Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-16 / 193. szám

lO Y I Co VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 76. évfolyam, 193. szám 1986. augusztus 16., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi clJíizetési díj: 43 forint Ám: 2.20 forint Az aszály ellen nincs (más) orvosság Ahol tehetik - öntöznek A földrajzi és időjárási vi­szonyokat ha megváltoztatni nem is lehet, de alkalmaz­kodni, számunkra kedvezőb­bé alakítani azért nem re­ménytelen. A korszerű me­zőgazdaság mércéje épp a tu­datos beavatkozás mélysége és nagyságrendje. Hazánk szeszélyes csapa­dékeloszlása egy éven belül kétféle gondot is okozhat. Míg évekig a belvíz miatti termeléskiesés volt döntő, az utóbbi három évben az aszály okozta károk a jellem­zőek. A talaj vízháztartásá­nak javítására, a belvíz el­vezetésére tett intézkedések, a megyénkben befejezéséhez közeledő térségi meliorációs program súlyos milliárdokba került ugyan, de minden­képp ez az egyedüli hatásos és megbízható mód. A víz visszaduzzasztására, a talajnedvesítésre alkalmas kettős hasznosítású drénezett területek csapadékszegény időjárás esetén is biztos ter­melési alapot nyújtanak. Ez azonban még nem elegendő, az öntözésfejlesztésben is legalább ekkora utat kell megtennünk. Megyénk ren­delkezik hosszú távú. össze­hangolt öntözésfejlesztési koncepcióval. A megvalósu­lás üteme azonban összefügg gazdasági lehetőségeinkkel. A majdan rendelkezésre álló központi támogatás milliárd­jai mellett mezőgazdasági nagyüzemeinknek is sokat kell áldoznia erre a célra. Ahhoz, hogy élni tudjanak az öntözés lehetőségével költséges berendezések meg­vásárlásához kell erőt, vagy­is pénzt gyűjteni. S ez nem megy másként, mint a ma­gas színvonalú, takarékos gazdálkodás révén. Senki sem gondolhatja, hogy ez könnyű feladat. A helyi kezdeményezések, az öntözőfejlesztési pályáza­tok eredményeként jelenleg megyénkben 23 ezer hektá­ron biztosítottak az öntözés feltételei. Ezt a lehetőséget a július—augusztusi tikkasz­tó hőségben szinte minde­nütt kihasználják. Ez nem azt jelenti, hogy ekkora te­rületet tudnak azonos idő­pontban vízzel ellátni. A be­rendezéseket folyamatosan telepítik át, egy-egy 60 mil­liméternyi áztató „műeső" után. A hivatalos statiszti­kák 18 napos fordulókat vesznek számításba, a gya­Lázár Mihály felvétele Bauer-berendezéssel öntözik"*a fűszerpaprikát Tisza—Maros Szög Tsz-ben a szóregi korlat azonban ettől eltérő, mert például a kertészeti nö­vények. s különösen a pap­rika sűrűbben kívánja a nedvességet, mint a kukori­ca. Egy üzemi szakember szerint egy hektár öntözési költsége 3 ezer forintra rúg, s meg kell fontolni, hogy melyik növény tudja ezt többlettermésével ellensú­lyozni. Az idén is történt előrelé­pés. Csengelén az Aranyho­mok Tsz-ben még az idén elkészül egy talajvíztározó. Ebből és csőkutakból száz hektárnyi paradicsom, pap­rika- és uborkaterület kap­hat biztos vízutánpótlást. A rúzsai Népszabadság Tsz-ben a modellként szolgáló első homoki víztározó után — amely biztató tapasztalatok­kal szolgált — most készül a második „vizes medence". A szatymazi Finn—Magyar Barátság Tsz-ben 7 turbó­mat öntözőberendezés műkö­dik, a szükséges vizet a Fe­hér-tói halgazdaságon ke­resztül a Tiszából nyerik. A korábbi 162 hektárnyi terü­let az idén 62 hektárral bő­vült. Így most már a prita­minpaprika mellett a má­sodvetésű silókukorica is víz­hez jut. A fold alatti mű­anyagcső-hálózat 3 millió fo­rintba került, s ehhez ötven százalékos állami támogatást vettek igénybe. A hagyományos, sok kézi­munkát igénylő rendszereket folyamatosan váltják fel a korszerű helyváltoztató, „ön­járó" berendezések. A leg­elterjedtebb az osztrák Ba­uer Rain Star, amelyet je­lenleg 3200 hektáron hasz­nálnak. Ezenkívül egy újabb típust, a Lineár Sistmet is bemutatják a szegvári Pus­kin Tsz-ben. Tavaly óta a jugoszláv Sever Ranger line­áris berendezés is mintaként szolgál a Makói Lenin Tsz­ben. A szentesi Május 1. szövetkezetben az izraeli Naan-típusú csepegtető öntő. zést próbálgatják. Ezek a korszerű rendszerek a többi gazdaság számára is minta­ként szolgálnak, s a beszer­zésüknek az öntözési lehető­ségeken kívül nincs más akadálya, mint az adott té­esz pénzügyi helyzete. T. Sz. I. Húsipari fejlesztések Több húsipari üzemben re­konstrukciós programot haj­tanak végre: a fejlesztések­től a minőség további javu­lását várják, és azt, hogy növekszik a külföldön is ér­tékesíthető termékek aránya és mennyisége. Az üzemek­ben egyfelől alapvetően fon­tos részlegeket alakítanak ki, például vágócsarnokokat, másfelől a technológia ed­dig hiányos pontjain új, mo­dern gépeket, berendezése­ket szerelnek fel, javítva ez­zel a technológiai sorok ha-' tékonyságát. A Szegedi Szalámigyár és Húskombinát Maros utcai átalakított szalámiüzeme már termel, ám ezzel nem ért vé­get a rekonstrukció: korsze­rűsítik, bővítik a sertés- és marhavágó csarnokot. Fo­lyamatban van az új bél­üzem építése, amely a ter­mészetes alapanyagok magas színvonalú feldolgozását te­szi lehetővé. A Szabolcs­Szatmár Megyei Állatforgal­mi és Húsipari Vállalatnál, Nyíregyházán a feldolgozó­üzem rekonstrukciójához lát­tak hozzá, ennek révén ja­víthatják az ellátást a hús­készítményekből. Gyöngyö­sön 1000 tonna befogadóké­pességű fagyasztó-tároló épült fel, az üzemekben korszerűsítették a húsok bontását és csomagolását is, megfelelve ezzel az export­igényeknek. A Gyulai Hús­kombinátban átépítették a sertésvágó csarnokot, nagy teljesítményű gépeket szerel­tek fel egyebek között a ne­héz fizikai munka helyette­sítésére. A zalaegerszegi vá­gócsarnok felújítása szintén befejeződött. Nagykanizsán az úgynevezett gyorsérlelésű szalámigyártási technológia bevezetése ad munkát a szak­embereknek. A Budapesti" Hús-nagykereskedelmi Vál­lalatnál elkészült a húsbon­tó üzemrész és a hozzákap­csolódó hűtő-tárolótér. Megvannak már a tervdo­kumentációk a jövő évi fej­lesztéshez is, és sokfelé hoz­záláttak a munkák előkészí­téséhez. Szolnokon rövide­sen megkezdik az évi 1000 tonna kapacitású üzem ki­vitelezését. Itt gyártják majd a csikós- és teaszalá­mit, valamint a kunsági pá­ros kolbászt! Mezőgazdasági dolgozókat tüntettek ki Tegnap, pénteken délután, Űjszegeden a Csongrád Me­gyei Tanács Oktatási és To­vábbképzési Intézetében a mezőgazdaságban kiemelke­dően dolgozók részvételével bensőséges hangulatú össze­jövetelen emlékeztek meg augusztus 20-ról, az új ke­nyér ünnepéről. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa több évtize­des munkája elismeréséül Kiss Jánost, az Eperjesi Ifjú Gárda Tsz nyugalmazott ter­melési elnökhelyettesét a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben ré­szesítette. Galgóczky Mi­hályné, a Csanádpalotai Sza­badság Tsz nyugalmazott közgazdasági elnökhelyette­se a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta. Szocialista alkotmányunk 37. évfordulója alkalmából a Munka Érdemrend ezüst fo­kozata kitüntetésben része­sült Bodó Antal, a Szegedi Tisza—Maros Szög Tsz trak­torvezetője; Csepregi József, a Csongrádi Vörös Csillag Tsz traktorosa; Juhász Imre, a Mártélyi Füret Sándor Tsz növénytermesztője, Makács Lajos, a Pitvarosi Felszaba­dulás Tsz traktorvezetője; Marton Imre, a Hódmezővá­sárhelyi Vörös Csillag Tsz gépkezelője; Márton Sándor, a Makói Lenin Tsz anyagbe­szerzője; Ormándi