Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-01 / 180. szám

fyUlGO VELAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 76. évfolyam, 180. szám 1986. augusztus 1., péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint A forint születésnapján C sorok írója nem tud " visszaemlékezéseket közölni arról, hogy milyen pártközi megbeszéléseken vett részt, amelyeken a háború sújtotta ország újjáépítésének módszereiről vitatkoztak, nem ült Rákosi vagy Gerő jobbján, szemben Nagy Ferenccel vagy Szakasits Árpáddafl, nem nyilvánított véleményt, nem terjesztett elő javaslatot, nem tárgyalt kedvező kölcsönökröt külföldi kormányokkal, hazai vagy idegen tőkésekkel, így tehát nincsen abban a helyzetben, hogy az akkori időknek arról a jelentőségteljes fordulatáról személyes tapasztalatok alapján számot adjon és saját magatartásának mostani igazolására rámutasson, hogy ö már akkor... és ezek már akkor. . és ha rá hallgatnak... E sorok írója alig huszonnyolc évesen — .már öt munkaszolgálatban és partizánháborúban eltöltött év után — családja jó részének pusztulását siratva, kis közkatonaként vállalt állami szolgálatot. Kommunista meggyőződése, feltétlen hite é= bizalma a pártban és természetesen a vezetőkben, volt az , induló tőkéje" a sovány szakmai képzettségen túl. Nem támogatta ifjúsági törvény, nem várt és nem is várhatott lakást és egyéb földi jókat az akkori ifjúsági szövetségtől. nem hangoztatott „követeléseket" és ha akkor valaki megjósolja neki, hogy negyven év múlva visszavonult vezetőként ír majd történelmünk legnagyobb inflációjáról és a forint várva várt születéséről, nagyon meglepődött volna. Az akkori világot, eseményeket alulnézetben volt alkalmam szemlélni, annyi más társammal együtt. A bérből és fizetésből élők körébe tartoztam és én is a saját bőrömön éreztem a magyara inflációt, amely ¡világrekordot jelentett a pénzromlások elég gazdag történetében. Fizetésünk elolvadt a kezünkben. A végén már nem ÍJ havonként, hanem kéthetenként kaptuk kézhez a „millpengők" és „bilipengők" millió-billió maréknyi céduláit, és akkori millióinkkal nem telkekre, volvókra, mercikre alkudoztunk, hanem rohantunk a piacra, a boltokba — krumpliért, zsírért, lisztért, cukorért, ruházati cikkekre — kabátra vagy akár öltönyre — gondolni sem lehetett. így aztán esztelen költekezésre adtam fejemet, az egyik fizetési nap délutánján kedves szőke kolléganőmmel beültem u Jókai Vendéglőbe egy liter borra, kétheti segédelőadói fizetés bankói duzzasztották a tárcámat. A meglepetés a fizetéskor ért. Kétheti munkám milliós vagy ekkor talán már milliárdos nagyságrendű bére sem volt elég a ceh ¡kiegyenlítésére, s így a töltőtollamat is zálogba kellett adnom a zord főpincérnek. így mulatott akkor egy magyar úr. Ez a derűs epizód azonban nem takarhatja el sem az akkori fiatal, sem a mostani visszaemlékező szeme elől az infláció pusztító hatását, milliók éhezését, nélkülözését. A szó szoros értelmében az egész ország fellélegzett, és visszatért a jobb éietbe vetett bizalma, amikor megjelent a forint, de nemcsak a forint, hanem az áru is, amit forintért és fillérekért lehetett megvásárolni. Fokozatosan eltűnt a létbizonytalanság, a fizetéssel már lehetett gazdálkodni, beosztani, takarékoskodni. Senki sem érezte fizetéskor becsapottnak magát, és ez megérződött a jobb munkában, az eredményesebb termelésben. A szaporodó árumennyiség tartóssá tette a forint stabilitását, növelte a vásárlóerejét. Ez is rekord volt a maga módján, hiszen abban az időben nálunk erősebb, gazdagabb országokban sem találtak más módot a pénzromlás megállítására, mint a kényszergazdálkodást, a jegy rendszert. Amikor később hivatalos minőségben állandó kiküldetésben tartózkodtam Svájcban, ott még akkor is jegyre mérték a húst, és néhány más élelmiszert, amikor nálunk már a biztonságos áraknak és a viszonylagos árubőségnek örvendezhettünk. Akkor azonban azt is tudtuk, hogy ennek a „csodának", hiszen a forint bevezetése valóságos közgazdasági varázslatnak ¡számított, feltételei vannak. Ezeket egy szóban foglalták össze az ország akkori vezetői — termelés. Erre irányult a figyelem. Még ma is emlékezetemben van világhírű közgazdász tudósunk, Varga Jenő törékeny alakja, aki a budapesti nagyüzemek bizalmiainak tartott aktíváján mondta, hogy „attól nem fog szaporodni a leves, ha nagyobb kondérba tesszük vagy mindenkinek nagyobb kanalat adunk hozzá" — ezzel illusztrálta azt, hogy az adott helyzetben nem az elosztásra, hanem a hatékony, jövedelmezői termelésre kell figyelmünket összpontosítanunk. Intelme ma is időszerű. A visszaemlékező, látva, hogy az infláció már újra kapuinkon belül van és gazdasági stabilitásunkat, sőt a kialakult politikai közmegegyezést is veszélyezteti, némi nosztalgiával gondol arra az időszakra, amikor a több és jobb termelésre buzdító politikai jelszavakat még nem közöny és gúny kísérte, hanem lelkesedés, eredményes cselekvés. k^fa más a helyzet. Politikai jelszavak. sőt ünnepélyes határozatok sem elegendők. Az infláció forrásait kell eltömnünk, ami azt jelenti, hogy meg kell szüntetnünk a veszteséges tevékenység nyakló nélküli támogatását, az ide-oda manipulált árakat és béreket. Nyerges János Magyar—NDK tárgyalások Lázár György, a Minisztertanács elnöke csütörtökön a Parlamentben fogadta Wolfgang Rauchfusst, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettesét, a Magyar— NDK Gazdasági és MűszakiTudományos Együttműködési Bizottság társelnökét, aki hazánkban töltötte szabadságát. A szívélyes légkörű, baráti eszmecserén részt vett Marjai József miniszterelnök-helyettes, a bizottság magyar társelnöke. Marjai József és Wolfgang Rauchfuss találkozójukon áttekintették a kétoldalú gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés időszerű kérdéseit, az 1986. évi külkereskedelmi forgalom alakulását, a soron levő teendőket. (MTI) Előnyösebb importleltételek A Külkereskedelmi Minisztérium arra ösztönzi az importáló magyar vállalatokat, hogy külföldi vásárlásaiknál a jövőben mindinkább törekedjenek az eladók versenyeztetésére. A magyar vállalatok eddig ritkán szerveztek versenytárgyalást importvásárlásaiknál, elsősorban a magyarországi világbanki beruházásoknál vált általánossá ez a gyakorlat. Az itt szerzett tapasztalatok általában kedvezőek. Éppen ezért a Külkereskedelmi Minisztérium támogatja, hogy a vállalatok beszerzéseiknél versenytárgyaláson válasszák ki a szállítókat. Kivételt elsősorban a népgazdaság számára stratégiai jelentőségű termékek, illetve azok a cikkek jelentenek, amelyek beszerzését államközi kötelezettségek szabályozzák. Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtöki ülésén — figyelemmel az Országgyűlés ügyrendjére — határozatot hozott arról, hogy az államigazgatási szerveknek milyen módo'n kell segítséget nyújtaniuk a képviselői feladatok ellátásához. Ennek keretében részletesen szabályozta az államigazgatási szervek tájékoztatási, adatszolgáltatási kötelezettségét, a képviselők által tett javaslatok, bejelentések elintézésének rendjét. A Minisztertanács jelentést hallgatott meg a munkaidőalap védelmére és a munkafegyelem javítására az utóbbi években tett intézkedések végrehajtásáról. Megállapította, hogy a helyzet valamelye-t javult, de az előrehaladás nem kielégítő Ezért további, a munkaidőalap védelmet szolgáló központi és helyi intézkedések kidolgozására és életbe léptetésére adott utasítást. A kormány megerősítette az Állami Tervbizottságnak az építőipar eredményesebb működése érdekében teendő intézkedésekre vonatkozó határozatát. Ennek értelmében rendezni kell a veszteséges és alaphiányos vállalatok helyzetét, az ala csony hatékonysággal működő vállalatoknak pedig programot kell kidolgozniuk gazdálkodásuk megjavítására Kormányintézkedések az építőipar helyzetének javítására A magasépítő-iparban — főként a lakásépítő vállalatoknál — számottevő veszteségforrások halmozódtak fel a változó építési igényekhez történő alkalmazkodás lassúsága, az árrendszer kötöttségei, valamint a munka szervezettségének és hatékonyságának gyengeségei miatt. Ezek a problémák már a vállalatok további működését, gazdálkodását akadályozzák, s ennélfogva veszélyeztetik a tervidőszakban kitűzött építési feladatok teljesítését. Ezért az Állami Tervbizottság a közelmúltban áttekintette az építőioar helyzetét, s a középtávú építési feladatok műszaki-gazdasági feltételeinek komplex vizsgálata alapján intézkedéseket hozott a magasépítő-ipar működő- és jövedelemtermelő képességének javítására. Az ÁTB határozatát csütörtöki ülésén megerősítette a Minisztertanács. Az intézkedések alapvető célja, hogy az alacsony hatékonyságú magasépítő-ipari vállalatok jövedelemtermelése már 1986 és 1988 között számottevően javuljon, váljék lehetővé az építési igényekhez rugalmasabban alkalmazkodó termelési struktúra és eszközállomány kialakítása, fejlesztése. A háromlépcsős intézkedéssorozatból az első szakaszban oldják meg a legsürgősebb gondokat: a tavaly veszteségessé és alaphiányossá vált négy nagyvállalat, a 43. Sz. Állami Építőipari Vállalat, a Dél-Magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat, az Építőgépgyártó Vállalat és a Duna—Tisza Közi Állami Építőipari Vállalat pénzügyi helyzetének rendezését. Az érintett vállalat és a minisztérium megállapodást köt, amelyben mindkét fél rögzíti, hogy mit tesz a rendezés érdekében. A bajokból történő kilábalásban a vállalatoknak elsősorban saját erejükre kell támaszkodniuk, s ehhez nyújtanak segítséget a központi intézkedések. Az eddig előkészített és rövidesen aláírásra kerülő megállapodástervezetek szerint a vállalatok értékesítik Sínen lesz a villamos Nagy László felvétele Fotóriporterünk a Petőfi Sándor sugárúton kattintott: a 4-cs villamos pályáját, annak azon részét örökítette meg felvételen, ahol az SZKV a vágányfelújítást végzi. Képünk tanúsága szerint a betontalp akat rakják helyükre. A kényszerű átszállás augusztusban véget ér: az utasok a villamossal — újra a síneken — utazhatnak a veszteséget újratermelő, valamint kihasználatlan ál lóeszközeiket, leépítik felesleges készleteiket, korszerűsítik érdekeltségi rendszerű Ket, termelési szerkezetüket, és a hatékonyabb munka feltételeinek megteremtésével egyidejűleg gondoskodnak az improduktív létszám csökkentéséről. A 43-as ÁÉV például már értékesítette Dombóvári úti irodaházának egyik épületszárnyát, és 4-es számú házgyárának járműjavító műhelyét. Ugyancsak eladja a 2-es számú házgyár öt üzemcsarnokát tárolóterét, valamint tárgyalásokat folytat a 4-or. számú házgyárnak más vál lalatokkal való közös hasznosítására. A Dél-Magyarországi Építő Vállalat például szegedi munkásszálló-komplexumát, s ipartelepének egyik 5000 négyzetméteres csarnokát értékesíti, az Építőgépgyártó Vállalat pedig nagykanizsai, barcsi, veszprémi gyáregységét adja el. Az építők és építőgépgyártók így felesleges tehertől szabadulnak meg, viszont az átadott termelőegységek megvásárlói a népgazdaságnak fontos és nyereséges termelésre hasznosítják az állóeszközöket. Központi intézkedésre a Magyar Nemzeti Bank hitelnyújtással segíti a feleslegessé vált állóeszközök megvásárlását. A rendezés egyik feltételeként azonban rögzíteni kell, hogy a hitellel fedezett állóeszköz-értékesítésből származó bevételt az erintett vállalatok csak a költségvetési tartozásaik kiegyenlítésére, valamint a bankkal szembeni kötelezettségeik teljesítésére használhatják fel. Fontos központi intézkedés az is, hogy az érintett három nagy lakásépítő vállalat idén és jövőre a kész lakások átadása után elszámolható nyereségadó-kedvezményt egyéb adókból is visszatarthatja. Ezek a vállalatok ugyanis a maximáltáras lakásépítés keretei között nem jutnak annyi nyereséghez, hogy igénybe vehessék az idén életbe lépett nyereségadó-kedvezményt. Az ösztönző kedvezmény összege Budapesten kész lakásonként 24 ezer, vidéken 20 ezer forint, így a mostani döntés tovább javítja a vállalatok érdekeltségét a lakásépítési feladatok elvál(Folytatas a 2 oldalon.) A »