Délmagyarország, 1986. június (76. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-10 / 135. szám

2 Péntek, 1986. június 20. Kádár János Mihail Gorbacsov Egységben a szocializmus útján Közös célokért - jobban Kedves Elvtársak! Elvtársnök! Köszönöm a szíves fogadtatást. Ai Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának nevében, s a magam részéről köszöntöm a becsülettel és eredményesen dolgozó Csepeli Szerszámgépgyár kollek­tíváját, a magyar—szovjet barátságot ki­fejező nagygyűlés minden résztvevőjét, s az Önök személyében köszöntöm a magyar munkásosztályt, dolgozó népünket. Kiemelkedően fontos és örvendetes po­litikai esemény számunkra, hogy meghí­vásunkat elfogadva, baráti látogatást tesz nálunk, s most itt van közöttünk Mihail Szergejevics Gorbacsov elvtárs, a Szovjet­unió Kommunista (Pártja Központi Bi­zottságának főtitkára. Engedelmükkel, én is szeretném szívből köszönteni magas vendégünket, hozzánk oly közel álló elv­társunkat, Gorbacsov elvtársat, kedves feleségét és a kíséretében levő valameny­nyi szovjet barátunkat. Szemelyükben a hazánkat ta hitleri fasiszta megszállás alól felszabadító Szovjetuniót, a testvéri szovjet népet, a velünk jóban-rosszban kitartó, segítő, igaz barátot, nagy szövet­ségesünket köszöntjük. Kedves Elvtársak! Gorbacsov elvtárssal a,tegnapi napot munkaval töltöttük. Tájékoztattuk egy­mást az országainkban folyó szocialista epítőmunkáról, áttekintettük kétoldalú kapcsolatainkat, a magyar—szovjet együtt­működés továbbfejlesztésének lehetösege­it. beható eszmecserét folytattunk a nem­zetközi helyzet főbb kérdéseiről. Tárgyalásainkon ismét bebizonyoso­dott, hogy egységünk szilárd és meg­bonthatatlan. mert közös marxista­leninista elveink alapján. valamint országaink alapvető érdekeinek és távlati réljainak egybeesése nyomán pártjaink a szocialista építés és a vi­lághelyzet kérdéseit azonosan itélik meg. Közös az elhatározás abban, hogy a két­oldalú magyar—szovjet együttműködést minden területen továbbfejlesztjük, és ma­gasabb színvonalra emeljük, s abban is, hogy a nemzetközi kérdésekben együtt, azonos célokért a viszonyok megjavítá­sáért, a tarlós békéért', az emberiség nyu­godt, pusztító fegyverektől mentes jövő­jéért küzdünk. Tisztelt nagygyűlés, kedves elvtársak' Magunkról, a szocialista építés magyar­országi helyzetéről szólva, reális tájékoz­tatást adtam Gorbacsov elvtársnak. Őszin­tén elmondtam, hogy gondunk jelenleg is van, több mint elegendő, s a szocialista építés menetében igen ne­héz akadalyokat kell még leküzde­nünk. I)e a helyzet valóságos megítéléséhez az is hozzátartozik, hogy a felszabadulás és az 1956. évi törés óta eltelt évtizedekben népünk, pártunk vezetésével, nagy és vi­tathatatlan történelmi eredményeket ért el a termelésben, az életkörülmények ja­vításában, s a kulturális színvonal eme­lésében egyaránt. Viszonyaink már-már alig hasonlíthatók a néphatalom kivívása, a szocialista rendszer megteremtése előtti helyzethez. Joggal állapíthatjuk meg: új Magyar­ország született a régi helyén. Meggyőződéssel mondhatjuk barataink­nak azt is, hogv munkásosztályunk, szö­vetkezeti parasztságunk, a magyar értel­miség, népünk óriási többsége érti és tá­mogatja pártunk politikáját, amelynek célja az elért eredményeink, szocialista vívmányaink megőrzése és gyarapítása, a fejlett szocialista társadalom felépítése. Legfőbb törekvésünk, hogy ezen az úton járva, békét és biztonságot, az eddig el­értnél is különb életet, boldogulást bizto­sítsunk népünk, nemzetünk számára. Ennek útja mindenekelőtt — tudjuk —, a rendelkezésünkre álló termelőerők, saját lehetőségeink jobb kihasználása. A szocialista rendszer előnyeire épít­ve, hatékonyabban kell termelnünk dolgoznunk, összpontosítani kell erőinket, hogy a ter­melés a leghaladóbb technika alapján nö­vekedjék, s céltudatosan, fegyelmet és rendet tartva, a dolgozók rovására élős­ködők mesterkedéseit megakadályozva, megteremtsük egy gyorsabb fejlődés le­hetőségét. , Előrehaladásunkhoz pártunk XIII. kongresszusa megfelelő irányvonalat, a VII. ötéves terv reális programot adott. Ennek végrehajtása megkezdődött, bar — őszintén megvallva — elég lassan és ed­dig még nem kielégítő eredmennyel. Igaz, vannak a munkát nehezítő, nem tőlünk függő, kedvezőtlen külső adottságok is. De most magunkról szólok. A helyzet azt igényli, hogy a Központi Bizottságtól kezdve, a párt valamennyi szervezete, a társadalmi szervek, a kormányzati és a gazdasági intézmények, s általában a dol­gozók, most ne a nálunk szokásos módon először, tizedszer és harmir cadszor is az­zal foglalkozzanak, hogy mit, kinek és hogyan kellene elosztani, hanem először és azután még néhányszor azzal: hogyan lehet a rendelkezésünkre álló eszközükkel, a tudással, az emberek képességével jobban, felelősebben gaz­dálkodni és termelni, s ha így járunk el, nemcsak lesz mit elosztani es jut­tatni, hanem egyre több is lesz. Ha számba veszem összes mostani ne­hézségünket, tudom, hogy nem kis fel­adatokat kell megoldanunk. De tudom azt is, hogy voltunk már százszor nehezebb helyzetben is, és a párt, a társadalom, a nép erőit összefogva, úrrá lettünk rajta, túljutottunk az akadályokon, és alig hi­hető, szép eredményeket értünk el. Most sokkal tobb erőnk van, pártunk és né­pünk tapasztaltabb, érettebb, tudása gaz­dagabb, mint régebben volt. Ezért sok múlik a céltudatosságon, az akaraton, a felelős hozzáálláson a feladatok megoldá­sakor — röviden szólva: sok múlik a jobb munkán. Az országos, a megyei, s még az üze­mi átlagok is sok mindent eltakarnak. Gyakran az azonos feltételek között te­vékenykedő kollektívák, vezetők, s az egyes dolgozók teljesítménye is különbö­ző. Vannak közöttük, akik egészen kiváló eredménnyel dolgoznak, sokan közepesen, egyesek pedig csapnivalóan. Ideje lenne a vezető szervek részéről, s a társadalmi megítélesben is az eddiginél határozottabban és egyértelműbben vilá­gossá tenni, az erkölcsi és anyagi megbe­csülésben következetesen kifejezésre jut­tatni. hogy mi valóban a szervezett, fe­gyelmezett munkát megkövetelő vezető­ket, u jól dolgozó kollektívákat és a jól dolgozó embereket támogatjuk. Tisztelt Nagygyűlés! A Szovjetunió az emberiség legszebb re­ményeinek megtestesítőjeként lépett be a történelembe, és csaknem hét évtizede a társadalmi haladás és a beke legfőbb tá­masza. Tapasztalatainak és sikereinek je­lentősége felbecsülhetetlen a szocializmus, az emberiség számára. Pártunk és népünk nagy érdeklődéssel és rokonszenvvel követte az SZKP XXVII. kongresszusának munkáját, és üdvözli annak határozatait. A lenini szellemben megfogalmazott törekvések és eélok erősítenek ben­nünket is szándékainkban, s további gondolkodásra és cselekvésre ösztönöznek. Meggyőződésünk, hogy a di­namikus szovjet fejlődés nyomán a mi munkánk feltételei is kedvezőbbé válnak. Kívánjuk, hogy a szovjet nép további nagy sikereket érjen el a fejlett szocia­lizmus építésében, a társadalmi és a gaz­dasági fejlődés gyorsításának útján. Viszonyunk a Szovjetunióhoz kipróbált, az élet által igazolt internacionalista el­veken, baráti és jószomszédi összefogá­son, közös érdekeken nyugszik. Kapcsola­tainkat az egymás iránti bizalom, tiszte­let és megértés hatja áf. A magyar—szov­jet barátság erősítését, sokoldalú együtt­működésünk fejlesztését a jövőben is elsőrendű, nagy jelentőségű feladatunk­nak tekintjük. Kedves Elvtársak! Holnap kezdi meg munkáját hazánkban a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének soros ülése. Szö­vetségi rendszerünk párt- és állami veze­tői feszült és ellentmondásos nemzetközi helyzetben tanácskoznak. A genfi szovjet —amerikai csúcstalálkozó után a világ egy fokkal több bizalommal tekintett a jö­vőbe. Már akkor számoltunk azonban az­zal. s a legutóbbi hónapok tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy az imperializmus szélsőséges körei, a szembenállás amerikai és más hívei nem egykönnyen adják fel terveiket, tovább szítják a feszültséget, fokozzák a fegyverkezési hajszát. A Politikai Tanácskozó Testület ülésé­ről még korai szólni, egyet azonban biz­tosan mondhatok: a Varsói Szerződés országai a béke érdekében fogják ismételten felemel­ni szavukat, , és határozottan síkraszállnak a különböző rendszerű államok békés egymás mellett éléséért. Olyan világot akarunk, amely­ben mindenki szabadon és biztonságban érezheti magát, s a biztonság a sokoldalú együttműködés szilárd alapjaira épül. Ha­zánk — szövetségeseivel összhangban — a maga eszközeivel és lehetőségeivel a jövőben is arra törekszik, hogy hozzájá­ruljon a közös célok eléréséhez. Szovjet barátainkkal együtt abból indulunk ki, hogv mai világunkban nincs fontosabb feladat, mint a békéért, az emberiség biz­tonságáért való kitartó küzdvím. Kedves Elvtársak! Barátaim! Befejezésül ismetelten hangot adok megelégedésünknek, hogy Gorbacsov elv­társ mostani látogatása tovább erősíti né­peink barátságát, és újabb ösztönzést ad együttműködésünk fejlődésének. kérjük önt, tisztelt Gorbacsov elvtárs, hogy hazatérve adja át a Özovjetunió kommunistáinak, a nagy szovjet népnek a magyar kommunisták, a szocializmust építő magyar nép testvéri üdvözletét. Tel­jes sikert kívánunk a Szovjetunió Kom­munista Pártja XXVII. kongresszusa ha­tározatainak végrehajtásához. Mondják el azt is. hogy a magyar nép a szovjet nép­pel szoros egysegben halad tovább előre közös történelmi utunkon, a szocializmus útján Kedves Elvtársak! Szívből köszönöm a meleg, bensőséges fogadtatást, őszintén köszönöm önnek, kedves Kádár elvtárs, magyar barátaink­nak az országunkról és a szovjet—magyar barátságról itt elmondott meleg szavai­kat. Nem először járok Budapesten. Ez az újabb találkozás az önök gyönyörű fővá­rosával, és ismerkedésem a gyárral feljo­gosít arra, hogy kijelentsem: az ország jó munkaritmusban él. Kádár elvtárssal tegnap tartalmas be­szélgetést folytattunk. Szót váltottunk a világban végbement jelentős változások­ról. a szocialista világrendszer problé­máiról; arról, hogy Magyarországon es a Szovjetunióban hogyan oldják meg a párt­jaink kongresszusain kitűzött feladatokat. E feladatok lényege mind Magyarorszá­gon, mind pedig a Szovjetunióban vilá­gos: még jobban, még hatékonyabban kell dolgozni, ugy, ahogyan azt a jelenlegi idők megkövetelik. Márpedig az idő nem tesz lehetővé más választást sem önöknek, sem nekünk, sem más testvéri országnak. Az alkotó útke­resés új történelmi kihívása elé állítja a szocializmust. Nincs jogunk egy helyben topogni, lemaradni. Csakis gyorsított léptekkel állíthatjuk telje­sebben a dolgozó ember szolgálatába a szocializmus óriási tartalékait és le­hetőségeit. Ez azt is jelenti, hogy szi­lárdítjuk országaink, a szocialista vi­lágrendszer nemzetközi pozícióit, nö­veljük tekintélyét, fokozzuk vonzere­jét, hatását a világeseményekre, az atomkatasztrófa elhárításáért vívott küzdelemre. Ez annak a stratégiának alapvető értel­me és célja, amelyet pártunk a Szovjet­unió gazdasági és társadalmi fejlesztésé­nek meggyorsítására dolgozott ki. Ez a feladat, mint tudják, nagy és bonyolult, mind arányait, mind megközelítését, mind a megoldás módszereit tekintve. A siker kulcsát a tömegek alkotómun­kájában, öntevékenységük széles körű fej­lesztésében látjuk. Ezt pedig nem érhet­jük el anélkül, hogy tovább tökéletesítsük a szocialista demokráciát, amely valóban vezető szerepet biztosit a dolgozóknak, szavatnija. dmgy valódi gazdái legyenek a termelésnek, a társadalomnak, az állam­nak. A szocialista közösség országaiban a gyorsításnak van még egy forrása, ame­lyet pártunk ugyancsak teljes mértékben igyekszik kihasználni. Ez: a szocialista építés tapasztalatainak a cseréje. Az SZKP figyelemmel és tisztelettel tekint azokra az erőfeszítésekre, ame­lyeket Önöknél. Magyarországon, és más szocialista országokban tesznek, hogy megoldást találjanak a koránt­sem egyszerű gazdasági és társadalmi feladatokra. Mi örülünk barátaink si­kereinek. igyekszünk átvenni tőlük mindent, ami országunk számára hasz­nosítható. Természetesen — és ezt saját tapasztala­tunkból tudjuk — senki sincs teljesen biztosítva a kudarcokkal és tévedésekkel szemben. Számunkra, kommunisták szá­mára azonban van egy döntő kritériuma a kísérletek indokoltságának, helyességé­nek. Ez a kritérium pedig: a szocializmus tényleges szilárdítása gazdasági, politikai, szellemi téren egyaránt. Most az van napirenden, hogy a szo­cialista országok internacionalista kap­csolatait is az intenzív együttműködés va­gányaira helyezzük át, elmélyültebbe és ered menyesebbé tegyük, megújítsuk a po­litikai és a gazdasági együttműködés me­chanizmusát, a többi között a KGST ke­reteiben is. Ezután a két ország szakem­bereinek együttműködéséről beszélt, majd így folytatta: Ezen a találkozón feltétle­nül szólnom kell nemzetközi kérdésekről is. A külpolitika ugyanis már régóla nem­csak a diplomaták dolga. Valamennyi em­bert, minden ember sorsát és életét érin­ti. Ez napjaink valósága, az atomkor va­lósága. Másfél hónapja megrázó szerencsétlen­ség történt: tönkrement a csernobili atomerőmű reaktora. Emberek vesztették életüket. A szerencsétlenség sok országban töl­tötte el fájdalommal az embereket. Felhasználva az alkalmat, szeretnék köszönetet mondani Önöknek, Ma­gyarország állampolgárainak a rész­vétért, a szolidaritásért és a segítő­készségért. Gondosan vizsgáljuk a baleset műszaki okait, levonjuk belőlük a tanulságokat, megteszünk mindent, hogy a jövőben ele­jét vegyük az efféle baleseteknek. Min­den atomerőműnél — azoknál is, ame­lyek működnek, és azoknál is, amelyek épülnek — fokozott biztonsági intézke­déseket foganatosítunk. A nemzetközi ügyekben vallott vélemé­nyünket. így lehetne megfogalmazni: atomháborút nem szabad megenged­ni. az atomfegyvereket meg kell sem­misíteni. Ebből kiindulva n Szovjet­unió előterjesztette az atomfegyverek teljes megsemmisítésének a gyakor­latban is megvalósítható programját. Támogatják ezt barátaink és szövetsége­seink, támogatja minden józan gondolko­dású ember. Ezért vagyunk ilyen eltökéltek, elvtár­sak az atomkísérletek kérdésében. Ha be­tiltjuk ezeket, máris felépítettük az első szilárd gátat a tömegpusztító fegyverzet növelésének útjában. Az pedig, hogy eh­hez a problémához hogyan nyúlnak az államok, sajátos fokmérője politikájuk­nak. Aki az atomfegyverek megsemmisíté­sére törekszik, az a kísérletek betiltását követeli. Aki ragaszkodik ehhez a fegy­verhez, az el is követ mindent, hogy a kísérletek folytatódjanak. Csaknem egy esztendeje, hogy a Szov­jetunió nem végez atomrobbantásokat. Ez azt bizonyítja, hogy komolyan, felelősség­tudattal kezeljük a háború és a béke problémáját. De tekintsünk csak az Egye­sült Államokra. Ott szinte egy napot sem tudnak elképzelni atomfegyver-kisérlet nélkül. Azt mondják: a jelenlegi körül­mények között enélkül nem lehet sem növelni, sem korszerűsíteni a meglevő fegyverzetet. Nos, valóban, újabb kisér-t. letek nélkül a régi fegyver nem tökélete­síthető, új pedig nem hozható létre. De hiszen mi éppen ezt akarjuk! A Szovjet­unió azt javasolja, hogy semmisítsék meg az atomfegyvert. Ezért, a béke érdekében vállaltuk a kockázatot, amikor meghosz­szabbítottuk egyoldalú moratóriumunkat. A Szovjetunió szeretné meggyőzni az Egyesült Államokat, hogy kövesse pél­dáját. majd állapodjanak meg az atomkísérletek végleges betiltásában, beleértve az erről szóló megállapodás végrehajtásának átfogó, megbízható ellenőrzését. Az eddigiekből ítélve azonban Washing­ton csak arra hajlandó, hogy kockára te­gye az emberiség sorsát saját önző érde­kei miatt. Lehetetlen, erkölcstelen és ve­szedelmes politika ez! Még egy dologról feltétlenül szólnom kell itt, Budapesten. Az európai helyzet­ről. Európában annyi atomfegyver halmo­zódott fel, hogy sürün lakott földrészünk a szó szoros értelmében a földkerekség legrobbanékonyabb helye lett. A genfi • szovjet—amerikai tárgyalásokon új terve­zetet nyújtottunk be, amelynek célja Eu­rópa mentesítése a közepes hatótávolságú szovjet és amerikai rakétáktól. Ez összes­ségében néhány száz olyan atomtöltetet jelent, amely képes Európa földjét „fel­perzselt földdé változtatni. Egyedülálló esélyt adtunk arra, hogy megnyíljék az út az atomleszerelés felé Európában és szerte a világon. Igaz, Angliának és Franciaországnak is vannak atomfegyvereik. Ezek egyelőre semmilyen tárgyalások napirendjén nem szerepelnek Álláspontunk a következő: a legfontosabb, hogy ez az erő ne növeked­jék, ha a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok megsemmisíti közepes hatótávolsá­gú rakétáit. Mi azonban készek vagyunk tovább is lépni, s már javasoltuk London­nak: ha lemond az atomfegyverről, akkor a Szovjetunió arányosan csökkenti nuk­leáris eszközeit. A közeli napokban a Szovjetunió elvi fontosságú javaslatot terjeszt az ENSZ elé. Lényege egyszerű: tegyük a világűrt a „csillagbéke", ne pedig „csillagháború" szinterévé. Az emberiség kénes rá. hogy együttes erővel, közös fellépéssel előbbre jusson a világmindenség kulatasában es kiaknázásában, közös földi szükségleteink kielégítése érdekében. Ez komoly, nagy­szabású program. Javasoljuk, hogy megvalósítására az ENSZ keretében hozzák létre a koz­mosz-világszcrvezetet. Ez megfelelne minden — kis, közepes és nagy — ál­lam érdekcinek. Az a gyakorlat, amelyet a szocialista or­szágok az Interkozmosz szervezetben sze­reztek, bizonyítja, hogy ez valóban így van. A történelem úgy alakult, hogy orszá­gainkban a szocializmus sorsa kezdettől fogva szorosan összefonódott. A szocialis­ta forradalom oroszországi győzelme meg­nyitotta a .magyar munkáshatalom létre­hozásának távlatát is. A hősi harc az 1919-es Magyar Tanácsköztársaságért — s ebben Csepel proletariátusa is részt vett — elősegítette a szovjet hatalom megerő­södését is orosz foldon. Lenin, & szovjet és a magyar kommunisták első nemze­deke örökül hagyta ránk a proletár osz­tályszolidaritáshoz való hűséget. Ez a szo­lidaritás segit abban, hogy megvalósít­suk, s ha kell, bátran vedelmezziik közös vívmányainkat, mindazt, ami a legjobb, a legértékesebb a népeink közötti kap­csolatokban, a kommunista célokat és esz­ményeket. Kedves Elvtársak! Még egyszer köszönöm a szíves fogad^ tatást. Sikereket kívánok Önöknek, az egész magyar népnek a szocialista építés­ben, az MSZMP XIII kongresszusa ha­tározatainak megvalósításában. Diadal­maskodjék földünkön, Európában es ha­tárainkon túl a béke és. az együttműkö­dés'

Next

/
Oldalképek
Tartalom