Délmagyarország, 1986. április (76. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-30 / 101. szám

Szerda, 1986. április 30. Köjál-iölmérés - nehézségekkel Nemes s főként hasznos szándék vezette az Országos Élelmezés- és Táplálkozás­tudományi Intézetet, amikor elhatározta, óriási munkával fölméri a magyar lakosság táplálkozási szokásait. Amint arról nemrégiben hírt ad­tunk, megyénkben is meg­kezdte a vizsgálatokat a Kö­jál. Több mint 20 szakem­ber áll „csatasorban", hogy 2 hónapon át a hét három napján fogadja a meghatá­rozott időre behívott szege­di lakosokat. Az első ta­pasztalatok szerint, a napon­ta várt 25 emberből általá­ban csupán 7-10 tett eleget az invitálásnak, a szakem­berek nagy bánatára. Egye­lőre nem tudni, hogy a munkahelyek — olykor egyébként érthető — vas­szigora vagy az egyéni ódz­kodás akadályozza a mun­kát, amelynek egyébként majdan — bízunk benne — az egész népesség látja hasz­nát. Szándékosan írom ezt a szót, hiszen okos, tudatosan irányított tömegélelmezés is várható a reprezentatív fel­mérés nyomán születendő intézkedésektől. És létezik-e nagyobb haszon, mint az egészség megőrzése? Enélkül sem egyéni, sem országos boldogulásról nem álmodha­tunk. , {Szóval: egyetlen órányi „áldozat" ezért nem is olyan sok. Különösen nem, ha be­legondolunk: ez a mindenre kiterjedő fölmérés fölér "égy alapos kivizsgálással: ki-ki hű képet kap saját egészsé­gi állapotáról is. A Köjál tehát — a 'cél érdekében — számít a szegediek megértő együttműködésére. Ch. A. Lelki karbantartás Jó lenne mindig harmó­niában élni önmagunkkal. Rendezni tudrti belső dolga­inkat, addig amíg a sok — aprónak tűnő — megemész­tetlen lelki konfliktus nem rakódik oly magasra ben­nünk, hogy megroppanjunk a súlya alatt. Mentálhigiéné ma még oly kevéssé ismert szó. Azokban az esetekben érvényes szak­kifejezés, amikor a lelki el­változások az emberi együtt­élés konfliktusaiból szár­maznak. Sokan úgy vélik, vállalja az egészségügy ma­gára lelki bajaik orvoslását (is), holott a lelki betegsé­gek megelőzése lenne a fon­tos, de ez a pervenció sem kérhető számon azon az egészségügyi rendszeren, amely jószerével még a pszi­chés betegségek gyógyítására sincs kellőképpen felkészül­ve. No de, ha rtem az orvosok, akkor ki vállalhatja fel a lel­ki problémák megelőzésének gondját, baját? A legkézen­fekvőbb választ e kérdésre egy jónevű pszichiáter adta meg, amikor is egyszer azt hangsúlyozta: „Ahhoz, hogy az emberek ne váljanak neu­rotikussá, az egymás közötti kapcsolatok minőségén kel­lene változtatnunk." Persze ahhoz, hogy békében éljünk a másikkal, mindenekelőtt önmagunkkal kell harmóniá­ban élnünk. Az ehhez szük­séges lelki karbantartást vi­szont meg kell és gieg lehet tanulni. Itt és most úgy tűnik, a közművelődés néhány szak­Mentálhigiénés programok embere vállalkozott a lelki egészségkultúra elméleti és gyakorlati ismereteinek ter­jesztésére, „tanítására" ab­ban a hitben, hogy majdan egyszer a művelődési intéz­mények stabil bázisai legye­nek egy — nagyon hiányzó — mentálhigiénés rendszer­nek. A Népművelési Intézet immáron évek óta foglalko­zik a közművelődésben dol­gozók ilyen irányú szakmai felkészítésével. Szűkebb pát­riánkban sajnos úgy tűnik, meglehetősen nagy ellenál­lásba ütközik minden olyan próbálkozás, amely az egész­ségügy keretein kívül szeret­ne tenni valamit az itt és most emberének lelki egész­ségéért. Példa rá, hogy amíg az ország több nagyvárosá­ban már igen jól működő mentálhigiénés hálózatok szerveződtek — a közműve­lődési intézmények bevoná­sával —, addig nálunk egy­mástól elszigetelt, erőtlen próbálkozások vannak. A Csongrád Megyei Tanács művelődési központjában — Z.omboriné Botás Mária irá­nyításával — az utóbbi év­ben viszont a lelki egészség­védelmet szolgáló komplex programsorozat terve szüle­tett meg. Ezek között szere­pel — a közművelődésben egyelőre kísérleti jellegű —, Kiállítási napló Pierot a kertben A kert csodálatos. Álma­ink világa. Változatos zöld­jében különös figurák élnek. Mutatványosok ütik fel sát­rukat a napsütötte tisztáso­kon, léghajók lebegnek a derengő égen, simán gör­dül a pázsiton a bicikli nyolcszögletű kereke, szár­nyakat kaphatnak a repülni vágyók, gépesített rovarok nyergében cserkészhető be a táj, muzsikusok, légtorná­szok, állatidomárok, artisták marionettfigurák gyülekez­nek az alkonyi főpróbára. S mindezek középpontjában, a természet e különös rnané­zsában mégis Pierot a fősze­replő. Bohócsipkában, koc­kás jelmezben, melyeket elő­kapart a lélek és az emlé­kek ládafiából. S ím, milyen különös pillanat tanúi lehe­tünk! E képek előtt vala­mennyien Pierot-k lehetünk. egy világnagy maszkabál résztvevői, akik az álmok kertjében, a békesség szige­tén, a tiszta-szép pillanatok­ban kívülről szemlélhetjük önmagunk tetteit, cselekede­teit, vágyait, esendőségéit és reményeit. S ebben a külö­nös varázslatban a maszkok mögül kikacsint valódi ar­cunk, megszólal a Harleki­nek festett hegedűje, hatal­masat ugrik a csontsovány agár, fölrepülnek a festeti vásznakról a festett légha­jók, és a mosolygó álarcok mögött legördülnek sós könnycseppjeink Tóth Ernő hozta el Békés­csabáról festményeit a Pa­letta Galériába, s együtt mutatja be csabai művész­társa, Vágréti János képei­vel. Könnyű lenne kimutat­ni, hogy rokonlelkek, de sokkal izgalmasabbak a kü­lönbözőségek, mint a hason­lóságok. Tóth Eynö, akinek művészi pályája alig tóbb, mint fél évtizedes, határo­zott csapáson fut. Egyszerű volna rásütni, hogy nosztal­giázik, hogy régmúlt világ­ban, álmos kertekben lepke­hálózza a paradicsomi lét illúzióját. Ilyen olcsó ka­landoktól azonban megóvja tehetsége és tisztessége. Nosztalgiáját idézőjelesen kell értenünk, s ezek a macskakörmök groteszk fel­hangokkal gazdagítják, iro­nikus és önironikus mozza­natokkal mélyítik világlátá­sát, festői kifejezésmódját. Mert éppen ez a mesélő­kedvbe oltott huszadik szá­zad végi irónia, ez az imp­resszionizmust évtizedek lencsetörésein átmentő atti­tűd, ez a sprőden kritikus felhang teszi festményeit nagyon is korszerűvé, nap­jaink látleletévé. Vágréti János meditatí­vabb, sztoikusabb alkat. Ke­vésbé kócos, kevésbé sprőd. Tőle sem idegen a látomá­sos ábrázolás, a szürreális gondolattársítás, a férfias líra, a tűnődő vibrálás. Sőt, rendkívül érzékeny Arc-so­rozatának tükörportréi teg­napi arcunkat, holnapi te­kintetünket, a régi szerel­mek tűnő vonásait, és a hol­napi barátok formát kereső részleteit mutatják. Mind­annyiunk életének panteon­ja ez, ködökön, párákon, ál­mokon és emlékeken, remé­nyeken és látomásokon hol el-, hol feltűnő, arcokba dermedt kísérője. Kívülről, rejtőzködve tetteinket figye­lő, cselekedeteinket mérle­gelő másik énünk. Ezek a' képek úgy szólnak mai világunkról — melyre sokkal jellemzőbb a kékesen vibráló televízió brutális ra­cionalitása, a félelem és az elhidegülés, mint az embe­ri kapcsolatok melegsége és kiteljesedése —, hogy kor­szerűtlennek tetszenek. De nem korszerűbb-e titkaink­ról beszélni, mint közhelye­ket biflázni, nem hitelesebb és időtállóbb-e rejtőzködő, sokszor meg sem vallott ér­zéseinkről szólni, mint köz­katonaként beállni a sqr­ba?! Tóth Ernő és Vágréti János képei — a szerencsé­sen rendezett tárlat nem különíti el a két alkotó mun­káit, így nagyobb lehetősé­get teremt a korresponden­ciák megéledésének — a sokszor megfogalmazhatat­lan, gyakorta nehezen arti­kulálható álmaink és vá­gyaink, emlékeink és élmé­nyeink hitelét erősíti. Azt, hogy Pierot otthon van a kertben. Tandi Lajos Balatoni készülődés Zala megye idegenforgalmi központjában, Keszthe­lyen, továbbá Hévízen, Zalakaroson, a vonyarcvashegyi és balatongyöröki üdülőkörzetben javában készülődnek az idényre. A május elejei nyitásra virágos parkok, felújított kempingek, kifestett, kimeszelt üzletek és vendéglátóhe­lyek fogadják az érkezőket. Keszthelyen a szűk és zsú­folt főutca egy részét sétálóutcává alakították. A Balatoni Múzeumban megnyíló új, állandó kiállítás mutatja be a Balaton és környéke élővilágát, a halászatot és eszközeit, a népművészetet, a tó környékén élők életét. A Helikon Szálló mellett befejezéséhez közéledik a teniszcsarnok és a golfpálya építése. Hévízen a március elején porig égett fürdőház helyén ideiglenes épületeket állítanak fel; eze­ket júniusban vehetik birtokba a fürdővendégek úgynevezett humánszolgálta­tások megvalósítása, ame­lyek segítik az embert külön­böző konfliktusainak feldol­gozásában, megoldásában. Az elváltaknak, a nevelési gondokkal küszködő szülők­nek, a gyesen levő édes­anyáknak szánt „segítő sze­mináriumok" arra hivatot­tak, hogy mindazok, akik problémás élethelyzetben vannak, megtalálhassák eb­ből a kiutat, a lelki helyreál­lás módját. E jnentalhigienes progra­mokkal kapcsolatban, hang­súlyozandó: nem lelki beteg emberek számára szolgál gyógyírrel. Arról van szó „csupán", hogy a lelki har­móniát bontó életszakaszban mankót ad a lelkiegyensúly helyreállításához, avagy a lelkiegyensúly megtartásá­hoz, és rejtett képességei fel­tárásához. A Csongrád Me­gyei Tanács művelődési köz­pontjában most induló leg­újabb program a személyi­ségfejlesztő kiscsoport — amelynek vezetője Onody Sarolt;» főorvos — az önisme­ret „kifejlesztésére szolgál", s kiváltképp ajánlható azoknak, akik olyan szak­mákban dolgoznak, ahol a környezetükben élők igény­lik tőlük a segítséget. Persze önmagunk ismerete éppen úgy fontos, és nem elhanya­golható a hétköznapi élet­ben, mindennapi emberi kapcsolatainkban. Nélküle nem tudunk súrlódásmente­sen együttélni sem önma­gunkkal, sem másokkal, jól­lehet vágyunk a harmóniá­ra, e szorongásokkal teli vi­lágban. Kalocsai Katalin Tudományos kapcsolatok A József Attila Tudo­mányegyetem angol tanszé­kének megbízott vezetője, Kenesei István, a hollandiai Groningenben nyelvészeti konferencián képviselte az intézmény és Szeged tudo­mányos életét. A tanszék két adjunktusa, Fabiny Ti­bor és Szőnyi György Endre a nyugat-berlini, illetve a waimari nemzetközi Shakes­peare-kollokviumokon tar­tottak előadásokat. Gépmadarak a légben Nemrégiben fejezte be a tévé annak a nagyszerű, há­romrészes filmnek a sugár­zását, amelyet Erdei Grün­wald Mihály és Kárpáti György munkájának köszön­hetünk elsősorban. Törté­nelem felülnézetben címmel fejezeteket, töredékeket, em­lékeket és kitartó emberi helytállást láttunk a múlt­ból, amely egyben hivatott emlékeztetőül is szolgálni a mának és a jövőnek. Repülőgép-tervezőket, pi­lótákat, a, magyar aviatika igazi szerelmeseit, megszál­lottait és nagyszerű tetteik­ről láthattunk képeket, a kezdettől szinte napjainkig, leszámítva az utolsó húsz esztendőt. A hobbi, a meg­szállottság, a kíváncsiság, a műszaki kutatás hajtotta repülésünk jeleseit, kiváló úttörőit minden kezdemé­nyezésben a rákosmezei kí­sérletezésektől kezdve, Blé­riot bemutatkozásán át, Kvasz András, Székely Mi­hály, Schwarcz Dávid, Far­nady László, Zsélyi Aladár és mások munkásságán ke­resztül. A filmben megszó­laltak névsorát lehetetlen most felsorolni, de mind­egyikük vallomása hitelesen vitte el a nézőt a repülés legkülönbözőbb területeire: a vízügyi, a légi rendészeti, a térképészeti, a harcászati, a polgári repülési feladatok megoldására, a tervezők és a pilóták örök helytállását is megismerve. Elszomorítóan szegényes a technikatörténeten belül a repülés történetével foglal­kozó munkák száma, éppen ezért sokszor csak hamis le­gendákból táplálkozhatott eleddig közvéleményünk a magyar repülés múltját il­letően. Ez a háromrészes film eredeti, korabeli do­kumentumok, és a feltalálók, valamint a pilóták vissza­emlékezései nyomán hiteles és hiányt pótló műként is­mertette meg