Délmagyarország, 1986. június (76. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-24 / 147. szám

23 Kedd, 1986. június 24. Áz élet gyümölcse Visszafelé nézni akkor szabadna csak, ha érdemes. Akkor mérni, mit termett az élet, ha sokat termett. Mérni persze nehéz, mert ami másnak egész é'.etre szóló . parancs volt, az nekünk akár pillanatnak is tűnhet, vagy tartós parancsnak hisszük, ami ott is csak pillanat volt. Jó lenne megtudni mégis, mire jutottak Fodorék, Mérgesen. Idestova huszonnyolc éve már, hogy náluk laktunk Laci komámmal, amikor hösz pályakezdőként az a kevés is sok volt, amit a szobabérletért fizetnünk kellett. • Áldott jó teremtmények voltak, akár holtunkig maradhattunk volná náluk, de akárhogy számolgattuk is fizetésünket, létfontosságú dolgaink kiegyenlítése után ötven forintunk maradt. Akárki mondhatja, fölösleges ezért visszanéznünk huszonnyolc évvel, bőséggel találnánk ma is hasonlókat, legalább merjük most észrevenni őket, de nem magunkról akarok írni most, és nem is a hozzánk hasonló maiakról, hanem Fodorékról. Azért is, mert a gürcölés eredményei náluk talán jobban látszanak. * Látszanak persze máshol is. Annyira, hogy odatalálnom is nehéz. Sőt, már bent vagyok az udvarban (a szomszédok felől kerülve, mert nehezen nyílik a kapu ajtaja; és azt hittem, nincsenek is itthon), előttem áll ínár Veszter bácsi teljes permelezőfölszereléssel, mégse nagyon ismerem meg. 0 még annyira se. Később jön haza Franciska néni, néz, csak néz, és nem ismer meg ö se. Ahogy a nevem megmondom, lelkük rejtett kamrája elől lebben föl a fátyol: — Maga az? Édes istenem, meg se ismertem volna. - . Vesztej- npm , ¿a nagyon, laiáljcoztunk akkoriban.' KoVSn keltünk mi "is, de rhiréá-tóemtirrk kin^ítriő már végigdolgozta a fél határt. Mindig másnak. Most derül ki, ők is újak voltak akkor még a faluban. Miután sorba lakták mások tanyáit, megvették a házukat .valahogy, és beköltöztek. A lányok is Lengyeléknél születtek még, előtte Gyurköéknél, Szücséknél, Dobóéknál és még előbb a pincegazdaság tanyájában laktak. Persze, a lányok. Inci és Finci! Ibolya és Irén, két szép iker. Velük mi van? — Fölnőttek szépen, férhön is mentek, és három unokánk is van már. Függönyfinom gyönyörűség önti el őket, ahogy eszükbe jutnak. Ha jól belegondolok, ez a gyönyörűség egész életük gyümölcse. Az, hogy a két lány megnőtt, férjhez ment, és unokákat szült. Igaz, Pestre került mindegyik — mert az ikrek mindig jobban fűződnek egymáshoz, mint a közönséges testvérek, és nem múlik el nap, hbgy ne telefonálnának egymással, mert az egyik' Csepelen lakik, a másik Budaörsön .—, és egyedül maradtak itthon, de az élet természetes rendjének fogják föl ezt is. Persze, Sóhajtanak nagyot, de hozzá is teszik: — Itt a szünet, jönnek haza nemsokára. Azelőtt sűrűbben jöttek haza, majdnem minden két hétben. Fölment a benzin ára, ezer forintba is benne van egy út, nem lehet könynyelműsködni vele. De miért mentek olyan messzire? — Kit merre vet a sors? Mindenkinek megvan a maga környezete, élje azt! Mikes Kelemen még úgy fogalmazta volna meg ezt, hogy mindenkinek máshová tették le a kenyerét, utána kell mennie. Följutottak egyszer Pestre, nyaralni, a nagynénihez. Mindjárt, amikor elvégezték a nyolcadlkat. Ott találkoztak össze egy fiúval, és sok évvel később kérőként jött el utánuk. Persze, ő Pesten akart lakni. A másik lány a szomszéd bácsi fiához ment férjhez, de ök is Pestre vackolódtak föl, hogy közelebb legyenek egymáshoz. Mert az ikrek jobban fűződnek, mint a közönséges testvérek. De miért nem mennek utánuk? Annyian megteszik mostanában. — Arra a kis időre, ami még hátra van, nem érdemes. Ezért a kis házért nem sokat adnának, mert Mérgesen most sincs ára a háznak, amit ott venni tudnának, akárhol a város körzetében, ai? pddig' lorortyhiagáS-'pénze•kert jutna' tsáfc höiífflfiík. Jó az .úgy je, hogy. ¡de;.ionp£k az unokák minden nyáron. — A legkisebbik tavaly is sírt, amikor visáza kelleti mennie, ö még maradni akart a Papánál meg a Mamánál. Itt. ugye. övék a világ, ott jönn pedig semmijük sincsen. Ha bemennek a lakásba, az annyira kicsi, még játszani se tudnak benne. Még szerencse, hogy telkei vettek mind a ketten. Na, az legalább értelmes dolog volt. Semmi olyan nosztalgia nincsen szavai mögött, amit szeretünk kiérezni mostanában. Nem azt látja benne, hogy legalább ők is, vejeik is kipróbálják egy kicsit az ősök életét is, hanem az, hogy a pesti lakás — meg általában a városi! — nem alKutatás és gyakorlat Tessedik tudományos napok A Debreceni Agrártudományi Egyetemen és a Debreceni Akadémiai Bizottság több más agrár- és tudományos szervezettel együttműködve Debrecenben rendezte meg a hatodik Tessedik Sámuel tiszántúli tudományő's napokat. A hétfői megnyitón a csaknem ötszáz tudományos kutatót, gyakorlati szakembert, köztük Csehszlovákiáiból, Jugoszláviából, Lengyelországból, Romániából, az NDK-ból és a Szovjetuniöbói érkezett vendégeket Szász Gábor, a Debreceni Agrártudományi Egyetem rektora köszöntötte. Ezután Papócsi László mezőgazdasági és élelmezésűgy miniszterhelyettes tartott előadást A kutatásfejlesztés szerepe, feladatai a mezőgazdaság eredményességének fokozásában címmel. Kiemelte: a kétszáz esztendővel ezelőtt Szarvason élt és dolgozott Tessedik Sámuel szellemi öröksége eoha nem volt annyira aktuális, mint most. Az agrártudós az oktatás, a kutatás és a gyakorlat egységét hirdette, következetesen harcolt a megszokás és a maradiság ellen. Napjainkban új szemléletre vian szükség az agrártermékek előállításánál: növelni kell a termékek beltart.almi és biológiai értékét, s fokozni a feldolgozottság fokát. A hetedik ötéves terv agrárkutatási programja fokozottan érdekeltté teszi a gazdaságokat és vállalatokat is a kutatási eredmények minél gyorsabb alkalmazásában. A tiszántúli térségben elsősorban a talaj termőképességének fokozása és az élelmiszer-termelés nemzetközi versenyképességének növelése a fő célkitűzés. A tudományos napokon kilenc szekcióban — a mezőgazdasági ' termelés valamennyi ágazatát érintve — csaknem kétszáz előadás hangzik el kalmas rá, hogy rendesen lakni lehessen, és egészséges gyerek nevelődjön benne. Mi lenne, ha a gyerek nem mozoghatna eleget? Akkor is mozogna, de akkor már rendetlenségnek ' mondanánk, vagy kedélybeteg és koravén lenne, amitől az isten őrizzen meg minden gyereket. Ezért kell a kert, és egy kicsike házikó benne. De karácsonykor, húsvétkor és nyáron mindig haza jönnek. Mások is elmennek a faluból. Mérges mindig csak ad az országnak, de ritkán kap tőle. — Hová menne dolgozni, ha itthon maradna? Vannak persze, akik buszszal jönnek-mennek naponta, fölépítik a várost, és leisszák magukat esténként, de a még jobbak messzebbre mennek. Akár Tokióba is, külkereskedőnek. Aki nem annyira jó tanuló volt, az elmehet a téeszbe is, traktoros is lehet belőle, de a mai fiatalok nem mind erre vágynak, és nem is jutna traktor mindegyiknek. Aki lenni akar valami, annak nagyobbat kell lépnie. (Meg ne sértődjenek, akikből mégis traktoros lett!) — Egészség? Zsilipet nyitunk a kérdéssel, folyó ömlik át rajta. Franciska nénit a magas vérnyomás és mindenféle fejfájás kínozza, Veszter bágsit pedig kétszer operálták eddig, de egy még hátra van neki. — A szegény embernek kijut a bajból most is. — Pedig a szegény ember se olyan,, mint a régi szegény. —• A fene se hitte volna, hogy ez lesz belőle. Ügy fázott a falu a szövetkezettől,' a világítót ís' kif'Jtotf volna, csak „él ne éíie,,Méd.dlg. emlegették még, akik kívül maradtak, hogy neK'k sokká' jobb, mert a magukét eszik, és nekik senki nem parancsol. Az lett persze belőle, hogy parancs nélkül is agyondolgozhatta magát. A család szétröppent ott is, megöregedtek ők is, nyakukon a sok földdel. Erőnek erejével se tudnak megszabadulni tőle. Abba kell mindig belenyugodnunk, ami van. Ami éppen akkor van, amikor van. Azelőtt is megöregedtek az emberek, nyűglődtek is a család nyakán, amíg föl nem fordultak, de a mostani nyugdíj isten áldása. — Végre, valaki dicséri! — Legalább nem érezzük, hogy más tart el bennünket. Dolgoznak most is, éppen annyit, mint azelőtt. A disznónak meg kell híznia, meri az egyik hold háztáji után tizenhat mázsa takarmányt kapnak, itt a baromfi, a nyulak — csák az unokák kedvéért, mert nagyon szeretik őket! —, krumpli és alma annyi terem, hogy a családnak is jut belőle. — Ha nem ügyködnénk, a vér is megállna bennünk. Soha annyi meggy nem termett, miát most. Azt is szedni kéne. / Úorváth Dezső Kulcsemberek B

eleszületünk a korba, döntően az úgynevezett mintákat követve, megtanulunk viselkedni, alkalmazkodni, beilleszkedni. Nem mindig sikeresen. A szakirodalom társadalmi beilleszkedési zavarokról cikkezik, miközben kutatja az alkoholizmus, az öngyilkosság, a növekvő halandóság okát. A szocializálás! folyamat azonban soha nem lehet abszolút. Hiszen az egyén megőrzi, sőt kifejleszti a reá jellemző sajátos személyiségjegyeket, s nemcsak alkalmazkodik a környező világhoz, hanem egyidejűleg alakítja is azt. Az azonosulás és a szembenállás együtt kifejezési formája áz alkotásnak és a belső harmóniának. Nehéz emberek — ez volt a.címe annak a dokumentumfilmnek, amely mintegy két évtizede feltalálók és újítók kálváriájáról szól: Kiemelkedő műszaki alkotások ritkán találkoznak a kortársak, de még inkább a hivatalos főnökség osztatlan támogatásával. Ez érthető, hiszen az új gondolatok, az előremutató megoldások a meglevő gyakorlatot bírálják. Képviselői tehát csak kellő elszántsággal, megszállottsággal és harciassággal érhetnek el eredményt. Bár kevesen vannak, mégis erősek, mert „megálmodják" a jövőt, és hisznek benne. Napjainkban a kellemetlenkedő, nehéz emberek tábora népesebb, nem szorítkozik kizárólag az újító, a változásokat kikényszerítő „elitre". A lelkiismeretes, gondos munka megszállottjai sok helyütt ugyancsak nehezen kezelhetőek, esetenként a belső ellenzékhez sodródnak. Ök szintén öntörvényeik szerint cselekednek: Szembenállásukat aionban Sokkal inkább régi vágású alaposság, szorgalom, megbízhatóság fűti, és kevésbé a változásokra törő, újító szellem. Megszokták, szeretik munkájukat, s komótyah veszik a munkanapok nyolc óráját. Elsősorban a főmunkaidőben élik ki magukat, nem pedig a hobbikertben, nem a fusiban vagy más pótcselekvésben. ,Á munka belső szükségletté vált náluk, s így a bérszabályozás és a vgmk-k megannyi negatív hatása, az ellenérdekeltség és az érdektelenség változatos megnyilvánulása legfeljebb zavarta, de nem törte meg munkájuk ritmusát. Eleve ütközés, kellemetlenkedés forrása a kellő „alkalmazkodóképesség" hiánya. De még inkább kilógnak a sorból azok, akik nemcsak saját magukkal, hanem másokkal szemben is igényesek. Fellépnek a szervezetlenséggel, a fegyelmezetlenséggel, az elnéző, igénytelen vezetői magatartással szemben. Talán a belső törvények táplálta makacsság a különös viselkedésük alapja? A találgatás, a feltételezés bizonytalan, a tények viszont egyértelműek: a kiállás, az erkölcsi tartás és fedezete, a teljesítmény. Az ütközések, a kellemetlen viták hevében gyakran elítélik a „nehéz embert", mondván, a „csendes többséghez" viszonyítva rossz a modora, összeférhetetlen a természete. Pedig a viselkedés, a modor, a stílus nem minősíthető többségi alapon, a munkától függetlenül. A tartalom és a forma ezúttal is szoros egységet alkot. Ahogyan vállaljuk sorsunkat, egyéniségünket — nem is tehetünk mást —, ugyanúgy meggyőződésünkre, lelkiismeretünkre hallgatva, vállalnunk kell esetenként az ütközést is környezetünkkel. Az újítás, a megszokott régivel való szakítás hasonló konfliktus forrása, mint a múlt értékeinek átmentése, megőrzése, következetes képviseLete. Az emberek különböző beállítottságuknál, eltérő mentalitásuknál, felfogásuknál fogva, erősíthetik a maguk munkahelyén a társadalmi-gazdasági fejlődes folyamatosságát, kezdeményezhetik megújulását, és lehetnek a dolgok iránt közömbösek. Érdekes módon, rendszerint nem a folyamatosság és a megújulás hívei csapnak össze egymással, hanem mindkét irányzatnak többnyire a közönyös környezettel van vitája. M

indenfajta meggyőződés, kiállás és erőfeszítés tiszteletre méltó. A betartás, a mechanikus kontrázás, a semmit 'nem akarás annál kevésbé. A „nehéz embert" -f- legyen bármilyen töltésű — nem szükséges szeretni, de ha háborgása mögött nyilvánvaló a teljesítményfedezet, becsülni nem csupán illik, hanem muszáj is. Kulcsfigura a munkahelyen, minden esetben lehet rá építeni. Megérdemli, hogy figyeljünk véleményére, hogy szavának nyomatéka legyen. Indokolt az átlagon felüli tolerancia is, amennyiben véleménye túlzó vagy netán túlontúl türelmetlen. Minden munkahely döntően a teljesítmények világa. Ezért nemcsak a munkajövedelmek elosztásában, hanem a beleszólási jogok gyakorlásában is indokolt az egyenlősdi felszámolása, a teljesítményekkel arányos differenciálás. A bérezéshez hasonlóan, a munkahelyi demokrácia sem lehet parttalan és öncélú. Kovács József v. Jf l'f Az Ipari Szövetkezetek Tanácsának ülése Az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa hétfőn ülést tartott. Az ülésen részt vett és felszólalt Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Az országos' tanács Rév Lajost saját kérelmére, nyugállományba vonulására tekintettel, érdemei elismerése mellett az Okisz elnöki tisztségéből felmentette. Egyldéjüleg, titkos szavazással, egyhangúlag Köveskúti Lajost, a Híradástechnikai Szövetkezet elnökét az Okisz elnökévé megválasztotta. * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Rév Lajosnak, az Okisz elnökének a szövetkezeti mozgalomban, valamint a közélétben kifejtett több évtizedes kiemelkedő tevékenysége elismeréseként, nyugdíjazása alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke hétfőn adta át. Jelen volt Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Maróthy László, a Minisztertanács elnökhelyettese. TÍV-' a' u r I 11 •• a ' Zombon János köszöntésé Bttt Epítőtáborosok a nicaraguai fiatalokért A KISZ XI. kongresszusán hangzott el a javaslat: a magyar fiatalok ajándékaként épüljön egy mezőgazdasági szakmunkásképző intéz"t Nicaraguában. A megvalósításhoz 50 millió torintra van szükség. A Szombathelyen, a Stromfeld Aurél ifjúsági lakótelep építésén építőtáborban dolgozó diákok úgy határoztak, hogy egynapi keresetüket felajánlják erre a célra. Egyben arra kérik a 141 táborhelyen tevékenykedő tobD mint negyvenezer társukat: csatlakozzanak felajánlásukhoz Nagy László felvétele Horváth Károlyné és Oláh Miklós társaságában — középen — az ünnepelt Zombori János 1911. június 22-én született Szegeden, munkásszülők gyermekeként. 75. születésnapja alkalmából a szegedi városi pártbizottságon a megyei pártbizottság nevében Horváth Károlyné, a bizottság titkára és Oláh Miklós, a városi pártbizottság titkára köszöntötték hétfőn, tegnap délután. Az ünnepelt 1926-ban köművestanonc lett, majd három év múlva szakmunkás. A munkásmozgalommal édesapja és testvérei révén került Kapcsolatba. 1929-ben tagja Igtt, a Mémasz szegcdi csoportjának és a szociáldemokrata pártnak. 1930-ban beválasztják a Mémosz heiyi Csoportjának vezetőségébe. Kisebb megszakításokkal Budapesten dolgozott. 1933-ban. valamint 1935-ben részt vett a budapesti építőmunkássztrájkokban. s azok szervezésében. 1936-tól Szegeden tartózkodott és az építőmunkások szakszervezetében tevékenykedett. Rész^ vett a Vörös Segély-mozgalom szervezésében, majd Szeged felszabadulását követően 1944 szeptemberében egyik szervezője a polgárőrségnek. 1945 februárjában Debrecenbe kerül pártiskolára, ahonnan hazatérve azonnal bekapcsolódott a földosztás előkészítésébe 1945 és 50 között különböző szakszervezeti, párt", állami és gazdasági megbízatásokat látott el. 1950—54 között az MDP Szeged Városi Bizottságának titkára. Az ellenforradalom leverése után, 1957-től a Szeged Megyei Jogú Városi Tanács ipari osztályának vezetője volt. 1973 óta nyugdíjas. Mozgalmas életútját számos kitüntetés fémjelzi. A Szocialista Hazáért Érdemrendnek, a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremnek, a Munka Érdemrend ezüst fokozatának. valamint a Könynvűipar Kiváló Dolgozója kitüntetésnek tulajdonosa.