Délmagyarország, 1986. szeptember (76. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-02 / 206. szám

Kedd, 1986. szeptember 2. Aggódom Deák Gáborért Igen, aggódom Deák Gá­borért. Deák Gábor államtitkár, az új Állami Ifjúsági és Sporthivatal vezetője , csü­törtökön este fél 10-től, a Hirhátter vendégeként a jyia­gyar Televízió első számú személyiségével beszélgetett. Ezen idő — egy óra — alatt szemmeTláthatóan teljesen meghódította azt a Vitray Tamást, aki köztünk (és fi­noman) szólva van olyan ré­gi, dörzsölt motoros, hogy ambiciózus fiatalemberei szép és lelkes indítószólamai aligha veszik lé csak úgy a lábáról. Deák Gábor a Hírháttér­ben nagyrészt a mexikói "vi­lágbajnokság magyar kudar­cáról beszélt, az én értelme­zésemben ennek ürügyén ege­szen másról. A titkolózás­nak, a nyíltság szinte teljes hiányának (szépítés nélkül ezt hazudozásnak nevezik) egyszer es mindenkorra tör­ténő felszámolásáról. Arról, hogy a sport és az ifjúság tisztaságának vagy tisztáta­lanságának ügye végső soron egy és ugyanaz. Hogy a fut­ball-világbajnokságon tör­téntek körül, sajnos, még csak titkok sincsenek. Deák Gábor szerény volt és magabiztos, felkészült és a közvélemény előtt megle­hetős intelligenciával (meri egyszerre okosan és közer'.­hetöen, embertömegeket be­csülöen és morális felelős­ségtudattal) megszólaló em­ber benyomását keltette. Vit­raynak nemcsak partnere volt; élvezetszámba ment megfigyelni, hogyan kerül­nek mindjobban egymás sze­mélyiségenek hatása alá, s ebből a rendkívül esztétikus, mert mélyen emberséges párbajból egy emlékezetes tévés beszélgetés kerekedett Vitray esetében föltehetően már az ikszedik számú, ám Deák Gábor aligha csak a vi­tán felüli legjobb magyar tévériporterre gyakorolha­tott mély benyomást. Deák Gábor különben az említetteken kívül még na­Ma a kettes csatornán gyon sok mindenről beszélt, Nyilasival kapcsolatban pél­dául fölolvasta az FTC és az Austria Wien közötti szerző­dés legfontosabb vonatkozó részletét, a fiatalokkal való foglalkozás legelső helyén a lakáskérdest és a szociális gondokat említette, tisztáta­lan sportügyekben pedig a legvégső határokig elmenni kepes elszántságot emlegette, nem fenyegetőzve ugyan, de az igazi homo morális meg­ejtő eltökéltségével. Aggódom Deák Gáborért. Domonkos László A szegedi körzeti stúdió műsora Ma. kedden este fél 7 órakor ismét jelentkezik a trlevízió kettes csatornáján a szegedi körzeti stúdió adása. A műsor — amelyet Tandi Lajos szerkesztett — beszámol a Bécsben, ezek­ben p napokban zajló hun­garológiai konferenciáról, amelyre szegedi tudósok is meghívást kaptak. Világhírű rákkutatók is megszólalnak az adásban, valamint a biológiai vándorgyűlés munkájáról is tudósítanak a műsor készítői. A szegedi stúdió munkatársai ott vo'­tak a hét végén Békéscsa­bán megrendezett agrárifjú­sági találkozón és a »¿olgái­tatásban dolgozó fiatalok országos találkozójának sze­gedi programjairól is be­számolnak. A nézők meg­tudhatják, hogy tanítókép­zés indul Békéscsabán, va­lamint a hét végén Makón megrendezett adtócross-ver_ seny néhány futamát is lát­hatják a képernyőn. A nézők kérdéseiket dél­után 5 órától az adás vé­géig — fél 8 óráig — tehe­tik fel a 12-715-ös