velünk azt a múltat, amelyért e területen is elismerés illetheti elein­ket, akik már a múlt szá­zad végétől kezdve fog­lalkoztak a magyar repü­léssel (Mariin Lajos, Né­medy Emil, a Lorentz-test­vérek). A magyar repülőknek és -tervezőknek igen nagy sze­repük volt a repülés egyete­mes fejlődésében. De talán még nagyobbat játszhattak volna, ha nem találják ma­gukat sokszor szemben a meg nem értéssel, és az agyonhallgatással, a szelle­mi homállyal. A repülés ha­zai múltjában több ezer re­pülőgéptípus repült orszá­gunk légterében, és több mint félszázezer embert fog­lalkoztatott nálunk a repü­lés az elmúlt 90 esztendő­ben. A magyar repülés történe­tének filmbeli feldolgozása természetesen nem vállal­kozhatott minden momen­tumra, igy a szegedi ilyen tartalmú múltról sem esett szó. idevonatkozó ismere­teim szerint, amelyek főként Klárafalvi Aladár közlemé­nyeiből táplálkoznak, a szá­zad leghatalmasabb techni­kai csodájával a szegediek 1909-ben ismerkedhettek meg, amikor a francia re­pülős, Montigny és Zsélyi Aladár a Cserepes sori ló­versenytéren bemutatót tar­tott. Ezt követően hosszú ideig sok nem történt, majd az első világháború elején kezdték építeni a szegedi repülőteret, és 1915 októbe­rében adták át rendeltetésé­nek. Mindjárt jelentős ja­vítókapacitást is létrehoztak, amelyet később Székesfehér­várra költöztettek. Kezdet­ben Szegeden, Fábián Lajos mérnök tervei szerint repü­lőgépeket is építettek. A repülőteret az első világhá­ború után alkalmassá tették polgári repülésre is. Innen indult 1923-ban az első Sze­ged—Budapest közötti légi járat utasszállító gépe. Ha­marosan létrehozták a Dél­alföldi Aero Clubot, 1929­ben, amelynek első elnöke Kogutowicz Károly (1886— 1948) geográfus, egyetemi ta­nár volt. Itt működött az ország első repülőiskolájn, Száva Péter irányításával. Hazánkban Szegedről emel­kedtek fel az első maghs­légköri kutatógéppcl a me­teorológusok. A második re­pülőteret Algyőn, a második világháború alatt építették. Szeged repüléstörténetének legnagyobb virtuóza Vilhem Károly, aki képes volt a Fo­gadalmi . templom tornyai között elrepülni, de a híd alatt is tartott bemutatókat. Az épülő Dóm térről és a klinikákról ő készítette az első légi felvételeket, ame­lyek közül Rzrrich Béla iro­davezetője, Stampay János birtokában néhányat láttam is. Repülési múltunknak vol­tak áldozatai is, az első: Smac János, aki 191ö-b;m zuhant le. Azután a város károsodása a második világ­háború alatt, áldozataival együtt; 1944. június 2., 3., aug. 24., 29., szept. 3., majd a német gépek támadása a már felszabadult város ellen, október 16-án. Bátyai Jenő Szalonnyitás vasárnap Az üzleiber csaptelepet vagy kézitust vásárló vevő működés közben próbálhat­ja ki a választott típust, hiszen többféléből szemelhe­ti ki magának a megfelelőt. S mindez nem a kétezredik év kereskedelmi álma, ha­nem vasárnaptól valóság. A Kossuth Lajos sugárút 9— 13. (szám alatti új épület földszintjén ugyanis olyan fürdőszobaszalont nyitott a Vidia az NSZK-beli Kludi­céggel közösen, amelyben a csaptelepek egy részét rá­kötötték a vízvezetékre. Kí­nálnak persze mást is — burkolólapokat, komplett fürdőszobákat, szerelvénye­ket, melyekhez a szakmai tanácsadást, a házhoz szál­lítást is megszervezték. (A nagy méretű árukat ugyanis a Bakay Nándor utca 52. szám alatti raktárban tá­rolják — a Belvárosban a minták tekinthetők meg.) Az átlagos árukészlet 20 millió forint értékű lesz, s az utánrendelést, készletezést, pénzfprgalm;11 számi tógépes nyilvántartással gyorsítják. S ami még újdonság: a Schmidt Andrea felvétele gyártó cégnél kiképzett sze- elegáns árui május negyedi­gedi mestereket is ajánla- kőtől, vasárnaptól vásárol­nak az üzletben a vevőknek hatók meg. hétköznapokon a beszereléshez, a szervíze- reggel fel kilenctől délután léshez. Az elegáns szalon ötig. « i t

Next

/
Oldalképek
Tartalom