Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-20 / 196. szám
47 Szerda, 1986. augusztus 20. MAGAZIN Hatrongyos Ha hiszi a kedves olvasó, ha nem, ez volt a 18. század elején a Dóm tér neve. ilyen nevű határ-, falu- vagy városrészek másutt is voltak, sőt vannak is. A régi szegedi határban Ásotthalomtól nyugatra, a gátsori iskola tájékának neveként élt. Ezt a Tömörkény ihletését őrző regényében a később filmrendezőként ismert Lakatos Vince örökítette meg (Hatrongyos, 1943). Megtalálható Sándorfalvától keletre szántó meg legelő neveként. Makótól északkeletre. Békéssámson határában ugyancsak szántó neve. Hódmezővásárhelyen a makói határ mellett szintén így hívnak egy dűlőt. De messzebb, Szabolcs-Szatmár megye nagykállói járásában is külterületi lakott helyként ismeretes. Mit jelént a név? A hat, bár nem tartozik a mágikus számok (3, 7, 9) közé, a nép szemléletében a soknak szinonimája. Ha valakiről azt mondják, nincs párja hat faluban, azt jelenti, sok faluban sincs. Azt a helyet nevezték tehát Hatrongyosnak, ahol sok nincsetlen, szegény ember élt; ahol a föld olyan nyomorúságos volt, hogy csak a máshonnan kiszorultak, elesettek húzták meg rajta magukat. Joseph Comet vázlata Ilyen volt a török alul fölszabadult Szegednek a Dömötör-templom körüli része. Amikor Nádasdy László csanádi püspök jezsuitákat akart a Városba telepíteni, rendházul és iskolául helyet kért nekik az udvari kamarától. Joseph Comet szegedi kamarai prefektus ezzel kapcsolatban tervrajzot küldött föl az udvari kamarához. Német nyelvű levelét és rajzát közölte Reizner János várostörténeti művének negyedik kötetében. okmánytárában. A tér közepén a Dömötör-templom látható. Ez, bár már 1702-ben a csanádi püspök székesegyházául jelölték ki, ekkor tető nélkül, romokban hevert, és raktárként szolgált az egyházi tizedből begyűlt gabona tárolására. Istentiszteletet a mellette levő. Szűz Mária tiszteletére szentelt, 1501-ben épült kápolnában tartottak. A templom körül temető (cinterem) volt: az itteni temetkezések csak a templom újjáépítésével párhuzamosan, 1725 táján szűntek meg, bár elvétve még Mária Terézia 1769. évi tiltó rendelete után is temettek MtHh^ttgMrr azönoze spsx's jog Miféle épületek vették körül a templomot és a temetőt? A Tisza felé eső részen állott az élelmezési tiszt lakása. Ezt Nádasdy püspök elődje, Dolny István 1702-ben székhelyül megkapta a kamarától, és Nádasdy is igényt tartott rá. Ő azonban nem kapta meg, mert az udvari kamara szerint a határ közelsége és az őrség nagy száma miatt erre a várparancsnokságnak szüksége volt. Dolny idejében három lakható szoba volt ebben a házban. 1711-ben élelmezési tisztek, kenyérkiosztók és pintérek laktak benne, később egy tiszt és hatvan közlegény szállása volt. A templom mellett, a tér délkeleti sarkán (a mai Rerrich tér és a Bolyai Intézet táján) L alakban lisztraktárak húzódtak meg, de ekkor már beomlottak, csak a déli szárnya marad ép; 1709—10-ben ezt pestises kórházul (lazarétum volt a neve) használták. Az Oskola (akkor még Fő) utca felőli oldalon sütőműhely volt, régi kemencékkel. A mai Somogyi utcai oldalon az élelmezési felügyelő kertje, mellette a pékek lakása és működő kemencéje, s ez utóbbi mellett volt még egy kisebb épület a liszteshordók őrzésére. (Ezeket a hordókat csinálták az említett pintérek, azaz kádárok.) A piaristák letelepedése A Nádasdy támogatta jezsuiták helyett a Város 1720-ban piaristákat telepített le a Dömötör-templomban folytatandó lelkipásztorkodás és iskolaalapítás végett. Számukra a tér délkeleti sarkán az L alakú, roskadozó hajdani lisztraktárt és kórházat adta rendházul, iskolának pedig az Oskolai utcai fronton levő sütőmühelyt. Az iskolát 1721 őszén nyitották meg, a templom újjáépítéséhez 1725ben fogtak, és 1749-ben fejezték be. Ekkor rendezték a templom környékét, s ekkor bontották le az 1711-i vázlatrajzon szereplő romos épületeket, utat nyitottak a templom körüli temetőn. A korábbi állapotra jellemző, hogy a piarista atyák 1722 ben sür gették a tanácsot, ígéretének megfelelően építsen nekik új hajlékot, avagy — tették föl a kérdést — „itt a békák között rothadjunk?" A Templom tér Móra Ferenc 1933-ban Templom téri víziók című tárcájában a Dömötörtemplom környékét, a Hatrongyost, így írta le: „A tér nagyobb — a Rozália-kápolna még akkor a Boldogasszony utcája elején ált, a mai DMKE-palota helyén — de üres és kietlen. Délről és nyugatról apró házak oromfalai szegik be, de a mai piarista ház és a honvédpavilon helyén, a Tisza Lajos körút végén pákászoknak való mocsár terpeszkedik, békás és sásliliomos." A mai viszonyokra alkalmazva ezt a leírást, így ismétlem meg: A Lechner téren megnagyobbítva újjáépített Rozáliakápolna a mostani Rákóczi-szobor táján állott 1928-ig. Előtte pedig, 1704-től a Vizig (1879) a mostani Irinyi kollégium helyén. Amit Móra piarista háznak emleget, a Bolyai Intézetnek az Aradi vértanúk terére és a Lenin körútra nyíló épülete. A honvédpavilon ma az orvosegyetem gazdasági hivatalának ad helyet. A Dömötör-templom helye a mai Dóm téren Móra igy folytatta: „A templomtól keletre xenodochion áll: a görög szó ez esetben nem vendégfogadót jelent, hanem kórházat. Ahol mosta gyermekklinika emelkedik, ott akkor is gyógyítottak, de beteg katonákat. " Azután tovább: „Észak felé, a Nemzeti Oskolán túl a sánc, a patánk zárta el a katonák várát a polgárok városától. A palánk árka a mostani püspöki palota helyén kanyarodott el a Kelemen utcából és Zrínyi utcából a Tisza felé. Az apró házacskák sorának a neve, amellyel kisérték, Árkon utca volt." 1733-ban a Város az emiitett katonakórházból alakított át rendházat a tanítórend számára, s ezt 1779-ben a Révai utca folytatásában kibővítette. 1811-ben a rendháznak a régi, a Templom térre néző részét fölújították. 1793-ban fölépült a gimnázium új épülete az Oskola utca vonalában. Amikor a még újabb iskolaépületet (a mostani Bolyai Intézetét) 1886ban — most száz esztendeje — emelték, a korábbi főgimnáziumba hivatalok költöztek. A század elején, 1902-ben, Móra Ferenc Szegedre érkezve ilyennek látta á Templom teret: „A kedves barokk templom, amelynek tornyá' ban írástudóktól föl nem jegyezve aludt az Árpád-kori kis torony; előtte, a nagyajtóval szemben, a terecske közepén a régi Szentháromság-szobor, s tőle délre, a Templom tér és a Gizelta tér határán a Rozália-kápolna. A templom keleti oldalához hozzáragasztva egy omlatag, kis sárga ház, a Városi Zenede, amely tje a szelek is bejártak orgonálni; a nyugati oldalon kapaszkodott bele a plébánia, ez is emeletes, sárga ház, rosszul záródó ablakokkal, amelyek sokat fájdították a városi tanács fejét; ennek folytatása volt az Iskola utca felé a piaristák régi iskolája, a hajdani Nemzeti Oskola, a század elején már a megváltó csákányokra váró tisztes omladék. Körül a nagy vizet kiállt ódon házak, köztük az egyetlen sivár az Ipartestületé, középen a háromszögletű kis tér, régi német városkák hangulatával." A Dóm tér Hatrongyosból Templom tér, a Templom térből a húszas években Dóm tér lett. Előbb csak a Fogadalmi templom nőtt ki a földből; egy évtizedig még megtűrte maga mellett az öreg Dömötör-templomot, végül fölfalta. Még jó, hogy az Alföld legrégibb műemléke, a Dömötör-torony hírmondóul megmaradt. Rerrich Béla terve szerint megszületett az árkádsor, mögötte egyetemi és egyházi intézményekkel. Móricz Zsigmond már 1930 szeptemberében eljött megnézni. „Sétálok tovább — írta -beszámolóját a Nyugatban —, s egyszerre csak váratlanul, egy furcsa, meglepő, különös kép: a Szent Márk téren találom magamat. Ennél váratlanabbat egy magyar vidéki városban nem lehet elképzelni. Ott áll egy hatalmas, téglából s fehér kőből épített templom, s előtte nagy, fekete tér. Komor, fekete palota zárja be a másik három oldalról a teret, feketére égetett téglából, a piaca is fekete tégla. Olyan .az egész, mintha hatszáz évvel ezelőtt építette volna egy gazdag s ha-, talmas fekete város, amelynek a hajói bejárják a messze Keletet. A templom stílusa is valami olyan. Román elemek, zord oszlopok. Minden oszlop tüntetően más." ' Végigsétált a Nemzeti Emlékcsarnok szobrai előtt: „mennyi nagyszerű embere van a magyaf kultúrának " t- szűrte le tanulságul. „Ilyet aztán aligha tud mutatni a mai Európa. Legfeljebb Amerika... Mindenesetre rendkívüli ötlet s rendkívüli energia hozta létre^zt a csodavárat a magyar tudománynak." Nem lett volna Móricz Zsigmond hű önmagához, ha közben föl nem vetné: „ Vajon mennyibe került ez az építkezés?" S Pest felé utaztában útitársával azon tépelődik, hogy a Városnak hetvenezer holdja van kisbérlök kezén, s a gazdasági válság közepette tízezer család él kétségbeesve és nyomorban a szegedi tanyavilágban... Igaza volt, sérelme mégis a múlté már. A görög szobrászat remekeiben gyönyörködve sem jut eszünkbe, hogy a rabszolgaságon nyugodoy a jólét, amelyen ez a művészet kivirágozhatott. Nemzedékek véréből, verejtékéből született a Dóm tér is, eléinte idegen testként a Víz előtti és a Víz utáni környezetben, később megszoktuk, elfogadtuk, adottságait kiaknáztuk, megszerettük. A velencei Szent Márk térrel nemcsak Móricz, hanem 1935-ben az itt operáját vezénylő Pietro Mascagni is hasonlította. A párhuzam méreteik azonos-, ságánál fogva is kézenfekvő. Szemléletünket ma Bálint Sándorra1 így fogalmazhatjuk meg: „A tér így is hazánknak páratlan építészeti kompozíciója, amelyet archaikus és modern elemek tesznek változatossá, egyetemessé. " „Nincs az országban térség, amely az emberi reprezentáció készségét és szándékát, kollektív-monumentális igényét annyira kifejezné, mint e páratlan téregyüttes." PÉTER LÁSZLÓ ^ I, » // AV ' V ví \1 f£S . V. V ^V'^1 ¿A • Av lip) V \ s m MOHÁCSI REGÖS FERENC RAJZA* RATKÓ JÓZSEF « Történelem Mindennap ünnep, fordülÖ, születésnap, ha Iá Inc/p. Ünnepe lelket földúló születésnek, halálnak. Hétfőn múlt ezer éve, hogy térdre esett az ország, siratni, elsiratni rossz papokra bízta sorsát. Csütörtökön, körülbelül hét-nyolcszáz éve ennek, mellének tatár-nyíl szegült, s kihalt a fele nemzet. És hogy gazdatlan ne legyen király nélkül az árva, kiadta a történelem művelni — harmadába. S a halál ügyes gazda volt — megkoronázta Dózsát, munka közben himnuszt dajoll, taposott őszirózsát. : JÍ-. !<iűis? Lépes György, rongy Szapolyai, Haynau, Tisza István, Horthy, pióca Prónay voll ill a botosispán. Halálos centenárium > a szita-szita péntek. Tüdőt, lelket köptek falun tizezer jó cselédek. Szombaton másfélmillió koldus tengerre szállá. Fölbúgott, indult a hajó a Föld túloldalára. Csomagot leslünk, híreket: asszonynép várta jöttük. Óriás sírhatnok, hegyek púpozódlak fölöttük. S mindennap ezernyi halott, és tíz- és százezernyi, míg leltünk egy vasárnapot gyászolni, ünnepelni. De újra kezdődött a hét. Földet és pofont adlak, gázolták növekvő hitét a munkásnak, parasztnak. A földbe ember vettetett, vérben csávázott holt mag, — Szabadság, müveid földedet, s teremnek majd e holtuk..