Délmagyarország, 1986. szeptember (76. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-06 / 210. szám

8 Csütörtök, 1986. szeptember 4. Öt év értékelése MHSZ-vezetők tanácskozása Jelentős eseményre utaztak a Magyar Honvédelmi Szövetség aktivistái, főfoglalkozású vezetői. Az elmúlt öt év tapasztalataival gazdagodva teszik mérlegre eredményeiket, és határozzák meg további feladataikat — ma tartják meg Budapesten az MHSZ-vezetők V. országos tanácskozását. Az előkészületekről kérdeztük Palotai Jenőt, az MHSZ Csongrád megyei elnökségének vezetőjét. * — Ez év tavasza óta készülünk. Klubjaink, városi szervezeteink, megyénk aktivistái ertékelték az elmúlt évek munkáját. Az ott elhangzottak alapján alakítottuk ki közös álláspontunkat. A tanácskozások célja elsősorban az 1981 óta eltelt időszak tapasztalatainak öszszegzése volt, mely a következő évek feladatait is meghatározza. Munkastílusunk hűen tükrözi pártunk politikáját. így a fő figyelmet az ifjúságra, az MHSZ-klubokra irányítjuk. Fontos lesz a családok körében végzendő hazafias és honvédelmi nevelés erősítése. — Az MHSZ munkáját milyen szervezetek támogatják, kik segítik e fontos célok megvalósítását? — Együttműködési szerződéseink, konkrét feladat- és munkaterveink biztosítják a folyamatosságot, és a sikert. Az ifjúsági szövetség, a szakszervezetek, a tanácsok, a népfront, üzemek, iskolák fő segítőink. A felsorolás is hosszú, így tehát érthető, hogy tömegbefolyásuk fejlődött. Hétezerről tizenötezerre növekedett tagságunk létszáma, s az érdeklődők ma már több mint 200 klub közül választhatnak. — Fontos feladatot látnak el- a katonai pályára való irányításban, a modellezés, az autóvezetés, a búvárkodás, a repülés megszerettetésében. Sok fiatal az MHSZ szakirányú klubjaikban végzett munkájuk alapján vglaszt pályát, hivatást. — Valóban, így van, és ennek mi örülünk legjobban. Nem dicsekvés, de repülőklubunk munkájának nagy eredménye, hogy évek óta megyénkből kerülnek be legtöbben a repülőtiszti iskolára. Autóklubunkban évente több száz fiatal tanulja meg a külöböző típusú gépkocsik vezetésének tudományát, — hogy csak a legfontosabbakat említsem. Úgy érzem, hogy a 21 fős küldöttségünk méltóképpen képviseli majd megyénk tizenötezer fönyis tagságát, és bízom abban is, hogy az ott elhangzottakat, tapasztaltakat itthon majd a gyakorlatban helyesen és jól alkalmazzuk az elkövetkezendő években. Cz. J. Jogsegélyszerzödés Markója Imre magyar és Necat Eldem török igazságügy-miniszter — aki delegáció élén hivatalos átogatáscn tartózkodik hazankban — tárgyalásainak befejeztével pénteken magyar— török jogsegélyszerzödést irt alá a büntetőügyekben hozott határozatok kölcsönös végrehajtásáról. A jogsegélyszerződés aláírásánál jelen volt Asaf Inhan, a Török Köztársaság budapesti nagykövete. Necat Eldem a nap folyamán látogatást tett Szilbcreky Jenőnél, a Legfelsőbb Bíróság elnökénél és Szíjártó Károly legfőbb ügyésznél. A török igazságügy-minisztert fogadta Czinege Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese. (MTI) Umi a sajtófórumból kimaradt... Az augusztus 20-án, Ópusztaszeren rendezett sajtófórum hallgatósága kérdéseinek túlnyomó többségére választ kapott a jelenlevőktől. Néhány kérdésre azonban, időhiány miatt, nem kerülhetett sor. Az alábbiakban ezekre válaszolunk: Kérdés: Milyenek a gyakorlati tapasztalatok az új vállalatvezetési formák alkalmazásáról? Válasz: Az új vállalatirányítási formák kialakítása 1985-ben kezdődött. Napjainkra ez a folyamat jórészt befejezettnek tekinthető. A választott vezetőségek, illetve a vállalati tanácsok fokozatosan megtalálják helyüket a gazdaságirányítás rendszerében. „Megtanulják" miként kell élniük jogosítványukkal, milyen kérdésekkel szükséges foglalkozniuk, hol van tevékenységük határa. A legtöbb helyen nagy gondot fordítottak már a küldöttek képzésére, továbbképzésére, azoknak a gyakorlati kérdéseknek tisztázására, amelyekkel nap, mint nap szembetalálják magukat a választott vezetőségek vagy vállalati tanácsok. Ma már elmondható, hogy a vállalatirányítással megbízott testületek a legfontosabb, a gazdálkodó egység jövőjét meghatározó kérdésekkel foglalkoznak. Érvényesült tehát az az előzetes elképzelés, hogy e testületek az úgynevezett stratégiai célok meghatározására fordítsák fő figyelmüket. Kérdés: Várható-e a megye területén dolgozó iparvállalatok, illetve szövetkezetek körében is szanálási eljárás? Válasz: A veszteséggel gazdálkodó termelőegységek szanálását sok vonatkozásban új alapokra helyezi az Elnöki Tanács közelmúltban hozott törvényerejű rendelete. Ebből kiderül az is, hogy mely vállalatok, illetve szövetkezetek szanálását kell az új elvek alapján végrehajtani. Csongrád megyét, illetően annyi máris biztosra mondható, hogy egyik-másik építőszervezetünk és termelőszövetkezetünk már az új eljárás alapján lesz kénytelen rendezni sorsát. A konkrét döntések azonban — bár a féléves mérlegek mar ismertek — még csak ezután születnek, meg, így gazdálkodó egységek nevét felsorolni még nem tudjuk. Kcrdés: Az utóbbi idők tervezettnél alacsonyabb gazdasági eredményei következtében növekedett-e hazánk adósságállománya? Válasz: 1985-ben a nemzeti jövedelem a tervezettnél szerényebb mértékben növekedett. Ehhez hasonlóan a reméltnél kisebb külkereskedelmi aktívumot is tudtunk realizálni. Ez a folyamat sajnos ebben az évben is folytatódott. Mindezek következtében nyilvánvalóan emelkedett hazánk dolláradóssága. Hiedelmek továbbélése Valódi tények a nagy Tisza-szabályozásról A Tisza-szabályozás Széchenyi István által kezdeményezett, Vásárhelyi P.il és mérnöktársai által megtervezett munkálatait 1846ban kezdték el, és hivatalosan 1908-ban jelentették készre. A 62 éves időszakból azonban nagyjából csak az 1852—1872 időszak tehető az igen intenzív munkák időszakának, mert a leglényegesebb átvágási és töltésépítési tevékenység ekkor történt. Mi volt a célja e munkálatoknak? Elsősorban az árvízmentesítés, "másodsorban a vízi közlekedés biztonsága. Az első célt döntően a magas, erős és viszonylag szűk — az ősi árteret mintegy tizedére összeszorító — töltésrendszerre1 érték el, amelyet kezdetben a földmunkák akkori nehézsége és az építés alacsony műszaki színvonala miatt nem sikerült elég magasra és elég erősre építeni, de később fokozatosan pótolták az összes hiányosságot. A második célt az átvágások rendszere biztosította, amellyel a lefolyást viszonyokat sikerült megjavítani, sőt, a felső, la- . zább talajú folyószakaszokon a meder állékonyságát, is nagymértékben fokozhatták. Az árvizek időtartamának megrövidülése — az elterjedt nézetekkel ellentétben — nem elsősorban az átvágásoknak és a megnövelt vizszínesésnek köszönhető, hanem a töltésrendszerrel radikálisan összeszorított lefolyási medernek. Nem kellett ugyanis arra várni, amíg a széles mezőre, országrésznyi területekre kiterült vizek visszafolydogálnak az anyamederbe. Az átvágásokkal nem ezt érték el, hiszen a Körös, Maros és főként a Duna torkolati vízszintjeit nem szállíthatták lejjebb, ezért az árvizek hosszát a Tiszában nem a lefolyási viszonyok, hanem a Duna, Maros vagy Körös visszaduzzasztásai, ezeknek időtartama határozza meg. Sokan úgy tudják, hogy a Vásárhelyi Pál által elkészített kiváló szabályozási terveket a császári udvar emberei az olasz Pietro Paleocapával felülvizsgáltatták, s azokat a magyar érdekek ellenére megváltoztatták, ami által a Tisza szabályozása csak úgy-ahogy, jól-rosszul sikerülhetett. Ez nem így volt. Paleocapát még Széchenyi kérte fel véleménynyilvánításra. Paleocapa véleménye valóban ellentétes volt Vásárhelyi koncepciójával, mert ő a szűk töltésközök Kellemes meglepetés érte a vízügyi szolgálat munkáiéit. Több napilapunk a nem egészen kerek évfordulót is érdemesnek tartotta arra, hogy népünk valóban történelmi tettéről, hazánk közel negyedének árvizmentesítését célzó múlt századbeli Tiszaszabályozisról megemlékezzék. Megtisztelő, hogy a megemlékezés szakmánk körcin kívülről indult, de engedtessék meg most már a szakembernek is. hogy néhány, már közhelyszámba incnően újra terjesztett téves, bár jóindulatú megállapítást helyreigazítson. helyett széleseket javasolt, a sok átvágás helyett keveset. (102 helyett 21-et). De Paleocapa véleménye csak vélemény maradt. Koncepcióját nem tartották előnyösnek. Nem is volt előnyös, hiszen alig ismerte a Tiszát. Végül is Vásárhelyi tervei szerint ment végbe a Tiszaszabályozás. Ettől a tervtől egy-két esetben tértek el, olyan esetben, amikor az épités során vetődtek fel ellentétes körülmények, amelyeknek ismeretében Vásárhelyi Pál is változtatott volna tervein, ha még él. Mindenki ellenőrizheti a térképen: megvan mind a 102 Vásárhelyi-féle átvágás, sőt azóta vagy 10-zel több is van már, nem 21 épült ki. Még a sorszámozásuk is Vásárhelyitől való ma is. A töltések köze esetén sem teltek engedményt sehol sem Paleocapa meggondolásainak. Paleocapa egyébként az osztrák császári udvarnak sem volt híve; velencei szobrán ma is olvasható: őt az olaszok szabadságküzdelmeik, egységtörekvéseik hívének tekintik. Hogy a Tisza-szabályozás legkeményebb munkái is két évtizeden, általános munkái hat évtizeden át tartottak? Ez az akkori műszaki fejlettség mellett — emberi földmunka, állati erővel való szállítás — nem is mehetett gyorsabban. Széchenyi -is tudta, hogy ez nemzedékek munkája lesz. Vasút- vagy úthálózatunk sém épülhetett ki máról holnapra, s inkább az a csodálatos, hogy az elmúlt század második felében mennyi munkát elvégeztek országunkban, és viszonylag milyen hamar. Ebben a szemléletben a Tisza menti munkák — az előfordult sok huzavona ellenére is — utólag igen tervszerűnek bizonyulnak. Az ország gazdaságának, a beruházásoknak akkor is volt teherbíró képessege, nemcsak ma, s őseink sem tétlenkedtek a munkák lényégét illetően, mégha a részletek kisebb problémáit ma szívesen felnagyítjuk is, és csak ezeket szeretjük emlegetni gyakrabban ... Vannak hibái a Tisza-szabályozásnak? Helyileg itt-ott lehetnek. Az általános koncepció azonban időálló volt. Amit nem lehetett megtenni, azt a körülmények — a földrajzi vagy magassági, illetve talajadottságok miatt — nem lehetett megtenni. Ez tehát nem a tervezők vagy végrehajtók mulasztása, leányi Bertalan (1879—1953) hires folyószabályozónk szerint: „ha az árvizek magasságnövekedésének megfelelő védelmi berendezésekről gondoskodunk, magát a védekezést pedig jól megszervezzük és erélyesen végrehajtjuk, a veszély súlyossága és a védelem hatékonysága között fenntartható az egyensúly". Hogy az árvízmentesités magával hozta a vízrendezést is, ez természetes, hiszen az ármentesített területek belvizeit is el kellett vezetni. Meglett a módja az öntözésnek is. A Tisza menti öntözöfömüvek a szabályozást követően rendre kiépültek. Megyénkben 25, szükség esetén akár 30 köbméter víz szolgáltatására is képesek fűműveink másodpercenként! A mezőgazdaság azonban ennek csak a töredékét — a legjobb esetben negyedétötödét — képes fogadni. Ennek okai már nem a vízügyi szolgálat jó vagy rossz tevékenységében rejlenek, az öntözéses gazdálkodás elterjesztése alapvető közgazdasági, mezőgazdasági feltételeket kíván. Becsüljük meg tehát Széchenyi nagy elgondolását. Vásárhelyi Pál hatalmas alkotását — ez népünk történelmének formálása, a mai nemzedék történelmi tudata szempontjából sem közömbös. De ha a mű műszaki kérdései is érdekelnek valakit, úgy ne az egykori közvélemény hiedelmeit újítsuk fel ék éltessük tovább, hanem bízzunk a szakemberek ismereteiben és felvilágosításaik szakmai megalapozottságában ! Vágás István hetőségek, az áruellátás hiányossága, s annak „előidézése", gyakran szül vesztegetést, kor' rupciót, csúszópénz kikényszerítését. A szabályozók változásainak hatására módosultak a termelők és a kereskedelem érdekeltségi viszonyai, különösen az új üzemeltetési formáknál. Sajnos, ezek többsége negatívan érezteti hatását az úgynevezett olcsó cikkek forgalmazásában. A gazdálkodó szervek nem szabályozzák megfelelően az alapvető és az úgynevezett olcsó áruk körét, s azok árkialakitását. így például a gyermekruházati cikkekét, a lábbelikét, a harisnyafélékét. Az ellenőrző szervek munkájában a legtöbb bizonytalanság a tisztességtelen árak megítélése körül bontakozott ki. A tapasztalatok szerint a boltvezetők gyakran mérlegelés nélkül, szubjektív megítélés alapján alakítják az árakat. Ügy tűnik, tehetik, mert nem kielégítő a vállalati belsőellenőrzés, és nem lépnek: fel következetesen a szabályok megszegőivel szemben. Sajnos, az új vállalatirányítási fórumok működése sem javított a fogyasztói érdekvédelem helyzetén. A fogyasztási szolgáltatások árszínvonala a kereskedelmi árakénál mérsékeltebben emelkedett, részben a fizetőképes kereslet mérséklődése miatt. Az ellenőrzések során a kereskedelmi felügyelőség dolgozói tisztességtelen árak alkalmazását tapasztalták az építőiparban, például a gázszerelések esetén. Intézkedtek, hogy a jogtalan bevételt visszatérítsék vevő kártalanítás formájában. A lakosságnak az árak aránytalanságát kifogásoló panaszai az utóbbi időben tovább szaporodtak. A lakossági fogyasztási szolgáltatások területén a kisipar szerepének növekedése, az új üzemelési formák megjelenése, a szolgáltató szervek decentralizációja nem eredményezett számottevő változást a minőségben. A szolgáltatást végzők többsége úgy tűnik, továbbra sem érdekelt kellően a megrendelőkkel való udvarias bánásmódban, a jóminőségű munkában, a gyors, határidőre történő szolgáltatásban. A panaszok túlnyomó többsége — részben a nem kielégítő anyag- és alkatrészellátás miatt — változatlanul a személygépkocsik, a háztartási gépek, a híradástechnikai eszközök jhvításával, az építőipari szolgáltatásokkal kapcsolatosak. A kereskedelmi felügyelőség által szervezett ellenőrzések során többször kellett felelősségrevonást alkalmazni a fogyasztók kisebb-nagyobb megkárosításáért. Különösen szembetűnő az élelmiszer-kereskedelemben a hamis számlázás, mérés. S hasonló a helyzet a vendéglátásban, ahol gyakori az italok hamis mérése, az adagok megkurtítása, az árdrágítás. Az ellenőrzés természetesen nemcsak arra terjed ki, hogy ne csapják be a munkából hazatérő háziasszonyt, a bevásárlással megbízott gyermeket vagy a nyugdíjasokat forintokkal, fillérekkel. Az ellenőrök figyelik és jegyzőkönyvezik azt is, ha piszkos az üzlet, ha délutánra rendszeresen elfogynak az alapvető élelmiszerek stb. Nem üres és hasztalan erkölcsprédikáció, afféle moralizálás, ha türelmetlenül tesszük hozzá: szaporodnak azok, akik megkeserítik a vásárlók életét Ne ringassuk magunkat illúziókban, az Osztap Benderek Csongrád megyében is még sokáig megkísérlik' kihasználni a réseket, amelyek a nehezedő gazdasági körülmények között számukra megmaradnak. De csak annyira használhatják ki, amennyire azt büntetlenül megengedjük számukra Sajnos, kereskedelmi vállalatainknál itt-ott elnézik tevékenységüket Ez az elnézés több forrásból bugyoghat: oka lehet összefonódás, lelkiismeretlenség, nemtörődömség, kényelemszeretet, a „miért éppen én tegyem szóvá", vagy a „miért éppen én leplezzem le, amikor mások is látják és tudják" nézet Az ellenőrző vizsgálatok hatékonysága érdekében a kereskedelmi felügyelőség fokozódó mértékben élt a bírság alkalmazásával. Az elmúlt évben a bírság megközelítette a 900 ezer forintot az év első felében pedig már a 560 ezer forintot. A határozatban hozott bírság átlaga 3 ezer 181 forint volt, a helyszíni bírságé pedig 1703 forint A boltokban naponta az élelmiszerek mérése közben gyakran hangzik el a kérdés: „Lehet kicsivel több?" Az ellenőrzések tapasztalatai alapján mi is kérdezhetjük: „Nem túl liberálisak ezek a büntetések?" Bizony, lehetne kicsivel több az ellenőrzés és a bírság is. ¡Nem nehéz kiszámítani, hogy például milyen könnyen fizetheti ki a bírságot a vendéglő pincére, ha már előbb hetekig, hónapokig vastagabban fogott a ceruzája. Tudjuk, hogy csak szankciókkal, büntetésekkel nem lehet elejét venni a vásárlók megkárosításának, de talán mégis növelni kellene a bírság összegét, hogy legyen az jobban zsebbe vágó a boltosnak, az ügyeskedő vendéglősnek. A kötelező önvédelem írja elö számunkra, hogy óvjuk a nép vagyonát, védjük a magunkét. Védjük jobban a harácsolóktól, a becsületesség, a tiszta törekvésű emberek tíz és százerei, a tisztességes kereskedők érdekében. Nagy Pál Újdonságok Növekedésserkentök gyártásával bővíti termékeinek választékát a Fűzfői Nitrokémia. A legnagyobb hazai növényvédőszer-gyár a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Növényvédelmi és Agrokémiai Központjával fogott össze a mezőgazdasági termelés gazdaságosságát fokozó kémiai anyagok kikísérletezésére. Olyan új szerekről van szó, amelyek mozgósítják a növények tartalékait, mintegy biológiai katalizátorként segítik fejlődésüket. Az iden öt újdonságot próbáltak ki, igen jó eredménnyel. A tapasztalatok szerint a készítmények 15—20 százalékkal növelték a gabona hozamát, hasonló eredményt értek el a napraforgó-termesztésben és jelentős terméstobbletre számítanak a kísérleti kukoricatáblákon is. Az új növekedésserkentő szerek gyártására a mezőgazdaság igényeinek megfelelően rendezkedik be a Nitrokémia.