telefon­számon. riídiófigijelu flz iskoláról és az ö feladatairól Már iskola van. de még mindig — szegedi feszti­vál A rt^ári egyetemen le­zajlott közoktatáspolitikai vita utórezgeseit sugározta csütörtökön késődélután a Fetöfi, Tanakodó címmel, egy teljes órán át. Nem volt sétagalopp, végig lényegi dolgokat brcangolt arról a napjainkban közkeletű kér­désről, milyen is legyen az iskola. Hivatalosan tegnap­itól. tanévkezdetből lópett életbe az új oktatási tör­vény. Kell hát magyarázni a téma aktualitását? „Szegedivé" a műsort nemcsak e fenti körülmény színezte. •Hanem hogy há­rom szakemberének, akik három koncepció képviselői (pontosabban kettőt», dehat ez nem tűnt ki eléggé vilá­gosan. mitől harmadik az a bizonyos harmadik, minden­esetre a műsorvezető Mezei Károly fölváltva emlegette) tehát a háromnak egyike szegedi professzor. Neveze­lesen Nagy József, a JATE nemrégiben kinevezett tan­székvezető tanára, aki né­zeteit más fórumokon is szellőztette eleget ahhoz, hogy a kicsit is tájékozott hallgató számára ne tűnjék teljesen szűzbeszédnek. Ami nem ártoát, mivelhogy — mondom — a dolgoknak veleje, a téma sűreje került itt teritékre. Nagy József mellett Gáspár László, úgy is mint volt „tanyasi" ta­nító. jelenleg a pécsi egye­tem tanára fejtette ki a maga. a szegedi professzoré­tő' meglehetősen elütő, de legalább távolságtartó néze­te't — ez a két sarkpontja vált konkréttá, elhatárol­hatóvá a vitának. Míg a harmad,k fel, egy fiatal szociológus Lukács Péter in­kább eme nézetekkel pole­mizálva- mondta el a ma­gáét — így tehát (e s^rok írója mindenesetre ekképpen hallotta lakása kétségbeejtő délutáni vételi . viszonyai meht.T.t) ami koncepció az övének tűnt, inkább kriti­kusi hadállásokra emlékez­tetett. Most pedig a vitáról. Helyszűke miatt nézze el a t.sztelt olvasó, ha jegyzeteim (önkényesen) válogatott passzusaival hozakodom ele, ahogyan kronologikusan papírra kerültek: hátha a maguk ziláltságában képe­sek visszaadni a hallgató be­nyomásait. Az első kérdés magáról a vitáról, annak természetéről hangzott el. Hogy tudniillik ma már nyitott légkör fogadja (Gás­pár L.), illetve hogy a fe­lülről indított reformok he­lyett egyszerre építkezünk ftlülről-alulról. Más. Eddig, a társadalom igényei nem fogalmazódtak meg diffe­renciáltan az oktatással szemben. Jelenleg van két kidolgozott, autonóm elmé­leti koncepciónk, Nagy Jó­zsefé és Gáspár Lászlóé. Az iskola feladatait boncolják. Három citera pedagógiai koncepció (!) képviselői ül­nek itt mind demokratikus iskolát akarnak, ahol a'z is­kola bárki számára hozzá­férhető. E koncepciók ele­mei: tanítás, termelés-gaz­dálkodás. közügyek intézése, szabadidő. Gáspár László a tanításra közvetlenül for­dítható időt venné kurtább­ra. így három-négy órát a termelésben vennének részt a gyerekek, a szabad időt pedig szintén az iskolaszer­vezésében könyvtárakban, önművelp órákon, sportpá­lyákon tölthetnék. Az el­mélet őse Makarenko, de inkább csak közvetítő lánc­szem. A rádióvita minde­nekelőtt a termelő munka helyet kérdőjelezte meg az iskolában. Nagy József le­szögezte,«, alapvető funkció az oktatás, s a gyerek egész személyiségfejlesztését az is­kola nem vállalhatja ma­gára. Súlypontokat kellene