Délmagyarország, 1986. szeptember (76. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-11 / 214. szám

Csütörtök, 1986. szeptember 11» 5 Nyílászáró zárók Én úgy tudom, régebben spórolni az energiával, ter— es ezt nagyon regre tessék érteni — úgy építették meg a házak — divatos szóval — nyílászáró szerkezeteit (magyarán az ajtót ós az ablakot), hogy azok szigeteljenek. Magyarán: jól zárjanak. A dolgot n?mes egyszerűséggel úgy oldották meg, hogy pontosan centire — mit centire, századmilliméterre — tervezték a keretet a nyíláshoz. Mostanság más módi járja. Panelablak, panelajtó, panelléghuzat és panelenergia-pazarlás. Azaz, hogy eme legutóbbit — mert hát, mint tudjuk, az energia drága — csak-csak meg kéne akadályozni, következésképpen szorgalmasan szigetelünk. Pontosabban szigeteltetünk. A városgazdálkodási vállalat — az épitök hibáját korrigálandó — szerződtette az Alba szolgáltató kisszövetkezet légszigetelöit a távfűtött lakások „hidegtelenitésere". A mindössze — lakásonként — húsz perc alatt felragasztott Therntostop 2—3 Celsius-fokkal emeli a szoba belső hőmérsékletét. A kezdettől — 1982-től — máig 18 ezer lakást szigeteltek már a szakemberek. Ami nagyon jó és •hasznos. Egyfelől a lakók kellemesebb közérzete, másfelől a városgazdálkodás energiamegtakarílása miatt. Való igaz ugyanis, hogy a vállalat tudott mészetesen nemcsak a hószigetelés, hanem más, új módszerek bevezetésével egyetemben. De kényszerhelyzetben vannak, hiszen az országosan engedélyezett hőfokot csak úgy és akkor képesek betartani a távfűtött lakásokban, ha azok fa ablakai és ajtajai szigeteltek. Akár tetszik, akár nem, szigeteltetni kell. Mindezért — a korábban épült házakban — eddig 2 millió 880 ezer forintot fizettek ki a szigetelő kirendeltségnek, ami tóbb év alatt a megtakarított energiában megtérül a vállalatnak. Csakhogy mostanság megváltoztak az energianormák és a most épült vagy épülőben levő lakásokra költendő szigetelési költség már nem térül vissza. A városgazdálkodás azortban fizet. Méghozzá mások helyett. Az egyszerű logika azt kérdezi: miért nem az fizet, aki úgy épít nyílászárót, hogy az csak gumitapétával együtt zár. Avagy miért nem dugítja el a tátongó réseket még a lakásátadás előtt? A legkézenfekvőbb megoldásnak azt tudnám javasolni: a zárószerkezetet érdemes úgy megcsinálni,. hogy passzoljon a résbe netán a rést úgy igazítani, hogy a zárószerkezet pontosan oda és abba illeszkedjen. így tán olcsóbb lenne a gymizáró nélküli nyílászáró. K. K. Az ipari formatervezésről Az ipari formatervezésről és a nívódíjpályázat változásairól szerdán sajtótájékoztatót tartottak a kereskedelmi kamara székházában. Miiller István, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökhelyettese, az Ipari Formatervezési Tanács elnöke elmondta: a tíz éve alakult tanács évről évre finomítja, az igényekhez és a piaci kívánalmakhoz igazítja a formatervezési nívódíjpályázati rendszert. A továbbfejlesztést az tette szükségessé, hogy a nívódíj erkölcsi értékét növeljék, és valóban csak az arra érdemes termékeket jutalmazzák ezzel az elismeréssel. Ezentúl az MTESZ-szervezetek bevonásával külön zsűrizik majd a benyújtott pályamunkák műszaki-gazdasági mutatóit, előnyeit, és külön a formatervezői munkát, a gyártmányok esztétikai kivitelét. A pályázatot évente váltva a beruházási, ipari felhasználói körre, illetve a fogyasztói" lakossági felhasználás területére hirdetik meg; 1987-ben a beruházási javakkal nevezhetnek a vállalatok és szövetkezetek. A pályamunkákat a Kiváló Áruk Fórurpa is minősíti majd, s ha arra érdemesnek találják azokat, megkapják a KÁF-emblémát. Képvadászok Színes magyar film. Farkas István és Szekér András novellájából írta és rendezte: Szurdi András és Szurdi Miklós, frói konzultáns: Kern András és Verebes István. Fényképezte: Szalai András. Zene: Döme Zsolt. Főbb szereplők: Kern András. Andorai Pcter, Végvári Tamás, Hollósi Frigyes. Gáspár Sándor. Adrianna Biedrzynska (Udvaros Dorottya). Amikor idén februárban Budapesten, a magyar játékfilmszemlén ezt a filmet vetítették, mellettem ülő kedves győri kolléganőmmel időnként tanácstalan vidámsággal néztünk egymásra: szó se róla, aranyos, igazán kedves ökörködés mindez, csak vajon mi a fenét kezdhetünk vele? öncélúan is jókat lehet ugyan röhögni, viszont a történelem — ez egyszer valóban szerencsénkre — Európának ezen a vidékén jótékonyan arra szoktatta a művészeket, közöttük a filmkészítők javát is, hogy az irónia, a szatíra, mindenféle gúny alkalmazását mindenkor alapvetően társadalmi indíttatású, közvetlenül szociális mondandóhoz kapcsolható tartalomnak rendeljék alá. Vagyis, hogy legyen mélyebb-magasabb értelme annak, amin mégoly jót is röhögünk. Hiszen a nevetés, köztudottan fegyver is lévén, ilyeténképpen vált mifelénk keserű szívvel tálalt látleletnek, vigyorba Változott ökölbe szorult kezek, felháborodott indulatok szublimált sorozatává. A Szurdi-fivérek eme alkotása ürügyként, pontosabban kiindulópontnak a nevezetes. 1983-as nagy képlopást használja föl, a nagy port fölvert bűntényt leginkább talán a Markos—Nádas-féle képrablók-paródia irányába „elcsavarva". Egyúttal pedig megpróbálkozván persze azonnal túl is lépni a valóságos közelmúltbéli eseményen, a főhősöket egy tökéletesen abszurd, szúrrealisztikus blődlikavalkádban igen sajátos filmnyelvi közegbe helyezni. Sót: ott is tartani, jól megfúrdetni-megforgatni benne óket, hogy azután...? Es hát — éppen ez az. Bevallom: a leghalványabb fogalmam sincs, miféle mélyebb, vagy komolyabb művészi szándék vezérelhette igazán Szurdiékat ezzel az egésszel. Jó néhány pazar helyzetkomikumra alapozott, igen szellemes jelenet, kifejezetten nagy kedvvel, örömmel komédiázó, jobbnál jobb színészek, pompás alakítások, több. kimondottan élvezetes (mert üdén, eredetien, nagy kedvvel-színnel előadott) dialógus — s mindezek következtében viszonylag gyakran fölcsattanó kacaj a nézőtéren. Mindez akármiféle dramaturgiai vonalvezetésből kiszakítva is bizton élne és Hatna. Azaz: a történetnek, gyanítom, nincs is semmiféle érdemi jelentősége. Nem a képek számítanak, még csak nem is a kőkorszaki burleszkfogás, a kismilliószor elcserélt töméntelen mennyiségű bőrönd. amelyek nemcsak a Richtert alakító Kern Andrásnak, de idővel már majdnem nekünk is az idegeinkre mennek — még szokványosnak is igénytelen, ad hoc jellegű, igazából senkit nem is érdeklő sztori van előttünk. S ami fontos, egyáltalán nem is ez. Hanem, hogy a blődli egyebek között éppen attól blődli, hogy szinte rögvest önnön (értelmetlen) lényegéhez kanryarodik vissza, önmagáért, önmagának van, önös fintorként, az abszurditás oly nehezen és vitathatóan magyarázható lényegét kifejezendő. Hogy itt az, abszurdot, a groteszket végső soron mi is indokolja? Csak találgatni lehet. A képrablás szenzációssága? Ennek szapora múlandóságával Szurdiéknak tisztában kellett lenniük. Az emberi viszonylatok; — a film reklámszövegeiben hangoztatott — ábrázolására? Ehhez csupán a hülyeség sűrűsödő megragadása édeskevés. A valódi tettesek hírhedett „bunkó" mivolta és a rablás profizmusa között feszülő ellentmondás abszurditása? Ezt Kern és Andorai „menetből" cáfolják, hiszen roppant intelligens hülyéket elevenítenek meg, arról nem is beszélve, hogv akkor ugyan mi szükség van a két másik, Hollósi Frigyes és Gáspár Sándor által hasonlóképp kitűnően játszott, teljesen más funkcióval rendelkező figurára? Lehetne a cseh fi lm iskolára hivatkozni, előhozakodni Ionescóval, vagy Beckettel, ám mindez, azt hiszem, nemcsak fölöslegesnek, de túlzásnak is hatna. Marad a röhögés. Nem vérbő, nagy humor, csak kicsi, szolid, magyar házi blődli, no de ki a kicsit nem becsüli.. . hátha már sejti: nagyot úgyse nagyon kap. Domonkos László Mi újság, városi tévé? Elkészült a kábel és a műsorterv Legutóbbi híradásunk óta, melyben a várost televízió létrehozásának előkészületeiről számoltunk be, eltelt a nyár. Nem tétlenségben. Akik a szabadtéri előadásokon látták a kis kamerákkal serénykedő televíziósokat, talán azt hihették, a „nagy tévé" valamelyik műsorába készülnek felvételek, avagy a körzeti stúdiónak. Is. Mert mindeme gyakorlott tévések között ott dolgozott a városi televízió stábja, Pavtovics Miklós vezetésével, egyelőre jórészt az orvosegyetem eszközeivel, ám mégis: a saját erőket kipróbálva. A szabadtéri igazgatósága fölkérésére, archiválás céljából, fölvették a Jézus Krisztus szupersztár, a Csipkerózsika, a Tosca Dóm téri és a Görgey-darab tanácsudvari előadását. Van szerencsém továbbadni a városi tévé vezetőjétől kapott információt: a felvételek jól sikerültek. Az első erőpróbát tehát állta az egyelőre korántsem teljes létszámú munkatársi gárda és az „eszközállomány". S a külső segítség mellett is lehetőség adódott arra, hogy — úgymond — modellezzék a városi televízió majdani működését. Készítettek még egy dokumentumfilmet is, Próba címmel, Vnely rockopera színpadra állítását mutatja be, egy városportrót, Szeged a vizek városa címmel, valamint 'összeállítást az ipari vásárról. Mindet: koprodukcióban. Vagyis kipróbálták már, hogv az ötlet, mely Pavlovics Miklóstól származik, s lényege szerint a leendő tévé kapacitásának kihasználtságát biztosítja, és minden érdekelt félnek hasznot hoz. szóval hogy a reklámszerü „melléktevékenységet" ' célzó ötlet: jó. Pillanatnyilag összesen 9 órányi program — készen van. S hogy mikor kerül adásba az első? S ki láthatja? Ezek a kérdések egyre jobban foglalkoztatják Szeged polgárait. Nos, a stúdió építése — késik. (Lakják még a kiszemelt házat, a lakáscsere pedig bonyolult...) Mindazonáltal az első, kísérleti adásokat az eredeti tervek szerint, novemberben meg ' lehet kezdeni. Miféle műsorokra számíthatunk? Azt mondja a stúdióvezető: amilyenek érdeklik a szegedi embereket. Ebben a tévésműhelyben — a szándékok és elképzelések szerint — csak kicsi „profi mag", néhány szakember fog dolgozni, egyébként meg sok-sok lelkes, oldott, nyitott, bizonyos ügyekben jól tájékozott és ügyeket fölvállaló „amatőrökre számítanak. ¿Jelentkezhetnek is az • ef•fajta tevékenységhez kedvet érzők a tanácsházán, a városi tévé irodájában.) A szegedi tévé műsorának információs blokkjában (amely mellé városi képújságot is terveznek) az előre megfontolt elvek szerint nem kap helyet minden megtörtént esemény, csak azok a hírek, amelyeknek „mököttesével", tartalmával is érdemes megismerkedni. Vagyis nem Híradó-szerű információs adást terveznek; hanem jól megválogatott, a szegediek érdeklődésére, valóban számot tartó összeállításokat. Másféle műsorok tartalma tekintetében is a meghatározó, a kulcsszó: mi. Mi, szegediek, s nem föltétlenül lakótelepiek, nem a sajátos lakótelepi problémákkal, hanem Szeged városi problémákkal. Ezt azért érdemes kiemelni, mert bár a lakótelepi körzetekben vehetők először az adások, mégis: itt azért „felnőtt'' városi tévé készül. Hetenként a várospolitika, . a kultúra, a sport témái váltják majd egymást. Az előfeltételekről ezúttal még annyit: a kábeleket a kisteleki gyárban elkészítették, a műszaki bemérésüket ezekben a napokban végzik a szakemberek. A postai fejállomástól a következő irányokban halad majd a kábel (a postai alépítményekben) : a Juhász Gyula utcán. Brüsszeli körúton át a József Attila sugárúton, a Rózsa utcán (a Retek utca—Tarján felé majd a második ütemben építik ki a kábelt), a Csongrádi sugárúton. A sugárút két oldalán, Rókus, Északi városrész, Makkosháza lakásaiban . (összesen 10 ezerben) lehet majd először venni a városi tévé adásait. Még az első ütemben a Belváros irányába is elkezdik vezetni a kábelt: a postától a Széchenyi téren. Híd utcán át az Oskola utcába, igy a Palánk pár 6záz lakásában szintén vehetők már az első műsorok. (Sokak érdeklődésére elmondjuk, hogy a rendszer első ütemének elkészülte után folyamatosan felmérik, miként lehet a belvárosi lakóközösségek további igényeit kielégíteni, a rendszert böviteni.) Sulyok Erzsébet Szegedről - svéd lapban Zf ]En so<™T,ar .«akTfran pustanJ RATTVISAN STRANG MEN ÖPPEN ;" ** r.' r »Wjg »«ÜWo lim» I —J— ki «KHW mmwmsi Exporten av ólja t'írnn Ungerns livsvillkor EKOk A nyár elején számoltunk be róla: ösztöndíjasként hoszszabb időt töltött Szegeden az a svéd újságíró kolléga, aki szerkesztőségünknek is vendége volt, s tanulmányútja idején városunkban több üzemmel, intézménnyel megismerkedett. A napokban küldemény érkezett Svédországból: kollégánk lapja, az Östersunds-Pos^cn augusztus 9-i száma két teljes oldalon, jó néhány fotóval közölte vendégünk írásait az algyői olajmezőről, a paprikafeldolgozó vállalatról, a bíróságról, beszélgetéseit egy fiatal egyetemistával és egy szegedi ügyvéddel. Képünkön: a svéd lap „extra oldalai" — Szegedről Két év-két gyilkosság A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság augusztusban büntetőeljárást indított — őrizetbe vétel mellett — emberölés bűntettének alapos gyanúja miatt Kókai Barnabás 30 éves gépkocsivezető, szentesi (Borza u. 31.) lakos ellen. A vizsgálat akkori adatai szerint Kókai július 17-én megölte Bödy Mária 74 éves festőművészt. Szentes, Batthyány utca 2/B szám alatti lakost, és azonkívül még más, súlyos bűncselekmények elkövetésével is gyanúsítható. A „más súlyos bűncselekmények" kitételről sokaknak egy, még tavaly május 16-án, a Szentes határában levő Vekerhát 8. szám alatti tanyában történt emberölés jutott eszébe. Az összefüggésekről és a két cselekmény felderítéséről nyilatkozott lapunknak Olasz József őrnagy, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság bűnüldözési osztályának vezetője. A közvéleményt most természetesen az időben közelebbi, a nem egészen két hónappal ezelőtti történtek foglalkoztatják, ám — mint az alábbiak igazolják — a leírást 1985. május 16-ával kell kezdeni. Aznap a kora esti órákban jelentették be a szentesi rendőrkapitányságon, hogy a Vekerhát 8. szám alatti tanyában holtan találták az ott lakó 43 esztendős Kovács Antalnét. Az asszony 16 esztendős leánya, Ildikó délután négy óra körül érkezett haza. A lakásból füst és gázszag áramlott kifelé, majd amint benyitotta a konyhából nyíló kisszoba ajtaját, méteres lángok csaptak a magasba. Édesanyját a kamra ajtajának kövezetén pillantotta meg, élettelenül. Segítségért rohant ki, a közeli kunszentmártoni útra. Az arra közlekedők értesítették a mentőket, á rendőrséget és a tűzoltóságot. A szentesi kapitányság és a megyei rendőr-főkapitányság azonnal megindította a nyomozást. Kétségtelen volt, hogy Kovács Antalnét megölték. A rendőrség természetesen széles körű adatgyűjtő munkát végzett, és már akkor sikerült megállapítani, hogy a cselekmény napján a reggeli órákban egy fehér Wartburg Tourist autó vesztegelt a kunszentmártoni utat és a tanyát összekötő út találkozásánál. A rendszám ismeretének hiányában azonban az autó tulajdonosának kilétét nem sikerült felderíteni. A nyomozás során végül is több száz személyt ellenőriztek, s négy ember kivételével, mindegyikőjüket ki lehetett és kellett zárni a gyanúsíthatok sorából. És következett ez év július 22-e. Egy újságkihordó nem tudta mire vélni, hogy Bödy Mária napok óta miért nem veszi ki a levelesládájába bedobott újságokat. Rosszat sejtve mondta el ezt munkahelyi vezetőjének, aki értesítette a szentesi rendőrkapitányságot. A járőr nyitotta fel a Batthyány utcai ház ajtaját, s a földön találta az idős, 74 esztendős festőművésznő, Bödy Mária holttestét. A nyomozás során a lakásban több ujjlenyomatot sikerült rögzíteni, olyanokat is, amelyek nem az áldozattól származtak. A tavalyi szentesi gyilkossággal gyanúsíthatok között szerepelt Kókai Barnabás is, akit a számításba vehető elkövetők közül azóta sem lehetett kizárni, ám mivel a kérdéses időpontra tévesen ketten is igazolták alibijét (máshol tartózkodását), a rendőrségi ellenőrzés nem tudott elég adatot összegyűjteni ellene ahhoz, hogy őrizetbe, vagy előzetes letartóztatásba lehessen helyezni. De mint számításba jöhető elkövetőtől, tőle is ujjlenyomatot vettek. És jött a fordulat. A megyei • főkapitányság bűnügyi technikai alosztályának vezetője, Szilágyi Lajos főhadnagy megállapította, hogy a megölt festőművésznő lakásán az egyik vázán rögzített ujjnyom Kókai Barnabástól származik. Az őrizetbe vett, majd előzetes letartóztatásba helyezett Kókai Barnabás Bödy Mária megölését beismerte. Az idei, Batthyány utcai gyilkosság elkövetéséért gyanúsított Kókai ezt követően — bár gondolkodás után — részletes, beismerő vallomást tett arról is, hogy tavaly májusban valóban ő ölte meg Kovács Antalnét. Zrínyi Péter