Délmagyarország, 1986. szeptember (76. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-15 / 217. szám

15 Ilétfő, 1986. szeptember 15. „Sárkányosdi a repülőtéren Somogyi Károlyné felvételei Hol röpködnek sárkányok manapság? — időnként a sze­gedi repülőtéren. A Szeged városi úttörőelnökség és a Bar­tók Béla Művelődési Központ szervezésében harmadszor rendeztek sárkánykészítő és -eregető versenyt a gyerekek számára, akik a szombat délelőtti foglalkozáson csaknem a fél repülőteret elfoglalták ff Magamat kötöttem... önnek — Lehet mondani? — Természetesen. — Volt már példa rá? — Soha. — ... és ha mégis ...? Magam lepődnék meg a legjobban. Dé akkor ter­mészetesen a házasság sem Jétre. lennyit lenni, mint este kell nemet kell anyakönyvvezetői szak- nek kell vizsgát tenni. Az ügyintézés hétkor, fogásait, az idevonatkozó — Sikerül? jogszabályokat ott lehet — Reméljük, hogy igen. mégtanulni. A többit a gya- — Milyen ma az esküvői korlatban. divat? — Hét közben mi a mun- — Elegáns. A hölgyek kája? többsége fehérben jön, fej­— A gyámügyi osztály dísszel, fátyollal. A vőlegé­munkatársaként dolgozom, nyék öltönyben. Nyáron a most itt csak „bedolgozó" vagyok, fiúk közül sokan világos t^A^ss^sr. jsaus&öoísr a^stt* & _ Minimum harminc na- volna • _ ... Del0,e' pnt de ez általában jóval . - Egyszer. Egy tizenöt ül A • ' mim« més eves lánynak inkább az is «lotón''he kell ielent- kolapadot ajánlottam volna mányos nászinduló!, de'~do­.hűséget egymasnak a torony t<j tjznél kevesebben próbal­jönne *lét — Me Zenében mi a kedvenc? — Sokan kérik a hagyó alatt? — Huszonkét rendezvé­koznak. Zömében a lányok. .... . De ha náluk is felemelik á nyünk van ma. A többségé korhaturl 18 ¿vrei akkor esküvő, névadóból egy-ketto varhatóan- jóval többen jutott' délelőttre. lesznek. Sok hölgy járul az — Melyiket kedveli job- anyakönyvvezetők' elé 16 és ban? — Talán az esküvőt, ott valamivel • könnyebb dol­gunk van. — Az idén eddig hányan kötötték össze itt az életü­ket? — Most írtam be a hét­százharminckettes sorszá­mot, a „nagykönyvbe". — Sok ez vagy kevés? — Átlagos. — Mi a boldog házasság „titka"? — Nem tudom. Nincs rá recept. — Milyen útravalót ad azoknak, akik ön elé nak? 18 éves kora között. — Milyenek a házasodási szokásaink? — Talán úgy is fogalmaz­hatnánk. hogv viszonylag könnyen kelnek egybe a fiatalok, de a válással sem vár sokat a többség, ha úgy ítéli meg, hogy nem sike­rült. — Volt már olyan, aki visszajött önhöz? — Olyanról is tudunk, aki harmadik alkalommal járt ebben a teremben. De olyankor arra törekszünk, hogy ne ugyanaz a kollé­áll- gánk adja össze őket. — Ne mondja senki, hogy Story. A „Házibuli" dalla­maira és a „Volt egyszer egy vadnyugat" filmzenéjé­re is sokan Vonulnak be. — önnek melyik a leg­kedvesebb? — Az élő orgonamuzsika. Ja! ... és sokan kérnek még egy szép magyar nép­dalt is: Lovamat kötöttem piros almafához, magamat kötöttem gyönge violám­hoz .. . — Kik szeretik leginkább ezt a dalt? — A menyasszonyok. Elmondta Füri Klára, a Szegedi Városi Tanács anyakönyvvezetője. Két névadó ünnepség és egy házasságkötés között le­jegyezte: Itafai Gábor Konzervgyár — péntek és éjszaka Láttam fiatal arcokat is A Rókusi körút ijesztően üres aszfaltcsíkján öreg Sko­da szuszog, a Délép-szálló előtt egy villamos nyitott ajtókkal ásítozik. Életkép Sze­gedről — jelöljük egyes számmal. A kettes pedig: a konzervgyár előtt asszonyok faggatják a sötétet — va­jon mikor jön már a busz? Értük, a délutános műsza­kért, akik most egy napra elfelejtik a gyárat, a gép­zajt, a plafonokat feszegető gőzt. És milyen a harmadik? Mosolygó portásasszony, ud­varias művezető, kihalt gyárudvar, a lecsó bőrbe kapaszkodó, vastag szaga és bálák közt imbolygó targon­ca. Ha délelőtt nem gyűj­tögettem volna némi kis „alapinformációt", azt hin­ném üres a gyár. De gyűj­töttem, így aztán jegyzet­füzetben sorakoznak már a tények: egy átlagos szeptem­beri éjszakán a fizikai dol­gozók tíz százaléka kerül az éjszakai műszakba, az elő­állított termelési érték meg­haladja a másfél millió fo­rintot, ami az összérték több mint 22 százaléka. „Az cv első öt hónap­jában a gyár két mű­szakban dolgozik az előkészítő és befejező műszakban részt vevő dolgozók kivételével. Június l-jétől október 31-ig három műszakban dolgozunk. November 1­jétől december 31-ig az év első öt hónapjának megfelelő munkarend érvényes. A folyamatos termelés erdekében et­től a munkarendtől — indokolt esetben — el­térhet a vállalat a bi­zalmi testület egyetér­tésével." (Részlet a Szegedi Konzervgyár kollektív szerződéséből.) mely saját munkásunk. Kü­lönösen a „nehéz fiúk" be­csülik meg magukat, legfel­jebb géphiba miatt teljesí­tenek száz százalék alatt. — Ez dicséretes, de gon­ez az összeg már jóval 10. ezer fölött mozog, ami ugyebár... S hogy miért nem lettem okosább? Mert azt nem tudtam kideríteni, hogy ennyivel kifizethetó-e a napi négy-öt óra alvás (aki ugyanis géemkázik, csak ennyit szánhat rá), s arra sem kaptam választ, meddig lehet birni? Kruzsliczné ugyanis mindössze ennyit mondott: — Hogy meddig? Hát bír­ni kell, és kész. Mert elvál­tam, egyedül nevelem a két fiam, fizetni kell a lakás­fenntartást, meg egyáltalán — fizetni kell mindenért. Hát miből, ha nem ebből? Ilyen egyszerű? Úgy lát­szik. Egy biztos: nem neki (nekik) találták ki a manap­ság oly gyakran hangozta­tott jelszót — többet és job­ban dolgozni, mert csak úgy léphetünk előre. Mert ennél többet.. Mire elrendezném ma­gamban az újabb kérdése­, . ... .. ... . , . ket, már bejárjuk a fél rí ^ £ gyárudvart, szemlélődünk a csomagolóban, s megtudjuk hazaiakkal meg tudnák ol­Hát ez az! Tíz százalék SL'^^Spp^ « *J meg huszonketto. Maris itt pénz? — " a kérdeznivaló, de egyelőre hallgatok. Hagyom, hogy egy illetékes, Varga István mű­vezető mutassa be előbb az éjszakai gyárat. — A pénz tudom. De erről inkább kér­dezzen meg egy munkást. lentette" — ő azán nem bír­ja tovább! Előfordul — Hát nem is nyugtatnak meg. s hozzáte­szik: az a csoda, hogy a többi bírja. Hiszen a meg­— Ilyenkor csak a gyár- , , , . , ., lásnál, meg a csomagolóban keresetekről, arakról, csa Megkérdeztem. Kruzslicz terhelés hónapokon át fo­Lászlónéval beszélgettünk lvamatos, a szerelők legfel­jebb egy-két órát szánhat­iádról és munkabírásról, s nak a frissítésre. Varga Ist­elköszön- van szavaiból úgy veszem ki sem lettem — sajnálja a masinákat. És az embert? — Az ember az más. Erő­tem, semmivel okosabb. Először is — ma sem tudom, mi számit egy munkáért (vagy egyáltalán sebb talán? ma, Magyarországon) kevés, Rávágnám: erősebb! Mert netán sok fizetésnek. A Sze- láttam az asszonyokat, s tu­gedi K'onzervgyárban egy jól dom, az éjszakai műszak dolgozó, három műszakot, után ő is folytatja géemká­hétvégeket vállaló asszony— ban délutánig. Vagyis tizen­ilyen például Kruzsliczné is hatórázik. Csak ezt nem tu­— 9 ezer forint felett is dom, számára milyen buzdí­jelszót találhatunk még ki? talál embereket. Most épp . ,, lecsót készítünk, s emellett bevallom, mikor vegyes savanyúság fut a szalagakon. Persze nem mindegyiken, mert éjszaka csak azokat a vonalakat in­dítjuk be, amelyek biztos ki is bírják reggelig. Meg per­sze embert is tudunk mel­lé állítani. — Munkaerőhiány? — te­szem fel az álnaiv kérdést. — Ahogy vesszük. Amíg kaphat. Kapott is már. Sőt tó lesz konzervipar, meg sze- a borsószezonban, amikor ti­zon, lesz ember is, aki fel- zenkétóráznak az erősebbek, dolgozza az árut. Csak min­dig kevesebb, s mindig öre­gebbek. És persze egyre több „vendégmunkás" — zárja egy kétértelmű mosollyal a gondolatot. Az üzemcsarnokban értem meg, mire is gondolt. A gé­pek mellett valóban nem a tini korosztály birkózik a gőzzel — többnyire negyve­neseket látok a lecsósbálák között. A vendégmunkások pedig ... Rövidre nyírt haj, jellegzetes egyenruha és sap­ka — ahogy itt mondták: a bútorgyári káderek. Ha va­laki még mindig nem érte­né: elítéltek, többnyire sza­badulás előtt álló rabok egé­szítik ki a létszámot. Mire időm lenne a csodálkozásra, a művezető máris irányítja a gondolatot. — Némelyik sokkal job­ban dolgozik, mint egyné­Bátyi Zoltán — Életbölcsességeket, ha cz is jól kezdődik...? lehet egyáltalán ilyeneket mondani. — Például? — Tartsanak ki jóban­rosszban egymás mellett, le­gyenek figyelmesek, nézzék el egymás hibáit, kölcsönö- Pezssöt ' — Talán még azt is gon­dolhatná, ha ugyanaz az ember koccintana vele elő­ször, mint a múltkor, — Egyébként, szereti a meg a jót ugyanazt Nem. — Akkor miért issza? — Nem iszom. — A mi poharunkba az alkoholmentes fajtából jut. El tudja képzelni-, mi len­ne, ha minden alkalommal sen becsüljék egymásban ... — Mindenkinek tanácsolja? — Azért nem egészen. M inden anyakönyvvezetö­nek van 2-3 szövegvarián­sa, azt alkalmazza az adott helyzetre. Egy ötvenes pár- innánk egy pohárkával? nak aligha lenne jó a fia- Estere, a tizenöt-huszadik talságró! beszélni. , esküvőre mi lenne velünk? — Sokan kérnek külön- — Lassabban pörögne az Jeges ünnepi beszédet? ünnepi beszéd. — Az újraházasulandók — Egyébként, aki bírja, -legtöbbször azt kérik, rövid annak nem tilos. legyen, csak a hivatalos — Milyennek látja ezt a mondókával terheljük őket. hivatást? De azt is kérik — főleg az — Szépnek, de -nehéznek elvált szülők gyermekei —, is. hogy mellőzzük a szülök — Hogy mitől szép, azt a külön köszöntései. kívülálló . is megsejti, de — Hol lehet megtanulni mitől nehéz? ilyen szépen beszélni? — Reggel kilenckor ép­— Féleves tanfolyam után pen olyan frissnek, kedves­Ajándék a brigádtól Hegedűs László egészséges, vidám, 18 éves fiatalember volt — egészen ké't évvel ezelőttig. Akkor történt meg vele a súlyos baleset: fejest ugrott a Marosba, s a- se­kély vízben gerincet törte. Míg egészséges volt. a vá­rosgazdálkodási vállalat ker­tészeteben dolgozott, most tolókocsihoz kötött rokkant. Régi .vállalatának dolgozói még most sem feledkeztek meg róla. Tizenhárom szo­cialista brigád tagjai egy szabad szombati keresetüket ajánlották föl a fiatalember megsegítésére, s az össze­gyűjtött 22 ezer 742 forint most a legjobbkor jött, mert az augusztus 19-i vihar ala­posan megrongálta Hátszegi utcai kis házukat. Felvéte­lünk az ajándékok átadásá­ról készült, ugyanis a pénz mellé még néhány könyvvel is kedveskedtek a látogatók. Koncert a gyermekfalu javára Vasárnap a Budapest nyugat-európai tv-társaság Sportcsarnokban befejező- is megvásárol, dött az SOS nemzetközi A koncerten alkalmából a szervezete által rendezett gyermekfalu támogatására nemzetközi gála- és popkon- sorsjegyeket is kibocsátot­certsorozat. „Sztárok a lak: a főnyeremény egy gyermekekért" címmel há- Volkswagen Polo személy­rom estén 10 ország 24 ne- gépkocsi volt, s mellette ki­vés előadóművésze illetve lene videomagnó is szere­együttese lépett pódiumra Polt a nyeremények listáján. ..... ... . A szombat esti koncert vé­tobb mint 2a ezer ember „ - , . _ „„„„^ gen tartották meg a sorso­előtt. lást, 13 397 sorsjegy birto­A battonyai SOS gyermek- kosa közül a fődíjat egy falu javáfa rendezett kon- budapesti házaspár nyerte certekről a televízió felvé- el, és- gazdára talált már az telt készített, amelyet több egyik videomagnó is. A nyertes sorsjegyek — szá­muk : 012 550, 012 569 045 058, 062 381, 065 562, 067 218, 079 105, 079 355, 080 580 — október 31-ig válthatók be a Budapest. I. kerület. Szentháromság tér 1—3. szám alatti SOS-irodában. A koncerteken részt vevő művészek délelőttönként a Béke Szállóban találkoztak a sajt$ képviselőivel, s vá­laszoltak kérdéseikre. Közöt­tük volt Haraid Martin 11 éves kisfiú, akit a popszak­emberck nagy tehetségként tartanak számon; Giurgia, a 18 esztendős olasz énekesnő ós filmszínész, aki a siófoki Interpop-fesztivál egyik győzeteseként hódította meg a magyar közönséget; Eros Hamazzutti, aki 23 esztendő­sen több platinalemez és fesztiváldíj birtokosa; a Svájcban élő Christine Jac­card, aki most kezdi énekesi pályafutását; C. C. Catch. a 22 esztendős, holland szár­mazású diszkóénekesnő; a Bad Boys Blue együttes, amely nemrégiben koncerte­zett nagy sikerrel Budapes­ten; a dán Band Laban és az osztrák Wiener Walzer Somogyi Károlyné felvétele együttes.

Next

/
Oldalképek
Tartalom