Délmagyarország, 1986. szeptember (76. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-25 / 226. szám

fr Szombat, 1986. szeptember 20. 25 New Yorkban Várkonyi Péter megbeszélései Mangalin Dügerszüren mongol külügyminiszterrel a kétoldalú kapcsolatokról, a nemzetközi kérdésekről tár­gyalt. Jsidoro Malmierca Peoli kubai külügyminiszter­rel áttekintették a magyar —kubai kapcsolatok fejlődé­sét, fontosabb kérdéseit, kü­lönös tekintettel a gazdasá­gi együttműködés elmélyíté­sére. Várkonyi Péter és Jean­Bernard Raimond francia külügyminiszter tárgyalá­sán is szó volt a nemzetkö­zi helyzet időszerű kérdései­ről. A magyar és a francia külügyminiszter megerősí­Várkonyi Péter kül­ügyminiszter, az ENSZ közgyűlése 41. üléssza­kán részt vevő magyar küldöttség vezetője foly­tatta tárgyalásait a vi­lágszervezet székhelyén. tette a szándékot a kétolda­lú kapcsolatok • továbbfej­lesztésére. Várkonyi Péter magyarországi látogatásra hívta meg Jean-Bernard Raimond-t. A meghívást a francia külügyminiszter kö­szönettel elfogadta. Hazánk külügyminisztere megbeszélést tartott Tárik Aziz irakj miniszterelnök­helyettessel és külügymi­niszterrel is: egyetértettek abban, hogy az Irak és Irán között folyó háborúban mi­előbb békés megoldást kell találni. Faruk Kaddumival, a Pa­lesztinai Felszabadítási Szer­vezet politikai osztályának vezetőjével a közel-keleti válság alakulását tárgyalta meg a magyar külügyminisz­ter. Várkonyi Péter és Faruk Kaddumi támogatásá­ról biztosította a Szovjet­uniónak azt a javaslatát, hogy hívjanak össze nemzet­közi konferenciát a közel­keleti válság rendezésére. Sevardnadze és Shultz találkozói Eduárd Sevardnadze szov­jet külügyminiszter kedden New Yorkban kétszer is ta­lálkozott amerikai kollégájá­val, George Shultz-cal. Ame­rikai és szovjet részről egy­aránt megerősítették, hogy az első megbeszélésen a Da­niloff-ügyröl volt szó, de — mint Bemard Kalb ameri­kai külügyi szóvivő közölte — megállapodás nem jött létre. A keddi első, 45 perces ta­lálkozóra még Eduárd Se­vardnadze ENSZ-ben elmon­dott beszéde előtt került sor. A másfél órás második meg­beszélést helyi idő szerint este tartották, a New York-i szovjet ENSZ-képviseleten. Az utóbbi találkozóról rész­letek nem ismertek, de ame­rikai tisztségviselők szerint a külügyminiszterek ezúttal is a Daniloff-ügyről tanács­koztak. Az első találkozó után Se­vardnadze újságíróknak el­mondta, hogy újabb javas­latokat tett, s szerinte jó esély van a kémkedés vád­jával Moszkvában letartóz­tatott amerikai újságíró ügyének megoldására. „Min­den az amerikai félen mú­lik" — jegyezte meg Se­vardnadze. Shultz külügy­miniszter nem nyilatkozott a találkozóról. Á Biztonsági Tanácsban Elítélték az ENSZ-erők elleni támadásokat Csak az USA tartózkodott a szavazástól 9 New York (MTI) Az ENSZ Biztonsági Taná­csa kedden a leghatározot­tabban elítélte az ENSZ li­banoni békefenntartó erői elleni támadásokat, és kife­jezésre juttatta felháboro­dását amiatt, hogy az ilyen búnös tevékenység támoga­tásra találhat. A határozatot 14 szavazattal fogadták el, egy tartózkodással: az Egye­sült Államok nem volt haj­landó megszavazni a beter­jesztett javaslatot. A tanács Franciaország kérésere foglalkozott péntek óta a békefenntartó erők el­len intézett támadásokkal, amelyek több francia katona életét követelték. Ennek nyomán a főtitkár javasolta a békefenntartó erők átcso­portosítását, amelyet a ta­nács elfogadott. A határozat a dél-libano­ni helyzetben bekövetkezett rosszabbodást a Biztonsági Tanács tekintélye és határo­zatai elleni kihívásnak mi­nősíti, tisztelettel adózik a francia katonák bátorságá­nak, fegyelmezettségének. A tanács tudomásul vette a főtitkár jelentését a dél-li­banoni helyzetről. Pérez de Cuellar a jelentésben bírál­ta Izrael magatartását, a dél­libanoni területek megszál­lását. a Tel Avivval együtt­működő dél-libanoni erők­nek nyújtott támogatását. A határozat most ismét azt követeli, hogy vessenek vé­get Dél-Libanonban minden olyan katonai jelenlétnek, amelyet az ország hatóságai nem fogadnak el, minden érdekelt felet arra szólít fel, tegye lehetővé a békefenn­tartó erők számára felada­tuk betöltését. Bár a határozat nem ítéli el név szerint Izraelt, Wal­ters amerikai nagykövet mégsem volt hajlandó meg­szavazni azt, arra hivatkoz­va. hogy „nem Izrael gyil­kolja az ENSZ-erők katoná­it", es a határozat „mellőzi a legfőbb tényezőt, azt, hogy az érdekeltek között nincs megállapodás a biztonsági problémákról". Alekszandr Belonogov szovjet képviselő felszólalá­sában rámutatott: Izrael az ENSZ határozatai ellenére sem hajtotta végre Dél-Li­banon kiürítését, s a béke­fenntartó erők ezért nem tudják teljesíteni feladatu­kat. Követelte, hogy vesse­nek véget a megszállásnak, a dél-libanoni lakosság fe­letti izraeli uralomnak. n IAEA közgyűlése 0 Bécs (MTI) A nukleáris biztonság erő­sítésének kérdéseivel foglal­kozik a Nemzetközi Atom­energia Ügynökség (IAEA) rendkívüli közgyűlése, amely szerdán nyílt meg a bécsi Hofburgban. A tanácskozá­son várhatóan két új nem­zetközi egyezményt fogad­nak el amelyek előírják a tájékoztatást a nukleáris balesetekről, illetve a segély­nyújtást baleset esetén. A Szovjetunió bejelentette, hogy pénteken az elsők kö­zött fogja aláírni a szerző­déseket. A háromnapos rendkívüli közgyűlésen Tétényi Pál akadémikus, az Országos Atomenergia Bizottság elnö­ke vezeti a magyar küldött­séget. AZ ENSZ 'GENFI HIVATALA FŐIGAZGATÓJÁNAK LÁTOGATÁSA Erik Suy, az ENSZ genfi hivatalának főigazgatója a Külügyminisztérium meghí­vására szeptember 22. és 24. között Budapesten tartózko­dott, és megbeszéléseket folytatott a Külügyminisz­tériumban. A főigazgatót fo­gadta Horn Gyula külügy­minisztériumi államtitkár. A főigazgató találkozott Bá­nyász Rezső államtitkárral, a Minisztertanács Tájékoz­tatási Hivatalának elnöké­vel. Erik Suy előadást tar­tott a Magyar ENSZ Társa­ságban az ENSZ és az euró­pai együttműködés helyzeté­ről és kilátásairól. ÚJ INDIAI NAGYKÖVET BUDAPESTEN Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke szerdán fo­gadta Satinder Kumar Lam­bahot, az Indiai Köztársaság új magyarországi rendkívüli es meghatalmazott nagykö­vetét, aki átadta megbízóle­velét. Az eseményen jelen volt Nagy Gábor külügymi­niszter-helyettes. JARUZELSKI A KNDK-BAN Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, a lengyel államtanács elnöke szerdán lengyel párt- és ál­lami küldöttség élen a Mon­gol Népköztársaságból a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaságba utazott. A hi­vatalos, baráti látoga­tásra érkező magas rangú lengyel küldöttséget a phen­jani repülőtéren fogadta Kim Ir Szen, a Koreai Mun­kapárt Közp>onti Bizottságá­nak főtitkára, a KNDK el­nöke. A HADÁSZATI FEGYVEREKRŐL Az atom- és úrfegyverek­ről folytatott genfi szovjet­amerikai tárgyalások kere­tében szerdán ülést tartott a hadászati fegyverzet kér­déseivel foglalkozó csopiort. HARCOK TOGÓBAN A nyugat-afrikai Togóban szerdán rendkívüli állapotot hirdettek ki, miután kedd éjszaka lövöldözés robbant ki a fővárosban. Loméban. Szerda délre — úgy tűnik — lecsendesedtek a harcok, de a helyzet egyelőre nem világos. Hivatalos közlemény szerint fegyveres kommandó hatolt be a 300 ezer lakosú Loméba, s a kirobbant har­cokban hat polgári személy életét vesztette. A biztonsá­gi erők hét támadót megöl­tek, tizenkilencet foglyul ej­tettek, s folytatják tiszto­gató akcióikat. A rádió azt közölte, hogy a kommandó a szomszédos Ghánából érke­zett, de Gnassingbe Eyadé­ma elnök, aki szerdán a diplomáciai testület tagjai­nak bemutatta a zsákmá­nyolt fegyvereket, egyetlen országot sem hozott össze­Nemes János cikksorozata A szocializmus megújulásának útja 3. Frakcióharcok, szektás ellentámadás Az új szakasz politikáját általában az egész társada­lom elfogadta, hiszen az a megelőző helyzethez képest az életkörülmények javulá­sát és szabadabb közéleti légkört hozott. De például a nehézipari termelés csökken­tése, beruházások leállítása nemcsak a gazdasági veze­tők, hanem az ezekben a szektorokban foglalkoztatot­tak egy részét is aggoda­lommal töltötte el. A ter­melőszövetkezeti parasztság egy része is nyugtalankodott az agrárpolitikai változások miatt. A párt- és állami ap­parátusban is jócskán akad­tak olyanok, akik régebbi erőszakos állami intézkedé­sekben játszott — még ha olykor kényszerű — szere­püknél fogva féltek a la­kosság esetleges reakciójá­tól. bizonytalanná váltak. A nézeteltérések, felfo­gásbeli különbségek és az elvi kérdések legfeljebb a különböző vezető testületek zárt ülésein kaptak han­got. Kifelé az egységet han­goztatták. Ez volt a helyzet az MDP 1954. májusi III. kongresszusán is: Rákosi Mátyás referátumában ki­nyilvánította, hogy a párt „a II. kongresszus óta to­vább erősödött, elmélyítet­te gyökereit, tapasztalatait, edzettebb, összekovácsoltabb és egységesebb lett." Ez persze nem felelt meg a va­lóságnak, és csak arról árul­kodott, hogy a pártvezetés — elvtelen kompromisszumban Rákosi és Nagy! — tovább­ra is ragaszkodik az egy­ségkoncepcióhoz, vagy in­kább az egységfikcióhoz, és nem kívánja a tényleges vé­leményeltéréseket föltárni és megvitatni. Némileg változott a hely­zet 1954 őszén. Az ország gazdasági helyzete ismét fe­szültebbé vált. Elfogyóban voltak a tartalékok, az élet­színvonalat javító és a pa­rasztság helyzetét könnyítő intézkedések felemésztették azokat. Viszont mindezek kedvező hatása a termelésre ilyen rövid idő alatt még nem mutatkozott. Az intéz­kedéseknek szükségszerűen függésbe a támadással. To­go és Ohana határát lezár­ták. de a loméi repülőtér szerdán működött. WEIZSÄCKER NORVÉGIÁBAN Szerdán ötnapos hivatalos látogatásra a norvég fővá­rosba érkezett Richard von Weizsäcker, az NSZK elnö­ke. A nyugatnémet államfő találkozik V. Olaf király­lyal, Gro Harlem Brundt­land miniszterelnökkel, va­lamint a politikai, a kultu­rális és a vallási élet más képviselőivel. BOTHA, A BOTRÁNYHŐS Roelof Botha dél-afrikai külügyminiszter .botrányt rendezett, amikor délkelet­ázsiai körútja során kényte­len volt két fekete bőrű ni­gériai üzletemberrel együtt utazni a Cathay Pacific Air­lines hongkongi légitársaság gépén. Roelof Botha felhá­borodott, amikor az Osza­ka—Hongkong járaton az első osztályú szalonban két fekete bőrű utast talált. Ma­gához hivatta a kiszolgáló személyzet vezetőjét, és kö­vetelte: derítsék ki utastár­sairól, hogyan kerülhettek a skalonba. Amikor Botha egyik testőre megpróbálta erővel is kitessékelni a két nigériai üzletembert, a fő­steward figyelmeztette a külügyminisztert, hogy bár­milyen erőszak alkalmazása a repülőgépen súlyos kö­vetkezményeket vonna maga után. Botha ezek után, ha vonakodva is, de visszaült helyére. volt bizonyos „tűzoltó jel­legük", a gazdaság átállítá­sának és az irányitásnak hosszú távú, átfogó rend­szeréről akkor még csak a kutatómunka folyt a tudo­mányos és szakmai körök­ben. A helyzet szinte kínálta, hogy a két póluson elhelyez­kedők egymásra mutogassa­nak, amikor a felelősség el­döntéséről, és persze a teen­dőkről volt szó. Az egyik szárny — pontosabb híján illessük a „baloldali" jel­zővel — a nehézségek alap­vető okát abban jelölte meg, hogy a júniusi határozat nyomán az életszínvonal emelésében túl nagy lépés történt. Ezek a vezetők nem voltak hajlandók arra em­lékezni, hogy a bajok gyö­kere a régi gazdaságpoliti­kai koncepció, a feszített ütemű iparosítás, a realitá­sokkal nem számoló terve­zés. A másik szárny — il­lessük őket a jobboldali jel­zővel — az új szakasz po­litikájával szembeni ellen­állásban, a régihez való ra­gaszkodásban, az újra való átállás és átcsoportosítás nem megfelelő ütemében je­lölte meg a bajok okát. Ilyen helyzetben ülésezett 1954. október 1—3-án az MDP Központi Vezetőségé­nek plénuma. Emlékezetes tanácskozás volt ez. A tes­tület életében nemigen volt példa arra, hogy ilyen nyíl­tan, szenvedélyesen, ennyi kritikai készséggel és elvi mélységgel elemezzék a párt politikáját. Nemcsak a gaz­dasági kérdések, a mező­gazdasági fejlesztés, az ipa­rosítás útja, a termelés és a fogyasztás viszonya, és még sok gyakorlati kérdés ke­rült szóba, hanem az egész gazdasági mechanizmus fe­lülvizsgálatának igénye is. Ezen belül rámutattak olyan, csak sokkal később megva­lósuló feladatokra is, mint a termelői árrendszer reform­jára, az anyagi ösztönzés fontosságára, a reális ár- és bérpolitikára, sőt még az ipari struktúrának adottsá­gainkhoz jobban szabott át­alakítására is. (Ebből is lát­ható, hogy joggal tekinthet­jük az új szakaszt az 1956. utáni megújulás eszmei és gyakorlati előzményének.) A határozat reformszelle­mú volt. Kijelentette, hogy a korábbi hibák mellett a nehézségek alapvető ténye­zője „az új szakasz végre­hajtásában mutatkozó inga­dozás, az ellenállás, amely vele szemben többé-kevésbé burkolt formák közt meg­nyilvánul." Az intézkedési rész a gazdaságpolitikai fel­adatokat az új szakasz po­litikájának megfelelően fo­galmazta meg, hangsúlyozva az egységes értelmezés fon­tosságát, a pártfegyelem megszilárdításának szüksé­gességét. Ez a biztató kibontakozá­si lehetőség pár hónap alatt a visszájára fordult. Rákosi Mátyás, aki az októberi ülé­sen, látva a közhangulatot, az átállás hiányosságait, az új szakasszal szembeni el­lenállást ostorozta, és úgy ítélte meg, hogy emiatt „ti­zenöt hónapot vesztettünk", december elejétől (közben szabadságon volt a Szovjet­unióban) átfogó offenzívába kezdett a jobboldali elhaj­lás ellen. Jó frakciós ha­gyományok szerint, elsősor­ban Nagy Imrét vette cél­ba, de kijutott az elmarasz­talásból az októberi plénum platformjának, és persze ezen keresztül az egész 1953. júniusi irányváltásnak Ls. Rákosi jól választotta meg szektás ellentámadása ide­jét. Nagy Imre, októberi si­kerétől elbizakodva, egy sor jobboldali elhajlásnak mi­nősíthető gesztust tett. Egy cikkében szinte teljesen mel­lőzte a felszabadulás óta elért eredményeket, elhall­gatva termelőszövetkezetek és állami gazdaságok szere­pét és jelentőségét, szinte egyértelműen a kisáruterme­lő parasztgazdaságokra kí­vánta alapozni a mezőgazda­ság fejlesztését. A Hazafias Népfront kongresszusán pe­dig elég demagóg módon igencsak nacionalista fel­hangokkal tűzdelte meg be­szédét, és a népfrontot mint­egy a párttal szembe, sőt, kissé az elé állította a társa­dalmi életben. A jobboldali hibák elleni küzdelem jegyében, sajnos, Rákosinak sikerült kierősza­kolni a Központi Vezetőség 1955. márciusi és áprilisi ülésén nemcsak Nagy Im­re elítélését és felmentését a miniszterelnöki posztról, majd kizárását a Központi Vezetőségből (decemberben a pártból is), hanem átérté­kelérét az 1953. júniusi for­dulatról, az új szakasz ki­fejezés hibásnak minősíté­sét, nem is beszélve az 1954 októberi ülés platform­jának elvetéséről. Mindez persze nem mindig nyíltan történt; 1953. júni­ust nem kárhoztatták, ha­nem egyszerűen elfelejtkez­tek róla, és ettől kezdve a hivatkozás az 1955. márciusi, tehát a szektás ellentáma­dást kibontakoztató KV-plé­num lett. Az „elvi alapve­tést" rögtön követték az en­nek megfelelő konkrét in­tézkedések is: megint szigo­rították a begyűjtést, felül­vizsgálták a kiskereskedői engedélyek kiadását, nagy tsz-fejlesztést indítottak ta­gosítással egybefúzve, vissza­állították azt a rendszabályt, hogy a szövetkezetből csak három év után lehet kilép­ni, előirányozták a parasz­tok és kisiparosok adójá­nak emelését, normarende­zéssel megnyirbálták a munkások reáljövedelmét, szigorították a fellépést a sajtóban és a kulturális te­rületen az „elhajlók" el­len, lassították a rehabilitá­ciót stb. Megint meghiúsult egy nagy esély, hogy a kétfron­tos harcban kialakult elvi politika megújítsa a szocia­lizmust Magyarországon! (Következik: A huszadik kongresszus és az MDP.) Október 15-től Rubikfs Magic Franciaországban 9 Párizs (MTI) A bűvös négyzet október 15-én kerül a francia piac­ra. A hongkongi székhelyű Universal Matchbox Group, amely megvásárolta az új játék gyártási és világmére­tű forgalmazási jogát, mint­egy százmillió franknak megfelelő összeget fektetett a jövedelmezőnek ígérkező műveletbe, A vállalat Franciaország­ban most, közel egy hónap­pal a játék piacra dobása előtt megkezdte a hírverést. Közöltek a sajtóval, hogy az új türelemjáték neve Ru­bik's Magic lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom