Délmagyarország, 1986. június (76. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-02 / 128. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Termékeink G azdasági öngyilkos­sághoz hasonlítot­ta az ipari ter­mékszerkezet esetleges konzerválását a Kereske­delmi Kamara elnöke, az Iparpolitikai Tanács leg­utóbbi ülésén. Majd hozi­zátette „Tudomásul kell venni, hogy a fejlett ipa­ri országokban jelentkező fellendülés nem a beru­házási javak piacán kö­vetkezik be, hanem in­' kább a lakosság fogyasz­tását szolgáló termékek­ben. A fejlesztésnek tehát ebben az irányban érde­mes haladnia " S micsoda fejlesztésre lenne szükség' Igaz ugyan, hogy az ipar lényegében teljesítette az elmúlt öt­éves tervidőszakra meg­határozott feladatait, s hogy a nemzeti jövede­lem 42 százaléka ebből az ágazatból származik Az is igaz, hogy az ipar szerepe ma is meghatá­rozó az exporttevékeny­ségben a rubelelszámolá­sú kivitel 83 százalékát, a dollárelszámolású export 60 százalékát adja Sőt még a sokat vitatott ipav­ri termelékenység is nőtt 18 százalékkal — a gép­iparé 30 százalékkal — az elmúlt öt évben E tendencia töretlensége nélkül elképzelhetetlen a magyar ipar nemzetközi versenyképessége, nem javítható érdemlegesen a külgazdasági egyensúly, s nem élénkíthető a nem­zetközi munkamegosztás­ban való részvételünk Tehát: még többet, még termelékenyebben, még jobb minőségben, és fő­leg a piaci igényekhez igazodva De mit' Ez a nagy kérdés' Ha az álla­mi ipar termékeinék ..korfáját" nézzük, akkor bizony a nemzetközi ver­senymezőnyben egyre rosszabb helyezésre szá­míthatunk csak, s az is csoda, hogy iparunk pél­dául a dollárelszámolású export 60 százalékát ad­ja jelenleg. Már azért is, mert azt olvasom, hogy az egyik nagy nyugat-európai ipar­vállalat kutatási központ­jaiban és laboratóriumai­ban több mint 13 ezer embef dolgozik Olvasom, hogy az új eljárások, technológiák és termékek kutatására és fejlesztésé­re naponta 6 miUió nyu­gatnémet márkát költe­nek. S olvasom azt is, hogy e roppant méretű fejlesztőmunka . eredmé­nyeként a szóban forgó cég az elmúlt tíz évben 2 ezernél is több új termé-, ket dobott piacra, s hogy a mai gyártmányprog­ramjuk fele olyan ter­mékekből áll, amelyek 10 évvel ezelőtt még nem léteztek Egvetlen — és csakis mellékesen említett pél­da a sokat emlegetett nemzetközi niacról. annak halvány illusztrálására, hogy miféle versenytár sakkal kell(ene) megmér kőzni, s hogy e verseny társak milyen felkészült­séggel vetik magukat a piacokon dúló kíméletlen harcokba. S e ponton kell vissza térni a hazai ipar termé­keinek életkorára, mint­egy jelezve — s egyúttal aggódva megkérdőjelez­ve — az ágazat export­és versenyképességét. E termékek átlagéletkora ugyanis fél évtizede gya­korlatilag változatlan 1980-ban és 1984-ben is egyaránt 15,7 év volt Napjainkra legfeljebb csak néhány hónapot fia­talodhatott, ám ez aligha hihető, hisz' a legfeljebb három éve gyártott ter­mékek aránya az elmúlt öt évben folyamatosan csökkent 1980-ban 17,2, 1984-ben már csak 14,2 százalék volt. Egyébként az 1950-ig gyártásba vett és ma is létező, tehát 35 éves termékek aránya 12 százalék, mindössze 3 százalékot csökkent az elmúlt öt év alatt. így néz ki nálunk a termék­csere a termékkorszerű­sítés. Vagyis egyre ke­vesebb valóban új és va­lóban korszerű gyárt­mánnyal jelentkezhetünk a vevőknél, következés­képpen az ipar termék­szerkezete — már csak gyártmányainak életkora miatt is — szükségkép­pen veszélyezteti az. ex­portlehetőségeket. Ez akkor is módfelett nyugtalanító jelenség, ha jól tudjuk, hogy a beru­házási lehetőségek mér­sékeltebbek, s hogy a kutatásra, fejlesztésre fordítható vállalati • jö­vedelmek jelentős részét a legkülönbözőbb adók formájában elvonják a vállalatoktól Napjaink legnagyobb gondja, hogy az ipari termelés tavaly, s az idei első három hónapbaln megtört fejlődési üteme miként gyorsítható fel? Miként lehet pótolni az elvesztegetett időt? De vitatható-e, hogy nem­csak a gyorsítás a — meglehet- aktuális — gond, hanem sokkal in­kább az, hogy a hazai ipar miként készíthető fel, s miként kényszerít­hető a most már végképp elodázhatatlan — mert létkérdéssé vált — ter­mékszerkezet-váltásra? G yanítható, hogy eh­hez nem elegen­dőek az újabban beígért „rásegítő" intéz­kedések; hasznos, de ke­vés a mostanság elhatá­rozott exportpályázati rendszer, s minden más tüneti kezelés Ehhez — és végre — átgondolt iparpolitika kellene, amely nem korlátozódhat az úgynevezett „húzóága­zatok" központi kijelölé­sére Olyan gazdálkodási környezet megteremtésé­re van szükség, amelyben nem lehet kérdés, hogy a vállalatok most mihez al kalmazkodjanak az ép­pen érvényes — amúgy pedig gyakorta változó — szabályozórendszerhez, vagy a piac diktálta kö­vetelményekhez és kö rülményekhez? Mert — s ezt is tudni kejl — manapság még ez a dilemma gvötri a vál­lalatok vezetőit V. Cs. Mihail Gorbacsov hazánkba látogat Mihail Gorbacsov, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának fő­titkára a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának meghívására a közeli napokban baráti lá­togatást tesz a Magyar Nép­köztársaságban. (MTI) Üdvözlő távirat Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára táviratban köszöntöt­te Dzsambin Batmönht a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának főtitkárává történt újravá­lasztása alkalmából in­Vasárnap hazaérkezett Mongóliából az MSZMP kül­döttsége, amely Szabó Ist­vánnal, a Politikai Bizottság tagjával, a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsa el­nökével az élén részt vett a Mongol Népi Forradalmi Párt XIX. kongresszusán. (A kongresszus szombaton fe­jezte be munkáját.) Szung Csien Budapesten Szung Csien, az államta­nács tagja, a Kínai Népköz­társaság Állami tudomá­nyos és Műszaki Bizottsága elnöke Tétényi Pálnak, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökének meghí­vására hivatalos tárgyalá­sokra június l-jén Magyar­országra érkezett. Pedagógusnapi ünnepség Szegeden Kitüntetések, elismerések Kitüntetett pedagógusok a szegedi ünnepségen Nagy László felvétele Szombaton Szegeden, a Tisza Szállóban tartottak megyei központi pedagógus­napi ünnepséget, ahová el­jöttek az itt-tartózkodó lódzi pedagógusdelegáció tagjai is. A zsúfolásig meglelt kon­certteremben Fabula And­rásné, a megyei pedagógus­szakszervezet titkára köszön­tötte a résztvevőket, a ki­tüntetett pedagógusokat. Az elnökségben foglaltak helyet a megyei pártbizottság kép­viseletében Végh Gyula osz­tályvezető-helyettes, Schmidt József, a városi pártbizott­ság titkára, Matusik Sándor, a városi tanács mb. osztály­vezetője, valamint a helyi felsőoktatási intézmények ve­zetői. A Tömörkény gim­názium és művészeti szak­középiskola tanárainak és növendékeinek rövid műso­ra után Rákos Istvánné, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője emlé­kezett meg a pedagógusnap­ról, majd Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyette­se kitüntetéseket adott át. Szegedről és a város kör­nyéki oktatási intézmények­ből Kiváló Munkáért kitün­tetést kapott Balogh Mi­hályné tanító (általános is­kola, Kübekháza), Bálint Jánosné Dancsó Mária ta­nár (MSZMP oktatási igaz­gatósága), Békéi László ta­nár (építőipari szakközép­iskola), Biró Tiborné tanító (általános iskola, Sándor­falva), Borbás Józsefné hi­vatalsegéd (Mező Imre ál­talános iskola), Csetri La­josné gazdasági ügyintéző (Kállai Éva nevelőotthon), Csizmadia Lajosné főelőadó (városi tanács művelődési osztály), Csóti Szilveszter igazgatóhelyettes (Ortutay Színpompás megnyitóünnepség az Azték-stadionban Szombaton felejthetetlen megnyitóünnepséggel kez­dődött Mexikóvárosban, az Azték-stadionban a 13 lab­darúgó-világbajnokság. Akik részesei lehettek, életre szó­ló felejthetetlen élmény­nyel gazdagodtak Mi, akik képernyőről csodálhattuk csupán a „fiestát", csak el­képzelni tudjuk, milyen is lehetett valójában. Hét óra után egy-két perc­cel megjelent a díszpáholy­ban és elfoglalta helyét a Mexikói Egyesült ÁlLamok elnöke, Miguel de la Madrid. Az ország himnuszának el­hangzása után a Mexikói Nemzeti Balett népi tánco­sai tartottak látványos be­mutatót Műsoruk utón hat tengerészkadét hozta a sta­dionba a FIFA égszínkék zászlaját, majd a spanyol ábécé sorrendjében elkezdő­dött a 24 részt vevő ország válogatottjának, pontosab­ban az illető ország mezé­ben feszítő diákok bevonu lása a vörös salakra. Ezután Pedro Ramirez Vasquez építészmérnök me­sébe illő, fantasztikus ötle­teiben gyönyörködhettek a nézők, majd 19 óra 40 pero­kor. a svéd játékvezető, Erik Fredriksson irányításé val pályára vonult a nyitó­mérkőzés két csapata, a bol­gár és az olasz válogatott. A labdarúgókat — és a vilá­got — Guillernu) Caneda, a szervezőbizottság elnöke kö szönlőtte, majd Rafael de Castillo mondta^ el, .Mexikó — a tavalyi földrengés okoz, ta tragédia ellenére — a le­hető legjobban, kiválóan fel­készült a nngy eseményre. Ezt követően Joao Have lange, a FIFA elnöke kö szöntölte a házigazdák or szágát, népét, és sok sikert kívánt a 24 csapatnak, majd hivatalosan is megnyitotta a 13. mundialt. A továbbiakban a labdáé lett a főszerep A (lyitó mérkőzés, mint már annyi szór, most sem kápráztatta el a nézőket, a képernyő előtt ülő szurkolókat., A vi­lágbajnokot az első félidő­ben túlzott óvatosság jelle­mezte, bár helyzetei így is akadtak Számukra megvál­tásként, a bolgároknak tag­lóként jött a 44. percben esett Altobelli-gól. A folyta­tásban az azurrik idő előtt „jegelni" akarták az ered­ményt, ami sokáig úgy lát­szott. célt érnek halogató já­tékukkal. A 85. percben az­tán Szirakov fejesgólja ala­posan lehűtötte az egyébként a vb-ken szinte mindig dön­tetlennel kezdő olaszok ke­délyét. Olaszország—Bulgária l-l (1-0). Mexikóváros, Azték­stadion, 100 ezer néző. Ve­zette: Fredriksson (svéd). Partjelzők: Roth (NSZK-be­li), Codesal (mexikói). Gól­szerző: Altobelli a 44., Szira­kov a 85 percben Felhívjuk kedves olvasó­ink figyelmét, hogy a világ­bajnokság- ideje alatt nem­csak a szokásos 6., hanem az első oldalon is találnak majd — főként a magyar válőga­tottal kapcsolatos — érdeke­sebb híreket, tudósításokat kollégium), Dávid Tiborné dajka (Toldi utcai óvoda), Dlusztus Károlyné tanár (ál­talános iskola,- Mórahalom), Farkas Antalné hivatalse­géd (általános' iskola, Algyő), Farkas Kálmánné tanító (Szilléri sugárúti általános iskola), Fazekas Lajosné ta­nár (erdőgazdasági és fa­ipari szakközépiskola), Fejér Adámné tanár (Széchenyi gimnázium), Firbás Zoltán mérnöktanár (építőipari szakközépiskola), Fülöp Im­réné óvónő (felsővárosi óvo­da), Gazdik Gyuláné tanár (textilipari szakközépisko­la), Gál Ferencné tanító (Odessza II. számú általános iskola), Gál Györgyné tanár (egészségügyi szakközépisko­la), Gurka Zoltán parancs­nokhelyettes (kiegészítő pa­rancsnokság), Gyifkó Mária pedagógus-pszichológus (me­gyei pedagógiai intézet), Gyukity Márk napköziveze­tő (Gagarin általános isko­la), Hannus, István adjunk­tus (JATE alkalmazott ké­mia tanszék), Hegyes Fe­rencné óvónő (Odessza, II. számú óvoda), Horváth András tanár (Révai általá­nos iskola), Hursán Mihály­né nevelőtanár (siketek ál­talános iskolája), Jáger László igazgatóhelyettes (makkosházi általános isko­la), Jenei Máriá tanár (köz­gazdasági » szakközépiskola) Joó Lajosné tanár (Szirmai általános iskola), Juhari Lászlóné tanító (művelődési központ, Üllés), Kasza Ju­lianna nevelőtanár (Ortutay kollégium), Kávási Mihály hivatásos pártfogó (gyermek­és ifjúságvédő intézet), Ke­resztényi Pálné dajka (óvo­da, Kübekháza). Kollényi Mária tanár (Rózsa Ferenc szakközépiskola), Korpa Ka­talin tanár (siketek álta­lános iskolája), Kovács Ani­kó politikai munkatárs (MSZMP megyei bizottsá­ga), Kovács Miklósné ta­nár (Tömörkény gimnázi­um), Laczi Jánosné gazda­ságvezető (felsővárosi álta­lános iskola). Lakatos La­josné igazgatóhelyettes (ál­talános iskola, Szöreg), Lá­zár Ferencné utógondozó' (Ifjú Gárda nevelőotthon), Lehoczky Jánosné vezető óvónő (Timár utcai óvoda), Madar Pál szakoktató (600. sz. iDari szakmunkásképző), (Folytatás a 2 oldalon.) \

Next

/
Oldalképek
Tartalom