Délmagyarország, 1986. június (76. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-05 / 131. szám

Csütörtök, Ï986. június 5. Gyermek- és ifjúságvédelem Mártélyon tanácskozott a megyei pártbizottság ifjúsági bizottsága szerdán délelőtt Ágoston József elnök vezetésével.' Két jelentős társadalmi és politikai vitakérdés került napirendre: az állami gondozott gyermekek pályakezdése és a társadalomba való beilleszkedésének lehetőségei, amit Vidéki Ferenc, a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatója vezetett be, valamint a munkásfiatalok vezetővé válásának vásárhelyi tapasztalatai. Erről Oláh János, a városi pártbizottság titkára szólt. A megyében jelenleg 1387 állami gondozott van, évente 90-100 kiskorú válik önjogúvá. A nevelőotthonokban és a nevelő szülőknél felnőtt gyermekek életinditása a különböző feltételek miatt eltérő. önállóvá válásuknál segítségükre számtalan jogi formula vár átformálásra. A vásárhelyi 30 éven aluli fiatalok száma 22 ezer 609, a foglalkoztatottak 35 százalékából 7080 százalék munkásfiatal. Divatbemutató Szerdán a Duna Intercontinental Szállodában a Magyar Divatintézet az idei őszre és télre ajánlott modellekből rendezett bemutatót. A divatbemutatón részt vettek az alapanyaggyártók és konfekcionáló vállalatok képviselői is. Az intézet segítséget kíván nyújtani ahhoz, hogy az üzletekbe az őszi—téli szezonban már olyan holmik kerüljenek, amelyek megfelelnek a legújabb divatnak, s harmonikus öltözködést tesznek lehetővé. Mi újság, városi tévé? Fut a kábel, épii Okos, előrelátó tervekről adhattunk hírt tavaly őszszel, amikor a szegedi kábeltelevízió létrehozásának előkészületeiről számoltunk be. Mi történt azóta? Kérdésünket immár a városi televízió kinevezett vezetőjének, Pavlovics Miklósnak tehettük föl. Vagyis az egyik, nem lényegtelen lépés megtétetett: az idén, április elsején »új intézmény ' alakult, felelős vezetővel. A városi televízió tanácsi költségvetési intézmény, bár rögtön tegyük hozzá: idővel, kímélendő a közös kasszát, önfenntartó módon kíván dolgozni. Hogy miként? Messzire vezetne taglalni az elképzeléseket, erre ráérünk még. maradjunk a napi helyzetnél. Pavlovics Miklós — aki újságíró, többéves televíziós gyakorlatot pedig a szegedi stúdióban szerzett: — elmondta, hogy a kábelhálózat kiépítését és a városi televízió működését előkészítő munkálatok nagyjából a tervek szerint haladnak. Vagyis: a Gelka — ez a cég kapta a megbízást a kábelrendszer megtervezésére és kiépítésére — szállította a terveket. Hosszas tárgyalások után tisztázódott, hogy az eredeti elképzelések szerint, a postai „alapépítmények" fölhasználásával, tehát gazdaságosan, Makkosháza és az Északi városrész, s részben Rókus városrész összesen 10 ezer lakásába mehet a kábel. Ez az úgynevezett első ütem, a hálózat fejlesztése — a jövő zenéje. A kábelrendszer építésére (a posta épületén elhelyezendő antenna- és erősítőrendszert, az úgynevezett fejállomást, valamint az osztrák importból szármáz, erődítő- és elosztóberendezéseket is beleértve) 12 millió forintot biztosított a tanács. A kábelhálózat — a dolog egyik fele. Érdemes tisztázni már most, hogy kiépítéséből azonnali, közvetlen haszon származik: Szegeden három jugoszláviai, két román, két magyar televíziós, és két URH-rádiós adás vételi lehetőségei válnak kifogástalanná mindazokban a lakásokban, amelyekbe az új kábelrendszeren érkeznek a jelek. A fejlesztés későbbi szakaszaiban lesz ennek igazán jelentősége, például akkor, amikor a belvárosi hálózat is kiépül, hiszen köztudomásúan a városközpontban a legroszszybbak jelenleg a vételi lehetőségek. A városmag lakói (vagy a magánházak tulajdonosai) alighanem jobban is tudják és értik, mint a központi antennákkal ellátott lakótelepiek, hogy a jó vétel — bizony wincs ingyen. (Egy új házban jó 10 ezret kell költeni antennákra, erősítőre, kábelekre, amíg „minden bejön".) Azért hívjuk föl erre a figyelmet, mert a kábelhálózat fejlesztésével előbb-utóbb muszáj tisztázni: ki, kinek és menynyit fizet azért, hogy kifogástalan minőségben kapja a tévés és rádiós jeleket. Nem nagy pénzről, legföljebb havi 16-18 forintról van szó lakásonként, de a kábelrendszer garantált működtetéséhez ennyi elengedhetetlen. Még nyitott kérdés, ki legyen a működtető? Pillanatnyilag gazdaságossági számításokat végeznek a szakemberek, tanulmányozzák más városok megoldásait. Bármelyik cég, intézmény lesz is a gazda, mindenesetre jó lenne, ha a jeltovábbításért beszedett pénzeket a kábelrendszer mielőbbi fejlesztésére lehetne fordítani. Mindezekből talán kitetszik: nem a városi televízióért, nem jövendő műsoraiért kell azt a 16-18 forintot kiadni mindazoknak, akiknek olyan szerencséjük lesz, hogy „elér" a lakásukig. A kábelrendszernek csak egyik „tudománya", hogy helyi televíziós műsort is kapunk rajta. Bár kétségtelenül ez lesz az első, és számunkra pillanatnyilag legértékesebb, reméljük legérdekesebb szolgáltatása. Hogy mifele programokat terveznek közvetíteni abba a tízezer lakótelepi lakásba, ahová elérnek majd az év végére kiépítendő kábelek — hadd beszéljünk róla máskor. Egyelőre annyit, hogy a városi tévé stúdiója épül. A Bajcsy-Zsilinszky utca 9— 11. számú házat alakítják át erre a célra. Lesz benne egy kicsi, 45 négyzetméteres stúdió, klímaberendezéssel, műszaki vezérlő, társalgó, két irodahelyiség. ökonomikus helykihasználásé, viszonylag korszerű és olcsó városi stúdiónk fölszerelése technikai berendezésekkel — ez a másik, a kábelügyek melletti fő gondja az új intézmény vezetőjének. Érthető, hiszen a berendezések minőségén múlik, milyen időközönként, milyen időtartamú és színvonalú műsorokat lehet majd produkálni. A pénz nagy úr, valószínűleg e téren is a fokozatos fejlesztés útján lehet járni. Annyi azonban a hazai kábeltelevíziózás eddigi tapasztalatai alapján nyilvánvaló: videójátékokra nem, professzionális berendezésekre , érdemes költeni. Végtére valódi városi televíziót, hasznos, értelmes új várospolitikai fórumot, valódi tömegkommunikációs „tényezőt" szeretnénk ... Sulyok Erzsébet Könyvhét '86 Donna Juana tanításai Munkahelyén, az Élet és Irodalom szerkesztőségében a megbeszélés ellenére nem találom. Váratlan döbbenet: rövidesen szemoperáción esik át, a dolog elég hirtelen robbant ki, a beszélgetésnek viszont mindennek ellenére, nincs akadálya. A jobbulásra irányuló jókívánságok, meg az egyéb aktualitások után a szó a legfontosabb aktualitásra. Mezei Andrásnak az idei könyvhét egyik szenzációjaként megjeleni müvére, az Éva és sok-sok Ádám című ra-re sorozatkötetére terelődvén, az embernek ösztönösen azonnal párhuzamok jutnak eszébe: — Az Éva és sok-sok Adám hősnője, az ősanyánk nevét viselő főszereplő kétszáz kérdés segítségével elénk állított vallomássorozata a női poligámiáról a téma egészét, a szexuális kapcsolatok kiterjedtségének mélyebb igényű vizsgálatát tekintve rokonságot mutathat mondjuk Miskolczi Miklós pár éve nagy port fölvert boldog szerető-könyvakcióival. Erez-e konkurenciát? Az efféle „kommersz szextusák" után elérhető-e valamiféle mélyebb látlelet? — Nem érzek igazából konkurenciát. Tőlünk, iróktót-újságíróktól minduntalan azt "kérik számon, hogy a valóságból hozzunk felszínre híradásokat. Jelen esetben a kérdés az, szabad-e ezeket megmutatni? Mivel a dolog egyediségében rengeteg az általánosítható elem, feltétlenül. Olyan könyvnek szántam az Éva és sok-sok Ádámot, amelyről sejteni lehet, hogy nagyon sokféle reakciót fog majd kiváltani. Vagvis szembenézésre kényszerít. * Mezei András új könyvéről, a poligámiáról és ennek modell-lehetőségéről Szobor Bajcsy-Zsilinszkynek Csütörtökön újabb rendezvénnyel folytatódnak a Bajcsy-Zsilinszky Endre születésének 100. évfordulója alkalmából sorra kerülő megemlékezések. Holnap, pénteken a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és budapesti bizottsága, illetve Budapest Fővárosi Tanácsa nevében felavatják a fővárosban az Engels téren Bajcsy-Zsilinszky Endre — Győrfi Sándor Munkácsydíjas karcagi szobrász készítette — szobrát. új film A Coca-Cola kölyök Színes, szinkronizált ausztrál film. Irta: Frank Moorhouse. Fényképezte: Dean Semlcr. Zene: William Motzing. Rendezte: Dusán Makavejev. Főbb szereplők: Eric Roberts, Greta Scacchi, Bili Kerr. (Meggyőződésem, hogy az empátiának, magyarul a beleélés képességének érvényesülése ebben az életben szinte mindennek az alapja. Bárki más személyiségébe beleélni magunkat annyi, mint igazán azonosulni próbálni vele, aki pedig azonosulni próbál, majdhogynem úgy mondhatni, rossz ember már nem is nagyon lehet. Ha ezt az elvet most a magyar mozinézői átlag igényesebb hányadára, az érdeklődő, nyitott, előítéletektől mentes és viszonylag iskolázott, filmkedvelőre alkalmazzuk, bizony elég riasztó fantáziakép tűnhet föl előttünk. Hiszen amennyiben azonosulni óhajtunk a nézővel, aki a jugoszláv rendező, Dusán Makavejev Ausztráliában forgatott, s a világ legjobb előző évi filmjeinek fesztiválján, az idei belgrádi FEST-en az 5. kontinenst. képviselő filmjével kívánna azonosulni — nemigen tudnánk mit kezdeni egymással. A néző ugyanis joggal mondhatja, hogy attól a kezdeti pillanattól fogva, hogy Amerikából Ausztráliába érkezik a Coca-Cola Company reményteljes ifjú menedzsere, Mr. Becker, valamifajta okszerűség alapján jóformán semmit sem érthet az egész buliból. Nem érti, miért oly fura egy pasas ez a különben enyhén selyemfiús külsejű főhős, miért bugyuta a részleteiben meglehetős nehezen kiderülő reklámharc az őskori, technológiával dolgozó McDowell úr és az ausztráliai Coca-Cola között, azt meg már végképp marhaságnak tartja, hogy 'Becker titkárnője kislányával együtt mi módon van jelen az egészben és egyáltalán: minek köszönhető, hogy a film olyasféle hangulatot sugall, mintha a józan értelem, a közérthető dramaturgia és a logikus cselekményvezetés egyfajta karikatúrája lenne. S most érkezne el az ünnepi pillanat, midőn megkéne magyarázni a nézőnek, hogy a rendező az 5 éve nagy port fölvert Montenegró című alkotás létrehozójával azonos, s az illetékes szakemberek (például a szabadkai Üzenet című folyóirat egyik tanulmányának szerzője) szerint a filmtörténetben „Bunuel mellett a szürrealista irányzat legjelentősebb képviselőjeként" tartják számon, imigyen te hát e filmjében is rengeteg a szürrealisztikus megoldás, noha „néhány részlete hibátlanul elkészített reklámfilmre hasonlít, a közbeékelt ironikus ellenpontok azonban rögtön le is rombolják ezt a reklámépítményt." A Coca-Cola-ügyet ily módon a modern kor jelképeként az erőszakosan előretörő, mindent, tehát számos értéket is maga alá tipró profit-harckocsiként kéne fölfogni, persze a már említett szürrealista, ha úgy tetszik, „Bunuel-es" „beütésekkel", hangulattal, stílussal, megoldással. Az empátia jegyében persze a fentiekkel is lehet azonosulni. Csakhogy először is: a már emiitett néző egyáltalán nem köteles tudni mindezt. Nem olvashatja többek között az Üzenetet (sem), nemigen tudhat a filmes szürrealizmus esztétikai titkairól és Bunuellel példálózni sem egészen szerencsés, lévén Makavejev filmje azért elég távol álló a neves spanyol rendező bizarrságukban is sokszor szenzációs ötleteitől. Megoldás, állítom, mindazonáltal továbbra is az azonosulás kötelessége. Csak éppen attól függ, kivel. Ezt hívják patthelyzetnek. Választani muszáj. Remélhetőleg sikerült. D. L. — Egy, elsősorban a fiatal férfiakhoz vonzódó nő vallomássorozata, a különböző történések rendkívül életszerű leírása, a homoszexuálisoktól a gryppenszexig, ugyan miféle szembenézesre késztetheti a nem csámcsogni és nem is mindenáron megbotránkozni akaró olvasót? — A totális poligámiával való kényszerű szembesülésre. Ez pedig egyáltalán nem könnyű, hiszen morális kérdések özönét hozza- magával. Ugyanakkor tudni kell, hogy a mi esetünkben egy igen érzékeny ember meneküléséről v£n szó valójában, s hogy mindez nemcsak kórkép: ugyan ki mondja meg, ki a normális és ki nem? Az elmosódó határok között azonban a szerelem semmiféle formában sem jelentéktelen, s itt engem maga az emberi erőfeszítés renditett meg. Éva, akinek alakját természetesen több modellből gyúrtam össze, s akit többször, azt hiszem, joggal. Donna Juanának is nevezek, Hemingway öreg halászára emlékeztetett. Aki végül a nagy hal csontvázával jut csak ki a partra, öregedve Éva is ... — Igen ám, de Donna Juana, akárcsak az öreg Santiago, előzőleg elfogta, megszerezte a nagy halat. Vagyis esetünkre alkalmazva az illusztrációt: élt, nem is keveset, és nem is akárhogyan ... — Ez valóban lényeges tanulság, de hangsúlyozni szeretném, hogy semmiféleképpen sem lehet őt receptnek, modellnek tekinteni. Legföljebb csak nagyon keveseknek Azoknak, akik legmélyebb lényegükben ugyanolyan boldogtalanok, mint ő. A valóság ilyesféle elemeit mélyfúrással éppen azért érdemes felszínre hozni, mert a „levegőn", vagyis olvasva, olyan erjedést válthatnak ki, ami komoly és fontos reakciókra késztethetnek sok embert. — Donna Juanát, gyanítom, mégis túl kevesen fogják megérteni. Ehhez a vázolt problematika, magatartásforma, életvitel szerintem túlságosan is „értelmiségies". Nem tart a szélsőséges vélekedések özönétől? — Máris van részem belőlük bőven. Visszakérdezhetnék, miért nem ítéli el a társadalom a fiatal pipikre vadászó, erőteljesen poligám öregedő férfit, és miért tartják kurvának az ugyanilyen nőt — de a sokféle reakció révén a könyv fölött már íródik egy másik. Éppen ezekről a reagálásokról, s arról, ami mindezekből kikövetkeztethető. Egyébként sokan éppen a család, a monogámia iránt éreztek új erőt magukban, Éváról olvasván. Azok, akik úgy érzik, Donna Juana útja sem út. — Korábbi könyvei közül az Ilyen gazdagok vagyunk?ban és a Magyar kockában, de publicisztikai munkásságában is a feltalálókat, az újító embert állította középpontba, no meg a folyamatot, amelynek keresztapja is: az innovációt. A maga módján ez a mű ugyanezt példázza ... — Végső soron Éva is lehet feltaláló, legalábbis potenciálisan. Ám a dolog e téren ennél sokkal bonyolultabb ... — Mit tart Donna Juana legfontosabb tanításának? — Ha a természetben túlságosan 'elszaporodnak a kártevők, megfigyelhető, máris megjelenik egy madár, ellenpontként. Ahogyan a természet ily módon nem ismeri a légüres teret, úgy a maga módján az emberi természet sem: a Donna Juanaféle egyedi élettechnika ugyan nem lehet modell, de maximálisan éL a lehetőséggel. Azaz, betölt egy légüres teret. Hasznos madár lehet a kártevők: a magány, a boldogtalanság, a szeretetéhség ellen. Impulzusokat ad Hogy az emberek ne kapjanak kolerát, éppen kolerabaktériumökat adnak nekik. Hogy ellenállókká váljanak. Az Éva által felmutatott „tenyészet", vagyis egy ilyen emberi sors az érzelmi-szellemi életszférában igenis az ellenállást erősítheti. Erre pedig igen nagy szükségünk van manapság. Domonkos László Könyvről könyvért Nagy László felvétele A rádió népszerű műsorától kölcsönözte címét a szegedi játék, melyet a könyvhét során öt alkalommal rendeztek meg a Móra könyvesboltban. Az ünnepi kiadványokhoz kapcsolódtak a kérdések, s a nyeremények is: akik helyes feletetét adtak, frissen megjelent művekből választhattak. A tegnapi, utolsó vetélkedő játékvezetője is, Czenéné Vass Mária, a városi tanács művelődésügyi osztályának előadója volt, aki örömmel nyugtázta, hogy a könyvnek ezzel a játékos propagandájával főként a diákok érdeklődését sikerült fölkelteni 1