Délmagyarország, 1986. május (76. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-01 / 102. szám

> VÁRNAI ZSENI.. Örök május Csudaszívvel, óriással Kellett volna megszületnünk, Hogy ez a május beleférjen. Hogy ezt a májust merni merjük. Csudaszívvel, tengerméllyel És mennyboltnyi nagy magassal, Kellett volna megszületnünk És világnyi széles karral. Hogy ölelni, úgy öleljünk. Ahogy még nem ölelt ember És szeretni, szerethessünk Világnyi, nagy szerelemmel. És a szemünk, vakond szemünk A taznappal szembenézzen. Hogy ez a lángszínű május Ne vakítsa, ki ne égjen. Mert az idők nagy betelte. Bűnön, vészen, emberrosszon Győzekedés ez a május Gyújtogató, hogy lobogjon Hogy a lélek égig égjen. Mennyigcsapó vörös máglya Legyen minden ember lélek. Régi rosszak tűzhalála. Ez a május ezért jött el, Ez a május azért áldott, Ez a május tüzes lázban Megszüli az új világot. De nagy szív, de óriási De piros szív kéne nekünk, Hogy ezt a mindent befogadja, Hogy ezt a májust élve-éljuk. Hogy ezt a májust vinni tudjuk. Munkáslászlóaljak seregszemléje: a népbiztosok — Garhai Sándor, kun Béla, Szántó és Haubrích — a jelentést fogadják A

z első szabad május elsejét 1919-ben. a Tanácsköztársaság idejcn ünnepelte hazánk proletariátusa. Hogyan? A hangulatról, az . örömmámorról lelkesen és pontosan tudósít Az Érdekes Újság iinnepi száma, melyet olvasónk, Horváth I.ipót juttatott el szerkesztőségünkbe. A korabeli magazin beköszöntő cikkében olvashatjuk: „Vörös május elsejére, a legforróbb, legszebb proletár ünnepre Az Érdekes Újság is új, forradalmibb alakjában lép az ünneplők közé. Minden oldalán képben és írásban a proletárság májusát szolgálja. Alkalmi boríték-lapján Bíró Mihály festette meg erővel a győzelmes munkásseregek lobogós felvonulását, ebbe áll bele minden sorával Az Érdekes Újság, hogy részt vegyen a munka örömünnepében. És részt akar venni ezentúl is a forradalom nagyszerű munkájában. A proletárság újságja lesz. Minden elgondolásával, teljes hitével, mindig mindenben ezt fogja szolgálni. A forradalomnak lesz elszánt, harcos katonája, az új kultúrának, a proletárság művelődésének bátor pionírja... Lelkesíteni, tanítani, szórakoztatni akar. Szívvel és lélekkel a prolelársággal harcolni, vele lenni és minden diadalán együtt ujjongani. Ez az út. Egyenes, legszebb út a legszebb célok felé." Az ünnepi szám szerűi között találjuk többekkel együtt Móricz Zsigmond, I.ukács György, Dénes Zsófia, Bölondi György, kassák I.ajos, Nagy I.ajos nevét. Válogatásunk néhány mozaikot villant fel a lap gazdag anyagából. Az utolsó menet Szeminárium (részlel) J1Z olvasóval A májusi ének, amit annyiszor énekeltem, ma másképp zendúl. A világ teste fölhasítva, és belőle rád lüktet az emberiség csupasz, megtalált szíve. Soha ilyen május! Fölhányja magát a virág, mezők, hegyek, lelkek a kikelet orgiájában és rügy, szirom alatt már ott az izes, édes gyümölcs. Proletár! Aki a verejték vermeiben, a fonnyadas vackaiban, bányák kriptáiban, gyárak katlanában, műhelyek kutyafogójában májustól májusig álmodtál a lélekzetről, tiéd a határ, tavasz, örök szabadság. Ha én most magamra ölteni tudnám a proletár gondolatát, amint szédül a terhességtől: jövendő visszakanyarodhatik? és hozza kincses iszákjában az időt? Ha én most átálmodni tudnám az érzést, amint nyomolt proletárszivekből a gyávultság elindul és dac, bizalom, önfeláldozás orkánzó útjain keresztül fölível az örömök magasáig ? Ha én most a proletár szeme lehetnék, amint elámul a csudálatos panorámán s elébe száll, elébe áll kövér élet, elkobzott becsület, komorságból Jölszakadó verőfény? Ha a gondolatát agysejtjeimbe beágyazni tudnám: ember lett a proletár, ha az én szívemben kondulna az érzés: élni! élni, szabad már élni! ha szeme lángja az én szembogaramat gyújtogatná: gyár, pénz, föld, iskola, fürdő, liget, kenyér, könyv, kép és minden táruló gyönyörűség, enyém! az enyém.'.. A história üllőjén döng, csendít a proletárkalapács, az idő kerekén a lendkerék robajos körei iramlanak. Testvér, hajtsd égő arcodat a májusi virágok közé. Érzed az illatát ? . Mély, ábrándos, forraló, mint a szent medence gőzölgése, ahová most proletárvér csurog... RÉVÉSZ BÉLA Szegény gyerekek a szigeten (részlet) A sziget közepén áll egy sárga, kopott varjúfészek, hideg és rozsdás udvarház, amelyet még manapság is Kastélynak neveznek, mert egykor benne lakott egy öregember, mikor hercegek voltak Magyarországon... A szegény gyermekek hangja megtölti a szigetet, mint a május szele színnel és illattal a világot. Ezerhangú madársereg, ezerszemű pázsit, ezerkedvű élet fakadt a szigeten a régi varjú-károgásos, búskomoly andalgású, titokban lépegető tavasz helyett. A denevér, amely tavaly már kora délután bátran elindult nesztelen útjára a romladékból, bejárja a sötétséget. A margitszigeti betegség: a melankólia, amely híven eljön a nedves szigetre, az idén csak messziről oldalog, mint egy megvert kutya. A szerzetesi csend, a lemondásos alkonyat, a keserűségbe és megvetésbe vonult magányosság elhallgatnak gonosz tücsökdalaikkal a régi udvarházban, amidőn a pázsiton egy sereg kisleány cikázik és csicsereg, mintha már megjöttek volna a fecskék. Pajkos, rongyos kisfiúk egy délután méhkast hoztak kis kézikocsin az életunt szigetre, és hangos hajrával felborították a vidáman zümmögő kast. KRÚDY GYULA (részlet) Az élet egyik legnagyobb örömét azok hozták és osztogatták szét itten mindenkinek, akik könyveikben, dalaikban, képeikben igazi forradalmi lélekkel forró emberi szivük legszebb kincseit adták nekünk. Költök, zeneszerzők, művészek és tudósok akarták mindig ezt az életet szebbé, örömteljesebbé, emberivé tenni. De a gazdagok lefoglalták maguknak az ő kincseiket is, elzárták könyvtáraikba, színházaikba, képtáraikba, körülbástyázták a tudás, az iskolák drága tandijaival, hogy a kizsákmányolásba taszított proletártömegek hozzá se juthassanak, a szebb életre soha fel se ébredjenek. Pedig nem a gazdagok kapták ezeket a kincseket, a gazdagok csak elrabolták őket és ültek a zsákmányukon. Mindenkié ezek a kincsek. Ezek a kincsek mindenkié! Oda kell vezetni mindenkit eléjük és lázadó szóval kiáltani: „Most már ez is a tiéd, örömteljes szívvel, emelkedett lélekkel, megpihent testtel gyönyörködhetsz benne. Mennyi szépség és jóság és öröri). Csak a módját kell tudnod, hogy minden gazdagságával a művészek világa feltáruljon előtted. Csak felpattantanod a titkos zárt, hogy a nehéz pánttal betett kapuk felpattanjanak előtted. Ez a titkos zár pedig a tudás. Tudnod kell, hogy az Írónak, művésznek, zeneköltőnek, tudósnak alkotó zsenije munkájában hol és mi a szép, a legemberibb, a forradalmi új, az erő." Mi most itt olvasóinknak ezt akarjuk megmutatni. Tavaszi sétára elindulni velük a kincsek nagy gazdagsága elé és elmondani világos, tiszta, egyszerű szóval, hogyan olvassanak nagy írókat, hogyan hallgassanak nagy zeneköltőket, hogyan nézzék a nagy festők képeit, hogyan lássák a nagy tudósok élete munkáját, szóval rávezetni őket az élet legnagyobb örömére: a tudásnak, a művészeteknek a megértésére. Proletárok öröme: a városligeti hintán Gyerekek a Parkkluhban: testvéri osztozkodás