Délmagyarország, 1986. szeptember (76. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-08 / 211. szám

8 Csütörtök, 1986. szeptember 4. Bányásznapi ünnepségele Salgótarjánban és Szegeden Havasi Ferenc: Rendelkezünk a továbbfejlődés feltételeivel Olajbányászok a Szöregi úton Szombaton az ország bá­nyavidékein nagygyűlések­kel, ünnepségekkel folytató­dott a bányásznapi program­sorozat. Mindenütt tisztelet­tel köszöntötték a szén-, olaj-, ásvány- es bauxitbá­nyászokat, méltatva helytál­lásukat. melyre továbbra is nagy szükségé van az or­szágnak, a népgazdaságnak. Munkájának elismeréseként ezen a napon több bányász reszesült magas kitüntetes­ben, hűségjutalomban. Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kara szombaton, a bányász­nap alkalmából Nógrád me­gyébe látogatott. Reszt vett a bányászváros felszabadulasi emlekmüvénel rendezett ko­szorúzás! unnepsegen. jelen volt az ötvenmillió forintos költséggel teljesen felújított bányász művelődési ház ün­nepélyes megnyitásánál. Az intézményavató után a mű­velődési ház zsúfolásig meg­telt színháztermében nagy­gyűlést tartottak. Az ünnep­ség szónoka Havasi Ferenc volt. Bevezetőben Havasi Fe­renc, a Magyar Szocialista Munkáspari Központi Bi­zottsága es a kormány üd­vözletét tolmácsolta a nagy­gyűlés résztvevőinek, s min­den magyar bányásznak, akikel, mint hangoztatta, az ország dolgozóinak figyelme, elismerese, tisztelete es sze­retete ovez. Megemlékezett a bányászok forradalmi erővé szerveződésének mozzana­tairól, küzdelmeiről, s e küz­delmek mártírjairól, majd napjaink gondjairól, felada­tairól szólott. — Lassan itt az éves szám­adás elkészítésének ideje. Korai még véleményt alkot­ni, mert értékes hónapjaink vannak hátra, deaz már lát­szik, hogy kiadásaink ez év­ben is meghaladjak a bevé­teleinket. — Helyzetünk megítélésé-, ben a közvélemény, a köz­gondolkodás érthetően nem egységes. Egyesek — „vala­hogy mindig volt, alapon — bagatellizálják. elbizako­dottan szemlélik gondjain­kat, másokat a kilátástalan­ság, a kiúttalanság hangula­ta tart hatása alatt. Ezek szélsőségek, de nem ártal­matlanok és hatástalanok a nagy és reálisan gondolkodó többségre. Ez a többség él, dolgozik, végzi mindennapi munkáját, de tóbb aggoda­lommal, mint régebben, s ta­lán meg nagyobb feltessel eredményeink vedelmezhe­tősege iránt, s ez a többség hajlandó még többet tenni azért,. hogy gondjainkon úr­rá tudjunk lenni. — E többség cselekvési készségét, tenni akarását kell mederbe terelni, ennek kell • irányokat mutatni, ki­jelölni a kivezető utat. — E kérdésekkel foglalko­zik most az ország vezetése, fontolgatja, elemzi, hogy mit lehet és mit kell tenni a gazdaságban, a politikában, az. irányításban és a végre­hajtásban. Nagy megráz­kódtatásoknak. negatív for­dulatoknak. válsághelyze­teknek az elmúlt 30 év so­rán nem engedtünk teret. Ma is rendelkezünk a tal­pon maradás es továbbfejlő­dés minden szükséges felté­telével : politikai program­mal. gazdasági tervekkel, népünk bizalmával, útkereső törekvéseinkben nemzet­közi, baráti támogatással. — Mindezek azonban fel­tételek. fontos és elengedhe-. tetlen tartozékai a szorgal­mas es eredmenyes munká­nak. De ha csak úgy dolgo­zunk, mint eddig, és nem ja­vítunk a munkán, akkor az önmagukban kedvező körül­mények nem tudngk haszno­sulni. Tarsadalmi méretek­ben kell jobb, fegyelmezet­tebb munkát