Délmagyarország, 1986. július (76. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-07 / 158. szám

3 Találkozó Csongrádon Á szövetkezetek nemzetközi napján Hét végi hajtás ­az aratás kellős közepén A megyei ünnepségre a települések szövetkezeteinek tagjai július fi-án, vasárnap reggel a csongrádi városi sporttelepen jöttek össze. A mintegy 450 résztvevő autó­buszokkal, személygépko­csikkal érkezett, hogy színes népünnepélyen — nagygyű­lésen, majd kulturális és sportprogramokon — de­monstrálja a különböző szö­vetkezeti ágak együttműkö­désének jelentőségét. A termelő-, a fogyasztási és az ipari szövetkezetek tag­jait. valamint az elnökséget Ocskó Imre, a Szövetkezetek Csongrád Megyei Koordiná­ciós Tanácsának soros elnö­ke köszöntötte. A nagygyűlés szónoka, Ágoston József, az MSZMP megyei bizottsága véárehajtó bizottságának tagja, megemlékezett a nem­zetközi szövetkezeti nap je­lentőségéről, a hazai mozga­lom eredményeiről. Hangsú­lyozta: az idei ünnepség sa­játossága: a három nagy szövetkezeti ágazat kong­resszusát az év végén tartja meg. A kongresszusi felké­szülés megyénkben befeje­ződött. A számvetéshez tar­tozik — mondotta —, hogy a nemzeti jövedelem egyne­gyedét a szövetkezetek állít­A nemzetközi szövet­kezeti nap országos Ün­nepségét szombaton Kecskeméten tár­ták meg, ahol Szlamcniczky István, az Országos Szövetkezeti Tanács soros elnöke, a Szövosz elnöke elemezte a szövetkezeti mozga­lom helyzetét, fejlődé­sét, majd Horváth Ist­ván, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tit­kára tartott ünnepi be­szédet. A megye szö­vetkezetei Csongrádon ünnepeltek, vasárnap. ják elő. Az aktív keresők közül több mint egymillió fő dolgozik e szektorban, a szolgáltatások felében van szerepük a szövetkezetek­nek. Megyénkben is terjed­nek az új formák: egyre több az eredményesen mű­ködő kis- és iskolaszövetke­zet. Az ünnepségen a Fo­gyasztási Szövetkezetek Or­szágos Tanácsa által adomá­nyozott Kiváló- Szövetkezeti Munkáért kitüntetést Ocskó Imre nyújtotta át Kovács Imrének, a Dél-Tisza Menti Afész üzletvezető jenek; Kiss Mátyásnénak, a szatymazi takarékszövetkezet elnökhe­lyettesének. valamint Pusz­tai Teréznek, a Hódmezővá­sárhelyi Ifjúsági Lakásszö­vetkezet könyvelőjének. A megye 180 ezer szövet­kezeti tagját képviselték a csongrádi nagygyűlésen meg­jelentek. A kulturális prog­ram keretében a helyi Ba­tsányi János Gimnázium is­kolaszövetkezetének irodal­mi színpada népszínmüve­ket és paródiákat mutatott be nagy sikerrel. A Sándor­falvi Afész. citerazenekara, valamint a csongrádi ifjúsá gi ház Daloló békeklubjának műsora szintén tetszést ara­tott. Az amatőr művészeti csoportok bemutatójával pár huzamosan két női, nyolc férfi kispályás focicsapat, 7 lábteniszpáros, valamint 8 sakkbarát mérte össze tudá­sát a népes közönség előtt. A megyei nemzetközi szövet­kezeti nap rendezvénye eredményhirdetéssel zárult. A dijakat Juhász László, a helyi áfész elnöke adta át. A focicsapatok mérkőzése a csanádpalotal áfész lányai­nak és asszonyainak, illetve a Csongrád és Vidéke Afész férfijainak győzelmével vég­ződött. A lábteniszbajnok­ság szintén csongrádi sikert hozott. A legjobb sakkozó Hujbert Lajos, a szegedi Fémszelekt dolgozója lett. Ü. I. Ez is Szeged Béketelep A Marx téré»,, a 6. szám előtt Kezdődik az a „köldök­f zsinór*,'' áfiTély a települést összeköti Szegeddel. Ez a 78­as autóbusz végállomása. A másik vég tényleg a végeken található: a Medikémia előtt, a kör.