Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-12 / 189. szám

Szerda, 1986. augusztus 13. 5 Áz odasült ember nyoma r^ rádiófigyelő Hirosima és Nagaszaki ne­ve ezekben a napokban sű­rűn szerepel a különböző tö­megkommunikációs fórumo­kor. Borzalmait a napi poli­tika, a nukleáris háború ve­szélye is szüntelenül érzé­keli. Ezért is felette aktuáli­sak azok a tények, adatok, melyek a Petőfi rádió csü­törtök délutáni műsorában hangzottak el. Sokadszor hallottunk az atomkatasztró­fa körülményeiről, részletei­ről, mégis, ezúttal különösen erőteljes, megdöbbentő a ha­tás. Nem kegyeletteljes szó­nokokat — magukat az át­és túlélőket szólaltatta meg Barát József. Ha Hirosimába érkezik, ma már jóformán semmi sem emlékezteti az odaláto­gatót a 41 évvel ezelőtti pusztulásra. Egy város a fel­hőkarcolós, neonfényes, zsú • folt japán városok közül. Az emberek barátságosak, ked­vesek, s annyira gondterhel­tek csak, mint bármely más honfitársuk. A csillogó kira­katokból falatozni csábítanak a választékot prezentáló, il­lúziókeltő műanyag ételek, gyerekek hancúroznak az ut­cán, félóránként hajó indul a tündéri Mijadzsima-sziget­re. fedélzetén csivitelő ki­rándulókkal; akár egy turis­taparadicsom. Hihetetlen, hogy pár évtizede itt min­den a földdel vált egyenlő­vé, 3 kilométeres körzetben minden megsemmisült. Két­százötvenezren haltak meg, szinte egyszerre. A megrá­zó bizonyosság, hogy a tra­gédia színhelyén járunk, ak­kor vág mellbe, amikor hir­telen szétnyílnak az üveg­beton paloták, s mögöttük, előbukkan a - mementó: az épület, amely felett a bom­ba felrobbant. Kiégett kupo­lája, a nyugalmukban is vádló, roggyant falak nem engedik csillapodni a világ lelkiismeret-furdalását. A szomszédos múzeumban meg­elevenednek a szörnyűségek: nonstop dokumentumfilm­vetítés, s a kiállított tárgyak „gondoskodnak" róla. hogy mély döbbenet ébredjen a látogatóban. Kődarab, me­lyen szemmel látható az odasült ember nyoma, szét­égett óra, mely az idők vé­gezetéig a robbanás pillana­tát mutatja már, s élőkép a pokoli tűzben jajgatva me­nekülő, málló bőrű emberek­ről. „A gyerekek kicsit félnek tőlem" — vallotta egy túl­élő zenetanár. „Félek min­den este, ha zajt hallok" — mondta a riportban egy- ma­gyar kisfiú. Tízezer kilomé­terre lakik Hirosimától. V. E. Az oktatási törvény végrehajtási jogszabályai Ezekben a hetekben fo­lyamatosan készülnek el és jelennek meg az új oktatási törvény végrehajtását, szol­gáló jogszabályok. Mint azt a Művelődési Minisztérium az MTI munkatársának el­mondták, a törvény hatály­balépéséig, szeptember 1­jéig, valamennyi jogszabály megjelenik, ugyanakkor a minisztérium gondoskodik arról, hogy ezzel egyidejű­leg az oktatási intézmények­hez külön kiadványként is eljussanak a rajuk vonatko­zó rendelkezések. Ugyancsak augusztusban adják ki azt a gyűjteményes kötelet, amely tartalmazza az oktatási törvényt, továb­bá a végrehajtására kibocsá­tott törvényerejű rendelete­ket, minisztertanácsi és mi­niszteri rendeleteket. E ki­adványok segítik majd a zökkenőmentes tanévkez­dést, s azt, hogy az intézmé­nyek az oktatási évben ön­állóan kidolgozhassák a tör­vény szelleméhez igazodó intézményi működési sza­bályzatukat és házirendjü­ket, amelyek az eddig köz­pontilag előírt, s most a ne­velőtestületek hatáskörébe utalt kérdéseket rendezik. Meghatározzák például a ta­nítás helyi rendjét, az tgyes pedagógusok munkaköri fel­adatait, s a diákokra vonat­kozó magatartási követel­ményeket. Az iskolák mun­káját segítendő a tervek szerint a Művelődési Minisz­térium folyamatosan közre­ad majd szakmai útmutató­kat és mintákat ezek elkészí­téséhez. A törvény hatálybalépése nem jelent az iskolák szá­mára minden területen azonnali változást: a jogsza­bályok alkalmazása ugyanis folyamatos, épít az előzmé­nyekre és figyelerobe veszi a megvalósítás lehetőségeit is. így továbbra is a meglevő tantervek és óratervek hatá-* rozzák meg az iskolák tar­talmi munkáját, és több rendelkezés — például a tankötelezettségről szóló — csak az 1987—88-as tanévi beiskolázáskor lép érvénybe. Az oktatási törvény végre­hajtását szolgáló miniszter­tanácsi és miniszteri rende­letek közül már több meg­jelent a Magyar Közlöny ha­sábjain. Olvasható egyebek között a tankötelezettségről szóló miniszteri rendelet is, amely megteremti a gyer­mekek fejlettségéhez igazo­dó iskolakezdés jogi feltéte­leit, valamint a szaktanács­adásról szóló, amely a kiala­kítandó szaktanácsadói há­lózat rendszerét és feladata­it határozza meg. A Magyar Közlöny augusz­tus 1-jei számában jelenik meg az óvodákról, valamint az alapfokú nevelési, okta­tási intézmények működésé­ről, majd ezt követően a kö­zépfokú intézményekről, to­vábbá a zeneiskolákról szóló rendelet. Ezek tartalmazzák egyebek között a nevelőtes­tületek, szakmai munkakö­zösségek, valamint a tanulói és szülői közösségek döntési, véleményező és javaslatte­vő jogkörét, az intézmények­be való felvétel és átvétel rendjét, a pedagógusok ké­pesítési előírásait. A tanul­mányi kérdések közül azok szerepelnek itt, amelyek a tanuláshoz való jog gyakor­lásával közvetlen összefüg­gésben vannak, mint példá­ul az értékelés szabályai, a továbbtanulás feltételei (MTI) Hajdanán, mikor szerve­ződött még a televízió kör­zeti stúdiója, a három me­gyére szabott felvevőpiacról jegyezte meg egyik kollégám szellemes angol példával: készülődik Szegeden a bibicsi. Célozva kísérteties hasonlóságára a kezdőbetűk­nek: BBC — azaz Bács, Bé­kés, Csongrád. Azóta, mint tudjuk, felnőtt a gyermek, s a második program heti rendszerességű, egy órásra duzzadt körzeti adásainak egyikeként — fő­városi és pécsi testvéreive! karöltve — komoly tömeg­kommunikációs lehetőségek­hez jutott. Keddenként, fél 7-től, a szentesi csatornán) köszönt be a szegedi stúdió úgynevezett aktuális műsora, amely rendeltetésszerűen ad­ja a táj eseményeinek, tör­ténéseinek esszenciáját, s amelyre lassacskán igénye is támadt e tájkörzet lakos-i ságának. Jelenleg ott tarta­nak tehát, hogy nem felkel­teniük kell az érdeklődést, sokkal inkább megfelelni annak, huzamosan. Már­pedig — elnézve legutóbbi jelentkezésüket, de a koráb­biak tapasztalatait — úgy föst a dolog, ez a nehezebb. Nem amiatt elsősorban, hogy mi van, és mi nincs, mire érnek oda, és mit hagynak^ észrevétlenül tévés kollegá­ink, hiszen e tekintetben — miként a napilapoknál — sohasem lesz teljes elége­dettség: fölös és hiányzó anyagokért mindig perelnek majd, a hangsúlyokat is vi­tatni fogják, mig a tömeg­kommunikáció tömegkom­munikáció marad. Inkább az állandó elemek nyűgének permanenciájat kérdőjelez­ném meg itt és most, s vele összefüggésben a formát. Mintha a szegedi stúdió időnként nem venne tudo­mást arról, hogy van egy or­szágos televízió, jóval régeb­ben kialakult, állandóan for­málódó műsorszerkesztési, tartalmi és formai konzek­venciákkal. Ez az adás is részletes, kimerítő időjárás jelentéssel indult. lévénl hogy dühöng a kánikula. De hat nem dühöng-e az egész országban? Rétegesen öltözködjünk, szedjünk vita­mint. közlekedjünk óvatosan — sorjázik ezernyi jótanács. Mert igaz, hőguta kerülgeti az embert — de hát a front nem „bibicsi front", ahol a bibicsi meleghullámra bibi­csi kezelés jár. Sokszor az az érzésem, a szegedi stúdió körzeti adása az országos tévé aktuális műsorainak Téve Híradó, A Hét, Stúdió) formai utánzata, s ettől kí­sért benne a bibicsizmus, vágj is hát a provincializmus veszélye. Hogy hiányzik az eredetiség, a tévés ötlet és szemlélet, ami sajátszerűvé tehetné, máshoz nem hason­lithatóvá e körzeti adások karakterét, emblemáját. Tu­dom, hasonmód érheti vád a napilapokat, az országosakat is. egyik olyan mint a má­sik, a hazai tömegtájékoz­tatás fazonja uniformizált. De hát ettől még a jelenség jelenség marad. A rádió mellé elővette 1980-as Szép Szó dobozát a tévé is. tisztelgőn a minap eltemetett Illés Endre emlé­kének. Sok szép szó esett ezekben a napokban a jeles íróról, irodalomszervezőről, akit már életében a század klasszikusaihoz sorolt az irodalmi tudat, közvetlenül Németh, Déry. Illyés társa­ságába — hogy csak a nem­rég lávozottaknál marad­junk. Ujranézve e portrét kivált izgalmasnak tetszett átadni magunkat egyfajta sajátos varázslatnak, mint az írói műhelynek szükségsze­rűen pillanatállapota egy| már megváltozhatatlannak véglegességébe mosódott át. vagyis a jelenidejűség múlt­ba fordulásának Illés észre­vételei, elemzései ugyanis egyszeriben szentenciajelle­güvé nemesedtek. Így kaDott különlegesen érzékletes fényt íróasztala, titkos fiók­járól Babits szelleme; véle­ménye Stendhalról és Csáth Gézáról, kritikusi attitűdje Kassák és Tamási Áron de­dikációi kapcsán, Ferenczy Béni ceruzarajza, Dómján Edit búcsúzó magnótekercse stb. Mintha 15 ezer kötetes könyvtára zendült volna meg. Nem feltétlenül ará­nyos harmóniában Ellenke­zőleg. Epilógusnak felolva­sott hitvallása ugyanis éppen ez: „a disszonanciát szere­tem, elvontan, önmagában." N. I. - gyerekeknek Sanzonok hangján A Magyar Média és a Lapkiadó Vállalat közös kiadásában jelent meg Re­ményi Gyenes István köny­ve, címe: Sanzonok hangján. Versek, műfordítások szere­pelnek a kötetben, Fodor András -szerkasztéséhtn. Ru­zicskáj} György illusztrációi­val. A szerzőt aki különben a Spanyolországban élő és nemrég a Pesti Vigadóban kiállítást rendező világhírű fotóművésznek, Jüan Gye­nesnek a fivére), jól ismeri a színházjáró közönség. Ne­ve a dalok versszövegeinek fordítójaként számos plaká­ton szerepel: a West Side Story, a Hegedűs a háztetőn, az Edith és Marlene sok nó­tájának magyar dalszövegét írta. Azonkívül számtalan önálló sláger és sanzon ma­gyar szövegének szerzője, köztük vannak George Gersh­win számai, köztük Edith Piaf dalai (például a My­lord, a Nem bánok semmit sem és a Himnusz a szere­lemhez), köztük Joseph Kos­ma, azaz Kozma József számtalan száma (Barbara, Régi Párizs főterén stb.). Arra már kevesebben em­lékeznek, hogy Reményi Gyenes, kivált fiatal korá­ban, sok önálló verset is írt, zene nélküli, a maga lábán megálló költeményt. Ez a kötete ezekből is összeválo­gatott egv csokorra valót. Érdekesek Reményi Gye­nesnek a kötet elején sze­replő írásai. Egyfelől felvá­zolja. a sanzon történetét, szerepét és jelentőségét a muzsika, és a dal világában. Másfelöl elmondja a san­zonna/ kapcsolatos személyes élményeit, beszél műhely­problémáiról, a magyarítás gondjairól és szépségeiről, gyötrelmeiről és gyönyörűsé­geiről. Es riporteri érdekes­séggel szamot be a Panzsba elszármazott Kozma József első magyar .szerzői estjéről, amelyet 1956 őszén tartott meg a Bartók-teremben (a mai Pesti Színházban) Ájándékpark Nem mindennapi aján­dékkal lepték meg a gyere­keket az ukrán Szumi város iparvállalatai — nagyszerű parkot építettek a fiatalok­nak. A tizenöt hektárnyi lerü­íeien szinte minden meg­található, ami a gyerekek szórakozásához szükséges: játszóterek, kis stadion, gyerekszínpadok, gokart­pálya. Tavasztól őszig a szabadtéri színpadokon ének- és táncegyüttesek lépnek fel, és gyakran ren­deznek vidám vetélkedőket is. Reggeltől estig vidám gyerekzsivajtól hangos a szumi park, amelyet egyéb­ként társadalmi munkában, illetve a vállalatok támoga­tásával épitettek fel, és amely így sem volt olcsó, össze­sen egymillió rubelt for­dítottak rá. Egy planetáriunií műszer, 29 000 darabrészből szerelték össze, (öbb mint 150 vetitője, 11 darab motorja van. Sú­lya 2500 kg, magassága 6 méter. Az ember érdeklődése a gömbök belsejében vízszinté­csillagok iránt valószínűleg sen maradó padlózaton állva egyidős magával az ember- figyelhették a mesterseges rel. Tárgyi bizonyítékok égbolt lassú forgását a rá­vannak arról, hogy kőkori festett csillagképekkel, őseink már 30—50 000 évvel Bizonyossá lett azonban, ezelőtt is érdeklődtek bizo- hogy e szerkezetek egyike nyos égi jelenségek, például sem képes megadni a csil­a holdfázisok változása iránt, lagos égbolt valósághű be­Igazi csillagászati megfigye- nyomásót. Az első világhá­léseket azonban csak az úgy- boni előtt vetődött fel olyan nevezett nagy neolitforrada- terv, hogy egy kupola belső lom, a földművelésre való falán csuklókból, húrokból és áttérés idején kezdtek vé- korongokból álló mechani­gezni; ez erthető, hiszen a kus szerkezet mozgasson iz­növények életritmusa az év- zólámpákból kialakított szakok, vagyis a napév cik- bolygókat.. A Zeiss gég ak­lusa szerint folyik. kori főmérnöke azonban ki­Az első mechanikus szer- mutatta, hogy ilyen szerke­kezeteket, amelyek a boly- zet létrehozása mechanikai­gók, a Nap és a Hold látszó lag megoldhatatlan. Benne mozgásait utánozták, a gö- vetődött fel az az új gondo­rögök alkották meg. Mint- lat, hogy a mozdulatlan ku­hogy a bolygók keringési pola belső falára egy meg­periódusai összemérhetetlen felelően mozgatott vetitő-be­mennyiségek, irracionális rendezést alakítson ki és számok mozgásuk utánzása mozgasson kisebb-nagyobb fogaskerekekkel csak közeli- fényfoltokat, csillagokat. Na­töleg oldható meg. A me- pot. Holdat és bolygókat, chanikus planetáriumok vi- 1923-ban megszületett az el­rágkora'a 17. századdal kez- sö projekciós (kivetítő) pla­dödött. netárium. és nem sokkal ké­A mai planetáriumok má- sőbb elkészült az Universal­sik őse az éggömb volt, műszer is, amely a déli csil­amely ugyancsak az ókor lagos égboltot is megjelenít­szülőtte. A csillagos égből- hette a planetárium mester­t < s annak fő köreit ábr-j- . - egén. A projekciós zoló demonstrációs eszközök planetárium azóta az egész mérete idővel akorára nőtt, világon elterjedt, hogy a raj la ábrázolt égites- A mai planetáriumi mü­teket belülről is lehetett „„„„ ... .., . ,, , . . :. . szer 8900 csillagot vetít a szemlélni. Ezeket az oriasi " 1 gömböket kézi vagy vízi erő- planetárium kupolájának vei forgatták, és a nézők e belső falára. Csillagok színháza

Next

/
Oldalképek
Tartalom