végezni, hogy ogv újabb 30 évig tartó fel­emelkedes szilárd alapjait megvessük. — Az iparpolitikában a célkitűzésünk az, hogy az energiaszektor fejlesztését a hatékonyság növelésével együtt hajtsuk végre Ez vo­natkozik áz energiahordozók kitermelésére, átalakításá­ra és felhasználására egy­aránt. — Az új világpiaci árak megkövetelik, hogy energia­szükségletünk tobb mint fe­let hazai forrásokból gazda­ságosan elégítsük ki. Ez azt jelenti, hogy továbbra is a rriaximális mértékben igény­be vesszük a hazai köolaj­és foldgáztermeles lehető­ségeit, a gazdaságosan kiter­melhető szénvagyont és foly­tatjuk a hazai uránérc­vagyonra támaszkodó atom­energetikai fejlesztést. A szükségletek hazai források­ból történő kielégítése ener­giaellátásunk biztonságát is növeli. — A tervek szerint hosz­szabb távon az energiaszer­kezetben a szén részaránya a jelenlegi szinten marad, s vasi Ferenc. ugyanez vonatkozik a föld­gázra. 2000-re az olajtermé­kek részaránya 23 százalék­ra csökken, az atomenergia részesedése pedig 15 száza­lékra emelkedik. , — Az energiaigényesség csökkentése alapvető iparpo­litikai célkitűzésünk marad, mert a feldolgozóipar égető­en szükséges korszerűsíté­séhez csak akkor jut elegen­dő erőforrás, ha a kiterme­lő ágazatok fejlesztése, ezen belül az energetika fejleszté­se. nem köti le az indokolt­nál nagyobb mértékben a korlátozott beruházási forrá­sokat. A szónok a továbbiakban a szénbányászat helyzetéről, azokról a kormányzati dön­tésekről beszélt, amelyek a szénbányászat fejlődését az utóbbi években meghatároz­ták, illetve azokról, amelyek a jövőre nézve döntő jelen­tőségűek. — A kormányzati intéz­kedések közül ki kell emel­ni a Minisztertanács 1985­ben hozott határozatát a •szénbányászat műszaki­gazdasági helyzetéről. Ez egy sor kérdésben rendezte a problémákat, az 1985. évi termelési terv teljesítésére és a távlati feladatok meg­alapozására irányult. A vál­tozatlan létszámgondok, a növekvő pénzügyi veszteség és a termelés technológiai problémái együttesen szük­ségessé tették a helyzet is­mételt áttekintését. — Az elemzések azt igazol­ták, hogy a ma kitermelt szénmennyiségre hosszú tá­von is szükség van. Fz a mennyiség gazdaságilag is versenyképesen termelhe­tő ki, de jelentős szerkezeti átrendezést kell végrehajta­ni. — Szeretném hangsúlyoz­ni, hogy a jelenlegi korsze­rűsítési program alapvetően különbözik az emlékezetes társadalompolitikai feszült­ségeket okozó, 1968-tól vég­rehajtott visszafejlesztéstől. A szerkezeti átalakítás ré­vén a nagytermelékenységű munkahelyek talán szakkép­zett munkaerőhöz jutnak. Szívünkön viseljük a bánya­munka megfelelő anyagi el­ismerésének ügyét, társadal­mi megbecsülését. — Meggyőződésem, hogy a program végrehajtásával a kormányzati és vállalati fel­adatok sikeres elvégzésével a szénbányászat kikerülhet a válságágazatok közül — hangoztatta befejezesül Ha­Tiz órakor kezdődött a szegedi bányásznapi ünnep­ség. A szónok Rieb László, az Ipari Minisztérium főosz­tályvezetője, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt felügyelőbizottságának el­nöke volt. Beszélt a bányá­szatnak a népgazdaság egé­szében betöltött szerepéről, es külön szólt az alföldi olajbányászok munkájának fontosságáról. Ezután kitüntetesek átadá­sára került sor. Az idei bá­nyásznap alkalmából a Bá­nyász Szolgálati Érdemérem gyémánt fokozatát kapta 35 é\ i munkájáért Bollér Ist­ván fúrómester és Hor­váth Gyula termelőmester. l'gyanennek a kitüntetésnek az arany fokozatát kapta 30 éyi bányászszolgálatáért a Kőolajkutató Vállalat dol­gozói közül: Fekete Imréné titkárnő. Pásztor Imre és Varga Endre főfúrómester. Hajdú Imre és Molnár F. Gyula főfúrómester-helyet­tes. Nagy Miklós. Róka La­jos, Sasrárt Tibor és Tóth Imre fúrómester. Keresztes József robbantómester, Lu­dány Lajos gépkocsivezető ér. Kovács József traktorve­zető. A Nagyalföldi Kőolaj­ét-, Foldgáztermelő Vállalat dolgozói kbzül: Bogdán De­zső műszaki ellenőr. Császár Lajos termelőmester, Dó­mok Imre művezető, Fekete Imre főmunkatárs. Fürész Kálmán csőszerelő, Koncz István gépkocsivezető, Ma­csek István főművezető és Vass Ferenc garázsmester. A Kiváló Bányász kitüntető címet vehette át: Agárdi László főfúrómester, Szalai József üzemrészleg-vezető és Tatár Attila üzemegyseg­vezető. Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést ka­pott: Börcsok Imre műveze­tő. Egri László osztályveze­tő Kayas István kűtvizSgá­ló és Tótli Elemér fúrómes­ter. A nap hátralevő részében különböző helyszíneken sok­féle program várta az ün­neplőket. A füves labdarú­gópályán volt olajbányász­válogatott—színészváloga­tott labdarúgó-mérkőzés. Később ugyancsak a lelá­tókról elvezhettek a nézők elsősorban a gyerekek — a Csinn-bumm cirkusz vidám tréfasorozatát. Az alkalmi színpadon lépett fel a „ka­taréválogatott" is. A közre­működők közül csupán há­rom nevet említenénk most: Voith Ági, Bodrogi Gyula és Latabár Kálmán. Volt néptáncbemutató. A Sport­csarnokban kora délutántól sötétedés utánig a Melody Oombo zenéjére táncolhat­tak a vendégek. Változó számban voltak a táncos lábú Vállalkozók. Estefelé nemegyszer majdnem telje­sen megtelt a nagy tánc­parkett. Garai Imre vendégként iött el a bányásznapra, s n.ái kora délelőtt nyert tombolán — 5 forintért — ogv sárga-zöld papgájt. Gondban volt, mert ilyen korán még nem akarta ha­zavinni a madarat. Ezért a uíszmádár ideiglenes alkal­mi lakhelyül egy kilyukasz­tott nejlonzacskót kapott. S később még valamit. .. Üj gazdája úgy gondolta, hogy egy papagáj nem papagáj... F.zért megpróbált társat ke­ríteni neki. Sikerült is a tombolán — saját bevallása szerint — negyedik próbál­kozásra kihúznia a nyerő­számot. A kalitkát már in­i\ább vásárolta . . . Zagyva Sándor nyugdíjas fűrómester-helyettes és fé­leségé, Margit néni Egerből látogatott el a szegedi bá­nyásznapra. Sándor bácsi munkás eletében a Dunán­túl és az Alföld sok-sok fa­lujában. városában dolgozott berendezésével. Ahogy el­mondta, ő szívesen letelepe­dett volna Szegeden. de Margit nénit a szülőhely közelébe hűzla vissza a szí­ve a nyugdíjas évekre Azért évente legalább egyszer el­jönnek a volt ' kollégákkal, régi ismerősokkel beszélget­ni. A két üzem közel három­ezer dolgozója közül nem ünnepelhetett az egész na­pos rendezvényen mindenki. A kőolaj és a földgáz ter­melése ezekre az órákra st m szünetelhetett. Jó né­hány fúróberendezés is dol­gozott. Sokan töltötték mun­kával ezt a szombatot is. Üjszerű rendezvénnyel köszöntötték az idén Szege­den a bányásznapot. Lehet, hogy hagyomány szüle­tett . . . Folytatásra érdemes a hagyomány. B. L Nikolényi István A szegedi színjátszás históriája i Iskolai színjátszók húzták be Theszpisz sze­kerét Szegedre is, a hivatásos színészek csak Kelemen Lászlóval érkeztek meg. 1719. május 21-én kelt III. Károly szabadalomlevele, amely színházak építésére ad engedélyt; az első, tölgy­és fenyőgerendákból eszkábált teátrumot 1735. augusztus l-jén avatták föl, latin nyelvű be­széddel. Az első színielőadást Péchy Domokos tanár, drámaszerző neve jegyzi 1723-ból, s az első, magyar nyelven született mű, amit Szege­tlen bemulattak. Perczel Imre tanár urat di­cséri. „Nevelési iránydarabjának" címe: Adako­zó öregekről és fösvény ifjúságról; 1757-böl va­ló. A helyi iskolai színjátszásban tette próbára tehetségét Dugonics András is, darabjait, a Ba­lon Mariát, a Kun Lászlót i»s másokat, kesobb Kelemenék vitték sikerre. A századforduló év­tizedeiben német társulatok fordulnak meg a városban rendszeresen, Kelemen Lászlóék 1800 tavaszán futnak: be. Három évvel később Ved­res István invitálja Wesselényi Miklós kolozs­vári társulatát, amely akkora sikert arai, hogy a csapul fele itt is marad, ingyen kapnak szál­lást, fűtést. 1806. október 18-án indul az első teljes évad. A század első évtizedeiben egyre népszerűbb Szegeden a színjátszás: neves tár­sulatok olyan egyéniségek lépnek föl, mint Dé ryné, Egressy Gábor, 1842-ben a belvárosi ka­szinó vendéglőse épít nyári kioszkot, hogy vala­melyest enyhítsen az állandó játékhely egyre kínzóbb hiányán. 1848. március 15. híre két nappal később ér ide a fővárosból; este Szigligeti Szökött katoná­ja megy, az előadást megszakítják, helyi költő, Osztrovszky József szavalja el a maga „Talpra, magyar'-ját. Ősszel a Latabár-dinásztia őse, Endre fut be társulatával, '40 februárjában pe­dig Havi Mihály ér vissza nyugati turnéjáról. Nyári fabódét eszkábálnak részvényekből, ahol július végétől játszhatnak, zsúfolt házakkal. Nem sokáig, augusztusban távozni kényszerül Szegedről a kormány, a katonaság. Világos után a színművészeire is más feladatok várnak: őriz ni a lángot, a szabadság eszméjét. Latabár Endréék»vendégjátékától ocsúdik a város, aztán Hetényi Mihály száll szembe színészeivel az ön­kényül- Bonyhádi-Perczel megyefőnökkel; Fe­renc József születésnapját nem az elrendelt díszelőadással, hanem a Hűség próbája című Kisl'aludy-niűvel leitek emlékezetessé, miköz­ben „az egész nézőtér fütyült, zajongott, tünte­tett". Évekig száműzetett persze a magyar szí­nikultúra Szegedről, mire Latabár Endre me­gint bekopogtathatott. 1854-ben a rókusi Hét pacsirta vendéglő kertjében épül újjá a szín­kor. födél nélkül, két nagy karzattal, s két esz­tendőre rá, 1856. május 30-án, megnyílik az el­ső ónálló színház a műegyleti telken, a mai Hági helyén, felhasználva a Szeged—Pest vas­útépítkezésből kimaradt anyagokat. Kából ké­szült ez is, tetőzet csak '58 őszére került a né­zőtérre, mindenesetre sok híresség játszott ben­ne, három évtizeden át. A szegedi színháztörténet első igazi aranyko­ra virradt föl nemsokára, hogy a budai nép­színház alapítója, Molnár György rendezett lát­ványos, hazafias bevonulást 1860-ban, s kezdte meg előadás-sorozatát, a Bánk bánnal. Molnár idejében újra politikai terepasztallá változott a színház, a publikum tüntetően díszmagyarba öl­tözött. 1861 márciusa után sűrűn váltották egy­mást az igazgatók, mert hiába szereztek kon­cessziót, s nyerték el a város engedélyét, to­vábbi szerződést kellett kötniük a játékhelyek gazdáival, ami igencsak kedvüket szegte. Sok magyar és német társulat próbált ekkortájt szerencsét Szegeden. Előadtak operákat is (a te­mesváriak, majd Fellinusék). általában azonban komoly anyagi gondokkal küszködtek, így kép­telenek voltak tartósan megkapaszkodni. A ki­egyezést követően Kocsisovszky. majd Aradi Gerő igazgatásával stagnál a színház, műsorpo­litikája kimerül a könnyű szórakoztatásban, oda a honfiúi lelkesedés. Valamelyes élénkülést a kereskedelem, az ipar fejlődése hoz a hetvenes években: 1878-ban Színügy Egylet alakul, a ké­sőbbi színügyi bizottság boldog őse, s ebben az esztendőben játszik itt először Jászai Mari. A modern idők szegedi szabadtéri színházkutlu­szának is ide nyúlnak vissza a gyökerei. Alkal­mi társulatok tartanak nyári kurzusokat, de mind erőteljesebben hallik egy komoly, állandó kőszínház igénye — ám ehhez a döntő inspirá­ciót vegul is termeszeti katasztrófa, az 1879-es nagy árviz illetve a nyomában serkent újjászü­letés adta. (Folytatjuk.) Magyar vezetők köszöntő levele Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtit­kára és Losonczi Pál, az El­nöki Tanacs elnöke levélben köszöntötte Tódor Zsivkovot, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának fő­titkárát, a Bolgár Népköztár­saság Államtanácsának elnö­két 75. születésnapja alkal­mából. * A „Georgi Dimitrov" Ér­demrenddel tüntették ki Bul­gáriában Todor Zsivkovot, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitká­rát, az Államtanács elnökét 75. születésnapja alkalmából. A BKP Központi Bizottsá­ga levélben köszöntötte a bolgár vezetőt születésnapja alkalmából. Eltemetlék Kekkonent 0 Helsinki (MTI) Vasárnap Helsinkiben el­temették Urho Kaleva Kek­konent, Finnország egy hete elhunyt, egykori köztársasá­gi elnóket. Kekkonen kopor­sóját a főváros lutheránus székesegyházában ravata­lozták fel. Delelőtt itt he­lyezlek el koszorúikat negy­ven ország képviselői, köz­tük a magyar államfő, Lo­sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Losonczi Pál tegnap este hazaérkezett Finnországból. RÁDIÓTELEX TERRORISTA­TAMADAS Huszonhárom halálos ál­dozata van az egyik isztam­buli zsinagógában a szom­bat reggeli órákban végre­hajtott terroristamerénylet­nek. A halálos áldozatok kö­zött van két merenylő is. A sebesültek szarna tíz, s hármójuk állapota válsá­gos. BEFEJEZŐDÖTT A PUGWASH­KONFERENCIA Nyílt plenáris üléssel fe­jezte be szombaton munká­ját a Pugwash-mozgalom Budapesten tartott 36. kon­ferenciája. MARJAI JÓZSEF PRÁGÁBAN Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, a magyar—csehszlovák gazda­sági és műszaki-tudományos együttműködési vegyes bi­zottság magyar tagozatának elnöke vasárnap, a bizottság elnöki találkozójára Prágá­ba érkezett. KONZULTÁCIÓ Szombaton befejeződött Wa­shingtonban a szovjet—ame­rikai szakértői szintű kon­zultáció második fordulója az atom- és űrfegyverekről. VÉRES DRÁMA Véres drámával ért véget a karacsi géprablás pénte­ken este. Pakisztáni kom­'niandósok tíz óra korul meg­rohamozták a Boeing 747-es óriásgépet, és heves tűzharc­ban kiszabadították az uta­sokat. Hursid Anvar Mirza pakisztáni légimarsall sze­rint összesen tizennyolcan vesztették életüket az akció során: tizenöt utas (köztük egy indiai származású ame­rikai állampolgár), a kiszol­gálószemélyzet két tagja és egy géprabló. Több mint szazan sebesültek meg. Az éleiben maradt három gép­rablót elfogták

Next

/
Oldalképek
Tartalom