Délmagyarország, 1986. október (76. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-27 / 253. szám

/y „_„ jaj OMXIZS VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ijí ! V ö 76. évfolyam, 253. szám 1986. október 27., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint A varos arca H

osszú évekig szinte azonos szavakat, használtak a hivatalos iratokban és a társasági beszélgetésekben: elzárkózó, elszigetelt, nincsenek együttműködési fórumok, a lehetőségek kiaknázatlanok — és így tovább. Az állandó jelzők és jellemzések a varos, valamint a szegedi felsőoktatási intézményekben és a kutatóhelyeken dolgozó értelmisegiek viszonyára vonatkoztak. Néhány esztendeje erről a viszonyról a különféle fórumokon készült és megtárgyalt jelentések derűlátóbban beszélnek, konkrét példákat sorakoztatnak az intez.mények egymás közötti kapcsolatairól és a létező szellemi erők várospolitikai célokért való igénybevételéről. Legutóbb — október 16-án — a városi tanács tárgyalta „A felsőoktatási és a tudományos kutatóintézetek társadalmi, gazdasági, kulturális szerepe a város életéhen" című előterjesztést, amely részletesen indokolja — bizonyítja, hogy „a kapcsolatrendszer javult". Miért kell folyton forszírozni ezt az ügyet? A kutató kutat, az oktató oktat, az erre hivatottak meghozzák döntéseiket a várospolitika kérdéseiben — ha ki-ki jól teszi dolgát, annak úgyis látszata van. Ez az álláspont sokaké, akik — nem mindig alaptalanul — kevéssé hisznek a jelentések hasznában. Megtárgyaltuk, kipipáltuk, s minden marad a régiben — mondják. A helyzetfelmérések önmagukban valóban nem változtatnak a helyzeteken. De iránytűk lehetnek a cselekvéshez, a tényleges változtatáshoz. És — sajnáljuk, vagy nem — az is tény, hogy senki sem végezheti igazán jól a saját munkáját manapság, ha nem tekint körül, ha nincs kapcsolata a tágabb közeggel. Amikor szűken jut forint mindenre, a kutatónak létérdeke, hogv eredményeinek fölhasználóját megtalálja. És viszont: nincs az életünknek olyan tere. ahol nélkülözhetnénk a szellemi befektetést; gazdálkodó és irányító szerveknek szintén elemi érdekük, hogy — elég pénz híján — ésszel éljenek. Semmiféle gazdasági fejlesztést és sefnmilyen komoly, előrelátó varospolitikai döntést nem lehet végrehajtani a szellemi munka kizárásával, a tudományos eredmények figyelmen kivül hagyásával. Mármost a földön járó ember azt hinné, ha egy^felepülés oly szerencsés, hogy országosan, sót nemzetközileg számottevő szellemi lökével rendelkezik, ennek közvetlen, gyakorlatias, helyi fölhasználása: természetszerű. Nos, nem így van. Hogy miért — erre sokféle választ lehet találni. Mostanában azonban világosan látszik, hogy a jelentésekben is emlegetett „kiaknázatlan lehetőségek" nagy része azért nem válhat kihasználttá, mert a „felek" nem szövetkezhetnek szabadon. Decentralizálás ide, vagy oda, még mindig túl sok, szegedi érdekű, a város életét meghatározó döntés — nem itt születik. Hanem hol? Pesten természetesen, vagy másutt, „a" központban. A szegedi gazdasági „egységek" legtöbbjének nem itt van a központja; ahány intézmény, annyi főhatóság, de még az ugyanannak a minisztériumnak az irányítása alatt álló felsőiskolák sem találnak utakat egymáshoz, gyakran dolgoznak egymás mellett, tökéletes átfedésekben, értelmetlen párhuzamosságban. Ebben a helyzetben a „központi", meg a személyes és csoportérdekeltségek határozzák meg a kapcsolatokat — s nem a városi igény és érdek. Mit lehet tenni? Lehet, persze, például gesztusor kat. s formálisan „bevonni" a szegedi értelmiséget a helyi, legkülönfélébb fórumok munkájába. Javulnak a kapcsolatok — mondhatjuk, hiszen a párt- és tanácsi szervektől a népfronton át a Vöröskeresztig — mindenütt képviselteti magát a tudóstársadalom. Ül a neves professzor valamelyik testület ülésén. Tűkön, mert rettentően sajnálja az idejét, hiszen az éppen aktuális „témák" hallgatása helyett befejezhetné a saját kutatását, várják a laboratóriumban, a műtőben — kit, hol. S a testületek, gazdálkodó cégek felelős emberei gyötrik az agyukat, ki-mi-hogyan húzhatná ki őket a csávából; egy újszerű szervezési szisztéma, egy jól eltalált fejlesztési irány, új, okos műszer, vegyi eljárás, valamely társadalmi folyamat szakszerű föltárása — és mi minden kellene nekik, hogy ne fájjon a fejük. Fölmérhetetlen kár, hogy a két fél csak ritkán találkozik, hiába ülnek a képviselőik ugyanazokon az üléseken, testületekben, tömegszervezetekben. A

mindkét részről kinyilvánított együttműködési szándék sem elég. Kölcsönös érdekeltség és haszon kell. Az, hogy a József At.tila Téesz űj búzafajták termeléséhez kérje a tudomány segítséget — a gabonakutató intézettől; a gumigyár újszerű gumiipari töltőanyagok kifejlesztésére kössön szerződést a JATE alkalmazott kémiai tanszékével; a szalámigyár dolgozzon együtt az élelmiszeripari főc iskolával a vágóhídi vér hasznosításáért; a Volán kérje a szociológiai tanszéket, hogy kutassa dolgozóinak munkahelyi közérzetét. És az nem kell, hogy a világhírű kutató évtizedig várjon, amíg telefont szerelnek föl a lakásában; az sem, hogy időnként elnökségi asztalokhoz ültessék, hogy lássuk, megbecsülik ... Inkább fedjük föl előtte a várospolitika gondját és kérjünk megoldási javaslatot. S ha a helyi érdekű ügyben helyben sikerül dönteni, ráadásul jól, őslakók és „gyütt-mönt" emberek várostudata formálódik; többen leszünk, akik otthon érezzük magunkat — itthon. S színesebb, gazdagabb, kifejezőbb lesz a város „arca". Sulyok Erzsébet Szelka szombat Szezon előtt — Sok a munkájuk mostanában? — Éppen holtszezon van nálunk. Ebben semmi rendkívüli nincs, hiszen a munkacsúcsokat nálunk szinte ugyanúgy ki lehet számítani, mint a mezőgazdaságban. Két hét múlva már nem lehet ilyen könnyen közlekedni a folyosóinkon a behozott készülékektől. — Beszélgessünk a nyitva tartásról! Nem érné meg szombatonként az ügyfélfogadó helyiség ajtaja elül eltolni a rácsot? — Azt hiszem, nem. Csütörtökönként este hatig várjuk ügyfeleinket. Az elmúlt héten fél öt után egyetlen, nem, egészen józan úriember jött bejelenteni elromlott készülékét. S azért hangoskodott, mert aznapra mar nem küldhettünk hozzá műszerészt. Szombaton sem érné meg a műszerészeken kívül ügyfélfogadót, számlázót, pénztárost berendelni. A mi pénzkezelési előírásaink értelmében nélkülük nem megy a gyorsjavítás és annak ellenértékének a kifizetése. — De műszerészeik ma is kint dolgoznak. — Igen. Állandó kiszállásos munkatársainknak a fele járja a várost. Szombaton délelőttre a reklamációs és a „visszatérő" hibás készülékek helyszíni javítását igyekszünk időzíteni. Persze, egész héten lehet kérni szombaton délelőttre a szerelőt. Sőt, a hét vége első napján reggel 7 és 9 óra között bejelentett hibák javítását is vállaljuk, ha addig egy-egy műszerészünknél nem gyűlt össze tíz cím. Egyébként telefonügyeletünkön déli 1 óráig várjuk a megrendeléseket a következő hétre. — Mennyi idő alatt javítják a behozott tévéket, rádiókat, magnókat? — Most négy nap múlva jöhet értük a tulajdonosuk. — Ha éppen nem hiánycikk a meghibásodott alkatrész. — Sajnos, ez így van. Jelenleg a fekete-fehér televíziók közül az Uranushoz nem lehet sorkimenőt beszerezni. De hiány van képcsőből is. Szerdán 6 darabért utazik fel Pestre az anyagbeszerzőnk. El tudna hozni harmincat is. De az Orion csak garanciás készülékeihez ad, hogy megelőzze Szombat. Délelőtt tíz óra. A híradás-technikai szerviz Károlyi utca felőli főbejáratáról nem került le a vasrács. Ám a hátsó ajtón bejutva meglepő sürgés-forgás fogadja a látogatót. Nem a szokásos hétköznapi munkájukkal vannak elfoglalva a Szelka dolgozói. Ajtókat festenek, falakat meszelnek, takarítanak. Csicsvári István szervizvezetővel frissen felmosott irodájában ülünk le beszélgetni. a harmincnapnyi folyamatos állás után esedékes cserét. — Ha kisebb hibája van a készüléknek, vagy ha oldalba csapással még javítható, mi, készüléktulajdonosok nehezen szánjuk rá magunkat a szerelő hívására. — Pedig, ha már ilyenkor hívnak bennünk, majdnem egészen bizonyos, hogy kevesebbe kerül a javítás, így elkerülhetők azok a következmények, amik később többletköltséggel járnak. — Erződik-e a nehezebb gazdasági helyzet a megrendeléseiken? Több selejtezésre érett, agg masinát kell helyrepofozniuk? — Inkább egyfajta differenciálódásról beszélhetnénk. Van, aki a 40 ezer f<4 rintnál többet érő készüléket is 3 évente cseréli, másoknak a 10-12 évnél többet megélt tévék pótlására sem futja. — Van-e valamiféle versenyhelyzet a szolgáltatásoknak ezen a területén? — Ez a verseny számunkra előnytelen. Míg a kisiparos mondhatja egy kis hasznot ígérő javítás előtt, hogy ehhez pincs alkatrésze, nekünk minden gondot meg kell oldani. Próbálunk a költségeinkkel takarékoskodni. Ez a legtöbbször rájutunk kívülálló okok miatt nem sikerülhet. Például a Nisánk, amivel ide-oda fuvarozzuk a készülékeket, 810 forintért tesz meg egy kilométert, megérett a selejtezésre. Hónapokkal ezelőtt rendeltünk egy Barkast. Bizonytalan határidővel igazolták vissza a szállítását. Korszerűbb műszerekkel munkánk gyorsasága, minősége javítható lenne. Jelenlegi helyzetünkben az ezekhez szükséges anyagiak előteremtése lehetetlennek látszik. Amire viszont a szelkások a szombati kommunista műszakkal készültek, az a „naptáruk" szerint valószínűleg hamarosan bekövetkezik. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint november elejétől igencsak megszaporodnak megrendeléseik ... Bőié István Mert nálunk nincs vizsgálóbíró... Fiafal jogászok tanácskoztak örvendetes, hogy a különböző szakmák fiatal művelői egyre több területen szerveznek találkozókat, fölismerve az élő kapcsolatot, az eszmecserék hasznát, jelentőségét. A hét végén Szegeden, az újszegedi oktatási központban a fiatal jogászok tartottak országos szakmaitudományos konferenciát, a Csongrád Megyei Főügyészség KISZ-szervezetének rendezésében. A konferencia meghirdetett témája: „A személyi körülmények felderítése és értékelése a büntetőeljárás egyes szakaszaiban." A szakmán kívüliek számára nemhogy idegennek, talán érthetetlennek is tűnik ez a hosszú cím. Hogy mit takar, azt Plecskó Gyula, a Budapesti Rendőr-főkapitányság fiatalkorúakkal foglalkozó osztályának szakavatott munkatársa fogalmazta meg, nagy elismerést kiváltó előadásában. „Nálunk nincs vizsgálóbírói rendszer" — mesélte — „egyébként, ha lenne, az elsők között jelentkeznék. Tehát ezt a feladatkört máFogadóórák ötletadóknak Megalakult az Ipari Minisztérium Kutatáspolitikai Tanácsa mellett működő konzultatív tudományos testület, amelynek tagjai tudósok, nemzetközileg elismert ipari szakemberek. A testület feladata az, hogy minden olyan ötletet felkaroljon, amelynek megvalósítása elősegíti az iparpolitikai célkitűzések valóra váltsát. Ennek érdekében november 3tól, hétfőnként 9-től 10.30-ig fogadóórát tartanak, amelyre jelentkezhet bárki — gazdasági munkaközösségek, kisiparosok és más magánszemélyek —, aki úgy ítéli meg, hogy jól hasznosítható, szabadalommal védhető vagy újításként kidolgozható műszaki ötlete, javaslata van. A tanácsadó testület véleményezi a benyújtott javaslatokat, és ha megvalósíthatónak tartja, véleményével együtt továbbítja a szakma szerint illetékes fórumoknak. Az Ipari Minisztérium feladatának érzi a hasznosítható gondolatok, a megvalósítható szellemi értékek felkarolását. A bevezetésre alkalmas műszaki ötletek kiviteleztetésével, neves szakértők bevonásával kívánja közkinccsé tenni azt a nagy szellemi tőkét és kapacitást, amivel a kétkezi és szellemi dolgozók rendelkeznek. A cél az ötletek, a találmányok gyors megvalósítása, referenciapéldányok elkészíttetése. soknak kell fölvállalniuk. Hogy mi ez a feladat? Nemcsak azt vizsgálni, ami a bűncselekményekhez kötődik az elkövető életében, hanem teljes életútját föltárni. A tettek mérlegelésénél ez ugyanis nagyon fontos, de alapos vizsgálatához a rendőrségnek nincs ideje, lehetősége, Szorosan kapcsolódik ehhez az ifjúságvédelem is. Ezzel a rendőrség, bíróság, ügyészség is foglalkozik, létezik pártfogói rendszer, gyámhatóság, családvédelmi tanácsadás, de mindebben nincs egységes irányítás, nincs olyan szerv, ami igazán az ifjúságvédelemmel foglalkozna. Mert amit mi annak hívunk, az főként bűnüldözés, ami ugye cseppet sem ugyanaz." Hogy a rendörségnek milyen lehetősége van a személyi körülmények felderítésére, arról Lukács Jánost, a Csongrád Megyei Rendőrfőkapitányság csoportvezetőjét faggattam. „Öriási a leterheltségünk, létszámgondjaink vannak, így nem csoda, ha hiányt szenved ez a terület. A bennünket kritizálóknak tehát ezt is figyelembe kell venniük. De — többek között — éppen emiatt hasznos egy ilyen találkozó: a bíró, az ügyész megismerheti, milyen gondokkal küzdünk, s persze fordítva. S ha ismerjük egymás gondjait, könnyebb közösen változtatni, a szakmai munka színvonalát emelni." A találkozó hasznosságát Kószó Tivadar kiskunhalasi ügyvéd is ecsetelte: „Kötetlenül beszélgethetnek a különböző munkaterületen dolgozó jogászok, s így tudatosodhat: ugyanazon célért dolgozunk. Az ügyvéd is megismerheti a rendőri, ügyészi, bírói munka olyan problémáit, amelyekkel a hivatalos eljárás során nem találkozhat, s megértheti, mik az okai bizonyos dolgoknak, amiket a gyakorlat során nehezményez. Itt talán arról is sikerül meggyőzni a büntetőeljárásban dolgozókat: az ügyvéd nem hivatásos bűnpártoló, hanem olyan ember, aki — speciális feladatából fakadóan — az enyhítő, mentő körülményekre koncentrál. A védő szerepe, léte egyébként a demokrácia egyik évezredes vívmánya," Az ügyvéddel „hivatalból szembenálló" ügyészek képviseletében Nacsády Péter Szentesen dolgozó ügyész így beszélt: „Ha csak annyi derült ki számomra, hogy a személyi körülmények, a háttér figyelembevételét más is fontosnak tartja, s nem vagyok ebben egyedül — mar érdemes volt eljönni." A kétnapos konferencia záróülésén a három szekció vezetője — Maráz Vilmos né, a Csongrád Megyei Bíróság elnökhelyettese, Horváth Sándor, a Csongrád megyei rendőrfőkapitány helyettese és Pigniczki József, a Csongrád Megyei Főügyészség íóügyészhelyettese — számolt be a konferencia munkájáról, kiemelve a legsikeresebb előadásokat, s ecsetelve a találkozó hasznosságát. Miután Kereszty Béla megyei főügyész bezárta a konferenciát, Szántó Gábor ügyészt, a rendezvény titkárát kértük meg értékelésre. „Az itt elhangzottakat írásban dolgozzuk fel, s megküldjük az országos irányító szerveknek" — kezdte összefoglalóját a kétnapos programsorozat után Igént fáradt szervező. „Kezdeményezzük, hogy a legjobb előadásokat publikálják a jogi szaksajtóban. Mindannak, ami itt elhangzott, akkor lenne .igazán eredménye, ha nemcsak azok éreznék fontosságát, akik jelen voltak. De reméljük, legal 'bb ők elégedetten távoznak." Balogh Tamás