Délmagyarország, 1986. október (76. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-09 / 238. szám

Csülörtfík, 1986. október 9. A bűvésztől csodát várnak Sándor János rendezi a Hegedüst A színházi világ Íratlan szabálya, hogy épületavatáskor az első előadással az építőket tisztelik meg. Nincs ez másként a Szegedi Nemzeti Színházban sem. ahol a múlt szombati gálát követően a Hegedűs a háztetőn-nek, vagyis az első bemutatónak előestéjén díszelőadáson láthatják Joseph Stein musicaljét a kivitelezők. A premier előtörténetehez tartozik még. hogy a szegediek előadását nem itt látja először a közönség. A múlt évadot záró turné során eljátszották már Fertőrákoson és Szombathelyen, a hírek szerint tomboló sikerrel. A rendező Sándor Jánoson láthatóan még nem múltak el a gálaest izgalmai. A szinpad közepén találtam, egy ládafélén ült a félhomályban, fejét kezébe temetve. Ahogy mellékuporodtam, megsejtettem, ilyenkor lehet a legnehezebb. Pár nappal a premier előtt, szemben a többemeletnyi, néptelen nézőtérrel. Azt szokták mondani ilyenkor, „üresen ásítoznak a széksorok", pedig inkább lapítanak némán. Kiszámithatatlanul, fenyegetőn-e vagy biztatón? — A bűvésztől csodát várnak. ám a mutatvány gyakorlására bem kap elég időt... — sóhajt a főrendező. — Most ismerkedünk az új technikával, vagy inkább máris alkalmazni próbáljuk a még meg nem tanultakat. — Milyen trükköket terveznek? — Ha minden sikerül, majdnem olyan lesz az előadás, technikai szempontból legalábbis, mint egy Jancsófilm. Azaz, egyik jelenet áttűnik a másikba, követhetjük a szereplőket, amint a másik színre átjutnak. Amennyiben bejön, a színpadon repülni is fognak. Szó szerint, nem is alacsonyan. Ám ne haragudjanak meg, ha mégsem, hiszen az utolsó pillanatban is kiderülhet valami műszaki akadály. Ahogy a közönségnek is meg kell tanulnia, hogy ebben a ragyogó épületben máshol van a büfé, más ajtón kell belépni, ugyanúgy nekünk is. Csakhogy, a ndző legfeljebb elkésik, mégis láthatja, amiről lemaradt — az előcsarnok ipari tévékészülékén. Nekünk viszont pironkodnunk kell, pedig nem volt több időnk . . . — Azt hihetnénk a modern berendezések egy csapásra megoldják a műszaki problémákat... — A korszerűségük egyben hátrányuk is, legalábbis egyelőre. Túl bonyolultak ahhoz, hogy egyik napról a másikra jól lehessen üzemeltetni. Például, eddig akár premier közben is leszaladhattam a világítóhelyiségbe, s korrigáltuk, ha túl sötétnek vagy túl világosnak tűnt a színpad. Most ez lehetetlen. Komputerbe tápláljuk a világítás menetét, és kész. Automatikusan megy. számitógép vezérli az előadáson, ,hogv (miikor, hány lámpa, milyen fényerővel gyulladjon ki. Ha belenyúlunk, törli az egész programot. A márvány lépcsőházban átkeringünk a világosítószobába. Mi tagadás, inkább egy űrhajó vezérlőtermére emlékeztet. Színes monitoron a színpadi történések, egy másikon a reflektorok pillanatnyi állása. S persze, ezer és ezer egyforma gomb, jelzőlámpa, kallantyú. Programozó a talpán, aki érti, mi micsoda. — A bemutatóról készültünk beszélni... Hogyan illik a színház műsorpolitikájába? — Két szálat is hosszabbít. Az egyik a három éve elkezdett határozott vonal, rrtiszerint a legnagyobb musicaleket szeretnénk műsorra tűzni. A West Side Story és a Hair után — ez a harmadik. Természetesen a szereposztási lehetőségeket ' is szem előtt tartottuk, s még valamit. Itt kapcsolódik a másik szál; beszélgetni szeretnénk a nézővel, a magunk dadogó módján. Mégpedig a békéről. Leegyszerűsítve; az élet alapfeltétele a béke. — Ez cseng ki a Hairbol... • — Így van. S mi kell még a békéhez? Hogy egyenlőek legyenek az emberek. Olvasatunkban a Hegedűs arról szól, hogy a világ nagy népei közt kis nemzetiségek is élnek, akiknek ugyanúgy dobog a szivük, álmaik vannak, kultúrájuk. Nem szabad rájuk erőltetni a többség akaratát. Megférünk egymás mellett, kicsik és nagyok. A Bibliától a szocializmusig, ezt 'állottá minden haladó és emberszerető eszme, s csak az éli túl a történelmet, amelyik érre képes. — A szereposztásról. Két kiválóság fér meg egyszerre Tevje jelmezében: Gregor József és Király Levente. — Két ilyen jó színészünk van. hát miért ne? Érdekes, hogy mindkettő rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amelyekkel a másik kevésbé. — Akkor jár jól tehát a néző, ha mindkét változatra elmegy? — Nem reklám, de tényleg igy van. Király Levente az általam ismert valamennyi Tevje közül Q „legszegényebb". Eddig ez egy reprezentatív szerep volt. Ö remekül érzékelteti» a szegénységet, s vele a meggazdagodás vágyát. Gregor Józsefről csak annyit, hogy november közepe táján lép be, mikor is hazaérkezik houstoni vendégszerepléséről. Miközben kikísér, elmondja: élőben, hangosítás nélkül megy a zene. ének. Nincs mikroícr». nem bírná el a darab stilusa. A portásfülkében megmutat még egy japán csodamasinát: füstérzékelő, tűzjelző komputert. Képernyőjén OK-val jelzi: egyik helyiségben sincs baj. Hisz nem árt az óvatosság. Bárha száz évvel ezelőtt működhetett volna a számítógép ... Varjú Erika Nemzetközi szimpózium A társadalom és az etikai értékek címmel tizenöt orr szág marxista és katolikus tudósainak részvételével háromnapos nemzetközi szimpózium kezdődött szerdán Budapesten, a Nemzetközi Kereskedelmi Központ tanácstermében. A tudományos tanácskozás védnökei: a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége és a Vatikáni Nem Hívők Titkársága. Az eszmecsere lebonyolítását az MTA Filozófiai Intézete és a Római Pápai Gergely Egyetem vállalta. Szentágothai János akadémikus köszöntötte a résztvevőket, majd Berend T. Iván akadémikus, az MTA elnöke tartott megnyitó beszédet. Elöljáróban leszögezte: a mostani tanácskozás nem a különbségek konfrontációját, és nem is az összebékíthetetlen összebékitésének feladatát tűzte maga elé. A mai világ nemzetközi politikai, világgazdasági és társadalmi feszültségekkel terhes, robbanásveszélyes közegében életfontosságú a bizalom és a megértés, a barátság légköre, és az ezek megalapozásához nélkülözhetetlen párbeszéd. A filozófiai-világnézeti különbségeknél ezért jóval fontosabb. ami a marxista és a katolikus tudósokat ma összekapcsolja: a világért érzett felelősség, a tudomány felelőssége és a társadalmi cselekvés a veszélyek csökkentése és az emberi magatartás átalakítása érdekében — hangsúlyozta az Akadémia elnöke, majd Paul Poupard bíboros, a vatikáni Nem Hivők Titkárságának vezetője az eszmecsere katolikus résztvevőinek nevében mondott megnyitó beszédet. A szomszédban jártam A Telepen Egyetlen leckém van már csak hátra. Magam kértem, és örömmel megyek. Az ötödik napon, pénteken reggel buszra ülünk, és elmegyünk a Telepre. Ne sűrűre szervezett lakótelepet tessék érteni rajta, inkább Petőfitelepre gondoljanak. A házak családiasak-kertesek, némelyik kertben dolgozik is valaki. Ügy adódott. hogji szinte minden lakója magyar. A Petőfitelep viszont azért jutott eszembe, mert a város egyetlen magyal' művelődési háza is itt van,, és Petőfi nevét viseli. A földszinti belépőnél két lista, az egyik magyarul, a másik szerbül kínálja javait az érdeklődőknek. Van itt néptánc, népi együttes, tamburazenekar, citerazenekar; harmonika/enekar^ énekkar, asszonykórus, férfikórus, színjátszó csoport — külön a magyarul, külön ,a szerbül játszó —, a gyermekszínjátszók ugyanúgy külön két csoportban, most indul a dzsesszbalett, jönnek a kézimunkázok. a hangszer- és énekszólisták is, és ismét két csoportban a szavalók Először hirdetik a fotóklobot. Nálunk társadalmi vezetőségnek hívják azt. ami itt elnökség. Nálunk erőltetve se akar működni, itt viszont lénylegesen irányít. Magyarázat kellene hozza, de nem nagyon találok érveket. Talán azért nem működik nálunk több évtizedes erőlködés után sem, mert tényleges vezetőszerepet mi csak papiroson szánunk neki. é", mert fölülről szervezzük. És a művelődési házainknak elszámolniuk is fölfelé kell, az itteniek viszont az'elnökségnek csupán. Annak se úgy, mint testületnek, hanem úgv. mint mindenhol jelenlévő, minden munkába bekapcsolódó kicsike gyüleke zetnek. Ács József .iskolaigazgató, az elnökség mostani feje. Kaszás Károly. Olajos Mihály és Dani Sándor vállalkozott egy rövid beszélgetésre. szavai kbAI szűröm le az összehasonlítás tételeit. Hamarosan az újvidéki rádió magyar adásainak fiatal riportere is megjelenik. A csoportokat szakosztályoknak hívják, tagjaik dijat fizetnek. Nem sokat, kétszáz dinárt csak. A korábbi mérték szerint mindössze két lángos árát. A hangszeresek ezért a pénzért gyakorolhatnak is az egyesületben. A szakosztályvezetőket megfizetik, de nem mindet. Egy-egy tagjuk két-három évig marad, az örökös tag ritka. Elsodorja az élet, fölsőbb iskolába megy, vagy behívják katonának. Egyetemisták is járnak ide, leginkább későbbi pályájukra készülve. Ebben az évben körülbelül hatszázötven tagra számítanak. Létszámnak elég, fizetésnek kevés. (Tessék, szorozni! Nem is ebből él aház, hanem az előadásokból, Támogatást a szemléken való szereplések arányában kap csak. Aki tovább jut a községi — körzetnek fordítanám, leginkább városi központtal. — szintről, az mehet a vajdaságira, aki ott >s kiemelkedik, az akár a köztársaságit is megcélozhatja. Itt persze meg kell állnunk egy szóra. Ha egy szavaló magyar verset mond. ki tudia érdemben elbírálni a köztársasági szemlén? Hátha csak külsődleges jelek alapján döntenek? Aki gesztikulálva, hangját hol megeresztve, hol meg visszafogva szavaz, kedves lehet a zsűrinek, de nem biztos, hogy a lelkét mondja a versnek. Egyszerre igyekszik méggyözni a kilenctagú elnökség jelenlévő négy tagja: mindig van olyan a bírálók között, aki magyarul is. és versül is ért. Hátrányt tehát senki nem szenvedhet, és részrehajlás se lehet. Most is azt tervezik, minden kedden más-mas szakosztály rendez társas estet. Bemutatkozás ez, és kapcsolattartás a többiekkel. Amatőrök napja is szerepel a tervükben, mert eddig is volt ilyen. Petőfihez akarták kötni, de rosszkor született és rosszkor is halt meg a költőnk. Szilveszterkor-újévkor zárva kell tartaniuk a házat, mert hideg van, és nem tudják fűteni — teli szünet! —, amikor viszont elérte szerencsétlen végzete, ahhoz se igazodhatnak, mert nyár van, meleg, és megint szünet. Kénytelenek a Petőfi-brigád napjához kölni Arról a magyar brigádról van szó, amelyik harcolt a németek ellen, együtt a többi nemzetiségiekkel, és elévülhetetlen erdemeket szerzett. A „nagyközönség" 400-ig terjedhet, anrfyian férnek be a nagyterembe. Amikor a gombosiak jöttek szerepelni, akkor is teltházuk volt, ha magyar együttes jön, akkor is az van. Október végén a jászsági kamaraegyüttest várják, a pécsiekkel kétévenként van cserekapcsolatuk. Akik kívülről iönnek, máshová is elmennek, ha már itt vannak. Járják ők is a Vajdaságot, is, elsődleges szempontjuk a hagyományápolás. Öltözetben is, műsorban is. Más nemzetiségűekkel is összekötik kirajzásaikat. Cseremüsoraikkal a szlavóniai magyarság hagyományait is szeretnék ápolni. Van ugyan olyan vélemény, jobb lenne; ha csak a magukét ápolnák, a lehető fégjobban, de sokan nem értenek egyet vele. Ápolni, és segíteni ápolni! — ez a ki nem mondott jelszavuk. ffá" önrendelkezési jogot kaptak a nemzetiségiek, élni is tudniuk kell vele. Ahol viszont ennyire a hagyományokra épül az egész esztendő munkája, veszély is fenyeget. Hátha előjönnek .például a színjátszóknál a népszínműnek nevezett silányságok" is? Hajthatja ugyanaz az igyekezet, mégis egészen más lesz az eredmény. Hamar meggyőznek, aggodalmamnak semmi alapja sincsen. Inkább agyonmodemizált újak akarnak lenni. A kísérleti stúdiói például a legmeredekebb ellenpontot műveli. Telepi esték címmel. a házban működő könyvtárral közösen irodalmi esteket, iró-olvasó találkozókat szoktak szervezni. Mindig népesek, mert mindig érdekesek' ezex az estek. Jeles irók évfordulóit is meg szokták így ülni. Most az egész egyesület fönnállásának harmincötödik fordulójára készülnek. Büszkén mondják, a többi nemzetiségnek nincsen külön háza, csak a magyaroknak. Némi rágódás után: pedig jó lenne, ha nekik is lenne. Érdekes jelenség: a hejehujás esteket jobban szereti a közönség, mint a nagyon komolyakat, de egv iró-olvasó 'találkozó éjfél után egy óráig is el szokott tartani. Az őszinte szándék és a gazdasági kényszer együtt követeli, hogy a munkaszervezetekkel (=vállalatokku!) is szoros kapcsolat legyen. Műsort adnak, a cipőgyáriak pedig megtalpalják a láncosok csizmáit. Előfordul persze, hogy pénzt is kapnak támogatásként. A pénzért is, de az együttlét öröméért is rendezik szívesen a halvacsoráknt. az almabálakat és a szőlöbálakat. A mi népművelésünk mostanában kezdi újra föl-, fedezni ezeket á lehetősége-» ket, szintén az együttlét; üröméért. Horváth Dezső Kődíszek a Parlamentnek • A Debreceni Üvegipari Szövetkezet kőfaragó szakemberei is dolgoznak az Országházat díszítő kövek felújításán. A díszítőelemeket az eredetinél időt állóbb, süttói mészköböl készítik. Ebben az évben a kőszobrászok mintegy 12 ezer órányi munkát fordítanak a Parlament kődiszeinek újrafarag ására L^NIM új film Féktelenül Színes, szinkronizált szovjet