- és vasúti töltés köze­lében, a kiserdő mellett. A vegyi üzemtől „karnyújtás­nyira" látszanak Rókus to­ronyházai. Érdekesen fura, hogy a 78-as busz „vége" és az öthalmi úton lévó 2-es trolipótló megállója között pár száz méter a távolság csupán, de ez a két járat nem találkozik. Kár. Leginkább azért, mert a Medikémia nő­dolgozóinak zöme a délutáni műszak után a Belvárosba kényszerül utazni, mert ugye a bozótok között este tiz után melyik hölgy mer átsétálni a — teszem azt — rókusi la­kásához, vagy a trolihoz? A jó hírű, elismert szövet­kezetből üzemzaj szüremlett ki szombaton. Betértem, de nyilatkozatot az ügyeletes „főnök" nem adhatott. Így csak annyit tudtam meg, hogy dolgoznak a hét végén is... A „falu" végén, a Zsám­bokréti sor első házában. Fo­gas Illést találtam. A gazda 74 éves, a lemezgyár nyugdí­jasa, a fia a ház falát repa­rálja. Nem kőműves ugyan, de ügyes: a vasipari ktsz-ben lakatos. Szófukar. — Semmi gondjuk nincs? — Nem kell nekünk a nyil­vánosság. — Mondjon azért valamit. — Rossz, hogy a rókusi „spenótházakhoz" kell eljár­ni az orvoshoz. Itt megszűnt a ritka ügyelet is. Mondtam hát valamit, többet ne is kér­dezzen. Az áfész-boltban cigarettát vettem. Nem kellétt volna, csak a kíváncsiság vitt be: miket és milyen minőségben lehet kapni? A hűtőpultban egy darab sajtot találtam, a polcokon harisnyát is. Ami ezek közé befér, az az áru­skála. A csúnyán megbarnult karfiol nem volt az üzlet dí­sze! A Renegi utcában régi jó barát szólít meg: *— Hová, hová? — Hozzátok. — Beszélj a telepről! — Nem kell a nyilvónos­Békeíelcp. f7APr.beti Franczia,.hegy, utána Fra.ncia. heQyí &őtólí, 1911-ben újra Franczia hegy, majd 1928­tól Aigner telep, 1950 óta pedig Béketelep a peremkerület hivatalos neve. A legutóbbi térkép szerint 14 utcája van. Néhány nagyon szép hangzású: Zsámbok réti sor. Régi posta utca, Napos ut, Csalló köz... A 66. tanácsi választókerület, amibe beletartozik még a volt juta­gyárnál levő Gyulf püspök-telep, ha úgy tetszik, Vas­utastelep. Érdekesség: valaha rabtemető volt itt. A szűkebb értelemben vett Béketelepen 1600-an laknak. Ipara volt (téglagyár) és lett (Medikémia), de itt ta­láljuk az egyik sörpalackozót, a Móra Téesz baromfi­telepét és a salakmotorosok hibátlan, de alig látoga­tott pályáját. Ami nincs: orvosi rendelő, posta, hen­tes, mozi, kocsma. Nyilvános telefon jelenleg egy lé­tezik, de épül a Dél-Tisza Menti Afész ABC-je (?) előtt a második. Az élelmiszer-ellátás — szerényen mondva — gyöngécske. A lakók inkább a maszeknál vagy a Belvárosban (tudnak) vásárolni. A napköziott­honos óvodába ötven, az általános iskolába 198 gyér: mek jár. ság, de egy kupa bort azért adok. Balul jártam a véletlen ri­portalanyokkal. Szófukarok, mint mondtam már. Miért? Ö is, Fogas Imre, a Volán el­ső osztályú salakmotor-ver­senyzője. — Furdal a kíváncsiság. Hány Fogas él itt? — A legkisebbekkel együtt 13-an vagyunk a családban — szólt a feleség. — Legalább a sportról be­szélj — kértem ismét. — Jó volt, szép volt, el­múlt. Említettem: orvosi rendelő nincs, gyerekgyógyászat úgy­szintén nincs, mégis lakik a telepen orvos, de ő, Angyalné Kovács Julianna Makón (!) dolgozik. Gyérmekszakorvos, mégsem gyógyíthat itt hiva­talosan. A hét végén ügye­letes volt, a férjét kérdez­tem, illetve ő panaszkodott: — Asztalos vagyok, a ne­jem a gyógyításra esküdött. Mindössze harmincéves, ért a gyerekekhez, de nincs te­lefonunk. Így aztán hiába hívnák sürgősen, csak késve érhet a beteghez. Uram, mi a nagyváros árnyékában élünk. Szép, új házak épülnek, mégis falusiasnak éreztem a vidéket. Ügy tűnik, elfelejt­keztek egy kicsit a béketele­piekről. Igaz, akadnak egé­szen nagyvonalú dolgok is. Például behajtani tilos vagy a kötelező haladási irányt jelző táblák. Lehet, a busz miatt alakult így, mégis, azt hiszem, kijárna a lakosság­nak posta, hentes, telefon, jobb áruellátás. Ez is Szeged. Ács S. Sándor Kombájnok sora a tiszaszigeti határban Aratáskor a szombat és a vasárnap pont olyan mun­kanap, mint a többi. Itt nincs szükség a fizetett ün­nepeink körüli újabb kori naptárreformra, maga a ter­mészet döht. Az érett gabo­nát késedelem nélkül a mag­tárakba kell juttatni. Az idén a szokásosnál egy kicsit ha­marább indulhattak a kom­bájnok, az aszályos május, a csapadékosabb, de szintén kánikulával beköszöntő júr nlus siettette a kalászok éréj­sét. Az őszi árpának későn jött az eső, így a szárazabb vidékeken kisült vagy gyen­gébb termést adott. A 35 mázsás megyei átlag elma­rad a tavalyi eredménytől. Július elSö napjaiban aztán a búza aratását is megkezd­hették környékünkön a gaz­daságok. Meg az első har­madnap tartanak, így' a ter­mésbecsléssé! vigyázni kell. Közepes termésről beszélnek a mezőgazdászok, ez a mi­nősítés azonban sok szélső­séget eltakar. A jó vízgaz­dálkodású területeken akár rekordok is születhetnek, másutt már a búza sem tud­ta teljes mértékben haszno­sítani a későn jött esőket. Mindenesetre az idén ala­csonyabb szárúak a gabonák, így szövetkezeteinkben jóval kevesebb szalmát tudnak be­bálázni. Szombat délelőtt a Szőre­gi Tisza—Maros Szög Tsz irodáján csak a portást ta­láltuk. Azt mondta, minden főnök kint van az aratóknál. Szerencsére, CB-rádió is van a világon, s így nem kellett találomra nekivágni a 7 ezer 800 hektárnyi területnek, hogy majd csak rájuk talá­lunk. Akkora téesz ez, hogy már majdnem kettő, így A és B kerületre osztották. Az Magyar és szovjet szerszámgépgyárak együttműködése A Csepeli Szerszámgép­gyár együttműködési megál­lapodást kötött legnagyobb szovjet partnerével,.a Moszk­vai Ordzsonikidze Szerszám­gépgyárral, s ezzel a két iparvállalat közvetlen kap­csolatot teremtett egymással. Az együttműködéssel min­denekelőtt egy új, nagy tel­jesítményű megmunkálógep kialakítását irányozták elö. A moszkvai gyárban készülő MR—315 típusú homlokesz­tergát kívánják magyar ki­egészítő berendezésekkel fel­szerelni, vagyis az alapgépbe elektronikus, elektromos és hidraulikus elemeket építe­nek be.- Amenyiben az így összeszerelt berendezés pro­totípusa sikerrel vizsgázik a szakemberek előtt, úgy nem­csak saját felhasználásra, ha­nem harmadik piaci értéke­sítésre is megkezdik a kor­szerű megmunkáló gépsor sorozatgyártását. Egyébként az előzetes piaci felmérések szerint a szovjet iparvállala­tok körében máris nagy ér­deklődést váltott ki a koope­rációban tervezett új mefe­munkálógép, tehát az együtt­működő partnerek tarlós, jó piacra számíthatnak „belföl­dön" is. • -Az első gépsorok előállítá­sának megszervezése előtt a szovjet üzem kipróbálásra rövidesen Csepelre szállít egy ilyen esztergát, míg a csepeliek, ugyancsak teszte­lésre, átadnak egy Hunor márkájú vezérlést partne­rüknek. A későbbiekben ke­reskedelmi megállapodást köt majd a két gyár, ennek alapján mindkét vállalat üzemeiben gyártani fogják a gépeket, s megállapodnak az egyes alkatrészek és részegy­ségek kölcsönös szállításában is. (MTI) Ezen a táblán is jó a ho­zam, ömlik a gabona a pót­kocsira A-sok gondban voltak reg­gel., mert Szőregen divatba jött,: hogy mindennap esik egy kevéske eső. Kilenckor még vizes volt minden, úgy döntöttek, hogy délután azért a fél napért már nem kezdenek hozzá az aratás­hoz. Elhatározásukat meg­könnyítette, hogy a szárító­ban már-\gnnyi szemet fel­halmoztak, ami hétfőig ki­tart. A jövő héten már nem , szabad a szárító lassabb üteméhez visszafogni a mun­kát, szükségtárolókat is igénybe kell venni. Minden­esetre, szétszéledtek az em­berek, örültek a gyorsan jött szabadnapnak. Gulyás Győző elnökhelyet­tes nem tudott ilyen köny­nyen beletörődni a váratlan „szabadságolásba". Mert ma még talán nem hiányzik az az egy elvesztegetett nap, de mi lesz akkor, ha hétfőn vagy épp szerdán is közbe­jön valami. így délutánra visszahívtak egy-két gépke­zelőt, hogy legalább a szal­maletakarítás haladjon. Na­gyon fontos teendő ez, hisz jó lenne a tarlóhántáson túl­jutni, még mielőtt kőke­ménnyé szárad ez a jócskán kötött talaj. A tavaly re­kordtermést adó Barajnka fajta most igen rosszul kelt, így a 45 mázsa körüli átlag­gal kell beérniük. A B kerület vezetője, Tor­da Molnár József jobb hí­rekkel szolgált. Először is: ők tudtak dolgozni, habár a szárítót itt is kezdték már elárasztani. Jól van ez így, hisz ezen a részen rekord átlagok várhatók, nyersen 61,5 mázsa búza jött le egy hektárról. Igaz, a GK-Szeged fajta takarmánybúza, de a saját keverőüzemüknek épp erre van szükségei A teljes munkanap az aratáson kívül még, lucernabetakarítást szalmabetakarítást és tarló­égetést is magába foglalt. Az öntözőberendezések is működtek, háromszáz hek­tárnyi legelőn. Az aralókhoz személyko­csival mentünk ki Térvárra, Nem akadtunk el útközben. Az elnök megmondta a ve­zetőknek, hogy úgy tartsák karban az utakat, hogy itt nem vesznek terepjáró ko­csit. A szemet szállító teher­kocsiknak sem mind­Szépen teltek a szemek, a minőségre sem lehet panasz egy, hogy mekkorák a huppanok. Az úton elszórt búzánál nincs elkeserítőbb látvány. Papp Sándor Rábán dol­gozik, most a tízéves E— 512­es kombájn egyik gazdája. Azt mondja, az öreg gép nem rossz gép, mert tavaly másodikok lettek vele a há­zi versenyen, 50 vagonnyi gabonát aratott le. Még any­' nyit tudtam meg tőle, hogy mázsára fizetik őket, kenő­jüknek egy forint 60 fillér jár. Ezzel abbamaradt a be­szélgetés, mert másik táblá­ba álltak, s váltótársa he­lyére ült, mivel ö volt a so­ros. No, nem baj, akkor folytassa a társ, ha már két embert is ennyire összeköt a munka. Csengeri Sándor a Rábán is váltótárs, ahol folyamato­san 12 órás a műszak. Nem­sokára indul a szezon, a magágykészités, és utána a mélyszántás. A kombájnozás sem. nehezebb munka, csak egy kicsit: melegebb idő­szakra esik, de a földműve­lő embernek meg kell barát­koznia a természet szeszé­lyeivel. Kevés ilyenkor az idő az otthoni munkákra, a feleségre ,,több teher hárul Reggel hatra irány a mű­hely, a régi gépet még job­ban kell ajnározni, hogy üzemképes maradjon. Kilenc óra felé, ha félszáradt a harmat, indulhat az este nyolcig tartó aratás. Ha min­den jól megy, két hét alatt végezni lehet. A nagy ér­tékű gépeket ki kell hasz­nálni, így a havi munkaidő túl lesz a háromszáz órán, igaz, a kereset is tobb igv Két gyereket eltartani nem. megy másként. Most épp az általános iskola szervezésé­ben a Mecsekben kirándul­nak. A fiú, ha hazajön, biz­tos kijön megnézni a kom­bájnokat, érdeklik a gé­pek Ahogy jöttünk visszafelé a határból, egy kerékpáros kö­szönt ránk. Farkas János táppénzen van, az idén ki­maradt az aratásból. Azért mégis kikerekezett a töb­biekhez, nem lehet ezt ott­hon ülve, nyugodtan kibir­ni. T, Sz. I. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom