Délmagyarország, 1986. június (76. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-28 / 151. szám

57 Szombat, 1986. június 28. Szabványügyi együttműködés Szekér Gyula, a Magyar Szabványügyi Hivatal el­nöke pénteken hazaérkezett a KGST szabványügyi együttműködési állandó bi­zottság 60, üléséről, amelyet a Jugoszláviai Svetozarevó­ban tartottak június 24. és 27. között. Az ülésen meg­vitatták és jóváhagyták a KGST-szabványosítás 1987. évi tervét. Az ülésen jóváhagytak újabb 230 KGST-szabványt, amelyeket többek között az atomreaktorok sugárvédel­mének és irányításának rendszereiről, az alumínium cs ötvözeteinek vizsgálati módszereiről, a rádióalkat­részek és a mezőgazdasági gépek előírásairól dolgoz­lak ki. Tanácskozott a KNEB Pénteken iiléit tartott a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a szervezet szék­házában, A testület meg­vitatta és elfogadta két, most kezdődő vizsgálat programját, Az elmúlt évek tapaszta­latai bizonyítják, hogy az újonnan épült lakások mi­nősége még mindig nem megfelelő, holott az építő­ipari vállalatok jelentős ré­sze kapacitás-kihasznólási gondokkal küszködik. A népi ellenőrzés most induló or­szágos vizsgálata — az 1984 -1985-ös évek tapaszta­tait értékelve — e kedvezőt­len jelenség átfogó elemzé­sét, az okok feltárását tűzi ki célul A vizsgálatban . a Fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottság mellett 13 megyei neb vesz részt, együttmű­ködve az érintett állami és kormányszervekkel, illetve társadalmi szervezetekkel. A népi ellenőrök haszno­sítják a Fogyasztók Orszá­gos Tanácsának ankétjain elhangzott lakossági észre­vételeket, hozzászólásokat is A népi ellenőrzés másik nagy jelentőségű, ugyancsak most kezdődő vizsgálata a földterületek mezőgazdaság' célú haszonbérbe, Illetve tartós használatba adásának, valamint a részesművelés alkalmazásának tapasztala­tait összegzi. A széles körű vizsgálat­ban — az érintett szervek­kel együttműködve — 11 megyei népi ellenőrzési bi­zottság vesz részt, s' az el­lenőrzések köre mintegy 120 mezőgazdasági nagyüzemre, 30 helyi tanácsi szervre, il­letve a vizsgálatba bevont megyei tanácsok mezőgazda­ság^ és élelmezésügyi osz­tályaira terjed ki. Mindkét vizsgálat ered­ményét, illetve az intézke­dési javaslatokat a kormány elé terjesztik. (MII) Lakásfelajánlás társadalmi ellenőrzés Az új lakásügyi tanácsrendeletről Lakásfelajánlásnak nevez­zük azt a lakáscsere-kérel­met, amelyet — nem lakás­igénylési, hanem — erre a célra készített egyszerűsített nyomtatványon lehet be­nyújtani a lakásügyi ható ságnál. Abban a határozat­lan időre szóló lakásbérleti jogviszonnyal rendelkező ta­nácsi bérlakás bérlője azt kérheti, hogy jelenlegi ott­honának beköltözhető álla­potban való átadása ellené­ben számára: — azonos, vagy kevesebb szobaszámú. azonos vagy alacsonyabb komfortfokoza. tú másik tanácsi bérlakást, — kevesebb szobaszámú, de legfeljebb eggyel maga­sabb komfortfokozatú másik tanácsi bérlakást. — két vagy több tanácsi bérlakás ellenében kevesebb számú tanácsi bérlakást utal­jon ki. A tanácsi lakás bérlője azt is kérheti, hogy otthoná­nak átadása ellenében őt a lakásügyi hatóság tanácsi el­osztású, személyi tulajdonú lakásra vevőként jelölje. (Ennek a pénzügyi feltételei­ről később lesz szó,) Visszavásárolható személyi tulajdonú lakás tulajdonosa kérheti a lakásügyi hatóság­tól, hogy jelenlegi lakása átadása ellenében: — kevesebb vagy azonos szobaszámú, vagy alacso­nyabb komfortfokozatú ta­nácsi elosztású személyi tu­lajdonú másik lakásra, — két vagy több személyi tulajdonú lakás átadása el­lenében kevesebb személyi tulajdonú tanácsi elosztású lakásra vevőként jelölje. A lakásügyi hatóság, ameny­nyiben a kérelemben meg­határozott cserelakással ren­delkezik, a cserét vagyoni és jövedelmi viszonyok vizsgálatának mellőzésével, névjegyzéken kívül teljesít­heti. A lakásfelajánlásra vo­natkozó kérelem szintén il­letékköteles. Más lakáscsere-kérelmek az úgynevezett minősegila­káscsere-kérelmek. amelyek teljesítéséhez lakásigénylést kell benyújtani. Térítés tanácsi bérlakás visszaadásakor Tanácsi bérlakás bérlője — ha bérleti jogviszonya ha­tározatlan időre szól —, mint erről már szó volt, kér­heti előző tanácsi bérlaká­sának beköltözhető állapot­ban való átadása ellenében másik tanácsi bérlakás ki­utalását: — ha a bérlő fél, vagy egy szobával kevesebb másik ta­nácsi bérlakást kér, a le­adott lakásra megállapítható lakás-használatbavételi díj kétszeres összege, — legalább másfél szobá­val kisebb másik tanácsi bér­lakást kér, a leadott lakásra megállapított lakás-haszná­latbavételi dij háromszoros összege illeti meg, Természetesen a számára kiutalt új lakásra a megál­lapítható használatbavételi dijat ki kell fizetni. Más a helyzet akkor, ha a tanácsi bérlakás bérlője nem kér és nem kap másik álla­mi lakást. (Másik állami la­kás lehet szolgálati lakás, vállalati bérlakás is.) Amikor a bérlő másik ál­lami lakást kap, csak az egyszeres lakás-használatba­vételi dij illeti meg. Tehát a tanácsi bérlakás bérlője nem kér és nem kap másik állami lakást, akkor részére: — összkomfortos és kom­fortos lakás esetén a leadott lakásra megállapítható la­kás-használatbavételi díj öt­szörös összegét, — félkomfortos és kom­fort nélküli lakás esetén a leadott lakásra megállapít­ható lakás-használatbavételi díj háromszoros összegét kell kifizetni. Lakásépítés, -vásárlás ese­tén is az említett összeg il­leti meg — és mint már er­ről szó volt —. az építéshez, vásárláshoz tanácsi támoga­tás is kérhető. A lakásügvi tanácsrendelet a többszörös lakás-használat, bavételi díj kifizetését kor­látozza azoknál, akik a bér­leti jogviszonyról olyankor mondanak le, amikor a bér­leti jogviszony keletkezésé­től 3 év nem telt el. Ilven esetben csak egyszeres la­kás-használatbavételi díjra tarthatnak igényt. Kivétel az. amikor a bérlő Szegeden lakást épit, vagy vásárol. A társadalmi aizottság szerepe A lakásügyi hatóság a la­kásigényeket — a névjegy­zék mellőzésével teljesíthető lakáskérelmek, valamint a közérdekű lakásügyek kivé­telével — a társadalmi bi­zottság közreműködésével oldja meg. A lakásügyi társadalmi bi­zottság a végrehajtó bizott­ságnak erre a célra létreho­zott bizottsága. A társadalmi bizottság véleményező, ja­vaslattevő és ellenőrző szerv. Hatáskörébe tartozik a vég­rehajtó bizottság elé kerülő lakótelek-, lakáskiutalási és lakásértékesítési névjegyzék­tervezetek véleményezése, az átmeneti Lakáskiutalások — garzonház kivételével — jó­váhagyása. A lakásügyi ha­tóság a társadalmi bizottság közreműködésével vizsgálja felül a névjegyzékterveze­tekhez beérkezett észrevéte­leket. Ellenőrzi a jóváha­gyott lakáskiutalási név­jegyzékbe foglaltak végre­hajtását, a lakások időbeni kiutalását. Részt vesz a pá­lyázatok elbírálásában, véle­ményezi a lakótelekigénye­ket, a tanácsi támogatások­ra vonatkozó kérelmeket. A társadalmi bizottság elnöke meghívottként jelen van minden lakásügyet tárgyaló végrehajtó bizottsági ülésen. A társadalmi bizottság évente munkájáról, tevé­kenységéről, tapasztalatai­ról beszámol a végrehajtó bizottságnak. E cikksorozatban a lakás­ügyi tanácsrendelet legfon­tosabb részeit és új szabá­lyait ismertettük. A tanács­rendelet teljes szövege a tanács ügyfélszolgálati irodá­jában és a lakásosztályon megvásárolható. Ullés terveiről Tegnap délután ülést tar­tott az Ullés Nagyközségi Közös Tanács. A résztvevők tájékoztatást kaptak az Ul­lés és Vidéke Takarékszövet­kezet és az áfész tevékenysé­géről, valamint a VI. ötéves terv teljesítéséről. Megvitat­ták a VII. ötéves tervet is. A rendelkezésre álló közel 169 millió forint mintegy 8U százalékát müködési-fenn­tartási kiadásokra fordítják, a fejlesztésre körülbelül 20 százalékot irányoztak elő. Az egységes tanácsi pénz­alapból kell biztosítani a már meglevő intézményrend­szer és az új létesítmények működtetésének anyagi fel­tételeit, az épületek, útháló­zat felújítását, állagmegóvá­sét, az állóeszköz-állomány gyarapítását. Oj létesít­ményként például Üllésen öregek napközi otthonát, Forráskúton fogászati rende­lőt terveztek Véges-végig o körtöltésen... Beszélgetés Papp Gyulával Miközben arra készülök, hogy elkezd­hessük a beszélgetést Papp Gyulával, Szeged megyei város tanácselnökével, mindegyre az jár az eszemben, hogyan is kellene tudatni az olvasókkal: mi csupán névrokonok vagyunk .. ^ Aztán meg arra gondolok: kisgyerekkoromban hányszor elsétáltam a városháza tornyos épülete előtt, s mikor felnéztem a magasba, nem csupán nagynak, hanem egyenesen óriási­nak láttam: a várost jelképezőnek. Múlt­jával, jelenével egyetemben. — Nyilván, téged is hatalmába kerít ez az érzés.., — Szeged polgárai mindig nagyon oda­figyeltek arra, ami a „torony alatt" tör­ténik. Ez a döntést hozók felelősségét is igen-igen megnöveli. A város múltja nem halott, nem lezárt dolog a számomra, ha­nem olyan valami, amivel minél alapo­sabban meg kell ismerkedni, és a levont tanulságokat aztán a munkában haszno­sítani. Éppen ezért egyénileg is nagyon örültem, amikor nekiláthattunk az öt­kötetesre tervezett Szeged-monográfia munkálataihoz. Eddig két kötet jelent meg. Jó magam szenvedélyes érdeklődés­sel tanulmányozom a tudósok feltárta anyagot, éberen figyelve minden olyan momentumra, amely városismeretemet tovább gazdagíthatja, még közelebb vihet a „szegedi karakter" megismeréséhez. A jó, az itt élő emberekre szabott dönté­seknek az ilyen jellegű tudásanyag is egyik előfeltétele lehet. — A karakternek van hangulati ve­lejárója is... — Föltétlenül. A „szegedi hangulat" a város dinamikus fejlődése közepette sem szorult vissza, nem is tűnt el. Elő, ható,, mindennapjainkban jelen lévő tényező maradt. Ennek okát két dologban látom: 1. az intenzív ipari fejlődés mellett, azzal egy időben erősödött a város kulturális, tudományos élete. Szeged nem vált olyan termelési központtá, hogy eközben elve­szítette volna szellemi integritását. 2. A Belváros rekonstrukciója úgy alakult, hogy sikerült átmentenünk a jelenbe, egyben megőriznünk a közeljövő számára a legértékesebb elemeket. A „kiegészítő" épületek nem feleselnek, sokkal inkább harmonizálnak a hagyományos városkép­pel. Ez nyilván együtt járt (reméljük, hosszú távra szólóan) a sajátos szegedi hangulat jó értelemben vett konzerválá­sával. Aki 30—40 évi távollét után láto­gat el újra a városba, nem mozog itt ide­genül. Egykori élményei, emlékei az épen hagyott Belváros kulisszái között zavar­talanul újraéledhetnek... — Tudom, sokszor jártál külföldön, egy ízben két hónapot voltál távol Sze­gedtől. Volt honvágyad? — Az első héten rengeteg élmény zú­dul az emberre, szinte magával ragadja a sok-sok impresszió. Aztán ... Szóval a második héten mind többször villan fel a szeretett város képe, a házak, az utcák, terek, a család, a barátok, ismerősök ar­ca ... És ne tarts hivataloskodónak: mind­jobban kezd hiányozni a munka, az a közvetlen lehetőség, hogy nap mint nap tehet valamit városáért az ember... Ha szabad így mondanom, számomra a Sze­ged utáni honvágy nem annyira hangu­lati elem volt, inkább a naponkénti vá­rospolitikai tevékenység hiányában mani­fesztálódott ... — Aztán mindig: újra itthon... — Igen. Ez egy folyamatosan szűkülő kör. Amikor (íelhőtlen időben) a repülő­gépablakon át megpillantjuk az alföldi síkot, a Tisza csíkját... Ez már a haza. Majd visszatérés a város falai közé... Ilyenkor én soha nem mulasztom el a sétát. Rögtön nekiindulok. Gyalog vagy autóval, tulajdonképpen mindegy, csak tenni egy jó nagy kört. Impressziókkal betölteni újra a hiányt, amit a távollét hozott létre bennünk. — És séták... más alkalommal is? — Arra mindig szakítok időt, hogy évente néhányszor legalább körbejárjam a várost. Ilyenkor előbb a Tisza-parton baktatok végig, a Szeol-pályánál, a „vas­toronynál" fordulok rá a körtöltésre. Pi­henés ez a séta, alkalom a meditációra. De egyben persze közvetlen látványél­mény is. Hiszen ahogy haladok előre, úgy tárul fel előttem fokozatosan e magaslati pontról a mai Szeged. Sok olyasmi is, amit nem lehet jelentésekben, statiszti­kákkal — még a legalaposabbakkal sem — kifejezni, megfogalmazni. Veled és az olvasókkal együtt félek a nagy szavaktól. Most mégsem tudok kitérni előle. Tarján, Északi városrész, Rókus. Mintegy 30—35 ezer lakást építettünk itt fel két évtized alatt. Otthont közel százezer szegedi em­bernek ... Ezért mégis kimondom: az elém táruló látvánnyal egy időben szinte a történelem szelét érzem, a hatalmas változásét. A köztudatban az 1879-es nagy árvizet követő városrekonstrukció ma is jobbára a Szeged-történet legna­gyobb építési vállalkozásaként él. Mére­teiben a maga korában valóban egyedül­álló volt európai viszonylatban is De eltörpül az elmúlt húsz esztendő létesít­ménysokasága mellett. — Többnyire a „vastoronytól" a Tex­tilművekig terjedő töltésszakaszt járom be, de ha időm, energiám engedi, végig­megyek egészen a Nagyállomásig. Szaka­szonként új és új arcát mutatja a város. Igen, olykor a szeplőket is. Mikor a vé­gére érek (a teljes kör megtétele fél na­pot igényel), frissnek, élményekben gaz­dagabbnak érzem magam. A látvány nem­egyszer később hasznosítható ötleteket is sugall. — Melyik napszakban érzed magad­hoz legközelebb városodat? — Kora reggel. Munkakezdés előtt ál­talában egy órával már íróasztalomnál ülök. Előtte (tehát hat és hét óra között) egy-egy kör a városban, autóval vagy gyalog. Ilyenkor ébred Szeged. Működés­be lép egy hatalmas organizmus, amely­nek tán nem is ismerjük pontosan min­den részletét, de érezzük benne a terv­szerűséget, a szervezettséget. E reggeli kép szinte teljes, minden érdemi árnya­latot magába foglaló. — És a szegedi évszakok közül me­lyik számodra a legrokonszenvesebb? — Talán senki nem fog csodálkozni rajta, ha így felelek: a nyár. Amikor valósággal pezseg ez a város, a sok-sok lehetőség közt ki tudja futni igazi for­máját. A színek, hangulatok ilyenkor megsokszorozódnak. — Szegednek különben szerencséje van, hogy a dinamikus fejlődés ellenére is megmaradt úgynevezett egyközpontú vá­rosnak; továbbá, hogy a Belváros nem szűkül le egyetlen térre vagy főutcára, mint oly sok hasonló nagyságrendű vá­rosban. Ennek megfelelően itt a túlzott zsúfoltság nem sodorja magával az em­bert, de ugyanakkor bőven van, lehet ré­sze élményekben, impulzusokban. S azo­kat, épp a viszonylag nyugodt ritmusból eredően, fel is tudja „menet közben" dol­gozni. Itt tehát, szerencsénkre, minden megmaradt, a nagyvárosias körülmények között is, emberléptékűnek. — Soroljam a várostest „hangulati központjait".' Aradi vértanúk tere; egye­temi negyed; Móra-park, Tisza-part; a Marx téri marketingközpont. Mindegyik más és más, hangulatában egymással egyszerre feleselő és egymást kiegészítő. S akkor még nem szóltam a Széchenyi térről, valamint a Kárász utcáról. Ügy hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, nincs olyan szegedi, aki ne szeretne nap­jában egyszer, de inkább legalább kétszer 'végigsétálni a korzón, akár munkába me­net, akár azt követően, este. És... ha csak tehetjük, mindannyian végig is sé­tálunk. — Kérdeznélek a szegedi hét végék, főleg a vasárnapok hangulatáról is ... — A máshonnét ide látogatók (köztük a külföldiek is) rövid itt-tartózkodás után észreveszik, hogy a szegedi vasár­napok csendesebbek, mint más, hasonló nagyságrendű városokéi. Ebben van igaz­ság. A vasárnap délelőtti és kora esti-es­ti korzózástól eltekintve valóban „elcsön­desedik" ilyenkor a város. Kérdés, vajon ez az elcsöndesedés föltétlenül azonos-e az álmossággal, a lustasággal, tehát je­lentése valóban egyértelműen pejora­tív-e? Én a magam részéről semmiképp nem tekinteném annak. Ha egy városban mód és lehetőség nyílik hét közben is a kulturális és szórakozási igények kielégí­tésére, ha tehát megfelelő mennyiségű és színvonalú program áll rendelkezésre, akkor a hét végi „elcsöndesedés" már egészen más jellegű, mint ott, ahol a munkanapok és a hét vége között ilyen szempontból éles határ húzódik: a kultu­rálódás, a szórakozás lehetősége tehát át­tevődik a szabadnapokra. Mindenesetre érdemes lenne egyszer alaposabban ís feltérképezni e helyi sajátosság szülőoka­it, körülményeit, hogy még egyértelműb­ben minősíthessük. — Jelképesen is, ténylegesen is a „to­rony alatt" dolgozol. Mit jelent ez szá­modra? — Egy várospolitikai műhelyt, amely­ből a várost gazdagító „termékek" kerül­nek ki: egy új trollvonal, új könyvtárépü­let vagy épp egy korszerűsített út, 6—8— 10 új iskolai tanterem. Itt „műhelyfőnök­nek" lenni gyakorlatilag egyet jelent a felelősségteljes csapatmunka teljes szívű vállalásával, a városunkért, annak fejlő­déséért érzett permanens felelősséggel. Ez így talán túl hivatalosan hangzik, de ha közelebbről szemügyre vesszük, akkor láthatjuk: a követelményeknek itt kizáró­lag akkor' vagyunk képesek megfelelni, ha nap mint nap azonosulni tudunk a hozzánk forduló minden városlakó sze­mélyes gondjával. Az empátia itt, ha fo­galmazhatok így, vezetési, várospolitikai követelmény mindannylónk számára. Va­lamennyiünknek otthona ez a város. Azért dolgozunk, közösen, összefogva, a menet közbeni nehézségeket is vállalva, hogy még melengetőbb, minél komforto­sabD fészek is legyen ... Papp Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom