Délmagyarország, 1986. szeptember (76. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-27 / 228. szám

MAGAZIN Szombat, 1986. szcptcinber 27 «•iwr.wii .>. 'LJEN j PARTUNK ES. I WMtitV A Fotóművészeti Galéria, a Műcsarnok és a Főfutó országos pályázatot hirdetett amatőr totósoknak Az utca képe címmel. A pályázaton Péntek l.ászló, a Szegedi Fotóklub tagja itt látható kollekciójával a második helyet szerezte meg. SZEPESI ATTILA Szigligeti képek Erdő itt erdő, volt ina szélrengette puszta > • • , kőfalakból a tört lomb kisuhog s rönkfák álmodnak Éarjáik kinyújtva mini tengermélyi meredt polipok Kétféle' összeragadt kutyák az út felén 'iiyuszitő-nyálzó véres gombolyag és fölöttük a bodzaág hegyén szerchnet-váltó dalosmadarak Diófa nénijefeji tudja bölcsen a magáét ragyog ha ezer arca hullni-éri burok reped s foszlik az üszkös árnyék kipp-kopp az úton gyúl a barna héj Pacsirták nyomuk a lengedező porba írják az őszi légbe fosztó füttyjelük riadtan kucorognak a pacsirták mint fóliánson eltévedt betűk Hattyúk a nyári nád közt hófehér sziget idegenül bolyongtuk három hattyúk most dér szitál s újra idegenek csőrük világít s aranysárga talpuk Kert .őszvégi kert kutyákkal és fenyőkkel a fűnyírógép ásít a napon olajos teste fényük korszerüllen mint álma-vesztett nikkel masztodon Kőtorony mohos réséből sandán ki-kileskel egy hétszázéves rikoltó kuvik és mohapárnán szoborrá meredten szunnyad társa: az opálszemü gyik \ arjuk a nyári népvándorlás véget ért gyűlnek a kósza varjak odafenn s bandzsítva világlátott kincsekert tülekednek a szeméttelepen Lépcső vén faun borong a parton egymaga cserjék közé bozontosán merül mint betonlépcsőn madárláb nyoma világít báván s emiéktelenül Vadméhek zúgtak-sürögtek fullánkos vitézek most egy-egy késett vadméh ki-be szálldos a belső zsongást elrejti a kéreg mint hó az elszunnyadó téli várost Kacagány Ernő pálfordulása Kacagány Ernő béketűrő ember kezetének pipakupak-készitö melvoltyréerette"á»bokrokat?fSfk'áf;; W^^k, tízemágát irányi.|jjj£ m'ujiu!Mn g vépyeieeC /Tárán' a kelleténél is jötvf .Vpétfig otthon, a kgayhaban meggyban. Alig várta, hogy becsukja iro- ^'fas/fplíakat készít mEgteMKWliffl '*'!' dája ajtaját a Csótány és.Molyirjp Mindezekkel azonban nem sókat . Szakszövetkezetnél, sietett haza, • törődött. Munkahelyén a hőscincér-' hogy minél előbb mcg.v.abadjuljon~a.,,'roí ¿Incve/ett kitüntetés büszke t.uköuyökvédőktől, és ásót, kapát,ge-- tajdonosa volt ugyan, legfőbb enerreblyét ragadjon. Szinte 'futott a p.á-. nelház elé, és a jól-rosszul elegyengetett telepi földön ápolni kezdte szeretteit. Alig múlt el néhány hónap, nem is hagyták szó nélkül a járókelők, ami a szemük elé tárult: — Milyen szép lak, milyen zöld fű, ügyari ki csinálhatta ezt a szcp parkot?mondták többen is. No, ugyan ki? Kacagány nemcsak szegény, hanem szerény ember is volt, nem sokat törődött azzal, hogy lakótársai a fülük botját se mozdították. Nem baj, ha egyedül dolgozom, csak a készet el ne rontsák! — gondolta többször is magában. Meg aztán az az igazság, hogy artiikor a telepre költözött, tudta, hogy sokféle emberrel hozza majd össze a sors, s inkább a rosszra készült föl, mint.a jóra. Elképzeléseit igazolta is az idő. Hétről hétre többet és többet tudott meg a szomszédairól. Az I. emeleten lakott pl. Safranek Béla, a Fürj- és Túzoktojás Értékesítő Vállalat áruforgalmi osztályvezetője. Róla a házban lakók azt beszélték, hogy egyébként is nagy jövedelmét toronygomb-aranyozók mellett vállalt segédmunkával egészíti ki. A földszintről nem sokkal a beköltözés után a IV. emeletre kérte magát Kriplicsck Soma, aki állítólag a betörőktől féltette a pénzét. Ő a Krecsmarik és Társa cégnél dolgozott mint zöldségkereskedő. (Ernő azonban azt is hallotta, hogy a káposztaraktár mögötti egyik helyiségben munkaidő után szorgos gyémántcsiszolás folyik nyugati valutáért.) Bár még nem ismert minden lakót, de feltételezte, hogy a többiek is elfoglalt emberek. Ráadásul egy lakógyűlésen, amely még a beköltözést kővető napok egyikén volt, s felvetődött, hogy ki fogja rendbe tenni a ház és az úttest közötti parkrészt, ahová komposzttrágyával kevert termőtalaj szállítását ígérték az illetékesek, Gumblowitz úr kisebbik fia félre nem érthető módon fogalmazta meg: természetesen majd az, aki ráér! (Kacagány csak később tudta meg, hogy a szóbanforgó kisfiú papája a szomszéd falu termelőszövetgiáit mégis a ház élőtti'park thű'veÍQxéTC fordította. Valamikor-, fiatal.ko- ' rábán — akkor még falun élt —, a Szabad Föld Téli Esték füzetekből sz.ivta magába először a világnézeti •tartás nedveit, később pedig rendszeresen vásárolta a Marxizmus—Leninizmus Kis könyvtára sorozat piros fedelű darabjait. Lassan-lassan kialakult benne egy kép az individualizmus és a kollektivizmus fogalmáról, nem csoda hát, ha örömét lelte a másoknak is örömöt okozó munkában. (Bár az. utóbbi években ezekben a könyvekben egyre kevesebb magyarázatot talált arra, hogy cégének profilváltásai, prémiumrendszere és ' általános bérpolitikája hogyan, miként és miért cppen úgy alakul, még-' is bízott a jó ügyben és a régi tanítá-. sok igazságában.) így aztán örömmel látta a cserjék erősödését, a fák pövekedését, a fagyalsö.vcny karaktcrizálódását. Igaz, örömébe némi üröm is vegyült, mert a járókelők, de sajnos a lakótársak is, téledobálták mindenféle kacattal, ételmaradékkal Kacagány paradicsomát. De azért még így is volt kellő türelme ezek eltávolítására. Gyötrelmes munkálkodásának azonban — valamikor, úgy a második évében — furcsa dolog történt. Egyik nap esti szürkületkor nappali pávaszemekből álló lepkegyűjteményét nézegette éppen, amikor furcsa zajokra lett figyelmes. A hangok az utca, illetve, a ház előtti park felől jöttek. Csöndesen legyalogolt, s uramisten, mit iát: futballmeccset vívott a ház gyerekhada a szomszéd ház .legénységével. S hogy ne állják útját a labdának mindenféle bokrok, virágok, a srácok tövestül rángatták ki őket, a nagyobbakat tőben törték el, csupán a fagyaisövény maradt ártatlan. Az fogta föl a rossz irányba guruló labdákat. A ház ablakaiból pedig fiúcsemetéikre büszke szülők buzdították a hazaiakat, akik nem is maradtak adósak a jó játékkal. Egyegy szerelés után csak úgy zengett a kiáltásoktól az utca, s csak úgy szállt a föld és a kitaposott fű a levegőben. A kirugdalt fűcsomók láttán Kacagány Ernő .fnég, egyszer ájélte az elhifiit napok-, tai>»tjaíniait: szinté négyzetcehtimétefföl négvzctcentiméterre haladvaf ízsgálgatta a gyepszőnyeg kopár pontjait, s a maradék fűmagot nagy gonddal vétette, a féllazitoft földbe. Joggal hihette, hogy a . langyos őszi melegben rövidesen mindenütt kivirul a pázsit. Most azonban mégif lábai gyökereztek földbe a magvak helyett e furcsa látvány előtt, de szólni nem mert. Labdarúgóválogatottunk talányos mexikói szereplése után nem is gondolhatott arra, hogy rendre utasítsa az ifjú futballistapalántákat. Érzékeny lelkű ugyanis nem viselte volna el, hogy egy későbbi VB-n éppen miatta veszítsen nemzeti tizenegyünk. Csák a felnőttek arcát figyelte. S ime, néhány másodperc múlva fel is fedezte, hogy Gumblowitz úr neki integet. Hívja, invitálja a lakásába. Kacagány fel is cammogott. — Idefigyeljen, Kacagány úr! — kezdte mindjárt a vendéglátó, miközben hellyel kínálta. — Hónapok óta figyelem magát. Úgy látom, ráérő ember. Üres perceimben ki-kinézek az ablakon, s gyakran, szinte naponta tűnik fel nekem, mint kúszik a bokrok között, nyesi a sövényt, összeszedi a szétdobált tejfölös dobozokat, az ablakon át kihajított ceruzaelemeket, gyerekjátékokat. Talán még a kóbor kutyák ürülékét is eltávolítja. De hát, mondja csak, miért? Kit érdekel ez? Vagy annyira unatkozik? Nem olyan időket élünk ma már uram, hogy valaki is megköszönné önnek, amit csinál. Hanem lenne nekem egy jó ajánlatom — folytatta egy lélegzetvételnyi szünet után hamiskás mosollyal Gumblowitz. — A napokban vettem egy elektromos kemencét. Megnőtt ugyanis az érdeklődés a cseréppipák iránt. Szívesen alkalmaznék jó pénzért rtapi négy órában egy ilyen rendes, megbízható embert, mint Ernő szomszéd. Gondolja meg, legalább értelme, haszna is lenne a munkájának. Nos, elfogadja? Kacagány Ernő nem sokat gondolkodott. Mindig ügyelt arra, hogy világnézeti és erkölcsi tartása, ha kissé megkésve is, de idomuljon az adott kor felfogásához. Szomorúan felemelte a fejét, majd Gumblowitz szemébe nézett. — Elfogadom — rebegte halkan —, úgy sincs más választásom. CSERTŐI KÁROLY