Délmagyarország, 1986. július (76. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-07 / 158. szám

2 Csütörtök, 1986. július 6. Salakmotor nyerte a Vidia Kupát Egy 75 éves profi emlékei Jóakarat Versenyek Káprázatos megnyitó a Lenin stadionban Szombaton este, moszkvai idö szerint fél 10-kor kez­dődött. a Lenin-stadionban az első Jóakarat Versenyek ünnepélyes megnyitója. Zsú­folásig telt ház, több mint százezer néző előtt zajlott a színpompás műsor, amely csak a hat évvel ezelőtti , moszkvai olimpia nyitányá­hoz hasonlítható. A dísztribünre bevonultak a szovjet párt- és állami vezetők, élükön Mihail Gor­bacsov, az SZKP KB főtit­kára. Andrcj Gromiko, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke, Nytkalaj Rizskov, a Szov­jetunió Min iszlertanácsának elnöke. Mihail Gorbacsov üdvözlő beszédében ezt mondta: ..Tisztelt résztvevők és vendégek! Kedves moszk­vaiak. elvtársak! A szovjet kormány és a szovjet nép nevében forrón üdvözlöm a csaknem 70 ország küldöt­teit, akik ideérkeztek erre a nagy nemzetközi ünnepre, a sport, a fiatalság és béke ünnepére! Ennek a versenynek az elnevezése mélyen szimbo­likus. Manapság a'- emberek és a népek, az államok és kormányok közötti kapcso­latokban minden korábbinál inkább szükséges éppen a jóakarat megnyilvánulása. A jóakarat megnyitja a hatá­rokat, lehetőséget teremt a mai kor alapvető kérdései­nek megoldására. Bármilyen távolságok is választanak el bennünket, a földgolyó la­kóit, bármilyen különböző is legyen meggyőződésünk éj életformánk. találkoznunk, beszélgetnünk, vitatkoznunk és versenyeznünk kell egy­mással, tisztességes verseny­ben. Megelégedettséggel kell megállapítanom, hogy a ver­senyek lebonyolítása első­sorban a szovjet és az ame­rikai sportszervezetek, üzleti körök és a közvélemény együtt és erőfeszi tésein ek köszönhető. Ugy határoztak, hogy véget vetnek a rend­ellenes helyzetnek, azaz an­nak, hogy szovjet és ame­rikai sportolók immár tíz éve nem találkoztak nagy nemzetközi sportversenye­ken Távolugró Európa-csúcs Moszkvában, a Jóakarat­versenyen távolugrásban eleinte a fedettpályás Eu­rópa-bájnok szovjet Em­mijan és az amerikai My­rieks együtt állt az. élen. A második sorozatban Emmi­jan ugrása után egy ember­ként kiáltott fel a stadion­ban helyet foglaló mintegy 20 ezer néz.ö. Eredmény: 8,61 méter, új Európa-csucs. Pá­lócz.i indiszponáltan ver­senyzett, 7,40 m-rel nem ju­tott a nyolcas döntőbe. így kellett volna tippelni! A totó 27. heti játékszel­vénvén szereplő mérkőzések eredményei: x, 1, 1, x, 1, 1, 1, x, 2, x, 1, 2, 1, x Szombaton fiélután, Szege­den a Napos úti pályán is­mét rangos xalakmotorver­senyre került sor, ekkor rendezték meg ugyanis a Vidia Kupát. A szegedi ver­senyzőkön kívül motorosok érkeztek Dániából, NSZK­ból, NDK-ból, és Csehszlo­vákiából is. Így igazán „erős mezőny" gyúlt össze a Tisza­parti városban. Azt mar az előzetes esély­latolgatások során tudtuk, hogy igen jó motorosok a dánok és ezt Szegecjfcn is bi­zonyították. A szegedi Kócsó hazai pályán az idén