Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-26 / 200. szám

4 Csütörtök, 1986. augusztus 26. Á nagy ünnepi subidubi Első tétel: az ünnepeknek tökéletesen alárendelt, ugyan- ványult. Már csak azért is a Magyar Televízióban kó- akkor, mondhatni ' precíziós jó volt látni, s a subidubi rcográfiájuk van. Második tétel: a koreográ­fia lényege a subidubi. Következzék hát a bizo­nyítás. Gondolom, sokan emlékeznek a hatvanam éveknek még az előző évti­zedből konzervált magyar slágereire, ezeken belül is az egyik, a tipikus csúcs­megjelenésnek számító vo­kális betétre: subidubi, su­bidubi ... Ez a sajátos zenei alapossággal a hálás magyar szokatlanságát csak tovább erősítette az ünnep utáni, csütörtök esti program. Ki tudja, miféle malőrnek volt köszönhető, hogy éppefn ek­kor (ilyen későn!) került adásba a Csongrád megyei népnek időről időre gálán­sán átnyújtott extra-aján­dékkosár. Hogy mi minden van benne, hogyan és fel­tehetően miért éppen az, ami — remélhetőleg meg­mutatja a legutóbbi, a múlt Hírlapnál dolgozó kollégánk, héten produkált ünnepi su- Polner Zoltán A kenyér itt bidubi. kezdődik ... című, az ország Augusztus 20-a volt, igaz, életében az utóbbi négy év­hét közepére esett, így hál tizedben bekövetkezett óriási csodák csodájára semmiféle változásokról parasztembe­megoldás legalább annyira munkanap-átszervezési subi- reket vallató filmje. Talán muzikális jellemzője fenti dubi-zavaró tényező nem éppen mert ünnep után korszaknak, mint a Har- játszott szerepet. Így az ün- voltunk, s ez a néha kifeje­mcnia vokál vagy Kovács nepi tévés koreográfia egy- zetten megrázó, emberi sors­Erzsi. esetleg Németh Lehel, szerúsodhetett, noha lénye- példázatokat igen jól meg­'gét; tudjuk, természetesen villantó ötven perc nem nem veszíthette el. lett volna korábban illő a Előeste: István, a király- fényes hangulathoz? Félek, fi'm. Valóban, mi lehetne stílusosabb, ha nem éppen És bár valamivel később, á Frédi és Béni-sorozatban a subidubidúúú-fölkiáltás ta­lán az örömszerzés bizonyos egyéb irányaiba látszott hogy igazam lenne. van. Bár ne tágítani a subidubi jelentés- ez Q aZ emlék hogy szi­tartalmát, abban, gyanítom, ven ver- lrta Poe & holló­ban. Igen, az a két évvel egyetértünk: az igazi, a nagy magyar subidubi ennél is sokkal, de sokkal több. Te­levíziós értelemben pláne. Ez a subidubi először is nagyszabású, gondosan ter­vezett-szervezett. a műsor- persze semmivel sem lett igényeknek, a műsorpolitiká- jobb — ám akkori, misszió­nak és a műsor-ínségnek teljesítő funkciója sem hal­A nagy ünnepi subidubi­ban persze nem lehet csa­lódni. Szívósan, ideig-óráig Vidéken élni H Alig tíz óra leforgása alatt, közvetve vagy közvet­lenül, négyszer kapott Sze­ged fórumot pénteken a Kossuthon. E négvből kettő Mocsár Gábor nevéhez fű­ződik. Az ismert szegedi író legfrissebb könyvéről (Ele­itől fogva) Czine Mihály övé, irodalomtörténész vélemé­nyét hallottuk déltájt —^ki ezt elmulasztotta, valamivel hét előtt a 3. músoroh pó­tolhatta, még aznap —, s egy régebbi hangjátékának, a Tliasztólövésnek több mint vidéki Magyarország. Ez­tiz év előtti felvételét is- zel a cirT1ITlei készített ri­meteltek. A Rádiószínház portfüzért F. Álmasi Eva, sorozataban a Szegedről el- aki mindjárt béköszöntojé­szarmazott Bárdos Pal je- ben olyan kérdésköröket vá­gyezte dramaturgként ezt a zolt me|yre jó okkal kelthet Mocsar-opust is, csakúgy, kíváncsiságot: vidéken élni, mint korábban nem egyet alkotni, s hogy mennyire már — hiába no, előfordul- vidéki hazánk is, Európá­hat olyan példa is, hogy szegedi vagy volt írók összetartanak —, s a múzeuminak tűnő felvétel rádiószínház-történeti érde­ban. Azért esett Szegedre a választásuk, mert a szelle­szegedi mi jaVaknak, az irodalom, művészet, tudomány érté­keinek tán legnagyobb vidé­ki őrhelye. A műsorban ...... . megszólalt a színház igaz­kessege lehet, hogy a hang-. gatója. a Tiszatáj főszer­játék egyik szerepét Lati- kesztöje, két fiatal szocioló­novits Zoltán játszotta. költő, újságíró, veevész­„ mérnök. S ami kikerekedett Az Önarckép Temesi Ma- beldle; színes. valóságközeli riáról épp azzal a Pillangó- elemzése e régi keletú. az kisasszonnyal ütközött a 2-es idők folyamán sok átalaku­tévén. amit ő is énekel(het): !ást megért, de napjaink­,,,, , , ban is aktualis problema­nem csodaltam volna, ha nak A vidékiséf; hátrá. maga Temesi is ezt vá- nyait természetesen a vidé­lasztja — saját műsora he- kiek élik meg, a fővárosban lyett. Mert saját műsorát csak regisztrálják. Ez a mű­. ,, .. sor sem vállalkozott többre, feltehetően hallotta mar mjnt tükröt ÍQrtam azok eleget tekercsről, itt meg elé a vidéki értelmiségiek mégiscsak Mirella Freni meg elé, akik a vidéki értelmsé­Domingo dalolt, a karmes- gi létforma gondjaival küsz­ter Karajan, a rendező pe- ködnek (ha küszködnek dig Ponnelle volt. Vagyis egyáltalán, mert azért nem egytől egyig világmárkák, mindenkit nyomaszt az ezelőtti, feledhetetlen sze- akár rejtőzködve is, ünnep gedi „István-nyár", no meg előtt-alatt-után jelen van, persze pár hónappal koráb- am a koreográfia mélysé­ban maga a film, amely, ges ihletettségének végső, láthattuk, az idők folyamán döntő bizonyítékát a szom­bat este adta. Midőn A marseille-i szerződés című meglepően jó krimi után kö­vetkezett a subidubi legbel­ső, ha úgy tetszik, immanens lényege. „Látta-e már Bu­dapestet...? Zenés randevú a fővárossal". Sok év sa­nyarú tapasztalatainak jós­lásai alapján tudom, hogy ilyen cím csak orfeum-idé­zést jelenthet a magyar té­vében, műtermi villódzás­sal és egy-két hosszúcom­bú táncosnővel, továbbá ki­józanodásként Szombathy Gyulával és Straub Dezső­vel, körítésként pedig Mo­narchia-hangulat. szecesszió és omnibusz és schöne alte Zeiten. Most még rosszabb történt. Igazi subidubi-sláge­í-ek csendültek föl, valahon­nan ú2 ősködből. Cserháti Zsuzsa negédeskedte, hogy Hold ragyog a Dunán, de rajtam már ez sem segített. A családom marasztalt, hogy nézzem csak, ott jön a Gregor Jóska, akit én ugyan tényleg szeretek, de amint énekelni kezdte, hogy a vén budai hársfák, békésen sut­tognak, még neki sem tud­tam megbocsátani. Suttogja­nak csaik nyugodtan, nekem ebből akkor is elég volt. ,így végződött számomra a nagy ünnepi subidubi. Ami örök. halhatatlan. Akár mindnyájunk gondnoka, a televízió. Domonkos László hogy többszöri próbál­kozásra sikerült a felvételi, ami másoknak tán azonnal adódik. S talán éppen így nyert csatát: volt tét szá­mára. a bizonyítás, hogy odavaló. Ezért aztán ee*,yik fülem itt, a másik ott. Temesi Mariról megtudtam, hogy Berdál Va­léria mellett mestere volt az ugyancsak szegedi Sinkó György, sőt Pesten az a Kutrucz Eva is, aki hajda­nán a szegedi konzervató­riumban tanított; mostaná­ban pedig (megint nagy név) Takács