Délmagyarország, 1986. szeptember (76. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-19 / 221. szám

8 Csütörtök, 1986. szeptember 19. A KGST egészségügyi szakértőinek tanácskozása Siófokon csütörtökön befejeződött a KGST Egészségügyi Együttműködési Állandó Bizottságának a népesség egészségi állapotával és az egészségügyi ellátás szervezésével foglalkozó szakértői koordinációs ülése. A négynapos tanácskozáson részt vettek a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Kubai Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió szakértői küldöttségei, valamint dr. Szergej Szjagajev, a KGST Titkársága egészségügyi osztályának vezetője. Az ülésen elemezték és értékelték az 1981—1985. évi tudományos együttműködést, áttekintették az elmúlt évben befejezett kutatásokat, valamint a jelenlegi ötéves tervidőszakra vonatkozó együttműködési programot. Hangsúllyal szóltak néhány olyan témáról, amelyet magyar szakemberek irányításával dolgoztak ki a tagállamok illetékes szervei: igy a lakosság progresszív betegellátásának szervezési rendszeréről, orvosi szűrésének és gondozásának értékelési módszeréről, valamint a társadalom-orvostudomány és az egészségügyi szervezés több nyelvű terminológiai érteimező szótáráról. Megállapodtak abban, hogy 1990-ig folytatják közös kutatásaikat: a nepesség egészségi állapotának feltárását, a halandósági helyzet vizsgálatát, a betegellátás mi nőségének értékeléséhez szükséges új kritériumok kidolgozását, a lakosság szűrésére és gondozására vonatkozó széles körű társadalmi program összealli tását. • • Üzemi orvosok A Magyar Üzem-egészségügyi Társaság megalakulásának 40. évfordulója alkalmából csütörtökön jubileumi kongresszust tartottak az Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézetben. Dr. Horváth Ottó egészségügyi miniszterhelyettes köszöntötte a résztvevőket, beszédében vázolta az üzemi orvosokra háruló legfontosabb feladatokat. A plenáris ülésen áttekintették a társaság négy évtizedes történetét, az üzemi egészségvédelem fejlődését. Maid közgyűlésen dr. Sinka Gábor főtitkár beszámolt a társaság 1985. évi tevékenységéről. Dr. Formaggini Margit, a társaság elnöke zárszavában felhívta a figyelmet azokra az üzemegészségügyi célokra, amelyeket a SZOT állásfoglalásában megfogalmazott. Szerszámkovácsok Csak a múlt? Régen sok-sok szakmában igencsak lenézték a kollégák azt az iparost, aki nem tudott egyenesen beverni egy szöget a kemény fába. Ma pedig már a tetőfedő kezében is ott van az elektromos szögbelövő pisztoly. A bútorgyárak kárpitosüzemeiben sűrített levegő segíti a bútorszövet és a faváz egymáshoz rögzítését. A bognármühelyek közül már csak néhány maradt, mutatóba. Azokban '14 "hnphofcsKlt alig' kerül le a kalapács, a harapófogó, a kézi véső a szerszámtartóból. A köztudatban nem is számit igazan tehetséges barkácsolónak az, aki nem veszi körbe magát ezerféle műveletre képermasinákkal. Ha panelszori tónkban valamiféle házilagos kivitelezésre vállalkozunk, máris rohanunk az Xhez, a Hilti-dobozos segítségért. * Nyilvánvaló tehát a kéziszerszámok forradalmi változása. És sajnos az js egyértelmű, hogy a valamikor az országhatárokon túl is jelentősnek tartott hazai kéziszerszámgyártás nem tudott lépést tartani a gyors átalakulással. Az iparág ma — ökölvívó-hasonlattal — két centivel van a padló felett. (És nem lebeg, hanem hat rá az a bizonyos vonzerő ...) Igaz, az utóbbi években értlék övön aluli ütések. Például többször rá kellett döbbenni, hogy azok a termékek, amelyek a kovácsolás után nyers felülettel hagyták el az országhatárainkat, hamarosan csillogva-vil lógva, „kezelve" tértek vissza, természetesen lényegesen magasabb áron, és az alaptermék gyártóira való mindenféle utalás nélkül. Szeged iparában jelentős hagyományai vannak a kéziszerszámgyártásnak. A Szegedi Kéziszerszámgyár „leánvságának" ellentmondásairól a közelmúltban többször is szóltunk. Most egy „tényképért" a kis testvért, a Szer számkovács Ipari Kisszövetkezetet kerestük fel. * A kisszövetkezetté való átalakulást 1983-ban jegyezték le a helyi krónikába. A formaváltás és az első évek 10-15 százalékos egyétni jövedelemnövekedése lendületet adott a munkának. Ha a termékszerkezet-váltás nem is, de a több termék mérsékelt sikereket eredményeztek a kisszövetkezetnél. Ez a lendület mára már megtörni látszik, a lépéskényszer ismét egyre sürgetőbbnek látszik. Valamikor, a 70-es években, a Bajai úton levő telephelyről kikerülő termékeknek 40 százaiékát szállították tőkés exportra. Az évtizedforduló nagy visszaesése után az elmúlt években a lassú felfelé kapaszkodásnál tartanak. Erre az évre 9 millió forintos árbevételt terveztek az ilyen kiszállításokból. Ez teljes bevételüknek mintegy a negyede. Mindez hallatlanul nyomott árakon. Amikor külföldön eladhatatlan volt a kéziszerszám, még bőséggel akadt vevő idehaza. Mára telitetté vált a Há'zni * piac is, lényegesen kisebb a fizetőképes kereslet Ilyen körülmények kőzött — ugye. ezek után 'már sertkinek sem meglepetés? — a kisszövetkezetnél is veszteséges a h-<>nöfogó^csaIád, a sarokcsőfogó, a keresztkulcs és a csempecsípő gyártása. Szerencsére, van még olyan tevékenység, amely kerít az elpergő forintok helyére újabbakat A szerszámkovácsoknak tradicionális bérmunkakapcsolata van egy NDK-beli, mezőt,a„uascigi eszközöket gyártó nagyvállalattal. Ekealkatrészeket sajtolnak, kovácsolnak, évente ezer-ezernegyszáz tonna acélból. Ez a kapcsolat a VI. ötéves terv időszakában zökkenőmentesnek látszott. A VII. ötéves terv éveire a partner már nem kötött középtávú szerződést. Nem utolsósorban azért, mert az árat sokalltak az NDK-ban. Most éves megállapodások születnek. Megkérdeztem Kovács Jánost, a kisszövetkezet elnökét — Meddig látja biztosítottnak a jövőjüket? — Az előrejelzések szerint 1990-ig német partnerünktől minden évben megkapjuk a megrendeléseket. Ebben az időszakban kellene feltétlenül új alapokra helyezni kéziszerszámgyártásunkat. A jelenlegi, 13-14 százalékos árbevétel arányos nyereség helyett, a gyorsabb előrelépéshez, ennek a mutatónak el kellene érnie a 18-20 százalékot. Jelenlegi, alacsony hatékonysúgunk nem tartható. A leromlott technikai színvonal csak beruházásokkal lenne javítható. Ha az alkatrészek toldozgatása, foltozgatása helyett jobban koncentrálhatnának a termelőmunkára, áraik sem lépnék túl oly túlzóan termelési színvonalukat. Most évente néhány százezret költhetnek a fejlesztésre. Ahogy mondani szokták: hát ez még sóra is kevés ... Pedig nemcsak a technológiára koncentrálják a pénzt. Mindenképpen változtatni akarnak a hallatlanul nehéz munkakörülményeken. Csak a köszörűs-csiszoló üzem elszívóberendezésére 700 ezer forintot költöttek a közelmúltban. Hitel kellene? Az elnök szerint nem ábrándoznak csúcstechnológiáról. Megtenné talán egy időre a vezető ipari országok által „levetett" technológia is ebben a kis üzemben. A másod,-, harmadvonalbeli gépekkel lehetne itt gazdaságosan termelni. Ügy tűnik, piaca is lenne ezeknek a termékeknek,- Qe„ , ¡milyen gyorsan terülne meg az ide befektetett pénzösszeg? A népgazdaság pénzét pontosa ti ezen á területen próbáljuk meg kamatoztatni? Ezekre a kérdésekre — mint ahogy az egész magyar kohászat jövőjére — nincs egyértelmű válasz . * Búcsúzóul még Kovács János elmondja, hogy „A szövetkezetben kell annyi vitalitásnak lennie, amivel jövőt építhet. A csapatmunka sokat segíthet a nehézségek megoldásában. A kollektíva partner az erőfeszítésekben, ha látható az előremozdulás. A harmincéves múlt sokra kötelez ..." A külső szemlélő számára érthető — sőt szimpatikus — az elnöknek érzelmi motívumoktól sem mentés — hite. De ezek az összetevők önmagukban még egy ilyen kis gazdálkodóegység biztonságos továbbéléséhez sem elegendőek. Valamikor, az őskor hajnalán, az ember fejlődésében nagy lépés volt, hogy a pattintott kőélt a csiszolt penge váltotta fel. Aztán, sok-sok áttételen keresztül, eljutottunk addig, hogy a mechanikus kéziszerszámok helyét — talán nem is túl a belátható időn — teljesen átveszik az: elektromos, elektronikug eszközök. A frissen gyártott antikvitás pedig a piacon ritkán és elenyésző mennyiségben adható el elfogadható áron. Bőié István Megfelelő munkahely M

unkanélküli segély? — kapták fel egyesek a fejüket a hírre, hogy bevezetik az újraelhelyezkedési segélyt azon dolgozóknak, akiknek konkrét munkaviszonya a vállalat felszámolásával vagy szervezett munkaerő-átcsoportosítás következtében megszűnik. A kérdésben érzelmek is lüktetnek, hiszen olyasvalamiről van szó, ami még nem volt, ráadásul az állásnélküliek támogatása a tőkés országokban dívik. Nos, hogy itt másféle intézmény született, annak bizonyítását élőbbről kell kezdeni, mégpedig a veszteséges vállalatok ügyétől. Most már közismert, hogy több ezer gazdálkodóegységünk közül tavaly 260 volt veszteséges, ezenkívül a szükséges alapok terén is jelentős hiányokkal küszködött. Ha a vállalatok egy részének adómentességét is beszámítjuk — ami egyébként nem konkrét kiadás, de elmaradt bevetel —, akkor tavaly 152,8 milliárd forintot, az előirányzatnál 11,7 milliárddal többet költött a költségvetés a vállalatok valamilyen célú támogatására. Legutóbb törvény született az ilyen vállalatok ügyének rendezésére, akár szanálással, akár pedig felszámolással, hiszen az ország gazdasága képtelen pótolni azokat a forintmilliárdokat, amelyeket eddig a támogatásukra költött. A vállalatokkal szembeni lehetséges csődeljárás viszont felveti a kérdést: mi lesz a dolgozókkal a megszüntetés után? Magyarországon van munka elég, csak azt. kell elérni, hogy a munkaerő és a hely, ahol alkalmazása hatékonyabb, egymásra találjon. Nos, ezt teszi lehetővé az a pénzbeni támogatás, amit az alatt nyújtanak, amikor a szabaddá vált dolgozók, a féléves felmondási időt kitöltve, még fél évig alkalmas munkahelyet keresnek maguknak. . Vagyis megfelelőt: tudásuknak, képzettségüknek, megszokott életnívójuknak dukálót, és egyben olyat, ahol a fáradság, a gondolkodás több hasznot teremt az országnak. Ahol kapós, külföldön-belföldön kelendő portékát készítenek, vagy olyan a vezetés, hogy a rend, a fegyelem, a szervezés teremt „csodákat". A munkanélküli — apáink, nagyapáink tanúsíthatják — a mindegy, milyen munka után vetette magát, hogy a család éhen ne haljon. A Balatonnál mesélte egy nyugatnémet építész: csak a családjától háromszáz kilométerre kapott munkát, miután a cége csődbe jutott. Előtte a munkanélküli segély juttatásához igazolnia kellett, hányfelé, járt munka után, hányszor jelentkezett. És bár nem lebecsülhető mindaz a kényelmetlenség, gond. amit nálunk is egy ilyen megszüntetés az emberek életében okoz. nekünk, mint gazdáknak, mégsem lehet közömbös, teremt-e gyümölcsöt a munkánk, avagy csak ráfizetést. Érdekünk, hogy az állam szavatolta általános foglalkoztatáson belül erőnket a hatékonyan dolgozó munkahelyek kössék le. Az újraelhelyezkedési segély végül is a munkaerő nagyobb szabadságát teszi lehetővé. azt, hogy a felszabadult dolgozók kényemesen — ugyanis, a munkaerőt kereső üzemek nagy száma miatt, aligha kell vele hónapokat eltölteni — keressék meg, sőt válogathassanak is az új munkahelyek között. Kényelmesen, hiszen a vállalatmegszűnés után szervezetten is gondoskodnak majd a munka folytatásáról, másutt. Keresgélni csak annak kell, akinek elképzeléseit az ilyen kínálat nem fedi. De persze a vállalatok részéről is megnő a munkaerő-foglalkoztatás szabadsága: nyilván, érdekük lesz az, hogy a felszabadultak közül elsősorban a legjobbakat, legképzettebbeket vegyék át. Merész lépés húzódik tehát meg az újraelhelyezkedési támogatás, az uet bevezetése mögött. Nyomában annak az időnek a jövőképe sejlik fel, amikor megszűnik a jól ismert kapun belüli munkaerő-fölösleg, miközben a húzó iparágakban, sürgős exporton dolgozó üzemeknek nincs emberük. Mérsékelten népesedő országunkban, ahol új munkaerők tízezreit várják a fejlesztendő szolgáltatások, s nincsenek milliárdjaink a gyors műszaki fejlesztésre, például a rohamos robotizációra az iparban, meg kell becsülni minden egyes munkáskezet, véget kell vetni a munkaerővel való pazarlásnak. A jóérzésű emberek ezért üdvözlik a döntést, de azt is elvárják, hogy a végrehajtást is átgondoltság, figyelmesség jellemezze. S

orsokról lesz szó! Az emberek szorosan kötődnek nálunk a munkahelyükhöz, és nemcsak a megszokás miatt. A szálak eltépése — tegye azt szükségessé bárminő gazdasági megfóntolás — mindig fájdalmat is okozhat. Erre föl kell készülni, föl kell készíteni az embereket. És vegyük hozzá, még a sok támogatás, figyelem is kevés lehet egyeseknek ahhoz, hogy új munkahelyre leljenek. Mert lehet az új hely közgazdaságilag a réginél megfelelőbb, de azt, hogy jobb az országnak, azt a dolgozónak is éreznie kell: a szellemen, a fogadtatáson, a betanítás türelmességén, az emberséges viszonyokon! És akkor még nem szóltunk arról, mi legyen a munkásszálláson lakókkal, a gyermekgondozási segélyen levőkkel — az ő „átvezetésük" még több figyelmet érdemel. Meg kell majd oldani, hogy a dolgozók a vállalat megszűnése után is továbbtanulhassanak a nappali tagozaton, hogy — mást ne mondjunk — a megszűnő üzem szociális létesítményei, ha átmenetileg is, de tovább működjenek. Hiszen akár a szanálás új rendje, akar pedig fiz újfajta munkaerő-politika, végtére is, az emberért van. Persze, könnyű ezt deklarálni. Nyilván a pártszervek, a szakszervezetek, az üzemek és a tanácsok erőfeszítésén múlik, valóra válik-e ez a cél. Komornik Ferenc Nemzetközi expedíció magyar vezetővel Borhidi Attilának, a Magyar Tudományos Akadémia ökológiai és Botanikai Kutató Intézete igazgatóhelyettesének személyében magyar tudóst kértek fel a tanzániai hegyeket borító trópusi őserdők élővilágának feltérképezésére szervezett nemzetközi expedíció vezetésére. A magyar, svéd és tanzániai szakemberek részvételével októberben induló expedíció költségeit Svédország finanszírozza. A terv szerint nyolc-kilenc hétig tart a kutatómunka. Arra keresnek választ az expedíció tagjai, vajon éppen a indusokon dől el a kérdés: képes-e az emberiség gondoskodni a létfenntartását biztosító élelmiszerekről. — Azért éppen a trópusokon — hangoztatta Borhidi Attila az MTI munkatársafl TOI elnöke Forráskúton Tegnap, csütörtökön Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke a Forráskúti Haladás Tsz-be látogatott, ahol Bartha László, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának titkára, Szabó Imre tsz-elnök és a szövetkezet vezető munkatársai fogadták, majd megbeszélésre került sor. amelyen részt vett Mag Pál országgyűlési képviselő, a Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatója is. A tsz elnöke tájékoztatta a vendéget a szövetkezet gazdálkodásáról, az elért eredményekről, a termelés fejlesztését szolgáló elgondolásokról. Szabó István megtekintette a termelőszövetkezet üllési baromfitelepét. Elismerően nyilatkozott a gyakorlatban bevezetett és alkalmazott hizlalási technológiáról. A megbeszélés és az üzemlátogatás során a tsz vezetői egyeztették termelésfejlesztési elképzeléseiket a baromfifeldolgozó vállalat igazgatójával, Mag Pállal. nak adott nyilatkozatában — mert egyrészt a népesség szaporulata ott ötszöröse az 'átlagosnak, másrészt pedig azért, mert a bőséges esők, a sok napfény és az egybefolyó évszakok következteben a növények biológiai folyamatai e vidékeken gyorsabbak mint máshol, s így e területeket az élelmiszertermelés fontos tartalékának tekintjük. Ennek ellenére a trópusokon még napjainkban is nagyon alacsony színvonalú a mezőgazdasági termelés. Gondot jelent az, hogy mind a helyi, mind pedig az egész föld éghajlatváltozásait befolyásoló erdőket gyors ütemben pusztítják azért, hogy újabb te-' rületeket nyerjenek a termeléshez. — Az expedíció a 2400 méter magas Uzambara hegység erdőiben gyűjtött növények, rovarok tanulmányozása révén alkot majd képet az ottani élővilág ökológiai állapotáról. Megállapításait a Tanzániai Tudományos Tanács elé terjeszti, amely aztán ennek alapján mérlegeli a tennivalókat, többek között azt, hogy hol, mekkora területeket szükséges fokozott védelemben részesíteni. — Az expedíció résztvevőinek szükséges az alapos tudományos felkészültség, és az alkalmasság a komoly fizikai megterhelésekre. Egy kutatónak ugyanis naponta 40—50 kilogrammnyi növénymintát kell majd gyűjtenie a trópusi őserdőkben, hogy hiteles leltárt állithassanak össze a rendkívül gazdag élővilágról Az expedíció vezetője, aki már több hasonló vállalkozásban vett részt, befejezésül kifejezte meggyőződését, hogy a vállalkozás kézzelfogható eredményeket hozhat a hazai tudománynak is. A különleges trópusi növény- es rovarminták egy része a Természettudományi Múzeum gyűjteményét gyarapítja majd, az út tudományos tapasztalatai pedig beépülnek Egyetem trópusimérnókEgyetem trópusi-mérnök képzésének anyagába. Emlékfa Sir Nevill Francis Mott, Nobel-dijas angol fizikus, aki a nem kristályos félvezetőkről rendezett nemzetközi tudományos konferenciára érkezett hazánkba, csütörtökön emléklat ültetett el a balatonfüredi szívkórház melletti parkban. Az itteni emlékfaültetést annak idején Rabindranath Tagore. a Nobel-dijas hindu költő kezdte meg. Az általa elültetett csemete már terebélyes hársfává nőtt, s körülötte azóta több mint 30, Balatonfüreden járt neves ember, kőztük állam- és kormányfők, tudósok, művészik és úrhajósok gazdagították emlékfával a parkot. • i tn .«.tlTftto.. «01