Délmagyarország, 1986. július (76. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-04 / 156. szám

2 Péntek, 1986. július 4. Az a viharos serdülőkor... A gyermekkor és a fölnöttkor küszöbén az óhajtottnál bizony hosszabban időzik az ifjú ember, mint ahogyan szeretné. A kislány, a kisfiú egykettőre átugrana, ha tehetné, a „nagyok" világába, elvégre magassága, külseje, nemi érettsége alapján úgy érzi, ő is jogosult az önálló döntésekre, önálló életvitelre. Csakhogy biológiai érettsége nem párosul a társadalmival; szellemi, lelki, erkölcsi egzisztenciális fejlődése lassabb léptekkel kullog a testiek után, s hat évbe is belekerül, hogy találkozzanak. Ezek a serdülőkor esztendei, amelyek ellentmondásokban olyannyira bővelkednek, s éppen e dúló viharok közepette dől el, kiből mi, s milyen ember válik majd. Különösen fontos e korszak tanulmányozása most, amikor úgy tűnik, fölgyorsult gyerekeink nemi fejlődése, s így még türelmetlenebbül, még hosszasabban toporognak a fölnőttkortól őket elválasztó, egyre szélesebb küszöb előtt. Az akceleráció biológiai, társadalmi tényezőit tanulmányozta éveken át a JATE embertani tanszéke, és a Köjál iskola-egészségügyi osztálya, az adatokat pedig a Kalmár László kibernetikai laboratórium munkatársai dolgozták föl. Az Egészségügyi és a Művelődési Minisztérium által támogatott, tárcaszintű kutatómunka eredményéről Farkas István tanszékvezető docens tájékoztatott. * Nem kevesebb, mint 30 ezér 10—18 esztendős lányt kerestek meg az adatgyűjtők 1981 és 84 között. Kezdetben 16 ezer Csongrád megyeit, később az ország más területén élőket is. A továbbiakban az összehasonlítás kedvéért még 25 ezer fiú testi fejlődéséről is igyekeztek képet alkotni. Hogy miért koncentráltak a kutatók elsősorban a lányokra? Mert az ő serdülésüknek egyértelmű jelei vannak, biztosabb információt adnak e korszak jellemzőiről. Egyébként jelentősége ennek a vizsgálatnak, hogy más országokban is nézték ugyanezeket a tényezőket külön-külön, de együtt, egyidöben, ugyanazoknál a személyeknél, méghozzá ekkora tömegben sehol a világon. A kutatás célja az volt, hogy kiderítsék: a serdülés milyen társadalmi és családi tényezőkkel van összefüggésben. Hogy a gyakorlat számára is hasznosítható legyen a fölmérés, olyan ismereteket igyekeztek szerezni a gyerekekről, amelyek az iskola, a pedagógus számára is minden nehézség nélkül hozzáférhetők, s a föltárt összefüggések segítségével támpontot adhatnak az egyes diákok neveléséhez. Ami ugye ebben a korban egyáltalán nem lenne elhanyagolható. Milyen eredménnyel zárult a fölmérés? Kiderült, mikor következik be hazánkban a serdülési idő, azaz melyik az az év, amikor a lányok 50 százalékánál már van havi vérzés, a másik felénél még nincs. Ez az úgynevezett mediáiidőpont ma Magyarországon a 12,79 éves kort jelenti. Eszerint nálunk a lányok felénél a VI. osztály végén, a VII. osztály elején jelentkezik az első menstruáció. A genetikus háttér mellett a környezeti tényezők rendkívüli hatását bizonyítja, hogy az értelmiségi szülők csemetéi általában korábban serdülnek, mint a fizikai dolgozók gyermekei. Nem közömbös a papa, mama iskolai végzettsége sem: a szülők diplomája — műveltsége —, ugyancsak sietteti ezt a folyamatot. A számok tanúsága szerint három hónappal hamarabb következik be a biológiai érés az „egykénél", mint annál, akinek testvérei vannak. Később serdülnek: általában a gyengébb tanulók, mint a jobb eredményűek, a kis településen élők, mint a városiak, az idősebb szülők gyermekei, mint a fiatalokéi. Egyszóval: a nagyobb kényelem, a jobb légkör, a jobb körülmények kedveznek a biológiai fejlődésnek. Vajon igaz ez hosszabb időszak távlatában is? A II. világháború utáni adatok — a gyűjtés, az értékelés azonos módszere miatt — összehasonlíthatók. Szegeden például 1958-ban 13,2 év volt még az a bizonyos médiái, 1966-ban 12,73. Nyolc év alatt tehát 0,5 esztendővel csökkent. Az azt követő 16 évben, 1982-ig azonban csupán 0,05 év a különbség. Tény, hogy az életkörülmények változására élénken reagál az ember, hiszen a táplálkozás minősége, a betegségek leküzdése stb. befolyásolja a fiatalok biológiai fejlődését, a testmagasságot, a serdülési időt, a várható élettartamot. Ugyanakkor egy bizonyos optimális fejlettségi szint határt szab ennek a folyamatnak. A svédek például 1940—11-ben leírták, hogy náluk megállt az akceleráció, föltehetően nem mert az életszínvonal csökkent, hanem azért, mert elérték a legkedvezőbb fejlettségi szint maximumát. A szegedi kutatók mindemellett választ kaptak arra a kérdésre is. milyen rendszerességgel jelentkezik a lányok havi ciklusa. Az első évben 23 százalékuknak, a másodikban 18, a harmadikban 12 százalékuknak rendszertelen a menstruációja. Eleinte tehát természetes jelenségnek tűnik ez, a későbbiekben azonban nem hunyhat szemet efölött a szülő sem, indokolt fölvenni ilyenkor a kapcsolatot a gyermeknőgyógyásszal. Hasznos gyakorlati tudnivaló szülőnek, pedagógusnak, táborvezetőnek, edzőnek: a lányok 32 százaléka általában júniusban, júliusban vagy augusztusban menstruál először, 13 százalékuk pedig januárban. Az éghajlati viszonyok iránt sem közömbös a szervezet: ahol több a napsütéses órák száma, ahol magasabb a léghőmérséklet, ahol alacsonyabb a tengerszint fölötti magasság, ott hamarabb „érik" a fiatalság is. (Szegeden is gyorsabban fejlődnek a lányok, mint például Szombathelyen.) Mindennek ismeretében a pszichés fölkészítésen kívül rendkívül fontos lenne a gyerekeket fogadó intézmények higiénés föltételeinek biztosítása, hiszen az egészségügyi kulturáltság alapjait ebben a korban kell elsajátítaniuk a gyerekeknek. Tudakolódtak a fölmérés készítői arról is: beszélgettek-e a szülők gyerekeikkel a serdülőkor „tüneteiről", jellegzetességeiről. Amíg Észak-Magyarországon a diákok 71, a Tiszántúlon 67. a Dunántúlon 55 százaléka válaszolt igennel, itt, Csongrád megyében csak 47 százalékuk. Bizalmatlanok lennénk saját gyerekeinkkel? Márpedig — különösen ebben a korban — szükség lenne a meghitt beszélgetésekre, odahaza és az iskolákban is. Van mit tanítanunk ugyanis a szexuális életmódról, a testi higiénéről, s ha hisszük, ha nem, szükség van a fölnőttek észszerű tanácsaira, nyugtató szavára is. A legkritikusabb időpontban, a VIII. osztály első félévében kell dönteniük ezeknek a viharok tépázta emberkéknek további sorsukról. S a döntésre, meglehet egy jó képességű, ám rossz passzban levő gyerek „kétes" osztályzata teszi rá a pecsétet... Válságok, stresszhatások, kétségek közepette egyetlen nagylány és nagyfiú se nélkülözheti a szülők, az osztályfőnök, a biológiatanár, az iskolaorvos, a védőnő megértését és támogatását. Segédkezet azonban csak az tud nyújtani, aki ismeri őket, s e sajátos kor sajátos gondjait. Chikán Ágnes Gyorsmérleg az árakról Öt százaléknál tartunk Elérkezett a félév; épp ideje tehát ismét, ahogy szoktuk, mérleget vonni. Mit sikerült elérni a terv időarányos célkitűzéseiből, mely területen maradtunk adósak teljesítésével. Mindennapi életünkben természetesen az árnövekedés ütemére figyelünk leginkább; arra, hogy mennyivel többet fizetünk ugyanazért az áruért bevásárlásaink során, avagy hány hónapig, netán évig kell takarékoskodnunk egy színes tévére. Az idei esztendő minden tekintetben fordulópont a gazdasági reform történetében, hiszen a kormányzat a korábban meghirdetett antiinflációs politika részeként a fogyasztói áremelkedést 5 százalékos szinten kívánja tartani a hatóságilag szabályozott, tehát kötött áraknál. • Mi teljesült ebből? Az első félév statisztikái nagyjából egyező, időarányos áremelkedést mutattak, alig valamivel több mint 5 százalékkal növekedtek a hatóságilag szabályozott fogyasztói árak. Ez mindenképpen megfelel tehát a tervezett szintnek, ám nagy hiba lenne, ha pusztán egyetlen szám alapján bírálnánk el, vajon megvalósult-e az antiinflációs gazdaságpolitika, vagy sem. Hiszen éppen a magyar gazdaságtörténet ismer olyan időszakokat, amikor a hatóságilag szabályozott, tehát kötött árak nem emelkedtek, viszont alig sorakozott áru az üzletek pultjain. (S olykor alapvető termékeket hivatalos áron nem lehetett kapni, a szabadpiacon viszont a megállapítottnál sokkal többért árulták. Ez az úgynevezett rejtett infláció, amely szétzilálja a gazdaság belső struktúráját, mert felmérhetetlen, irányíthatatlan.) Az antiinflációs gazdaságpolitika — amelyet tavaly hirdetett meg a kormány — célja, hogy több mint fél évtizedes sorozatos áremelkedés után a gazdaság növekedésére, a hatékonyság javulására alapozva teremtse meg hosszabb távra is az árak növekedését mérséklő mechanizmust. Kínálkozott egy másik lehetőség is: az árstop, amikor az árak befagyasztásával szintén a kívánt mértékre lehetett volna csökkenteni az áremelkedést. Am ez nem alakította volna át a gazdaság szerkezetét, ami nélkül elképzelhetetlen mindenfajta antiinflációs politika sikere. A hangsúly tehát a gazdaság teljesítményének növekedésén, a belső szerkezet átalakulásán van. Ha az antiinflációs politikáról beszélünk, annak sikeres vagy sikertelen voltát próbáljuk megítélni, akkor ezeket a mutatókat kell szemügyre venni. Sajnos, ebből a szempontból már nem egyértelműen pozitív a kép: az állami szektor első féléves teljesítménye elmarad a tervezettől. Nem elsősorban a naturális mutatók alakultak a vártnál rosszabbul, inkább nagyon nehezen halad a hatékonyság növelése, a nyersanyag- és energiatakarékos technológiák alkalmazása, a munkaidő jobb kihasználása, s a sort folytathatnánk tovább. A gazdaságpolitika másik fő célja teljesült, a külső egyensúly maradt, de az export emelkedése bizony elmarad a várttól, ahogy a cserearányok sem javultak. Vagyis, mind több és több termék exportálása révén érhetik el a vállalatok a korábbi bevételt. Tehát kevesebb áru marad itthon, miközben a vásárlóerő a teljesítményeket és a tervezettet is jócskán meghaladó ütemben áramlik ki. Nem véletlen, hogy a kormányzat néhány közvetlen intézkedéssel próbálta megakadályozni a teljesítménnyel nem arányos jövedelmek kiáramlását. Ha az így vásárlóerőként kiáramló milliárdok mögött nem áll megfelelő teljesítmény, akkor veszélybe kerül' az antiinflációs politika, sőt, megindul az áremelkedés. • Talán e néhány probléma felvázolásából is jól látható, milyen nehéz a gazdaság adott helyzete mellett az egymásnak olykor ellentmondó célokat megvalósítani. De az teljesen egyértelmű, hogy akár az egyensúly megőrzéséről, akár az antiinflációs politika sikeréről beszélünk, csak a gazdaság teljesítményének radikális növelése, a szerkezetátalakítás felgyorsítása hozhat hosszabb távon eredményt. Enélkül elképzelhetetlen, hogy akár a legtökéletesebb szabályozás elérje, amire vásárlóként mindannyian várunk: az üzletben legalább a kötött árak hónapokra, sőt, netalán évekre stabilak maradjanak. Lakatos Mária flz ipari kutatások helyzete Csütörtökön ülést tartott az Ipari Minisztérium idén megalakult Kutatáspolitikai Tanácsa Vámos Tibor akadémikusnak, a tanács elnökének vezetésével. A tudósokból, közéleti személyekből, állami és társadalmi szervek, valamint iparvállalatok vezetőiből álló testület megvitatta az ipari kutatások helyzetét, és e munkák irányítási feladatait. A tanács állást foglalt a kiemelten kezelendő kutatásfejlesztési célok mielőbbi megvalósítását illetően, és ezzel kapcsolatban munkaprogramot dolgozott ki. A testület elhatározta, hogy a kutatások minősítésére, finanszírozási lehetőségeinek felkutatására, a legfontosabb kutatáspolitikai döntések előkészítésére felkéri a legkiválóbb hazai szakembereket, és támaszkodik az e területeken már tapasztalatot szerzett intézetekre, vállalatokra is. A testület a jövőben különösen a biológiailag aktív vegyületek, a gépgyártás-technológia és a mikroelektronika területére, valamint azok finanszírozásának módszereire összpontosítja figyelmét. Schmidt Andrea felvétele Az utóbbi években sorra újítja fel és bővíti üzleteit a mórahalmi áfész. Az 55-ös út mentén sorakozó tetszetős szaküzletek és vendéglátó egységek nemcsak a nagyközség lakóit várják gazdag kínálatukkal, hanem az egyre növekvő átmenő- és idegenforgalomból adódó lehetőségeket is igyekeznek kihasználni. A közelmúltban nyílt meg a régi élelmiszerüzlet helyén, 1 millió forintért átalakított. ízlésesen berendezett másodosztályú presszó. A félmillió forint első havi bevétel biztató az üzletember számára, s ezek után hasonló folytatást remél Kempingtalálkozó Kenyérrel és sóval, a szíveslátás szimbólumával fogadták csütörtökön Szabolcs-Szatmár megye határain az ország minden tájáról érkezett táborozókat, a dolgozó fiatalok országos kempingtalálkozójának 1600 résztvevőjét. A most nyolcadik alkalommal sorra kerülő rendezvény központi színhelye Nyíregyháza-Sóstófürdő. A csütörtökön este ünnepélyesen megnyitott és vasárnap záruló kempingtalálkozó résztvevői a strandolás mellett több mint negyven szervezett program között válogathatnak. Meg egyszer a sörről Cikkünk visszhangja A hétfői lapunkban megjelent „Sör, lángos és egyebek" című cikkre válaszoLl a Csongrád Megyei Tanács mezőgazdasági osztályvezetője: A cikkben a szerző többek között a következőket írja: „Nagyon halkan mondom: nem férne el Szegeden egy sörgyár? Az egyik legrövidebb idő alatt megtérülő beruházás, becslések szerint három év alatt behozza a költségeket." Ezzel kapcsolatban a következő a helyzet. Ha Szegeden nem is, de Csongrád megyében feltétlen elférne egy sörgyár, sőt, nagyon is kellene. Ezt felismerve, már a IV. ötéves terv végén megkezdődlek az előkészületek Szentesen egy sörgyár építésére. A következő tervciklusban beindultak a munkálatok (kisajátítás, tereprendezés, kutak fúrása), azonban a népgazdaság teherbíró képessége nem tette lehetővé a folytatást, így a beruházás leállt. A telek a söripar tulajdonát képezi. A VI. ötéves tervidőszakban a megyei pártbizottság, a megyei tanács és a Teszöv több elképzelést dolgozott ki a sörgyár megépítésére. Sajnos, eddig minden meghiúsult. Ennek — sok más mellett — a fő oka az, hogy egy sörgyár átlagosan 1-2 százalék eszközarányos nyereséget tud produkálni. A •központi költségvetés ugyan jelentős bevételekre tesz szert a sör utáni forgalmi adóból, de az üzemeltető a beruházásra felvett hitelek kamatait sem tudja kitermelni. A cikkíró jószándéka egyértelmű, amikor egy sörgyár építésének szükségességet veti fel. Ez azonban a nem szakértő olvasót megtévesztheti, hogy a beruházás három év alatt behozza a költségeket; arra következtethet, hogy a sörgyárakban igen magas a nyereség, ezzel szemben igen alacsony a jövedelmezőség. így aztán érthető, hogy nincs vállalkozó arra, hogy sörgyárat létesítsen. A cikk szerint júniusban 210 ezer hektoliter volt a megye sörfogyasztása. Ez nagyon magas szám, feltételezi, hogy minden lakos — csecsemőkkel együtt — 46 liter sört fogyasztott el egy hónap alatt. (A legújabb sorgyár Martfűn egy év alatt 260 ezer hektoliter sört állít elő.) Magyarországon az egy főre jutó sörfogyasztás évente 90—100 liter között van. Ennek a felét nem lehet egy hónap alatt meginni. Mellesleg Csongrád megyében 1985ben 444 ezer hektoliter sör fogyott. Kiss Lajos Salakból falazóblokk Eredményes félévet zártak az Ózdi Kohászati Üzemek salakfeldolgozójában. 730 ezer tonna salakból 135 ezer tonna szeparátorvasat nyertek. illetve 325 ezer tonna falazóblokkot állítottak elő. A salakból, cementtel keverve készül a falazóblokk. S