád. Békés és Bács megyeben) az áremelés előtt 4 millió 461 ezer totó és 7 millió 707 ezer lottó kelt el. Szeptember elsejétől az előbbiből csak 2 millió 146 ezer, az utóbbiból pedig 4 millió 337 ezer szelvényt vásároltak. Lényeges csökkenésnek tűnik, ami igaz is, ám a minőségi javulás is jelentős. Nézzük csak a listákat! A kettesek 40-50 forintot érnek, a hármasokért ezer forinton túl fizetnek, és nincs akkora „távolság", mint régebben az ötös és a négyes találatos nyereményösszeg között. Figyeltem a tárgynyereményeket is. Ott ugyancsak drágábbak az értéktárgyak. Ugye, vitathatatlan — például — a Trabant és a Zastava 101 közötti különbség? Azután az sem lehet félreérthető, hogy a totóban a 13 + 2-es találatért — szerencsés esetben — halmozódva akár plusz 4 millió is ütheti a fogadó markát. Ez az akció is az „áremeléssel" indult. Van még példám: az augusztustól decemberig vásárolt előfizetéses lottószelvények között 1987 januárjában kisorsolnak főnyereményként egy kétszemélyes világkörüli utazást is!— Ne zaklasson engem! Dupla áron vetetik meg ezt a cetlit, adóztatnak, kérem! Ezt egv rokkantnyugdíjas indulatoskodta. A válaszom erre fentebb olvasható. Ács S. Sándor Lopott disznó, lopott paprika Két hasonló jellegű ügyben ítélkezett a közelmúltban a Szeged Városi Bíróság. A gyanúsítottak mindkét esetben az ellenőrzés lazaságát használták ki. s gyárakból hoztak ki fondorlatos módszerrel nagy értékű árukat. 1. A 34 éves Szabó József (Szeged, Madách utca 15.), a 26 éves Csonka Ferenc (Szeged. Bokréta utca 12.), a 32 éves Harmath Zoltán (Szeged. Etelka sor 16). az 59 éves Hamza Ernő (Pusztaszer, Tanya 35.), a 35 éves, büntetett előéletű Turzó Géza (Szeged, Ilona utca 2.), a 41 éves Száraz István (Budapest, Almavirág utca 4.) és a 43 éves Ács Sánta Imre (Zsombó, Temető utca 4.) gépkocsivezetőként vagy rakodómunkásként egyaránt a Tisza Volán Vállalatnál dolgozott. A vállalat a szegedi szalámigyárral meglévő szerződés alapján húsféleségeket szállított a gyárnak, különböző telepekről. A szállítás folyamatában meglévő hiányosságokat használták ki a vádlottak arra, hogy eltulajdonítsanak a szállítmányból. Idén februárban Csonka Ferenc, Szabó József és Harmath Zoltán a vásárhelyi vágóhídról szállított fél disznókat Szegedre. Csonka Ferenc előzőleg a kopáncsi csárdánál hagyta autóját, s amikor a szállítmánnyal ideérkeztek, a teherautó leplombált ajtaját fölnyitották, s 12 darab fél disznót Csonka autójába pakoltak át. Ezután a teherautó szállítmányát a gyárba vitték, ahol senki nem fedezte föl a csaknem harmincezer forint értékű hús hiányát. A rendőrség azonban közben Csonka kocsijában megtalálta a lopott árut. Szabó József egyébként ezen kívül — a szalámigyárban járva — három rúd szalámit és negy pár kolbászt is ellopott. Csonka Ferenc Hamza Ernővel és Ács Sánta Imrével is dolgozott együtt. Megegyeztek, hogy amikor csak lehet, „szereznek" maguknak is a húsból. Így a telepeken már átadott mennyiségből rendszeresen leváglak egyegy darabot, s így mintegy hétezer forint értékű húst loptak. Hamza Ernő ugyanezt Turzó Gézával és Száraz Istvánnal is megtette, hasonló értékű húshoz jutva Egy ízben ugyanez a hármas három fél disznót is kilopott egy szállítmányból, amit Száraz lakása előtt megállva, kivettek a teherautóból. s később ki-ki megkapta, mintegy kétezer forintos részét. Hamza. Turzó és Száraz azt is tapasztalta, hogy a makói telepen is laza az ellenőrzés, így ruhájuk alá rejtve rendszeresen lopták ki a kolbászt. A bíróság folytatólagosan, társtettességben elkövetett lopás bűntette miatt Szabó Józsefet tíz hónap, Csonka Ferencet egy év, iHarmath Zoltánt nyolc hónap, Hamza Ernőt hét hónap. Turzó Gézát egy év két hónap, Száraz Istvánt egy év, Ács Sánta Imrét hat hónap, végrehajtásában valamennyiük esetében — különböző időre — felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte, s ezen kívül 57000 forint pénzmellékbüntetést is kiszabott. 2 Az 50 eves Szabó Antalne (Szeged. Merey utca 13.) a Szegedi Paprikafeldolgozó Vallalat területen működő büfé vezetője volt. A 41 éves Ungvári László (Szeged, Bakay Nándor utca 23 B) és a 21 éves Dékány László (Szeged, Becsei u. 2'A) a vállalat őrleményraktárában dolgozott, a 44 éves Nagy Józsefné Kovács Erzsébet (Szeged, Sarkantyú utca 38.) pedig ugyanott volt szakmunkás. Az esettel kapcsolatban tudni kell, hogy a büfében, melyet Szabóné vezetett, paprikát is árultak, melyről blokkot kapott a vásárló, s így kivihette a gyár területerői. Ezt a tényt használta ki Szabóné, a másik három vádlott segítségével a tavalyi nagy paprikahiány idejen. Szabóné Ungvári Lászlóval és Dékány Lászlóval állt kapcsolatban, akik a raktárból lopták számára a paprikát, de Nagy Józsefné is „dolgozott" a két férfival, majd a Szabónétól kapott fiktív számlák segítségével vitte ki a paprikát a gyárból. Tevékenységük folytán néhány hónap alatt csaknem tizenhárom mázsa lopott paprika került ki a gyárból, melynek értéke 160 ezer forint. Ezekért a cselekedetekért a bíróság Szabó Antalnét egy év négy hónap szabadságvesztésre. és tizenötezer forint penzbüntetesre, Ungvári Lászlót tíz, Dékány Lászlót nyolc hónap szabadságvesztésre és 10, illetve 5 ezer forint pénzbüntetésre, Nagy Józsefnét tíz hónap szabadságvesztésre és 5 ezer forint pénzbüntetésre ítélte. Utóbbi három vádlott esetében ennek végrehajtását három évre fölfüggesztette. A bíróság ezen felül kötelezte a vádlottakat az okozott kár megtérítésére. B. T. Mórahalmon Úttörővezetők A Magyar Úttörők Szövetsege Mórahalom Városi Jogú Nagyközségi Elnökségé e hét vegén, a morahalmi pártszékházban rendezte meg úttörővezetői konferenciáját. A meghívott vendégek mellett 40 küldött vitatta meg az úttörővezetők VIII. országos konferenciája óta végzett munkáról szóló beszámolót. A hozzászólások során megfogalmazódott: sajátos. a helyi igényekhez és lehet ÜjSÖíJC* ív hez igazodó úttörőmozgalmi munkát kell kialakítani, s ehhez kérik a családok, a társszervek segítségét, A gondok közé sotanácskozása rolták a felszólalók például azt. hogy nem megfelelőek a táborozási iehetősegek. s mivel a pedagógusképző intezetekben hiányzik a mozgalmi képzés, kevés a mozgalmi munkát felkészülten végző fiatal tanár. A szombati tanácskozáson megválasztották a MUSZ mórahalmi városi jogú elnökségét is. Elnöke Ördögné Gargyán Má na. titkára Makrai lé Abraham f'urus Gizella lett. Mórahalmot 11 küldött képviseli novemberben az úttörővezetők megyei konferenciáján. Béke velünk Nagy László felvétele Zsidó szombat: Középen Kishonti Ildikó és Király Levente A néző még emlékszik a Galopp a Vérmezőn Nuszbaumjára. Az elmúlt szezon slágerelőadásain (meg a színházavató gála reprizén) Mentes József ábrázolta megrendítő erkölcsi erővel a zsidó kis-nagyember kálváriaját. Csóróságán átszivárgó történelmi éberségét, aminő folytonos rezzeoeskészületben. óvatos elővigyázatosságban van, hiszen génjeiben hordozza a pogromok, deportálások, az örökös vándorlás riadalmát. Amit Mentes e röpke jelenetben fölvillant — most tablóképen, egész előadásban köszön vissza: Hegedűs a háztetőn. Jerry Bock—Joseph Stein— Sheldon Harnick, musicalje sok humorral, finom iróniával szőtt életkép a hagyományainak gettófalai közé önkéntesen bevonult anatovkai (kelgt-európai) zsidóságról, a néhai lengyel— ukrán yidel^, cigányainak leszárma2ötta'iró'l. "ídaga a cím Chagall híres festményere utal, a háztetők magányos hegedűsének legendájára, mely jelképesen és vigasztalóan állandó motívuma a darabnak. Fönt. a háztetőn kerülni legközelebb istenhez, az örök bíróhoz, ám e földhözragadt történet nincstelenjei vele sem átallanak folyton-folyvást alkuba bocsátkozni, hiszen teremtményei között a szegénység és gazdagság dolgában távolról sincs minden rendben idelent. Jerome Robbins rendezésévei-koreográfiájával 22 eve mutatták be a darabot a Brodwavn. azóta világsiker. Hazánkat évtizedes késéssel erte el, Reményi Gyenes István es G. Dénes György fordításában. a Fővárosi Operettben; mintegy kárpótlásul Bessenyei Ferenccel, akitől a „Ha én gazdag lennék" szívküldi műsorok slágere, körúti füttyzene. Reb Tevje, a tejesember most Király Levente, s ugyancsak kitűnő. Ha pedig hozzávesszük, a szerep várományosa még (amerikai turnéja után) Gregor József is — az előadásnak szép jövőt jósolhatni. Nagy fába vágta hát fejszéjét (megint) Sándor János. Társulata inkább csak alakulófélben, mégsem bíbelődik holmi hasábnyalábokkal. ellenkezőleg. testes rönkökhöz lat hozza. Ismert alkotásokhoz. mi a színeszeknek tüzpróba. kepessegteszt. a közönség pedig legalább a fatörzsre úgyis kíváncsi (jo persze, ha a favágókra nemkülönben), ráadásul az erdő, a környezet is csalogató, nem akármilyen. Az új színház látványingerének kamatait jó előadások válthatják be. Az viszont már koncepcionális kérdés, ha a rendező eme széles fatörzseket nem ötletszerűen. találomra válogatja, hanem — -valóságos vagy vélt — összetartozásuk szerint. tehát az egymáshoz hasonlóakon akad meg a szeme. A Hegedűsben ugyanis azt a békemenetét járja tovább, amit a West Side Storyval kezdett, s a Haír-ben folytatott. Teheti, hisz a darab ezer és egy szállal kötődik ehhez a gondolathoz. Hadd emlékeztessünk csupán a forrásul szolgáló regeny (Tóbiás, a tejesémber) zaklatott sorsú szerzőjére, a század eleji kijevi pogromok elől Svájcba menekült Rabinovitsra. aki Sólem Aléchem néven publikált, mely nem más, mint a Szálem Alejkum jiddis változata: Béke veletek. „Szegedi előadásunkkal tisztelegni szeretnénk a nehézségeket, a megaláztatást méltósággal eltűrök előtt — írja Sándor János a műsorfüzetben. — A darab színrevivői nevében szeretném az esetleges tapsot megosztani a szüleik szülőföldjéből távol élőkkel, az anyanyelvüket, kultúrájukat idegen környezetben is vállalókkal." A népek, nemzetiségek békés egymás méllett elésének, az osszeferhetöségnek színházi üzenetéből nem nehéz kihallani a publikumot. Mindössze azon lehet meditálni, hogy — művészeti szféráról lévén szó — mennyire szerencsés dolog közvetlenül, már-már az agitáció eszközével mondani, miként a Hair-ben. Pontosabban: mennyire is történik ez, itt és most, direkten. Az első rész centrális jelenetében, a kocsmaképben például szinte kihagyhatatlan a ziccer. Lázár Wolf,. a tehetős öreg mészáros (Varga Károly reszketi) megkéri Tevjétől az egyik lányának kezét (Cojtel Markovits Bori finom, tollrajza). A tejesemher némi hezitálás után rááll az alkura, amely a darab kulcsszavának, a hagyománynak szellemeben köttetne; a kocsma zsidó vendégei áldomásra borulnak, miközben a másik sarokban, önérzetes távolból, ukrán legények vodkáznak, melegednek táncos tivornyába. Két dudáscsapat egy csárdában? A hangulat tetőfokán mármár fenyegető a helyzet, mikor a két „főnök" (Tevjével szemben Somló Gábor Fegykája) kiskakasok módjára összeüti a kobakját, kezet nyújt egymásnak. Jerry Bock zenéje szemléletesen párosítja az ukrán—orosz és jiddis folklórt, a vendég Tóth Sándor koreográfiája pedig kackias. tüskés táncba szedi, ölelkezteti a pityókás, egymást önfeledten ünneplő, egymásnak önfeledten örülni tudó, kellete-vidám társasagot. Ennyi. Az összeférhetőséget tudniillik inkább külső körülmények fenyegetik, a csendbiztossal beüzenő-bezavaró hatalom, a cári politika, mely nem tud mit kezdeni a népek kohójával. Az egyenruhás Jachinek Rudolf azonban bölcs derűvel adja tudtul, csuk a hivatalnak vannak láb alatt, a magánember békességet akar, Vagyis hát: Sándor békességóhajtása u Hair-ben tapasztalt direkt eszközokot nem fokozza, hanem ellenpontozza. Varga Mátyás festett háztetők mesés roniantikájat varázsolja a néző elé, amiben végre szabad nyújtózkodnia a szemnek is. A zsidó szombat vagy az esküvökép mar vérbeli színpadi mutatvany, melybe Vágvölgyi Ilona hangulatos jelmezeinek koloritján át az előadás eszméjének diszkrét gondolatiságát leheli még a rendező. A forgóval filmszerűen peregnek az események (jelentem: az emelő is működik, Füzesi Margit Cejtel nagymamája pedig a süllyesztőből kandikál elő, mindazonáltal a világítás még nem tökéletes, a fejgépek hol „szólnak", hol nem). Sándornak nem volt szíve húzni, az első rész majd kétórásra nyúlik. el-elbágyadni a fegyelinezoen.Jsemény székeken — a kevésébb ezúttal is többet igerne. Valamivel rövidebb, és kóser előadás. A ki tudja hányadik reneszánszát élő Király Leventét zsongásba hozza, hogy a megújult színház első bemutatójának első főszereplője. Drámahőstől táncoskomikusig harmonikázó egész pályájának gazdag tapasztalatát sűríti Tevjébe, amolyan jutalomjátékul; igazi koncertmester a színpadon. Vendégművész partnere, a feleségét, Goldét alakító Kishonti Ildikó is nyeresége az előadásnak: mint tvúkanyóa csibéit gyűjti szárnyai alá lányait, akikből Vásári Mónika rebbenékeny Hodelje nyújt kezet a forradalmár diáknak. Bognár Zsolt Percsikjének, hogy a nagy kiszolgáltatottságban remény is maradjon egy majdani életformaváltásra. Tetszik még Turpinszky Béla ágrólszakadt, igyekvő szabója, sorsának kényszerzubbonyát akár maga megvarrja, szépen is énekel a Nagy Imre dirigálta zenekarral. Sokan szerepelnek még egylegy villanás erejéig (Szabó Ildikó okulárés házasságközvetítője, Racz Imre kántáló rabbbija és Galkó Bence, a figyelmes fia, Bobor György kocsmárosa, vagy a többi Tevjelány, Zsíla Judit, Kovács Magdolna, Fehér Juli) — jószerivel fölvonul az egész prózai stáb. a műsorlap tanulsága szerint a főszerepen túl is több figurát kettőztek, luthatóan hosszabb távra készült az elóadas. Béke velünk, sok szerencsét hozzá. Nikolényi István