Délmagyarország, 1986. május (76. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-01 / 102. szám

> VÁRNAI ZSENI.. Örök május Csudaszívvel, óriással Kellett volna megszületnünk, Hogy ez a május beleférjen. Hogy ezt a májust merni merjük. Csudaszívvel, tengerméllyel És mennyboltnyi nagy magassal, Kellett volna megszületnünk És világnyi széles karral. Hogy ölelni, úgy öleljünk. Ahogy még nem ölelt ember És szeretni, szerethessünk Világnyi, nagy szerelemmel. És a szemünk, vakond szemünk A taznappal szembenézzen. Hogy ez a lángszínű május Ne vakítsa, ki ne égjen. Mert az idők nagy betelte. Bűnön, vészen, emberrosszon Győzekedés ez a május Gyújtogató, hogy lobogjon Hogy a lélek égig égjen. Mennyigcsapó vörös máglya Legyen minden ember lélek. Régi rosszak tűzhalála. Ez a május ezért jött el, Ez a május azért áldott, Ez a május tüzes lázban Megszüli az új világot. De nagy szív, de óriási De piros szív kéne nekünk, Hogy ezt a mindent befogadja, Hogy ezt a májust élve-éljuk. Hogy ezt a májust vinni tudjuk. Munkáslászlóaljak seregszemléje: a népbiztosok — Garhai Sándor, kun Béla, Szántó és Haubrích — a jelentést fogadják A z első szabad május elsejét 1919-ben. a Tanácsköztársaság idejcn ünnepelte hazánk proletariátusa. Hogyan? A hangulatról, az . örömmámorról lelkesen és pontosan tudósít Az Érdekes Újság iinnepi száma, melyet olvasónk, Horváth I.ipót juttatott el szerkesztő­ségünkbe. A korabeli magazin beköszöntő cikkében olvashatjuk: „Vörös május elsejére, a legforróbb, legszebb proletár ünnepre Az Érdekes Újság is új, forradalmibb alakjában lép az ünneplők közé. Minden oldalán képben és írásban a proletárság májusát szolgálja. Alkalmi boríték-lapján Bíró Mi­hály festette meg erővel a győzelmes munkásseregek lobogós felvonulását, ebbe áll bele minden sorával Az Érdekes Újság, hogy részt vegyen a mun­ka örömünnepében. És részt akar venni ezentúl is a forradalom nagyszerű munkájában. A proletárság újságja lesz. Minden elgondolásával, teljes hitével, mindig mindenben ezt fogja szolgálni. A forradalomnak lesz el­szánt, harcos katonája, az új kultúrának, a proletárság művelődésének bátor pionírja... Lelkesíteni, tanítani, szórakoztatni akar. Szívvel és lélek­kel a prolelársággal harcolni, vele lenni és minden diadalán együtt ujjon­gani. Ez az út. Egyenes, legszebb út a legszebb célok felé." Az ünnepi szám szerűi között találjuk többekkel együtt Móricz Zsig­mond, I.ukács György, Dénes Zsófia, Bölondi György, kassák I.ajos, Nagy I.ajos nevét. Válogatásunk néhány mozaikot villant fel a lap gazdag anyagából. Az utolsó menet Szeminárium (részlel) J1Z olvasóval A májusi ének, amit annyiszor énekeltem, ma másképp zendúl. A világ teste fölhasítva, és belőle rád lüktet az emberiség csupasz, meg­talált szíve. Soha ilyen május! Fölhányja magát a virág, mezők, hegyek, lelkek a ki­kelet orgiájában és rügy, szirom alatt már ott az izes, édes gyümölcs. Proletár! Aki a verejték vermeiben, a fonnyadas vackaiban, bányák kriptáiban, gyárak katlanában, műhelyek kutyafogójában májustól májusig álmodtál a lélekzetről, tiéd a határ, tavasz, örök szabadság. Ha én most magamra ölteni tudnám a proletár gondolatát, amint szédül a terhességtől: jövendő visszakanyarodhatik? és hozza kincses iszákjában az időt? Ha én most átálmodni tudnám az érzést, amint nyomolt proletárszivek­ből a gyávultság elindul és dac, bizalom, önfeláldozás orkánzó útjain keresz­tül fölível az örömök magasáig ? Ha én most a proletár szeme lehetnék, amint elámul a csudálatos pano­rámán s elébe száll, elébe áll kövér élet, elkobzott becsület, komorságból Jöl­szakadó verőfény? Ha a gondolatát agysejtjeimbe beágyazni tudnám: ember lett a proletár, ha az én szívemben kondulna az érzés: élni! élni, szabad már élni! ha szeme lángja az én szembogaramat gyújtogatná: gyár, pénz, föld, iskola, fürdő, li­get, kenyér, könyv, kép és minden táruló gyönyörűség, enyém! az enyém.'.. A história üllőjén döng, csendít a proletárkalapács, az idő kerekén a lendkerék robajos körei iramlanak. Testvér, hajtsd égő arcodat a májusi virágok közé. Érzed az illatát ? . Mély, ábrándos, forraló, mint a szent medence gőzölgése, ahová most proletárvér csurog... RÉVÉSZ BÉLA Szegény gyerekek a szigeten (részlet) A sziget közepén áll egy sárga, ko­pott varjúfészek, hideg és rozsdás udvarház, amelyet még manapság is Kastélynak neveznek, mert egykor benne lakott egy öregember, mikor hercegek voltak Magyarországon... A szegény gyermekek hangja meg­tölti a szigetet, mint a május szele színnel és illattal a világot. Ezerhan­gú madársereg, ezerszemű pázsit, ezerkedvű élet fakadt a szigeten a ré­gi varjú-károgásos, búskomoly an­dalgású, titokban lépegető tavasz he­lyett. A denevér, amely tavaly már kora délután bátran elindult neszte­len útjára a romladékból, bejárja a sötétséget. A margitszigeti betegség: a melankólia, amely híven eljön a nedves szigetre, az idén csak messzi­ről oldalog, mint egy megvert kutya. A szerzetesi csend, a lemondásos al­konyat, a keserűségbe és megvetésbe vonult magányosság elhallgatnak gonosz tücsökdalaikkal a régi udvar­házban, amidőn a pázsiton egy sereg kisleány cikázik és csicsereg, mintha már megjöttek volna a fecskék. Pajkos, rongyos kisfiúk egy dél­után méhkast hoztak kis kézikocsin az életunt szigetre, és hangos hajrá­val felborították a vidáman zümmö­gő kast. KRÚDY GYULA (részlet) Az élet egyik legnagyobb örömét azok hozták és osztogatták szét itten mindenkinek, akik könyveikben, da­laikban, képeikben igazi forradalmi lélekkel forró emberi szivük legszebb kincseit adták nekünk. Költök, zene­szerzők, művészek és tudósok akar­ták mindig ezt az életet szebbé, örömteljesebbé, emberivé tenni. De a gazdagok lefoglalták maguknak az ő kincseiket is, elzárták könyvtáraik­ba, színházaikba, képtáraikba, kö­rülbástyázták a tudás, az iskolák drága tandijaival, hogy a kizsákmá­nyolásba taszított proletártömegek hozzá se juthassanak, a szebb életre soha fel se ébredjenek. Pedig nem a gazdagok kapták ezeket a kincseket, a gazdagok csak elrabolták őket és ültek a zsákmányukon. Mindenkié ezek a kincsek. Ezek a kincsek mindenkié! Oda kell vezetni mindenkit eléjük és lázadó szóval ki­áltani: „Most már ez is a tiéd, öröm­teljes szívvel, emelkedett lélekkel, megpihent testtel gyönyörködhetsz benne. Mennyi szépség és jóság és öröri). Csak a módját kell tudnod, hogy minden gazdagságával a művé­szek világa feltáruljon előtted. Csak felpattantanod a titkos zárt, hogy a nehéz pánttal betett kapuk felpat­tanjanak előtted. Ez a titkos zár pe­dig a tudás. Tudnod kell, hogy az Írónak, művésznek, zeneköltőnek, tudósnak alkotó zsenije munkájá­ban hol és mi a szép, a legemberibb, a forradalmi új, az erő." Mi most itt olvasóinknak ezt akar­juk megmutatni. Tavaszi sétára elin­dulni velük a kincsek nagy gazdagsá­ga elé és elmondani világos, tiszta, egyszerű szóval, hogyan olvassanak nagy írókat, hogyan hallgassanak nagy zeneköltőket, hogyan nézzék a nagy festők képeit, hogyan lássák a nagy tudósok élete munkáját, szóval rávezetni őket az élet legnagyobb örömére: a tudásnak, a művészetek­nek a megértésére. Proletárok öröme: a városligeti hintán Gyerekek a Parkkluhban: testvéri osztozkodás

Next

/
Oldalképek
Tartalom