Délmagyarország, 1986. július (76. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-01 / 153. szám

5 Kedd, 1986. július 1. Szomjúságra szódavíz Veszprémben „Hagyjuk már az árakat!" — hallani egyre gyakrabban különféle fórumokon, ahol művészetekről, közművelődésről, avagy a társadalmi létezés mikénjéről és jövendőjéről — kellene beszélni. A „pénzezés" iránti türelmetlenséget: érteni vélem. Azt az életrevaló törekvést érzem mögötte, miszerint, ha már a pénzünk biztosan' r.em lesz több attól, hogy újra és újra kijelentjük: semmire sem elég, legalább azon törjük a fejünket, mi jót tehetnénk pénz nélkül, a pénznélküliség ellenére. Mindezt azért hozom szóba, mert a múlt héten lezajlott 16. veszprémi tévétalálkozón az volt a legnagyobb élményem, hogy fölfedezni véltem egy újfajta, mi tagadás, igen szimpatikus cselekvési-viselkedési-müvészeti irányt. Megmagyarázom, profán példán. A találkozó vendégeinek többsége szokatlan módon reagált a most dúló balatoni árakra. Az almádi Auróra éttermében az ember először elképedten maga elé mered, majd megjáratja hitetlenkedő tekintetét sorsos társain; aztán mindahányan keser kacagásban törünk ki. vééül a kifogástalan udvariasságú pincértől a legtermészetesebb módon szódavizet kérünk — mondjuk vörösbor helyett, leöblítendő az ebédet. Ennyi. A magyar televízió minden rendű és rangú munkatársa évekig sopánkodott, hogy ebben a szegénységben1 már-már lehetetlenség létezni is, nemhogy igénves művészeti alkotásokat létrehozni. Most azt vettem észre, hogy miközben újfent meg-, állapítják: a „lehetőségek" ugyebár lehetetlenné tesznek sok mindent, ezenközben megcsinálták és megcsinálják — amire itt és most kétségtelenül szükség van. A korábbi évekhez képest sokkal több, úgynevezett mai témájú tévéjátékot, filmet lehetett látni Veszprémben. Melyek jórésze „olcsó" munka, nem a művészeti minőség, hanem a létrehozás költsége tekintetében. Ha föltesszük az ilyenkor illő kérdést, merre tart a magyar televíziózás, hát úgy fest: erre. A jelenkorunkat — ezt a nehezet, kuszáitat, sokbajosat — fölmutató, dokumentatív, realista és kritikus müvek megszaporodása felé. Akkor is ezt kell mondanunk, ha a múlt év most szemlézett termésére gondolunk, akkor is, ha a Fiatal Művészek Stúdiójának Veszprémben vetített alkotásaira. vagy a vitákkal övezett ősbemutatókra. És még akkor is, ha esztétikai mércékkel dolgozó Ítészekként bizony sok-sok kifogásolnivalót találunk ezekben a tévémüvekben. Legszembetűnőbb, hogy majdnem mindegyikből hiányzik a művészi rendet megteremtő kéz nyoma, mondjuk egy értő dramaturgé. Mert ha a film épp olyan, mint az élet, vagyis túl bonyolult, kuszált, zavaros, esetleges, lehet, hogy az amatőr családi filmtárába — elmegy. Ám e dobozból profi módon elkészített létleleteket várnak sok millióan — magukról. Dolgaink valódi megfogalmazását, vagyis árnyaltan, gonddal megformált műveket. Mert művészkedésre, technikás felületességre, modernnek álcázott semmitmondásra, életes maszatosságra vagy ráérős anekdotázásra. — most már tényleg se pénzünk, se türelmünk. Mindezek után két művészre és a pécsi stúdió egyik, Veszprémben látott filmjére hadd hívjam föl a figyelmet. Az egyik művész Molnár György rendező, akit addig zenés, szórakoztató műsorok eredeti ötletekkel, fantáziával megáldott rendezőjeként tarthatott számon a nagyközönség. Kérem, figyeljenek majd, ha föltűnik a tévéműsorban Örökkön örökké című filmje ... Varga Kata. a Józsefvárosi Színház művésze az ifjú Nádasy László által rendezett, József Attila-művekkel a szerelemről, a magányról. az életről-halálról szóló filmben tűnt föl — kivételes előadóművészi tehetségével. A Baubaus című. „szubjektív animációs dokumentumfilmet" Kismányoki Károly rendezte, a pécsiek „blokkjában" messze a legérdekesebb volt, s tanulságos nekünk abban a tekintetben, hogy a mi tévéstúdiónk is gondolhatna a kecskeméti rajzfilmesekkel való együttműködésre . .. Az idei találkozón a drámai fődíjat a Bevégzetlen ragozás című, Örkény István novelláinak fölhasználásával készült tévéfilm kapta^ melynek forgatókönyvírója és rendezője Esztergályos Károly. A szórakoztató műfajban a Telepohár című kabarét jutalmazták a fődíjjal. Veszprém város díját az Egységben az erő című. Nógrádi Gábor dokumentumait felhasználó, Mihályji lmrerendezte mű kapta. A Budapesti Tavaszi Fesztivál díja a Mennyei hang cimű burleszk-műsornak jutott. Különdíjasok: Kellér Dezső (Néha, néha visszatérek), Hofi Géza (Koncert). A színművészek közül különdíjas: BánságL Ildikó, Garas Dezső, Koltai János, Rudolf Péter, Ruttkai Éva, Szakácsi Sándor, Bócz Mara maszkmester, Márk Iván operatőr, Szathmári Piroska vágó — különdíjat kaptak. A közönség díját a Krízis című tévéfilm nyerte (rendező: IVJáínay Levente), a szórakoztató kategóriában pedig a Horváth Adám rendezte HofiKoncert. Sulyok Erzsébet >f ...mit sírnak a habok"? Volt idő, amikor a Tisza költőket ihletett versírásra, partján romantikát kerestek — és találtak — a szerelmesek: a táj vagy társ iránti rajongók. Manapság inkább tudósok, vízügyi szakemberek, újságírók és olvasói rovatok levelezői tűzik tollhegyre: racionálisan szemlélve évszázadok tanúját, az első letelepülőket idecsalogató, életet, de bánatot, pusztulást is adó, rakoncátlankodó, majd megzabolázott folyót. Azt. amilyenné mára vált, amilyenné mi változtattuk. „A Tiszaparton halkan ballagok/És hallgatom, mit sírnak a habok ..." — írta Juhász Gyula. Hallgassuk közösen, mit „sírnak" napjainkban. Ésszerűség ide vagy oda: aligha akad szegedi, akinek közben szívét is ne rezzentené meg a ragaszkodás, a féltés. Nem véletlen, hogy annyira a magunkénak érezzük ezt a folyót, hiszen — noha öt ország területét érinti — leghosszabb, 587 kilométeres, végig szabályozott szakasza Magyarországon van. Hazánk területének mintegy a fele a tiszai vízgyűjtő része: vizeit a Duna fogadja magába, és továbbítja a Feketetengerbe. Vágás István, az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság főmérnöke rögtönzött földrajzóráján hallottam ezt a minap. A falon függő régi térképen a Kárpátok sötétbarna karéjában szinte taSándorfalvi útépítők Többször megesett már, lapátot, csákányt ragadtak Sándorfalva lakói, hogy községüket még szebbé és vonzóbbá tegyék. Két éve, ugyancsak június végén, a Brassói és a Mátyás utcában létesítettek 4 kilométer hosszúságú közutat, társadalmi munkában. A hét végen az Aradi utca lakói követték a szomszédok példáját: mintegy 1200 méter hosszú, 4 méter széles, szilárd burkolatú úttest alapozási munkálataival készültek el. Kónya József tanácselnök tájékoztatása szerint a lakosság összefogásával, a telkenként befizetett — önként felajánlott! — 6000 forint településfejlesztési hozzájárulással és a kétkezi munkával az útépítés összköltségének: egyharmacfcit a község polgárai „biztosítják. A szakipari munkát 2-3 héti múlva végzik el, akkor A centiméter vastagságú aszfaltréteggel borítják a közutat, aminek átadásával a település 5 kilométer hosszúságú, szilárd burkolatú, pormentesített utat mondhat magáénak. És ami még feltétlen említést érdemel, a sándorfalviak nemcsak magukra. a dóriakra, a társközségbeliekre is gondolnak: a közelmúltban ott is csinálták az övékhez hasonló, 500 méter hosszúságú utat — szintén társadalmi munkában. Szabadtéris Színről színre Nyár — szabadtéri színház. Nem hiszem, hogy lenne tömegkommunikációs fórum, mely parlagon hagyná a kínálkozó hálás, színes témát. így július eleje táján, megindul az előzetesek, portrék özöne — hadd jusson mindenkinek fülébe a hír. Furcsa műfaj a szabadteri. Rendszeres, évről évre viszszatérő, ám mégis egynyári: produkciói röpke hónapnyi szezon után elhamvadnak (igaz, vissza-visszahoznak egy-egy sikerdarabot: Margitszigeten a Csárdáskirálynőt, Szegeden a Győri Balett Szarvassá változott fiait). Mégis, majdhogynem tobb energiát kíván a közreműködöktől, mint egy szokásos kőszínházi évad, kurta idő alatt kell emlekezeteset alkotni, s lehet, az egészet elmossa egy zivatar. Nem irigylem a felelőst. kinek feladata, hogy a műsort öszszeválogassa: a felfokozott érdeklődéssel várt nyári színháznak illik szenzációsat produkálni, valami különlegeset, csak itt láthatót. Ne legyen túlságosan mélyenszántó, mert nyáridőben az ember szórakozni vágy. ám kényes ízlésünk — talán merő sznobériából — habkönynyüt sem kíván. Az előadás lehetőleg ne nyúljék az éjszakába, hűvösödik, csípnek a szúnyogok, no meg nem épp süppedő a fotel, hogy marasztalna. De nem lehet kurta sem. ha már sorban ni di ¿figyelő álltunk jegyért, s egyáltalán .. E témát „cserkészte be" a rádió szombat délutáni Színről színre adása. Riportokat hallottunk, melyekből kiderült, Gyulán a békák versenyre keltek a várszínház zenekarával: amint ezek rákezdték. azok még hangosadban kuruttyoltak. Hogy mi lesz a premieren? A művészek bíznak a békák józan belátásában ... Megszólalt néhány szentendrei „bennszülött": megbarátkoztak a nyári hangyaforgalommal, a gyulaiak, akik persze, tudják, mi folyik ilyentájt városukban, ám maguk nemigen kíváncsiak rá. (Tényleg, és mi. szegediek? Vajon mindannyian gyönyörködtünk már a Dóm nemes sziluettjében — a nézőtér felöl? Erős a gyanúm, legtöbben úgy vagyunk ezzel\ ami itt van, kéznél, az nem is olyan érdekes. Vagy. mert tudjuk, a szabadtéri itt marad jövőre majd elmegyünk akkor, vagy azután . ..) Nem maradt szó nélkül a friss, kétnyelvű kiadvány, a Nyári Színház, alias Sommer Theater, mely — a leendő margitszigeti Carmennek, Isola Jonesnak, a Metropolitan énekesnőjének vonzó címlapfotója ellenére — nem igazán bizalomgerjesztő. Néhány információ ugyanis — ahelyett, hogy a szabadtéri színpadra invitálna — csak felrevezeti a nyájas olvasót. Odaérve derül ki például, hogy se híre, se hamva Esztergomban az új Balassi— Szörényi—Bródy komédiának, van viszont olyan, melynek zenéjét Tolcsvay László szerezte. Igaz, az előadás nem a meghirdetett időpontban lesz — ha lesz ... Nem úgy. mint a japán Shochikurevü, melyről e honban igazán nem tehetünk, hogy lemondta turnésorozatát, viszont ez legalább biztos. Dicséretes a szegedi szabadtéri magazin gyorsasága: korrigálni tüdta, s az utolsó pillanatban bekerült a legfrissebb (pót) program, a száztagú cigányzenekar augusztus 20-i műsora is. No és a Szupersztár? (Elég gondot okozott eddig, későn derült ki, a díszlet nehezen kezelhető, egy nap alatt lehetetlen gyorsan szétbontani, s felepiteni a következőt. ígv át kellett szervezni a műsorrendet.) Országos a hírverés, hiszen a szegedi bemutató után majd a Margitszigeten is játsszák, aztán meg a Vígszínház falai közé szelídül. Szikora Jánost, a rendezőt kérdezte a riporter, milyen szinten képes a Rockszínház egy világszámot megvalósítani. A válasz: ..Ez egy magyar Jézus Krisztus szupersztár, megpróbáljuk megfejteni, mit jelent itt. és most. 86-ban. Nem színjáték inkább látomás. Mai .tömeg álmodja, bibliai történetnek részeseként, s marad a színen a végén.'' A szereplők? Vikidál Gyula és Deák Bili Gyula — régi rockrókák a színpadon, Gregor József (musicalsztárnak számít immár ő is), s a Rockszínház (ismeretlen) tagjai. Reméljük, csak egyelőre. Hiszen ki hallott például Varga Miklósról az István, a király bemutatójáig? Varjú Erika vakká szélesedő folyók kéklenek, az Alföldön ez a szín uralja a vásznat, valósággal elnyomva a zöldet. A Tisza síkvidéki lapálya eredetileg olyan — tudtam meg —, akár egy csekély esésű_ tófenék; nem töltötték föl eléggé a folyók hordalékai, így az áradások — akadályok nélkül — hamar szétterülhettek a tájon. A XIX. század első feléig legalább 15 ezer négyzetkilométer terület került rendszeresen víz alá, és mintegy 26 ezer négyzetkilométert tekintettek veszélyeztetettnek. Ha a Tisza továbbra is a régi mederben folyik, hazánk mai 92 ezer négyzetkilométernyi területéből bizony alig-alig marad a mezőgazdaság, az ipar, a letelepedés számára hasznos terület. Minden mesterséges, emberi beavatkozás magában hordja a lehetőségét annak, hogy a természet később föllázad, s nem várt módon válaszol a változtatásokra — vallják a környezetvédők. A helyes megoldás azonban nem az, hogy megtorpanunk minden ésszerűnek tűnő lépés előtt, hanem az, hogy alapos, körültekintő meggondolások után, a lehetséges következményeket számba véve hozzuk meg a döntéseket, mintegy mérlegre téve egy-egy beavatkozás hasznát és esetleges káros következményeit. Vágás István, aki a műszaki tudomány doktora, elméleti és gyakorlati szakemberként egyaránt vallja: a Vásárhelyi Pál tervezte, 1846 és 1903 között végrehajtott Tisza-szabályozás egyértelműen javára vált a természetnek és az itt élő embereknek. Sőt: maga a Tiszaszabályozás volt aZ első' országos természetvédel mi munka. Ezáltal teremtődött meg a fejlett mezőgazdaság és ipar lehetősége az ország területének 25—30 százalékán, s ebbe az övezetbe Szeged teljes egészében beletartozik. Emellett lényegesen nőtt a lakóterület is. Másik fölbecsülhetetlen eredmény, hogy biztonságossá vált a Tisza: 1895 óta Záhony alatt nem szakadtak át a gátak, az ország megszabadult a károktól. A tényleges veszteségen kívül gondoljunk itt a talaj változására, ennek következményeire is. Hogy mi kerül a mérleg másik serpenyőjébe? Hátrányként emlegetik néhányan, hogy megszűnt a Tisza területet feltöltő és trágyázó hatása. A vízügyi szakember szerint ezt a hátrányt megszüntette a mezőgazdaság, szerves trágyával gazdagította a talaj táperejét. Csak biztonságosabb töltéssel védett területen igy gazdálkodni, mint a víz szeszélyétől való félelem közepette. A másik vád a folyószabályozás ellen: hatására összeszorulnak egyes növényeknek és állatfajoknak az élőhelyei. A főmérnök erre azt mondja: a török kor változtatta hazánkat vadvizek országává. Nekünk nem azt az állapotot kell stabilizálnunk, hanem a kultúrált, rendezett körülményeket. Egyes nézetek szerint a belvíz okozta gondok is a Tisza-szabályozás következményei: a töltések nem en gedik be ezt a vizet a folyómederbe. Belvízelvezető csatornák, szivattyútelepek épültek az országban, hogy kivédjék ezt a káros hatást. A városon belül 1966-70ben, majd 1975-ben okozott gondot a belvíz. Aztán készült el a 15 éves koncepcióterv, amely fokozatosan valósul meg, s az idei eső és hólé duzzasztotta belvíz már nem idézett elő elviselhetetlen nehézségeket. Ügy tűnik hát, hogy a Tisza vidékén a természet és az ember is megbékélt a megszelídített folyóval. De vajon mit szólnak a „habok", nekik van-e okuk a ,,sirás"-ra? De még mennyire. A Tisza öntisztító képessége — sajátos tulajdonságainál fogva — korlátozottabb, mint más folyóké. Részben azért, mert sík vidéken folyik, és azért, mert a duzzasztóművek tovább Csökkentik áramlási sebességét. Vize igy érzékenyebb minden szennyeződésre, ezt bizony megsínyli élővilága is. Szegednél szemmel láthatóan is piszkos a Tisza vize, tudjuk, egyelőre tisztítás nélkül ömlik a folyóba a szennyvíz. Mégis apró vigasz: amit Szeged „produkál", az a jobb indulatúak közé tartozik. Többnyire a háztartások és az élelmiszeripari üzemek „termelik", ezek az élővizfolyások öntisztító hatására is veszélytelenné válnak. Vannak azonban nehezen hatástalanítható, csupán felhíguló ipari szennyvizek, amelyek erősen rontják a folyó vízminőségét. Tisztításuk elengedhetetlen lenne, ám a technológia rettenetesen drága .. . A szabályok szerint a mérgezett szennyvizet tilos beengedni a folyóba. Emiatt éppen „eltűrhető" itt a Tisza vízminősége. Kivá.natos, hogy — akár például a szalámigyár — az üzemek maguk végezzék el a tisztítást, a méregtelenítést. Még helyesebb, ha ipartelepites előtt kérik a tervezők a vízügyi szakemberek véleményét. Ahhoz, hogy a majdani városi tisztítóberendezés eredményesen működjék, „fölöttünk" néhány más tisztítónak is meg kellene épülnie, miként a lépcső mosását is fölül kezdjük ... Aztán Szegeden először a csatornáról kell gondoskodnunk, amely összegyűjti a berendezés számára a szennyvizet ... Ahhoz, hogy a megzabolázott folyó a jövőben ne csak higgadtan, hanem elégedetten, sőt életvidámán hömpölyögjön medrében, országok, városok, ipari és mezőgazdasági üzemek, vízügyi és természetvédelemmel foglalkozó, s nem utolsósorban gazdasági szakemberek egyetértésére, folyamatos együttműködésére van szükség. Ne feledjük: a Tisza és a Tisza mentén élő emberek sorsa örökre összefonódott. Chikán Ágnes Centenáriumi ülésszak A 100 évvel ezelőtt alapított magyar vízrajzi szolgálat centenáriumának tiszteletére a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központiban az érintett intézmények szakemberei háromnapos tudományos ülésszakot tartanak. A tanácskozást hétfőn nyitotta meg Varga Miklós, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese. Utalt arra, hogy a világon a franciaországit követően Magyarországon másodikként jött létre egységes vízrajzi szolgálat. A folyamatos mérésekkel, a folyómedrek változásainak állandó megfigyelésével, egyebek között olyan nagy feladatok végrehajtását segítette, mint a FelsőDuna szabályozása, az aldunai hajóút megnyitása vagy a Duna középső szakaszának egységes rendezése.