Délmagyarország, 1986. június (76. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-23 / 146. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 70. évfolyam, 146. szám 1986. június 23., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Lemaradásainkból M

eleg van. Mit meleg? Kánikula. Fogalmam sincs hány fokot mutathat odakinn a hőmérő. Részint azért, mert nincs is ilyen szerkezet szobám közelében, s ha lenne is, aligha akadna erőm és kedvem kibaktatni a teraszra, egy végül is haszontalan adatért. Mert, hogy hőség van, azt így is érzem, s ha egy-egy pillanatra a több levegő dőre reményében valamelyik kollégám ki is nyitja a terasz ajtaját, mindenkit szinte mellbe vág a hőség. Kánikula a javából. Atizzadt ingeket, trikókat, ruhákat, és fénylő homlokokat látok napról napra magam körül. Panasz és a „mi újság" obligát kérdésére adott válasz napok óta egyaránt; meleg van. Amiben nyilván akad azért jó is. Ha nem is éppen az a hir, hogy az északi vízmű esedékessé vált garanciális átvizsgálását éppen ilyen kánikulai napokra időzítették, amikor egyharmaddal is képes megugrani a város vízfogyasztása. De az már alighanem a jobbik eset, hogy szédelgésünk közepette lassanként elfeledkezünk még Mexikóról is. Legalábbis az utóbbi napokban már nem igen hallom emlegetni dicstelen szereplésünket. Hiába, idegesítő a kimerítő hőség, úgy látszik, a meleg mindenkiből kiveszi a visszagondoláshoz szükséges fólós energiákat. Ereje legföljebb annyi marad az embernek, amennyi a legszükségesebb dolgaihoz elegendő. Energia természetesen azokhoz is kelletik bőségesen. Sokszor a kelleténél is több. Kollégámmal, időnként résztvevő pillantásokat váltunk. A telefonnál ülünk ugyanis. Neki Pesttel kellene beszélnie, nekem Kecskeméttel. Hívjuk egymás után a számokat, mutatóujjunkról lassan immár lekopik a bőr. Beszélni még egyikünknek sem sikerült. Vagy egy órája próbálkozunk, amikor egyikünk fölrikkant: végre! Másikunk irigykedve és kimerülten bámul rá egy darabig, aztán lemondóan legyintve hagyja ott a készüléket, és néz más dolgai után. Ha nem volna hőség, most alighanem Bellt és Puskás Tivadart szidná, ami ugye mégiscsak illetlenség. Pedig néha még érthető is lenne, mert az ember egyre gyakrabban kapja magát azon, hogy immár gyorsabb, mint a hazai elektronika. Legalábbis, mint annak itthon használatos módja. Még tán morognék magamban, de önsajnálatom azonnal sajnálatba csap át, amikor egyik kollégám öni\ön verítékében ázva támolyog be az ajtón. Pedig nem is járt túlontúl messze, csak az OTP-nél, ahol egy kis pénzt vett föl betétkönyvebői. De míg sorban állt, míg számfejtették, míg ellenőrizték, míg a pénztárhoz hívták, több telt el egy óránál. Érthető, hogy szakad szegényről a víz. És akkor eszembe jutnak azok a kis mágneskártyák, amelyeket mondjuk Bécsben elég becsúsztatni egy automatába, bezongorázva, hogy mennyi készpénzre van szüksége éppen valakinek a folyószámlájáról, s pillanatokon belül már kezében az összeg. S ezt mondjuk éppúgy megteheti Grazban, mint Salzburgban. Jó, tudom, ehhez is számítógépek kellenek, telemetrikus rendszerekkel kiegészítve, amire ugye, nálunk nem telik. És sajnos, valóban nem. De ha számolom az ügyfelek munkaidejét, a számítógépek helyett dolgozó tízezrek munkabérét? Sajnos, akkor sem. Ahogyan számítják: nálunk még mindig olcsóbb az ember, mint a gép. És alighanem így 'is van. Éppen most olvastam ugyanis, hogy erdőgazdaságainkban tragikusan alakul a műszaki színvonal. Egy korszerű, a fát nemcsak kivágó, de a hegyoldalról le is hozó gép ára vagy 70 ezer dollár, azaz 3,5 millió forint. Szörnyű összeg. Igaz, ott, ahol a gépet gyártják, az USA-ban, csupán két munkás évi komplex bérterhei Természetesen, ott mások az ár- és bérviszonyok. De ha azon is elgondolkodik az ember, hogy a lassú és nehézkes, tíz- és tízezreket foglalkoztató ügyintézés mennyibe kerül végösszegben évente az országnak, már mifelénk sem teljesen egyértelműen alakul a kép az emberi munka javára. Mert vajon, hány százezer, millió munkaóra esik ki fölöslegesen minálunk, mert hiányzik a gyorsabb munkához szükséges infrastruktúra a telefonnál, a pénzintézeteknél, s még rengeteg helyen? Vajon, hány tízezerrel több bölcsődei és óvódai helyre, iskolai napközis elhelyezésre van szükség kemény százmilliókért, csak amiatt, mert gépek helyett emberek tízezreit foglalkoztatjuk olyan feladatokkal, amit már kényelmesen elláthat az elektronika? És ráadásul, jóval gyorsabban? És hány ezer szociális otthoni helyre még? Ujabban mintha mi is egyre többet kalkulálnánk. Legföljebb úgy érzi az ember: mindig az adott modellből indulunk ki számítgatásainknál. S az adott szerkezetben .szinte egyértelmű a válasz: drága, nagyon drága a korszerűsítés, a fejlesztés. Maradnunk kell hát a régi megoldásoknál. J

ó, tudom, egyáltalán nem könnyű változtatni. S az is bizonyos, hogy egy minőségi váltásnak mindig lennének vesztesel is. Nem is kevesen. De az is bizonyosnak látszik, hogy amennyiben nem vállaljuk, vagy nem tudjuk vállalni a változással, a fejlődéssel járó gondokat, akkor egy kicsit, minden évben és mindig mindenki rosszabbul jár, mint járhatna. Meleg van, írni is nehéz ilyenkor. Nehezebben fog az ember agya. Nehezebben szedi össze gondolatait, s a sokadik sikertelen telefonkisérlet után is csak letargikusan legyint. S a mexikói sok gól a nulla ellenében, is csak néha iut eszébe úgy, hogy tán a fociban is megérett a minőségi váltás ideje .,. Szávay István Természetjáró-találkozó Á sátortábor Széksás-tóra ment... Szakképzett természetjáró okosított ki péntek délután egy sátor hűvösében: ha jó az idő, szép a helyszín, gondosak a rendezők és csalogató a program, már nem lehet rossz egy találkozó. Kétnapos leskelödés után (szombaton találkoztam ugyanis utoljára a termelőszövetkezetek 11. országos természetbaráttalálkozójának résztvevőivel) nyugodt szívvel leírhatom — világjáró ismerősöm panasz nélkül utalhatott vasárnap haza. * Hogy honnan ez a nagy bizonyosság? Nos, nézzük először a rendezést. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa a Csongrád megyei Teszövöt bízta meg — állítson össze olyan háromnapos programot, mely nemcsak kellemes kikapcsolódást ajándékoz a téeszekben dolgozóknak, hanem segíti az ismerkedést, a szövetkezeti mozgalomban dolgozók kapcsolatának erősítését is. Ekkora feladattal egyedül megbirkózni lehetetlen, de most nem is volt szükség a magányos küzdelemre. Megyénk minden gazdasága, a legkülönbözőbb intézmények, vállalatok fogtak össze három nap sikere érdekében. Az Expresstől érkezett például 150 sátor, a hadsereg kiszolgáló helyiségeket épített, a városgondnokság hozta a „technikát", a vízművek ideális helyszint kínált a „Szikivel", a kisiparosok termékbemutatója némi vásári hangulatot teremtett... és még folytathatnánk oldalunk végéig. De a végtelen felsorolás helyett következzék inkább a csalogatónak szánt program. A pénteki érkezéseket követően máris minden kíváncsit vitt a busz szegedi városnézésre, s mire meg„mert együtt szórakozhat szülő és gyerek" Gycncs Kálmán felvitele nyitóra gyülekezett a több, mint fél ezer vendég, az első gyerek vetélkedő is lezajlott. * Vasárnap aztán ópusztaszerre, az emlékparkba költözött a tábor, hogy lakói némi túraversenyzéssel mozgassák meg az izmokat. A „jó időnek" titulált kánikulában „mindössze" 4, illetve 8 ezer métert kellett lefutni a csapatoknak, miközben a táborban maradó mesterszakácsokat a főzőverseny zsűrije értékelte. Mire valamennyi dorozsmai hőmérő robbanásig feszült, s eltűnt az utolsó falat pörkölt is, kezdődhettek a sportversenyek. No nem kell gigászi küzdelmekre gondolni, de ötletekben itt sem volt hiány. A kispályás foci még a megszokott, s ilyen találkozókon szinte kötelezőnek, hitt programok közé tartozott, de a csónak- és vízibicikli-verseny, az úszóbajnokság már a színhely specialitását tükrözte. Aki viszont félt a víztől (volt ilyen plusz 40 fokban?) benevezhetett a lövészversenybe, netán elindulhatott a játékos családi vetélkedőn, vagy ... S itt most újabb hosszú felsorolást kívánna a krónika, hisz a választék igazodott a rendezők számához. Bizonyítsa ezt három program a vasárnapi műsorból: horgászverseny, rönkhajítás, köcsögverés. De éppígy igazol a gyerekeknek összeállított kínálat, amelyből már említettem a játékos vetélkedőt, amit tovább színesített a Dalstaféták együttes kicsiknek szánt koncertje, a sátormoziban felállított videó, a családi váltó, gyurmavetélkedő és a rajzverseny, -hogy csak a hivatalos programban, csalogatóként felsorolt választékból idézzek. Ígérem, a felsorolásokkal most már valóban nem fárasztok senkit. Inkább utalok Poden Gyulának, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa főtitkárhelyettesének megnyitó beszédére. Az általános jókívánságok mellett elhangzott ugyanis egy igencsak figyelemre méltó gondolat. Ma már korszerű Mi újság, SIKV? A címbeli kérdést azért tettük fel a Szegedi Közlekedési Vállalat igazgatójának, mert fotóriporterünk felfigyelt a város útjain — leggyakrabban a 9-es trolivonalon — valami szokatlanra. Meg is örökítette — az első halványzöld trolibuszt. Nemcsak színe szokatlan — motorja is újdonság még a hazai utakon. Hiszen a jól ismert Ikarus-karosszériába japán motort szereltek. A Hitachi-prototipus tartós próbaüzemre érkezett Szegedre — s marad is, ha beválik. S hogy mi újság még az SZKV-nál? Nos, „hangos" újság van, illetve lesz a közeli napokban. Az Anna-kútnál és a Széchenyi téri megállóban már felszerelték a hangszórókat — melyeknek néhány társuk Is lesz még a nyáron a legforgalmasabb megállókban Ezekkel az utasok jobb tájékoztatását szolgálhatják majd. Ha ugyanis üzemzavar vagy baleset miatt akadozik a forgalom, a villamosra, trolira várókat a diszpécserszolgálat „hangosan" tájékoztatja a következő kocsi érkezéséről, az eset leges forgalmi változásról. Várhatóan július l-jén készen lesznek a szereléssel az SZKV munkatársai. S van még egy jó hírünk: a végállomásokon inditójelzőket szerelnek fel a következő hetekben. Nemcsak a pontos időt, hanem a következő kocsi indításának idejét is leolvashatják majd az utasok a jelzőóráról. Még a várakozás percei is. gyorsabban telnek majd ... körülmények között végezhetik munkájukat a mezőgazdaságban dolgozók, de fizikai igénybevételük még mindig gyakorta vezet szívés érrendszeri megbetegedésekhez. A megelőzés egyik fontos eszköze a rendszeres testmozgás, többek közt a természetjárás. A természetet. járó, szerető emberek családi élete is kigyensúlyozottabb, hisz együtt sportolhat, szórakozhat szülő és gyerek. A főtitkárhelyettes így ajánlotta a természetjárást — a mezőgazdasági dolgozóknak. A kérdés csupán az, mennyire igaz ez ránk, városlakókra. De kérdés ez egyáltalán ...? Bátyi Zoltán Nagy lAszlő felvitele Kár, hogy lapunk nem közölhet színes ^tépet a halványzöld Hitachi-Ikarusról.. Eszak-újszegedi módosítások Még 1981 februárjában kelt az a megállapodás, mely szerint Újszegeden, a Tordai sor, Hátszegi sor, Rózsa Ferenc sugárút és a Hársfa utca közötti városrészben 728 sorház, 366 kis társasház és 18 hagyományos családi ház felépítésére vállalkozik az OTP, a Délép közreműködésével. Az elmúlt tervidőszakban azonban csak 240 sorház építése fejeződött be — s 216-nak van gazdája. A fizetőképes kereslet rohamos csökkenése miatt az OTP most úgy döntött, hogy 36, még most készülő sorház befejezése utón megszünteti a tipusházak építését. A takarékpénztár és a városi tanács végrehajtó bizottságának közelmúltban létrejött megállapodása szerint a már közművesített területen 3BO kis társasházban lévő lakást építtet meg az OTP. A fiúdszint plusz kétemeletes házak teherhordó válaszfalait panelekből szerelik össze, a homlokzatokat pedig hagyományosan, azaz téglából építik. A még nem közművesített, a Fülemüle utcától keletre fekvő 26 hektáros területei az OTP visszaadja tanácsi kezelésbe. Ezen nini lakás hely* társasházakban, u„ intenzív, kistelkes bev|nn , sel s hagyományos családi házakban. Az igények felmérése után új beépítési tervjavaslatot készítenek, melyet majd a végrehajtó bizottság hagy jóvá