Délmagyarország, 1986. május (76. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-15 / 113. szám

8 Csütörtök, 1986. május 15. A Nékosz megalakulásának évfordulóján Emlékülés Szegeden A KISZ Csongrád Megyei Bizottsága és a Csongrád Megyei Ifjúságmozgalom Történeti Tanács május 16­án, pénteken a Nékosz meg­alakulásának negyvenedik évfordulója tiszteletére em­lékülést rendez. A tanácsko­zást kiállításmegnyitó előzi meg a Somogyi Könyvtár­ban. Ezt követően a KISZ újszegedi politikai képzési központjában öt előadásra kerül sor. A Nékosz helye, szerepe a magyar ifjúsági mozgalomban címmel Koncz János, a megyei pártbizott­ság titkára tart előadást, majd Micheller Magdolna, a JATE docense a Csongrád megyében 1946 és 49 között működő népi kollégiumok életét eleveníti föl. Az ifjú­sági mozgalom a demokra­tizmus és a közösségterem­tés összefüggéseiről Ger­mánná Vastag Györgyi, a KISZ Csongrád Megyei Bi­zottságának első titkára szól, míg a népi kollégiumok szer­vezéséről, indulásáról Szé­kely Lajos, a JATE docense, a népi kollégiumok önkor­mányzatáról pedig Krajkó Gyula, a JATE egyetemi ta­nára tart előadást. A kollé­giumi hagyományok mai to­vábbéléséről Vörös Lászlóné, a Móra Ferenc Kollégium igazgatója szól majd az em­lékülésen. Az előadásokat követően levetítik a Kivételes időszak című filmet. Bevezetőt mond Somlyai Magda, a JATE tu­dományos tanácsadója. Az emlékülés a megyei ifjúság­mozgalom-kutató baráti kör összejövetelével zárul. Egyetemi, főiskolai felvételizők Negyvenkétezer jelentkező A Művelődési Minisztéri­um tájékoztatása szerint, az idén mintegy 42 ezren je­lentkeztek a felsőoktatási intézmények nappali tago­zatára; ezeken az új tanév­ben összesen 16 ezer 700 elsőéves hallgatónak jut hely. Az 1986/87-es tanévben, mintegy 2900-zal többen kí­vánnak továbbtanulni, mint azt megelőzően — a növeke­dés aránya megegyezik az érettségizők számának 7,5 százalékos emelkedésével. A felvételi keretszám bővítése elsősorban a pedagóguskép­ző intézményeket érinti: ezekbe egyébként örvendete­sen megnőtt a jelentkezők száma is. A tanárképző fő­iskolákon 10,6 százalékkal, az óvónő- és tanítóképzők­ben 7 százalékkal többen kí­vánnak továbbtanulni mint tavaly. A korábbi évekhez hason­lóan magas a tudomány­egyetemekre — leginkább a bölcsész- és jogi karokra — pályázók száma: az ELTE Bölcsészettudományi Karán például négyszeres, a Szege­di József Attila és a Debre­ceni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem Bölcsész Ka­rán két és félszeres a túl­jelentkezés. Nőtt az érdeklő­dés a közgazdasági és gaz­dasági jellegű egyetemek és főiskolák iránt is. Érdekes, hogy az orvostu­dományi egyetemeken belül az idén az eddigieknél töb­ben választották a fogorvosi kart, az agrártudományi egyetemek közül pedig a tavalyihoz viszonyítva jóval többen jelentkeztek a gödöl­lői egyetemre, a Soproni Erdészeti és Faipari Egye­temre, valamint a Budapes­ti Kertészeti Egyetemre. Megnőtt az érdeklődés a mezőgazdasági főiskolák iránt is. Az idén a műszaki egye­temekre és főiskolákra átla­gosan 4, illetve 5 százalékkal többen jelentkeztek, elsősor­ban ezúttal is az építészeti, valamint a villamos karok és szakok vonzottak sok diákot, ám egyes karok — így például a kohászati szakterület — iránt tovább­ra is kisebb az érdeklődés. A legnagyobb arányú a je­lentkezés immár hagyomá­nyosan a Színház- és Film­művészeti Főiskolára: idé huszonötször többen szeret­nének bejutni, mint ameny­nyi a felvehetők száma. A múlt évihez hasonlóan minden felvételiző összesen 120 pontot érhzt el, úgy, hogy a középiskolai eredmények alapján maximum 60 pontot vihet magával, s a felvételi vizsgáival további hatvanat szerezhet. A matematikából, fiziká­ból, biológiából és kémiából felvételizők az idén május 19-én és 20-án írják meg a közös érettségi-felvételi dol­gozatukat, a többiek június 23-án és 24-én írásbeliznek a felsőfokú intézményekben. A szóbeli vizsgák június 23. és július 7. között lesznek. Az egyetemek és főiskolák július 15-ig döntenek a fel­vételekről, illetve továbbít­ják a jelentkezők átirányí­tási kérelmét. Az érintette­ket írásban értesítik. Az idei felvételi rendszer­ben nincs változás, az okta­tási törvénynek a felvételi eljárással kapcsolatos új jogszabályait elsőként az 1987-es felvételiknél alkal­mazzák majd. (MTI) Május 26-28. Népművelők országos tanácskozása Országos tanácskozást tar­tanak Szolnokon május 26— 28-án a szövetkezeti népmű­velők. A Magyar Népműve­lők Egyesülete és a szövet­kezeti érdekképviseleti szer­vek rendezte tanácskozáson ipari, fogyasztási és mező­gazdasági szövetkezetekben dolgozó népművelők, egyesü­leti tagok találkoznak, hogy számot adjanak ágazatuk, területük közművelődési eredményeiről, gondjairól. Céljuk az is, hogy jobban megismerjék egymás mun­A fehér törzsfőnök S Színes, szinkronizált amerikai film. Irta: Ken Blackwell. Fényképezte: John Alcott. Zene: George Garavarcntz. Rendezte: John Hough. Főbb szereplők: Miehael Beck, Ana De Sade, Ri­chárd Harris, Vaugh Armslrong, Buck Tay­lor. Néha még kellemes csaló­dások érik az embert. Elő­ször ugyan esküdni mertem volna, gyermekkorom ked­ves indiánregényét, Mayne Beid A fehér törzsfőnök cí­mű művét filmesítették meg az amerikaiak, Az utolsó mohikán, a Vadölő meg Az Ezüst-tó kincsé nek méltó társát, s kellemesen bizser­gő várakozással is tekintet­tem a bemutató elé — ám rögvest kiderült: ez a fehérj törzsfőnök nem az a fehér törzsfőnök. Más történet, más helyszín, más hősök. így jár, aki hisz bármiféle feltá­madásban, állapíthattam (volna) meg rezignáltán. Később viszont, mit tesz a fehér vászon istene, a csa­lódás kellemesre változott. No nem mintha John Hough 1982-ben készült alkotása a filmművészet kiemelkedő darabjai között követelne helyet magának, hanem; mert kiderült: ez A fehér törzsfőnök nemcsak a régi klasszikus indiántörténetek mondandójához és — főként — szelleméhez méltó mozi­uarab, hanem önmagában is tisztes, rendjén valónak mi­nősíthető ifjúsági filmecske. Elsősorban azért a jobbak, és így feltétlenül ajánlhatók közül, mert fontosabb neki a sugallt jeszmei tartalom, mint az öncélú pift-puff látványparádé, lényegesebb az eszmény, mint a formai keret, nagyobb a valamit mondani akarás igénye, mint a mozicsinálás különben le nem becsülhető, csillogó varázslata. A mondandó persze nem új, a tematika pláne nem, vi­szont biztos vagyok abban, hogy az ítélkezésnek mindig kell legyenek még az erede­tiség roppant létyeges köve­telményénél is fontosabb kí­vánalmai. Elsőnek az esz­meiség. A fölvállalt, a ki­nyilvánított, az erőteljesen képviselt erkölcsiség. A min­denkori morális hadüzenet. Ebből pedig A fehér törzs­főnök minden romantika, olykori szentimentalizmus, egy-két kiszámítható fordu­lat és egyebek dacára igen jó osztályzatra érdemes. A sziú indiánok földjére betörő aranyláz, a hírhedt Us Cavalry, vagyis az Egye­sült Államok hadseregének múltszázadi, nevezetes kék­kabátos lovassága, a szerző­déseket jóféle pénzügyi mo­tivációk alapján felrúgni akaró kalandorhad, az in­diánok önfegyelme, nagy emberi tartása (még jócskán lehetne sorolni — egytől­egyig hiteles történelmi va­lóság. Ezt a szociografikus fontosságú keretet, ezt a tel­jesen realisztikus miliőt bo­csánatos bűnként, szükség­szerűen kell fellazítsa a ha­gyományosan kommersz-ízű történet. Olyan happy en­ding-gel, ami ráadásul és megint csak történelmi té­nyekkel bizonyíthatóan —> még igaz is Merthogy a sziuk ma is élnek, fennma­radtak, sőt, a film végén még azt is megtudhatjuk, hogy 1980-ban az USA tör­vényhozása 105 millió (!) doiláros kártérítést szavazott meg nekik. Hogy a világon távol (s közelebb) kiirtásra ítélt népeket is az indián sorspéldázat nagysága erő­sítse, szívből kívánhatjuk. A kártérítést ott egye meg a fene, ahol van. Csak meg­maradhassanak . .. Mert azt most is láthattuk az indiá­noknak sem volt éppen laza győzelmi menet. S ha arra gondolunk, azóta mennyivel leleményesebb eszközök lé­teznek ... Domonkos László káját, s az így szerzett ta­pasztalatokat hasznosítsák tevékenységükben. A talál­kozónak külön jelentőséget ad, hogy ez év őszén tartja kongresszusát a három szö­vetkezeti ágazat. A tanácskozáson többek között megvitatják majd, hogy miként segítik a szö­vetkezetek és az érdekképvi­seleti szervek a szabadidő kulturált és tartalmas eltöl­tését, hogyan támogatják az amatőr művészeti csoportok, klubok munkáját. Szó lesz arról is, miként ápolják a szövetkezetek tagjai a gaz­dag népművészeti hagyomá­nyokat, s megvizsgálják azokat a további lehetősége­ket, amelyek megkönnyíthe­tik, jobbá és gazdagabbá te­hetik a népművelők tevé­kenységét. (MTI) Dettre-szoba, Dettre-kiállítás Murbán Józsefné Kekezo­vich Tilda 1982-ben testvé­rének, Dettre Bélánénak a halála után úgy határozott, hogy a szegedi Dettre család könyvtárát, képeit, szobrait, válogatott bútorait és eszpe­rantista gyűjteményét a So­mogyi Könyvtárnak ajándé­kozza. A könyvtár az aján­dékozási szerződésben vál­lalta. hogy a könyvek új pa­lotájában Dettre-emlékszo­bát rendez be a hagyaték tárgyaiból. Ezeknek egy része Dettre Jánosé (1886—1944), az őszi­rózsás forradalom szegedi kormánybiztos főispánjáé, Juhász, Móra és Balázs Bé­la barátjáé volt. Kinevezé­sekor Móra ezt írta róla: A tanultsága tudósé, a hite költőé, a hevülete fiatal har­cosé, a kritikája higgadt férfié, a szíve szelíd gyer­meki, az energiája forradal­mi hősé. Szeged főispáni székébe az új Magyaror­szágnak egy legtöbb értéket reprezentáló embere került. A hányatott sorsú Dettre 1919 őszén Jugoszláviába emigrált, a Szabadkán meg­jelenő Bácsmegyei Napló főszerkesztője lett (1920— 1925). Dér Zoltán, a szor­galmas és termékeny sza­badkai irodalomtörténész ennek az öt évnek az írásai­ból állította össze az Üj partok felé című Dettre-vá­logatást (1980). A politikus megélt történelmi tanulsá­gokkal, keservesen szerzett politikai tisztánlátással írta 1922. április 16-i cikkében: Hadd építse ki az orosz nép ... államát, és kénysze­rítse rá a világra új delé­nek új rendjét. Dettre a kiutasítása után (1925) visszatért Szegedre, és a Délmagyarország hasáb­jain folytatta magas színvo­nalú közírói tevékenységét. 1944-ben Berey Gézával, a lap főszerkesztőjével együtt elhurcolták. Ütközben Bács­topolyán öngyilkos lett. Ha sírja jeltelen is, Balázs Béla örök emléket állított neki az Álmodó ifjúságban, Dett­re Janikó rokonszenves alakjában. Testvére volt Dettre Béla (1880—1951) százados, akit 1919-ben tanúsított maga­tartásáért a Horthy-biróság — az ismert Tabódy—Dett­re-pörben — 1921-ben el­itélt. A fölszabadulásig má­ról holnapra élt, esetenként magánosoknak könyvelést vállalt. Népi demokráciánk alezredessé léptette elő. Későbbi feleségével, Ke­kezovich Violával (1903— 1981) a Maros utcai mun­kásotthonban ismerkedett meg, ahol a fiatal Viola 1921-től adminisztrációs munkát végzett. A házaspár tagja volt a Vörös Segély­nek, Dettre Béláné jelentős tevékenységet fejtett ki a munkáseszperantista mozga­lomban is. Tulajdonosa volt — többek között — a Szo­cialista Hazáért Érdemrend­nek (1968). Nehéz fölsorolni, hogy mi minden van a Dettre család együttes hagyatékában. Kéz­iratok, fényképek Juhásztól és Mórától. Festmények Szőri Józseftől, Károlyi La­jostól, és a fehérterror két áldozatától. Heller Ödöntől és Kukovetz Nanától. Ba­lázs G. Árpád bravúrosan könnyed portéja Dettre Já­nosról. Petri Lajos szobra a szépséges Klíma Iláról. Balázs Béla dedikációja Dettre Bélánénak Az igazi égszínkék c. kötetben (1946). A nyilvánosság előtt is il­lesse köszönet Murbán Jó­zsef nét, a mecénást! A könyvtár az épület földszintjén kiállítást ren­dez a száz éve született Dettre János emlékére. A kiállítás és az emlékszo­ba megnyitására ma, csü­törtökön délután 3 órakor kerül sor. Megnyitót mond Apró Ferenc helytörténész. Visszatért a Kölyök Fénykép, 1971-ből. Fehér öltönyös, gomba frizurás együttes a Ki mit tud? díszlete előtt. A mikrofonba sosem látott, kedves, 18 éves srác énekli: Csöngess be hozzám, jó barát... A szom­széd mikrofon előtt, a ref­rénre, jól nevelten fordul össze két gitáros. Másfél évtizeddel később. A Kölyök — mert az ma­radt, tán örökre? >—, s a másik, a képről, csillogó, tarka ingben, ismét együtt. Nem üzlet manapság Ré­vész Sándorral társulni. Operaházi emlék­plakettek átadása Szerdán a Magyar Állami Operaházban átadták az Oláh Gusztáv-, a Komor Vilmos- és a Székely Mi­hály-emlékplaketteket, ame­lyeket az Operaház vezető­sége minden esztendőben a társulat azon művészeinek és munkatársainak ítél oda, akik tehetségükkel, szorgal­mukkal, művészi és emberi magatartásukkal erre rá­szolgáltak. Az Oláh G úszta v-emlék­plakettet — Pátzay Pál al­kotását, amelyet az Opera­ház kétszeres Kossuth-díjas kiváló művészének, főrende­zőjének, vezető díszlet- és jelmeztervezőjének emlékére a testvére alapított — ki­lencedik alkalommal adták át, az idén Pitti Katalin Liszt-díjas magánénekes kapta meg. A Komor Vil­mos-emlékplakettet ugyan­csak kilencedik alkalommal adták át — a plakettet a Kossuth-díjas kiváló kar­mester emlékére leánya ala­pította. A Borsos Miklós ké­szítette művészeti díjat Pat­kó József vezető korrepeti­tor vehette át. A Székely Mihály-emlékplakettet — Csillag István szobrászmű­vész munkáját, amelyet a Fészek Művészklub alapított a kétszeres Kossuth-díjas kiváló művész emlékére — immár 23. alkalommal ítél­ték oda. a díjat ezúttal Ber­czelly István magánénekes nyerte el A művészeti dija­kat Mihály András igazga­tó adta át (MTI) No, nem mintha kockán fo­rogna a siker — a közönség ünnepel az első perctől. Épp ez az: csakis p érdekli a publikumot, a 70-es évek csillaga, aki kerek öteszten­dei hallgatás után, íme, visz­szatért, Felsorakozhat mel­lette a világ legjobb zenész­csapata, olyanok is, akik egyfolytában a csúcson fe­szítenek; most ő a „lényeg". Főnixmadárhoz hasonlítják, üstököshöz, az év felfede­zettjének választják. Sorra készülnek vele az interjúk: rádióban, tévében, újságban. Elmeséli, annak idején (öl­ben) belső éllentétek, s a fogyatkozó rajongótábor mi­att döntött úgy, „kiszáll a buliból", otthagyja a Pira­mist. Ám nem igazolt át másik zenekarba, szólókar­riert sem kezdett — nem szívlelte a sztártempót, a túlhajszolt életmódot. Visz­szavonult a 'nyilvánosság elől, vidékre költözött (be­szélik, Szeged környéki ta­nyára . . .). Közben több mint egy évet óceánjáró lu­xushajón töltött, munkával persze: énekelt egy zenekar­ban. Pénzt, tapasztalatokat gyűjtött, sokat látott a vi­lágból. Egyéniségével együtt hangja is érettebb, gazda­gabb lett. Sokat olvas, két nyelven fordít. Érdeklődése újabban a keleti világ és szellem felé fordult S a na­pokban barátjával, régi ge­nerálbeli zenésztársával, Ka­rácsony Jánossal (jelenleg az LGT szólógitárosa) tur­néra indult Alig egy hónap alatt tizenkilencszer lépnek fel az országban, Szombat­helytől Kisvárdáig. A mű­sor Révész tavalyi, s Kara­csonynak a közeljövőben megjelenő szólólemezére épül. Utóbbinak dalai ke­vésbé ismerősek még, rá­adásul a túlerősített basszus és dobrobaj mögül nehezeb­ben hámozhatta ki a szege­di Sportcsarnok közönsége. A Presser, Demjén, Dusán Sztevanovity segítségével készült Révész-album rég sláger. A Presser-művek profi remeke (melyhez ha­sonlót valamennyi „pártfo­goltjuk". Katona Klári, De­ák „Bili" Gyula, Komár László lemezén találni) az Ez a válasz. Életrajzi töre­dék a Francia lány, nosztal­gia a Törökméz. „Mélyebb" az újrahangszerelt Ha is­merném. Pályafutása leg­szebb számának nevezi Ré­vész az Én szeretlek címűt, amely, ha zeneileg nem is igazán eredeti, őszinteségé­vel mindenképp megkapó. A következő dal kezdő dúdoló­strófája hiába emlékeztet cukros olasz slágerekre: ami­ért az „öregeket" megmoso­lyogják, most átszellemült arccal ringanak lágy ritmu­sára a tinik. Mert Sanyikaa színpadon mozdulatlanul, le­hunyt szemmel szeretetre szólít. Vigyázunk a madárra, ha ő mondja. S önfeledten csá­polunk a lábai előtt. Varjú Erika

Next

/
Oldalképek
Tartalom