film. Irta és rendezte: Gunar Cilinszkij. Fényképezte: Guido Szkulte. Zene: Ivar Vaigner. Főbb szereplők: Martin Vilszonsz, Vizma Ozorina. Idővel az ember megtanul együttélni. Nem olyan egyszerű kis gyakorlat ám ez: és még nem is csak a különneműek páros együttélésének nemkülönben jócskán rögös úttekervényeire kell gondolni. Együtt kell élni ezen a földön például az önhitt nagyképűséggel, a számító aljassággal, a korlátolt ostobasággal és a barbár kegyetlenséggel. És, hogy a világon mindenütt tenyészik barbarizmus, s ennek van egy roppant szabatos jogi kifejezése is: bűnözés — eléggé gyermeteg evidencia lenne, ha ... Ha nem emlékeznénk jól arra, hogy a XX. század középső évtizedeiben akadtak országok a civilizáltnak nevezett emberi világ Európának' nevezett földrészén, ahol fenti, mélységesen emberi dolgokat igen sok egyébbel együtt nemlétezőnek tartották. Pedig afínennyire az iparosítással és a kollektív gazdálkodással, úgy — mondjuk — a bűnözéssel is együtt kell ám tudni élni. Felnőtt módra és tudomásul véve, főként pedig nyíltan deklarálva az autólopásokat, és a nemi eröszakot éppúgy, mint a gazdasági sikereket. Merthogy a fenti két bűneset, mármint az autólopások és a nemi erőszak eléggé középpontba helyezkedik e műben. A Féktelenül című, s a lett fővárosban játszódó filmről az embernek első fokon az előbbiek jutnak eszébe, nem pedig az, hogy amit lát, közepesnél is gyengécskébb krimi, nagyvárosi miliőben. Hiszen a rigai történet hőseit nem markáns arcélükről véljük igazán megismerni, nem a figurák karakteressége teszi bármelyiküket is figyelemreméltóvá — hanem, hógy végre szinte minden a sematizmustól mentesen történik meg velük. Majdnem mindenki didaktikus, tendenciózus beállításoktól mentes, vagyis így hús-vér alak, a rendőrnőtől a tragikus véget ért ifjú főhősig, s ne feledkezzünk meg az egészen nyugatias autós üldözésekről sem, hogy az ember csak áll és néz, mint fr Lada. azaz bocsánat, a Bálám Samara. (Ugyanis teljes tipusbemutató is e film.) Mindezek miatt azt persze sajnálhatjuk, hogy maga a história kidolgozatlan, a dramaturgiai építkezés hiányosan „kihagyásos", ós maea a híinfigyi „föl vezetés" i 1 nem eléggé feszes. A l ekU lenUI-bcn sokkul több maradt sajna, immáron örökre —, mint amennyit a téma megérdemelne: a nagyvárosi bűnözéssel együttélni kényszerülő társadalom legalább egy szeletkéjének fölmutatási kísérlete. Domonkos László Pályázat A Moszkvai Rádió magyar adásainak szerkesztősége idén is meghirdette orosz nyelvi műveltségi pályázatát. A résztvevőknek a következő négy kérdésre kell válaszolniuk: 1. Mely orosz szavakat értik meg Magyarországon fordítás nélkül? 2. Milyen képzettársításokat idéz fel ez a név: Katyusa? (A válasz több pontot ér, ha a pályázó közli Katyusa kapcsolatát a XII. moszkvai VIT-tel.) 3. Mely orosz írók és költők mety müveit ültették át elsőként magyar nyelvre? 4. Mi jLr magyarázata az orosz nyelv' iránt mutatkozó élénk érdeklődésnek? A válaszokat, amelyek magyarul is megírhatók, legkésőbb október 20-ig kell postára adni a következő címre: Rádió, magyar osztály, Moszkva. >V borítékra ráírandó: Orosz nyelvi pályázat. Erediriéhyhirdetéis december 14-én lesz. A hely«* válaszadók között két kot hetes szovjetunióbeli utazási sorsolnak ki.