Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-05 / 183. szám

5 Kedd, 198G. augusztus 5. wdiójigyelő Csatát nyernek a tűszúrások ? Áltudomány. Csodákra képes. Humbug. Bizonyos esetekben pótolhatatlan. Ku­riózum. Többszázan műve­lik mégis. Ismerősömtől hallottam először az akupunktúráról, évekkel ezelőtt. Arról leg­alábbis, hogy beszökött ha­zánkba a misztikus keleti tudomány. Féltve mutatta a különleges, hajszálvékony tűket, apró. telipöttyözött emberfigurát, pontkereső készüléket. S a becses kézi­könyveket, melyek ei is ma­gyarázzák: Ibioáramkörök működnek az ember testé­ben, a legaktívabb pontok ingerlése gyógyító hatású. (Pedig nem is oda kell szúr­ni, ahol fáj . . .) Az illető mégsem alkalmazta tudo­mányát, orvosi hírnevét em­legetve. Nehogy kuruzslónak tartsanak, hajtogatta. Pedig akadtak specialistái e tanok­nak, a messzi Kínában ta­nult orvosok, kik haszonnal forgatták a finom ezüsttüt a betegben a fejfájástól az ízületi bántalmakig. Ha­szonnal, mondom, mert a hihetetlen gyógyászati ered­ményeken kívül mesés hq­noráriumokról is suttogtak szakmai berkekben. Nosza, több sem kell a magyarnak — az első, elérhető távolság­ban rendezett külföldi kon­ferenciára százával utaztak, kifürkészni a vélt titkot. A résztvevőik listájáról kide­rült, sokszor többen, mint az összes más 'Országbéli együttvéve. Hogy az akkori kíváncsiskodók, reményteli kezdeményezők közül há­nyan maradtak akupunktú­rapártiak Nagyot fordult azóta a világ. Tavaly akupunktúrás munkacsoportot alakított a Magyar Biofizikai Társaság, életre hívták az akupunktú­rával foglalkozó orvosok ba­ráti társaságát is. Időnként feltűnik az áhított pontke­reső szerkezet a hazai üzle­tekben. s több komoly mű­sorban foglalkozott a témá­val a rádió is. Legutóbb az elmúlt héten, szerdán, Gyi­mes Júlia beszélgetett Mi­chael Smith New York-i or­vossal és Eöry Ajándok bio­lógussal (utóbbi az említett munkacsoport titkára). Újabb szenzáció, az aku­punktúra az alkoholizmus ellen is hatásos. Egyszerű, könnyen megtanulható a gyógymód, naponta kétszáz betegnél lehet kedvező ered­ményeket elérni. Ráadásul, amellett, hogy csökkenti az alkohol iránti vágyat, erősí­ti a testet, enyhíti az álmat­lanságot, oldja az idegfe­szültséget. . . Pszichoterápiá­val, teakeverékkel kiegészít­ve, új, egészséges életmód­hoz segíti a pácienst. El­hangzott, 56-ból 30 kezelés sikeres, 20 nem, hatról pe­deg 'nem érkezett visszajel­zés. S a legjobb hír: ezen adatok nem elérhetetlen amerikai klinikákról — iny r.en a szomszédból, Nagy­fáról származnak. Minden második betegen alkalmaz­zák a kúrát, a fenti ered­ménnyel. Márpedig ha ez így van, az akupunktúra csatát nyer­ni látszik. Még akkor is, ha a gyomorbajt inkább a bel­gyógyászra, fogfájást a fog­orvosra, idegességet a pszi­chiáterre bízzuk. Olyan te­rületeken viszont, ahol csak egy helyben toporgunk, mi­ért ne fogadnánk szívesen a segítséget? V. E. Hideg idők mozija Kultúra télikabátban ? Ez a mozi nem olyan régi, mint Mándy Iváné. Fél évtized sem telt el át­adásától. Harmadik éve lesz, hogy csak addig használhatja Deszk apra­ja-nagyja, míg lehet, ta­vasztól őszig. Több millió forint beruházással ké­szült az épület. A deszki­ek szeretik, igénylik, s mindent megtesznek érte. Bérleteket szerveztek, nyugdíjasoknak, gyerekek­nek. Parkosítanak. Csak hát ismét közeleg az ősz, s őszre tél. És akkor elő­ször mellény, majd puló­ver, utána pedig ennél is vastagabb, melegebb hol­mik kerülnek a nézőkre. A zimankós napokra gondol­va, képzeletemben már lá­tom a zárt ajtón a táblát: „technikai okok miatt zár­va". A: megyei tanács 1986 májusában foglalkozott a témával, nem is először. Be kellett számolni a vizs­gálatok eredményeiről. Eredményeiről? Vannak jó, és rossz eredmények, így aztán folytathatom, spor­tosan: bokszmérkőzés, há­rom menetben. Az első menet az 1983 október 10-i átadás-átvé­tellel kezdődött. A mozi fűtési rendszerével kapcso­latban kifogások merültek fel. A nézőtéren elhelyez­kedő deszkiek hangulatá­nak hőfokát a téli idény­re való tekintettel felfű­teni nem lehetett. Vetít­hettek volna bármilyen forró hangulatú filmet. Az illetékesek számos levél­ben és feljegyzésben rész­letezték, ismertették a fű­tési rendszer hibáit, és azok kijavítását. A hibák miatt a kapitánynak és helyetteseinek (tervező, kivitelező) kárigényt jelen­tettek be. Ennek ellenére, az eredmény nulla (0). A második menet. A ki­vitelező a helyszínen javí­tásokat végzett, cseréket alkalmazott, mégsem tu­Jdott jó eredményt elérni. A (verseny) bíróság az ér­tékelést április 8-ára tűzte ki. Itt a fővállalkozó a tervezési eredetű hibákra hivatkozik, de vállalta azok ki javítását. A harmadik menetet, amely eldöntheti végül a versenyt, az írásos doku­mentumok szerint 1986. augusztus 15-ére hirdetTék meg. Addig a szakértői vélemény alapján a csa­patnak a következő hibá­kat kell kijavítani: a ka­zánok füstgázelszívását a megfelelő gőztermelés ér­dekében. A kályhák kicse­rélését, a melegvíz-fűtés hőcseréjének megváltozta­tását. A nézőtér és a vetí­tővászon mögötti tér ra­diátorainak megfelelő el­helyezését, és így tovább. Augusztus 15-ig nem sok idő van hátra. A deszkiek reménykednek a számuk­ra fontos mérkőzés kedve­ző végeredményében. Czakó János Nézzük Oppenheimert! Az Oppenheimer című an­gol tévéfilmsorozat nagyon aktuális. Olyan korban élünk, amelyben mindannyi­an érezzük: a tudományok szerepéről hosszú ideje val­lott és szinte beidegződött felfogás, miszerint ez a sze­rep csak pozitív^ előrevivő jellegű lehet — jócskán ki­kezdhető. Nem kevesen van­nak a világbap. akik leg­szívesebben „befagyasztaná­nak" számos tudományok programot, így remélve biz­tosítani az emberiség létét, fönntartani az életet. Az ismeretlenség birodal­mából új és új területeket hódító emberi elme azonban megfékezhetetlennek tetszik. Talán ezért is inkább erköl­csi természetűek azok a kér­dések, melyek régebbi ko­rokban s ma is ama kaocso­latról szólnak: a tudományos vívmányok s azok alkalma­zása. A tudós felelősgégét fölemlegetni mindazonaltal anakronizmusnak tűnik olyan időkben, amikor a szellemi és anyagi kultúra produktumai kicsúszhatnaK az emberi ellenőrzés alól, s megtörténik, hogy akár u. legemberibb célokért beve­tett tudomány — embert öl. Megzavarodottságunk, elbi­zonytalanodásunk tán sose volt «kkora. az emberért va­ló aggodalmunk sem. az értelmes döntések lehetősé­géban való hítétlenségünk sem. És egyidejűleg muszáj mérlegelnünk: jelen zűrza­varos állapotaiból, nélkülö­zéseiből. éhezéseiből és dő­zsöléseiből mi más segíthet­né ki a Föld lakóit, mint a tudomány, a gondolkodás diadala, az emberért való értelmes döntések sorozata. Az Oppenheimer azért ak­tuális mű. mert segít ilyes­mikről gondolkodni. Márpe­dig súlyos dilemmákkal ter­hes korokból — a történe­lem tanúsága szerint — csak akkor lehet viszonylag ép bőrrel kilábalni, ha mi­nél többen ismerik is a di­lemmákat és szinte kénysze­resen, egyfolytában foglal­koztatják az eszüket, mű­ködtetik erkölcsi érzéküket. Hisz nemcsak a hétköznapi embert, a legzseniálisabb tu­dóst is tudatlannak minősít­heti a tprUjnelem, ha csak „egyvágányú" az esze; ha nem látja egységben a múl­takat, a jelent és a jövőt, ha szemhatárán kívül reked a mindenkori társadalom. Szakbarbárok és gondolkod­ni restek tömegével akár őrültek is garázdálkodhat­nak, szép „sikerrel". Vagyis: elkeseredettek legyünk, avagy bizakodóak, tudjunk megoldásokat vagy sem — a gondolkodási képességünk megóvásáról tilos lemondani. Minthogy minden alkalmat ki kell használni. nézzük Oppenheimer történetét! Sulyok Erzsébet „Fagylaltozni" jó!? Azt mondják a gyerekek: fagylaltozni jó. A felnőttek jó része is rábólint erre. Azt mondják a cukrá­szok: fagylaltozni — már­mint készíteni — elég rizi­kós dolog. Mert ha kiadós zápor teszi néptelenné a strandokat, utcákat, nincs vevő. Ha meg kánikula van, az isten se tudna eleget ké­szíteni. Azt mondják a kereske­delem hivatásos ellenőrei: fagylaltkészítést vizsgálni biztos dolog. Azaz egy-egy rajtaütésszerű fagylaltel­lenőrzés diagnózisát akár előre kiállíthatnák. A megyei tanács kereske­delmi felügyelőségének munkatársai szerint 0 desz­ki cukrászdában mérik a legjobb Csongrád megyei fa­gyit. Olyat, amilyennek a nagykönyvben leírták. Se több, se kevesebb a szabvá­nyosnál. Szabad árának ha­tára sem súrolja a csillagos eget Másutt? Igen sok a minő­ségileg kifogásolható, súly­hiánnyal adagolt készít­mény. Az árhatóság felada­ta volna, nem a kereskedel­mi felügyelőké annak meg­állapítása, hogy az alap­anyagárak, a termelési költ­ségek emelkedéséből meny­nyit kell a vevőre átháríta­ni, ők más szempontok sze­rint vizsgálódnak. Megál­lapítják például, hogy nem érvényesült az a törekvés, mely a magáncukrászokat olcsóságra (legalábbis az ol­csóbbságra) ösztönözte vol­na. Sőt! Inkább a kiskeres­kedelemből (és tíz százalék­kal drágábban!) szerzik be a nyersanyagokat, mert így nincs róla bizonylat. S ha a reggel vett tíz kiló cukor estére elfogy, nyoma sem marad, mennyi fagylalt ké­szült belőle. Elrettentő pél­dájuk Vásárhelyről való: egy vizsgálatnál annyi alap­anyagot talállak raktáron, amiből 400 ezer forintértékű fagylalt készíthető — bi­zonylatok nélküli volt a teljes mennyiség. Az illető 38 ezer forint után adózik. Egy évben! Más: az úgynevezett lé­l'agylaltot 1'ózni kellene. Egyetlen olyan helyet sem találtak a 35-ből, ahol épp főzték volna. Vajon min­denütt túl voltak már ezen a munkafázison? Aligha... A gyanúnál erősebb az ér­zés, hogy „hideg úton" ké­szültek a léfagylaltnak csak mondott nassolniva­lók. Kiveszett az eredeti fagyi — mondta nekem egy kereskedelmi felügyelő. — A szinezök, aromák, esszen­ciák használatát a szabvány ugyanis lehetővé teszi... Es ezek olcsóbbak, mint a természetes n y ersa n yagok. Azt is szóvá lehetne ten­ni, hogy a porból készült fagylaltot ugyanannyiért árulják, mint a fözottet — ami nem mindig főzött ugyan, de azért kétségtele­nül több munka van vele, mint amikor a készen ka­pott porfagyit kell csak összekeverni a folyadék­kal ... Mindezek hallatán kezd­tem hálás lenni a paprika­feldolgozónak, hogy négy­személyes adagokba is cso­magolja fagylaltporát. S ha kicsit túl édes is a re­cept szerint elkészített ott­honi csemege, azzal mente­getem a vállalatot: így legalább nem keseredik meg a fagylaltnyalogatók szája íze ... P. K. Világkongresszusra készülve Magyarok a rákkutatásban Augusztus 21—27-ig Ma­gyarország a házigazdája a XIV. rákvilágkongresszus­nak. A genfi szekhellyel mű­ködő Nemzetközi Rákellenes Unió. — amely több mint fél évszázada koordinálja 137 ország különböző intézetei­nek szerteágazó kutatási és gyógyítási tevékenységét —, négyévenként közös tanács­kozásra hívja össze a világ rákkutatóit és klinikusait. A rossz indulatú dagana­tok okait, felismerésüknek, gyógy í'tásuknák.és ünégelóze­süknek S módjait kutató szakemberek e nagy sereg­szemléin tekintik át, tár­gyalják meg az előző négy­esztendős időszak legújabb tudományos eredményeit, felfedezéseit, és beszámolnak arról, hogy a gyógyítás min­dennapi gyakorlatában ho­gyan váltak be az eddigi ku­tatási eredmények.' E nem­zetközi kongresszusok anya­gát azután több kötetben meg is jelentetik, hogy az e téma iránt érdeklődő min­den gyakorló orvos számára hozzáférhetővé váljék. Hazánk először ad otthont a tudományos világ e nagy eseményének, amelynek el­nöke dr. Lapis Károly, aka­démikus, a Semmelweis Or­vostudományi Egyetem I. Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézetének igaz­gatója, aki egyben a kísér­letes rákkutatási témák fe­lelőse is. Minthogy a kísérletes és klinikai rákkutatás legfonto­sabb irányairól és témáiról a tanácskozás idején tájé­koztatást, hírt kap majd az olvasó, ezúttal most a ma­gyar vonatkozásokról ér­deklődtünk Lapis profesz­szortól. — Minek köszönhetjük, hogy a Nemzetközi Rákelle­nes Unió hazánkat választot­ta ki tizennegyedik világ­kongresszusa színhelyéül? Hol a helye a magyar rák­kutatásnak a világ rákkuta­tásában? Hírős napi előzetes Elkészült az idei kecske­méti hírős napok program­ja. Az országos rendezvény­re kétévenként kerül sor, az idén szeptember 4-től 7-ig. Egyik eseményeként rende­zik meg az országos kerté­szeti napokat, amelyen a szakma kiváló művelői ad­ják közre tapasztalataikat. A vendéglátó Bács-Kiskun me­gyén kívül kiállításon mu­tatkozik be Csongrád, Pest és Szolnok megye kertészete és élelmiszer-termelése; több njint száz kiállító készül a seregszemlére. Megtartják a kertészeti újítók országos tapasztalatcseréjet, szakmai fórumon találkoznak a hazai zöldség- és gyümölcskeres­kedelem szakemberei is. Most is lesz nemzetközi ag­rárfilm- és videószemle. A hírős napok rendezvé­nyeit szüreti felvonulás zár­ja majd, több mint ezer tán­cos menettáncában gyönyör­ködhetnek a vendégek. — Sok mindennek része van abban, hogy a Nemzet­közi Rákellenes Unió az idén hazánkat választotta a kongresszus színhelyéül. A magyar kutatóknak és orvo­soknak nagyon jó hírük van a világban. A rákellenes nemzetközi szervezetekben daganatkutatóink és klinikai onkológusaink közül is szá­mosan dolgoznak figyelemre méltóan jól. De ismerik a világban a magyar rákelle­nes gyógyszereket is. Példá­ul a méhnyakrák korai fel­ismerésére kidolgozott szű­résrendszer, az Európában •kimagasló jelentőségű, úgy­nevezett cervix program is felhívta a figyelmet az in­tenzív magyár rákellenes küzdelemre. — A második kérdését il­letően azt mondhatom: ha­zánk a világ rákkutatásában a középmezőnyben helyezke­dik el. Viszont a hasonló nagyságrendű országok kö­rében a magyar kísérletes és a klinikai daganatkuta­tással is nemzetközi tekin­télyt szereztünk. Mindkét területen elsősorban a rák­ellenes új vegyszerek, gyógyszerek kipróbálásában, hatásmódjuk pontos megál­lapításában születtek jelen­tős nemzetközi eredmények. Nem véletlen, hogy például a KGST-országok onkológiai együttműködésében éppen az Eckhardt professzor vezette magyar Országos Onkológiai Intézet a koordináló köz­pontja a gyógyszerkutatás­nak, és az intezetnek jelen­tős szerepe van abban, hogy a KGST-országokban azo­nos feltételek mellett, azo­nos jegyzőkönyv előírásai szerint megtörtént nem egy vegyület, gyógyszer kipróbá­lása. — Sok olyan magyar rák­kutató él és dolgozik külföl­dön, aki nemzetközi hírnév­re tett szert. Vajon, ök is részt vesznek-e, tartanak-e előadást a kongresszuson? — Valóban, sok, nemzet­közi elismerést kivívott ma­gyar rákkutató él külföldön, az óceánon innen ós túl. Ezek a tudóstársaink, a stockholmi Karolinska Inté­zet neves professzorától, Klein Györgytől kezdve az Angliában nagy tekintélynek örvendő Lajtha László pro­fesszorig, és az USÁ-ban te­vékenykedő Weber György, Oroszlán István, Novotny Alajos, Sinkovics József professzorokig, és folytathat­nám a névsort, nemcsak, hogy részt vesznek és elő­adást tartanak a kongresszu­son, de támogatják is a ma­gyar rákkutatást. Elősegítik, hugy bizonyos ideig hazai szakembereink külhoni inté­zetekben tudományos kuta­tást folytassanak. — Minthogy a magyar onkológusoknak még egy ilyen lehetőségük nemigen lesz, felhasználják-e a vi­lágkongresszust arra is, hogy a magyar daganatkutatás történetéoen kimagasló ered­ményt elért tudósaink mun­kásságát nemzetközileg még inkább ismertté tegyék? — Kétségtelen, hogy a budapesti világkongresszus soha vissza nem térő alka­lom erre ísJ Ezért felkért előadók fognak emlékelö­adósokat tartani, ismertetik es méltatják több magyar claganatkutató munkásságát, így például a japán Shiro Kato Marék Józsefről tart emlékelőadást, aki a Buda­pesti Állatorvostudományi Egyelem tanára vollt. ö le­írt olyan daganatos ter­mészetű megbetegedest, amely csirkékben fordul elő, ennek kialakulásában a her­peszvírusokiiak van szere­pük. E betegség ellen ma rnár rendelkezünk oltó­anyaggal. Kaposi Móricról is hangzik el emlékelőadás, ö irta le először — még a múlt század végén azt az éreredetű, rossz indulatú daganatot, amelyet azután róla neveztek el Kaposi­Ezarkomána«. Ez akkor még igen ritkán, s főleg olyan férfiaknál fordult eló, akik­nek valamilyen okból rend­kívül legyengült szervezetük immunvedekezése. Az AIDS terjedése következtében a Kaposi-szarkoma sokkal gyakoribbá és hevesebb le­folyásúvá vált. Az AIDS­ben szenvedők jelentős há­nyadánál ez a Kaposi­szarkoma is kialakulhat és e beteg halálában is szere­pe van. Hallhatnak majd az ér­deklődők Krompecher Ödön professzorról is, aki koráb­ban a SOTE I. Kórbonctani­és Kísérletes Rákkutató In­tézetben dolgozott, ö, a bőr­ráknak egy sajátos formá­ját. a bőrhám alaprétegéből konduló karciomát írta le először a világon, mégpedig németül. Hevesi Györgyről is megemlékezünk, aki ugyan nem volt orvos és nem volt a szó szoros értelmében vé­ve rákkutató, de a biológiai rendszerek vizsgálatába ő vezette be az izotópvizsgá­lati technikát. E technika alkalmazása pedig a daga­natok diagnosztikájában, gyógyításában, sőt a daga­natok keletkezésének mód­jára vonatkozó alapkutatá­sokban is — hallatlan nagy jelentőségű — mondotta dr. Lapis professzor. Csákváry Margit jf Ai •- itoilMfiitom 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom