Délmagyarország, 1986. október (76. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-22 / 249. szám

2 Csütörtök, 1986. október 22. Tizenéves hösök Eleteket mentettek Krampuszokat, macskákat meg minden mást rajzoltak a gyerekek csöppnyi ujjaikkal a busz párás ablakára, aztán szertelenül mutogatták egymás háta mögött a szamárfüleket. Érzekenyen figyeltem föl pajkosságukra tegnap reggel het óra körül. Mondom, érzekeny voltam, mert más kisiskolásokhoz szólított délelőtt a kötelesség. Feltűnt még, talán a vezető is komótosabb volt, a •motor is nyugodtabban járt a diákokkal zsúfolt buszban ... Balástyán, az általános iskolában — két kivétellel — mindenki vidám volt a rögtönzött úttörőcsapat-gyűlésen. Pál Attila es Szabó Róbert a kivetelek: ök a boldogságtól meghatódva hallgatták az elismeréseket. Zsendülő agyukban leforgatták az október harmadikán oda rögzített filmet, az onnan soha ki nem törölhető hőstettüket. Jó idö járta akkor. Mulandó ablakrajzok nem készülhettek. Legfeljebb csipcsip-csókázhattak, másolhatták az otthon ..elfelejtett" lecajt. Lehettek 6H-an ilyenek a Dócról Balástyára járó autóbuszban. Attila és Robi mással törödott. Elöl ültek, bámészkodtak, lestek a vezető mozdulatait: ha azt a gombot nyomja, kinyílik az ajtó, a másiktól becsukódik. Ha a nagy kereket tekeri. fordulnak, ha nem, egyenes az irány, no meg a pedálok, azokkal is tudni kell bánni. Ezerszer is szórakoztak így, és ezeregyedszer a halál torkából ragadtak el hetven gyereket és hat felnőttet! Büszke lehet Dócon mindenki az Alkotmány utca 9. és a Petőfi u. 10. alatt lakó kis hősökre. így emlékeznek ők arra a reggelre: — Észrevettem, hogy razSomoRyi Kiirolyné felvétele Robi és Attila az ajándékkal kódik a busz, és nem az iskola felé fordul, hanem Szegedre tart. Láttam, hogy a Pista bácsi szája furcsa, és feltűnt, hogy nem figyel, majd hanyattesett az. ülésen. Mondtam a Robinak, fogd a kormányt. .*. — Már Dóc után is lefulladt a busz, a sofőr pedig nem indult. Mondták, nyomja már meg a piros gombot, mert elkésünk. — Az egész úton magyaráztunk neki, de tudtuk, hogy nem is hallotta beszédünket. Szóval Robi ráugrott a kormányra, én meg a Pista bácsi lába alatt átbújtam és fékeztem. Még jó, hogy a Robi nem csellent nagyot, mert szemben az E5ósön kamion jött, előttünk pedig egy IFA-t szereltek. Nyomtam a féket, de, az levegővel működik, és nyomott vissza. Filmekben láttam, hogy szakaszosan fékeznek, én is így csináltam, és a motor lefulladt az IFA előtt pár méterrel. Ennyi az egész. Hátul a kicsik sikoltoztak, mondta a két ..nagy", a hatodikos (!) Attila és a hetedikes (!) Robi. „Amikor megálltunk, rájuk szóltunk, hogy csend legyen!" Ennyi volna az egész? Nem! Nem olyan egyszerű, mint azt a Hungária Biztosítótól kapott versenybiciklikre támaszkodva elmondták. Szülői háttér is van: mindketten vezettek már traktort, mindkettőt érdekli a technika, mindkettő kérdez otthon: apu miért?. .. A 39 éves Pesti István buszvezetőnek üzenik a hősök: jobbulást kívánunk, gyógyuljon meg. Ács S. Sándor Izek, zamatok cseréje NEMZETKÖZI GASZTRONÓMIA A gasztronómia gyakran lépi át az országhatárokat: évente több mint 100 magyar éttermi napot rendeznek külföldön, s a hazai vendégek is legalább ennyi alkalommal ismerhetik meg a »külföldi izeket éttermeinkben. Ám van állandó kínálat is; immár 20 esztendeje, hogy megnyílt több szocialista ország nemzeti étterme Budapesten, s magyar ettermek létesültek a baráti országokban. Fővárosunkban a Pannónia Vendéglátó Vállalat üzemelteti a lengyel Korcsma Polskál, Varsóban a magyar Kristal Étterem működik. A Dél-Budai Vendéglátó Vúlla'at üzemelteti a Bartók Bela úti Bukarest Éttermet, Bukarestben pedig a Budapest Étterem kínálja ételeit-italait. A Taverna Vendéglátó Vállalat a Berlin Étterem Raabe-Deale sörözőjében ajánlja az NDKbeli gasztronómiai különlegességeket, Berlinben viszont Mátyás Pince működik. Ugyancsak a Taverna Vendéglátó Vállalat hozta létre az elmúlt évben a Bajcsy-Zsilinszky úton a Habana Éttermet, s tervezik, hogy még az iden megnyitják párját Kubaban, Mátyás Pince néven. Bolgár nemzeti etteremkent a Pannónia Szófia Étterme működik Budapesten, s Szóíiuban is van Budapest Étterem. A nemzeti éttermeket üzemeltető vállalatok nemcsak a nyersanyagot, hanem a szakembergárdát is kölcsönösen biztosítják egymás számára. A Budapesten működő nemzeti éttermek általában I. osztályúak, s a választék több mint 60 százaléka a cégér jelezte ország nemzeti ételeiből, italpiból kerül ki. A nemzeti éttermek egy másik csoportja nem kölcsönös megállapodás alapján, hanem vállalkozási jelleggel működik fővárosunkban. Ilyen a Pannónia üzemeltetéseben a kínai Szecsuán Étterem, ahol most mar kizárólag szecsuáni ételek kaphatók, amelyeket kinai szakácsok készítenek eredeti fűszerek és kiegészítők felhasználásával. Az étterem nagyon népszerű, forgalma a nyitás óta eltelt egy év alatt megduplázódott. Ugyancsak kínai étteremként ismert a budapesti Vörös Sárkány, ahol azonban magyar szakácsok, magyar alapanyagból állítják elő a kinai — illetve távol-keleti — ételeket. Hasonló módon működik a Bajkál Étterem, ahol a Szovjetunió népeinek ételspecialitásait kínálják, ám mind a konyha, mind az étterem személyzete hazai szakemberekből áll. A tervek szerint jövőre grúz étterem nyílik a fővárosban, párjakent Tbilisziben, Budapest Éflerem. Japán 'étterem is van már a magyar fővárosban: a Kelet-Pesti Vendéglátó Vállalat az Erkel Színház mellett nyitotta meg az idén lavasszal. Bár a dollárelszámolási gondok miatt a tőkés országokbeli nemzeti éttermek nyitása Budapesten, s viszonzásul külföldön, meglehetősen lassan halad, az utóbbi időben mind több helyről, például Pakisztánból és számos arab cégtől érdeklődtek a budapesti vendéglőnyitási lehetőségek iránt. Ki fizeti meg? Meglepő, különösen manapság, amikor oly gyakran hallani, olvasni a nagyarányú munkaidő-veszteségekről, hogy átlagosan és mindent egybevéve, több időt töltünk el munkával, mint például a finnek, következésképpen, kevesebb idö marad a családra, szórakozásra és pihenésre, művelődésre. A Marx Károly Közgadaságtudomanyi Egyetem munkatudományi tanszékén mutatták ki nemrégiben, hogy 19íl4-ben a háztartási tennivalók és a második gazdaságbeli munka lényegesen több időt vitt el, mint amennyit ténylegesen a főmunkahelyen töltünk. (Más kérdés, hogy munkával vagy anélkül.) Meglepő az is, hogy a magyarországi heti tényleges munkaidő hossza egyáltalán nem marad el a fejlett tőkésországok gyakorlatától, sőt... Ha nálunk a túlórákat is számoljuk — amelyek, ugye, rendszeres kísérő jelenségei a munkaidőnek —, akkor 1984-ben 42,7 óra volt a heti munkaidő, míg például Franciaországban — s ezek még 1981-es adatok — 41,4, Belgiumban 38,4, az Egyesült Királyságban 38,3, az Egyesült Államokban 41,1. Nem vagyunk tehát elmaradva, nem dolgozunk kevesebbet, pontosabban, nem tartózkodunk rövidebb ideig a munkahelyünkön, mint ahogy ez más országokban szokásos. Ám, hogy mégis baj van, azt jól példázza, mondjuk, az NSZK-val való részletesebb összehasonlítás. Ott lényegesen tobb a fizetett szabadság, viszont a magyar iparban majdnem ketszer annyi nap esik ki a munkavégzésből betegség miatt, mint az NSZK egész gazdaságában. Az egyéb okok miatti. munkaidő-veszteség — ugyancsak a hazai iparban — több mint négyszer akkora, mint az egész nyugatnémet gazdaságban. Az egész napos munkakiesés — éppen az eltérő mennyiségű fizetett szabadság miatt — nagyjából azonos. A tényleges órateljesítmeny szintén majdnem azonos — és ez az érdekes! Sokkal több a fizetett szabadság, rövidebb a munkahét, ráadásul a túlóra is kevesebb, és mégis azonos a teljesítmény. Mert jóval kevesebb a munkaidőveszteség, s főleg, az ottaniak jóval kevesebb napot töltenek betegágyban. E tények, talán más megvilágításban, de ugyanazt jelzik, mint amiről manapság annyi szó esik: a munkahely szervezetlenségéről, a munkaellátás zavarairól, az egyre aggasztóbb. fegyelmi és fegyelmezési problémákról, a munkaidő-védelem szempontjából majdhogynem közömbös — az állampolgárokat kiszolgáló — szervezetek érdektelenségéről, s arról a sajátságos vezetői magatartásról, amely inkább megtűri a fegyelmezetlenséget, a szervezetlenséget, csak hogy ne kelljen népszerűtlen intézkedések révén hozzálátni az általános rendcsináláshoz. Nem valamiféle nemzeti sorscsapásról van szó, mert ugyan ki tagadhatná: azonos gazdálkodási feltélelek mellett, vannak nálunk olyan vállalatok, munkahelyek is, ahol inkább a szervezettség, a fegyelem, a racionális munkaidő-kihasználás, a hatékony, termelékeny munkavégzés dominál. Jeléül annak, hogy az ezzel kapcsolatos gondjaink javarészt tipikus munkahelyi bajok, s nem pedig irányításbeli vagy szabályozásbeli problémák. Arról is sok. szó esik. hogy nálunk az elégtelen munkaidő-kihasználás, a rendkívül alacsony színvonalú munkatermelékenység mennyi gazdasági és társadalmi károkat okoz. Ám azon talán a kelleténél kevesebbel és kevesebben gondolkodunk, hogy miközben csak tesséklássék módján szervezzük meg saját munkánkat és életűnket, azonközben — a megelhetési kényszer, a sajat életszínvonalunk lehetőség szerinti stabilizálása miatt — végül is egyre több és több, úgynevezett jövedelempótló munkára kényszerülünk. Aminek van ugyan egyéni és társadalmi haszna is, csak éppen korántsem annyi, mint amennyi a jól szervezett nagy szervezetekben lenne elérhető. Végül is tehát semmivel nem dolgozunk kevesebbet, mint a nálunk fejlettebb, gazdagabb és lényegesen jobb módban élő országok lakói. Csakhogy sokkal szervezetlenebből, no és persze egyre fáradtabban tesszük, amit teszünk. Ki fizeti meg ennek az árát? Vertes Csaba A közgazdasági napok fórumán Vállalatirányítás és a szakszervezetek A IX. Csongrád megyei közgazdasági napok keretében tegnap, kedden délután plenáris előadást tartottak a Szakszervezetek Megyei Tanácsának Székházában. Fahn Péter, a SZOT osztály vezető-helyettese előadásának bevezetőjében elmondta, hogy a vállalatirányítási rendszer átalakítása, fejlesztése az elmúlt esztendőkben a gazdaságpolitikai gondolkodás fókuszába került. A szabályozó rendszer és a tervezés mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap napjainkban a szervezeti rendszer megújítása. A változtatás, az előrelépés azonban talán itt a legnehezebb. A vállalati önállóság, a munkahelyi demokrácia fejlesztését ugyanis nem lehet paOdesszai delegáció látogatása Tegnap a Szeged-Mihály- zsef, a tsz elnöke fogadta, teleki Új Élet Termelőszó- A delegáció a héten ismervetkezetbe érkezett az , . odesszai Karl Liebknecht Kedlk a termelőszövetkezet Kolhoz 4 tagú küldöttsége, eletevei, munkajával, majd A vendégeket Árendás Jó- szombaton utazik haza. Még mindig nagy a zaj Kedden a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének székházában kétnapos tanácskozás kezdődött, amelyen a gépek és a járművek zajának csökkentésében elért eredményeket, valamint a további tennivalókat vitatják meg a szakemberek. Az Optikai, Akusztikai és Filmtechnikai Egyesület szervezésében összehívott tanácskozáson kétszáz mérnök, tudományos kutató, valamint környezetvédelmi szakember vesz részt. A megnyitót kovetö előadáson Czabalay László, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal osztályvezetője emlékeztetett arra, hogy a Minisztertanácsnak a zaj- és rezgésvédelemről hozott rendelete 1984. január elsején lépett hatályba. Számottevő eredményekre azonban csak hosszabb távon lehet számítani. A gépkocsik, valamint a hangosan működő gépek gyarapodása miatt egyelőre csak azt a célt tűzhették ki, hogy csökkentsék a zajártalom növekedésének mértékét. Hazánkban jelenleg csaknem 500 ezer ember dolgozik olyan munkahelyen, ahol a zaj hallásromlást idézhet elő. Ezek az üzemek a környezetükben levő épületek lakóinak nyugalmát is zavarják. A szakemberek mérések alapján megállapították a zajkibocsátás megtűrt határértékét, és megszabták a környezetre ártalmas zaj megszüntetésének időpontját. Eddig 67 vállalat nem teljesítette a követelményeket, és ezek a vállalatok több mint ötvenmillió forint bírságot fizettek ki. A jövőben a jelenleginél is rendszeresebben ellenőrzik a zajos üzemeket és vállalatokat. A Környezetvédelmi Szabványosítási Központban 19 zaj- és rezgésvédelmi szabvány kidolgozásán dolgoznak, s ezek alapján mérik majd a különböző gépek zajkibocsátását, (MTI) píron megoldani, az elhatározás önmagában még kevés. A valós önállósághoz vezető út számtalan ellentmondással van kikövezve. Sokszor gátja ennek a folyamatnak a megszokás, de döntő eleme az önfinanszírozási képesség lenne. Az a vállalat értelmezi, valósítja meg a valós önállóságot, amelyik önmagára hagyva is képes lenne biztosan megállni a lábán. (De vajon hányan lennének, akik mély vízbe dobva, valóban nem süllyednének el?) Előadásának gerincét az. a kérdéskör adta, amelyik a szakszervezetek megváltozott szerepével foglalkozott a vállalati tanácsok belepésével a termelői, gazdálkodási folyamatba. " Szükség van-e továbbra is a szakszervezeti munkára — teszik fel olykor az új irányítási forma kapcsán a kérdést. Hogyan változik meg az érdekvédelem szerepe? — fontolgatják mások. Fahn Péter kitért arra is, hogy az. önállóság valóságos gazdasági feltételeit megteremtve, olyan differenciáló hatás menne végbe, amely ezt a kérdést is másként tenne fel. A vállalati tanácsok megjelenésével ugyanis jó néhány helyen funkciózavar támadt a hatásköröket, az. érdekvédelmi munkát illetően. Ez abból az ellentmondásból táplálkozik, hogy egyrészt tulajdonos, másrészt munkavállaló minden egyes dolgozó. Egyik részről hosszú távú érdekek szemmel tartása az irányadó, másik oldalról viszont az, hogy ma mennyi kerül a borítékba? A kettő összehangolása végül is a szakszervezeti munka átformálódását is magával hozza a jövőben. Hiszen elképzelhető, hogy a bizalmi testületek jó néhány jogkört átruházhatnak majd az újonnan alakult vállalati tanácsokra. Minden bizonynyal az érdekvédelmi szerep fog majd erősödni a jövőben. Megkülönböztetett figyelmet érdemel azonban a vállalati közgyűlés, amely a legszélesebb demokratikus fórum lévén, szinte valamennyi kollektív üzemi döntést magába olvaszthat. A vállalati tanácsok megalakulása óla eltelt rövid idő nem ad elég alapot ahhoz, hogy valós kérdésként vethessük fel, mit is jelentenek a gazdasági fejlődésben? Helyesebb a kérdés úgy, hogy a vállalat belső életét hogyan tudják megújítani, elevenebbé lenni? Arról is szólt az előadó, hogy a két fórum között sokszor párhuzam alakul ki. Ezért a jövőben több gyakorlatias megoldásra lesz szükség. Például egyszerűsíteni, csökkenteni kell a fórumok számát, hogy a lényeges döntéseket a vállalat kollektívája maga hozza meg. Magyarán: ne legyen egy vállalat annál jobb, minél több fórumot „üzemeltel". Rendezésre vár az igazgatókkal, vállalatvezetőkkel szembeni szakszervezeti hatáskor, jogosultság is. öszszességében úgy is mondhatnánk, kevesebb párhuzammal, de árnyaltabb munkát kell a jövőben a mozgalomnak végeznie. A formákat illetően természetesen még sok vita akad, a szándékot figyelve annál kevesebb. Hiszen minden esetben a gazdaság továbbfejlődését, s így boldogulásunk legjobb útját kell szem előtt tartani. R.G.