először veszített futamot és éppen egy dán fiú, Bjerregard verte meg. A folytatásban is remekel­lek a dánok, sokáig úgy tűnt, hogy akár az első há­rom helyen is ők végezhet­nek. Andre Larsen vala­mennyi futama után elsőként ért a célba, így ő volt. Kócsó egyetlen nagy vetélytársa. A szegedi fiú (egy második he­lyezésevei) egy ponttal volt lemaradva, így az utolsó, összecsapás döntött. Rögtön a rajt után Kócsó került az élre, és végig szen­zációsan morotozva, egyre biztosabban vezetett, a befe­jező körben a célegyenesben már egy keréken közelített a zászló felé. Mögötte a nagy ellenfél Larsen futott be má­sodikként és az első helyen teljesen azonos pontszámmal állt a két versenyző. Hason­lóan a harmadik-negyedik helyen sem tudott dönteni a versenybíróság, így két szegedi, ríagy Róbert és Csillik Róbert indulhatott újra, a dobogó harmadik fo­káért. Először a harmadik-negye­dik helyért rajtoltak a versenyzők, amelyen Csillik került az élre. Feltűnő volt viszont, hogy a kanyarok­ban sokat bizonytalankodik, amely megbosszulta magát. Nagy Róbert megelőzte, és le­győzte klubtársát. Egyéb­ként a verseny elején ügy tunt, hogy Nagy Robi tar­talékolja erejet a jövő hét elején sorra kerülő junior Európa-bajnokságra, illetve nem akar kockáztatni. A vé­gére azonban alaposan '„be­lejött" és formája biztató az Európa-bajnokság előtt. Ezután következett a mindent eldöntő Kócsó—,Lar­sen különfutam. A szegedi fiúnak ezúttal is remekül si­került a rajtja és mindjárt az indulás után a7. élre tört. Az utolsó kört már a kö­zönség vastapsától kísérve tette meg és fölényesen ért elsőként a célba, megnyerve a Vidia Kupát. A Vidia Kupa végeredmé­nye: 1. Kócsó Antal (Tisza Volán) 14 pont, 2. Andre Larsen (Dánia) 14 pont, 3. Nagy Róbert (Tisza Volán) 11 pont, 4. Csillik Róbert (Tisza Volán) 11 pont, 5. Klaus Bjerregard (Dánia) 10 pont, 6. Jan Hertel (NSZK) 10 pont. Hd. K. Becker ismételt Wimbledonban Wimbledonban a férfi­egyesek döntőjével folytató­dott a füvespályás, nem hi­vatalos tenisz-világbajnok­ság. A világranglista élen álló csehszlovák Ivan Lendl igyekezett megállítani a nyu­gatnémet Boris Becker dia­dalmenetét. A századik wimbledoni férfiegyes dön­tőben azonban a tavalyi el­ső, Becker folytatta nagy so­rozatát, és 122 perces, há­romjátszmás küzdelemben győzött, és igy megismételte elmúlt évi világsikerét. Becker (nyugatnémet)— Lendl (csehszlovák) 6:4, 6:3, 7.S. Boris Becker győzelmével újabb rekordot állított fel. Háromszor szerepelt eddig Wimbledonban, első alka­lommal sérülés miatt kény­telen volt feladni a további küzdelmeket, tavaly azonban már mint a legfiatalabb baj­nokot köszönthették. Tizen­nyolc évesen, egy év után ismét döntőbe küzdötte ma­gát. és ellentmondást nem tűrően küzdött, nyert. A 190 centiméter magas, 78 kilogramm súlyú nyugat­német teniszező 1967. no­vember 22-én született. Ta­valy az amerikai Kevin Cur­rent győzte le négy játszmá­ban, most 26 éves csehszlo­vák ellenfelet (188 cm, 79 kg) három játszmában verte. Motorcsónak Kertes győzelme Zvornikban A mügyar motorcsónak ­sport a tavalyi nagy sikerek után ott folytatta 1986-ban, ahol abbahagyta. Volentér László Világ Kupa-győzelme utan a jugoszláviai Zvornik­ban rendeztek nemzetközi versenyt, melyen úgymond „vidéki" válogatott csapat „húsalt, térdelt" hajóba. És ez a hét motorcsónakos mél­tán vívta ki a közönség el­ismerését. hiszen a "égv „számottevő" kategóriában négy első és két dobogós he­lyet szerzett. A magyar „hetest" Gal­lovics László (Dunaújváros), Tnth István (Szentes). Mol­nár lAtzló (Baja), Kertes János (Tápé). Arca Ferenc (Szeged), Gyetvai Antal (Szeged), Zabó Károly (Du­naújváros) képviselte. Az összesített pontversenyt a Csongrád megyei csapat nyerte! Eredmények: S. 350: 1. Gallovics 1100 p, S. 500: 1. Gyetvai Antal 1200 p., 2. Árva Ferenc 900 p., . . 4. Zabó Károlv 527. O. 350: 1 Tóth István 1200 p., ..3. Molnár László 525. O. 500: 1. Kertes János 800 p Idézet a hamarosan meg­jelenő „Szenl-Délép futball­krónika" című könyvből: „A Szeol-Délép SE csapata — a jogelődök réven — 1926-tól 1985-ig 47 alkalommal vett. részt az első osztályban. Az eltelt hat évtized alatt 1255 élvonalbeli bajnokit játszot­tak, és ezeken 312 szegedi labdarúgó húzhatta föl ma­gára a mindenkori NB l-es garda mezét." A fent említett 312 játékos­ból sokan eltávoztak már örökre közülünk, mások kül­földön élnek, s az időseb­beknek csupán kisebb töre­déke található ma is Szege­den. A krónikás hglyzete ily módon roppant nehéz. Na­gyon kevesen maradtak ugyanis olyanok, akik még a régi idők szegedi focijáról tudnának mesélni, hiteles in­formációkat adni. Nemrég a szerencse segítségünkre sie­tett. Kiss Istvánnal, a Szeged FC egykori profi labdarúgó­jával találkoztunk, aki je­lenleg az ország másik vé­gében, Nagykanizsán él, de szive azóta is a szegedi színe­kért, a város sportsikereiért dobog. Ügy érezzük, föltétle­nül megérdemli a nyáron 75. születésnapját ünneplő idős sportember, hogy életének főbb állomásaival, legszebb sikereivel az olvasók is meg­ismerkedjenek. — 1911-ben születtem Sze? geden — emlékezett vissza Kiss István. — "Egyszerű munkáscsalád volt a miénk, hét gyermekkel! Hároméves voltam, mikor elvesztettük édesapánkat, s szegény anyánkra hárult a népes csa­lád eltartása. Ezért az általá­nos iskola elvégzése után mindannyiunknak kenyeret kellett keresni, hiszen egy ember képtelen volt hosszabb ideig hét gyereket, ellátni. A . ken dér gyárban először se­gédmunkásként dolgoztam, de 17 évesen már szakmun­kásként kerestem tisztes fi­zetést a családnak. Emellett minden szabadidőnket test­véreimmel együtt a focinak szenteltük. Nem is mehetett rosszul a játék, mivel Kiss István már 16 évesen az Üjszegedi TC fejnöttcsapatában " szerepelt! Egy déli kerületi bajnoki mérkőzésen a Szeol-Délép akkori jogelődjének, a Bás­tyának vezetői két tehetséges fiatalt szemeltek ki maguk­nak: a később címeres mez­ben is játszó Korányi II. Mátyást, illetve Kiss Istvánt. Ám mikor megkötötték velük a szerződést, már nem Bás­"tya volt a klub neve. A SZAK akkori profi alakulata ugyan­is, az 1930—31-es idényben búcsúzni kényszerült az él­vonaltól — ez azóta többször is előfordult —, és a feloszló Bástya jogutódja a Szeged FC együttese lelt. De egy év múlva — ez szintén „isme­rős" történet az utóbbi idő­ben — a Tisza-parti gárda újra csak az első osztályú küzdelmekre készülhetett. Így 1932 őszén a profiszerző­dést aláíró Kiss István is be­mutatkozhatott a legjobbak közöli. — A sors szeszélye folytán éppen a nagy Hungária (ma MTK) ellen debütáltam az üjszegedi SZAK-pályán, 8 ezer ember előtt! „Zöldfülű" újoncként olyan világklasszi­sokkal néztem farkasszemet, mint á kapus Szabó Tóni. va­lamint Mándi, Barálky, Reb­ró, a nemrég elhunyt Sebes Gusztáv, aztán Cseh Matyi és Titkos! Félidőben még mi vezettünk, de a rutinos pes­tiek 4-2-re győztek. Számom­ra mégis szép emlék marad a bemutatkozás. Pluhár Ist­ván, egykori népszerű ripor­terünk közvetítette a rádió­ban a mérkőzést, s rólam így beszélt: „A nemrég amatőr Kiss majdnem megverte a nagy Hungáriát!" A Szeged FC egyébként 1932—33-ban a 8., egy év múlva pedig az 5. helyet sze­rezte meg az élvonalban. Kiss István a lehetséges 44 1 osztályú bajnoki mérkőzés­Boldog szegedi labdarúgók 1933 tavaszán a Románia el­leni 2-2-es döntetlen után. Felül: Somogyi. Bertók, Pá­linkás. Középen: Szoyka, Gyarmati-G.vuresó, Varga, Raf­fai, Kutik, Korányi II„ Markovics Szilárd (elnök). Alul: Sirály, KISS ISTVÁN bői 32-n játszott, többnyire kiválóan. Pedig nagyszerű játékosokkal kellett megküz­denie a csapatba kerülésért. A válogatott Pálinkás kapus mellett Gyarmati-Gyurcsó, Somogyi. Bertók, Bognár, Grósz, Korányi II., Szoyka. Havas, Harmalh — hogy csak a legjobbakat említsük. Kiss Istvánnak kétéves profi pályafutása alatt szá­mos olyan, nemzetközi vissz­hangot kiváltó sikerben is volt rés?.e, amely a mai Szeol-Délép SE 87 éves tör­ténetének legszebb lapjaira tartozik. Íme néhány közü­lük: — 1933 tavaszári eredmé­nyes romániai portyát bo­nyolított le a Szeged FC. A túra legrangosabb mérkőzé­sét Temesvárott játszottuk, ahol — 30 ezer fanatikus ha­zai szurkoló előtt — 2-2-re mérkőztünk a kiváló játéko­sokból (Bindea,, Ciolac, Do­bai, Hoksári, Zombori stb.) álló román nagy válogatottal! Nem sokkal később pedig egy rangos bécsi tornán az akkori osztrák bajnokot, a Wiener AC-t vertük 4-2-re! Még ma is beleborzongok, ha a világhírű, sokszoros oszt­rák válogatottak (Seszta, Braun, Cisar, Smistik. Mül­ler, Üart, Bicán) legyőzésére gondolok. Meg gólt is fejel­tem nekik ... A dicsőséges profiélelet 1934 őszén katonai behívó követte. Ezután újra szerződ­tette volna Markovics Szi-'* lárd, de ő mégis alacsonyabb osztályban, az SZVSE csapa­tában folytatta. Ennek oka, hogy a vasutasok komoly ál­lást ajánlottak, és a MÁV­nyugdíj a 3ü-as évek létbi­zonytalanságában nagyon nagy szó volt. Így a profiból ismét amatör játékos lett, és Kiss István ennek köszön­Forma —I. hette élete legszebb sportél­ményét. Erről igy emlékezett. — 1937-ben Dél-Magyaror­szág labdarúgó-válogatottja egy hónapos afrikai meghí­vást kapott. Mint az SZVSE legjobb játékosát, engem is beválogattak az utazó keret­be. Mellettem olyan kiváló labdarúgók szerepeltek még, mint Baróti I^ajos, Albert Jó­zsef, Rosenberg és dr. Tóth László. Csodálatos utazás után Marseille-böl indultunk hajóval Algériába, az egyko­ri francia gyarmatra. Olyan algériai csapatokkal talál­koztunk, melyekben való­sággal hemzsegtek a hires francia válogatottak, közülük is a legkiválóbb a csodálatos néger center. Ben Barek volt. Nagyszerű csapatokkal játszottunk, ennek ellenére egyszer sem szenvedtünk ve­reséget. A háborús események az­tán milliók életét, sportpá­lyafutását törték derékba. Kiss István is ezek közé tar­tozott. De játékvezetőként, majd edzőként továbbra is kitartott szeretett sportága mellett. Először Szegeden, 1948-tól a Dunántúlon próbált szerencsét. Megfordult Tol­na. Baranya, Somogy, Veszp­rém és Zala megyében, de mindenütt ízig-vérig „szöge­di" maradt. Természetesen a jelenlegi csapatról is szó esik. Búcsúzáskor — akkor Kiss István még nem tud­hatta — visszaszólt: — Üzenem a szegedi veze­tőknek és játékosoknak, hogy augusztus 16-án, az NB l-es idénynyitón mindenkép­pen ott szeretnék lenni a Szeged hazai mérkőzésén, a Tisza-parti stadionban! — Ezt a kérést nem tudjuk teljesí­teni! A csapat ugyanis jövő­re is az NB II-ben szere­pel Vitos György Hansell sikere ötvenezer néző figyelte vasárnap Le Castellet-ben a francia nagydíj küzdelmeit, a Forma—l-es világbajnok­ság idei újabb futamát. A brit Nigel Mansell a belgiumi és a kanadai futam után ezúttal harmadszor gvőzött. s az összetettben vezető francia Prosttól már csak egy pont választja el. Prost nasy esélyesként in­dult, s úgy tűnt, első helye nem forog veszélyben. Az egyijs nagy vetélytárs, a bra­zil Senna ugyanis már a ne­gyedik korben kiállt, mert egy rossz fékezés miatt ki­sodródott a pályáról. A szak­értők szerint nagy hibát kö­vetett el. Sokáig úgy tűnt, Mansell sem számíthat diadalra. Két­szer is kereket kellett cserél­nie. Prost magabiztosan ha­ladt célja felé. Aminta fran­cia a végén elmondotta, a hajrában már gondolt arra is, hogy a végére kevés lehet a benzin, nem fokozta a tempót, győzelme elintézett­nek tünt. Mansell azonban óriási hajrát vágott ki, s végül is 17,12 másodperccel előbb ért célba, mint Prost. — Többször is kritikus helyzetben voltam — mon­dotta Mansell. — Még az elején egyszer alig tudtam a pályán maradni, később pe­dig az egyik- honfitársam csaknem összeütközést idé­zett elő. Előztem, ö nem né­zett a tükörbe, s nem sok hiányzott ahhoz, hogy „talál­kozzunk", Rendkívül érté­kes, hogy Prostot éppen ha­zájában tudtam legyőzni. A Le Castellet Grand Prix (305,040 km) végeredménye: 1. Nigel Mansell (angol) Williams Honda 1:37:19,27 ó, 2. ALain Prost (francia) McLaren Porsche 12.17 mp hátrány, 3. Nelson Piquet (brazil) Williams Honda 37.54 mp hátrány, 4. Keke Rosberg (finn) McLaren Pprsche 48,70 mp hátrány, 5. René Arnoux (francia) Li­gier-Renault 1 kör hatrán"

Next

/
Oldalképek
Tartalom