kijelölni az oktatásban, hogy például tanuljanak meg a diákok jól olvasni. Jelenleg ugyanis az „abba­hagyó szemlélet" érvényesül: elkezdünk valamit tanítani, aztán abbahagyjuk anélkül, hogy mindenki teljesen el­sajátítaná. Nem azt mond­juk a pedagógusnak, mit csináljon, hanem hogy a nyolcadik osztály végére mit érjen el a gyerekekkel, így fámadhat csak igényük az újításra, s keresni is fogják majd a hatékonyabb megoldásokat. Ma még tud­niillik témáról témára ha­ladnak. aztán a tanulók elfelejtik az anyag egy ré­szét, ami még nem lenne cbaj. csakhogy a Jényeges dolgokat is elfelejtik, s ez már hiba. Lukács Péter többek kö­zött a szabadidő-szervezés­hez szükséges új formák, csatornák, intézmények lét­rehozását sürgette: egyfajta , piaci elképzelést" vázolt fel. Újabb kérdés (már a vége ljplé): fcié a gyerek? Az iskoláé? Az államé? A szülőé? A többfélé válasz­ból egy: a gyerek önmagáé is, dönthessen hát maga is sorsáról. Satöbbi. Hát, körülbelül ezeket si­került lejegyeznem, messze a teljesség igénye . nélkül; inkább informatív céllal ad­nám most közre. Mivel le­het vitatni, sőt, Kellene. Mindazonáltal sajnáltam, hogy a rádióújságban is megadott, szóban is han­goztatott helyszíni telefonok némák maradtak. Pedig jó lelt volna ha megszólalnak — a közvetlenül érintettek is. Szülök, gyerekek. N. I. A vaskohászatban Izotópos vizsgálatok A Magyar Tudományos Akadémia izo­tópintézetének munkatársai tudományos módszerekkel átfogó vizsgálatokat végez­nek a vaskohászati üzemekben. Az izotó­pos nyomjelzés módszerével feltárják a kohászati berendezésekben lejátszódó technológiai folyamatok törvényszerűsé­geit, és ennek alapján javaslatokat tesz­nek a termelékenységet növelő, valamint a gyártmányok minőségét javító intézke­désekre. Az izotópintézet technológiai osztályá­nak szakemberei most fejezték be egyik, több évig tartó vizsgálatsorozatukat a Dunai Vasműben. Itt a vasmű mérnökei­vel együttműködve azt vizsgálták, hogy lehetséges-e a jelenlegi két öntőgép telje­sítményének a növelése, vagy pedig újabb berendezést kell a vállalatnak vásárol­nia. Kiderült, hogy 50 százalékkal növel­hető az öntőgépek teljesítménye. Premier előtt „Félszárnyú hívja Ezerszárnyút..." Kezdetben volt A félszár­nyú tünderek völgye című rádiójáték. (1983-ban, pará­dés szereposztással: Agárdi Gábor, Székhelyi József, Moór Mariann. Kaló Flórián meg a többiek hallható élve­zettel komédiáztak a darab­ban.) A téma azonban to­vább kisért — vagy inkább: kísértett —, s most már me­sekönyvbe kívánkozott. (Az azonos cimü kézirat jelenleg már nyomdára vár a Móra Ferenc Könyvkiadónál.) ' S mikor 1985 tavaszán a Sze­gedi Nemzeti Színház fölkí­nálta világot jelentő deszká­it egy gyermekdarabra, me­gint csak a félszárnyú tün­dérek mellett döntöttem. Miért? Kézenfekvő következtetés lenne: valaki azért dolgoz­za föl újra meg újra ugyan­azt a témát, mert más ötlete nincs. Otlettömböm azon­ban, sajnoshálistennek, teli­destele. Egyszerűen arról van. hogy a, félszárnyú tündérek engem elbűvöltek, megigéztek, megbabonáztak, elvarázsoltak. Űgy hizony! Verdestek bennem a félszár­nyukkal, énekelni, táncolni, örülni, es — igen! — repülni akartak. Repülni — csak­azértis! — újra! Mert hát :: félszárnyú tündér éppúgy szenved a csonkaságától, akár egy félkarú ember. Nó­ta bene: a mesetörvény sze­rint, ha ember ártott neki, csak ember által nyerhet gyógyulást a „szárnyszegitisz hirtelenitisz" nevű szörnyű­séges kórból. Aminthogy az üveggé vált királylányt is. ugye, csak a szerelmese ... Ohó, álljon meg a menet, még a végén kifecsegem az egész sztorit (ami persze sok vonatkozásban más már, mint eredetileg, a rádiójá­tékban). Legyen elég annyi, hogy korszerű, a mai világ­valóság légpárnáin lebegő gyerekdarabot kellett írnom, az én bűbájos félszárnyúim nem adták alább. A Jóság és a Gonoszság, a Világosság és a Sötétség, az Igazság és a Hazugság örök párharcába jópár új, mai motívum is bekéredzkedett. Az ember­szabású tündérek és tündér­szabású emberek (akármi­lyen hihetetlen, de itt bizony minden tündérnek van em­berikre!), a géplelkű hatal­masságok és bábjaik mellett például megjelenik a tiszta­lelkű. tudományát a háború szolgálatába állítani nem hajlandó tudós figurája is: Nagykópe Haspók, a vidám és vagány feltaláló. S nem hiányozhat elsőszülött te­remtménye sem. a jókat tű­zön-vízen átsegítő, ember­szabású (sőt: sok embernél emberségesebb) robotfiú, Gépzenguz de la Szupe'. Mellesleg ö az első olyan ro­bot „akit" emberi bűnökért megkínoznak és kivégeztet­nek, ami persze neki meg se ko ... , (na tessék, megint majdnem kikottyantottam valamit!). Aztán ott van a két meseállam, Libikókia és Lóbabábia nevetséges viszá­lya ... melynek talaján Drung boszorkány sárkány­fejüség vádjával ,¡nyírhatja ki" ellenfeleit; ugye, mi, fel­nőttek tudunk hasonló típu­sú „igaz történeteket" is .. ! Hamarosan — szeptember 6-án. délelőtt 10 órakor — felgördül a függöny a Kis­színházban. A szerző azt te­szi, mint ilyenkor a szerzők általában: izgul. És bízik a Csodában. Abban, hogy meg­történik Hogy félszárnyú tündérei szerencsésen talál­koznak a Gyerekközönség sugárzó-éltető, az író művét, a színész szerepét, a rendező rendezését alkotássá kitelje­sítő Ezerszárnyú Fantáziájá­val. Legalábbis igy gondol­ja a szerző: Simái Mihály Magyar irodalmi központ Finnországban Magyar irodalmi központ nyílt a finnországi Poriban, a Satakunta megyei könyv­tárban. A vásárlásokból, va­lamint magyar és finn in­tézmények és magánszemé­lyek, igy például. Kustaa Vilkuna, akadémikus, ma­gyar vonatkozású hagyaté­kából kialakult, gyűjtemény­ben 1700 kötet van. A könyvtárban a magyar irodalom és költészet, köz­tük a hazánk határain kívül élő magyar nemzetiség alko­tásai, tudományos művek és gyermekkönyvek, művésze­ti kiadványok, hanglemezek, videó- és diafilmek találha­tók és kölcsönözhetők postai úton Finnország minden ré­széből Korom Mihály emlékezete Hetvenöt esztendővel ez­előtt, 1911-ben született Ko­rom Mihály, helyi munkás­mozgalom-történetünk egyik jelentős személyisége. Mun­káscsaládból származott. Apja lakatossegéd, akit 1914-ben behívtak katoná­nak. A frontról soha többé nem tért vissza. A nehéz anyagi körülmények között apa nélkül maradt gyerme­keket édesanyjuk egyedül nevelte tovább. Az alig ti­zennyolc éves Korom Mihály a fővárosba ment munkát keresni. Az árvaság, a nél­külözés, a nyomor, a prole­társors érlelődő tudata szükségképpen vezette el a keserves élettapasztalatokat máris bőven gyűjtő fiatal-, embert a szebb jövőért küz­dő munkásmozgalom harco­sai közé. A fővárosban szoros kap­csolatba került a kommu­nista ifjúmunkásokkal. Részt vett szemináriumaikon, és bekapcsolódott a Vörös Se­gély munkájába. Tagja lett a MÉMOSZ-nak (Magyar­országi Építőmunkások Or­szágos Szövetsége), és Ros­ner Jenő javaslatára még ugyanezen évben visszatért Szegedre. immár konkrét mozgalmi megbízatással. Feladata az illegális sajtó­termékek terjesztése volt. 1930 eseményekben gazdag esztendő volt Korom Mihály életében. Rosner felhívta Budapestre, ahonnan rövi­desen elindult Ausztriába, hogy részt vegyen a KIMSZ II. kongresszusán. A dele­gáltak — korántsem minden kockázat nélkül — az éjsza­ka leple alatt, gyalog lépték út az osztrák határt. A ma­gyar ifjúkommunisták kong­resszusának helye — amint azt az egyik résztvevő írja visszaemlékezéseiben — „kis turistaszálló és korcsma a Stájer-hegyekben. A bérlője elvtárs, az osztrák kommu­nista párt tagja. Az alsó he­lyiségekbe néha betéved egy-egy turista. Fent. a pad­láson folyik a KIMSZ II. kongresszusa. Csendesen kell beszélni, nehogy valami lehallatszon. Nem könnyű dolog, mert hiszen több mint harmincan vagyunk, és mindenkinek hallania kell az előadót." Korom Mihály egyébként ez idő tájt egyre otthono­sabban mozgott az illegális szervezőmunka majd min­den területén. Gera Sándor letartóztatása után 6 az egyetlen összekötő a Kom­munisták • Magyarországi Pártjának . fővárosi illetéke­seivel. 1932 tavaszán azon­ban már nyomában volt a rendőrség. - A társadalmi rend felforgatására irányuló •vétségért 1933. március 22­én az ítélőtábla 2 évi fegy­házbüntetésre ítélte. 1935­ben történt szabadulását kö­vetően, állandó rendőri fel­ügyelet alatt állt, s heti két alkalommal kellett jelent­keznie az illetékes belügyi szervnél. így értelemszerűen megszakadtak illegális kap­csolatai, bár a Vörös Segély gyűjtésében továbbra is közreműködött. A szovjet csapatok bevo­nulását követően immár le­gálisan kapcsolódhatott be a mozgalmi munkába. Először a városi polgárőrség, utóbtf a rendőrség kötelékében te­vékenykedett. A személyi kultusz azonban újabb meg­próbáltatásokat jelentett számára. Koholt vádak alap­ján kizártak a pártból, és börtönbüntetéssel sújtották „népellenes" cselekedetei miatt. 1956-ben elsők között lé­pett be a párt védelmére szervezett fegyveres őrség­be. Rövidesen tagja lett az MSZMP-nek, 1957-ben pedig a munkásőrség megszervezé­sében vállalt fontos szere­pet. A Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa 1958-bart rehabilitálta Korom Mihályt, majd 1974-ben — több mint négy évtizedes mozgalmi munkáját — a Szocialista Hazáért. Érdemrenddel mél­tányolta. Az 1977-ben elhunyt Ko­rom Mihály születésének 75. évfordulóján, a Horthy-kor­szak kommunista aktivistá­jára, a néphatalom nyilt szívű, őszinte hívére kegye­lettel emlékezünk. Kövér Lajos Korom Mihály szülctésé­nek 75. évfordulója alkal­mából, a Szeged-Belvárosi temetőben lévő sírjárfál hol­nap, szerdán, délután fél 3 órakor koszorúzűsi ünnepsé­get rendez az MSZMP Sze­ged Városi Bizottsága és Szeged Megyei Város Taná­csa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom