Délmagyarország, 1986. szeptember (76. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-15 / 217. szám

5 Ilétfő, 1986. szeptember 15. Szorgos kezek A fényképezés kedvéért sem hagyták abba a munkát a Pentelei utcában dolgozó szorgalmas társadalmi munkások. A környék gyerekei is alaposan kivették részüket a parkoló építéséből, ők elsősorban a földmunkában jeleskedtek. Lapáttal és talicskával készítették elő a terepet, a felnőttek pedig a betonlapokat rakták le. ide már szakértelem is kellett. Felvételünk szombaton a reggeli órákban készült. A szomszédban jártam Helyjegy Szegedi sikerek a Szőke Tisza nemzetközi társastáncversenyen A papírforma érvényesült a Szőke Tisza nemzetközi társastánc versenyen Szegeden, a hét végén. Bár előző nap a rádióban (igen szimpatikusán) nyilatkoztak: nem a helyezésért, a tánc öröméért indulnak, a magyar bajnok páros, öze László és Pálinkó Lujza elsöprő fölénnyel nyerte mindkét kategóriát. Igaz, a standard fordulóban a szegedieknek komoly vetélytársuk akadt. az osztrák Helmut Hanke os lrene Altmanti, ám latin táncaikat már csupa első helyezési számmal díjazta a nemzetközi zsűri. A műkorcsolyához hasonló ugyanis a versenytánc értékelése: a jelzőlámpán kigyulladó szám nem pontokat, hanem helyezési javaslatot jelent. így minél kevesebbet gyűjt, annál jobb helyen végez a táncos- • _ — ,1 i 'MfIÓ>í Ili • par. Mint ilyenkor ruhaköltemények parádéját is hozta a verseny (izgalmas lehet a hölgyeknek: csak a színen derül ki, a vetélytárs esetleg hasonló szinűI fazonú toajettben pompázik . . .). Ahol ruhák, ott divat: változik a táncmódi is, szemmel láthatóan. Eltűntek a klasszikus. fehér tülldagaszlotta habruhák, helyettük a lágyan omló, dúsan gloknis harangszoknya a menő. A színek: a napi divathoz hasonlóan ide is betört az igen élénk neonsárga, zöld és rózsaszin. Akár tetőtől talpig marabutollból... Divat a 10 forintosnyj óriásflitter, s továbbra is a stressz (lrene Altmann csodaszép ruháján 1 ezer kövecsket számlált a műsorvezető). A latin-amerikai táncok öltözéke pedig egyre parányibb, már-már bikiniméretű; átlátszó tüLldarabkák tartják össze a rafináltan szabott, csiUrtÍJÓ-villogó „részleteket". Zsuzsa, 4. Axel Wulf—Sabine Weinzierl (NSZK), 5. Halmai Attila—Emhő Zsuzsanna, fi. Lengyel Zoltán—Joó Agota A latin-amerikai forduló (szamba, rumba, cha-cha-cha, passo-doble, jive) a késő éjszakába nyúlt. Az egyik NSZK-beli kettős, nem értesülvén arról, hogy továbbjutott, elmulasztotta a középdöntőt, ezért a pontozóbírák hoszszas tanakodás után az ismétlés mellett döntöttek. Végeredményben: 3. Ties Wilckerling—Pia King (NSZK), 4. Halmai László— Emhő Zsuzsanna, 5. Fabrizio Ballarin—Cristina Bailarín (Olaszország), 6. Börcsök László—Szabó Mária, 7. Marino Spaccasassi—Federica Cocon (Olaszország). Tegnap délután a nemzetek hárm-három párból álló csapatai mérkőztek. A végső Tisza Volán a Sportcsarnok- sorrend: 1. Magyarország, 2. ban, mely már 8. alkalomsomogyi Károlyné felvételei Tarolt az öze—Pálinkó páros Pénteken indult a program: Kecskeméten adtak gálaműsort a versenyzők. Másnap, szombaton, az egyéni bajnokságot rendezte meg a mai színhelye a nemzetközi tánc sporteseménynek. Idén 5 ország 21 párosa vetélkedett. Moldoványi Ákos műsorvezető köszöntötte a résztvevőket, majd Sebők Imre, a Tisza Volán igazgatóhelyettese jutalmakat adott át a' Savaria láncversenyen eredményesen szerepelt szegedieknek: őze Lászlónak és Pálinkó Lujzának mindkét kategória bajnoki címéért, Palánkai Lászlónak és Zsilák Zsuzsának a standard 6., Lengyel Zoltánnak és Joó Ágotának a 4. helyezéséért, valamint Halmai Attilának és Emhö Zsuzsannának a latin táncokban elért 2. és a standard 5. helyéért. . A szombati egyéni viadal tehát Özéék dupla sikerével zárult, mögöttük szintén kétszeresen 2. a Hanke—Altmann duó. A standard táncok (angol és bécsi keringő, tangó, slow-fox, quickstep) további sorrendje: 3. Palánkai László—Zsilák NSZK Este látványos gála-show koronázta a nemzetközi tánc hétvégét: a győztesek tartoltak bemutatót, pantomim-, break és néptáncműsor szórakoztatta a Sportcsarnok közönségét. V. E. A szerkesztőségi vakszerencse hozta úgy, hogy „cseremalacnak" mehettem Újvidékre. Az ottani Magyar Szó és az itteni Délmagyarország kötött egyezséget régesrégen már, ók hozzánk jönnek, mi hozzájuk. Hajdanában hoszszabb időre, most mgr csak öt napra, évenként váltogatva. Nézegetjük egymás munkáját is, amig rá nem jövünk, hogy a betű körül nagyjából hasonló a levegő ott is, itt is, aztán elmegyünk témát vadászni, kölcsönös segítséggel. Apránként méregetve erről az öt napról szeretnék mondani sok mindent, de egy másik vakszerencsétlenség miatt hamarabb kell kezdenem. Mehetnék busszal is, de át némely dolgoknak úgy kell kéne szállnom. Szolgálati út- stimmélniök, mint a keresztlevélre egy fillért át nem váltanak, miből venném meg a tovább vivő autóbusz jegyét? A legkisebb munkát se akarom adni a vámosoknak, keressék meg kenyerüket rajtam kívül, pénzt nem veszek, inkább vonattal megyek. Áldott jó dolog, előre megváltható a biléta oda is, vissza ís. Sajnos, az összes baj is hozzá. Többszöri útbaigazítás után jutok el a nemzetközi pénztárba. Bonyodalom mindjárt az elején. Egy hölgy váltja a jegyet, de nem magának, hanem az apjának. Ha jól emlékszem, Varsóba utazik, de Prágán keresztül. Persze, lehet, de előtte kérőlapot kell kitöltenie. Ne szépítsük, előre nyomtatott kérvény az, és a személyi igazolvány számának is van helye. Tipródik a hölgy, mert ő csak személyi számát tudja az apjának. Ugrándozik a fejemben az a kicsike ész, ami benne van. Az utazáshoz útlevél kell és vasúti jegy. Az egyiket nem ott adják, ahol a másikat, ennélfogva semmi köze a ketrejtvény kockáinak, fogom tehát a kérőlapot, és kitöltőm. Közben látom is, hallom is, több gond is fölmerül még. Nem akarok megvádolni semmit és senkit, de mintha a jegykiadó hölgy unná a dolgát Minden rándulásán ez látszik. Magamba hallgatózom egy kicsit, nincsen hascsikarásom, a hiba tehát nem bennem van. Nálam is avval kezdi, miért nem megyek inkább autóbusszal. Arra gondolok, mennyivel egyszerűbb lenne neki. Nem kéne fölütnie a külföldi összeköttetések menetrendjét, nem kéne megkeresnie az én vonatomat, ami szerinte nincs is. Pardon, mégis van, kilenc előtt indul Kelebiáról, és vissza is szokott jönni. De hogyan jutok én el Kelebiára? Jótét lélek, bennem is megfordult ugyanez, de föltehetően más indítékkal. Jegytömb elő, indigó bele, és íródik is a jegy oda s viszsza. Biztosítást is kérek, metőnek egymáshoz. A kalauz gint elő egy tömb, és fizetúgy se tölthet be belügyi szolgálatot, és a határőr lehet kalauz. De ha már öszszeférceltük is a kettőt a fölséges bürokrácia jegyében, akkor se kerülhet ide a civil szám, hiszen