Délmagyarország, 1986. július (76. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-10 / 161. szám

Ai I he 0 VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DEMGYARORSZAG 76. évfolyam, 161. szám 1986. július 10., csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Az OTP új szolgáltatása Üj pénzügyi szolgáltatást vezetett.be az Onszágos Takarékpénztár július l-jétől a nyugdíj-előtakarékossági betétet életbiztosítással, illetve anélkül. Erről kaptunk tájékoztatást az OTP Csongrád megyei igazgatójától, Perjési Lászlótól. A betétre szerződést életbiztosítással a 35—50 év közöttiek, életbiztosítás nél-' kül pedig az 50 éven felüliek köthetnek. Ez a betétforma a társadalom széles rétegei — elsősorban a nyugdíjba készülök — számára előnyös, mert a befizetési időszak alatt részletekben összegyűjtött és kamatos kamattal növelt pénzüket egyszerre nagyobb összegben felvehetik. „Tökéjük" után tetszés szerinti ideig járadékot kérhetnek, amivel nyugdijukat, jövedelmüket kiegészíthetik. A kamatozó betétek megőrzik az értékü•ket, sőt többjiet jő védelmet is nyújtanak, ugyanis az elszámolt kamatos kamat évi J3,9 százalék hozamnak felel meg: magasabb az eddigi legjobban kamatozó betétnél, a takaréklevélnél, A befizetési időszak alatt nyújtott életbiztosítási szolgáltatás pedig bizonyos szociális célt is szolgál. Az életbiztosítással kombinált betétváltozalnál a szerződés megkötésének feltétele egy indító alapösszeg elhelyezése, amely legkevesebb 10 000 forint lehet. Ehhez 10 éven át rendszeresen legalább 300 forintot kell befizetni, igy a takarékossági időszak alatt az ügyfélnek 46 000 forintja gyűlik össze. A betétre a takarékpénztár évi 0 százalékos kamatos kamatot fizet, ez 10 év alatt 35 000 forint, így az ügyfél összesen 81 000 forintlal rendelkezik. A pénzintézet a kamaton felül további 1 százalékot az életbiztosítás fedezetére számol el. A biztosítási szolgáltatásért tehát külön díjat nem kell fizetni, a betét ezért is újszerű. A szerződő' kedvezményezettje az induló alapösszegtől és befizetések időtartamától függő életbiztosítási összeget kap, amely maximum 150 000 forint lehet. A 10 000 forint és a havi 300 forintos befizetés a legalacsonyabb betéti összeg. Felső határ nincs, csupán az a szabály, hogy az alapöszszegnek 1000 forinttal, a havi befizetéseknek pedig 100 forinttal oszthatóaknak kell lennie. A szerződésben vállalt indulóösszeget, valamint a havi részleteket módosítani, illetve kiegészíteni nem lehet. A takarékossági időszak 10 éve után az, ügyfél hogyan rendelkezhet összegyűjtött pénzével? Az egyik lehetőség az, hogy felveszi a kamatos kamattal növelt töke teljes vagy részösszegét L. .... Az ügyfél dönthet úgy is., hogy negyedévenként járadék formájában kéri a további időszakra járó kamatot. amely a szerződésben vállalt 10 év letelte után már évi 9+1 százalékos. Ebben az esetben a korábbiaktól eltérően az életbiztosításra nem vonják le az 1 százalékot, hanem azt is kamatként számolják el. A harmadik megoldás a legelőnyösebbnek kínálkozik. Ebben az esetben a betétes az összegyűjtött pénzét vagy annak egy részét egy meghatározott időszak alatt nyugdíj-kiegészítés, életjáradék formájában felveszi. Tulajdonképpen a konstrukciónak ez a lényege. Az emiitett 10 000 forintos alapnál és a 300 forintos részletnél maradva — ha az ügyfél mondjuk 10 éves járadékfolyósítási időszakot választ — havi 1000 forinttal növelheti .ily módon a nyugdiját. A járadékfizetés ideje alatt is kamatozik a maradék pénze, így összesen 120 000 forintot kap az eredetileg befizetett 46 000 forintja után. Biztosan lesínek olyan ügyfelek is, akik a negyedik megoldást választják. Pénzüket a 10 év lejárta után is a takarékpénztárnál hagyják, és a járadék felvételét egy későbbi időpontban kezdik meg. Tőkéjükre eddig is évente 10 százalék kamatos kamatot kapnak. A nyugdíjelőtakarékossági betét másik változatához nem kapcsolódik életbiztosítás, és mint említettük, az 50 éven felüliek köthetnek ilyen szerződést. Számukra az Országos Takarékpénztár beiétjük után évi 10 százalékos kamatos kamatot térit. Itt ugyancsak 10 000 forint az induló legalacsonyabb alapösszeg, és havi 300 forint a legkisebb befizetés. A számítások szerint 10 ev» után az évi 10 százalékos kamatos kamattal együtt az ügyfélnek 86 000 forintja lesz. Az éves hozam 16 százalékra tehető!' Ha egy nagyobb, például 50 000 forintos alapösszeggel indul valaki, és havonta 1000 forintot fizet be, 170 000 forintja helyett a kamatokkal együtt 330 000 forintot kap. Tehát majdnem megduplázódik a pénze. A tőkét és a járadékot az életbiztosítással egybekötött betétformához hasonlóan használhatja fel. Sokakban felvetődik: mi történik, ha a 10 év lejárta előtt szükség van a pénzre, vagy valaki nem tudja tovább fizetni a részleteket? Erre is van megoldás: 30 napos felmondási idővel a betét megszüntethető, és a befizetett összeget az ügyfél felveheti. Ebben az esetben azonban megváltoznak a kamatfeltételek. Egy éven belül kamattérítés nincs, a második évben történő megszüntetés esetén a kamat évi 4 százalék, a harmadik évnél 6,5. a negyedik és az ötödik évben évi 8, a hatodik évben 8 5 százalék. Ha valaki hat év eltelte után bontja fel a szerződést, annak évi 9 százalék kamatos kamat jár. Mindezekhez az is hozzátartozik, hogy indokolt esetben a befizetés egy évig szüneteltethető. Ezzel az egy évvel a befizetési időszak meghosszabbodik. Több brikett Nagylányokról Az ország egyetlen feketeszén medencéjében működő brikeltgyár idei nyári karbantartása az üzem több éven át tartó rekonstrukciójának is fontos állomása: a Mecseki Szénbányák nagymányoki üzemében ugyanis a szokásos júliusi nagyjavítás heteire időzitetiék az új brikettprések és a hűtőszalagrendszer, valamint a villamosenergia-ellátó hálózat szerelését. A rekonstrukció végeztével ezek a berendezések teszik majd lehetővé, hogy nijveljék a brikett-termelést. Kenderáru az aratásra Az aratás, s a szénabetakarítás idejére leszállította a kötözőzsineg-, takaróponyva-, zsák- és egyéb ilyen textilárut a hazai — és részben a külföldi — tnegrendelőinek a Szegedi Kenderfonó és Szövőipari Vállalat. Kötözőzsinegből a gazdaságok egyre többet vásárolnak, mivel a műanyaggal kötözött szálas takarmányoktól megbetegedhetnek a szarvasmarhák. (Volt olyan tehén, amelynek gyomrában 20 kiló polipropilénzsineget találtak.) A gyorsan változó igényekkel lépést tudtak tartani; a vállalat Kendergép leányvállalat^ által házilag készített tizenkét orsózógépen a korábbinál kisebb létszámmal ezután évente kétszázezer kilóval több kötözőanyagot gyártanak. Határidő előtt leszállították a magyar mezőgazdaságnak a megrendelt négyszázezer négyzetméter takaróponyvát is. A munkát előmozdította, hogy az év elején huszonnégy modern, ragadókaros, nagy termelékenységű szövőgépet szereztek be. A gabonás és liszteszsákokból másfél millió készül a vállalat Csongrád megyei, Eperjesen működő gyárában. (MTI) Átalakuló építőiparunk Furcsa, nagy mozgások, gyakori népvándorlások rázták és rázzák meg ma is az építőipari vállalatokat. Ezekben a változásokban a társadalom és a gazdaság fejlődésének lenyomata is meglátható. Ha a múlt már megszépült képe mellé teszszük a figyelem retusával éles/tettet a máról, akkor egyértelműen kiderül, hogy sem az osztály-, sem a tulajdonviszonyok változásai nem múltak el nyomtalanul az építőipar fölött. A felszabadulás után nagy hullámokban indult el a munkaerő a mezőgazdaságból az építőipar leié, ám a közelmúltban megkezdődött a visszaáramlás. A falusi települések és életforma értékének növekedése mellett szerepet játszott ebben az is, hogy jelentősen differenciálódtak a jövedelmek a népgazdaság különböző szektorai között. És ebben a mezőnyben az építőipar nem áll rossz helyen ... Ennek is tulajdonítható, hogy ma már egyre több fiatal választja a nehéz fizikai munkával jáKohászat Magyar-jugoszláv együttműködés Szerdán Budapesten megkezdődött a magyar—jugoszláv vaskohászati gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési állandó munkacsoport 16. ülése. A tárgyalásokat magyar részről Szabó Ferenc, a Dunai Vasmű vezérigazgatója, jugoszláv részről Szvetiszláv Radivojevics, a Smederevói Kohászati Kombinát vezérigazgató-elnöke vezeti. Az ülésen a két ország vaskohászata közötti együttműködés fejlesztésének lehetőségeit vitatják meg. 1987re és az azt követő évekre évi mintegy 25—30 millió dollár értékű termékcserére tesznek javaslatokat, s azokat egyeztetik. Áttekintik azt a 16 megállapodást is, amelynek keretében 120 témában közvetlen, devizamentes műszaki-tudományos együttműködés folyik a magyar és a jugoszláv vaskohászati vállalatok között. (MTI) Vezeték-karbantartás Az SZKV szakemberei a vállalati belső teiL.otivonalak felújításán dolgoznak. A Zrínyi utcától egészen a Csongrádi sugárúti telephelyig a felső vezetéket átvizsgálják. Karbantartási munkájuk jelenlegi színhelye a Kossuth Lajos sugárút ró, de jó fizetéssel kecsegtető építőipari szakmákat. Nagy vonzóerőt jelent számukra az is, ami sok vállalatvezetőnek okoz fejfájást: a kisszervezetek és az azokban megszerezhető jövedelem. Nemrégiben arról panaszkodott egy nagyvállalati igazgató," hogy lassan kifogy az érveiből, amelyekkel lecsillapíthatná saját, zömében régi dolgozóit. Mert azok a szakiparosok, akik kiléptek a cégtől és kisszövetkezetet alapítottak, bizony többet keresnek, mint azok, akik a nagyvállalatnál maradtak. Ennek híre persze a nagyvállalathoz is eljutott. Az igazgató panasza nem valami sajátságos panasz, hiszen statisztikai adatok igazolják: a kőművesek 7 százaléka változtatott munkahelyet az utóbbi 4 évben, s az ácsok 7,5 százaléka is elment a nagyvállalatoktól. Éppen azok a szakmunkások, akik nagyon so'k munkahely között válogathatnak, hogy a hét végi „maszekolás" lehelőségéről ne is beszéljünk. A legegyszerűbb volna ezek után azt felelni, hogy valamilyen úton-módon le kell lassítani, sőt, meg kell állítani ezt a folyamatot. Csakhogy erre törekedni aligha volna okos dolog. Az országos statisztikák ugyanis azt igazolják, hogy — jobb munkafegyelmet és munkaidő-kihasználást feltételezve — még ma is több ember dolgozik a nagyvállalatoknál a kelleténél, s kevesebb a kisszervezetekben, mint amennyire szükség volna. Az utóbbi helyeken a hiány, a túlzottan nagy kereslet „nyomja fel" az indokoltnál jobban a béreket. Továbbra is a nagy összefüggéseknél maradva, nyilván, idővel majd kiegyenlítettebbé válik a piac. Vagyis, ha nő a kisszervezetek és az ott dolgozók száma, akkor ott is erősödik a versenyhelyzet. Ennek már ma is számos biztató jele van: már a kisszövetkezeteknek, gmk-knak is jobban meg kell küzdeniük a megrendelésekért, mint korábban, a legtöbben már szolidabb áron is elvállalnak egy-egy munkát, mint azelőtt. Ha így folytatódik ez tovább — márpedig minden jel erre mutat —, akkor nyilván a nagyvállalatoknál, illetve a kisvállalkozásoknál dolgozó szakmunkások keresete között sem lehetnek olyan nagy különbségek, mint napjainkban. Már azért sem, mert — tények igazolják — nemcsak az jellemző a nagyvállalatokra, hogy megcsappant aszakmunkás létszámuk (egyes cégeknél ez már komoly gondokat okoz!), hanem az „is", hogy a nagyvállalatoknál több jól képzett ember dolgozik, mint a kisszervezeteknél. Ez nyilván, nem véletlen. A nagyvállalatok ugyanis több módon is szorgalmazzák a konvertálható tudást, a több szakma ismeretének megszerzését különböző tanfolyamokon, továbbképzéseken. Egyre kevesebb az olyan fiatal is, aki félbehagyott általános iskolai tanulmánya után választotta — kényszerből, más elhelyezkedési lehetőség híján — az építőipart. Mélyebb, társadalmi gyökereket sejtet az az általános tapasztalat is, hogy a tanulatlan fiatalok serege — az ágazatban dolgozók tíz százaléka nem végezte el az általános iskolát — éppen az építőiparban, kedvezményezett módon pótolja hiányzó tudását és szerez szakmát. A technikai haladáshoz, a minőségi megújuláshoz azonban szükség van olyanokra is, akik magas fokú képesítéssel és ho.zzáértéssel rendelkeznek. Nélkülük egyre inkább elképzelhetetlen az építőipar, amely kiesett munkaerőit részben korszerű gépekkel, berendezésekkel igyekszik pótolni, örvendetes jelenség, hogy a felsőfokon továbbtanulók közül is egyre többen választják ezt az ágazatot, aminek következtében a diplomások száma, aránya örvendetesen nőtt — mindenekelőtt a nagyvállalatoknál. Ha a nagyvállalat jobban gépesített, ha a szakmunkásai képzettebbek, ha több mérnök dolgozik ott, mint a kisszervezeteknél, akkor nyilván a nagyvállalat versenyhelyzete is erősödik. Egészséges, a mainál jobb munkamegosztás alakul ki a „nagyok" és a „kicsik" között, amelyben mindkét fél megtalálja a maga helyét és a számításait. Sz. K. j&feíUi ••*«»•«*.*•; it,««-