Délmagyarország, 1986. október (76. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-22 / 249. szám

Szerda, 1986. október 22. 5 Fekete doboz ,.Ha egyszer megállapítottuk, hogy nem kell hazudnunk. még mindig hátravan, hogy lássuk, kell-e bármit is közölnünk, s ha igen, milyen formában." (Sissela Bok: A hazugság) „Ezt a filmet a magyar filmművészek 1956 júliusában készítették." A feliratot alig néhány nappal ezelőtt — egy filmbemutatón olvastam. Fizetett hirdetés a Magyarország idei 41. számából: „Hiteles történet a koncepciós perek idejéből. KESERŰ IGAZSÁG. Mennyit ér a becsület? Van-e határa a rágalomnak? Várkonyi Zoltán 1956-ban készült filmjének bemutatója. KESERŰ IGAZSÁG. Főszerepben: Gábor Miklós, Bessenyei Ferenc és Ruttkai Éva." A moziban, igaz, délutáni előadás van, még félház sincs. Amikor pedig másfél óra múlva befejeződik — szigorúan mai szemmel minősítve — a döbbenetesen didaktikus, primitíven szimbolizáló, gyermetegen ártatlan és átlátszóan „.jófiús" — tanmese-történetecske, szinte azonnal a fekete doboz jut eszembe. A repülőgépek legendás, közismert fekete doboza, amely a szükséges repülési, haladási adatokat tartalmazza, s ami szerencsétlenség bekövetkezése esetén utólag is képes dokumentálni az okokat, a konstrukció eredetijét és elromlását, az egész folyamatot, a maga megdönthetetlenül igaz és letagadhatallanul megrázó, tragikus valóságában. Fogalmam sincs persze, fekete lehetett-e az a doboz, amelyben Várkonyi Zoltán filmjét harminc esztendőn át kandi nézöszemek elöl gondosan elrejtették. Azzal együtt meggyőződésem: fekete volt az bizony. Akár a repülőgépek szóban forgó, bár az eredeti szándék szerint egészen más célokat szolgáló doboza. Merthogy benne volt abban minden, ami csak az előrehaladáshoz, az út megtételéhez szükséges adatokat — no meg az egész utazó szerkezet konstrukciós részleteinek komoly bajait tartalmazta. A Keserű igazság fekete doboza pontosan olyan volt, mint a világon minden keserű igazság feketedoboza. Lévén, hogy tényleg nincs ám új a Nap alatt, csak erről hajlamosak vagyunk báván megfeledkezni. Mint oly sok egyébről is. Egyébként teljesen lényegtelen, s a tiltott gyümölcs pikantériájának egészen kiábrándító, savanykás izét adja. ami tartalmilag ebben az 56 forrongó magyar nyarán készült filmben található. A szocializmus építményét jelképező siló építése körüli konfliktusok, s az allegória körül kavargó figurák — élükön a Rákosi Mátyást (vagy éppen Sztálint) több mint illedelmesen jelző kiskirály-mérnök alakjával — alig érdemelnének illusztratív említésnél többet, az egész, lassacskán megszokott filmpremierkésés tényével együtt, ha . .. ha nem játszana lényegi szerepet az ügyben az a fránya fekete doboz. Az a többszörösen is jelképes értelmű. Ami most jóval többet jelent egy, ma már bizton megállapítható, „csak" rendkívül jószándékúan figyelmeztető, úgyahogy bátor, a kor esztétikai kívánalmai szerint igen jól, igényesen, nagy eszmeimorális lelkesedéssel és nekibuzdulással elkészített magyar film utólagos kálváriájánál. Figyelmeztetést emiitettem az előbb: a Keserű igazság sokféle keserű igazsága közül az egyik olyasféleképpen is megfogalmazható (sőt, tulajdonképpen a film mondandója igy is lefordítható, hogy: emberek, vigyázzunk, ezzel a szocializmussal itten roppant nagy baj történt, az ellene elkövetett merénylettel szemben erőteljesen és határozottan föl kell lépnünk, ennek pedig előfeltétele, hogy tisztában legyünk magával a merénylet tényével, egyáltalán lássuk be, hogy erről van szó. És itt. ekkor, pontosabban ezután jött a fekete doboz. Harminc évig. Most, hogy — számunkra, nézők számára — megtalálták: pontosan, hiánytalanul benne van minden. Az adott kor és következményei. A magyar filmművészek töretlen erkölcsi indíttatásának "" gyökerei és későbbi gyönyörű lombjai. A szükagyű. ostobán gonosz politika színe és visszája. És még — oly sok egyéb mellett — a mai közéleti-kulturális demokrácia alighanem igen hosszú időkre érvényes választási lehetősége. A mottóbéli könyv szerzője, az amerikai szdelölógusnö Sissela B(it} egész vaskos kötetet áldozott az emberi hazugság lebilincselően lelemenyes változatainak elemzésére. Igen, azt már valóban megállapítottuk — sőt, olykor igen meggyőzően megvalósítani is próbáljuk —, hogv nem kell hazudnunk. Ám ami még hátra van. az éppen annak meglátása: milyen formában, mennyire, hogyan kell, érdemes, szükséges közölnünk, közzétennünk bármit is. S ezen a ponton még csak nem is a mai magyar tájékoztatáspolitika (nyilván sok mindenben bírálható) egészét kell szemügyre vennünk. „Csupán" a már említett közéleti-kulturális demokrácia gyakorlásának mikéntjeit. A fekete dobozfok) intő példáját, ha ügy tetszik. Az is az igazságok között van (ráadásul nem is keserű): a szabadság technikája nem egyéb, mint a hazugság fokozatos, kíméletlen falhoz szorítása. A hazugság divatjamúlt, ocsmány nagykabátja pedig az elhallgatás, amelynek gombjai között éppúgy megtalálhatók a butaság, mint az érdek diktálta, számító karrierizmus, vagy éppen az emberi gonoszság patentjei. Viszont az, hogy egy harminc éve készült filmet éppen a 30 évvel ezelőtti tragédia évfordulójának környékén lehetett látni a mozikban: másféle, az előbbinél jóval csinosabb (akár divatosabbnak is nevezhető) felöltők jótékony viseletének tulajdonítható. Amelynek szabása egyszerre jelzi az ósdi ruhaneműtorzszülött nem is bizományira, de szemeteskukára méltó állagát és a korszerű viseletre éber, okos mai szemek valóságát Mindebből persze a fenti kettő közötti látványos „mérkőzésre", efféle „csatározásra" ne gondoljon senki. Ugyanis nincs ilyesmire szükség. Hogy miért? Az ok rendkívül egyszerű. A szóbanforforgó, ominózus fekete dobozokat ugyanis — tessék csak megfigyelni — előbb vagy utóbb, de mindig, mindig megtalálják. Mint most is. Domonkos László Születésének 175. évfordulóján Koszorúk Liszt Ferencnek Liszt Ferenc születésének 175. évfordulójára emlékezik a müveit világ, mindenütt rendezvények sokaságát tartják. Szegeden tegnap, a születésnap előestéjén, a Dóm téri nemzeti panteonban tartottak koszorúzási ünnepséget Liszt szobránál a Zeneművészek Szövetségének dél-magyarországi csoportja, a szimfonikus zenekar valamint négy zeneoktatási intézmény (zeneiskola, Tömörkény művészeti szakközépiskola, zeneakadémiai tagozat és a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola ének-zene tanszéke) képviselői. Weninger Richárd, a Zeneművészek szövetsége délmagyarországi csoportjának titkara mondott beszédet, s közreműködött a Bartók kórus. Wittman hollandul A Somogyi Könyvtár színvonalas kiailitásai, tárlatai között is különlegesség: „Könyvek Hollandiából". Bent az előcsarnokban holland trikolór, a tárlókban ízlésesen elrendezett polcokon térképek, könyvek, a könyvtár böngészőjében holland kiadók müvei és folyóiratok. Az idősebbek az albumokat lapozgatják (szerencsére a könyveket meg lehet nézni), a fiatalok a ki tudja, hányféle lap- és folyóiratok között tallóznak. Az érdeklődés, a siker szembeötlő. Ez talán természetes is: a könyvnyomtatás klasszikus földje üzen. Az ismert mondás szerint a világot az Isten teremtette, Hollandiát a hollandok. Mindenesetre már 1570-től atlaszokat nyomtak ki, és virágzott a térképészet. A világon egyedülálló műfajt, a poldertérképet is Amszterdamban jelentették meg először. 1573ban szótárat adtak ki, a tudományok enciklopédiáját; Descartes műveit 1654-től holland betűszedők, nyomdászok keze munkájából ismerték Tieg Európában. A következő tárlókban és polcokon a híres holland festészet néhány kötete vár. 32 műben a festészet és grafika technikája, afféle piktorkalauz. de láttam külön a lóábrázolás-tankönyvet, csodálatos színekben pompázó életképeket bemutató vaskos albumot, művészettörténeti szemelvenyeket is. A ,,Romantiske lieíde" lapjait csak nosztalgiás sóhajjal lehet nézegetni; tele van Szinyei Merse Pálra emlékeztető jelenetekkel. A legszebb album, a „Mitológia a holland manierizmusban", a világ összes klasszikus, bibliai jelenete nagy művészek ecsetjén: páratlan együttes. Nem kisebb a megunhatatlan idős Peter Breughel képélménye sem. A művészeti utazás után 47 útikönyv fogadja a szemlélődőt. Ez is a holland könyvnyomtatás egyik legregibb műfaja: ország- es megyetérképek, városkalauzok hollandul és világnyelveken. Valamennyi között a Huis-ten Bosch-lakójának. Beatrix királynőnek a gyermekkori iskolásfüzéteit bemutató könyv a legérdekesebb. Ami a történelmet illeti, az első világháború után sok gyerek addig nem látott ételeken erősödött. Ez az áldozatkészség. összetartás fényesen vizsgázott a „Gronigen 1940—45" című kötet tanúsága szerint is. Ez a könyv a holland ellenállás krónikája: korabeli fényképek, rendeletek, életképek alapján. Ha erről a korszakról esik szó, egy 15 éve.s korában koncentrációs táborban elpusztított kislány élete mindig előkerül. Arcképe néz ránk a Het achterhuis (A hátsó traktus) és a De dagboeken van Anna Frank (Anna Frank naplója) könyvek boritójáról. A világszerte ismert mű hasonmás kiadása ki tudja hányadszori olvasásra is megrázó élmény. Marga Minco reprezentálja a holland irodalmat, ám a Magyarországon jól ismert Thcun de Vries nevével is találkozhatunk. Szerencsés ötlet volt a magyarul megjelent holland müveket együtt szerepeltetni a hazaiakkal. Wittman professzor Das Goldene Zeitalter der Niederlanden (Németalföld aranykora) című munkája pedig a szegedieknek is külön büszkesége lehet. Rozsnyai Jenő Bár égető szükségleteink, gazdasági gondjaink mellett eltörpülnek, mégsem haszontalan számontartani. időről-időre teritékre hozni, vitára bocsátani a művészeti élet aktuális kérdéseit sem. Ez derült ki a megyei pártbizottság, illetve annak oktatási igazgatósága valamint a TIT közös szervezéseben letrehozott művészetpolitikai fórum első rendezvényén, melyre a szegedi Sajtóházba invitálták a helyi párt- és állami élet művelődéspolitikusai mellett az irodalmi és művészeti műhelyek irányítóit. a szövetségi csoportok vezető képviselőit, a müvé.szetkritikusukat. Művészetpolitikai fórum Napjaink rohanó tempójában már az som csekélység. ha egy ilyen kör összehozható. Másutt és máskor ugyanis alig akad alkalom, hogy a művészeti elet kérdéseiről ugyanannál az asztalnál cseréljen eszmét vagy rögeszmét festő a színművésszel, zenész, rendező, író a politikussal. Vitaindítójában a Csongrád megyében működő alkotóműhelyekről. párt- és állami irányításról a megyei párt vé g roh a jt ó b i zot 1 ságá n ak közelmúltbeli állásfoglalása nyomán adta föl a labdát Koncz János, a megyei pártbizottság titkara. s a hozzászólásokból seregnyi értékes javaslat, észrevétel tudatta, az anyag elevenbe hatolt. A szín háznyitással kapcsolatos tartalmi és formai reflexiók, a művészelek és a tudományok exponenseinek párbeszéd igénye, az irodalmi rendezvények szervezési gondjai, a különböző országos díjak, elismerések juttatásának főváros—vidék viszonylatokban földerengő anomáliái, a régi Hungária lassan odú /.hal; illan fölújí (ásónak o .-»/.efüggése a szegedi hangversenyterem akut hiányával vagy eppen a helyi könyvkiadás ügye mind-mind olyan téma, amelyben egy ilyen összejövetel résztvevői haszonnal hallathatják hangjukat: Sőt; a mindenkori aktuális döntésekhez úgyszólván nélkülözhetetlenül. A tervek szerint hasonló fórumot még négy-öt alkalommal hívnának össze az évadban, ahol megyénk gazdasági Helyzetéről, a művészet és társadálom kapcsolatrendszeréről, a színjátszás speciális vidéki problémáiról meg kiállításpolitikánkról lenne szó, s ahová a témáknak megfelelően más érdekelteketérintetteket is meghívnak. Egy olyan fórumra tehát, melynek hasznára az összetétele is garancia lehet. A varroda kincsei Barangolás Ék Erzsébet jelmezbirodalmában Pár nappal a bemutató előtt a jelmeztervezőnek semmi dolga sincs, hihetnénk. A megfelelő időben letette a rajzokat, csak a premiert várja... A valóság persze másként fest. Az utolsó napokban is sürög-forog a szabómühely, s aki az egészet áttekinti, irányítja, ellenőrzi: Ék Erzsébet. Már a fogason sorakozik a Vérnásznak az a része, ami a varrodára tartozik. A sötét színű, szürke, fekete vászonés selyemruhák így, a színpadtól távol is méltóságteljes szomorúságot árasztanak. * A jelmez akkor kel életre, amint a színész magára ölti. A rendező, Oberfrank Géza kívánságára Ék Erzsébet igyekezett ügy formálni, hogy se tisztán spanyol, se népies magyar, se földhözragadt paraszt ne legyen. Értelmezése szerint az ember belső szférája tükröződjék inkább. — A formavilág, amit kialakítottam, a közösségbe illeszkedésnek, a társadalom elvárásaival ütközésnek problémáit rejti. Vannak bezárt emberek. vannak" megtörtek, szürkék, ezt próbáltam hajszálpontosan képre fordítani. A Feleseg például: beletörődött sorsába, ezért aztán bortónrácscsíkokat visel. Ám egészeben úgy hat. mint a paraszti ünneplő. Ugyanaz a forma a Menyasszonyé is, csak fehérben. Szürke, sármintás vásznat kap a kórus, csupán a gyerekek. a romlatlanok jelennek meg színesben. — Mielőtt hozzáfogtál a tervekhez, alaposan áttanulmányoztad a darabot, a kort. a stílust. Mennyire valószínű. hogy a közönség, első találkozásra a Vérnásszal. ugyanúgy értelmezi a szimbólumokat? — Természetesen a nézőnek nem kell pontosan megfogalmaznia, miért éppen ilyen a jelmez. Sokszor a színészeknek sem fejezem ki szavakkal. Egyszerűen úgy kell megformálni az anyagot, hogy a szemlélő érezze, tényleg be van zárva az az ember .. . Az érzelmeket, a lelkiállapotot közvetítik a ruhák. Maguk az anyagok is keltenek hatást. Mondok egy példát. A fekete selyem fojtott, hideg érzékiséget, eleganciát sugall, élesen gondolkodó jellemei. A fekete vászon nyers, rusztikus belsőt, csiszolatlan modort, a fekete bársony gazdagságot, álságos világot takar. Nem mindig a szemkápráztató ruha hatásos. Fontosabb, hogy egységes gondolatvilág érvényesüljék. A saját elképzelésemet szeretném elfogadtatni, s nem a néző elvárásainak próbálok eleget tenni. — A gondolati egység azonban egy-egy színészre bomlik végül... — Nagyon meg kell ismerni őket, tudni, mi a jellegzetes színpadi tulajdonságuk. Merev tartású, természetellenes hanghordozású primadonnára nem erőltethetek mindenáron lezser szerelést, úgysem érzi magát jól benne. Ne dolgozzék egymás ellen a színész és a ruha. Ugyanazt, amit egyébként egy slendrián nadrág jelent, az említett esetben hagyományos, ám laza anyagból készült szoknya oldott meg. — S a trükkök? Egy-egy rafinált modell csodákat művelhet... — Ezzel kapcsolatban talán rendhagyó a véleményem. Szerintem mindenki úgy szép, ahogy pillanatnyi állapotában létezik. Azaz: szivem szerint nem faragnék három centiket a derékból, hanem azt mondom, ha egy fiatal lány éppenséggel százkilós, bele lehet szeretni, ha varázsa van. Vagv öszszekerül egv pár, ahol a fiú tíz centivel alacsonyabb. Nos, belemegyek eg.v kis sarokemelésbe, de attól még nem lesz magas az illető. Vagv daliás a viselkedése, illúziókeltő, vagy pedig rá kell adni egy sötétkék bársony öltönyt, olyan anyagot, mely a kívánt magatartásformát hordozza. Körülnézünk a műhelyben, a színház nyolcadik emeletén. Nem hiszem, hogy akad nő, akinek szive meg ne dobbanna a varroda kincsei láttán. Nemes anyagok, szikrázó aranybrokát, elegáns lurex, sejtelmes selyemvégek szanaszét, a vállfákon kosztümök. Bárki belebújna: királynővé, herceggé változna ... — Több vidéki színházban dolgoztam, talán ez a varroda a legjobb az összes közt. Kitűnő szakemberek, ráéreznek az elgondolásra. Ez nem gyár... Hiába mondom el, mit szeretnék, ha a varrónő kezét nem a gondolatai és erzelmei vezetik. Egy raffolt ruha, mint a Vérnász-béli Anyáé, lehel gusztustalan pufl'anat, és lehet, mint ez, méltóságteljes fatörzs, melyet megviselt az élet, récékét vesett bele az idö. A kereskedelemben manapság nehézkes beszerezni a megfelelő matériákat. Jól jön ilyenkor a színház dorozsmai raktára. Itt tárolják a repertoárdarabok jelmezeit, valamint a két évnél fiatalabbakat — ez utóbbiakat tervezői jog védi. A régebbiek, melyeket valószínűleg nem használnak többé, szétbontásra várnak, hogy új kombinációban tűnjenek fel Ismét a deszkákon. Így készült Ék Erzsébet egyik legkedvesebb munkájának, a Keannek valamennyi öltözéke is. Néhány kosztümöt érdemes lenne kiállításon közszemlére tenni, hisz kultúrtörténeti értéket képviselnek. A Mária főhadnagy díszmagyar jai például, melyek pontos másai a korabelieknek. S ha mai darab készül, vagy nincs elegendő régi kelme a raktárban, a jelmeztervező, mint jő háziasszony, útrakél, s járja a méteráruüzleteket, kilóskereskedéseket. Telefonál, szervez, felkutat... Elkelne ilyenkor egy asszisztens, aki a munka másodlagos, de önálló részét végezné. * — Amikor a művész színre lép, s tapsot kap. eszünkbe sem jut, hogy esetleg a jelmez dobja fel. Ha viszont rosszul néz ki, annál feltűnőbb. — Akkor jó, ha észrevehetetlen a ruha. Nem hiszem, hogy a festő, szobrász konkrétabb összefüggésben lenne a közönséggel. Ha visszajelzésre vágyom, kiállításon veszek részt. Volt már kövekből, textilmunkákból. Nem kompromiszszum hogy a színész elvesz vagy hozzátesz a tervemhez, inkább öröm. hisz lelket lehel belé. Ideális létezés hát számomra a színház közös alkotás, mintha egy kollektív szobrot formálnánk végtelenül, Varjú Erika