Paula óráit hallgat­ja, s az egykor híres szop­rán még mindig előénekel neki, hangja intakt maradt. Természetesen szó esett Pa­varoltiról, a tenor feno­ménről, hiszen külföldi ajánlatait mégiscsak annak köszönheti, hogy a mester felfedezte, foglalkozott vele. Pályája egyébként az aka­raterő és ambíció diadala, s ez végső soron a műsor ta­nulsága. Nem egyedi eset aa ilyesmi). S hogy mennyire fővárosi léptékű és szemlé­letű volt a műsor, arra csak egyetlen apró észrevé­tel. A rádióújság szerint F. Almási Éva és Faragó Ju­dit (szerkesztő) készítették, holott az egyszeri hallgató­nak is feltűnhetett: vala­mennyi riport kérdezője fér­fihang. Megérdeklődtem: a balástyai művelődési ház igazgatója, Kiss István fag­gatózott, jó órán ál. Neve azonban lemaradt a stáblis­táról. Minthogy a provincia­lizmusról volt szó, arra gondoltam, éppen ezért tán, mert „csak" balástyai?... Varjú Erika Iskola és társadalom O Az iskola és a társa­dalom kapcsolata hosz­szú történelmi folyamat so­rán alakult ki. Lényegét te­kintve azt jelenti, hogy a mindenkori társadalom alap­vetően meghatározza az is­kolai oktatás tartalmát, szerkezetét és szervezetét, ugyanakkor változó mérték­ben lehetőséget biztosít az oktatásügynek belső kérdé­sei. didaktikája, metodikája kialakulásához, megvalósu­lásához. Az iskola ilyenfor­mán a társadalom adta le­hetőségeknek megfelelően és annak követelményei szellemében tevékenykedik. Munkájának hatékonysága befolyásolja a társadalmi­gazdasági fejlődés fő folya­matait. A mindenkori tár­sadalom lehetőségei, fejlett­ségi szintje meghatározza az oktatás anyagi, társadalmi feltételeinek biztosítását. Az oktatás különböző szintjei a társadalmi törekvéseknek megfelelően kapnak egysé­ges vagy differenciált támo­gatást. Hazánkban a felszabadu­lást megelőzően a társada­lom és az iskola kapcsolatát számos tényező befolyásolta. Hosszabb távra visszatekint­ve a Ratio Educationis 1777­ben éppúgy korát megelőző szinten fogalmazta meg az oktatás feladatait és támo­gatásának programját, mint az 1868-as népoktatási tör­vény vagy az 1883-as közép­iskolai törvény. A társadal­mi-gazdasági valóság nem tette lehetővé e progresszív törekvések megvalósulását. 1919-ben a Tanácsköztársa­ság nagy átfogó oktatási programját a forradalom bu­kása miatt nem lehetett meg­valósítani. A Horthy-korszak oktatásügyét mindenekelőtt az uralkodó osztály érdekei határozták meg. Ennek megfelelően valamelyest bővült qépoktatás, a kö­zép- és felsőoktatás funk­cióját elsősorban az „úri középosztály'! nevelésének programja határozta meg. Az más kérdés, hogy a jó­nevű iskolákban, egyeteme­ken. főiskolákon végzett szakemberek jelentős része nem vált a Horthy-rendszer feltétlen kiszolgálójává, sőt közülük a nagy többség a felszabadulást követően a népi demokrácia alkotó ér­telmiségeként tevékenyke­dett A felszabadulást követően alapvető változások követ­keztek be az iskola és a tár­• A cikksorozat a szerzőnek a TIT XXIII. Pedagógiai Nyári Egyetemén elhangzott előadá­sa alapján készült. sadalom viszonyában. Az ál­talános iskola megteremtése, az iskolák államosítása, a középfokú oktatás tömegessé fejlesztése, a munkás-paraszt felnőttek, illetve gyermekeik tanulásának megkülönböz­tetett támogatása egy új alapokon fejlődő demokra­tikus iskolaügy feltételeit teremtette meg. Az iskola és a társadalom kapcsolatának új vonásait kutatva elsősorban az utóbbi másfél évtized, illetve nap­jaink tendenciájával kívá­nunk foglalkozni. 1972-ben az MSZMP Központi Bizott­sága fontos hangsúlyokat fogalmazott meg az oktatás­ügy egyes területeinek meg­különböztetett támogatása érdekében. A dokumentum kiemelt fontosságúnak tar­totta az óvoda és az általá­nos iskola, valamint a szak­munkásképzés helyzetének, feltételeinek javítását. Ez a megkülönböztetés fontos tár­sadalmi-gazdasági okok miatt vált szükségessé. A teljes foglalkoztatottság megterem­tése, illetve a demográfiai változások keretében a gyermeklétszám korábbinál ütemesebb emelkedése, vala­mint az esélykülönbségek csökkentésének időbeni meg­kezdése mindenekelőtt az óvodai, illetve az általános iskolai és különösen az alsó tagosaiban a napközis ellá­tás fejlesztését tette szüksé­gessé. A társadalom vezető osztályának ifjúsági után­pótlását adó szakmunkás­képzés mind politikai, mind gazdasági szemponból meg­különböztetett jelentőséget kapott. Nézzük meg vázlatosan, mi történt az egyes oktatási­nevelési szinteken az el­múlt másfél évtizedben és melyek azok a tendenciák, amelyek az iskola és a tár­sadalom kapcsolatának mai és holnapi elemeiben várha­tóan újszerűen jelentkeznék! Az iskola és a társadalom kapcsolatát vizsgálva megál­lapítható, hogy az óvodai el­látottságot tekintve mind a mennyiségi, mind a minő­ségi feltételek gyors ütem­ben fejlődtek. Mostanára megoldódtak az ellátás alap­vető gondjai. Ebben szere­pet játszottak az állami és társadalmi erőfeszítések épp­úgy, mint a demográfiai helyzet ismert alakulása. Ma az óvodai ellátottságot a nemzetközi élvonalnak meg­felelő szinten tudjuk biz­tosítani, természetesen nem gondok és nehézségek nél­kül. A jövőt illetően itt a fő hangsúly a minőségre te­hető. De jelentkeznek meny­nyiségi társadalmi igények is, nevezetesen a társadalom perifériáján élő szülők nagy létszámot kitevő gyermekei­nek óvodai ellátása és tár­sadalmi hátrányuk csökken­tésének megkezdése. A kö­vetkező években jelentős erőfeszítéseket lehet tenni annak érdekében, hogy fel­készüljünk egy várható és már kiszámítható ismételt létszámnövekedésre. Az elmúlt másfél évtized­ben lényegesen javultak a feltételek az általános is­kolai ellátás területén, an­nak ellenére, hogy még ha­tást gyakorolt az iskolákra a demográfiai csúcs, amely 1987-ben tetőzik, majd, utá­na létszámcsökkenés várha­tó. Széles körű volt a társa­dalmi összefogás, amely az iskolabővítés, a tornaterem­és sportudvarépítés terüle­tén éppúgy megnyilvánult, mint a szabadidős-feltételek javításában. Lényegesen ja­vult a pedagógus ellátott­ság is. A jövőt illetően a városok mellett a községek ellátott­sága is növekvő figyelmet kap a fejlesztési elgondolá­sokban. Ahol indokolt és lehetséges, biztosítani kell az óvodai és általános isko­lai alsó tagozatos ellását és a körzetesítések továbbfej­lesztésénél is figyelemmel kell lenni a községek lakos­ságmegtartó szerepének ja­vítására. Ebben a helyzetben foglalkoznunk kell a pálya­irányító munkában is a köz­ségek igény szerinti mun­kaerőhelyzetének megfelelő fejlesztésével. Az általános iskolával kapcsolatos elvárá­sok sorában tovább növek­szik az esélykülönbségek, csökkentésének elősegítése. Ez természetesen széles körű tarsadalmi program és nem egyedül az iskola ügye, mégis figyelembe kell ven­nünk azt a kedvezőtlen té­nyezőt, hogy a tankötele­zettségi törvény teljesítésé­-rek hosszú ideig emelkedő tendenciája megtorpant, sót visszaesés következett be. Nagv tartalékai vannak gz általános iskoláknak a tekin­tetben is. hogy a végzett tanulók mind nagyobb ré­szét tegyék alkalmassá a középfokú tanulásra. A fel­tételek várhatóan kedveznek d minőségi fejlődésnek. A már említett fejlesztési programok lehetővé teszik az egész napos foglalkozta­tás általánossá válását az alsó tagozaton, és a felső ta­gozat feszültségeinek diffe­renciált feloldását. Koncz János (Folytatjuk.) Mikroelektronikai egyezmény Hétfőn az Ipari Miniszté- ipari miniszter és Félix riumban magyar és NDK- Meier, az NDK elektrotech­beli ipari vezetők tárgyalá- nikai és elektronikai minisz­sokat folytattak az elektro- tere aláírta a két ország kö­nikai együttműködés kiszé- zötti 1986—90. közötti évek­lesitéséről. A tárgyalások be- re érvényes új mikroelektro­fejeztével Kapolyi László nikai tárcaközi egyezményt. Elhunyt Takács Untai Bár tudtuk, súlyos beteg, napról napra nehezebben birkózik a kórral, mégis vá­ratlanul érkezett a megdöb­bentő hír: meghalt Takács Tóni. Szeretettel becézte így majd az egész vájros dr. Ta­kács Antalt, a Szegedi Víz­művek és Fürdők igazgató­ját. Az egyik legjobban dolgo­zó tanácsi vállalat irányító­ja igazi jó vezető, a városért dolgozó, mindig segítőkéss ember volt, akit munkatár­sai éppúgy szerettek és be­csültok, mint a vele hivata­los kapcsolatban nem levők. Szegeden született 59 esz­tendővel ezelőtt munkás csa­ládban. A vegyipari techni­kum elvégzése után a szege­di egyetem jogi karára járt, miközben dolgozott az egye­tem gazdasági hivatalában. Jogi diplomája megszerzése után a szakipari építőipari vállalatnál, majd az újsze­ged i kender- és lenszövő vállalatnál tevékenykedett. A Szegedi Viz- és Csatornamű Vállalat igazgatója lett 1968­ban, majd 3 esztendővel ké­sőbb a vízművek és fürdők összevonása után a Szegedi Vízművek és Fürdők Válla­lat igazgatója volt haláláig. Kiemelkedő gazdasági, po­litikai munkájáért és szám­talan társadalmi tevékeny­ségéért megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatni, a Honvédelmi Érdemérmet, a Haza Szolgálatáért Érdem­rend ezüst fokozatát, a Víz­gazdálkodás Kiváló Dolgozó­ja címet 3 alkalommal, a Ki­váló Újító emlékplakettel kétszer és ötször a vállalat Kiváló Dolgozója kitüntetést. Ciklonkutatás A moszkvai terület felett sűrű, sötét felhők gyülekez­tek, ezért egyetlen repülő­gep sem kapott felszállási engedélyt. Pontosabban egy „Ciklon" feliratú IL—18-as gép megkapta az engedélyt. A gép fedélzetén a légkör felhősödési, termodinamikai cs rádiólokációs paramétere­it mérő speciális meteoroló­giai készülékrendszer ke­rült elhelyezésre; olyan re­pülőgép-laboratórium, amely képletesen szólva keresi a ciklont. A légkör távolsági kutatási módszereinek és eszközeinek fejlődése ellenére a repülő­gép-laboratórium továbbra is megőrizte vezető helyét a légkör kutatásában, a légko­ri adatok gyűjtésében. Az egyik problémakör a felhők­ben lezajló folyamatok ta­nulmányozása, amely külö­nöson fontos olyan népgaz­dasági ágazatok megoldásá­hoz, mint például a csapa­dékszabályozás, ¡Ez jelente­né a terméshozam növeke­dését, az ipari központok le­lett a csapadékmennyiség csökkentését és végül adott helyen, adott időben a jó idő biztosítását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom