Délmagyarország, 1986. szeptember (76. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-19 / 221. szám

-K -J VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DEMGYARORSZAG 76. évfolyam, 221. szám 1986- szeptember 19., péntek A MAGYAR SZOCIALISTA ÍWUNKASPART SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Budapest A metróhálózat tejlesztése < A közművek áthelyezése, a szerkezetépítés, illetve a földmunkák adják a jelenle­gi tennivalókat Budapesten, az észak—déli metróvonal újabb szakaszának építésé­nél. A Fővárosi Tanács köz­lekedési főigazgatóságán 'el­tnondták, hogy az új vonal építése — amelynek az Ár­pád hídig elkészült részét 1984-ben adták át— 1990-ig befejeződik, s a 3,9 kilomé­ter hosszúságú szakaszon, amely a Váci út alatt halad az újpesti Bajcsy-Zsilinszky útig, négy állomást alakíta­nak ki. Az első megállóhelyen, a Forgách utca környékén már befejeződött az építési terület rendezése és a köz­művek áthelyezése, jelenleg a földmunkákat, végzik. A szerkezetépítési munkálatok­nál tartanak a Fáy utcai aluljárónál, ahová csatlako­zik majd a Forgách utcai megálló kijárata is. A Gyöngyösi utcai metró­állomásnál a föld elszállítá­sa után már a teljes mun­kagödör szabaddá vált, el­kezdődött a dúcolás, s az alágútszerkezet építése. Az Újnest megállóhely és a Bajcsy-Zsilinszky úti ideig­lenes végállomás körül befe­jeződött az épületek árká­dosítása, végéhez közeled­nek a földmunkák, jelenleg itt is a szerkezetépítés van soron. A metróhálózat fejleszté­sének ezredfordulóig szóló elképzeléseiről elmondták: az észak—déli vonalat to­vábbépítik az újpesti köz­ponttól egészen a Szilas-pa­takig. Ez a 3,1 kilométernyi szakasz a káposztásmegyeri lakótelepet kapcsolná Buda­pest főközlekedési hálózatá­hoz. A távlati terv megvaló­sulásáig olyan villamospálya épül itt, amelyen a metró is halad majd. Ennek a pálya­szakasznak a végén ugyan­is — akár az Örs vezér tere és a Pillangó utca között — a felszínen fognak közleked­ni a metrószerelvények. A távlati tervek között szerepel a Dél-Buda—Rákos­palota közötti metróvonal megépítése. Az első ütem­ben — 1995-ig — a Skála Áruház melletti, Bocskai úti végállomástól kezdődő alagutat építik meg. Ennek a vonalnak a másik ideigle­nes végállomása a Kálvin téren lesz. A szakasz elké­szültével feltehetően sikerül majd tehermente.siteni a dunai hidakat, és enyhülhet a Móricz Zsigmond körtér tömegközlekedési zsúfoltsá­ga. Szeged—Odessza Verseny — barátságból L Harminc éve testvérváros Odessza és Szeged. Erre az egyre szélesedett városba­rátságra épült az ukrajnai Odessza terület és Csongrád megye kapcsolata, mely 1969-ben emelkedett „hiva­talos? rangra az UKP Odesz­sza Területi Bizottsága és az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága között. A kezdeti időkben politikai delegáció­cserékre került sor, így gyakran találkoztak politi­kai, tanácsi, szakszervezeti, ifjúságmozgalmi vezetők. Ezeket a találkozókat hama­rosan követték kulturális rendezvények, kiállításcse­rék, és nem sokkal később a gazdasági szférát is átfogta a két nép barátságára épülő kapcsolatrendszer. Manapság negyedszáz me­gyei, illetve területi gyár­nak, üzemnek, szövetkezet­nek van együttműködési szerződése, melyeknek cél­jai és eredményei egyértel­műek. Azonos vagy hasonló termékeket gyártó üzemek, szövetkézetek technológiá­juk átadása, átvétele, terme­lésirányító szakemberek, szakmunkások ' tapasztalat­cseréje. Példaként kiragad­va a sorból a Tisza Volán és a 15 122. Számú Odesszai Autóközlekedési Vállalat, a Makói Lenin Termelőszövet­kezet, az Ovidiopol Járás Dzserzsínkiji Dimitrov Kol­hoz, a Tisza—Maros Szög Termelőszövetkezet és a Ta­•tarbunari Járás Dimitrov Kolhoz együttműködését. Méltó események ösztö­nözték a versenyfelhívások megszületését. Az MSZMP XIII. kongresszusára, ha­zánk felszabadulásának 40. évfordulójára Odessza terü­let munkásai 40 napos kom­munista műszakot vállaltak, a Csongrád megyei üzemek, szegedi vállalatok, szövetke­zetek a Szovjetunióba törté­nő exportok megfelelő üte­mű és jó minőségű szállítá­sára tettek felajánlást az internacionalista munkaver­seny folytatására, az SZKP XXVII kongresszusára. Ki­emelkedő szerepet játszott ebben a felhívást elküldő Vörös Csillag Termelőszövet­kezet Táncsics Mihály szo­cialista brigádja (Hódmező­vásárhely), akik a Tatarbu­nari Felkelés Kolhozzal mű­ködnek együtt. A Minőségi Cipőgyár Szegedi Gyáregy­sége ez idén az első negyed­ben 90 ezer, pár cipő helyett 110 ezret' szállított. Az együttműködők sora vállalta az árbevétel, a termelés emelését, így a szegedi sza­lámigyár, a Patyolat Válla­lat, a Mihály telki Üj Élet Termelőszövetkezet. A szervezésből jelentősen kivette részét a Szakszerve­zetek Csongrád Megyei Ta­nácsa, s Odessza Területi Ta­nácsa. A munkaversény­' mozgalom további lehetősé­gei adottak. A VII. ötéves tervünk meghatározó. A munka mellett politikai, kulturális rendezvények, megemlékezések, sportverse­nyek, vetélkedők, baráti ta­lálkozók színesítették az együttműködést. A mostani feladatok célja mindkét félnek, a műszaki fejlődést gyorsító újítások bevezetése, a környezetvé­delmi, munkabiztonsági, a dolgozó embert szolgáló kez­deményezések, okos ötletek cseréje. Az újabb öt évre szóló együttműködés értéke­lése évenként helyben tör­ténik majd. •Nálunk ezt a munkát az szmt végzi. Az értékelés alapján az UKP Odessza Területi Bizottsága és az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága által alapított vándorzászló kitüntetést elő­ször 1987. május elsején, a nemzetközi munkásmozga­lom ünnepén adják át az ar­ra érdemesülteknek Odesz­szában és Szegeden. Cz. J. Á diákok dolga: nemcsak) a tanulás!? A szeptember az iskola­kezdés és a szőlő-, gyümölcs­szüret hónapja. A kettő kö­zötti összefüggés sem űjke­letű. Az idén megyénkben 25 • ezer általános és közép­iskolás, főiskolás és egye­temista 600 ezer órát dol­gozik a mezőgazdasági nagyüzemekben. Erről, ahány ember, annyiféle a vélemény. A munkára neve­lés vagy a „Ienevelés" itt a tét. i A tanárnő, aki komolyan, veszi a tanmenetet, szeret­ne mielőbb túlesni ezen a kötelezően előírt egy héten, hogy dtána zavartalanul gyarapítsa a rábízott nebu­lók tudását. Van olyan diák, aki úgy érzi, valamiféle nváriszüpet-toldalék ez a pár nap. Eldolgozgat annyit, hogy ne egy rossz magatar­tásjeggyel. s a kirívó ma­gatartásért járó megrovással vágjon az új iskolaévnek. A munkáért járó pénz nem olyan sok, hogy érdemes lenne érte törnie magát, fő­leg. ha a szülő-könnyen ad­ja a zsebpénzt. A másik hajt, mert kell neki a pénz, vagy épp otthon is ezt szok­ta meg. S hogy a „stréber­ség" vagy a „linkség" les* az osztályban a követendő minta, sok mindentől függ. S itt van a munkáltatók legnagyobb felelőssége. Ahol a hiányos, apró für­tű szőlősorokba engedik csak be az iskolásokat s a job­bakba a helyi dolgozókat, s azonos teljesítményt vár­nak tőlük, nem kétséges a következtetés: .,inayenmun­kásnak" tekintik őket. Hát, ha még a konténer sem ér­kezik időben, s nincs hová önteni a teli vödröket, ak­kor milyen lehet a vélemény a munkaszervezésről, a kampánymunka népgazda­sági hasznáról. Az agronó­mús azonnal visszavág, do­bálóznak a gyerekek, pocsé­kol iák a termést, s sokat rajta hagynak a tökéken. Szerencsére az efféle szem­beállás egyre ritkább. A legjobb megoldás. ha évről évre ugyanabba a téeszbe térhet vissza az i Kétszáz esztendős a borsodi szénbányászat Kétszáz éves á borsodi szénbányászat. Ebből az alkalomból csütörtökön a Mis­kolci Akadémiai Bizottság székházában kétnapos jubileumi emlékülés kezdődött, az Országos Magyar Bányászati és Kohá­szati Egyesület borsodi csoportjának ren­dezésében. Az emlékülésen jelen vannak a hazai szénbányászati vállalatok, egyete­mek, a szénbányászattal kapcsolatban ál­ló tudományos és kutatóintézetek képvi­selői. A megnyitón Balogh Béla, a Borsodi Szénbányák műszaki vezérigazgató-he­lyettese beszélt a borsodi szénmedence két évszázadáról. Elmondotta, hogy 1786­ban Borsod vármegyének a szénkutatásai­ról neves kassai városi polgár, Trangous János adott megbízást az ottani gazdag szénvagyon kiaknázásának megkezdésére. Tulajdonképpen ezzel kezdődött a vidék nagymérvű iparosítása. A borsodi szén­medence jelenleg az ország széntermelé­sének mintegy 30 százalékát adja. s a Borsodi Szénbányák az ország legnagyobb mély művelésű széntermelője. Csicsai Albin, az OMBKE főtitkára a magyar bányász- és kohásztársadalom üdvözletét tolmácsolta a jubiláló szénme­dence bányászainak. Az ezt követő elő­adások a borsodi bányászat múltjával, történetével, a szénmedence jelenével és jövőjével foglalkoztak. Mint elhangzott: a Borsodi Szénbányák Vállalat ai elmúlt 10 év átlagában 5 millió tonna szenet termelt évenként. A vállalat szerepe a lakossági tüzelőellátásban kiemelkedő je­lentőségű, hiszen az összes szilárd tüze­lőanyag 40-50 százalékát a borsodi . bá­nyák adják. A vállalati stratégia a nép­gazdasági igényekre és a vállalati lehe­tőségekre épül. Az új döntéseknek meg­felelően, a már csak gazdaságtalanul mű­velhető aknákat bezárják, ugyanakkor korszerű, nagy termelékenységű, jól gé­pesített bányákat nyitnak."A medencében eddig megkutatott kitermelhető szénva­gyon meghaladja a 170 millió tonnát. Az emlékülés résztvevői megtekintették a 200 éves múltról készült filmet, maid a Kazincbarcika melletti Terv-tárlóra láto­gattak, ahol megnyitották az ez alkalom­ra készült állandó kiállítást, a borsodi bányászati gyűjteményt A jubileumra gazdag tartalommal, díszes köntösben könyv jelent meg, és emlékplakettet is kiadtak Lázár Mihály felvétele Lányok, pirosló almák között iskola, régi ismerősök közé. Ahol várják őket, s való­ban minden kellék idchen a helyén. Mert ezekre a „munkáskezekre" valóban szükség van. Környezetünk­ben, főleg a homoki gazda­ságokban a sok szőlővel, gyümölccsel az öregedő, fo­gyó tagság egymagában nem bírna el. Van, ahol a pa-> radicsom- vagy paprikasze­dést is csak így tudják el­képzelni. Ha szép az idő, keresni is lehet, az ivóvíz a sorok végén megtalálható, s ízletes ebéd jelenti a mun­kaidő végét, még szép em­lékké is nemesedhet a köte­lező „munkakqatoló". Az élelmiszeripari főisko­lások. illetve a szervezeti változás óta a Kertészeti Egyetem Szegedi Élelmiszer­ipari Főiskolai Karának ta­nulói évek óta a Balástyai Móra Ferenc Tsz-ben talál­hatók ilyentájt. A sort az idén az első évfolyamosok nyitották közel száz fővel. A 42 hektárnyi almást szin­te megszállják, a téesz jár­művei alig győzik a tel» konténereket üresre cserél­ni. A vezetők szerint hajtás a csapat, s a nevelők sem elnézőek. Senkinek sem ér­deke, hogy a szépen pirosló vagy sárgálló jonatán, star­kihg és golden megnyomód­jon, lénekvalóvá" váljon. Az ötletes kis szedőszatyor is segít ebben, nem kell be­lőle kiönteni az almát, ha meptelt.. egy kis zsinórral el­húzható az alja. s szépen le lehet húzni az almakunac­ról. Ami lehullott, hibás, külön edénybe szedik s mi­vel ehhez nem szükséges a pepecselő bánásmód, keve­sebb is jár a szedőnek. A fáról való gyümölcsért ki­lónként ötven fillér, a földre hullottért 30 fillér jár. A műszak idején mindenki megszed legalább egy 250 kilós konténert, a serényeb­bek még Sínél is többet, A benti válogatóban az asz­szonybrigád alig győzi a szortírozást. S hogy a minő­ségre végig vigyáznak, bizo­nyítja, magánkereskedők és üzemek előre lekötötték az egész mennyiséget. Tavaly is húszvagonnyit szállítot­tak ipari üzemekbe, ahol a dolgozók olcsón juthattak a télirevalóhoz. Szerencsére a léalmának is megnőtt a be­csülete, konzervgyárak, fel­dolgozó üzemek versenge­nek érte. Ok épp Békéscsa­bára szállítják s fuvartérí­téssel együtt 4 forint 20 fil­lért kapnak érte. Vége ant nak az időnek, amikor nem volt kifizetődő felszedni a földről a lehullott gyümöl­csöt. A háztájiból is már vagy 100 konténernyi gyűlt belőle össze az udvaron. A szövetkezetben jól il­lesztették a termelési lánc­ba a diákmunkaeröt. Sőt, a hét végi munkának sem volt akadálya. A kollégisták az új otthonuk szépítésére gyűjtötték össze a plusz ke­resetet. Az ösztönzésnek diákot lelkesítő módja, hoey évfolyamonként a technoló­gusok és gépészek közül a legjobb brigádok jutalom­ból Lengyelországba utaz­hatnak. Év közben sem sza­kad meg a kapcsolat. A szö­vetkezet anyagilag is' támo­gatja a főiskolások KISZ­szervezetét. Vagyis a tény: nem egyszerű „bérmunkás­ként" kezelik a mostani se­gítőket. Tóth Szeles István • B i

Next

/
Oldalképek
Tartalom