Délmagyarország, 1986. június (76. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-02 / 128. szám

Hétfő, 1980. június 2. 3 „Programot minden gyereknek Beszélgetés Szabó Ágnes városi úttörőelnökkel A születésnap idején (ma, junius 2-án ünnepli fennállásának 40. évfordulóját a Magyar Üttörók Szövetsége) a szokásosnál többet foglalkoztunk a gyermekek mozgalmaval. De, valljuk be őszintén, ritkán került több a papírra az altalános dicsérő szavaknál, néhány emlékkép felelevenítésénél, a célok ünnepélyes megfogalmazásánál. Pedig az úttörőszövetség nagyon is hétköznapi munkát végez. Ezért kerestük meg Szabó Ágnes városi úttörőelnököt, és kerdeztiik arról, hogyan értékelhető napjainkban az úttörőszövetség munkája, milyen gondok foglalkoztatják vezetőit? A beszélgetéshez, szemléltetésül, következzék néhány adat: a szegedi városi úttörőelnökség közvetlen irányítása ala 53 úttörőcsapat tartozik, közülük 10 a volt járás községéiben dolgozik. Az úttörők és kisdobosok együttes létszáma meghaladja a 25 ezer főt — Az úttörőszövetség legfontosabb feladatait az úttörovezetők VIII. országos konferenciáján hataroztak meg. Lényegét röviden így foglalhatjuk össze növelni a csapatok önállóságát. szélesíteni a tarsadalmi kapcsolatok rendszerét, tartalmas programot ajanlani minden gyerek szamára. A kérdés onmagat kínálja — mennyi valósult meg a kitűzött célokból? — A csapatonállóság azt jelenti, hogy egy-egy iskola közössége a központi célok szellemeben ugyan, de onmága döntsön programjáról. Ha figyelembe vesszük tobb szegedi iskola eddigi eredmenyeit. máris helyesnek ítélhetjük ezt a programot. De sajnos még ma is lül sok központi feladatot kapunk ahhoz, hogy egy-egy közösség igazán megvalósíthassa önmagát, kialakítson egy-egy, csak rájuk jellemző profilt. Szerencsére jó példákat is mondhatok- a roszkei úttörőcsapat környezetvédelmi munkája és az Odessza II. számú iskola turisztikai tevékenysége sejteti, milyen átalakulásra lenne szükség. — Térjünk át a társadalmi kapcsolatokra. Az uttörörppzgalom segítőire, akikről egy-egy ünnepen annyi dicsérő mondat elhangzik. — Ügy érzem, ez a dicséret megilleti őket a hétköznapokban is, hiszen például a fegyveres erők. testületek tagjai évek óta sokat tesznek azért hogy valóban színessé váljon az úttörőélet. Ugyanígy köszönet illeti a közművelődési intézmények dolgozóit, s azokat a vállalatokat, szocialista brigádokat, KlSZ-szervezeteket, amelyekre bármikor számíthatunk. Azért hadd szóljak gondjainkról is Segítőink száma — bármennyire is hirdette meg ezt a programot a VIII. konferencia — számszerűleg nem gyarapodott. Amit viszont a szülőktől kérnénk tegyenek többet az úttörőmozgalomért, hiszen ezzel saját gyerekeiket segítik — „Minden gyereknek tartalmas programot." A cél túl altalanosnak tűnik Mit értettek ezalatt a határozat fogalmazói? — Aki egy kicsit jobban ismeri az úttörőmozgalmat, tudja, a korábbi években elsősorban a tehetségesnek mondott gyerekek számára teremtett inkább lehetőséget a bemutatkozásra. Versenyrendszerünk — mint például a tudományos-technikai szemle, amely egyébként már megszűnt — sportrendezvényeink egyre inkább tükrözték a felnőttek hétköznapi életére is jellemző eredménycentrikusságot „Minden gyerek" alatt azt értjük, hogy találjon örömet az is programjainkban, akit mondjuk a manuális játékok kötnek le, akit a mozgás tömegsportszinten is kielégít, netán érdeklődése olyan témákra irányul, amelyeket az iskolai oktatás keretein belül nem talál meg. Eredmények e területen is születtek, hiszen táborozási kínálatunk jónak mondható, ugyanígy 'eredményesnek minősíthetjük az úttörőgárdák munkáját, s szerencsére újra divattá váltak a tornaünnepélyek, ahol már nagyobb közösségek dolgozhatnak, szórakozhatnak együtt. Természetesen nem feledkezünk meg az úgynevezett tehetsegesebb gyerekekről sem. Művészeti szemléinken mutathatják be tudásukat a kulturális - érdeklődésűek, míg a legjobb sportolók az úttörő-olimpiára készülnek. A reszveteli számok jelzik, szerencsére ilyen diákokból nincs hiány. — Végül egy, születésnapon illetlennek tűnő, de manapság sokszor hallott megállapítás: az úttörőélet elvesztette egykori romantikáját. Valóban így lenne? — Ügy érzem, inkább arról van szó, hogy 25—30 évvel ezelőtt egészen más igényt támasztott egy gyerek és persze a szülő is az úttörőszövetséggel szemben. Táborokat ma is szervezünk, nem marad el az éjszakai riadó, a tábortűz sem, csak épp a videomagnók, számitógépek világában mintha más romantikára vágynának a gyerekek. A mi feladatunk épp az, hogy e megváltozott igényekhez alakítsuk mozgalmunkat Bátyi Zoltán Gyékény, komp, szatyor Nem pihen a komp Újra megindult a zöldségexport A szentesi korai zöldségtermesztési rendszer" központjából szombaton ismét megindultak a primőrszállítmányok a Közös Piachoz tartozó országokba. Szombaton három vasúti vagont tölteni való paprikával, egyet pedig paradicsommal raktak meg, s valamennyit a Német Szövetségi Köztár saságba továbbították a Funparofruct Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével. Egy hónapos kényszerszünet után ez volt az első .közös piaci országba irányított zöldárú szállítmány. A fólia- és üvegházakban nevelt paprikát és paradicsomot a Szentesi Árpád, a Szentesi Felszabadulás. a Fábiánsebestyéni Kinizsi és a Csongrádi Kossuth Termelőszövetkezet kertészetében szedték és csomagolták tetszetős kartondobozokba. A gyékényt a Tápén szövik, és itt kinyer sül a kemincében. Sajátos tápai nyelvjárás. — Tehát szüv? — Csak a hét elején, de kérdözösködés helyett inkább „igenyösílse" ki ezt a szöget. Ördögh Sándornét és a nála pletykázó Nagy Mihálynét — ők is bedolgozók — a munkájukról kérdeztem. — Mindketten özvegyek vagyunk. Se embör, se segítség, így hát elfoglaljuk magunkat, meg köll a kis pénz is. Én már 77 éves vagyok, de írjon csak 38-at, mert az életünk felét átaludtuk. Nagyné meg 72, de ő is csak fele. — Hány éve szüvik a gyékényszőnyeget? — Mióta kiteltek szárazra. — Gyermekkoruk óta tehát. — Ügy ám — Nehéz? Én meg tudnám tanulni? — Írja le a munkát sorba, aztán majd eldönti. Írtam: előbb hámizni kell, utána selymezni, majd hasítani, a sodrás következik, így lesz az. ijan, ha eddig eljutottunk, kezdődhet a szövés. Úgy döntöttem, mégsem tanulom ki a szakmát. Kisiparosok találkozója Opusztaszeren pakobsándo, beszéde Jakab Sándor mondott ünnepi beszédet. Emlékeztetelt arra, hogy ezt a találkozót, melyen a megye kisiparos tíü-sadalma kifejezi békeakaratát, történelmi jelentőségű helyen tartják Szólt a hazaszeretet mai megnyilvánulásairól, politikánk jellemzőiről Hangsúlyozta: „Mindaz, mi őseink fold- és hazaszereletében volt vezetett el bennünket ahhoz, amit mára a magyar nép elért, hogy felzárkóztunk a haladó világhoz Mindezt munkás, paraszt és értelmiségi közös akaratával, s tetteivel, nemzeti ószszefogással értük el, s azzal tudunk továbbmenni a megkezdett úton," Méltatta annak jelentőségét, hogy kontinensünkön negyven éve béke van, s ez a békés korszak tette, teszi lehetővé, hogy Európa ma lényeges befolyásoló szereppel bír a világ békéjének megteremtésében, biztosításában. Negyven év tanulságait, a helsinki találkozó szellemét, eredményeit, a genfi tárgyalások jelentősegét, a világban meglévő válsággócokat, problémákat elemezve rámutatott: a szocialista és haladó országok béketörekvései minden imperialista mesterkedés ellenére a béke megteremtese, biztosítása irányába hatnak. Gyarapodnak a béke erői, s ezek Az iparosnak, a mesterembernek a kifogástalanul végzett szakmunkáján kívül manapság vajon mi teendője lehet még? Erről esett szó — más egyebek mellett — a Hazafias Népfront Csongrád Megyei Bizottsága és a Kiosz megyei vezetősége által tegnapelőtt, szombaton Cpusztaszeren rendezett béke-barátság találkozón. A kisipari emlékháznál a békemajálisra egybegyűlteket — közöttük Jakab Sándort, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnökét, Lovász Lázárt, a megyei pártbizottság tagját, Berta Istvánt, a HNF megyei bizottságának alelnökét és Kádár Györgynét, a Kiosz országos központjának képviselőjét — Budai Antalné, a Kiosz Csongrád megyei vezetőségének tit kára köszöntötte. kel a haladó erőkkel vagyunk mi szolidárisak, népköztársaságunk külpolitikája békeakaratunkat tükrözi Mely akaratban a felelősség kettős, saját háborítatlan életünkért, haladásunkért és az egész világ biztonságáért, gyarapodásáért — az egyén és a közösség érdekében Az ünnepi beszédet követően a Dalstaféták együttes adott hangulatos műsort. Ezt követően Beke Zoltán, a Kiosz megyei titkárságának helyettes vezetője adott áttekintést a megye kisipari brigádmozgalmáról, aminek keretében tavaly szűkebb pátriánkban 21 brigád 410 tagja végzett elismerésre méltó tevékenységet, tettek közhasznú felajánlásokat, indítottak országos követésre találó kezdeményekéseket. Csongrád megye kisiparos brigádjai az elmúlt esztendőben mint egy 1 millió 600 ezer forint értékű társadalmi mun kát végeztek Közülük a legjobbaknak ezen az eseményen kitüntetéseket, jutalmakat adtak át. A Kiosz országos vezetősége által adományozott Kiváló Kisipari Munkabrigád kitüntetés arany fokozatát kapta a nagymágocsi Markovics Mihály brigád. A Kiosz megyei vezetősége a Kiváló Kisipari Munkabrigád kikintetés ezüst fokozatát adományozta az apátfalvi Zrínyi Ilona, a mindszenti Hámán Kató és a szegvári Március 15. brigádoknak. Az alapszervezeti vezetőségek által odaítélt első fokozatú kitüntetésként a Kiváló Kisipari Munkabrigád kitüntetés bronz fokozatát kapta a sándorfalvi Október 6. és a szegvári Béke brigád. A Hazafias Népfront Orszü gos Tanácsa Kiváló Társadalmi Munkáért oklevelet és plakettet adományozott az apátfalvi Zrínyi Ilona brigádnak. A HNF OT Kiváló Társadalmi Munkás kitüntetésben részesítette Sándor János szentesi kőműves és Szoboszlai László szegedi hentes kisiparosokat. Érdemes Társadalmi Munkás kitüntetést kapott Buknicz Ferenc szegedi asztalos és Kispéter Pál makói kőműves A kitüntetések átadása után Olasz Lajos a vásárhelyi iparosok nevében átadta a megyei iparos emlékmúzeum gyarapítására összegyűjtött ajándékaikat, a kismesterségek régi jelképeit, szerszámait, munkaeszközeit, majd az ünnepség Budai Antalné zárszavával befejeződött Folytatódott viszont a találkozó. Hatalmas sátrakban jóízű ebéddel, s jóízű beszélgetéssel, gyerekeknek és felnőtteknek rendezett játékos vetélkedőkkel — igazi majálissal. Ami igen jó hangulatával demonstrálta, hogy az egybegyűlt több mint 500 megyei kisiparos (és családtagjaik) közössége békében, barátságban él, dolgozik — s viszi tovább iparosnemzedékek becsületes munkájára, tisztességére épülő haladó hagyományait. Szabó Magdolna TÁPÉ: 1973. április 15-től Szeged peremkerülete. Hírős falu volt a Tiszához simuló község, mostanra még ismertebb. A tápai' lagzi, a gyékény, a virágzó halászat, a hajógyár termékei egyre gyűjtötték az elismeréseket, aztán cgycsapásra az ország érdeklődésének homlokterébe kerül: 1965 arán forró vizet kereslek és kőolajat találtak. Écgfontosabb üzeme a hajójavító, dc munkaalkalmat ad a háziipari szövetkezet, az Ativizig íépiizeme, a folyamkotró vállalat és a halászati szövetkezét is. A városrészben 5 ezer 500-an laknak, területe meghaladja a négyezer hektárt. Fontos folyamátkelő. — Mennyit kap egy szőnyegért? — A 2 méterszer 80 centisért 83 forintot. Jó, ha kettőt meg tudok csinálni egy nap. Mondja, ennyi pénzzel el lehet menni a boltba .? Ebből még vonjon le 48 forintot, mert mi vösszük a tutajt is. Egyébként a tutaj az egy kéve gyékény fele, s ez ad ki két szőnyeget. Pihen a komp? Egyszerű a válasz: napnyugtától napkeltéig naponta. Ez biztos. Ami bizonytalan, azt Zinimermann Antal révész magyarázza : — Ahogy kijelentette, úgy érthető a komp menetrendje is, tehát az év minden szakában pirkadattól alkonyatig járunk a partok közt, fél ófánként. Ki kell kötni akkor is, ha az időjárás úgy rendeli, éspedig az 520 centiméteres vízálláskor, ha tovább árad, és télen, jégzajláskor. — Hasznos ez a „mozgó országút"? — Föltétlen. Jó szolgálatot teszünk az olajiparnak, a Maroslelére és a Makóra igyekvőknek, de fontos a túloldali réten a tanyákból alakított hétvégi kertművelöknek is. — Mit csinál a révész? — Kiköt, elengedi a kompot, igazgatja .a járműveket, egyszerűbben, biztosítja az átkelés feltételeit. — Magas vízállásnál nincs megoldás? — Van. Gyalogosokat rOcsóual tudunk szállitani. A kompot két Rába-motor hajtja, a „kopogó" dízeleket pedig Herédi Károly hajóvezető „irányítja" — Nem véletlen a kérdésem, mert kollégái súgtak. Miért nem marad a cipész a kaptafánál? — Valóban cipész voltam, de imádom a vizet, a gyönyörű tájat, a csöndet. Érdekes élet ez. Tiz éve csinálom Tápé Le le József nélkül elképzelhetetlen, ö mindent tud erről a kedves, volt faluról és minden ősi emléket összegyűjtött, hogy megőrizze az. utókornak. Múzeumot jelző tábla irányít a Vártó utcai házába, amelynek földszintjén látható néprajzi gyűjteménye. Kétezer-kétszáz tárgyat mentett meg az enyészettől padlásról padlgsra járva. Minden darabját leltározza. Nem kötelességből, nem önmagának. Ahogy mondja: ez biztosan megmarad az utódoknak. Lele József eredendően hentes és mészáros, most a múzeum néprajzgyűjtője, ott 13 ezer 5Ü0 tárgy kezelője. — Kezdjük a palókával. — Alapszakmám jetképe is lehet ez a hegyes vasalkalmatosság. Akkor használták, ha a borjút el akarták választani az anyjától. Az orrára tették, s ha szopni akart, szúrta a tögyet, s a tehén elrúgta borját. — Lócsont. — A kece, ez a régi, de ma is használatos halászszerszám hálóját tartotta. Marhalábszár erre alkalmatlan, mert nem acélos. Az ugyanis néhány merités után kiszáradva szétporlik. — Méhkas. — A kaptár elődje. Zsupszalmából készül gyékénynyel összekötve. Akik készítették, azok voltak a kaskötők. — Szeretnék hallani a tápéi pléhkrisztusról és a szatyorszentelésröl. — Nem szeretem a pléhkrisztus megnevezést. Ez nem egy egyszerű útszéli feszület. Az 1860-as években Hódi Ilonka, tápaiasan Hódilonka, állíttatta a Szeged felöli temetőben, hogy a város irányából érkező villám és jégvihar elkerülje a 'fa lut. Nyilván köztudott, hogy Juhász Gyula tette halhatatlanná Tápai krisztus cimű versében. Ö még az eredeti helyén látta. Most áll a hatodikon, mert az emberi értetlenségnek mindig útjában volt. Szatyorszentelés? Mindig akkor szentelik, amikor csinálják. Egyszerű a magyarázat a gyékényt csak nedvesen lehet feldolgozni. A lápaiak, ha ezt kérdezték, csúfolásnak vették. — Hányan látták a gyűjteményt? — Eleddig? Évente 3 ez ren. Kiszámítható: 15 éve nyitva áll a- látogatók előtt. Mindenkit szeretek, de a gyerekeknek örülök a legjobban. Megláthatják itt mindazt, ami már szinte elmúlt: egy régi falu teljes keresztmetszetét, a rtapi használati és berendezési tárgyait. Egy óvónő bejegyzése a vendégkönyvben : köszönet, hogy a gyerekek bővíthették élményanyagukat, amely akkor is értékes, ha csak évek múlva válik kinccsé. Ács S. Sándor