Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-13 / 190. szám

Szerda, 1986. augusztus 13. 3 Utazhat a család — biztonságban a nagyszülők Csupa aggodalommal' tele kt-rdés, amely ott motoszkál az egész évben dolgozó, pi­henésre, nyugalomra, kikap­csolódásra vágyó fölnőtt gyerekek fejében a szabad­ság hetei alatt, ha indulás előtt nem sikerül megnyug­tatóan rendezni a nagyszü­lők sorsát. Emellett bárme­lyik család életében adódhat c-iyan rendkívüli esemény — külföldi utazás, hivatalos kiküldetés, szülés, betegség, lakásfelújítás —, amikor az olt élő. felügyeletet^ gondo­zást igénylő idős ember el­látása — átmenetileg — megoldhatatlan nehézséget okoz. Ilyen esetekre gondolva hozta létre a városi tanács egészségügyi osztálya — az országban elsőként — az időskorúak szociális otthoná­ban működő gondozóházat, hogy segítséget nyújtson a családoknak, az idős embe­reknek. Az a nem titkolt, praktikus előrelátás is ve­zette a szociálpolitika szak­emberéit, hogy az alkalmi gondozás lehetőségének meg­Nyaralni készül a csa­lád. Mama, papa, meg a gyerekek. De nem cse­kély a gond: mi legyen ez idő alatt a nagyma­mával. Felelőtlenség lenne kitenni őt a hosz­szú út fáradalmainak, s különben is a magas vérnyomás, az érelme­szesedés bármelyik pil­lanatban olyan helyze­tet teremthet. hogy azonnali orvosi segít­ségre lenne szükség. No de megfelelő kórhá­zi ellátás nincs is az is­ten háta mögötti üdülő­helyen ... Maradjon hát egyedül itthon, a négy fal között? Vagy fogadjunk valakit, aki rányitja ez idő alatt az ajtót, bevásárol, főz ne­ki? De mi van akkor, ha rosszul lesz? — Amikor a családom bejelentette, elutaznak a tengerre, engem meg be­tesznek ide, egy hétig sír­tam. El se tudtam képzelni, •teremtésével megelőzzék az mi vár itt rám — szólal idos emberek egyébként in- ¡T^ egy eddig csak csend­rlokolatlan szociális, illetve i^-n figyelő asszony. — Az­gyógyintézeti elhelyezését. Erdeke ez a hozzátartozók­Kai megáldott, koros ember­nek éppúgy, mint a népgaz­daságnak. A maximum 30 napos tel­jes ellátásért napi 73 fo­r.ntot fizet a család vagy az átmenetileg a gondozóházba költöző, idős lakó. — Vendégeink, mielőtt el­foglalják szobájukat, aláír­nak egy kérvényt és egy nyilatkozatot, amelyben vál­lalják: a meghatározott idő elleitével búcsút vesznek a háztól — mondja Héger \Vaittrné, a házi szociális gondozószolgálat vezetője. Első hallásra megdöbben tán, amikor azt mondták a gyerekek, nem lesznek nyu­godtak, csak ha itt hagy­nak, hát beleegyeztem. Most meg: nem is kívánkozom haza. Én nem is megyek el innen — mondja dacosan —. de ha mégis kitesznek, hát visszajövök karácsony­kor. se gyerekem. Életem javát az egészségügynek szentel­tem, most meg itt állok egyszál magam. Nem pa­naszkodom: mindenki sze­ret. de tudja, hogy van: csak ne legyek ott... Máris azon töröm a fejem, miként lehetne elintézni, hogy benn­maradhassak a szociális ott­honban, végleg ... A szociális gondoskodás­nak ez a formája annyira új, hogy működéséről or­szágszerte érvényes jogsza­bály még nem is született: a szegedi tanács egészség­ügyi osztályának — érvény­ben levő rendeletekre épülő — szabályai szerint látja el feladatát. Egyesíti a házi szociális gondozás és a hetes szállást biztosító öregek nap­közi otthonának szolgáltatá­sait. A szállás és az élelme­zés mellett ágyneműt, törül­közőt ad az intézmény, a vendég egyébként saját ru­háit használja. Akinek egészségügyi ellátásra van szüksége, azt a szociális ott­hon orvosa kezeli. Az ideig­lenes bentlakásnak ugyan­akkor föltétele, hogy az idős ember ne legyen teljesen elesett, képes legyen arra, hogy saját magát — segít­séggel — ellássa. A szociális gondoskodás­nak ez az új formája szám­ta'an lelkiismeretes, idős hozzátartozója iránt felelős­séget érző család életét se­gíti. Olyanokét, akik szere­tettel vállalják, hogy családi környezetben gondoskodnak Ilonka aprótermetú, ked- e:orőtlenedő övéikről, ugyan­ves teremtés. Amikor belép akkor köszönettel veszik, ha a szobába, körbesimogat mindenkit, barátkozik és figyel. Néhány órája érke­zet r. — Ez a . pár óra is igen megragadott. .. Pestről egy hónapja költöztem a testvé­íemékhez Szegedre. Megél­és Malomipari Vállalat ren­dezesében, vállalati önkéntes tűzoltók részvételével orszá­gos verseny lesz a labdarú­gópályán. Az önkéntes túz­tő, hogy erre szükség van, trm 87 esztendőt, se férjem, de megtudom, nem ok nél­küli ez az elővigyázatosság. A néhány hónapja működő intézményben ugyanis máris megtörtént — nem is egy­szer —, hogy á vendég nem akart távozni, olyan jól érezte magát. A kettő-, három- és öt­ágyas, lakályosan berende­zett szobában rádió, televí­zió. a társalgÓKént kialakí­tott előtérben kényelmes fotelek. Éppen egy jókedvű trécselés kellős közepébe csöppentem, ahol a hölgy­koszorúban az egyetlen fér­fi, a 86 éves, korát megha­rudtolóan élénk Gyula bácsi vitte a szót. — Az unokáim gyerekestől lementek a Balatonra, én meg itt nyaralok. Olyan jól érztm magam, komolyan mondom, hogy vissza fogok ide vágyni. Pedig odahaza sem vagyok egyedül, van egy kis játszótársam, aki reggel 7-kor már fölráz: „Papa kelj föl, rajzolj ne­kem virágot!" — Amikor a lányomék Szentendrére készültek, én magam mondtam: ne aggód­jatok — van hova mennem. Akkor olvastam az újságban erról a gondozóházról. Olyan bámulatosan szép ez az épü­let, olyan gusztusos a be­rendezés. hogy cseppet sem bántam meg az elhatározá­somat — veszi át a szót P. Gy -né. — No meg a nővér­kék! Olyan kedvesen, szere­tetlel bánnak vélünk! Idő­sekkel szemben ekkora tisz­teletet én még sehol nem tapasztaltam! — Egyetértek! — szól köz­be a jóságos mosolyú, 83 éves Rózsika. Én is ápolónő voltam, mondhatom, az it­teni fiatal nővérek kivá­lóak. Kedves itt mindenki, szeretem a szobatársakat is. Szinte várjuk az étkezése­ket. Képzelje, reggel oda­ülünk a terített asztalhoz — ahol még szalvéta is van —, és válogatunk. Megkér­dezik, ki mit kér: teát vagy tejet. Paradicsomot, papri­kát. kiflit meg mézet tesz­nek elénk. Bevallom, én megvoltam lepve. az év néhány hetében van, aki leveszi vállukról a nem kevés törődéssel, lemondás­sal járó gondokat. Ez az új, igazán humánus intézmény — úgy tűnik az érdekeltek s/avaiból is — életképes, s méltó a követésre. Chikán Ágnes Vállalati tűzoltók Országos verseny és bemutató a Maros-parton Érdekes és a résztvevők tudásukat és fizikai erőn­számára hasznos tapasztala- létüket staféta keretében, sze­tokat nyújtó rendezvényre relékkel, akadályversenyen kerül sor Makón a Maros- mérik össze. Ezt követően a parton augusztus 16-án, Csongrád Megyei Tűzoltó szombaton delelőtt 9 órai Parancsnokság állományába kezdettel. A Gabonaforgalmi tartozó hivatásos tűzoltók látványos tűzoltási bemuta­tót tartanak a futballpálya mellett. A rendezőszervek mintegy 300 résztvevőt vár­nak a Maros-partra. A lat­oltok a nagy vetélkedő kere- ványos és tanulságos ver­tében „vizsgáznak" a 800 seny és bemutató minden liter/perc kismotor ismere- , , ... tűkből. fecskendőszerelési blzonnyal nagyszámú ne­gyakorlatból, feltételezett zokozonseg előtt történik tűz lokalizálásából majd a meg szombaton délelőtt. Tizenhat szekcióban Szekcióülésekkel folytatta munkáját tegnap az Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Nemzetközi Szövetségének VI. világkongresszusa. A Bu­dapesti Műszaki Egyetem K épületében a több mint 60 országot képviselő kétezer russzista tizenhat szekcióban vitatta meg a hétfői főtitká­ri. referátumhoz kapcsoló­dóan a nyelvoktatás tudo­mányos módszereinek, vala­mint az orosz nyelv- és iro­dalomkutatás új irányzatai­nak kérdéseit. A világ min­den tájáról érkezett szakem­berek első ízben foglalkoz­nak a kisiskolások és óvo­dások orosz nyelvi képzésé­vel: a téma megvitatását a magyar tapasztalatok gya­korlati bemutatása követi majd. A szekciók munkájának eredményeit a szombati záró plenáris ülésen összegzik a vitavezetők. Rdáskész kazettákat készítenek A szinkron stúdió önál­lósulásáról, az új intézmény terveiről nyilatkozott Ven­czel István, a Pannónia Filmstúdió július elsejei ket­téválasztásával létrejött Ma­gyar Szinkron és Videó Vál­lalat igazgatója. Elmondta, hogy az 1950-es évek elején épült Pannónia a szinkronizálás műhelye­ként létesült, később társult hozzá a rajzfilmgyártás. Az Az elmúlt évtizedekben mindkét tevékenység olyan ütemben fejlődött, hogy el­kerülhetetlenné vált a szer­vezeti különválás. Ami a szinkronizálást illeti: 1949­ben évente negyven film magyar nyelvű változatát ké­szítették el, most hatszazét. A szinkronizálásnak otthont adó helyiségek mellett idő­vel videó- és rövidl'ilmmú­terem is létesült. Fordu­lópontot jelentett, hogy a szinkronizálás technikáját az idén tavasszal úgyneve­zett videoszinkronizáló be­rendezéssel korszerűsítették a Magyar Televízió anyagi támogatásával. A videoka­zetták szinkronizálására ko­rábban nem rendelkeztek megfelelő berendezéssel. Az elképzelések szerint most olyan technikai bázist ala­kítanak ki, amellyel a part­nereknek adáskész kazettat képesek készíteni. Jelenleg évente 10 ezer percnyi videofilmet tudnak szinkronizálni. A tervek szerint még további stúdió­kat látnak el erre alkalmas berendezéssel. Az első csengőszó előtt... Szálldogáljunk rendelkezésére Senki ne keressen kishajöjavítöt, ne próbálkozzon mé­retre cipót csináltatni, ne törje magát szitakészittetésért, és hagyjon fel minden reménnyel szifonjavittatási ügyben. Mindezek — az összefoglaló néven szolgáltatónak nevezett hálózatban — Szeged városában nem lelhetők. Ez persze a kisebbik baj, mondhatnám, piti ügy, mert hát sem a kishajó, sem a szőrszita nem éppen jellemző tulajdon ma­napság. A méretes cipó pedig, ott sorakozik a boltok pol­cain. A szifon? Hát, kérem, az pedig meghibásodás esetén eldobandó. Ezeknél sokkalta bosszantóbb fehér foltok ék­telenkednek a szolgáltatóipar színesre teroezett palettáján. .,, de, örömükre, három hét még hátravan! Schmidt Andrea felvétele E forró terület égető prob­lémáit vizsgálta a minap egyik forró délutánján a fogyasztók városi tanácsa, amikor is csokorba kötve a lakosságingerlö tényeket, tett javaslatokat a városi ta­nács végrehajtó bizottsága elé kerülő vaskos vita­anyaghoz. * Ha a számadatokat néz­zük, miszerint pontosan 2; ezer 53 szolgáltató egység' (sz)áll rendelkezésünkre, pa­naszra nemigen lehet okunk. Csakhogy, ezek nem minden­hol, nem akkor, és nem úgy, ahogyan szeretnénk, szolgál­nak bennünket. A belvárosi polgár még csak-csak karnyújtásnyira talál tévészerelöt, fodrászt, ruhajavitót, cipészt és tisztí­tót. A peremkerületben szü­letett, avagy oda elszárma­zott hátrányos helyzetű ál­lampolgár bizony elmondhat­ja, hogy rosszabbul kiszol­gált, mint egy-egy község. Az alapvető szolgáltatások — hellyel-közzel — a város pe­remén is megtalálhatók, de már a magasabb technikai felszereltséget igénylő szak­mák hiányoznak. Nem tö­rekszik a városhatár felé sem az állami, sem a magán­szektor' embere, mondván: nem éri meg, nincs haszon, nincs üzlet. A megoldás? Csak áthidaló lehet. Mégpe­dig rendszeres szolgáltató kiszállások megszervezésé­vel. Bizonyítandó azonban, hogy a belvárosi embernek is van ám oka panaszra, fel­tárcsáztam néhány, házhoz jövő szolgáltatót. Bizony, bajban volnék, ha mindaz valóban elromlott volna — amit jelen esetben csak ki­találtam —, mert akkor a hét még hátralevő munka­napjait szabadsággal tölte­nem, szerelőkre várva. Pon­tos, egy-két órára behatárolt várakozási időt sehol sem adlak, mindenütt egy egész munkanapra szóló várako­zásra ítéltek. Nem csoda hát, ha a termelésből — munka­idő alatti távollétek miatt — kiesett munkanapok száma évente 10 millió. Ez népgaz­dasági szinten annyi, mint ha minden dolgozó két álló napig otthon lenne. Eg.v nemrégiben megjelent minisztertanácsi rendelet ezt a hatalmas arányú távolma­radást meggátolandó, így határoz: a közeli jövőben csak úgy kéredzkedhet el bárki is munkahelyéről ma­gánügyei intézésére, hogy a kieső időre nem kap bért, avagy a hiányzást később ledolgozza. Ez persze a nép­gazdaság oldaláról érthető intézkedés. A magunk ré­széről bosszantó, A szolgál­tató oldaláról viszont meg­oldást sürgető. Nem más­képp, mint az úgynevezett nyújtott nyitva tartás meg­szervezésével, ami ugyan az idén tavasszal megtörtént, de úgy tűnik — mondják az il­letékesek —, a gyakorlat el­lenszegül a rendeletnek. A replika így szól: az egy-két személyes, nyújtott nyitva tartást alkalmazó szolgáltató üzletek vesztesége növekszik. Tetézi a dolgot az egysze­mélyi felelősség, ami ugye, azt is jelenti, hogy a fele­lősséget vállalónak mindig szolgálatban kell (kellene) állnia. Arról pedig ne is álmod­junk, hogy egyszer óra­percre randevúzhatunk a bennünket otthon kiszolgá­lókkal. Ez ugyan felárral már kiharcolható, amiben csupán az furcsállható, hogy a pontosság magas árért mégis megszervezhető, a normáldíjért — ki tudja mi­ért — nem kivitelezhető. A kör bezárul. Gyanítom to­vábbra is maradunk az él­éi kéredzkedök országa, sun­dán-bundán kijátszva a ren­deletet. No, és az árak, dijak, tari­fák. „A nem mertem szólni, csak fizettem, mint egy ka­tonatiszt" — gyakorlata. Hát kérem, ez viszont a kiszol­gált oldal hibája. Felrevezet­ni, anyagilag jól megvágni csak ^zt lehet, aki hagyja magát. No, meR azt, aki nem tudja „betéve" a szolgáltatá­si iránydíjtáblázatot. Igen­csak megdorgálandó — és magára vessen —, akinek fogalma sincs, mit tesz egy félórás víz-, gáz- avagy egyéb szerelés. Ha gyanít va­lami turpisságot, fordulhat panasszal az ipari osztály­hoz. A dolog szépséghibája csak annyi; eme illetékes osztály hamarosan megfosz­tatik a felelősségre vonás jo­gától. Mind a szolgáltatás minősége, mind az árak, mind a gyorsaság, pontosság és egyéb panaszos ügyek or­voslásának lehetőségétől. így aztán végképp gazdát­lan marad az akadozva mű­ködő szolgáltató ipar, s egy­re csak így hirdetheti ma­gát: szálldogálunk rendelke­zésére. Kalocsai Katalin Jók a kilátások Lenlermelök közgyűlése A Budakalászi Rostlenter­melési Rendszer tegnap a Veszprém megyei Bánd község művelődési házában tartotta éves közgyűlését. Az idei eredményeket értékelve elmondták: a tavalyi rekord­termést nem sikerült elérni, de a betakarítás végéhez kö­zeledve megállapítható, hogy az aszály ellenére jók a ter­méskilátások. A kedvezőtlen időjárást az évek óta terv­szerűen fejlesztett technoló­giával ellensúlyozták a rend­szer taggazdaságai, amelyek összesen már mintegy 4300 hektáron termelik ezt a fontos ipari növényt. Az idei betakarítást jól szer­vezték meg: a gazdaságok két héten belül képesek biz­tonságba helyezni a termést. A gépekhez egy központi telepen 3 millió forint érté­kű pótalkatrészt helyezteK el. Szó esett a gondokról és a tennivalókról is. Felhívták a figyelmet, hogy ősszel a kelleténél kevesebb műtrá­gyát kapnak a növények, fő­leg a foszfor, és kálium­hatóanyagok arányát kellene növelni. Sok helyen nagyon elgyomosodnak a táblák, s az ipari feldolgozást nehe­zíti, hogy gyakran gyengén és rosszul kötözik össze a bálákat. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom