Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-19 / 195. szám

19 Szerda, 1986. augusztus 20. rádiófigyelő Szilágyi „táskája" A kánikula hatása nem múlt el nyomtalanul a hét rádióműsorain sem. Igaz, amikor készítették, a szerkesztők nem tudhatták még, a hőség úgyis érdektelenségbe fojtaná az értékesebb produkciókat ... Mégis, jobbá, ra megszokott rovatokra s ismétlésekre hagyatkoztak csupán. Említésre méltó a hét zenemüve, Verdi Álarcosbálja. kétszer, két ragyogó szereposztásban. A keddi Luciano Pavarotti. Renato Bruson, Margaret Price és a vasárnapi Tito Gobbi, Giuseppe di Stefano, Maria Callas csapat mérkőzésének ereuménye: döntetlenül gyönyörű ... Szilágyi János nevéhez a talpraesett, rámenős (s mellesleg jóképű) ripbrter alakja társul. Átmeneti eltűnések. hallgatások (kudarcok?) után — örömünkre — újra és újra megjelenik, méghozzá a leginkább nézett, hallgatott, olvasott pontjain a sajtónak. Mostanában a Képes 7 oldalait színezik riportjai,' alkalomadtán a televízióban szervez élő műsort. S persze havonta egyszer. hétfő éjszakákon, továbbra is készséggel ápolja a telefonálók lelkivilágát. Ezúttal a Táskarádió mikrofonja mögé ült. Tíz (vagy még több?) esztendő után, elgondolkodtató lehetne persze, miért is folyamodott ez az ifjúsági műsor éppen őhozzá, a profi, ám csak „veterán" rádióshoz, hiszen már annak idején is olyan formán köszönt el: kiöregedett, átadja a stafétát. Letűnt azóta Rékai Gábor, Nyakas Szilárd s a többiek korszaka is, c most (ötlet híján?) vissza a kezdetekhez ... Hiába a múltat nem lehet ismételni. Érzésem szerint ez a visszatérés is jelentéktelenre sikerült. A Táskarádiót vezetni: kihívás. Megszoktuk immár (épp első gazdáinak köszönhetően), hogy a riportfüzér rendre tartogat szenzációsat, mélyet, őszintét, megrázót, akár pletykaízűt — szóval csemegét, amit szolgáltatni kell a hallgatóknak, különben könnyen elpártol. Vasárnap délután is vártam tehát, melyik lesz, ami a készülékhez láncol. A Kepesinterjú talán? Melyből fény derült arra (ha van, ki még nem tudná), a Stúdió kiváló műsorvezetője két évig foglalkozik az USA-ban tömegkommunikáció-elmélettel. Vagy a Szabó Ildikóval, Sándor Pál-filmek főszereplőjével, minden idők legkritikusabb Szilágyi interjúalanyával („ilyen ócska ; kérdéseket nem is tudtam, hogy fel lehet tenni") folytatott beszélgetés? Netán Juhász Ferenc faggatása arról, ugyan miként szabja verseit pontosan újságoldalnyira? Ismétlés a Szegedi Molnár Géza-riport; nem rég jelent meg hasonló (igaz. a témának bármily széles fórum is kevés) éppen ennek az Sz. J.-nek a tollából... Mintha hamarabb feladná. Hiányzik a régi, szemtelen, „szilágyis" faggatózás, („no ez az, amit én nem mernék megkérdezni"), ami olyan jóleshetett a lelkünknek. Maradt a megbízható színvonal, értő munka, oldott stílus. És még valami. Egy ilyen kitűnő riporter hogyan szaladhat bele — régóta — a nyelvhelyesség ama csapdájába. melyet egy kisdiáknak is illik elkerülnie: „mit ért ez alatt?" Nem inkább: mit ért ezen? (Amiért pedig szóváteszem, s pont nála, mert valóban érdemes kollegáról van szó, s a hiba, sajnos, általános.) Varjú Erika Úgy várunk rád, kis h ércig (?) Régóta nem néztem tévét, így nyaranta ritkán van részem ilyesmiben, szóval minden hízelkedés nélkül megvallhatom: a hosszú ideje nem ízlelt, valaha mégis oly jólismert csemege újbóli élvezetének bizsergető izgalmával kattintottam be a készüléket pénteken, maidnem afféle „mindegy micsoda, csak képernyőről gyüjjön jelszóval. Hát jött. Csak éppen nemhogy a kívánatos „gyütt"szót nem szabad leírni e program kapcsán, de igen erös bennem a kísértés, hogy még az előbbi „jött"-öt is ly-nal kéne kinyomtatni. így lenne stílusos. Mert ami érkezett, körülbelül úgy nevezhető: a kis hercig. S aki azt hiszi, egyetlen konkrét tévéműsorral megragadható s megmagyarázható e kifejezés, téved. A kis hercig, amit jelen esetben történetesen egy hatvan perces, állítólagos riportfilm jelképezett, hangnemében alighanem a Magyar Televízió egyik legidőtállóbban ellenszenves alkotása. Ha megszemélyesítenem kellene, azt mondhatnám^ próbáljuk meg úgy'elképzelni, mint egy tulajdonképpen intelligens lényt, aki imigyen többnyire még nem is mond marhaságokat — csak épperJ iszonyúan affektál, lényeget hallgat el és mindezenközT ben „viselkedik". Mint egv magát megjátszó, lelkiző hölgy. Vagy mint egy nőies férfi. Vagv mint mondiuk A kehidai példa című film. Azonnal elnézést kell kérnem a kehidaiaktól. akik természetesen semmiről sem tehetnek (a mai név egyébként már Kehidakustány, s bizonyára szép, tényleg fejlett kis zalai község lehet, ráadásul, tudjuk, a hazai bölcsének, Deák Ferencnek szűkebb pátriája is) — a film jelentős mértékben csak ürügy a kis hercig-jélenség felmutatásához, ilyen alapon ssplhatna mondiuk Forráskútról vagy Csengeléről is. Hiszen amit mindezek révén láthattunk: idegenforgalmi propagandaanyagok és valamikori hurrá-optimista helyzetjelentések sajátos elegye, valamifajta, derűsen bugyuta és hercig, „ó de kis aranyos"öltözékben. Szép komótosan, egy teljes órán át a bezzeg-példázatok szintjén látjuk-halljuk a helyi nagy vívmányokat. Nói kondicionáló terem, karateoktatás, úszómedence, sportkombinát, téesz, tanácselnök, satöbbi. Mi szem-szájnak ingere, trallala, trallala. Komolyra fordítva a szót: a baj persze nem ott van, hogy szinte szociografikus alapossággal került elénk tényleg az egész település, a rendező, Beckenbauer, bocsánat Rockenbauer Pál jóvoltából. Aki valóban afféle „csoda szövetségi" kapitánynak akart látszani — de minek? Ez az alaposság ebben a hercigeskedö-kellemetes, egyszerre illedelmes és kockázatmentes (mert csak szépet, jót mutató, differenciálni nem is akaró) látásmóddal nerqcsak hogy sehová sem vezet, hanem sem igazi hitelt, sem elemi érdeklődést fenntartani, teremteni nem tud. Marad az oly tipikusan hazai tévés jelenség: ez a lanyhán biedermeier hangnem — azaz a kis hercifj Akiről oly gyorsan kiderült, milyen ijesztően ismerős. Régóta. S az ember, aki oly hosszú időn át nem nagyon nézett tévét ezen a nyáron, mint én, biza kérdőjellel és kis változtatással dúdolhatja a Saint Exupéry-mese ihlette, egykori Koncz-dalt: úgy várunk rád. kis hercig ... Hát, várta a rossznyavalya. Mégis — lyött. Domonkos László Matematikával kombinálva Szalamin Editnek, a bölcsészkar dékánhelyettesének kimutatása szerint: tavalyhoz képest — ha csak kismértékben is — többen jelentkeztek felvételre. Eléggé kiegyensúlyozott volt a mezőny, hiszen a szakpárok többségénél a jelentkezők egyharmada jól, egyharmada átlagos módon, további egyharmada pedig sehogyan sem teljesített, azaz a minimális szintet sem érte el. Tekintve azonban, hogy a túljelentkezés éppen háromszoros volt, a keretek értelemszerűen az élmezőnyből töltődhettek ki. A pontszámok az idén is igen magasak voltak. * Lássuk az egyéb tantárgyakból elért eredményeket. Magyar nyelv és irodalomból évről évre gyengébben felelnek. Jóllehet irodalomból a központilag előirt téte ¡anyag szűkebb volt a törzsanyagnál, a jelöltek nagy része kevesebb pontot szerzett magyarból, mint másik szakpárjából, bármi volt is az. Most pedig következzenek a számok. Ha szakpárok szerint részekre osztjuk a 479es számot, ami nem más, rnint a felvehető jelöltek számának háromszorosa, tehát a jelentkezők összlétszáma kiderül: „ijesztően" kevesen választották például a magyar—orosz szakpárosítást (20 helyre csak harmincegyen jelentkeztek). Magyar — egyéb idegen r.yelv párosításnál elfogadhatónak minősítették a túljelentkezést: hatvannégyen pályáztak meg 24 helyet. Megnőtt az angol és a történelem iránti érdeklődés; történelem-idegep nyelv szakoknál 32 jelentkező akart bejutni a tizenhárom helyre (plusz még ott voltak a katonaidejüket töltő előfelveitek, számuk tizenkettő). Az orosszal párosított egyéb idegen nyelveknél 80/18 volt a jelentkezők s a helyek aránya. Főiskolai helyzetkép: nappali tagozatra 432 volt a keretszám, a pályázók száma meg ezerhatvannyolc — Nem mind készül tanárnak Helyzetkép a felvételik után mondta Szendrei János főigazgató. Ez nagyjából azonos az elmúlt évekével, s kedvezőnek is látszik. Csakhogy... A főiskolán huszonhat szakpár-kombináció létezik, s egyes szakpárosításokra a szükségesnél többen jelentkeztek. Főleg magyar—történelem, valamint a népműveléssel és az angollal kapcsolatos szakpárosításokra akadt sok pályázó. A keretszámnál is kevesebben szerettek volna bejutni viszont a technikával, a fizikával meg a kémiával összefüggő szakokra. * Az utóbbi időkben a főiskolán növelték a szakpárkombinációk számát. Van például újabban matematika földrajz szak, a bekerülési létszám magasabb volt erre az idén, mint ugyanerre a szakpárra az egyetemen. A friss szakpárok közé tartozik a materr&tika—orosz, s a biológia—'kémia is. Tavaly hirdették meg az egyetemen —. de a köztudatba még nem ivódott be — az idegen nyelv—idegen nyelv szakpárosítás. Erre, az+iz a német —francia, angol—francia és angol—német párosításra, tizenheten jelentkeztek a 13 helyre. Az országban elsőként orosz—matematika s angol—matematika szakpárok is indultak az idén. * Pályaalkalmassági kísérletek egyaránt folynak az egyetemen és a főiskolán, csakhogy a főiskolán az idén, az ' egyetemen tavaly kezdődtek meg, a főiskolán a felvételik előtt folytak le, az egyetemen a felvételik ulán. Tárgyuk és céljuk annak a megfigyelése, hogyan tudnak a jelöltek kapcsolatot teremfeni a gyerekekkel. Kísérleti jellegűek voltak, azaz semmilyen szerepet a [felvételik eredményében nem játszottak. Segítségükkel megfigyelhető lesz, hogy Akvarell biennale Hétfőn Egerben megnyílt a X. országos akvarell biennále. A rangos tárlatra az idén minden eddiginél többen jelentkeztek. A beküldött anyagból — kétszáz alkotó együttesen hétszáz műve közül — a zsűri száz művész kétszáz munkáját bocsátotta közönség elé. A szemléletbeli sokféleséget tükröző tárlat átfogó képet ad napjaink hazai akvarellfestészetéről. Az egyes alkotók eltérő látásmódjától adódó művészeti sokszínűségét tovább gazdagítja a különböző korosztályok jelenléte: a legidősebb kiállító 90 eves, a legfiatalabb pedig húsz. A biennále megnyitásán átadták a dijakat. Heves Megye Tanácsa elnökének diját Miháltz Pál festőművész, Eger Város Tanácsa elnökének diját Szily Géza festőművész, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának díját Stefanovits Péter festőművész, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus díját Balogh Gyula festőművész, a Művelődési Minisztérium különdíját Szirtes János festőművész kapta. (MTI) r Uj tankönyvek — 31 millió kötet Tankönyvhajrá iskolakezdéskor A Tankönyvkiadó 1345-féle tankönyvet jelentet meg az új tanévben. A kiadványok nagy része már lekerült a nyomdagépekről, többeégét átvették a terjesztő vállalatok, s csupán nyolcféle köteten dolgoznak még a nyomdák. Lojd Lajos, a Tankönyvkiadó Vállalat műszaki igazgátóhelyettesének tájékoztatása szerint, jól sikerült a felkészülés az idei tanévre, a megfelelő szervezés és a nyomdák pontos munkája eredményeként várhatóan zökkenőmentes lesz a tankönyvellátás. A vállalat 88 új tankönyvet ad közre, az újdonságok több mint egyharmada nemzetiségi iskolákban tanuló diákok részére készült, s amire évek óta nem volt példa, már júliusra elkészültek. Új kiadvány az általános iskola harmadik osztályos diákjainak szóló speciális francia, német, angol és orosz nyelvkönyv. A betűvetéssel most ismerkedő első osztályosoknak háromféle tankönyvcsaládot kínálnak: azt, hogy melyikből tanulnak majd a kisdiákok, a pedagógus dönti el. Üj fizika és kémia könyvekből gyarapíthatják ismereteiket a középiskolások, akiknek Művészeti ismertek című tankönyve papírellátási gondok miatt csak szeptember első felében készül el. A Tankönyvkiadó az 1986—87-es tanévre mintegy 31 millió kötetet készít. A még nyomdában lévő, szakközépiskolái, kisegítő iskolai kötetek a következő napokban kerülnek a terjesztőkhöz, így a diákok még idejében megkaphatják azokat. A korábban elkészült kiadványok többségét az iskolák már átvették, jelentősen megkönnyítve a tankönyvterjesztők munkáját. Volt, ahol a diákok már az elmúlt tanév végén kézhez kapták az idei tanulnivalót. A tankönyvterjesztéssel is foglalkozó vidéki könyvesboltok közreműködésével hamarosan minden iskolába eljutnak a tankönyvek. Az általános iskolai, a gimnáziumi és a szakközépiskolai tankönyveket a tanévkezdés előtt már csak az iskolákban lehet megvásárolni. Azok a kiadványok, amelyek szeptember elején nem kelnek el, az évközi árusításra kijelölt boltokban vásárolhatók meg a fővárosban, illetve vidéken a könyvértékesítéssel is foglalkozó Művelt Nép boltokban és az áfész-üzletekben. Az AKV szeptember 3tó 17-ig a városligeti Petőficsarnokban rendez tankönyvvásárt, s szeptember 7-től 28-ig 34 fővárosi boltban árusít általános iskolai és gimnáziumi tankönyveket. A gép- és gyorsíró iskolák tankönyveit szeptember 8-tól az V. kerületi Kecskeméti utca 2. szám alatti Eötvös Loránd könyvesbolt árusítja —, egész évben. Az alsó fokú iskolák és a kisegítő tanintézmények könyveit ugyancsak szeptember 8-tól az V. kerület Október 6. utca 9. szám alatti, a középiskolákét pedig az Október 6. utca 8. szám alatti lankönyvboltban lehet megrendelni, illetve beszerezni. (MTI) a végzés után mennyire váltják te a hallgatók, a hozzájuk fűzött reményeket. — Milyen kritériumok jelzik a pxlyaalkalmasságot? — kérdeztem a főigazgatót. — A kapcsolatteremtő képesség, az általános és a szaktárgyi tudás, az akaraterő foka. — Hogyan folytak a kísérletek? — kérdeztem Szalamin Edittől. — Videofelvételen láttak a hallgatók különféle nevelési szituációkat. Feladatuk a megoldási lehetőségek megvitatása. A megoldás persze, ha — mondjuk — a tanár magyaráz, a gyerek meg szamárfület mutat közben neki, a hála mögül, nem független a jelöltek vérmérsékletétől. En egyébként nem tartom túlzottan szerencsésnek a kísérleteket az egyetemen, hiszen nem minden hallgatónk lesz tanár végül * — A főiskolai hallgatók közül szintén nem mindenki készül tanárnak. Bizonyára sctian mennének közülük például az ifjúságvédelem, az ifjúsági mozgalom területeire. Hol szerzik meg az ehhez szükséges diplomát, ha a felvételik eredményét belolyásolni fogja a kifejezetten tanárcentrikus szűrő? Szenarei János: a főiskola nemcsak tanárokat képez, hanem népművelőket, könyvtárosokat is. További lehetőseget is kínál az úgynevezett C-szak (harmadik szak). Ennek különböző ágai: kollégiumi és úttörő-nevelőtanári, valamint ifjúságvédelmi szak. — Mikorra ~várható a Cszak bevezetése? — A következő tanévre már elképzelhető. * Differenciálódik tehát a felsőoktatási képzés, s ennek csak örülhetünk, Bizonyára azon is igyekeznek az illetékesek, hogy a felvételik rendszere mind igazsúgoiabb legyen. Tudjuk, persze nagyon jói; aho] egy helyre két ember jut, az egyik kimarad, értelemszerűen. Valószínűleg a kevesebb tudású marad ki. Lehetőség szerint ki kéne viszont küszöbölni például azokat a pontozási rendszereket, amelyek eredményeként szinte kivétel nélkül nulla pontos eredmények születnek. Mert ez nem tanulói fejtörést serkentő, divergens gondolkodásra buzdító felvétehztetői lelemény. Ez már valami más. Farkas Csaba Hírlappavilonokat építenek A belső régi városrészeken, illetve az újonnan épült modern lakótelepeken rontják az utcaképet a jellegtelen, ormótlan hírlapárusító bódék, melyek már 10—15 éve készülnek változatlan formában. Igaz, mostanában egy-egy kisebb üzletsorban feltűnt már néhány szép formájú postai pavilon, de ezek egyedi tervezésük miatt igen drágák, s sorozatgyártásuk sem megoldott. Az esztétikai hiányosságokon kívül egyéb gondok is vannak ezekkel a régi hírlappavilonokkal: az utóbbi években jelentősen megnőtt a hírlapok példányszáma, terjedelme, s a korábbinál többféle újságot, magazint, hetilapot adnak ki a lapkiadó vállalatok. Ráadásul újabb feladatokat is magára vállalt a posta, így például a pavilonokban buszjegyek, könyvek árusításával ís foglalkoznak. Mindez azt jelenti, hogy a régi bódé szűkké vált, funkcióját alig-alig tudja betölteni, nehézségekbe ütközik a lapok tárolása, s az újságárus maga már fczínte el sem fér a pavilonban. A Magyar Posta esztétikusabb kivitelű, tágasabb, jobb munkakörülményeket biztosító, s a környezetbe ís jobban illeszkedő paviloncsalád tervezésére adott megbízást, összesen négyféle — különböző igényeknek, városképi környezetnek, hangulatnak megfelelő — pavilon terveit fogadták el, közülük egynek már a kiviteli tervei készülnék. »