személyi igazolványt úgyse vihet magával senki. Jó, jó, nem azért jöttem én ide, hogy megreformáljam a jegykiadást, és régóta tudom, hetek is. Otthon veszem csak se észre, amikor ellenőrizgetem még, mit kell magammal vinnem, hogy a jegyemmel elmehetek ugyan az állomásig, de föl nem szállhatok, mert az expresszvonatra helyjegy kötelező. Átkozom magam, mert ha kértem volna, biztosan kapok. De ha kezében volt a menetrend, ha abból kalkulálta ki az utamát, látnia kellett volna, hogy ott a bekeretezett nagy R. Holnap szombat, utána A versenyzők bevonulása a szegedi Sportcsarnokban Besurranás, lopás, betörés Két ügy — közös sokkal. Az elkövetők két esetben cigányok, akik nem dolgoztak, s a megélhetés biztosítása, vagy éppen a „balhé" kedvéért loptak. A rájuk jellemző módvoná- mindig »elvitték, összesen mind- közel 25 ezer forintot. Ezenkívül 33 ezer forint értékű ékszert, és több mint 15 ezer forint értékű egyéb ingóságot loptak el. A bíróság közveszélyes Sleiszék következett: az ablak védőrácsának lefeszitése után bemásztak, s italt vittek el. A sándorfalvi háztartási bolt utcai ablakának betörése után nem gyarapodott szerekkel „dolgoztak": az munkakerülés és több rendbeli lopás bűntettében mondta ki bűnösnek a Farkas házaspárt. Ezért az elbetö- ső rendű vádlott Farkas Sándort 1 évi szabadságvesztésre, s 2 évi közügyektől való eltiltásra ítélték. első ügyben gyerek fölhasz nálásával besurranásos lopás, a másodikban ajtó-, vagy rácsbefeszitéses rés van a számlán. * A 21 éves Farkas Sándor, kasszája, mint ahogy az áfész tüzép-telepén a vaspánt és lakat lefeszitése után is csak kétszáz forinttal. Az ABC bejárati ajtajának betörése háromezer forinttal gazdagította őket. A szomszédos büfébői egy üveg vermutot s 19 éves felesége, Farkas Feleségét, Farkas Sándornét vittek el. Később a szaty— korábbi elítéltségére való mazi áfész presszójából citekintettel — 1 év 8 hónapi garettára, csokoládéra és volt büntetve. Szabadulásuk szabadságvesztéssel, s 2 évi rumra volt szükségük. A Sándorné (Szeged, Galamb utca 17.) fiatalkorúként már után sem állandó, sem alkalmi munkát nem végeztek, megélhetésüket bűncselekményekre alapozták. S mit követtek el? Szeged területének legkülönbözőbb pontjain besurrantak házak udvarára, vagy nyitva lévő lakásokba, s általában pénzt kerestek, de ha ékszer, ruhanemű, vagy akár élelmiszer akadt az útjukba, azt is elvitték. Sajnos jellemző a sértettek gondatlanságára, hogy a rövid időszak alatt tizenhatszor tudtak ilyen módon lopást elkövetni Farkasék — két gyermekkorú társukat „földerítésre" használva. Gyakran előfordult, hogy a bezáratlan lakásban mindjárt az előszoba- vagy konyhaasztalon pénztárcát találvaló eltiltással szomszédos étterem ablakát közügyektől büntették. Az ítélet jogerős. * A 17 éves K. Márton, s rokona, a korábban háromszor büntetett Sleisz Imre, 29 éves kisteleki lakos 1985 decemberétől 198fi márciusáig Kistelek, Balástya Csengele, Sándorlalva, Dóc, Szatymaz .területén követett el betöréses lopást. Motorral járták a környéket, s ahol megálltak, ott valami történt. Az ajtót befeszítve betörtek a kisteleki italboltba, ahonnan cigarettát, italt vittek el, négyszáz forint értékben. Balástyára mentek később, ahol az ABC öltözőjébe hatoltak, s vittek el használati tárgyakat, a pénztárgép fiókjából pedig tak. Ebből persze a pénzt pénzt. A 106. számú italbolt nyitva találták, onnan sem távóztak üres kézzel: 1200 forint volt a bevétel. A dóci vegyesboltban háromszáz forint váltópénzt találtak a betöréskor, majd — rácsfölfeszítés után — az italboltban is hasonló összeget kasszíroztak. Az utolsó tetthely nem hozott semmit a konyhára: a sándorfalvi általános iskolát feleslegesen túrták fel, értéket nem találtak. A bíróság a fiatalkorú K. Mártont több rendbeli lopás büntette miatt 8 hónap, a többszörösen visszaeső Sleisz Imrét 2 évi szabadságvesztésre ítélte. Utóbbit három évre a közügyek gyakorlásától is eltiltotta. Az itélet jogerős. B. T. vasárnap, és hétfőn reggel én már itthon se vagyok, honnan lesz nekem helyjegyem? Másnap elmegyek megint a vasútra, persze, zárva az a pénztár. Nagy baj nincsen, a Tájékoztatóban két nyugdíjas hölgy ül. Az egyik nagyon kedves, a másik nagyon haragos. Harmadszor telefonál valaki, és a Dombóvár— Szekszárd közötti távolságot tudakolja. Nem, nem vasúton, azt fejből tudja a hölgy, hanem közúton. Istenem, mennyi bolondságot ki tudunk mi találni! A kedvesebb azonnal átlátja helyzetemet, benyom egy gombot, beleszól, jegyet akar kérni: Van, hogyne volna, de csak oda. Mondom, nekem odaát se lesz több pénzem, mint most van, és megjártam már máskor is a helyjeggyel külföldön, mindenképpen kellene a másik is. Nincs veszve semmi, jöjjek vissza vasárnap. Telexen kell átszólniuk érte, de aki a telexet kezelni tudja, az nincs itt. Ajánlanám gyatrácska telexező kéA pességeimet, de azt persze nem lehet. Ellenben holnap ugyanaz a hölgy lesz itt, aki a jegyet kiadta. — Szent Isten! — Miért? — Első pillanatban látni lehetett már tegnap, hogy valami bajnak muszáj lenni, mert aki kicsit se szereti a székét, az a legkevesebb, hogy hibát vét. És ha egyszer vétett, be is bizonyítja, hogy nem vétett. Harmadszorra is elmentem vasárnap egy szem jegyem ügyében, és le is toltak tisztességesen. Miért nerr) mondtam, hogy helyjegy is kell. Ö nem tudhatta. — Hölgyem, a menetrendet ön nézte. Illetve ön nem nézte! — Mutassa a jegyét! Hoztam én már anyakönyvi kivonattól kezdve mindent, természetesen a jegyet is. Azonnal kifordul belőle a helyjegy. — Mit akar? Itt a jegye! — Értsük meg egymást! Ezt tegnap kaptam, külön utánjárással, de ez csak oda érvényes. A tegnapi hölgy azt mondta, üzenetet hagy,, mire újra jövök, itt lesz a visszaútra szóló is. Ha tegnapelőtt illegettetette-vette magát, most már rángatózott is, fölsőbbsége teljes tudatában. Aztán magyarázni kezdte, mint a megátalkodott, értetlen és hülye utasoknak szokták: ha ő most megkéri a jegyet telexen, tíz nap vagy két hét, mire ideér. Ha ekkora gubancok lennének két szomszédos és baráti ország kapcsolatában, akkor azt az egyezséget legalább harminchat évvel ezelőtt kötötték. Űjra kéne olajozni. A telex arra való, hogy itt is ütik a billentyűit, meg ott is, és már itt is á helyjegy száma. Üssön bele a ménkű az egész vasútba! — gondoltam, és otthagytam. Kimenni már ki tudok, hazafelé legföljebb kitoloncolnak az országból. Vagy kéregetek az állomáson egy helyjegyre való dinárt. Semmi baj nem történt. Ahogy a határt átléptük, megkérdeztem a kalauzt. Azt mondta, ők soha nem kérik, legföljebb a magyarok. Ha úgyis leszállok . Kelebián, a fejem se fájjonyniatta. Azt hiszem, odaútra is egyedül nekem volt helyre szóló kis jegyem. Hogy ki ült azon a helyen, nem is tudom. Horváth Dezső