Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-09 / 187. szám

2 •«•MMM .Szombat, 1986. augusztus 9. Befejeződött a hazai és külföldi magyarok tudományos tanácskozása Pénteken, a Budapesti Műszaki Egye­temen záróüléssel befejeződött a Magya­rok szerepe a világ természettudományos és műszaki haladásában című tanácsko­zás. Az c-lső alkalommal megrendezett, ötnapos nemzetközi tudományos konfe­renciát a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyarok Világszövetsége, a Műszaki ós Természettudományi Egyesületek Szö­vetsége, valamint a Budapesti Műszaki Egyetem hívta össze. A konferencia 150 külföldön élő magyar származású, vala­mint 300 hazai tudományos és műszaki szakember vett részt. <A záróülésen Konkoly Tibor, a Mű­szaki Egyetem tanára, a tanácskozás tu­dományos bizottságának elnöke foglalta össze a rendezvény tapasztalatait. El­mondotta. hogy a tanácskozás sikeres volt, a résztvevők magas színvonalú elő­adásokon számoltak be a saját, valamint az intézetükben folyó tudományos kuta­tások főbb irányairól és azok eddigi eredményeiről. Különösen nagy figyelem kísérte a fénysebességre alapított új mé­ter meghatározásának eredményeiről szóló külföldi előadást.'A közelmúltban kifej­lesztett módszer alapján a szakemberek minden eddiginél pontosabban meg tud­ják határozni az alapvető hosszmérték­egységet. Kiemelkedő jelentőségű előadá­sok hangzottak el a kromatográfia (szín­képelemzés) legújabb hazai és külföldi kutatási eredményeiről, továbbá az anyagmozgatás matematikai modellezésé­ről is. A hazai előadók egyebek között beszámoltak a Magyarországon az utóbbi időben kifejlesztett számítógépes prog­ramnyelvekről. Konkoly Tibor szólt arról, hogy to­vábbi együttműködési lehetőségekről is tárgyaltak a tanácskozáson. Külpolitikai reflektor 0 Van-e lehetőség a nukle­áris kísérletek és a hadá­szati fegyverek számának csökkentésére a hirosimai felhívás után? Szerdán, helyi idő szerint 8 óra 15 perckor Hirosima fő­terén, az egykori iparkama­ra kupolás épületének rom­jai előtt több tízezer ember a földre feküdt. így emlé­keztek meg a 41 évvel ez­előtti atombomba-támadásról abban a városban, amelyet a földön először ért nukleáris csapás. Hirosima újabb bé­kenyilatkozatában a nukleá­ris fegyverek teljes megsem­misítésére, a tartós béke biz­tosítására szólították fel az összes atomhatalmat. A do­kumentum méltatta a Szov­jetunió által egy éve életbe léptetett egyoldalú atomkí­sérleti moratóriumot. Köve­telte a nukleáris fegyverkí­sérletek haladéktalan meg­szüntetését, és teljes támo­gatásáról biztosította Mihail Gorbacsov javaslatát egy szovjet—amerikai csúcstalál­kozó Hirosimában való meg­tartására. Némi optimizmusra ad okot, hogy a múlt hét vé­gén befejeződött genfi szov­jet—amerikai tárgyalásokon, amelyek a nukleáris fegy­verkísérletekről folytak, bizonyos fokú — ha nem is konkrét — előrehaladás mu­tatkozott. Moszkva és Wa­shington között azonban vál­tozatlanul jelentősek a né­zetkülönbségek a kísérletek eltiltását illetően, és az Egyesült Államok egyelőre csak az ellenőrzés kérdésé­nek megvitatására volt haj­landó. Feltétlenül pozitív eredménynek számit, hogy a két ország küldöttsége meg­állapodott a tárgyalások foly­tatásában. Ugyanakkor eredményte­lenül végződött a másik genfi megbeszélés, amelyen a két ország képviselői a SALT—II. szerződésről foly­tattak. Az Egyesült Államok változatlanul tartja magát ahhoz az állásponthoz — ezt egyébként Reagan ame­rikai elnök e heti nyilatko­zatában ismét megerősítette —, hogy a hadászati fegyve­rek számát korlátozó szer­ződés előírásait amerikai részről nem tartják be a jö­vőben. Az 1979-ben aláirt megállapodást az Egyesült Államok kongresszusa soha­sem ratifikálta, de a két kor­mány hallgatólagosan meg­állapodott, hogy a jegyző­könyvekben foglaltakat be­tartja. A rossz hír után jónak számit, hogy hétfőtől Moszk­vában tárgyal az Egyesült Államoknak az a szakértői delegációja, amely arra hi­vatott, hogy előkészítse a le­szerelési tárgyalások felújí­tását és konkrét javaslato­kat tegyen a szeptemberben sorra kerülő szovjet—ameri­kai külügyminiszteri megbe­szélések programjára. A két ország diplomáciájának ve­zetője egy újabb amerikai csúcstalálkozó lehetőségeit fogja megvizsgálni. 0 Hogyan alakul a Szovjet­unió és a Kinai Népköz­társaság kapcsolata Mi­hail Gorbacsov vlagyi­vosztoki beszéde után? Mihail Gorbacsov Vlagyi­vosztokban átfogóan elemez­te a távol-keleti helyzetet. Konkrét javaslatokat tett — többek között — a Kínához fűződő viszony teljes norma­lizálására. A Szovjetunió kész Kínával akár a legfel­sőbb szinten is tárgyalni a határ menti övezetek rész­arányos csapatcsökkentésé­ről és más kérdésekről. Ezt már Mihail Kapica kül­ügyminiszter-helyettes mondta azon a sajtóértekez­leten, amelyen elemezte Gorbacsov főtitkár vlagyi­vosztoki beszédét. Kína mindeddig három előfelté­telhez kötötte a kapcsolatok teljes rendezését: a Szovjet­unió vonja ki csapatalt Af­ganisztánból, csökkentse a Mongóliában és a közös ha­tár mentén lévő fegyveres erőinek számát, valamint ne támogassa Vietnam délkelet­ázsiai politikáját. Mihail Gorbacsov jelezte, hogy a Szovjetunió kész ki­vonni csapatait Mongóliából és hat ezreddel csökkenti Afganisztánban lévő fegyve­res erőinek létszámát. Ide kívánkozik, hogy Vietnam már két évvel ezelőtt me­netrendet dolgozott ki Kam­bodzsában állomásozó ön­kénteseinek visszavonására. Októberben a szovjet—kinai konzultáció keretében Pe­kingben katonai és diplomá­ciai szakértők tanácskoznak majd a vlagyivosztoki javas­latok gyakorlati részéről. Pekingi bejelentés szerint a vlagyivosztoki beszéd több figyelemre méltó megállapí­tást tartalmaz.. Á kínai kül­ügyminisztérium szóvivője hangsúlyozta, hogy bizonyos szinten egy idő óta már fo­lyik párbeszéd Kína és a Szovjetunió képviselői kö­zött. 0 Végül is hajlandó-e Nagy­Britannia és az Egyesült Államok a Dél-Afrika-el­lenes szankciókra? A héten Angliában mini­csúcsértekezletet tartottak a nemzetközösségi tagállamok képviselői. Zambia, Zimbab­we, Kanada, Ausztrália, In­dia, a Bahamai Közösség és természetesen Anglia állam­és kormányfői a Dél-Afrika ellen hozandó szankciókról tárgyaltak. Először fordult elő, hogy a kiadott záróköz leményben a részt vevő fe lek kijelentették: csak abban értenek egyet, hogy nincs egyetértés Nagy-Britannia és a többi, 49 tagállamot kép­viselő politikusok között. A nemzetközösség képviselői — Thatcher brit miniszterel­nök határozott nemtetszése ellenére — magukévá tették a tavalyi csúcsértekezleten elfogadott Dél-Afrika elleni szankciókra vonatkozó nyolc­pontos ajánlásokat, Angliának, csakúgy mint az Egyesült Államoknak ko­moly gazdasági érdekei fű­ződnek a Dél-Afrikával fenntartott kereskedelmi kapcsolatokhoz. Ezért is gyenge lábakon áll az az ér­velésük, hogy az esetleges Pretoria-ellenes szankciók elsősdrban a dél-afrikai fe­ketéket és a szomszédos or­szágokat hozzák nehéz hely­zetbe. G. Fehér Péter RÁOIÖKIEH HÁBORÚELLENES KONFERENCIA Pénteken Nagaszakiban folytatódott az atomfegyve­rek betiltásának kérdese+vel foglalkozó nemzetközi kon­ferencia. A minden évben megrendezett tanácskozáson japán és külföldi békehar­cosok vesznek részt. KlNA— SZOVJETUNIÓ Megfigyelők rámutatnak, hogy az eddigiekből itélve pozitívnak mondható a kínai reagálás Gorbacsov vlagyi­vosztoki beszédére. Kínai po­litikai és sajtókörökben je­lentősnek tartják, hogy Teng Hsziao-ping, Kína első szá­mú politikusa és Hu Jao­pang, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára egy japán politikus előtt rámutatott, Gorbacsov beszéde pozitív elemeket tar­talmaz, s Kínának gondosan tanulmányoznia kell a szov­jet vezető által felvetett ja­vaslatokat. A legfelsőbb kí­nai vezetők pozitív reagálása űj lehetőségeket nyit a kí­nai—szovjet kapcsolatok nor­malizálásának folyamatában. SZOVJET MÉLYTENGERI KAMERA Szovjet ' tudósok Lenin­grádban új, 360 fokos látó­szögű kamerát fejlesztettek ki, amellyel mélytengeri ku­tatáshoz használt víz alatti laboratóriumokat szerelik fel. A laboratórium falán kívül elhelyezett „szemeket" szál­optika köti össze a képer­nyőkkel. BARANYAI TIBOR MOSZKVAI LÁTOGATÁSA Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára, a Szovjet Szak­szervezetek Központi Taná­csának meghívására augusz­tus 6—8-án látogatást tett Moszkvában. Megbeszélést folytatott Sztyepan Salajev­vel, a Szovjet Szakszerveze­tek Központi Tanácsának el­nökével és Vlagyimir Lo­monoszov alelnökkel. VA SZOT főtitkára pénteken hazaérkezett. SZÁZEZER DOLLÁR ÓVADÉK Az amerikai New Orleans­ban százezer dollár óvadék fejében szabadon bocsátották a suriname-i kormány meg­döntésére alakult 14 tagú „önkéntes csoport" egyik tag­ját, Barbara Johnsont. A többi összeesküvő még bör­tönben van. Hungarológiai kongresszus 0 Bécs (MTI) A bécsi egyetemen rende­zik a 2. nemzetközi hunga­rológiai kongresszust, ame­lyet Franz Vranitzky, oszt­rák kancellár nyit majd rpeg. A szeptember 1. és 5. között tartandó tanácskozás általános témája: a magyar nyelv, történelem, irodalom és népművészet kölcsönha­tásban a dunai népiek kul­túrájával —, különös tekin­tettel a 18. és a 19., illetve a 19. és a 20. század for­dulójára. Az ülésekre körülbelül 350 tudóst várnak európai és tengeren túli országokból, közülük csaknem 200-an je­lentették már be, hogy elő­adásokat tartanak. Az egyes tagozatok előadásainak, vi­táinak fő témakörei: Bécs és Budapest szerepe a magyar művelődés és a dunai népek kultúrája szempontjából; Nemzeti kérdés; A paraszti polgárosodás a Duna-meden­cében, a népi kultúra fellen­dülése és letűnése; A nép­művészet, mint a nemzeti kultúrák forrása; A két szá­zadforduló Irodalmi-művé­szeti irányzatai; A nyelvtu­domány szerepe a nemzeti kultúrák kifejlődésében. A hungarológiai kongresz­szust a bécsi Kelet—Délke­let-Európái Intézet az egye­tem Finn—Ugor Intézetével és a Nemzetközi Magyar Fi­lológiai Társasággal közösen szervezi. Carlsson és Gandhi nyilatkozata 0 Ixtapa (TASZSZ, AFP) Az atomfegyverkísérletek beszüntetésének fontosságát hangsúlyozta csütörtöki tele­víziós nyilatkozatában Ingvar Carlsson, svéd miniszter­elnök. A „hatok" ixtapai értekez­letének legfőbb következteté­seit összegezve a svéd kor­mányfő rámutatott: a hat ország vezetői szorgalmaz­zák, hogy a következő szov­jet—amerikai csúcstalálko­zóig mind az Egyesült Álla­mok, mind pedig a Szovjet­unió tartózkodjék a kísérleti atomrobbantásoktól. A csúcstalálkozón elvi megál­lapodást kellene kötni az atomfegyverkísérletek tar­tós mellőzéséről. Mivel Mi­hail Gorbacsov és Ronald Reagan legutóbbi genfi ta­lálkozójukon arra a közös következtetésre jutottak, hogy egy atomháborúnak nem lehetne győztese, re­mélhető, hogy a kísérleti robbantások tilalma napi­rendre kerül majd a legkö­zelebbi szovjet—amerikai csúcstalálkozón — mondta Ingvar Carlsson, a svéd te­levíziónak. A szovjet atomkísérletek egyoldalú szüneteltetésének jelentőségét méltatta a „ha­tok" értekezletének záróülé­sén Radzsiv Gandhi, indiai kormányfő. A Szovjetunió fogékony volt a „hatok" új­delhi felhívására, melyben Argentína, Görögország, India, Mexikó, Svédország és Tanzánia vezetői a fegyver­kezési verseny megállítását szorgalmazták, s a leszerelés irányába tartó konkrét lépé­seket kértek az atomhatal­maktól — állapította meg India miniszterelnöke. Gyilkosság milliomoséknál 0 Washington (MTI) I Amerikában nagy feltű­nést keltett gyilkossági ügy végére tett pontot egy flori­dai esküdtszék: bűnösnek mondotta ki egy milliomos­család fiát, aki egy autó fel­robbantásával saját anyját ölte meg, hogy megmenekül­jön a kitagadástól és meg­örökölje a családi vagyont. A vádlott: Wayne Bensőn, egy dohányipari milliomos­család tagja. A merényletnél meghalt a család egy másik tagja is, akit Bensőn saját testvérének hitt —, de a tár­jgyalás során kiderült, hogy nem öccse, hanem csupán unokaöccse volt az áldozat: Bensőn nővérének házassá­gon kívül született gyerme­ke, akit a család a botrány „elkerülésére későn született gyermekként tartott számon a világ előtt. Súlyosan meg­sebesült Bensőn nővére is. A milliomosfi a családi vagyonból sikkasztott. Anyja ezt kiderítette, s azzal fe­nyegette meg, hogy kitagad­ja az örökségből. Wayne er­re elhatározta, hogy végez családja tagjaival. Kerti dalok Ötödik strófa: Hogy mennyi „bolond" van! Az ember nem bolond, észreveszi, hogy sis­tereg mögötte a szó: „Ez is beindult, mint ta­vasszal a rosszul kezelt bor." Van, aki nyíltan is a szemébe mondja, hogy sok minden belefért a róla alkotott képletbe, csak éppen ez nem. Mert ez nyugodt embereknek való, olyanoknak, akik ki tudják várni, hogy mit tesz a természet egy elhullajtott maggal. De vannak szimpatizán­sok ls — akiken eddig én mosolyogtam. Velük ragyogóan el lehet beszélgetni mindenről. Van türelmük hozzá, hogy rajzosan mutassam be: mit hogyan gondoltam, s már tapasztalatuk is összejött annyi, hogy megmondják: más annak a sora. És hallgatok rájuk, mert az az elvem, hogy egy Ilyen kiskertet egyszer kell megál­modni és megcsinálni, legjobb óvakodni min­denféle ideiglenességtől. A rögtönzések nehezen hozhatók helyre. De nemcsak tanácsot adnak, hanem magokat, málnatöveket, virággumókat, büszke- és ribiszkefákat, rebarbaratönköt (ugyan mire való, nem tudom, de eldugom a tanácsa szerint, és gyönyörködöm a tapsi levelekben), szőlővesszőket. Van, aki eljön, és megmutatja, mi a rendje a koronaalakításnak, a másik ki­vonul szerszámostul, hogy a kerti asztalt s padot összeszerelje, meg a pincére gyönyörű tölgyfa­ajtót szerkesszen, eredeti vasalással. Kaput he­geszt a harmadik, s mindennap előáll valami új műszaki megoldással. A negyedik szereli a szi­vattyút, bemutatja a kezelését, és egész órát velem marad, hogy megbeszéljük az öntözési vázlatot. Szalad az ötödik iparoshoz, ismerőshöz, hogy még ma megcsinálják a kiokoskodott csö­veket s csapokat. Ennyi jóindulatot, önzetlen segítőkészséget én még soha életemben nem láttam, nem tapasz­taltam. Valami szektába keveredtem, amelyik jótéteményekre szerződött? Most tapasztalom, hogy bár soha nincs, ami éppen gyorsan kelle­ne, egy kis futkosással, kéremszépenezéssel azért az utolsó pillanatra mindig minden ösz­szejön. Csak egy-két apró példát! Szereljük a kerti asztalt és padot. Kiderül, hogy az egyik asztallap másfél centivel maga­sabb a többinél. Vasárnap van... kinn va­gyunk a prérin ... Leikelem a fiúknak, hogy majd azt az egy lapot utólag föltesszük. Va­lahol, valamikor legyalultatjuk, és... Micsoda? — horkannak föl egyszerre. Ennek ma készen kell lennie! Csak nézek, hümmögök, mert könnyen belátom a lehetetlent. Fogjuk, s vi­gyük! De hová, ember? Az ájtatosok a temp­lomban vannak, a vagányok a kocsmában ... A dolgosok pedig otthon! — kapom a választ. S már megyünk is. Először a kocsmába, mert itt mindent tudnak. Nevezetesen azt is, hogy ki­nek van Sándorfalván olyan gyalugépe ... Hát a V. I.-nek, itt, a szomszéd utcában. V. I. pe­dig tényleg ott van, szarufákat szab egy szalag­fűrésszel — ráadásul egyikünknek még isme­rőse is valami jó lakodalomból. Be is fogja a gyalugépet, és három eresztéssel kész a lap. Még hogy mibe kerül? Boldoguljanak!.A fuva­ros elhozza időre a meszet, gyorsan akad trak­tor az elakadt téglaszállító .autó kiszabadításá­ra, a Tüzép-telepen megmondják, mikor lesz olyan betonacél, és készséggel adnak négy szál deszkát is, a műszaki kereskedő telefonál, ha valami nekem való áruja van, a földkiemelő pontos, a kocsmáros azt hiszi, hogy szeretem az­unikumot, és barátságból mindig belém akar tukmálni egyet. . Mindez valami sándorfalvi specialitás lehet? — tűnődöm a dolgok fölött. Kétségtelenül igen jó népek lakják ezt a nagyközséget, akik a ha­ladni akaró emberre mindig megértéssel, se­gítőkészséggel, természetes és áradó szeretettel néznek. Nem kérdezik a nevet, a hivatalt, a gondban levő embert nézik. De ez a kertezés aműgy is jó közösségnevelő intézmény. Van itt mindenféle ember, faluról, városról, ki szellemi munkával keresi a kenye­rét, ki fizikai erővel — s itt a szomszéd, aki­ről később tudjuk meg esetleg, hogy Józsi vagy Feri, Laci bácsi vagy István, s még később és kérdezetlenül, hogy főosztályvezető vagy trak­toros, alezredes vagy téeszadminisztrátor. Ez itt mind jelentőségét veszti, s helyébe valami egytivétartozás, jóindulat, mindenkori segítő­készség lép. Valamit meg kell fogni — egy in­tés csupán. Villany kellene az új „kolóniának" — tárgyalunk a tanácselnökkel, szervezzük a társulást, Megnézzük egymás kertjét, megbe­széljük az építkezési tudnivalókat, és meg-meg látogatjuk egymást: hogy halad a falazás, a fö­démrakás, milyen mély a pince, és hol van a talajvíz? Az újaknak még nemigen terem dell­kátesz, hoznak egy szatyor földiepret, fölkínál­nak egy cirmos dinnyét, s bárki kölcsön ad bárkinek szerszámot, gépet, bármilyen eszközt, kéretlenül is, hiszen látja a szükséget. Föltű­nik, hogy valakit régen láttak. Üdülni volna? Betegség környékezte? Külföldön járt? Hogy otthon, mindennapi környezetünkben, meg a munkahelyünkön milyenek vagyunk — ki izgága és ki pletykás, ki galambepéjű és ki összeférhetetlen — nem tudom, nem tudjuk. De hogy itt, a kertben s a kerten kivül, mennyi jó ember, mennyi kedves „bolond" összejön, ez maga a csoda. Pedig sokan esküsznek rá, hogy csoda már nincs is. Sz. Simon István (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom