Délmagyarország, 1986. június (76. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-18 / 142. szám

Szerda, 1986. június 73. 3 ^ Évadzáró a szimfonikusoknál Festő utcai székházában tartotta évadzáró társulati ülését a Szegedi Szimfonikus Zenekar. Szelezsán István zenekari titkár beszámolójában elmondta, a most lezá-<vőben Bánhegyi Attila a brácsaszólamot erősiti, az új oboista pedig friss diplomás, Kapus János. Félszázezer foművészeti értékelését Oberfrank Géza fő-zeneigazgató adta. Kedvezően szólt az elmúlt szezonban nyújtott telrintos értékben elkészültek a jesitményükről, kivált az elhölgyek estélyi ruhái, hangrult szezonban 330 szolgála- szerjavításra több mint 20 tot teljesítettek, a színháznak ezer forintot költöttek. Per203-at, a filharmóniának 124- sze vásároltak is hangszeréét. Legtöbbet a prímhegedű- ket, a városi tanáq^ támogatók és az oboisták dolgoztak, tásával, közel százezerért: A zenekar teljes létszáma hárfát, fagottot, klarinétokat, 75 volt, amiből 70 zenekari trombitákat, harsonát, picművész. Bácsik Sándorné colókat. A színházzal közelmeghalt, Kádár Pál, Masa múltban lebonyolított egyhóFerenc nyugállományba vo- napos nyugat-európai turnénult. Simonné Szabó Katalin jukon 24 alkalommal játszotsőhegedűsök, a fuvolisták, a brácsisták hozzáállását dicsérte. Azt is hozzáfűzte, hogy a nyugati turnén elismerő véleményeket kapott a zenekar. Mint először az elmúlt évadban, ezúttal is megszavazták a zenekar tagjai az év legjobb művészét, mely címet 1985-ben alapította a Művelődési Minisztérium a a csongrádi zeneiskolába ták el a Carment, s nagyon szimfonikus együtteseknek, szerződött, Babarczi Árpád várják már az új épületet, pedig felmondott. Üj szerze- hogy ősztől lényegesen szebb, menyeik is vannak. A tavaszi előnyösebb körülmények köA kitüntetéssel együttjáró hétezer forintot ezúttal Lass Zoltán fuvolaművésznek próbajátékon négy hegedűs zepette léphessenek közönség adományozták. Oberfrank szerepelt sikerrel: Aradi elé mind az operákban, mind Mária, Bcsenyi Etelka, Illés a filharmóniai koncerteken. Rita és Horváth Dóra. A jö-' Az együttes munkájának Géza törzsgárdajutalmakat és egyéb évadvégi összegeket is osztott. Kiállítási napló Aba-Novákról három tételben 1941-ben már az embertípusok sokaságának, a menekülésnek és ravaszságnak, a rejtőzködésnek és az alkalmazkodásnak jelképes műkőit faliképe. Aba-Novák monográfusa, Supka Magdolna nyilatkozta nemrégiben, hogy előbb-utóbb megoldásra vár e munka sorsa: „AbaTÉNYEK. Aba-Novák Vilmos 1894 tavaszán született, és 1941 őszén halt meg. A két háború közötti magyar képzőművészet egyik legellentmondásosabb alkotója, ve. Minden nagyvonalúsága, Novák világhire kellö garan. Korának hazai és külföldi " dijakkal elismert művésze (1940-ben például ő kapta a híres velencei biennálé nagydiját). Ha nevét halljuk, a „római iskola" jut eszünkbe. s tény, hogy az ola6z orientációjú, egyházművészeti . .,. , szemléletű Klebelsberg- és Jegyzésé: „Ebben a vxlagban, magával ragadó mesélő kedve, stilizációs készsége (emlékezzünk csak a Körmenet színes szoknyáira és a házak fűrészfogrendjére!) ellenére igaz egyik kritikusának megKÖVETKEZTETESEK. Hóman Bálint-féle kultúrpo- ha zenélnek is, a zenének litíka tán legünnepeltebb nincsen hangja, tűz ugyan a sztárja. Már 1931-ben meg- de nincsen me/e0e.» festi leginkább „romai iskolás" faliképét a szegedi Szent Demeter-torony fülkéjében. Aztán egymást érik a megbízások, közöttük a legjelentősebbek, a jászszentandrási, majd az újabb szegedi munka. a Hősök kapujának freskói. cia kell, hogy legyen művének megbecsülésére. A szegedi freskón monumentális képek állítanak emléket az első világháború katonáinak és mutatják a sirató-síró asszonyok fenséges csoportját. A freskók hatalmas víziójában eltörpül Horthy Miklós, a >•fahuszdr« igénytelen alakja. Kétségtelen, Aba-Novák egészen 1962-ig döntés és megítélés kérdése tulajdonképpen tabu volt. Akkor rendezték meg hoszszú szünet után első nagyszabású gyűjteményes kiállítását, mely ráébresztette a művészeti közvéleményt a gődfMóra"Ferenc'Múzeum lestö értekeire, a pálya je- tón látható freskók?! Kell-e rendelkezésére azokat a raj- lentőségére, az alkotások bizonygatni, hogy a feltáró zokat és festményeket, ame- monumentalizmusára. Az- és restaurálási munkák mai KEPF.K. Jórészt magán gyújtók bocsátották a Szea freskók további sorsa. AbaNovák realizmusa, monumentalitása azonban nemzeti értékeink közé tartozik." Ki tudja, megmenthetők-e meg ezek a csak néhány folvekböl a Roosevelt téri palota dísztermében kiállítás nyílt Aba-Novák Vilmos ha- 'yakep, festmenyeit óta jelentősen tisztult a pá- technikai és szemléleti eredfalának 45. évfordulója al- sikerrel mutatták be többek oriasi ményei értékén tudnák ismét kaiméból. A festmények fölvázolják — az egyházművészeti munkásság kivételével — a pálya szinte minden szakaszát a posztimpresszionizmus és aktivizmus hamuba sült pogácsáitól a sajátos aba-nováki festői nyelv megteremtéséig. A Fatelepen posztimpreszszionista látványa, a rajzok erőteljes aktivizmusa és a Fürdetés klasszicizáló életképe után szinte teljességében jelenik meg a szolnoki és zsögödi tartózkodások élményvilágának falusi zsánerképsora (Tiszai halászbárkák, Csíkszeredai vásár), a nagyvárosi élet jeleneteinek dekoratív megjelenítése, eddig szokatlan látlelete (Red's Band, Vak muzsikusok, Laura kék kalapban), és a cirkusz jelképes, álmokból és realitásokból foltozott világa (Gazdag cirkusz, Fellépés előtt, Vursli). Érdekes, mennyire foglalkoztatja Aba-Novákot a rejtőzködés. Mintha önmaga elől is menekülne, mintha nem vállalná a teljes azonosulást mindazzal, amit képvisel, s amire müveinek java részével fölesküdött. Már az 1934-es Hármas önarcképen önmagát csak vonásait viselő álarcokkal jelzi, míg az egyik leghíresebb müve, az Alarckészitö között Varsóban és Prágában. Szgednek még most is jelentős tartozása van A munkásság két fontos állomása e városhoz kapcsolódik, egyik a kezdő freskófestő „római iskolás" falképe a Dömötör-toronyban, a másik a Hősök kapujának immár évtizedek óta bevaközkinccsé tenni a művet. Nem véletlen, hogy a Szegedi Városszépítő Egyesület programjában szerepel legalább néhány kutató vizsgálat, a freskók állapotának feltérképezése. Ha más nem, ez mindinkább elodázhatatlan. Nemcsak Aba-Novák miatt. Tandi Lajos Olasz—Magyar Szemle Megjelent Budapesten az gazdasági életbe, a magyar Olasz—Magyar Szemle (La kereskedelem helyzetébe. Gazzetta Italo—Ungherese) Leo Valiani szenátor cikkécímű, újonnan alapított 2 ben Ausztria-Magyarország nyelvű folyóirat első száma, felbomlásának körülményeA lap megjelenése alkalmá- it vizsgálja, s a film iránt érből kedden Bányász Rezső deklődök a mai magyar államtitkár, a Miniszterta- filmművészetről olvashatnács Tájékoztatási Hivatalá- nak. nak elnöke, valamint Fabio A sajtótájékoztatón jelen Fabbri szenátor, a folyóirat volt Emilio Paolo Bassi, szerkesztőségenek igazga- Olaszország budapesti nagy tója tájékoztatta az újságírókat a Külföldi Üjságirókat Tájékoztató irodában. A negyedévenként megjelenő Olasz—Magyar Szemle átfogó képet ad a két ország politikai, gazdasági és társadalmi életéről, hozzájárul a kapcsolatok elmélyítéséhez. A gazdasági szakemberek, a képzőművészetek iránt érdeklődők egyaránt megtalálhatják benne a számukra érdekes olvasmányokat. Ezt a kedden bemutatott első szám is bizonyítja. Az olvasó betekintést nyerhet az olasz követe, valamint Bényi József külügyminiszter-helyettes. (MTI) Bízva Mocsár Gábor •• 0 § m é 0 0 0 f onelefirasarol Tebenned bíztunk... — így kezdődik a legismertebb, igen szép kálvinista zsoltár . .. eleitől fogva. Igy pedig folytatódik. S ez a címe Mocsár Gábor „irodalmi önéletírásának", amelynek több részlete korábban a Tiszatájban, és másutt volt olvasható, az idei könyvhétre pedig az 1945-ig terjedő életszakaszt felölelő, első kötet is napvilágot látott. S mivel aki Mocsár Gábort akár csak egy kicsit is ismeri, jól tudja, hogy ő az egyetlen, régóta Szegeden élő debreceni magyar író — hát az égvilágon semmi csodálkozni való azon, hogy memoárjainak címe egyszerre idézi a szülőváros, a rajongva szeretett kálvinista Róma szellemét, és a konokul bizakodó közös hit ősi dallamát. Persze a cím legalábbis kettős értelmű; hiszen egy önéletírás természetszerűen „eleitől fogva" köteles végigkísérni a szerző-főhős életútját, s persze e hangsúlyozott tényhez a minél nagyobb mélység, alaposság, körültekintés és a „mögöttes tanulmányok" sora is hozzátartozik. Ami miatt pedig ennyit, vélhetően a szokásosnál is nagyobb mértékben foglalkoztunk — pláne már a bevezetésben! — a legújabb Mi mindenre gondolok? Vegyünk csak egyetlen példát: a Terepszemle című fejezet veszi szemügyre a kort, amelyben a szerző fogantatott, s ahonnan, amiből predesztnációja eredeztethető; „egy távoli ország, Franciaország fővárosának közelében, egy Trianon nevű palotában, épp a fogan^ vaevis ,atás ide-íén rajzolgatják, iá. mintha nem tollal, hanem bicskával metszenék annak az országnak a határait, amelynek ez az apró jövevény a polgára lesz. S alig két hete, hogy mámoros szédületben fogantatott, amikor abban a palotában aláírják a diktátumot: nemcsak országa határait, hanem majdani életének színterét is megjelölve ezekkel a tollvonásokkal. Nemde predesztinálódott a sorsa azáltal, hogy épp ebbe az országba született, s épp magyarnak? S épp akkor — bár ő erről még mit sem érzett, semmit sem tudott —. amikor hazáját a sors szinte a létezés tengerének partjára vetette." Ami ezek után következik : a Mocsár Gábor-i miszszióteljesités. Trianon, amelyet Csoóri Sándor a Magyar Apokalipszisben vérlázító diktátumnak nevezett, erre az évszázadra alapjaiban határozta meg nemzetünk sorsát — erről a Triakörülményekről valamit harangozgattak ugyan az eltelt négy évtized magyar iskoláiban, de ez csak haloványvézna, szegényes csilingelés Mocsár-kön vv címével, an- ., nak okai éppen a látszólag ?L™r.0.!;._a, koz,veUen szokványos vállalkozás rendkívüliségében reitőznek. A hagyományos közelítésmód eredeti, tehát izgalmas megvalósulásában. volt. Pedig Magyarországot Ha rajtam állna, ezt az szomszédai a szó szoros éralcímet adná m az ... eleitől telmében le akarták törölni fogva című önéletírásnak: Európa térképéről, s erről háttérben a történelemmel, dokumentumok álltak s állVagy inkább: szemben, be- nak ma is rendelkezésre kerítve, körös-körül histó- Ugyanakkor létezett a világriával? Mert Mocsár eseté- háborúban és a forradalben nem az az igazán lénye- makban kivérzett, megtépáges, hogy az író életkorá- zódott, az ország védelmét nál fogva mit és hogyan élt ellátni nem képes magyar végig, sőt, még csak az sem, haderő kebelében egy széahogyan mindezt regisztrál- kely hadosztály, amely ja. Hanem, hogy mi min- ugyan szembeszállt a — denre képes fölhasználni az nemzeti színek nélkül — adódó nevezetes eseménye- nemzeti felszabadító háborút ket, kezdve a születését, gyermek- és ifjúkorát egyfajta eleve-elrendeltséggel meghatározó Trianontól (annak oda-vissza gubancaival: a világháborút lezáró forradalmakkal együtt) — egészen Kassa bombázásáig, a másodikhoz hasonlóan (vagy még annál is jobban) elfelejtett első magyar hadsere- mennyíen gig és az 1944. október 15-i szerencsétlen kiugrási kísérlet körülményeiig. Mocsár Gábor először, vizsgálódásra, azután kérfolytató Tanácsköztársaság kormányával, viszont ütőképes seregtest volt. A békekötés után a nyolcadik hónapban Szegeden még mindig nem lehetett átmenni a hídon, mert a szerbek tartották kézben. A megszállt területekről a szerencsétlen maradék ország belsejébe áradó, nyomorult menekültek tízezreiből kerülhettek tovább, folytatván-fokozván népünk sanyarú szétszórattatását a világban. Satöbbi. Egyetlen terrénum, s a fentiekkel még csak nem is sodezgetésre használja föl ezt roltunk föl mindent az intenzív kurzus vonatkozó részletének anyagából. Tanfolyamvezetó: Mocsár Gábor. Ez az írói attitűd (miért ne nevezzük alapállásnak?) időközben persze fölvonula történelmet — a felszínen. Igaz, már önmagában ez is éppen elegendő, tiszteletre méltóan izgalmas írói tett lehetne — csakhogy érzésem szerint valójában még ennél is többről van szó. Irodalmi szintű — kicsit rejtett-titkolt, de annál kitűnőbb — nagy ismeretter- tatja a hagyományos önéletjesztő felvilágosító tanfo- rajz j é mert konzek_ lyamrol. Autobiografiaba rejtett pedagógiai hadicsel- ve"sen, mindvégig, ebben ről. Tépelődő kérdésekbe, az eszmei-szerkezeti keretalapos, szerteágazó, óriási ben tartott, szorosabb érteismeretanyagot Követelő-fel- lemben maganéleti jellegű tetelezo vizsgalodasokba 1 6 ágyazott, monstre történe- tényeit is. Csakhogy mindlemóra-sorozatról. Intenzív végig a körülötte zajló hiskurzusról. amelynek tárgya tória szigorúan determinált az amiről évtizedek óta meliékszereplője marad. S nem, vagy alig halihattak ' különben érdeklődő, értei- cz a beállítás fura modon mes, olvasott magyar tömegek. főleg fiatalok (de nemcsak ők). Humánbiológiai szimpózium Nemzetközi humánbioló- szágból 60 szakember vesz giai szimpóziumot rendez az részt. A szimpózium fő téEötvös Loránd Tudomány- mája a növekedési standaregyetem embertani tanszéke dok, vagyis azok az adatsojúnius 23—26. között Pecsett rok, amelyek egy-egy ország az akadémiai bizottság szék- vagy földrajzi régió gyermeházában. A negyedik ilyen keinek növekedését, testi jellegű tanácskozáson 14 or* fejlődését jellemzik nem tűnik sem szerénykedőnek, sem erőltetetten vitákat provokálgatónak. Még az ismerős „perújrafelvételeket sürgető" kifejezéstől is óvakodnék. Mert Mocsár Gábor, gyanítom, nagyon jól tudja, hogy bármiféle perújrafelvételhez először mindig a tényállások tisztázása szükséges. S amíg még ennek is híjával vagyunk —> előbb az övéhez hasonló irodalmi ismeretterjesztő tan folyamoké kell legyen a terep. Hogy a történelem autob:ografikus kurzusa közben — a félig kimondatlan vezet mondat szellemében — miben, kiben bízik a szerző „.eleitől fogva"? Ügy tűnik, Isten kevéssé jöhet számítácoa, nem is csupán Mocsár világnézete, még csak nem is feltétlenül a debreceni nyakas kálvinizmus természetrajza miatt. Hanem mert amennyire semmiféle egyedül üdvözítő erő vagy hatalom nincs, nem lehetett jelen a számbavett magyar történelem megoldási pontjainál, úgy valami, fajta Felsőbb Lény mindenhatóságába vetett, akár csak közvetett bizakodás még kevésbé látszhat megoldásnak. Hogy mégis van bizakodás ezen a közel hatszáz oldalon, az — más. "Olyan magyaros, „és mégis"-alapú. József Attila-j: „És mégis bízom. Könnyezve intlek, S/.cp jövőnk, ne légy ily sivár." Hogy pontosan milyen? Nem tehetek róla, n ncs más válasz: a fentebb már jelzett magyar történelmi tanfolyamrészletek izgalmasságán, érdekességén is túlmutató fő erejében — igazságértékében. Ne kerteljünk: igazsága erejében. „Szakmaibb", „tárgyilogosabb" kritikusok fanyalogjanak csak, ha úgy tetszik, a „fennkölt" fogalmazásmódon — Rákóczi is az 0:ők Igazsághoz címezve kezdte emlékiratát; akkor meg, tán mert tisztábbak lévén a kor tollforgatói, nem féllek az ily nagy fogalmak fsnnkölt pátoszának szépségétől. Amennyi kifogása, ellenérzése a fentiek után s a szokásosan számba vehető egyéb erények (megszerkesztettség, stílus, mesélökedv, euikus véna, stb.) taglalása mellett a kritikusnak lehet, tényleg nem sok. Mert például az. hogy Mocsár saját szüleinek szájába adja a Karinthy révén köztudottá vált, kvázi neki is tulajdonított mondást, mármint hogy „az én gyerekem meg a maga gyereke veri a mi gyerekünket", az égvilágon semmi sem számit. S az esetleges, majdan oldalakra rúgó viták és elemezgetéseknyomozgatások helyett sietek kijelenteni, hogy az új Mccsár-könyv értékei szempontjából tökmindegy, vajon valóban Mocsár Gábor edesapja fogalmazott-e ilyesféleképpen, vagy Karinthyé az elsőbbségi jog — következésképpen az ügy igazából nem is érdekes. Az. sem igen számíthat -érdemi hibának, hogy némely — tulajdonképpen jelentéktelen — családi tény. illetve figura fölemlegetésekor ez a különben példás szerkesztői körültekintéssel íródott könyv néha önismétlésekbe is bocsátkozik — akinek ez az Egészt zavaró módon tűnik föl. annak úgy kell. megér demli Az persze egészen más kérdés — láttam is már rá itt-ott jeleket —, hogy a fölvetett történelmi kurzus-részletekkel kapcsolatosan naivnak, sőt, tévesnek, leegyszerűsítőnek, hamisnak fogják minősíteni az ... eleitol fogva több részletét. Ráadásul megjósolom — Mocsár Gábort aligha fogja zavarni, hozzászokott ő már rég az ilyesmikhez —, hogy komoly, tudós történészek és egyéb szigorú szakférfiak ki fogják mutatni, hogy nem akkor és nem ott és nem azt és nem pontosan úgy, y helység z-hez van közelebb és a helyett b a pontos, az igazi forrás, és Ezt vagy Amazt A Nevet Mocsár pontatlanul irta. Rettenetes! (Magvető, 1986.) Domonkos László *