Délmagyarország, 1986. július (76. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-28 / 176. szám

79 Hétfő, 1986. július 28. (Azt mondom: ifjúság — sok rossz dologra gondolok. Mostanában pláne. Szemé­lyiségzavarokról, alkoholról, kábítószerről, beilleszkedési képtelenségről beszéltek ve­lük kapcsolatban a pedagó­giai nyári egyetemen. a művészeti és pszichológiai napokon, és a következő he­ten ugyanerről fognak — a müvelődéselméleti nyári egyetemen. Ha kinézek az ablakon a Stefániára, az ifjúsági napok másnapos-kó­tyagos vendégeire .. . A közös gonddal árnyé­kos napokban egy fénysu­gár: Balogh Tibor egyetemi docens a pozitív devianciá­ról beszél holnap délben a müvelődéselméleti egyete­men.) — Ilyenről még nem hal­lottam. — Ha valaki nem tesz eleget a ténylegesen vagy formálisan létrehozott és nyilvánossá tett szabá­lyoknak, előírásoknak, elvá­rásoknak — normaszegő, de­viáns magatartást tanúsit. Do nem biztos, hogy ez va ­lóságos kárt, veszélyt jelent a társadalom számára. Elég. ha a többiek veszélyesnek tekintik. Vagyis a „normá­listól", az átlagostól, a szok­ványostól vaíó pozitív elté­réseket is devianciaként könyveljük el. — Ok a „nehéz embe­rek"? — Igen. Az átlagostól kü­lönböző eredetiségre ugyan­úgy pszichés egyensúlyta­lanság vállalása, az ambició­zusság, a nyitott szellemű-, ség. a hivatalos elkötelezett­ségtől való tartózkodás jel­lemző, sót — francia erede­tű meghatározás szerint — ..baloldali intellektus", mint azokra, akiket deviánsnak tekintünk. — Latinovitsra gondo­lok ... — Persze. Tudjuk, hogy az ő mindennapi emberi gesztusait-'tartották-- sokan deviánsnak. megnehezítve művészi útkeresését, amely aztán annyi konfliktushoz vezette. De sok más mű­vészre, költőre, tudósra is gondolhatunk, az úgyneve­zett ..korán jött", „lőreszala­dó" személyiségekre. — Jobban járnánk, ha el­utasítás helyett megértenénk őket? — Univerzális megértésre nem jó törekedni, ez nem mindig a különböző értékek elfogadását jelenti, hanem eivlelenséget. Talán ponto­sabb olyan értékrend kiala­kítása. s ezek alapján való társadalomirányítás, ame­Búcsú lyekkel a lehető leggyorsab­ban elérhető a kisebbséget, a keveseket jellemző, krea­tivitással párosult eredeti­ség, teljesítmény elfogadása és vállalása. Ilyen kevesek mindig lesznek. A minden­kori hatalomnak nem any­nyira toleránsnak kellene lennie irántuk, inkább föl­készültnek. Nyitottnak az eredetiség és az alkotóképes­ség iránt. Sulyok Erzsébet Algyőn Az algyői búcsút a Bartók fellépett Szurdi Zsolt, a nép­Béla Művelődési Központ művészet mestere is. A rendezte tegnap az olajáról programot Le/e József nép­híres peremkerületben, rajzkutató ' állította össze. Messzi vidékről érkeztek Természetesen talált szóra­hagyományórző népi együt- kozást mindenki a kulturális tesek. A szomszédos Jugo- műsoron kívül is. Nem szláviét csantavéri táncosok hiányzott a hinta, a céllö­képviselték. A nagymányo- völde sem, de volt persza kiak a német nemzetiség lacikonyha, bizsu és tömény folklórját mutatták be. A giccs is — mint ilyenkor kilenc tánccsoport mellett szokás. Leleményes kosárfonók Még a szakmajegyzékből millió forintos árbevételt is törölték a kosárfonást, tervezhettek, olyannyira megcsappant az Gyakorlatilag beruházás elmúlt években az ősi mes- nélkül varrodát létesítettek, terseghez értök száma. Ne- ahol kooperációban nyugati héz helyzetbe került az bérmunkát végeznek, s be­ikervári Kosárfonó Háziipa- dolgozók foglalkoztatásával ri Szövetkezet is: a jelenlegi es' íaárukészítő részlégét hoztak letre. Itt oteves terv készítése során függönykarnisokat, polcokat, kiderült, hogy jelenlegi 180 állólámpákat és lépcsökorlá­dolgozójuk közül 1090-ben tokat gyártanak korszerű csupán ötvenen hajtogatják ^nológiúval, és saját ter­j e j vezesu termekeik egv reszet mar a fuzvesszot. Arbevéte- maguk értékesitik. A szövet­lüket csökkentik a nyomott kezet alapitói ugyanakkor pjaci árak is; ezért módost'- remélik, lesz még a mainál tóflák"áz alapszabályt, új nagyobb keletje is a füz­vúllalkozásokba fogtak, s vesszőből készített szép ter­így a tavalyi 13 millióval mókeiknek, s nagyobb von­szemben erre az évre 40, zása a volt szakmának. Nagy László fclvéU'i 1 A népművészeti vásár sikere vitathatatlan Könnyezett a bálkirálynő Annyi csinos és bájos nö még talán soha nem jelent meg a boszorkánybálon, mint pénteken éjszaka a Tisza Szállóban. Sokan kárpótolni akarták ma­gukat az elhalasztott Miss Magyarország szépségver­seny elődöntője miatt. Ez ugyancsak a koncertterem­ben lett volna, de egy nap­pal később, szombat este. Nos, pénteken eljöttek a feketék, szőkék, vörösek, a karcsúak és molettek, a tinédzserek és a korosabb hölgyek. Igaz, a versengés­ben csak a 16—26 éves korosztály mérhette össze bájait. Azonban ez nem izgatta a negyveneseket, hiszen közülük többen fel­tűzték a nevezési számo­kat. A modern divat, a ru­haköltemények és a va­rázskezű kozmetikusok lát­szólag eltüntették a gene­rációk közötti különbséget. A péntek éjszaka forga­tókönyvét a hagyomány írta. Már a szálloda elő­csarnokában a rendezők — a Volán Utazási Iroda, az Alföld Tours és a Hungar­hotels — fémkorongokat osztogattak. Elegáns moz­dulattal ezeket a nevezési számokat a hölgyek a ru­hájukra tűzhették. Voltak, akik míg asztalukhoz ér­tek, többször is levették, majd ismét feltették. A ha­todik boszorkánybálra ke­vesebb külföldi turistacso­port érkezett, mint ameny­nyit a korábbi esztendők­ben láthattunk. Pedig a 'határon túli vendégek ér­kezésétől remélik a szer­vezők, hogy egyszer a sze­gedi városi bál megközelíti a füredi Anna-bál színvo­nalát. amelyet szintén ezen a hétvégén tartottak, de Tóth Adrién (Budapest) a legbájosabb már a 161. alkalommal. Szó mi szó, egyelőre még nem vetélkedhet a Tisza-parti bajos nök seregszemléje a Balaton-vidékivel — leg­alábbis ami a külföldiek érkezését illeti. Szépség­ből és a mesterszakácsok finom falataiból azonban nem volt hiány. Amint közeledett az éj­fél, a férfiak egyre láza­sabban keresték az est asszonyát. A közönség sza­vazata juttatta a legszebb hat nőt az elődöntőbe, kö­zülük választotta ki a ki­lenctagú zsűri a királynőt és udvartartását. Ezúttal négv hölgy is bekerült a bíráló bizottságba, de vé­gül is a férfiak voksai dön­töttek. Ott voltak a bálon a budapesti manekenek is, akik az ipari vásár divat­bemutatóin szerepeltek, de ők nem neveztek be a ver­senybe. Ám a legszebb bo­szorkány így is fővárosi lett. Elsöprő fölénnyel a 21 éves Tóth Adrient válasz­tották szépségkirálynőnek. Amikor a harmóniájában lebilincselő teremtés meg­hallotta a döntést és a kö­zönség ovációját, elérzéke­nyült, könnyezett. „Nem számítottam erre" — mondta később. Most járt először Szegeden, hogy a várost megcsodálja. így péntek éjszaka őt csodál­ták a férfiak. Nem túlzás, de az eddigi boszorkányok legbájosabb győztese Tóth Adrién. Testarányait nem titkolta: 168 centi magas, a mell- és csípöböség 90 centiméter, ehhez képest a dereka mint a „darázsé", 60 centiméter. Foglalkozá­sa adminisztrátor, de kép­zőművész szeretne lenni. Naponta két kilométert úszik, négy kilométert fut, egy órát tornászik. Ez a legfontosabb kozmetikuma. Jutalma a boszorkánysep­rü mellett egv bécsi utazás — és győzelmével bejutott az országos szépségverseny döntőjébe. Udvarhölgyei szegedi kislányok: második Kónya Edit 18 éves óvónő, és hasonló korú a harma­dik helyezett, Török Rita gimnazista. Azok a férfiak, akik nem nyugodtak a zsűri ízlésébe, reggelig kereshették a végzet asszonyát. H. M. Ezreket vonzott szombat délelőtt a Prognózis-koncert (Folytatás az 1. oldalról.) junk arról a mintegy há­romszáz rendezőről, szerve­zőről, aki mindent megtett a SZIN sikeréért. Igazán nem rajtuk múlott, hogy né­hány meghívott művész — visszaélve a magyarországi szerződéskötések hiányos­ságaival — utolsó pillanat­ban lemondta fellépését. És nem hibáztathatok azért sem, hogy De erről bő­vebben. A rövid kritika első részét űgv érzem, sikerült megma­gyarázni. Most következzék a második, miszerint „lehet takarítani . .." Sajnos, ezzel a megállapítással sem vitatkoz­hatunk, hiszen városunk központi terein, a Tisza-par­ti sétányon mindenki lát­hatta, hányan „dolgoztak" a városgazdálkodás keze alá. Mit sem törődve a huszadik SZIN-hez illő ünnepi han­gulattal, lumpenek tucatjai nyitottak szállodát a fák alatt. Tegyük hozzá, nem először, és sajnos, úgv tűnik, nem is utoljára. A jelensé­get évek óta elintézzük az­zal, hogy nem jellemző, és sajnos nem tehetünk ellene. Nos, bármennyire is csupán a résztvevők kis töredékét teszik ki a „mű-punkok", a SZIN megítélését egyre in­kább meghatározza viselke­désük. Hallottam olyan szél­sőséges véleményt is. mi­szerint „ez az egész a város lejáratása". Mondom, a vé­lemény szélsőséges. De nem egyedülálló. Megnyugtatásul azért írjuk le, komolyabb baj nem történt. „Csak" it­tak. „csak" szipóztak; „csak" ...de ezt látta az egesz vá­ros. * Írásom végére érve beval­lom, most nem értékelni, csupán tudósítani akartam a SZIN-ről. Később erre a ren­dezvényre egyébkent is visz­szatérünk lapunkban, mert az ifjúsági napok ma már közügy. Tehát most ne vár­jon senki gondokat lebirkó­zó javaslatokat. Annyit azért le kell írni — a dol­gok mai állása szerint SZIN jövőre is lesz, bármennyire is elterjedt a városban a megszüntetés híre. S hogy milyen lesz? Erről inkább majd akkor Bátyi Zoltán »'•- • - ' Harmincegy produkció vonult fel a Ttsza-parti katftcv'álon M ' Nehéz emberek" EGY ELŐADÓ A MÜVELŐDÉS­ELMÉLETI NYÁRI EGYETEMRŐL

Next

/
Oldalképek
Tartalom