Délmagyarország, 1986. június (76. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-10 / 135. szám

2 Péntek, 1986. június 20. Kádár János Mihail Gorbacsov Egységben a szocializmus útján Közös célokért - jobban Kedves Elvtársak! Elvtársnök! Köszönöm a szíves fogadtatást. Ai Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának nevében, s a magam részéről köszöntöm a becsülettel és eredményesen dolgozó Csepeli Szerszámgépgyár kollektíváját, a magyar—szovjet barátságot kifejező nagygyűlés minden résztvevőjét, s az Önök személyében köszöntöm a magyar munkásosztályt, dolgozó népünket. Kiemelkedően fontos és örvendetes politikai esemény számunkra, hogy meghívásunkat elfogadva, baráti látogatást tesz nálunk, s most itt van közöttünk Mihail Szergejevics Gorbacsov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista (Pártja Központi Bizottságának főtitkára. Engedelmükkel, én is szeretném szívből köszönteni magas vendégünket, hozzánk oly közel álló elvtársunkat, Gorbacsov elvtársat, kedves feleségét és a kíséretében levő valamenynyi szovjet barátunkat. Szemelyükben a hazánkat ta hitleri fasiszta megszállás alól felszabadító Szovjetuniót, a testvéri szovjet népet, a velünk jóban-rosszban kitartó, segítő, igaz barátot, nagy szövetségesünket köszöntjük. Kedves Elvtársak! Gorbacsov elvtárssal a,tegnapi napot munkaval töltöttük. Tájékoztattuk egymást az országainkban folyó szocialista epítőmunkáról, áttekintettük kétoldalú kapcsolatainkat, a magyar—szovjet együttműködés továbbfejlesztésének lehetösegeit. beható eszmecserét folytattunk a nemzetközi helyzet főbb kérdéseiről. Tárgyalásainkon ismét bebizonyosodott, hogy egységünk szilárd és megbonthatatlan. mert közös marxistaleninista elveink alapján. valamint országaink alapvető érdekeinek és távlati réljainak egybeesése nyomán pártjaink a szocialista építés és a világhelyzet kérdéseit azonosan itélik meg. Közös az elhatározás abban, hogy a kétoldalú magyar—szovjet együttműködést minden területen továbbfejlesztjük, és magasabb színvonalra emeljük, s abban is, hogy a nemzetközi kérdésekben együtt, azonos célokért a viszonyok megjavításáért, a tarlós békéért', az emberiség nyugodt, pusztító fegyverektől mentes jövőjéért küzdünk. Tisztelt nagygyűlés, kedves elvtársak' Magunkról, a szocialista építés magyarországi helyzetéről szólva, reális tájékoztatást adtam Gorbacsov elvtársnak. Őszintén elmondtam, hogy gondunk jelenleg is van, több mint elegendő, s a szocialista építés menetében igen nehéz akadalyokat kell még leküzdenünk. I)e a helyzet valóságos megítéléséhez az is hozzátartozik, hogy a felszabadulás és az 1956. évi törés óta eltelt évtizedekben népünk, pártunk vezetésével, nagy és vitathatatlan történelmi eredményeket ért el a termelésben, az életkörülmények javításában, s a kulturális színvonal emelésében egyaránt. Viszonyaink már-már alig hasonlíthatók a néphatalom kivívása, a szocialista rendszer megteremtése előtti helyzethez. Joggal állapíthatjuk meg: új Magyarország született a régi helyén. Meggyőződéssel mondhatjuk baratainknak azt is, hogv munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk, a magyar értelmiség, népünk óriási többsége érti és támogatja pártunk politikáját, amelynek célja az elért eredményeink, szocialista vívmányaink megőrzése és gyarapítása, a fejlett szocialista társadalom felépítése. Legfőbb törekvésünk, hogy ezen az úton járva, békét és biztonságot, az eddig elértnél is különb életet, boldogulást biztosítsunk népünk, nemzetünk számára. Ennek útja mindenekelőtt — tudjuk —, a rendelkezésünkre álló termelőerők, saját lehetőségeink jobb kihasználása. A szocialista rendszer előnyeire építve, hatékonyabban kell termelnünk dolgoznunk, összpontosítani kell erőinket, hogy a termelés a leghaladóbb technika alapján növekedjék, s céltudatosan, fegyelmet és rendet tartva, a dolgozók rovására élősködők mesterkedéseit megakadályozva, megteremtsük egy gyorsabb fejlődés lehetőségét. , Előrehaladásunkhoz pártunk XIII. kongresszusa megfelelő irányvonalat, a VII. ötéves terv reális programot adott. Ennek végrehajtása megkezdődött, bar — őszintén megvallva — elég lassan és eddig még nem kielégítő eredmennyel. Igaz, vannak a munkát nehezítő, nem tőlünk függő, kedvezőtlen külső adottságok is. De most magunkról szólok. A helyzet azt igényli, hogy a Központi Bizottságtól kezdve, a párt valamennyi szervezete, a társadalmi szervek, a kormányzati és a gazdasági intézmények, s általában a dolgozók, most ne a nálunk szokásos módon először, tizedszer és harmir cadszor is azzal foglalkozzanak, hogy mit, kinek és hogyan kellene elosztani, hanem először és azután még néhányszor azzal: hogyan lehet a rendelkezésünkre álló eszközükkel, a tudással, az emberek képességével jobban, felelősebben gazdálkodni és termelni, s ha így járunk el, nemcsak lesz mit elosztani es juttatni, hanem egyre több is lesz. Ha számba veszem összes mostani nehézségünket, tudom, hogy nem kis feladatokat kell megoldanunk. De tudom azt is, hogy voltunk már százszor nehezebb helyzetben is, és a párt, a társadalom, a nép erőit összefogva, úrrá lettünk rajta, túljutottunk az akadályokon, és alig hihető, szép eredményeket értünk el. Most sokkal tobb erőnk van, pártunk és népünk tapasztaltabb, érettebb, tudása gazdagabb, mint régebben volt. Ezért sok múlik a céltudatosságon, az akaraton, a felelős hozzáálláson a feladatok megoldásakor — röviden szólva: sok múlik a jobb munkán. Az országos, a megyei, s még az üzemi átlagok is sok mindent eltakarnak. Gyakran az azonos feltételek között tevékenykedő kollektívák, vezetők, s az egyes dolgozók teljesítménye is különböző. Vannak közöttük, akik egészen kiváló eredménnyel dolgoznak, sokan közepesen, egyesek pedig csapnivalóan. Ideje lenne a vezető szervek részéről, s a társadalmi megítélesben is az eddiginél határozottabban és egyértelműbben világossá tenni, az erkölcsi és anyagi megbecsülésben következetesen kifejezésre juttatni. hogy mi valóban a szervezett, fegyelmezett munkát megkövetelő vezetőket, u jól dolgozó kollektívákat és a jól dolgozó embereket támogatjuk. Tisztelt Nagygyűlés! A Szovjetunió az emberiség legszebb reményeinek megtestesítőjeként lépett be a történelembe, és csaknem hét évtizede a társadalmi haladás és a beke legfőbb támasza. Tapasztalatainak és sikereinek jelentősége felbecsülhetetlen a szocializmus, az emberiség számára. Pártunk és népünk nagy érdeklődéssel és rokonszenvvel követte az SZKP XXVII. kongresszusának munkáját, és üdvözli annak határozatait. A lenini szellemben megfogalmazott törekvések és eélok erősítenek bennünket is szándékainkban, s további gondolkodásra és cselekvésre ösztönöznek. Meggyőződésünk, hogy a dinamikus szovjet fejlődés nyomán a mi munkánk feltételei is kedvezőbbé válnak. Kívánjuk, hogy a szovjet nép további nagy sikereket érjen el a fejlett szocializmus építésében, a társadalmi és a gazdasági fejlődés gyorsításának útján. Viszonyunk a Szovjetunióhoz kipróbált, az élet által igazolt internacionalista elveken, baráti és jószomszédi összefogáson, közös érdekeken nyugszik. Kapcsolatainkat az egymás iránti bizalom, tisztelet és megértés hatja áf. A magyar—szovjet barátság erősítését, sokoldalú együttműködésünk fejlesztését a jövőben is elsőrendű, nagy jelentőségű feladatunknak tekintjük. Kedves Elvtársak! Holnap kezdi meg munkáját hazánkban a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének soros ülése. Szövetségi rendszerünk párt- és állami vezetői feszült és ellentmondásos nemzetközi helyzetben tanácskoznak. A genfi szovjet —amerikai csúcstalálkozó után a világ egy fokkal több bizalommal tekintett a jövőbe. Már akkor számoltunk azonban azzal. s a legutóbbi hónapok tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy az imperializmus szélsőséges körei, a szembenállás amerikai és más hívei nem egykönnyen adják fel terveiket, tovább szítják a feszültséget, fokozzák a fegyverkezési hajszát. A Politikai Tanácskozó Testület üléséről még korai szólni, egyet azonban biztosan mondhatok: a Varsói Szerződés országai a béke érdekében fogják ismételten felemelni szavukat, , és határozottan síkraszállnak a különböző rendszerű államok békés egymás mellett éléséért. Olyan világot akarunk, amelyben mindenki szabadon és biztonságban érezheti magát, s a biztonság a sokoldalú együttműködés szilárd alapjaira épül. Hazánk — szövetségeseivel összhangban — a maga eszközeivel és lehetőségeivel a jövőben is arra törekszik, hogy hozzájáruljon a közös célok eléréséhez. Szovjet barátainkkal együtt abból indulunk ki, hogv mai világunkban nincs fontosabb feladat, mint a békéért, az emberiség biztonságáért való kitartó küzdvím. Kedves Elvtársak! Barátaim! Befejezésül ismetelten hangot adok megelégedésünknek, hogy Gorbacsov elvtárs mostani látogatása tovább erősíti népeink barátságát, és újabb ösztönzést ad együttműködésünk fejlődésének. kérjük önt, tisztelt Gorbacsov elvtárs, hogy hazatérve adja át a Özovjetunió kommunistáinak, a nagy szovjet népnek a magyar kommunisták, a szocializmust építő magyar nép testvéri üdvözletét. Teljes sikert kívánunk a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusa határozatainak végrehajtásához. Mondják el azt is. hogy a magyar nép a szovjet néppel szoros egysegben halad tovább előre közös történelmi utunkon, a szocializmus útján Kedves Elvtársak! Szívből köszönöm a meleg, bensőséges fogadtatást, őszintén köszönöm önnek, kedves Kádár elvtárs, magyar barátainknak az országunkról és a szovjet—magyar barátságról itt elmondott meleg szavaikat. Nem először járok Budapesten. Ez az újabb találkozás az önök gyönyörű fővárosával, és ismerkedésem a gyárral feljogosít arra, hogy kijelentsem: az ország jó munkaritmusban él. Kádár elvtárssal tegnap tartalmas beszélgetést folytattunk. Szót váltottunk a világban végbement jelentős változásokról. a szocialista világrendszer problémáiról; arról, hogy Magyarországon es a Szovjetunióban hogyan oldják meg a pártjaink kongresszusain kitűzött feladatokat. E feladatok lényege mind Magyarországon, mind pedig a Szovjetunióban világos: még jobban, még hatékonyabban kell dolgozni, ugy, ahogyan azt a jelenlegi idők megkövetelik. Márpedig az idő nem tesz lehetővé más választást sem önöknek, sem nekünk, sem más testvéri országnak. Az alkotó útkeresés új történelmi kihívása elé állítja a szocializmust. Nincs jogunk egy helyben topogni, lemaradni. Csakis gyorsított léptekkel állíthatjuk teljesebben a dolgozó ember szolgálatába a szocializmus óriási tartalékait és lehetőségeit. Ez azt is jelenti, hogy szilárdítjuk országaink, a szocialista világrendszer nemzetközi pozícióit, növeljük tekintélyét, fokozzuk vonzerejét, hatását a világeseményekre, az atomkatasztrófa elhárításáért vívott küzdelemre. Ez annak a stratégiának alapvető értelme és célja, amelyet pártunk a Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének meggyorsítására dolgozott ki. Ez a feladat, mint tudják, nagy és bonyolult, mind arányait, mind megközelítését, mind a megoldás módszereit tekintve. A siker kulcsát a tömegek alkotómunkájában, öntevékenységük széles körű fejlesztésében látjuk. Ezt pedig nem érhetjük el anélkül, hogy tovább tökéletesítsük a szocialista demokráciát, amely valóban vezető szerepet biztosit a dolgozóknak, szavatnija. dmgy valódi gazdái legyenek a termelésnek, a társadalomnak, az államnak. A szocialista közösség országaiban a gyorsításnak van még egy forrása, amelyet pártunk ugyancsak teljes mértékben igyekszik kihasználni. Ez: a szocialista építés tapasztalatainak a cseréje. Az SZKP figyelemmel és tisztelettel tekint azokra az erőfeszítésekre, amelyeket Önöknél. Magyarországon, és más szocialista országokban tesznek, hogy megoldást találjanak a korántsem egyszerű gazdasági és társadalmi feladatokra. Mi örülünk barátaink sikereinek. igyekszünk átvenni tőlük mindent, ami országunk számára hasznosítható. Természetesen — és ezt saját tapasztalatunkból tudjuk — senki sincs teljesen biztosítva a kudarcokkal és tévedésekkel szemben. Számunkra, kommunisták számára azonban van egy döntő kritériuma a kísérletek indokoltságának, helyességének. Ez a kritérium pedig: a szocializmus tényleges szilárdítása gazdasági, politikai, szellemi téren egyaránt. Most az van napirenden, hogy a szocialista országok internacionalista kapcsolatait is az intenzív együttműködés vagányaira helyezzük át, elmélyültebbe és ered menyesebbé tegyük, megújítsuk a politikai és a gazdasági együttműködés mechanizmusát, a többi között a KGST kereteiben is. Ezután a két ország szakembereinek együttműködéséről beszélt, majd így folytatta: Ezen a találkozón feltétlenül szólnom kell nemzetközi kérdésekről is. A külpolitika ugyanis már régóla nemcsak a diplomaták dolga. Valamennyi embert, minden ember sorsát és életét érinti. Ez napjaink valósága, az atomkor valósága. Másfél hónapja megrázó szerencsétlenség történt: tönkrement a csernobili atomerőmű reaktora. Emberek vesztették életüket. A szerencsétlenség sok országban töltötte el fájdalommal az embereket. Felhasználva az alkalmat, szeretnék köszönetet mondani Önöknek, Magyarország állampolgárainak a részvétért, a szolidaritásért és a segítőkészségért. Gondosan vizsgáljuk a baleset műszaki okait, levonjuk belőlük a tanulságokat, megteszünk mindent, hogy a jövőben elejét vegyük az efféle baleseteknek. Minden atomerőműnél — azoknál is, amelyek működnek, és azoknál is, amelyek épülnek — fokozott biztonsági intézkedéseket foganatosítunk. A nemzetközi ügyekben vallott véleményünket. így lehetne megfogalmazni: atomháborút nem szabad megengedni. az atomfegyvereket meg kell semmisíteni. Ebből kiindulva n Szovjetunió előterjesztette az atomfegyverek teljes megsemmisítésének a gyakorlatban is megvalósítható programját. Támogatják ezt barátaink és szövetségeseink, támogatja minden józan gondolkodású ember. Ezért vagyunk ilyen eltökéltek, elvtársak az atomkísérletek kérdésében. Ha betiltjuk ezeket, máris felépítettük az első szilárd gátat a tömegpusztító fegyverzet növelésének útjában. Az pedig, hogy ehhez a problémához hogyan nyúlnak az államok, sajátos fokmérője politikájuknak. Aki az atomfegyverek megsemmisítésére törekszik, az a kísérletek betiltását követeli. Aki ragaszkodik ehhez a fegyverhez, az el is követ mindent, hogy a kísérletek folytatódjanak. Csaknem egy esztendeje, hogy a Szovjetunió nem végez atomrobbantásokat. Ez azt bizonyítja, hogy komolyan, felelősségtudattal kezeljük a háború és a béke problémáját. De tekintsünk csak az Egyesült Államokra. Ott szinte egy napot sem tudnak elképzelni atomfegyver-kisérlet nélkül. Azt mondják: a jelenlegi körülmények között enélkül nem lehet sem növelni, sem korszerűsíteni a meglevő fegyverzetet. Nos, valóban, újabb kisér-t. letek nélkül a régi fegyver nem tökéletesíthető, új pedig nem hozható létre. De hiszen mi éppen ezt akarjuk! A Szovjetunió azt javasolja, hogy semmisítsék meg az atomfegyvert. Ezért, a béke érdekében vállaltuk a kockázatot, amikor meghoszszabbítottuk egyoldalú moratóriumunkat. A Szovjetunió szeretné meggyőzni az Egyesült Államokat, hogy kövesse példáját. majd állapodjanak meg az atomkísérletek végleges betiltásában, beleértve az erről szóló megállapodás végrehajtásának átfogó, megbízható ellenőrzését. Az eddigiekből ítélve azonban Washington csak arra hajlandó, hogy kockára tegye az emberiség sorsát saját önző érdekei miatt. Lehetetlen, erkölcstelen és veszedelmes politika ez! Még egy dologról feltétlenül szólnom kell itt, Budapesten. Az európai helyzetről. Európában annyi atomfegyver halmozódott fel, hogy sürün lakott földrészünk a szó szoros értelmében a földkerekség legrobbanékonyabb helye lett. A genfi • szovjet—amerikai tárgyalásokon új tervezetet nyújtottunk be, amelynek célja Európa mentesítése a közepes hatótávolságú szovjet és amerikai rakétáktól. Ez összességében néhány száz olyan atomtöltetet jelent, amely képes Európa földjét „felperzselt földdé változtatni. Egyedülálló esélyt adtunk arra, hogy megnyíljék az út az atomleszerelés felé Európában és szerte a világon. Igaz, Angliának és Franciaországnak is vannak atomfegyvereik. Ezek egyelőre semmilyen tárgyalások napirendjén nem szerepelnek Álláspontunk a következő: a legfontosabb, hogy ez az erő ne növekedjék, ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok megsemmisíti közepes hatótávolságú rakétáit. Mi azonban készek vagyunk tovább is lépni, s már javasoltuk Londonnak: ha lemond az atomfegyverről, akkor a Szovjetunió arányosan csökkenti nukleáris eszközeit. A közeli napokban a Szovjetunió elvi fontosságú javaslatot terjeszt az ENSZ elé. Lényege egyszerű: tegyük a világűrt a „csillagbéke", ne pedig „csillagháború" szinterévé. Az emberiség kénes rá. hogy együttes erővel, közös fellépéssel előbbre jusson a világmindenség kulatasában es kiaknázásában, közös földi szükségleteink kielégítése érdekében. Ez komoly, nagyszabású program. Javasoljuk, hogy megvalósítására az ENSZ keretében hozzák létre a kozmosz-világszcrvezetet. Ez megfelelne minden — kis, közepes és nagy — állam érdekcinek. Az a gyakorlat, amelyet a szocialista országok az Interkozmosz szervezetben szereztek, bizonyítja, hogy ez valóban így van. A történelem úgy alakult, hogy országainkban a szocializmus sorsa kezdettől fogva szorosan összefonódott. A szocialista forradalom oroszországi győzelme megnyitotta a .magyar munkáshatalom létrehozásának távlatát is. A hősi harc az 1919-es Magyar Tanácsköztársaságért — s ebben Csepel proletariátusa is részt vett — elősegítette a szovjet hatalom megerősödését is orosz foldon. Lenin, & szovjet és a magyar kommunisták első nemzedeke örökül hagyta ránk a proletár osztályszolidaritáshoz való hűséget. Ez a szolidaritás segit abban, hogy megvalósítsuk, s ha kell, bátran vedelmezziik közös vívmányainkat, mindazt, ami a legjobb, a legértékesebb a népeink közötti kapcsolatokban, a kommunista célokat és eszményeket. Kedves Elvtársak! Még egyszer köszönöm a szíves fogad^ tatást. Sikereket kívánok Önöknek, az egész magyar népnek a szocialista építésben, az MSZMP XIII kongresszusa határozatainak megvalósításában. Diadalmaskodjék földünkön, Európában es határainkon túl a béke és. az együttműködés'