László, a Tömörkényi Alkotmány TSz traktorosa; és Sisák András, a Deszki Maros Tsz gépsze­relője. Eredményes munkája elis­meréséül a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Ki­váló Munkáért kitüntetésben részesítette a szegedi és a környékbeli szövetkezetek dolgozói közül Ábrahám Szilvesztert, a Szegedi Üj Élet Tsz asztalosát; Bende Imrét, a Röszkei Kossuth Tsz tej házkezelőjét; Berta Antalt, a Balástyai Rákóczi Tsz mezőőrét; Deák Feren­cet, a Rúzsai Népszabadság Tsz brigád vezetőjét; Dobó Jenőt, a Mórahalmi Homok­kultúra Szakszövetkezet kő­művesét; Elekes Lászlónét, a Szegedi Üj Élet Tsz ügyinté­zőjét; Faggyas Antalt, a Deszki Maros Tsz erőgép­vezetőjét; Hajdú Imrét, a Mórahalmi Homokkultúra Szakszövetkezet állatte­nyésztőjét és Horváth János jogtanácsost; Jakus Józsefet, az Öttömösi Magyar László Tsz növénytermesztőjét; Kál­mán Mihályt, a Zsombói Gyümölcsös Szakszövetke­zet gépkocsivezetőjét; Kiri Mihályt, a Rúzsai Népsza­badság Tsz erőgépvezetőjét; Márki Imre Józsefet, a Desz­ki Maros Tsz műhelyvezető­jét; Márta Ferencet, a For­ráskúti Haladás Tsz erőgép­vezetőjét; Márta Szilvesztert, a Szegedi Rákóczi Tsz ház­táji felvásárlóját; Papp Fe­rencet, a Balástyai Móra Fe­renc Tsz esztergályosát; Rozsnyai Gézát, a Domaszé­ki Szőlőfürt Szakszövetkezet portását; Somodi Jánost, a Sándorfalvi Magyar—Len­gyel Barátság T6Z termelési elnökhelyettesét; Sugár La­jost, a Balástyai Alkotmány Tsz gépszerelőjcí; Sutus Fe­rencet, a Rúzsai Népszabad­ság Tsz traktorosát; Szalma Jánost, a Városellátó Közös Vállalat betanított munká­sát; Széli Zoltánt, az Ásott­halmi Felszabadulj Tsz erőgépvezetőjét; Szilágyi Gyulát, a Röszkei Kossuth Tsz vezető könyvelőjét; Tóth Lászlót, a Sándorfalvi Ma­gyar—Lengyel Barátság Tsz traktorosát; Vajda Jánost, a Forráskúti Haladás Tsz fö­ágazat-vezetőjét; Vámos Jó­zsefet, a Szatymazi Finn— Magyar Barátság Tsz mű­hely dolgozóját; Varga Illés­nét, a Domaszéki Szőlőfürt Szakszövetkezet főkönyvelő­helyettesét; Virág Jánost, a Szegedi József Attila Tsz erőgépvezetőjét. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa Kiváló Termelőszövetkezeti Mun­káért kitüntetettjei: Balázsik Mihályné, a téeszszövetség főellenőre; Martonosi István, az Asotthalmi Felszabadulás Tsz erőgépvezetője és Ven­kei Terézia, a Teszöv fő­munkatársa. Budapesten, a SZOT köz­ponti ünnepségén tegnap, pénteken Juhász József, a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsa kulturális és agitációs propaganda bizott­ságának vezetője a Szocia­lista Kultúráért kitüntetést vette át megyénkből. Bemutatták a Toscát a szabadtéri játékokon A szegedi játékok történetében először csendültek föl Puc­cini Toscájának dallamai. A tegnap esti, nagy érdeklődés­sel várt és kísért premieren Forray Gábor díszleteiben, Ge­lencsér Eta jelmezeivel, Békés András rendezésében került dómszínpadra a produkció. Sardou drámája nyomán Illica és Giacosa szövegét Oberfrank Géza fordította, s ugyan­csak a szegedi fő-zeneigazgató vezényelte az előadást. A címszerepben új dívát avatott a közönség, a fiatal Dénes Zsuzsanna személyében, de először énekelt itt a külföldi, nyugat-németországi szerződésben álló B. Nagy János is, Cavaradossi megformáló ja. Scarpiaként is ismert hazai énekművész, Miller Lajos lépett föl. A vezető hármas part­nerei szegedi operaénekesek voltak: Szakály Péter (Ange­lotti), Kenessey Gábor (Sekrestyés), Juhász József (Spolet­ta). Egri László (Sciarrone), Huszár Ferenc (Börtönőr) és Vajda Júlia (Pásztorfiú). Képünkön: a Te Deum jelenete, előtér ben Scarpiával, Miller Lajossal Nagy László felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom